Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Váljanak közkinccsé a jó rezetési tapasztalatok Üzemszervezés és termelés- tejlesztés a homokhátságon A lajosmizsei Népfront Mg. Tsz 1968. január 1-én, három gyenge termőhelyi adottságú, rossz eredményű icrnielőszó- vetkezet egyesüléséből ala­kult. Ezután nehéz időszak következett. Az 1968 és 6a-es évek személyes jellegű prob­lémái gátolták a kibontako­zást, ugyanis a három közös gazdaság vezetői a tsz-ben maradtak, de nagyobbrészt alacsonyabb munkakörben. A termelőszövetkezet gazdasá­gilag ez idő alatt nem fejlő­dött, sőt, egyre reménytele­nebbé vált a helyzete. Elöljáróban el kell még mondani, hogy a szántóterü­let 2310 hektár, amelynek csaknem 50 százaléka 2—3 aranykorona-értékű futóho­mok. Az átlagos aranykoro­na-érték: 6,46. Az állatállo­mány takarmányszükségletét a gazdaság saját termésből biztosítani nem tudta, a hiányzó mennyiséget megvá­sárolta. Az erőgéppark ösz- szetétele leromlott állapotú és igen vegyes típusú gépek­ből állt. A növénytermesztés­ben 1968-ban 15 féle, 1969- ben pedig 16 féle növényt termesztett a gazdaság. Szer­vezetileg három üzemegység­re tagolódott a tsz, központo­sított termelésirányítással. Szanálás 1969-ben Az elmondottak is jelzik a termelés, a gazdálkodás ne­hézségeit, alacsony színvona­lát, amelynek egyenes követ­kezménye a rossz eredmény, s emiatt az 1968-as gazdasá­gi év után 1969-ben a ter­melőszövetkezetet szanálták. A szanáló bizottság vélemé­nye találkozott a párt- és az állami vezetés véleményével, amely szerint alapvető fel­adat a tsz-vezetők szemléle­tének megváltoztatása. Ehhez személyi változás is szükséges volt. Az átszervezésre vonatko­zó végső döntést részletes felmérések és alapos közgaz­dasági elemzések előztek meg. A legfontosabb célunk n kü­lönféle tartalékok feltárása volt a gazdálkodás eredmé­nyének fokozása, a tagság megélhetésének javítása, életszínvonalának állandó emelése érdekében. Az elem­zést követően — 1971. január l-től— a gazdálkodást és a vezetést teljesen átszervez­tük. Az első lépés Első feladat volt eldönteni a termelőszövetkezeti veze­tés — szervezet felépítését. Abból indultunk Ki, hogy egyetlen intézkedésnek sem szabad sértenie a tsz demok­ráciát. Első lépésként létre­hoztuk a termelőszövetkezeti csúcsvezetöséget, amelynek tagjai: az elnök, elnökhelvet- tes, párttitkár, főagronómus, főkönyvelő, főállattonyésztő és a jogtanácsos. Ezután az üzem szakmai irányítását két területre osz­tottuk: termelési és számvi­teli, közgazdasági területre. A termelési szakterület elén a főagronómus áll. A szakmai irányításra azonban inkáob az ágazati vezetés a jellemző a főagronómushoz elsősorban a- növénytermelés, az energia- szolgáltató és -fenntartó üze­mek tartoznak. Az állatte­nyésztés közvetlen irányítója a főá'lattenyésztő, aki a fő- agropómus felügyelete alatt látja el a feladatát. A számviteli, közgazdasági szakterület irányítója a fő­könyvelő, akihez a pénzügyi rész és az alaptevékenységen kívüli tevékenységek tartoz­nak. A termelési terület irá­nyítóinalt kapcsolata a szám­vitel! és közgazdasági irányí­tással az üzemgazdasági cso­port révén valósul meg. A központi irányítás megszer­vezése után következett az üzemszervezés, amelynek megoldását összekapcsoltuk a jelenlegi és távlati fejlesz­téssel. Sok módosítást vezet­tünk be. Megszüntettük a három üzemegységet és a központi üzemegységben a növényter­mesztés irányítására egy ön­álló agronómust állítottunk, aki a növénytermesztési bri­gádvezetők segítene. Az ál­lattenyésztést telepvezető irá­nyítja, a kisebb egységekben Jevő brigádvezetők közremű­ködésével. A fenntartó üzem élén technikus áll. Az ener- giaszoláltató üzem munkáját gépesítési brigádvezető irá­nyítja, aki a növénytermesz­tő önálló agronomushoz." tar­tozik. A fogatok munkáját a növénytermesztési brigáuve- zetők szervezik. Ezzel az in­tézkedéssel a három üzem­egységvezetői állás megszűnt. Az üzemegységek összevoná­sával a gépparkot is Közpon­tosítottuk. Új termelésszerkezet A korábbi években a vesz­teség egyik forrása az volt, hogy olyan területeken is gazdálkodtak, ahol csak 2—3 mázsa rozs termett Ezeket a szántóterületeket a genetikus talaj térkép alapján kialakí­tott kategorizálás után, 1971- ben már nem műveltük, hasznosításukat tervszerű ütemben — melyet 1972-ben 30 hektáron már megkezd- tünk — erdősítéssel kívánjuk megoldani. A rendelkezésre álló anyagi eszközeinket a más kultúrákkal hasznosított szántóterületeken folyó gaz­dálkodásra összpontosítottuk. Felülvizsgáltuk a termelés szerkezetét, a veszteséges ága­zatokat felszámoltUK, a ko­rábban termesztett növények számát felére csökkentettük. Ennek keretében elsőrendű szempontként — gondoskodni kellett az állatállomány ta­karmánybázisának biztosítá­sáról. A vetésszerkezet kiala­kítása ennek a körülménynek a figyelembevételével történt. A kukorica-termőterületet növeltük, a termesztést teljes egészében gépesítettük. 68 hektár mesterséges legelőt lé­tesítettünk, növeltük a pil­langósok területarányát. A több abraktakarmány lehető­séget nyújtott a szarvasmar­ha-hizlalás fejlesztésére. 1972- ben a takarmányellátást már saját termésből oldottuk meg. A munkaerőhelyzet felmé­rése után a vezetőség úgy döntött, hogy csak olyan nö­vényeket állítunk a vetésszer­kezetbe, amelyek termesztése teljes egészében gépesíthető. Megkezdtük tehát termelé­sünk szakosítását — kialakít­va a technológiát, a gépesí­téssel összhangban. A ter­méshozamok növelése érde­kében kulcskérdésnek tekin­tettük az intenzív fajták ve­tőmagjának használatát. Termelésfejlesztési célkitű­zéseink között fokozott gon­dot fordítottunk a tápanyag pótlására, a műtrágyafelhasz­nálást több mint kétszeresére növeltük. Ezzel elértük, hogy a növénytermelési hozamok általában emelkedtek. Pél­dául a búza az 1970. évi 29,5 mázsás termés helyett 1972- ben már 43,4 mázsát, a ku­korica 27,8 mázsa helyett 55,6 mázsát, a rozs 7 mázsa he­lyett 17,4 mázsát adott hek­táronként. Az elavult gépeket kiselej­teztük, a viszonyainknak leg­jobban megfelelő, új, nagyobb teljesítményű erő- és munka­gépeket vásároltunk. A trak­torok számát az 1968. évi 31 darabról 18-ra, a típusokat 11-ről 5-re csökkentettük. Helyes sorrend Az üzemszervezés — s a termelésfejlesztés — első sza­kasza a növénytermesztés teljes gépesítésével a takar­mányalap megteremtésével, 1972-ben lezárult. A követ­kező szakasz a IV. ötéves ter­vünkkel összhangban a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése, egy 300 férőhelyes, szakosított tehenészeti telep kialakítása és a hizlalás to­vábbi fokozása. Ügy éreztük — és ezért korábban úgy is döntöttünk —, hogy a sor­rendet a növénytermesztés fejlesztésével kell kezdeni, amelyre ráépülhet egy kor­szerű, nagyüzemi szarvas­marha-tenyésztés. A termelési színvonal nö­velésénél egyik legfontosabb tényezőnek a technológiai fe­gyelmet tartjuk. A tervezés­kor ágazatonként részletes technológia készül, amely szöveges és számszerű formá­ban, mennyiségekben és fo­rintban is kifejezve tartal­mazza a tervfeladatot. A ki­adott technológiai előírások­tól eltérni csak indokolt eset­ben, az illető szakmérnök vagy a főagronómus előzetes engedélyével lehet. Számolnak az agronómusok A termelést közvetlenül irányító és azt végrehajtó szakembereket anyagilag Is érdekeltté tettük, a tervfél- adatok teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Kidolgozásra került a termelőszövetkezet iprómiumszabályaata. Ez az érdekeltségi rendszer arra kényszerítette az agronómu- sokat, akik köztudomásúlag nem szeretnek adminisztrálni, hogy papírt, ceruzát vegye­nek kézbe és számoljanak, állandóan ellenőrizzék saját munkájukat. Ezzel elértük azt, hogy a költséggazdálko­dásunk a korábbiakhoz vi­szonyítva lényegesen javult, a technológiai fegyelem meg­szilárdult, a hozamok emel­kedtek. Mindez eredménye­sebbé tette a gazdálkodást. Ahhoz, hogy termelőszövet­kezetünk korszerű nagyüzem­mé váljon, a nyilvántartások­nak nemcsak — és talán nem is elsősorban — a vagyonvé­delmet kell szolgálniuk, ha­nem a gazdasági döntések megalapozását. Ezt a célt szolgálja a havonta készített ágazatonkénti, részletes tá­jékoztató értékelés, melyet a termelést irányító szakem­berek rendelkezésére bocsát a számvitel. így lehetséges, hogy a szövetkezet vezető­sége időben és megalapozot­tan intézkedjék. Nyúl Ferenc a lajosmizsei Népfront Tsz íőagronómusa Bánáti Lajos a lajosmizsei Népfront Tsz főkönyvelője 1974. január l-től Megváltozik a (enyészmarha forgalmazás ügyrendje A tenyészmarha felvásár­lást, az ezzel kapcsolatos szerződéskötéseket eddig és jelenleg az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vállalatai, kirendeltsége: végezték, illet­ve végzik. 1974. január l-től a tenyész szarvasmarha for­galmazását a megyei állat­tenyésztési felügyelőségei, végzik, mind a nagyüzemi, mind a kisegítő és háztáji gazdaságoknál. Ennek megfelelően me­gyénkben is az 1974-re a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal le­szerződött tenyészüszők tu­lajdonosait egy hónapon be­lül felkeresik a vállalat, va­lamint a Heves megvei Ál­lattenyésztési Felügyelőség megbízottai, s együttesen fe­lülvizsgálják a tenyészüsző- ket, valamint részletes fel­világosítást nyújtanak a for­galmazásban bekövetkeze változásokról. Ugyanakkc amennyiben megállapítjá hogy valamelyik üsző alka matlan a továbbtenyésztésr ügy a tenyésztők beleegyi zésével a vemhesüsző-sze ződést felbontják. Ezzel eg; idejűleg az Állatforgalmi i Húsipari Vállalat megbízót ja megköti a vágómarha é tékesítési szerződést. Ezé azok a termelők, akiknt üszői selejtté váltak a jelű vizsgálat időpontjáig — 197 augusztus 31-ig — a szüks* ges állatorvosi igazolást sz> rezzék be. Egyébként az eredeti sze ződésben vállalt, kikötött fe tételek változatlanok, de ; 1974-ben esedékes átadás: elintézendőit a tenyésztők Heves megyei Állattenyés tési Felügyelőséggel bony líthassák 1«. Gondok a sertéstáp körül Milliós károk - jó szándékkal Van ilyen. Mármint, hogy a jószándék kárt okoz. Egy régi mondás — eléggé köz­ismert — is azt tartja, hogy „ . a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövez­ve." Az újságírónak óhatatla­nul ez a kesernyés asszociá­ciója támadt, amint ebben a meglehetősen ízzig-vérig szakmai (kukoricatermeszté­si, -tárolási, illetve sertéste­nyésztési) problémakörben járva-kelve-tájékozódva megpróbálta a lehető leg­egyszerűbb lényeget és igaz­ságot felderíteni. Uj betegség — az új kukoricától... Megyénk és az ország több szakosított sertéstelepén há­rom évvel ezelőtt ismeretlen betegség tüneteit észlelték a tenyésztő és az állategész­ségügyi szakemberek. A be­tegség legszembetűnőbb té­nye az volt, hogy mind a hízósertések, mind az anya­kocák visszautasítják az eléjük tett keveréktakar­mányt, amelynek egyik ösz- szetevője a kukorica. Továb­bi kínálgatás, etetés után is tartós marad az étvágytalan­ság, s újabb tünetként has­menést, gyomorvérzést fi­gyelnek meg a szakemberek. Természetesen azonnal megindultak a vizsgálatok, az okok keresése több irányból megkezdődött. Jó ideig — néhol még ma is! — pusztán egy újabb állat­egészségügyi problémaként kezelik, mígnem világosan kiderül: az állatok egy bizo­nyos, néhány évvel ezelőtt Jugoszláviából behozott hib­Már korábban hírt adtunk arról, hogy a MÁV-mái elő­ször a Füzesabony—Szi halom közötti vasúti balvágány párban úgynevezett hőnfu- tás-jelzó berendezést szerel­nek fel. A francia gyártmá­nyú berendezés érzékelő „látszögét” úgy állították be a szakemberek, hogy az a vasúti kocsik csapágyait és a féktuskókat ellenőrzése alá vehesse. Ha a csapágy, vagy a szoruló féktuskó va­lami meg nem engedhető ok miatt melegszik, azt a beren­dezés érzékeli és a füzesa­bonyi vasútállomás forgal­mi irodáiéban található re­gisztráló készüléken jól lát­ható jelekkel rögzíti. A regisztráló szalagról még az is leolvasható, hogy a ridkukoricából kéiszült táptól kerülnek a tartós étvágyta­lanság állapotába... Bő termés — de minek . . . ? A betegségről a növény- termesztési, állattenyésztési, állategészségügyi szakiroda- lomban e néhány év alatt is kötetekre menő publikáció jelent meg. Ezek rövid sum­májaként megállapítható: ez a bizonyos hibridkukorica hazai talaj, -és főleg éghaj­lati adottságaink mellett al­kalmatlan a termesztésre. Igaz, kétségtelenül igaz: át­laghozama jóval túlhaladja a hagyományos fajtáink ter­méseredményeit, de — a na­gyobb hozammal párhuza­mosan fokozódó érzékenysége következtében — egy nagy­fokú növényi gombásodás melegágyává válik. Ez a fer­tőzés az egyik legmakacsabb, legerősebb növényi gomba- fertőzés — a fuzárium. El­lenállóképességét még közel kétszáz Celsius-fokos forró­sággal sem lehet megtörni. Más növényeinkben, más fajtájú kukoricáinkban is előfordul, de elenyésző mennyiségben. Az említett — és megle­hetősen elterjedt — hibrid- kukoricában tehát olyan mé­reteket ölt e fertőzés, hogy az ebből készült keverékta­karmány okozza a sertések­nél megfigyelt tüneteket, il­letve betegséget, amelyet a szakirodalom toxikózis né­ven tart nyilván. Ezek után joggal merül fel a kérdés: minek nekünk ez a kukorica? — Mit érünk a nagyobb terméssel, na­gyobb hozammal, ha amit nyerünk a réven, azt elveszt­jük (sajnos bőven!) a vá­mon? vasúti szerelvény hányadik tengelyénél keressék a rend­ellenességet a műszaki ko- ‘csivizsgálók. Ez év áprilisá­tól már a Füzesabony—Kál állomás közötti jobb vágány páron is „ellenőrzi” a vona­tokat ez a berendezés. Ha­vonta általában 100 vasúti kocsit utalnak javításra a füzesabonyi vasútállomásról. Ez egyben azt is jelenti, hogy a füzesabonyi forgalmi szolgálat munkája jelentő­sen megnövekedett, mert ilyen esetekben a menet­rendszerinti áthaladó vona­tokat is meg kell állítani és azokkal tolatást kell végezni. De ez a többlet munka meg­éri, mert balesetveszélyt há rítanak A (Szigetváry) A kérdésok felmerülnek, a szakirodalom terebélyesedik — és a fertőzésre intenzíven hajlamos kukoricát legtöbb nagyüzemi gazdaságunkban elvetették tavaly is, sőt az idén ismét, s bizonyára el­vetik még jövő tavasszal is,.. A kárnak nincs gazdája . . . Heves megyében is azokon a szakosított ssrtéstelepeken küzdenek e betegséggel, aho­vá a gabonafelvásárló válla­lattól szállítják a keverék- »takarmányt. Telepeink egy része, (ahol erre van lehető­ség) már nem is nagyon vá­sárol tápot, hanem a hagyo­mányos gazdasági abrakkal eteti, hizlalja a sertéseket. Csakhogy a legtöbb telepen nincs ilyen takarmány, s csak egyetlen helyről, a He­ves megyei Gabonafelvásárló Vállalat telepeitől szerezhe­tik be azt. Ezeken a sertés­telepeken ebben az évben is kiugró nagyságú károk kelet­keztek: Füzesabonyban, Po­roszlón, Komlón, Gyöngyö­sön, Kiskörén és Aldebrőn 13.514 sertés betegedett meg a Heves megyei Állategész­ségügyi Állomás ez évi fel­mérése szerint. A kár nagy­sága — a súlygyarapodás és a szaporulat elmaradásának következtében — meghalad­ja az ötmillió forintot. Az érintett telepek igazga­tói, illetve az azokat fenn­tartó gazdaságok — miután a pénzükért betegséget okozó takarmányt kapnak — kár­térítési követelést nyújtot­tak be a gabonafelvásárló vállalat igazgatójához. A válasz: a hiba nem a gabo­nafelvásárló vállalatban, ha­nem a szántóföldi növény- termesztésben van, ezért nem hajlandók kártérítést fizetni... A követelések jogossága fölött már csak a bíróság dönthet, mert az ügyben, — mint tájékozódtunk — jelen­leg még nincs hivatalos -ál­láspont a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­ban sem. Ugyanakkor a leg­súlyosabb kárt szenvedett telepek (Gyöngyös, Aldebrő, Füzesabonyi Állami Gazda­ság), ahol néhány hónap alatt túlhaladta a veszteség az egymillió forintot, szinte lehetetlen helyzetben van­nak. A megoldás sürgős! Jegyzőkönyv vizsgálat me­gyénk sertéstelepein is szin­te minden héten készül, fo­lyik. A megállapítás mindig, refrénszerűen ugyanaz: fu­zárium toxikózis. Vissza a fertőzött szállítmányt, aztán jön az újabb, s kezdődik minden élőiről. Az állategészségügyi szer­vek is küldik jelentéseiket, s egyelőre a tervezett vál­tozásról annyi ismert, amennyi a közelmúltban egy rádiónyilatkozatban elhang­zott egyik keszthelyi kutató szájából: eredményesnek lát­szó kísérletek folynak a fu­zárium vegyszeres közömbö­sítésére. Mezőgazdasági szak­emberek szerint . illetékesek gondolkoznak azon is, hogy ezt a bizonyos hibridkukori­cát más fajtával leváltják. Mit tehet még ehhez hoz­zá az újságíró? — Egyet: minden olyan döntést, ame­lyet bár a jó szándék inspi­rált, a legsürgősebben felül kell vizsgálni, sőt meg kell változtatni, ha arról a gya­korlat bebizonyítja, hogy nem jó, hogy kárt okoz. Erről a hibridkukoricáról bebizonyosodott, hogy való­ban nagy hozamú, de az is, hogy nagyfokú fertőzöttsége miatt milliós károkat okoz a sertéstelepeken. És ez már három éve ismeretes. A megoldás sürgős, mert a károk egyre növekszenek...! Faludy Sándor 1973. július 29., vasárnap Hőnfutás jelző A hibás vasúti kocsikat jelzi eres Sándor műszaki kocsivizsgáló a regisztráló berendezést » l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom