Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

::.hogy üdülni jő. Már annak, akinek van pénze,

vagy szakszervezeti beutalója van egy kellemes két hétre, lehetőleg nyáridőben és lehetőleg a Balaton partján. Üdülni jó, sőt kitűnő dolog — lenne. Mert mint köztudott, sokak számára évek óta nem nyíltak meg a Balaton kapui, legfeljebb télen —, az sem a Balaton volt.

Miért nem nyíltak meg?

Hát erre millió okot fel lehetne és fel is lehet sorolni —, néhányat mindenképpen. Az egyik ok az, hogy miközben szerte az országban, sőt a Balaton partján is épültek és épülnek pompás szállodák, ami nagyon helyes, évek óta nem épültek és most se nagyon épülnek — úgy tűnik legalábbis —, a szakszervezeti üdülők. Ami a legkevésbé sem helyes. S ha épültek és épülnek is — mert van hallomásom azért egyről-kettőről —, azok sem a családosoknak épülnek, hanem gyermeknélküli házaspároknak, ami még mindig jobb, mintha csak egyszemélyes szobák lennének, mintahogyan egyszemélyes beutalók is vannak —, szétválasztva kinek örömére, kinek nem, a házaspárokat is. \

Kétségtelen gondot okoz, s a gond miatt már nem is lehet jó az üdülés — tudniillik, ami nincs az nem lehet jó —, s azért okoz gondot a beutaló, mert nincs. Illetőleg kevés van. És azt is legtöbben a protekciósok kapják. Mert aki nem kap az nem protekciós, aki kap, az ezekután feltétlenül az. A protekcióst onnan lehet megismerni állítólag, hogy az kapott beutalót. A nagyon-nagyon protekcióst pedig onnan, hogy családos beutalót kapott. S akkor is protekciós marad az ilyen, ha életében most kapott először beutalót! Mindennek pediglen az az oka, hogy ténylegesen előfordulnak gondok és hibák a beutalók szétosztásában: hogy ténylegesen kevesebb és nem is mindig oly megfelelő a férőhely, mint amennyi a növekvő igényeknek elegendő lenne; és kevés az anyagi erőforrás is az űj szakszervezeti üdülők építésére.

A vállalatok építenek ugyan, nem is keveset, ám mégse elegendőt. És a nyaralás az nyáron jó. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben a szabadság fogalma szinte egybeesik a nyaraláséval, s így esik meg, hogy ha valaki télen megy a Mátrába, azt mondhatja: „megyek nyaralni a Gályára és jól kistelem magam...Apropó tél: A magyarországi üdülők jó része sem programjában, sem felszereltségében nem készült és nem készül fel a téli, kora tavaszi napokra. Nincs propaganda sem arra, hogy üdüljenek, pihenjenek télen is az emberek, vagy legalábbis azok egy része, de jobb is, hogy egyelőre nincs üyen propaganda. Ne szóljunk most a Mátráról, beszéljünk a Balatonról. Itt két hónap az élet! Hatvan a szezon nap! Pedig május vége, sőt néha már az eleje is ccodásan szép, és a víz is jó. A szeptember is nagyszerű. És milyen egyszerű lenne mondjuk a horgászok tavaszi, őszi paradicsomává tenni a Balatont és a haiat/mi üdülőket Három hónappal meg lehetne a csodálatos magyar tenger partján nyújtani a szezont, a belföldi és a külföldi horgászok segítségévei,

'Három hónapi ■ ! , ; i i

Hatszor két héti Anélkül, hogy egyetlen Sj ágyai; egyetlen új szobát kellene „beruházni”. És okos, kedves és hatékony propagandával nem kevesek számára lenne kedvező időpont szakszervezeti, vagy vállalati beutalással üdülni májusban, vagy éppen szép-- temberben a magyar tenger partjainál.

És, ha megtalálnák annak is a módját, hogy a téli üdülés a hó nélküli hónapokban, vagy a síelni éppen nem tudóknak is üdülés, kikapcsolódás legyen; ha megfelelő kulturális program, s megfelelő felszerelés állna mindenütt az üdülők rendelkezésére — az is jelentene néhány család számára megelégedést hozó heteket.

Okos és jogos elosztás; a családosok helyzetének

figyelembe vétele, néhány „taktikai húzás”, azazhogy az idő elhúzódása — s úgy gondolom máris lényegesen lehetne segíteni a panaszok sorsán és dolgán, ’egíteni — mondom, és nem maradéktalánul megoldani azokat — vallom. Mert egyelőre, bármilyen szép és magával ragadó intézmény az üdültetés, ta- --írója nem nyúlik addig, ameddig a nagyra nőtt üdülési, vágy lába ér. Mindig, de legalábbis hosszú távon még jő ideig lesznek olyan családok, akik részére megoldhatatlannak tűnik az együttes üdültetés biztosítása, akár anyagi szempontból, akár csak egyszerűen a férőhely hiánya miatt.

Mégis — úgy vélem, a minden bizonnyal élőfor- iuló protekciózás mellett, sőt azon túl, évről évre javul az üdültetés rendszere nálunk, s olyan tízezrek ■uthatnak el télen, nyáron az ország legszebb tájai- i. hogy kipihenjék az évi munka fáradalmait —, ikik számára első és ezért is feledhetetlen emlék volt, vagy lesz.

Jó üdülést, mert üdülni jő.'.

Szigethy András riportja:

Százkilométeres

munkatempó

As Mén mintegy százezer 'hektárt védenek repülőgépről a növényi kártevők elten, Heves megyében.

A rádió adó-vevő mellett üldögélünk, amelyen az ország legkülönbözőbb részeiben dolgozó növényvédő repülősök keresik egymást a számukra biztosított hullámhosszon A mieink a negyedik hívás után sem jelentkeznek. Üldögélünk a Dél-hevesi Tsz-szövetség kis szobájában és jobb híján belehallgatunk az éterben folyó párbeszédekbe. Kaposvárról valaki átrepül Miskolcra, az engedélyezett útirányt tudakolja. Aztán egy éles hang percekre lefoglalja a hullámhosszat. Valamelyik pilóta veri a tüzet. ,

* — Engem nem érdekelnék1

a gondjai, Gyula. Hétfőn kértem benzint. Ma szerda van és még mindig nincs itt.

—• Megértelek, de emberfi i ségböl nincs igazad. A gépkocsivezető tegnap tizenhat órát vezetett egyfolytában, nem indíthatom útnak.

— Engem ez nem érdekeit Én azért vagyok itt, hogy dolgozzam. Értsd már végre meg, hogy a gazdaságoknak itt nem hogy a napok, de minden óra számít. Az egész környék tele van szőlővel, kitört a ciki, szórni kellene a táblákat, rám várnak, én meg Itt rohadok a földön.

— Mindent megteszünk. 1 :

— Azonnal indítsd útnak a benzineshordókat!

■ .'^sr^W*Ae*-*^SAA/WWW\AAA/WW\AAA/V\AAA/W\AAAAAAAAAAA/WsAA^V

A szövetkezet udvarára be- viharzik egy tépett ponyvá- jú, szürke terepjáró kocsi. Az AN—2-es gép hatalmas termetű pilótája. Laki István nagy nehezen kiszabadítja a lábait. A szerelő és a segédszerelő is leugrik az autóról. Bs még valaki, Zsoli, az elől-hátul egyforma, kócos, lompos puli. Így négyen alkotnak egy brigádot.

Laki István Urbín Imrével beszélget egy pár mondatot

távirati stílusban. Az előző pilótát — aki helyet most ő idejött — meg kell operálni, a fülével van valami zűr, valószínű nem repülhet tovább.

Már ugranak is vissza a kocsiba, mi is helyet foglalunk Zsolival a hátsó ülésen, a terepjáró kilencvenes tempóba nekivág az útnak Jászszentandrás felé. A gépet Pipishegyen hagyták, Gyöngyös mellett. Ma vagy Sarudra, vagy a jászsági tsz- be fognak áttelepülni, meg kell beszélni, hogy mi lesz a munka, és a leszállóhelyet is szemügyre kell venni. Laki még nem ismerős a környéken. Hegedűs Peti, az első szerelő most a gépkocsivezető szerepét tölti be, sorra előzi az előttünk haladó gépkocsikat, közben a pilótával beszélget, aki a szemeit dör- Zsölgeti. Hajnali fél háromtól Abasáron dolgozott a szőlők felett.

— Most elmegyünk a jászokhoz, visszafelé bemegyünk Sarudra, ott is megnézed a repteret?

— Meg.

— Jó. Aztán vissza kell menni Makiárra, a bázishoz. Tíz hordó benzint kérünk, felvesszük az iratokat. Jövő héten átugrunk Tiszaroffra. Szalmazsák földre letéve, a börtön az luxushotel a Riviérán ahhoz képest. Na, ez van.

Bent járunk a házak között. Hegedűs fékez. Átmegyünk az utezéli árkon egy lucematáblára, ahol egy keskeny csík le van kaszálva. Ez a repülőtér. Az autóval csinálunk egy kört. Laki és Hegedűs három mondat erejéig megvitatja a dolgot.

— Körülbelül 150 fokra van.

— Igen. Villanyvezetékekre figyelj.

— Elég sima. Menjünk a tsz-be.- A tsz-ben a kövér agro- nómus sűrűn simogatja a haját.

— Nem tudom, elvtársak.

Ha reggel lesz harmat, akkor lehet porozni a szőlőt, ha nem lesz, akkor nem lehet. i

— Jöjjünk, vagy ne jö> •jünk?

— Nem tudom. Ha lesz harmat...

Fél óráig folyik qz eredménytelen vita. Nagy nehezen megegyeznek. Irány Sarud. Üjra 90 kilométer körül rezeg a sebességmérő mutatója. Hegedűs szidja az ag- ron ómust.

■— Az egynapi szállás- és kosztpénzt sajnálja, de arra nem gondol, hogy mi lesz akkor, ha nem kap növényvédő szert a szőlője. A gépért akkor is kétezer forintot kell fizetni, ha két napig esetleg itt kell állni. Ez a jó nagyüzemi szemlélet, mi?

Sarud előtt ráfutunk a legelőre. Laki és Hegedűs kiszállnak. A pilóta a falu tornyát keresi, aztán megnézi a napot.

— Déire egy kilométer é felutóL Mehetünk.

A tsz-irodán a növényvédő agronómussal tárgyalnák. Vofatox-sza! kellene megszórni a vörösherét.

— A tanácsnál bejelentették már?

— Még nem.'

— Akkor nem csinálom.

Majd holnap.

— Jó lenne ma. Most, rögtön megyek a tanácsra.

— Holnap. Huszonnégy órával a szórás előtt be kell jelenteni, hogy milyen vegyszert használunk A méhészeknek fel kell készülni-. ük_

A kocsi nehezen indul be. Túlmelegedetfe,

“ Aztán egyszer csak behívtak a kiegészítő parancsnokságra, elmondták, hogy meg kell szervezni a hazai repülőgépes ' növényvédő szolgálatot, kellenek a volt pilóták. Egyszóval, szükség van ránk. Lehet, mondom én a tisztnek, de nekem meg szükségem van arra, hogy nyugodtan dolgozzam, meguntam a repülést. Amikor ti- zenharmadszor hívtak be a kiegre, meguntám a bejárká- lást. Botkormány, szélirány, szélsebesség ... Kezdődött elölről minden. Szeretek-e különösebben repülni? Nem tudom. Ha az újságírók kérdezgetnek, mindig arra harapnak rá, hogy ilyen veszély, olyan veszély, milyen rendkívüli ez a szakma. Egyszer már azt szeretném olvasni, amikor arról írnak, hogy valamiképpen mi is részesei lettünk a mezőgazdaságnak. Én azt se tudtam, hogy mi a búza meg az árpa között a különbség, most . meg úgy vagyok vele, hogy arra is vigyázok, nehogy lemaradjon egy táblából valami pici csücsök, ha műtrágyát szórunk, vagy vegysze- rezünk.

— Az életünk egy kicsit gyors tempójú. Ilyenkor, nyáron, kettőkor kelünk, amíg nincs túl meleg, vagy nincs túl nagy szél, dolgozunk, utána szaladgálunk munka t után, aztán áttelepülünk egyik helyről a másikra, új ideiglenes szállásra, új reptérre. Hát ennyi az egész. Nem »nagy ügy.

A kocsi kerekei sivítva bekanyarodnak a makiári bázisra.

— És ha rádión szólunk be, akkor ki az öreg isten segít felpakolni a hordókat?

Hegedűs Peti és Gajdos

István, a segédszerelő a bázis vezetőjével csinálja a műbalhét

— De most itt vagytok, miért^ pakoljon a gépkocsi- vezető egyedül. Tíz hordót - miért pakoljon egyedül?

— Megcsináljuk mi, nem is arról van szó. De egész nap lohol az ember, itt meg rajtunk spórolják meg a segédmunkáit. Na, gyerünk, lemegy a nap.

Indítás. A motor kelletlenül beugrik. Üjra kint vagyunk az úton. Mátrafüre- den fél négykor pár perc alatt belapátolják az ebédet a Fenyő étteremben. Atrobo- gunk Abasárra. Rövid megbeszélés. A tsz-nek egyelőre nincs vegyszere, el kell menni Sopronba érte. Ha megjön, értesítsék a tez-szö- vetséget, az majd rádión utánuk szól, akárhol vannak. Kézfogás. Be a kocsiba. Vissza Mátrafüredre. Laki és Hegedűs fixálja a programot.

— Átrepülünk Jászszent- andrásra. Hajnalban megcsináljuk a szőlőt, után Ancsával — így nevezik az AN—

2-es gépeket egymás között — átmegyünk Sarudra, megszórjuk a vörösherét. Aztán be a kocsiba, irány Tisza- roff.

— Helyes:

Fékezünk egy teraszos nyaraló előtt. Ez volt az itteni szálláshely. Laki fél perc alatt jön kifelé egy kis bőrönddel. A srácok még bent szedelőzködnek. Közben a szállásadó, Esztergályos úr, a hátát fájlalva panaszkodik a pilótának, inert a kertben levő tőkéket reggel meg kellett permetezni.

— Én is azt csináltam hajnalban — mondja Laka.

— Maga mennyit csinált meg?

— Hatszáz holdat

tetejére. Ancsa méltóságteljesen várakozik.

A gép mellett világoszöld színű Volga áll. Amint kiderül, déli egy óra óta. A gyöngyösoroszi tsz küldöttsége újabb megbeszélést jelent. A szőlőket kellene sürgősen kezelésbe venni. Iraki egyezteti az időpontokat. Addig a két szerelő villámgyors mozdulatokkal oldozza el a földbe ágyazott beton- tuskókhoz rögzített láncokat, amelyek a gépet biztosították.

A pilóta maga elé teszi a repterek kódját, felveszi a rádiókapcsolatot Budaörssel és áttelepülési engedélyt kér.

— Pista, kiveszek tíz litert a repülőből, alig van benzinem. Több mint kétszáz kilométert rohangáltunk ma is, — kiabál Hegedűs a gép mellől.

— Nyolc évet szolgáltam le a hadseregben, mint repülős. Amikor leszereltem, visszatértem eredeti szakmámhoz. Rádiómüszerészként dolgoztam — mondja Laki István hátrafordulva, menet közben, __

A vízmosásos meredeken átrázza magát az autó. Zsoli loboncos feje néhányszor nagyot koppan az ülés vascsövében. Még egy utolsó huppanó és finom füvű kaszálóra érünk a Pigishegy

Bekötöm magam az ülésbe. Tőlem jobbra magasodik Laki robosztus alakja, a másodpilóta helyén ülök. A pilótán csak egy lyukacsos atlétatrikó van, hatalmas karjai közt játékszernek tűnik a botkormány.

Halk sivítással nyílnak a hűtőlapok a motor felett, aztán meglódul a légcsavar', az egész gépet megrázza a dübörgés. Lassan elindulunk, Ancsa beáll a felszállás irányába. Várakozunk. Nincs meg a megfelelő olajhőmérséklet. Előre meresztgetem a nyakam és most veszem csak észre, hogy milyen rövid a hegy tetején a kaszáló. Laki a felszálláshoz szükséges szögbe állítja a szárnylapo- 1 kát a hengerek között felerősödik a dübörgés és már rohanunk is.

Hát igen, itt más, mint az utastérben üldögélve mosolyogni. Az üvegfülkén előre nézve olyan, mintha az orra előtt játszódna le minden az embernek. Még mindig a földön vagyunk, már osák pár méter van hátra a kaszálóból, vészesen közeledünk a hegy pereméhez. A talpamat úgy szorítom oda a fém padozathoz, mint akinek ezért fizetnek. Alig észrevehető, leheletfinom rándulás, elhagyjuk a Pipishegy peremét, alattunk mélyen hosszú rajzolatban feltűnnek á szőlősorok. Oldalt pillantok. Laki egykedvűen cigarettázik. Lent elúszik a hármas út keskeny szalagja, a sárguló gabonatáblák belevesznek a szemhatár lebegő párájába. A pilóta a térdére fektetve nézi a térképet, előre néz a műszerekre, 150 fokhoz tartja a gépet. Az északi irány 360 fok, a déli száznyolcvan.

— Ez Zaránk lesz — mormog félhangosan a pilóta — igen, az amott Heves.

A gép ereszkedni kezd, alattunk feltűnik a zöldellő lucernatábla, a belevágott keskeny csíkkal. Laki elrepül merőlegesen a repülőtér felett, a gázt lefojtja, azt figyeli, hogy merre sodorja a gépet a légáramlás. A szélirány nagyon fontos a leszállásnál.

A gép bedől, ráfordul a leszállási irányra. A hengerek között csendesül a dübörgés, süllyedünk. Feltűnik a villany oszlopok sora. Annyit azért észreveszek, hogy most Laki is nagyon figyel. A lucernába vágott csíkon már itt áll a benzi- neshordókkal a teherautó. Sebességünk egyre csökken. A futóművek lágyan, puhán megérintik a földet. Belerohanunk a lucernásba, fordulás, Ancsa engedelmesen odagördül a benzineshordók mellé.

A íőagronómus vár bennünket. Laki elkéri a mezőgazdasági földek térképét, a szállás felől tudakozódik. Üj szoba, új fekhely. Mindegy, pihenni kell. Alkony»« dik és holnap hajnali kettőkor kezdődik elölről az egész,. . __