Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
Tisztesség és jövedelem M iért futtatják ezt az embert? — súgtak össze néhányan az egyik vállalatvezető háta mögött, a megyei tanácskozáson. Az igazgatót nemrég egy miniszteri értekezleten dicsérték, most meg a megye gazdasági vezetői előtt említették példaként. Nem a legnagyobb, nem is a legjövedelmezőbb vállalatot irányítja, s a gyár — a hírek szerint — lehetne jövedelmezőbb is. Mit értékelnek ilyen feltűnően a munkájában? A tisztességet! Tavaly tavasszal az említett igazgató utasítására az értékesítési osztály közölte a rendelőkkel, hogy olcsóbb nyersanyagot kaptak, ezért csökkentik néhány termékük árát. A meglepett kereskedők egynémelyike nem nagyon örült a váratlan árváltozásnak, mert ilyenkor csökkenteni kell a kiskereskedelmi árat, kisebb lesz a vállalati haszon, és ugyanannyi áru eladásakor kevesebb lesz a bolti forgalom és az eladói jutalék is. Az egyik kereskedő meg is mondta az igazgatónak, hogy nem érdemes a nyers- anyagárak sűrű változásait az árcédulákon minduntalan jelezni, mert az árleszállítás ugyan népszerű dolog, de kényelmetlen lesz, ha ismét emelni kell az árat a nyersanyag drágulása miatt. S egyébként is, ha az egyik terméken valamivel több haszon van. az pótolja a másik termék kisebb jövedelmét. Az olcsóbban szerzett nyersanyag pedig a vállalat ügyességét dicséri, tehát megérdemlik • több hasznot is. Az igazgató nem fogadta el az érveket, mert tisztes- ségtelennek tartotta, hogy a vállalat vágja zsebre az árkülönbözetet. Ha a vevővel mindig — jogosan és szükségszerűen — megfizettetjük & nemzetközi piac áremelkedéseit, akkor most érezze a kedvező ármódosulásokat is. S mi lesz a vállalat és a népgazdaság tervezett bevételével? — berzenkedett a másik, arról már megfeledkezve, hogy a népgazdaság nem tart igényt olyan bevételekre, amelyeket * társadalmi érdekeket és a szocialista gazdálkodás elveit sértő módszerekkel értek el. Hiszen ezer és ezer módja van annak, hogy tisztességes munkával megfelelő jövedelemhez jussom a vállalat. S ahol ez semmiképpen nem megy, ott az állam segít, támogatást ad. A mi igazgatónk egyik legközvetlenebb munkatársa az utókalkuláció vezetője. Órákig tudnak meditálni, majd másokkal vitatkozni egy-egy termék, vagy az egyes munkafázisok önköltségén, s az ilyen elemzésekre behívják az érintett mű- helyfőnököket, 6Őt sokszor a brigádvezetőket is. A tények megismerése sokszor szenvedélyes vitákat vált ki. Ám, ha ilyenkor az derül ki, hogy nem az emberekben, hanem a technikában, a szervezésben, vagy éppen az anyagellátásban van a hiba, akkor az üzemszervezőkkel, az újítókkal folytatják a töprengést, a megoldás keresését. Az üzemi lapban, üzemi- és brigádgyűléseken közük a dolgozókkal a következő negyedév újítási feladatterveit, s azt, hogy a megoldásért mennyit fizetnek. A rendszeres analízis, a 6elejt csökkentése, a normaórák ezreinek megtakarítása, az ismét hasznosított hulladék tonnái és a termékeny célgépek tucatjai milliókat hoztak, s hoznak ezután is a vállalatnak, a népgazdaságnak. A mindennapi célkitűzéseknek megfelelően ösztönzött szocialista munkaverseny ugyancsak tetemesen megnövelte a vállalat nyereségét. A tisztességes munka követelménye hozzászoktatta a kollektívát a leggazdaságosabb módszerek állandó kutatásához és gyakorlásához. Az ilyen üzemben nincs szükség olyan tisztességtelen üzleti ügyeskedésekre, amelyeket a Minisztertanács kő zelmúltban született határozata is büntetendőnek nyilvánított, ha a monopolhelyzetben levő vállalat csökkenti a választékot és a haszon könnyű növelésének szándékával csak drágább termékeket hoz forgalomba, mások meg változatlan áron, de gyengébb minőséggel, olcsóbb nyersanyaggal, és csomagolással, hamis árvetéssel növelik a bevételüket. A mi igazgatónkat — több társával együtt — mostanában azért dicsérik, mert rendeletek nélkül is már évek óta arra törekszik, hogy biztosítsa a társadalmi és csoportérdekek összhangját, s a gazdálkodás egyes területein nem tűri el az egyéni érdekek közösségellenes érvényesítését. E zért érdemes őket dicsérni, biztatni, s ez nem „futtatás”, hanem további bátorítás a tisztességes úton való boldogulására. Az ilyen gazdasági, vezetői magatartásnak még nagyobb becsületet keli adni, ám aki nem így dolgozik, azt ne csak a törvény sújtsa, hanem a társadalmi közhangulat bírálata is. R. J. I. Hatvan üdülőtelepe less • . . ? Kincs a föld alatt . . - 4 - •« V« * * • Brigádtalálkozó a parádi Sándorréten A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti tanácsa minden évben megrendezi a brigádok találkozóját. Az egész napos szórakoztató programra ma kerül sor a Parádfürdő melletti Sándorréten, ahol mintegy 1200 dolgozó es családtag vesz részt. a kulturális- és sportrendezvényeken. Lehetőség nyílik a brigádok tapasztalatcseréjére, a különböző műsorokban való közös szereplésre. A nagyszerű környezet már önmagában is alkalmas a kikapcsolódásra; a vendégek ellátásáról a szakszervezeti tanács gondoskodik. Amikor Császár János átvette februárban a Kavicsbánya Vállalat hatvani üzemének vezetését, komoly gondok állták útját. Olyan évet zárt a hetven millió forintos befektetéssel létrehívott telep, ami kevés jót ígért az idei esztendőre. Alig 50 százalékra teljesítette 300 ezer köbméteres tervét a bánya. S ez annyit jelent, hogy az 1972-re tervezett 12 millió forint bevételnek is csalt a fele folyt be az üzem „kasszájába”. Más járatlan talán visz- szariad a feladattól. De a Nyékládházáról áttelepült fiatalember napok alatt tisztába jött a gond eredőivel. Induló bánya. Gyakorlatlan vagy éppen kezdő szakmunkások. Legfőbb problémaként pedig ott a MÁV, amely kétharmadában tudja csak kielégíteni a gazdaságos működéshez annyira szükséges szállítási igényeket. Ha sikerül úrrá lenni e bajokon, igazi kincset rejt a hatvani határ mélye. Császár János bízott magában, frissen megismert munkatársaiban. S vállalta a feladatot. — Érdemes volt kockáztatni? — Fél esztendő tapasztalatai után azt mondom: igen. A Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet irányításával három megye — Győr-Sopron, Szabolcs- Szatmár és Heves — Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalata vett részt abban az egy évig tartó elemző, tervező munkában, amelynek sok-sok tapasztalata alapul szolgál majd az országos távlati élelmiszer-ellátási koncepció kialakításához. Az 1985- ig terjedő időszak hosszú távú ellátási tervének elkészítéséhez ugyanis meg kellett vizsgálni a jelenlegi feltételeket, a fejlesztési lehetőségeket, s mindazokat az érvényes szabályzókat, amelyek befolyásolják napjainkban az igények kielégítését. Számolni kellett továbbá a gazdasági élet más területein várható fejlesztési elképzelések hatásaival, 6 a vizsgált megyék távlati fejlesztési terveivel is, hiszen ezek mindmind egy sor feladatot rónak az élelmiszer-ellátással foglalkozó szakemberekre. Így érthető, hogy a felkért kiskereskedelmi vállalatok szívesen vettek részt a komoly közgazdasági elemző munkában, mert az országos tervhez szükséges adatszolgáltatás mellett kidolgozhatták a saját, 1985-ig szóló távlati terveiket is. Egy üzletre 2700 liternyi hűtőtér jut ( Mire alapozták a fejlesztési elképzeléseiket, adottak-e ma a korszerű élelmiszer-ellátás feltételei? A kérdésekre a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától, Csépáng FeJe!entős hálózatfejlesztés várható Elkészült a megyei élelmiszerellátás távlati terve renctől kaptuk meg a választ. Mini elmondotta, a mai helyzet elemzésekor óhatatlanul vissza kell pillantani a múltba. Köztudott dolog ugyanis, hogy a vállalat annak idején egy sor korszerűtlen, kis alapterületű üzletet örökölt. Ezek átalakításával, az önkiszolgáló rendszerre való átépítésével alakult ki a mai hálózat, amely 197 üzletből áll. Többségük azonban rövid idő múlva ismét korszerűtlenné válik, hiszen a kereskedelemmel szemben támasztott igények évről évre növekednek. Ma mindössze tíz ABC-áruház- ról mondhatjuk el, hogy az megfelel a kor követelményeinek. Annak ellenére leszögezhetjük ezt, hogy az élelmiszer-kereskedelmi boltok mindegyikében megtalálható a hűtőgép, illetve a hűtőpult. S ez összesen 497 ezer liternyi hűtőtérnek felel meg. Nem biztosított azonban a munkakönnyítés lehetősége, pedig erre nagy szükség lenne, hiszen a 829 dolgozó többsége nő. Nehezen teríthető korszerűen az árukészlet, mivel az üzletek kis aiapterületűek. így egyébként a raktározási lehetőségek is korlátozottak. Ezek az adottságok eleve meghatározták, hogy milyen területeken lesz szükség a jelentős fejlesztésre, mire kell tehát a meghatározott anyagi keretből többet fordítani a jövőben. Növekvő fogyasztás — fejlődő hálózat Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a lakosság élelmiszer-fogyasztása évente csaknem 10 százalékkal növekszik. Megfigyelhető, hogy míg a zsiradékok forgalma alig, a mélyhűtött árucikkeké jelentősen emelkedett. A vágott baromfiból például 21 százalékkal vásároltunk többet 1972-ben, mint két évvel előbb. Tejtermékekből 24 százalékkal, üdítő italokból pedig 93 százalékkal forgalmaztak többet az üzletekben az említett időszakban. Az elkövetkezendő években ez a növekedés még jelentősebb lesz. A mélyhűtött áruk iránti kereslet évente 20—30 százalékkal lesz majd több. Ez az igényeltolódás az üzleti hűtőtér lényeges fejlesztését követeli meg: 1985-re a megye üzleteiben 889 ezer liter lesz a hűtőgépek és a -pultok térfogata. Üj, nagy alapterületű üzletekre is szükség lesz. Ezek közül olyanok építését szorgalmazzák, ahol bevezethetik a modem belső szállítási rendszert, az úgynevezett kiskonténeres anyagmozga- j táti. Továbbá, ahol gyors | pénztárgépek segítik a műn-J kát, s ahol minél nagyobb polcfelületen teríthetik az árukészletet. Mindez a forgalom növekedésével jár majd együtt, hiszen a mindennel ellátott üzleteket szívesebben felkeresik a vásárlók: 1985-re a hálózat forgalmát a mai 656 millióhoz képest évi 1 milliárd 478 millió forintra becsülik. Ez a forgalomnövekedés nem marad csupán elképzelés. Valósággá válik, mihelyt megépülnek a korszerű üzletek. 1974—75-ben például Egerben, a Várállomás mellett, illetve a Petőfi utcában, Gyöngyösön pedig a Mérges utcai lakótelepen avatnak új ÁBC-üzletet. 1974. és 1985. között az Egerben és a környékén levő üzletek alap területe 6 ezer, a Mátra üzleteié ezer. Hatvan boltjai 2 ezer. a Gyöngyösön levő üzleteké pedig 4 ezer négyzet- méternyi alapterülettel bővülnek. Megtudtuk még, hogy a távlati tervben főként a vu roscentrumokban terveznek nagyobb élelmiszerüzleteket, mivel jelenleg a perifériák ellátására fordítottak több gondot. Az első években Eger és Gyöngyös városközpontja gyarapodik egy-egy IiíOO—1200 négyzetméteres alapterületű üzlettel. így lesz biztosítható csupán az elkövetkezendő évtizedben a megye lakosságának jobb élelmiszer-ellátásé, Szilvás István Embereink megismerték a különböző gépi berendezéseket, elsajátították kezelésük csínját-bínját. A száz köbméteres óránkénti teljesítményű, magyar úszókotrógép mellé kaptunk időközben egy százhúsz köbméteres, másik gépet, amely 10—12 méter vízmélységből felszínre hozza kanálsorával a kavicsot. Kiépítettük továbbá a mosó —osztályozó berendezéshez közelítő parti szalagrendszert, folyik a készárutároló bővítése, s vettünk a rakodás gyorsítására egy osztrák plisztermérleget... Ami viszont változatlanul hátráltat bennünket: kevés kocsit kapunk a vasúttól! Ügy képzelje, osztályozónk emiatt tizenhét műszakot hagyott ki az utóbbi hónapokban. Nagy veszteség, Hatása jelentkezik bértömeg-gazdálkodásunkban is. Vagy, ami még kellemetlenebb, nem tudunk eleget tenni exportkötelezettségünknek, holott ez adja összes kavicstermékünk ötven százalékát. .. Mégis bízom. S reményemet egyetlen statisztikai adat táplálja: 1973-ban az első félév tervét 75 százalékra teljesítettük. Ez pedig komoly lépés. Különösen, ha azt veszi számba az ember, hogy 1972 hasonló időszakában alig 40 százalék körül mozogtunk. ., tott fiatalság mindenkor motor tud lenni. Szakmai ismeretek bővfté- se, gépesítés, új irányító. Csupán ezek elegendők lennének bárhol a termelékenység fokozásához. A hatvani kavicsbánya 12 millió forintos idei tervének teljesítéséhez azonban egyebek is közelebb viszik az itt munkálkodó nyolcvan embert. Hallgassuk meg erről Ma jer Sándor alapszervezeti titkár szavait. — Úgy vélem, erősen segíti a bányamunka kibontakoztatását az az összhang, amit a politikai, társadalmi szervezetek, valamint a gazdasági irányítás között megteremtettünk. Semmit nem csinálunk egymás nélkül, mindenkor kölcsönösen mérlegre tesszük véleményünket. Ez a folyamatos párbeszéd érlelte meg például azt az elhatározásunkat, hogy a kavicstermelésen dolgozók körében ne erőltessük a brigádmozgalmat. Egy-egy kotrómester, térmester oldalán ugyanis állandóan változnak az emberek, ami eleve kizárja a brigádtevékenység gyümölcsöző voltát. Annak meg semmi értelme, osztogatni a szocialista brigád címet., amikor nincs mögötte tartalom. A műhely, az más! Ott stabil a gárda. Ezért minden támogatást megadunk Buborék Lajos és Báli Imre két szocialista brigádjának. .. Vagy említsem a KISZ-szer vezetet? Beláttuk, hogy elöregedett. Frissítésre szorul. Kézenfekvő, hogy a különböző szerelőműhelyekbe fiatalokat vett fel az üzemvezetés. Olyanokat, akik a következő vezetöségválasztús- nál már számításba jöhetnek. Gondolom, ez a lfpés tovább javítja idei termelési kilátásainkat is, hiszen a jól ösz- szefogott, kellően tájékozUFelhő felhőt kerget az égen. Átázott talajon közelítünk a bányatóhoz, amelynek vizéről a kékre festett kotrógépek, úszószalagok messzire virítanak. Medveczky László, Jäger József, Kulics László vezérletével dolgoznak a parti kotrók is. A „depónál” ugyanakkor Varga László térmestert hallani, amint az osztályozott termék sorsa felől intézkedik. — Háromféle építkezési alapanyag kerül ki a bányából. Homok, ez a termelés 05 százaléka. Öt milliméteres finom kavics, valamint húsz milliméter átmérő feletti, úgynevezett „túlfolyó” durva kavics, ami együttesen teszi ki a többi 35 százalékot. De osztályozónk alkalmas arra is, hogy külön kívánságra gyöngykavicsot állítson elő... Kereset? Hát, az üzemlakatosok. mint Nagy Imre. Hor ti Józsefe Karácsonyi- János. Németh László, ők háromezer körül kapnak:-«* Balaton Pál, Erdős László, Visnyei Miklós az úszókotrón, megkeresi a maga négyezer forintját. A segédmunkások, irodisták is kétezer körül részelnek. Ha pedig az üzemi átlagra kíváncsiak, az két piros hasú híján háromezer forint. Nem rossz ez! Készpénzben közel háromezer. S hozzá kényelmes kiszállítás, bérelt buszon. Hideg-meleg vizes fürdő, öltöző. Valamint jön naponta a városból, a Lenin Termelőszövetkezet konyhájáról a friss étel. aminek megváltásához szintén hozzájárul a cég... Kisüt a nap, zöldesen csillog a bányató egyre növekvő tükre. A hajtatban, mész 'szíré, horzászbotok feszülne a víz fölé. — Harmadik éves a bánya s nagyon s • V en elszaporodtak a halak — jegyzi me,: Császár János. — Á termelőszövetkezet horgászegyesületének tagjai csinálták a telepítést. Lehetnek vagy kétszázan. Csak azon csodálkozom, fizetik a gazdaságnak magas évi bérleti díjakal mindmáig kultúrálatlan a partvidék. — S milyen jövőt jósol u 1 kavícstermelésnek? — Szakértők vizsgálódásából tudom, hogy mintegy 20 —25 évig kitart a földfelszín alatt meghúzódó kavicsréteg- Persze, idővel a gépek, kotrók továbbtelepülnek, s uszályok segítik majd munkánkat. .. A tó pedig nő, szélesedik, hogy egyszer négyszáz hektárnyi nyílt vízzel, gondozott parti sétányokkal várja nemcsak a horgászokat, hanem az üdülőket. Mert az lesz itt, üdülőtelep! Benne van Hatvan város fejlesztési tervében. Moldvát Ovőző 1973. július 29., vasárnap