Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Kölftnös szépségű és külö­nösen szép fekvésű műemlé­ke Egernek a görögkeleti — vagy ahogy a helybeliek emlegetik, ráctemplom. Már hosszabb ideje csend övezi, zárva van. Annál elevenebb látvány fogadja a látogató^ ha a plébánia felől a klast- romi hangulatú árkádos fa­lépcsőn mégiscsak felóvako­dik a Kisasszony-domb sely- mesfüvü, szélfútta magasla­tára. A templomfalat szegélye-^ ző cirillbetűs sírkövek kö­zött terpeszkedő festőáll­ványokról dúlt szakállú vér­tanúk, rajongó hitvallók, áhítatos szüzek meresztik ré­vült szemüket a farmerra trikóra, vetkezett fiatalokra, ’.kik óvatos, szinte láthatat­lan .mozdulatokkal mutatnak h szentek megfakult köntös- •edőin, fénye vesztett arany- űöriáin. — A Képzőművészeti Fő­iskola negyed-ötödéves res­taurátor szakos hallgatói va­gyunk — mutatja be Kiste- renyei Ervin a kilenctagú társaságot. — Nyári szakmai gyakorlatként egy hónapig az ikonosztáz tábláin dolgo­zunk. Az idő vasfogán kí­vül főként egy szakszerűtlen századeleji meszelést síny­lették meg. A szétfröcskölt savas mészcseppek kikezd­ték az olajfestéket. Felada­tunkban az az izgalmas és bonyolult, hogy úgyszólván minden kép sérülése egyedi eset. Nem elég általános szabályokat alkalmaznunk, amint az orvosnak is fi­gyelembe kell venni a diag­nózis mellett a beteg alka­tát. — Még egyik-másik szer­számunk, például az injek­cióstű és a szike is azonos az orvosokéval — folytatja a párhuzamot Velledits La- < jós. — A tűvel szuvasodás elleni vegyszert, továbbá enyvből, ökörepéből, melasz­ból, méhviaszból és egyebek­ből kevert ragasztót fecsken­dünk a fatáblákba, ez köti meg a felületen a felcsere- pesedett festékréteget. A szi­kével, miután az oldódó szennyeződést lemostuk, a festékig kaparunk, és átlát­szó lakkréteggel borítjuk. Erre az eredeti színnel egye­ző akvarellfestéket viszünk föl, méghozzá nem foltsze­rűen, hanem vonalkázással. Így különböztetjük meg a restaurált részt a valóditól. Persze, ez csak egészen ko­séiról vehető észre, távolabb­ról a rovátkolt felületek is ónushatást adnak. Most még gy fedő lakkréteg rá, és a !p 'máris újjászületett. Szepesy Csilla egy forrasz- páka-szerűséget dug a nnektorba:- A felhólyagosodott fes­et és a vásznat vasaljuk /ele. A restaurálás a tex- ra festett képek eseté- nemcsak az orvosok, ha­lié.». a szabók mesterségére is hasonlít. Gyakran varrást, betoldást igényel a megron­gálódott festmény. Es tegyük hozzá: mindig végtelen türelmeit, figyelmet, alkalmazkodó rajzkészséget, széles körű stílus- és anyag­ismeretet. Aztán időt, ren­geteg időt, hiszen amit né­hány perc alatt elmondtak, egy-egy képen napokig, he­tekig, sőt a súlyosabb esetek­ben hónapokig eltart. •ir A két mesterhez eljutni meredek dolog. Ezúttal a szó szoros értelmében. Csaknem függőlegesen ágaskodó, hi bo­gó létrák vezetnek a szen­tély fölötti állványzatra. Per­cekig tart, amíg elül a szó­rópisztolyból kilövellő per- metfelhő. — Kötőanyagot fúvattunk a mennyezetfestményre — magyarázza Dr. Dénes Jenő, aki a murális restaurálás ta­nára a főiskolán. — Egy ré­gi tetőégés és az utána kö­vetkező beázások sokat ár­tottak ennek a szenthárom­ságot ábrázoló erőteljes sec- cónak. A helyreállítás előtt minden egyes részletét lefo- tóztuk, ennek alapján fest­jük újra a kiegészített va­kolatot. Munkatársa, Varga Dezső, a főiskola docense és az Esz­tergomi Keresztény Múzeum főrestaurátora. Az ő nevé­hez fűződik többek között a legrégibb magyar táblaképek­nek, Báti mester műveinek és M. S. mester passiójele­neteinek újjávarázslása. Mint a hallgatók gyakorlat- vezetőjét, a hazai restaurá­torképzésről kérdezzük: — Többszöri változás után néhány éve alakult ki a je­lenlegi forma. A Restaurá­tor Intézet lényegében ön­álló kara a főiskolának, no­ha kevés hallgatója van, évente hárman-hatan végez­nék. Az első három év tan­anyaga nagyjából azonos a festőkével és a szobrászoké­val. A restaurátornövendé­kek a két utolsó évben sza­kosodnak táblakép- és fal­festészetre illetve fa- vagy kőszobrászatra. — Kikből lesznek a resta­urátorok? — Akár a restaurálandó mű: mindegyik egyedi eset Általában képzett tehetsé­Restaurátorok a ráctemptomttao ges, képzőművészeti ambíci­ójú fiatalok jelentkeznek hozzánk. Akikkel beszélt: Szepesy Csilla először festő szakon próbálkozott. Velle­dits Lajos ötvösként dolgo­zott, mielőtt a főiskolára ke­rült. A Heves megyei Kiste- renyei Ervin pedig már ta­nári diploma és pedagógiai gyakorlat birtokában kapott kedvet a szakmához. Keve­sen vagyunk, sajnos, és sok a romló műtárgy, műemlék. Ha tízszer ennyi restaurátor lenne Magyarországon, mint jelenleg, akkor sem marad­nának munka nélkül vagy kétszáz esztendeig. — Mesterség vagy művé­szet a restaurálás? — Mesterség, de teljes odaadást követelő mesterség, amely a művészetet hiva­tott szolgálni, tehát elenged­hetetlen hozzá a művészi érzék. A művésznek nem kell tudnia a restaurátor mesterségét, de a restaurá­tornak elengedhetetlen, hogy tudja a művészet mesterség­beli részét. — Mi a véleménye a rác­templom művészettörténeti értékéről? — Kétségtelenül egyéni színfolt Eger műemlékei kö­zött. A későbarokk épület és a környezet összhangja tö­kéletes. A márványdíszítésű belső térben gyönyörűen ér­vényesül a maga nemében páratlan vörösfenyő ikonosz­táz, a szerémségi Jankovics Miklós majdnem kétszázé­ves, dúsan faragott remeke. A képek közül elsősorban a XIV—XV. századi, balkáni eredetű, jellegzetesen pra­voszláv táblák az értékesek. A legtöbb festmény a múlt század elején készült, felte­hetőleg olasz hatás alatt, de a biztos mesterségbeli tu­dás impozáns jegyeit vise­lik. Ha úgy két év múlva befejeződik a templom im­már hat éve tartó teljes fel­újítása, bizonyára nagyon sokan elzarándokolnak ide a művészet hívei. Amíg beszélgetünk, dr. Dénes Jenő, szinte minden milliméteren eltöprengve, Krisztus fején dolgozik. Él­mény látni, ahogy ecsetje nyomán, színnel, szenvedél­lyel telik meg az elhalvá­nyult emberarc. Á. Szabó János 1973» július 39., vasárnap V. JEGOROV dokumentumregénye: Egy hajó megérkezik A Fomin lassan közeledett az iráni kikötőhöz, Pahle- vihez. Az eső függönye mö­gött már kirajzolódott a part vonulata, amikor a hajó megállt. Itt kellett bevárnia az iráni révkalauzt» Néhány éles, köhögésszerű hangot hallatott, amely egyenletes zúgássá csöndesedéit. Vihar közeledett, a ten­ger elszürkült, a sirálycsa­patok izgatott sikoltásokkal köröztek. A kapitány aggód­va tekintett előre: a hirte­len támadt vihar nem aka- dályozza-e a révkalauzt. Ag­godalma feleslegesnek bizo­nyult, szaggatott szirénaszó bódült fel, s hol a hullámok tarbab ~ gazda 2krán = iráni galtógéta ' taraján, hol annak völgyei­ben manőverezve feltűnt egy rozzant motorcsónak. Ügy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csónak sér­tetlenül odasimult a hajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötélhág­csón, egyenesen a parancs­noki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő bel­sejébe. A Pahlevi öböl jobb ol­dalán egy városka terült el, alacsony házakkal az örök­zöld narancsligetek között. Itt-ott, mint toprongyos ala­kok az ünneplő tömegben, kopott, őszj ruházatban né­hány eper- és almafa idét- lenkedett. Az ellenkező, kaz­Gyorsmérleg: Egerből Kiből lett gólya? Az annyira várt döntés megszületett, lezárult a he­tekig tartó várakozás izgal­mas időszaka: postára került az értesítés; kiderült, hogy kiből lett gólya. Sokan örül­tek, de még többen csalód­tak. így van ez már hosszú évek óta, mert jóval több a jelentkező, mint amennyit felvehetnek. Lehet válogatni, kutatni a jók között a leg­jobbakat. Most, hogy meg­született a döntés, aktuális a gyorsmérleg, a felvételi vizs­gák tapasztalatainak összege­zése. Erről beszélgettünk dr. Pelle Bélával, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettesével. 1059 PÄLYÄZÖ — Mit mond a statisztika? — 1059 fiatal — többségé­ben lány — pályázott főisko­lánkra. A túljelentkezés több mint háromszoros volt, hi­szen csak 306 hellyel rendel­keztünk. Százketten nem jöt­tek el a felvételi vizsgára, négyszázan nem feleltek meg, így ötszázötven lány és fiú közül választottuk ki a leg­jobbakat. Kétségtelen, hogy a tanári pálya vonzóereje nö­vekszik, hiszen a tavalyi lét­számnál tíz százalékkal töb­ben próbálkoztak. Örvende­tes az, hogy a fizikai dolgo­zók gyermekei helytálltak, ezt bizonyítja az is, hogy a felvettek 54,3 százaléka közü­lük toborzódott. Biztató a fiúk arányának növekedése is. — Néhány szakot évről év­re lankadatlan igyekezettel ostromolnák. Az idén melyek voltak ezek? — A magyar—történelem szak változatlanul vonzza a fiatalokat, öt helyre 95-en je­lentkeztek. A pálmát mégis a biológia—testnevelés szak párosítás vitte el: a túljelent­kezés huszonkétszeres volt. Kár, hogy az érettségizők ez­zel nem számolnak, holott, ha mérlegelnék a lehetőségeket, elkerülhetnék a csalódást, s viszonylag könnyen' szerez­hetnének belépőt az egri fő­iskolára. MUMUS A MATEMATIKA? — Milyen szakokra? — Ügy tűnik; sokakat el­riaszt a matematika, hiszen janszki oldal előterében rak­tárépületek és a kikötő szol­gálati helyiségei húzódtak, mögöttük néhány utcácskát formáló lakóházak, szállo­dák, szatócsüzletek. A város­sal az öblön átívelő széles híd kötötte össze őket. A Fomin kikötött a mere­dek kőfal mellett, 'fedélze­tére felsiettek a szolgála­tos tisztviselők. A formasá­gok elintézése után az uta­sok a hajólépcsőhöz tódul­tak. A Szovjetunión keresztül sok-sok üzletember érkezett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vámvizsgálatra irányította az utasokat. Egyikük, egy szürkéskék szemű, szőke, harmincöt év körüli férfi kissé lemaradva, kíváncsian nézegette a sür­gölődő rakodómunkásokat, akik bő ruházatukban Repin hajóvontatóira emlékeztették őt. A vámhelyiségben mozgó szalag továbbította a csoma­gokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok megvizs­gálják a poggyászukat. Gyorsan végeztek, már csak az iratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt, átvéve a rakodómunkásokat figyelő utas kezéből a Szovjetunió címerével ékesített útlevelet, félhangosan olvasta: — Szergejev Jakov Vaszil- jevics, a Szovjetunió Iráni Kereskedelmi Képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kellet­lenül visszaadta az igazol­ványt Szergejevnek. Ha te­hette volna, bizonnyal visz- szaküld minden utast a ha­jóra, aki a szovjetek orszá­gába!, érkezett. Szergejev ki­lépett a városba ée elindult folyvást csökken a jelentke­zési kedv a vele párosított szakokra. Ez viszont azt je­lenti, hogy az esélyek egyre kedvezőbbek. Felvettünk olyanokat is, akik a vizsgán csak öt pontot szereztek, az­az írásbelijükre kettest kap­tak, s a szóbelin hármasra feleltek. S még egy figyeiem- ,re méltó összehasonlítás: ma­tematika—fizika szakon 11. matematika—kémián 10,5, matematika—műszakin 10 ponttal is — ez bizony meg­lehetősen minimális — be­jutottak a pályázók, míg a magyar—oroszon a 16,5 pont volt a selejtezési határ, s így a jó képességű, szorgalmas fiatalok sem kaphattak belé­pőt. Az is elgondolkodtató, hogy matematika—műszaki szakon még a harminchatos keíetet sem tudtuk betölte­ni. Megszűnik az átlagosztály­zat. Számoltak ezzel a felvé­teli vizsgákon? — Igen. úgy kalkuláltunk, ahogy a jelentkezőknek leg­előnyösebb volt. Aki gyengén érettségizett, annál a felvéte­li tárgyak jegyeit vettük fi­gyelembe. Az átlageredményt csak ott számítottuk be, ahol emelte a pontszámot. MI LESZ VELED. MAGYAR NYELVTAN? — Elkészült a mérleg. Töb­bek közt arról is, hogy mi­ként készültek fel a pályázók. Hallhatnánk erről valamit? — Kezdem egy elszomorító jelenséggel. Évről évre csök­ken a fiatalok anyanyelvi műveltsége. Az irodalommal még csak elboldogulnak va­lahogy, de a magyar nyelv­tant alig-alig ismerik. Alap­vető dolgokkal nincsenek tisztában: nem megy sem a szótani, sem a mondattani elemzés. Megdöbbentő, hiszen ezt már általános iskolában gyakorolják. Minimális a he­lyesírási készség, erről ta­núskodnak az írásbeli dolgo­zatok. Ügy érzem, nem elég ezt csak megállapítani — ezt tettük már évek óta —, ha­nem meg kell vizsgálni az okokat és sürgősen tenni va­lamit, mert az anyanyelvi mű­veltség nélkülözhetetlen. So­kat tehetnek a gimnáziumok, hiszen ott ismerik legjobban a szálloda felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, sza­kállas utcai kereskedők ki­áltozva, rikácsolva árulták a vadkacsát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna felkínál­ni árukészletét Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy borzas kölyök kezéből kivet­te a bőröndöt és egy közel­ben álló taxihoz cipelte. — Hová, arbab?1 — kér­dezte perzsa nyelven egy idősebb siheder, a meglehe­tősen rozoga Citroen volán­ja mellől. — Teheránba. — Üljön be, arbab, épp most jöttem onnan. Elrepí­tem, akár egy Messerschmit- tel. A legényke ezalatt berakta • a bőröndöt a csomagtartóba. Szergejev bizalmatlan mo­sollyal pillantott az öreg Citroenra, de a sofőr maga­biztos kérkedését valahogy rokonszenvesnek találta. Né­hány kránt2 csúsztatott a talpraesett közvetítő marká­ba és beült a kocsiba. az égető gondokat, ahol a diákokat képzik. Egy tény: négy év alatt lehet, hogy más módszerekkel, de mindenkép­pen többet kell nyújtani a diákoknak. Sajnos, a felkészí­tés hiányossága országos je­lenség, ezért az előrelépés le­hetőségeit is közösen kell ku­tatni. Egy a fontos: minél hamarabb. MELLŐZTEK NEWTONT — Ügy értesül tűni?, hogy a szakközépiskolások gyengéb­ben szerepeitek, mint az álta­lános gimnáziumokban vagy a tagozatos osztályokban vég­ző diákok. Így van-e, s ha igen, akkor mi az oka? — A matematika—műszaki szak felvételi. vizsgáin derült erre. fény. A jelentkezők nem készültek fizikából, holott a felvételi tájékoztatóban ez a tárgy is szerepelt. Meghök­kentő jelenség, hiszen az mi­nimális követelmény, hogy legalább a felvételi feltétele­ket megismerjék a, diákok. De nemcsak ők feledkeztek meg erről, hanem az iskolák, az osztályfőnökök, a szaktaná­rok is. Az eredmény termé­szetesen sikertelenség. Ez is azt jelzi, hogy a pályaválasz­tási tanácsadás terén van még elég tennivaló. Akik készség- tárgyakkal párosított szakok­ra jelentkeztek, nem mind­annyian gondoltai» arra, hogy a sikerhez kevés az, hogy jól tornáznak, énekelnek, rajzol­nak. Elfeledkeztek arról, hogy biológiából, földrajzból is alposan felkészüljenek, még­hozzá nem a huszonnegyedik órában, hanem évekkel ko­rábban kezdve az alapozást. S még egy dolog; egy figyel­meztető adalék az iskolák számára: nem minden lelkes KISZ-vezető vette az akadá­lyokat. Arra kellene töreked­ni, hogy legalább harmad-ne­gyedévben mentesítsék őket a megbízatások egy részétől, mert a sok elfoglaltság miatt képtelenek alaposan felké­szülni, s hátrányos helyzetbe kerülnek a felvételi vizsgá­kon. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni, ám ha számolunk a tapasz­talatokkal, kevesebb lehet a csalódott, lelkileg sérült pá­lyázó. Pécsi István ..Csak néhány hónapja kezdődött a háború Európá­ban, s a Messenschmittek hí­re már ide is eljutott” —• gondolta, kényelmesen elhe­lyezkedve az ülésen. A Citroen elindult, s va­lóban sebesen közeledett az országúihoz. Alighogy a gépkocsi rá­tért az esőtől nedves aszfalt­csíkra, a taxis vidám dalra fakadt. Nem kell üresen visszatérnie. Hamarosan el­maradt Resht városka, s csaknem észrevétlenül egy hegyszorosba jutottak. Az út erdős hasadásban kanyar­góit, egyik oldalon a hegyek a felhőkig látszottak emel­kedni, a másikon meredeken a mélybe zuhantak. A szur­dok alján hegyi patak zú­gott. Az első teázónál meg kel­lett állniok, a sofőr vizet töltött a hűtőbe. Szergejev érdeklődve nézte' a várakozó, narancssárga autóbuszokat, amelyek tetejét ugyancsak megpakolták csomagokkal, zsákokkal, hápogó kacsákat, kotkodácsoló tyúkokat szál­lító faládákkal. Figyelmét azonban valamiféle szomorú csongettyűszó vonta magára: „sivatagi hajók” karavánja közeledett. A vezérteve hom­lokát toliforgóhoz hasonló, színes gyapjúfonál-bokréta díszítette, nyakán különböző nagyságú harangocskák lán­ca fityegett. Ez hét darabból állt, a legnagyobbik játék­vödörből készülhetett. Szer­gejev szívesen várt volna, amíg a karaván odaérkezik, de a sofőr végzett a munká­jával, s rátaposott a gázpe­dálra. A Citroen, recsegő ka­rosszériával tovavágtatott vele. (folytatjuk} * (Foto: Tóth Gizella)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom