Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

Hazánkban készül a világ első környezel védelmi 1érképe Miniszteri utasítás Nem lesz átlagosztályzat FOROG AZ IDEGEN Vendégfogadás — gondokká A Budapesti Levegőtisztasági Bizottság megrendelésére a Kartográfiai Vállalat környezetvédelmi célokat szolgáló térképet készit a fővárosról. Elsőként a IV. kerületet mér­ték fel, ahol negyvenötezer ‘„füstokádó” kémény adatait rögzítették. Képünkön: Készül a TV. kerület környezetvédelmi tér­képe. (MTl-fotO) Az oktatáspolitikai fel­adatok maradéktalan meg­valósítása érdekében —szo­ros összhangban a központi bizottságnak az állami ok­tatás továbbfejlesztéséről hozott elmúlt évi határoza­tával jelentős miniszteri utasítás' látott napvilágot. A művelődésügyi miniszter uta­sításának értelmében az al- áófokú oktatási Intézmények­ben. a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban. vala­min! a dolgozók általános és középiskoláiban a tanulmá­nyi eredmények átlagosz­tályzatban való kifejezése megszűnik. Az iskolai bizo­nyítványban. anvakönvvben. osztályozó Viaplóban, ellen­őrző könyvben és egyéb hi­vatalos iratban tanulmányi átlagosztályzat nem tüntet­hető fel. A gimnáziumi és a szak­középiskolai érettségi vizsga fokozatai is megszűnnek. Az érettségi bizonyítványban a vizsga általános fokára ula- ló szövegrészt a jövőben tö­rölni kell, a vizsga anya­könyvbe „érettségi vizsgát tett’’ bejegyzést kell beve­zetni. Az utasítás 1978. szeptem­ber 1-én lép hatályba. Egri Nyár '73 Szabó Zoltán kiállításáról Épp szezonban, . csúcsidő­ben vagyunk. Jönnek a turis­ták külföldről felvértezve valutával, s hajtva a kíván­csiságtól. Jönnek, járják az országot, ostromolják a Ba­latont, megrohamozzák — ekkora forgalomban úgy tűnik, hogy nem túlzás így fogalmazni — Egert, a ba­rokk várost is. Forog az idegen, kér, kér­dez, ötletre, tanácsra vár a honfoglalástól. hagyomá­nyosnak hirdetett magyur vendégfogadásra számítva. De néha bizony előfordul a rövidzárlat is. Az idegen fo- rög. talán ebből mit sem lát, mert minek vásárra vinni mindenáron a gondokat. Csakhogy néha csőstül jön­nek. Tessék csak figyelni: íme egy csokorra való belő­lük. Idegenek — tilos Már beidegződött., táblák, feliratok jutnak eszünkben: fűre lépni... behajlani... parkírozni, szemetelni... stb. Nem erről van szó. mert tábla sem volt. tábla sincs, de tilos jelzés igen. Az egri Ho Sí Minh Tanárképző Fő­iskolát egy hónapig, amíg a felvételi vizsgák időszaka tartott nem lálogathatlak 1u- ristacsoportok. Nem gyö­nyörködhettek a pompás épü-, lettömbben, nem tekinthet­ték meg az egri Főegyház­megyei Könyvtár világszerte is unikumnak számító könyv, kódex ritkaságait. Hell Mlk­Szabó Zoltán tizenhét al­kotását láthatta az egri Kö­zönség a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, jú­lius 4-től a mai, napig. Ez alatt a viszonylag hosz- szu idő alatt igen sok né­zője, értő és jószandekú kri- tikusa-szemiéiőle akadt en­nek a kiállításnak. Azt a tárlatnapló is egyértelműen bizonyítja, hogy a sok női portré, az a szenvedély, ér­zelmi túlfűtöttség és lendü­let, amellyel a művész ki­választott témáihoz, az em­berekhez, a jellemekhez kö­zelít, nem hagyta nyugodni a műélvezőket és megjegy­zéseikkel, dicséreteikkel vagy így vagy úgy, reagáltak művészi tartalomra, a mű­vészi hogyanra. Ilyen érte­lemben a kiállítást valóban sikeresnek mondhatjuk, mert. a közönség bizonyította: lét­rejött a művész és a müél- vezö között a kívánt kap­csolat. A kiállított alkotások kö­zül kettővel foglalkoznánk részletesebben. egyrészt azúrt, mert ezek jegyei a többin is fellelhetők, más­részt ez az a két alkotás véleményünk szerint, amelv a legtisztábban mutatja a művész törekvéseit, lelkivi­lágát. A művész apjának portré­ját határozott vonásokkal rajzolja meg. Az egyéniség, a jellem összetevői egy ha­tározottan megvont harmó­nia mögül néznek ránk. Olyan egyensúly tekint eb­ből az arcból távolba, amely nem tűri el a bizonytalan­ságot. az esetlegességet. Nyu­godtan tagolt ez az arc. a tekintet magabiztosságot su­gároz, talán kissé dacos is ez az arckifejezés mintha az apa nem nagvon kedvelné azt, hogy a fia ígv kivallas­sa őt. Nemes szertartás zaj­lik le itt, egy ember kltárul- kozik úgy. hogy az apa vo­násaiban benne búikéi mind az a szándék, amellyel a fiú. a művész önnön értékeinek a kifejezésére, megörökíté­sére is tör Szuggesztív ha­tása éppen abban van en­nek a képnek, hogv ez a kettősség, az .apa jellemében a fiúi szándék megváltása poézist is hoz. Hiszen a szeretet, amely a portrét adó jellemet és a művészt egy­beköti, átleng a rajzon. _ JÖ73. július S7„ péntek A másik portré címe Jut­ka. Nem akarunk most részletekbe menő elemzést adni. hogy ennek a fiatal nőnek a tartása a képen mennyire természetes; az sem jelentheti most elmél­kedés tárgyát — helyszűke miatt —, hogy a színek megválasztása és elosztása miért így vagy úgy történt. Az egész képben ott tészkel a harmónia, a ritmus, a dal­lam, egy kicsi fenségesség­gel, amely talán a nyuga­lomból is árad. A test fel* aranyló félvilágításban nyug­szik a képen, csak az arc­ban van némi nyoma annak a szenvedélynek, nmelyel a művész szándékinlanui. de nagy szemérmességgel leplez vagy leplezne el, ha afc nem kívántatna meg az őszinteséghez. Ehhez a Jutka című kép­hez magyarázatként felvo­nulnak a tárlaton a madon­nák, az anyaság nyilvánva­lóan lírai logantatásű meg­örökítései — néha Mi­chelangelo S.ybilláiáak ár- nyékát sejtjük az ihletettség mögött —, de a női testben megfogalmazható sok lírai vonzás, vonzódás ezen a Jutka című képen éri el va­lódi csúcsát. A festményeik és rajzok világa megérdemli, hogy a közönség behatóbban érdek­lődjék Szabó Zoltán művé­szete iránt, (farkas) sa híres-neves csillagdáját, így szólt az utasítás. Nem láthatták azt. ami Eger egyik vonzóereje. Nincs Olyan úti­könyv, leporelló, amely em­lítést ne tenne erről fotót ne közölne. És jött az idegen, akit nemcsak a tüzes bor csá­bít. hanem az építészet, a kultúra is, akit ezzel is csa­logattunk. Jött, kopogtatott, de hiába. Ha közölték vele, meglepődött. Nem a döntéssel vitatko­zunk bizonyára, bizonyos szempontból alapozóit, csak a vendégvárásra hivatko­zunk, a lassan már évezre­UCONYID GURUNC: Jó bor Néhány esztendeje vala­melyik újságban felfigyel­tem egy orvos jegyzetére, aki Kamcsatkában dolgo­zott. Később az orvos ne­ve más összefüggésben több­ször is felbukkant a lapok­ban. 1967-ben három kamcsat- kal komszomolista, két la­pos, fenekű, saját készitmé- nyű csónakon, több mint hat mint:kétezer kilométernyi VÍzj utat legyőzve. Kam­csatka partjaitól leevezeti a Fekete-tengerig. fi három bátor ember egyike Zotjj Báláján orvos volt, akinek a cikkével az. említett új­ságban találkoztam. Érdekes, hogy ez jutott az eszembe: ki ez a Báláján? Vajon nem földim-e. kara- bahi? Hiszen minket, kara- bahokat már semmilyent kü­lönösebb ismertetőjegy sem különbözhet meg másoktól. Földünk egyaránt felnevelt írókat és katonákat, kiváló tudósokat, énekeseket, spor­tolókat .. . Mégis szerettem volna, ha erről a Balaján- ról kiderül, hogy Karabah szülötte1 .. S íme. egyszer csak olva­som Báláján tárca iában: ..Kamcsatkában élek. Kam­csatka — második hazám. Szeretem, mert szamomra ez. a világ közepe.” És zárójel­ben: „Általában a világ közepe — természetesen — Karabah ” Na mii mondtam! A k-v rabahok között akadt mai flottaadmirális, hadd légyen tengerjáró-yilásutazónk is ahogy mondják, n mi Thuor Heierdalunk. Egy jó esztendő müiva a sor« személyesen is összeho­zott Balajánnal, éppen Ka- rabahban. Gyorsan megbarátkoztunk. Emlékeztettem Zorijt a „vi­lág közepére”. Vidáman kérdezte: — Emlékszel erre a tré­fára? — Megjegyeztem Zorij, mert - segített a leleplezésed­ben. Zorij ismét felnevetett: — Kedves földi, te is maszk nélkül járkálsz az utadon. Így hót két „lelepleződött” sz.űkebb hazájába feledéke­nyen-szerelmes karabah. tíz napig, szusszanásnyi szünet nélkül kóborolt szülőföld­jén. Tíz nap nem kis idő, sok mindent sikerült kihúznom a földiből. Mindent el sem mesélhetek — egész, könyv kellene hozzá Egv-két tör­ténetéről azonban nem hall­gathatok. Az utazás sz.eretele egy­szer Kamcsatka északi ré­szére hajtotta Balaiánt. A vihar ott érte a tundrán. A világtól elvágva negyvenkét napot töltött egy öreg kor- jók jurtájában, félig nyers szarvashússal, szárítót! h:. tál táplálkozott. Heiikoptr vagy kutva fogat segítségé." gondolni sem lehetett az éj- sötét viharban. Zorijt. a tapasztalt. sok nehéz helyzetet megért i em­bert, elfogta a keserűség. Megérezte — és nem min­den irigység nélkül — azt a pszichológiai sorompót, mely elválasztja őt az öreg kor­iaktól- Zorij Észak foglya volt, a korják — Észak gaz­dája. Semmi nem ingatta meg nyugalmát: sem a vi­har. sem az egyhangú koszt, sem az elzártság. „Az • öreg­nek még a szakálla sem nőtt ki” — mesélte nevetve Báláján. ( „Az északi hóvihar korom­sötéttel von be mindent. Meggyőződésem, hogy a ci­vilizáció a vihar szünetei­ben született meg.” Ilyen feljegyzéseket ké-s szített. Báláján az öreg kor­ják sátrában. A nagy vízi úton, amikor kilométereken át cipelték lapos csónakjukat a kiszá­radt medrekben. Báláján megsértette o jobb karját. Jerevánba érkezvén jelent­kezett a kórházban. ahol azonnal ágyba fektették. Hosszú kezelésre volt kilá­tás. de Zorij szinle követel­te az azonnali operációt, mondván: egy hónap múlva a csoport folytatja útját, ne* ki addigra feltétlenül meg kell gyógyulnia. A sebészek természetesen meg voltak győződve, hogy egy hónap kevés a gyógyu­láshoz, de az operációt ha­mar elvégezték. Folyt a műtét, érzéstelenítés nélkül nyitották meg és varrták des tradícióra, s arra, hogy ez eddig sehol sem volt gya­korlat. Kellett ez az újí­tás. .. ? A tó és a lakat Egernek strandja híres, Felsőtérkányt láváról emle­getik. Igaz, csónakázni rég nem lehetett rajta, mert a hínár és a békanyál masszí­van benőtte a hajdan csillo­gó víztükröt, de a vendég, a turista csak odaruccant a Sziklaforrás vendéglőből. Ha másnak nem. hát azért, hogy utólag bosszankodjon. Most már ezt sem teheti. A körül­kerített terület kapunak ne­vezett bejáratát a milholó- giabeli Cerberus helyett egy lakat őrzi. ha nem is három fejjel, s acsarkodva, de ki­tartóan. Nem tudni. miért, de a tény az tény. s a felmprdu- lás is jogos. Kétségtelen, a tó jelenleg nem szemgyö- nvörködtelő látvány, de a környezet ma is szép. Lett volna egy jobb megoldás is: eltávolítani a békanyálat, a hínárt, s ismét csónakázó tó­vá varázsolni a jelenlegi po­csolyát. Természetesen la­kat nélkül. Ezt senki sem vi­tatta volna.., Gulyás, magyar módra? Mi kérdezzük, mert a ven­dég udvarias, csak mugában morfondírozgat. Különös­képp akkor, ha nemcsak ínyenc, ha nemcsak gyomrá­nak hódolója, hanem gaszt­ronómus. a táplálkozástudo­mány avatott képviselője. Másfél hónappal ezelőtt har­mincöt angol szakember lá­togatott Magyarországra. s úgy Islenígazéban vég tg kós­tolta. eíte-itla az, étlapot. El­jöttek természetesen Egerbe is. Kitűnő programot állítot­tak össze számukra, jobbnál- jobb ajánlatokkal. Ok a Sz.épass/ony-völgy és a ma­gyar gulyás mellett döntöt­tek. s kíváncsiak voltak ar­ra is, hogy milyen a hires össze a sérült izomzatot, a beteg pedig énekelt. Két­órás operáctó — kétórás énekszóié. Zorij hangja egy­szer sem remegett meg. Nem forrt a torkára. A legcsodálatosabb azon­ban. hogy a seb begyógyult a megjelölt időpontra. Zo­rij pedig sietet Odesszába, kamcsatkai barátaihoz, Ana- tolij Szalnyikovhoz és Ana- tolij .Tervisinhez. Onnan folytatták a megszakított utat. A moszkvai Maják rádió­adó , Időnként egy tréfás dalt sugároz a kamcsatkai tengerészekről: A. hőség nem győz le bemászunk a vízbe, nem félünk csak a szúnyogtól, s bemászunk a vízbe. A dal szövegét Báláján írta Egyébként prózaíró, köl­tő és művész. Elbeszéléseit oroszul önti formába — a verseket örményül. Jereván­ban megjelenő könyveit ma­ga illusztrálja. Előttem — Báláján köny­vének kézirata. Az Ajasztan Kiadó küldte e! véleménye- zésre. Kijelentem: egy sajá­tos próza születésének tanúi vagyunk, mely még sok örö­met okoz majd. Érdemes fi­gyelni rá, ahogyan fez a ki­csattanó, malomkő-emelő, tréfát és vidám fecsegést árasztó férfi papírra veti gondolatait „Nagyapám állva szelte a kenyeret” — olvasom a kéz­iratában. s a szívem nagyot dobban a jellemzés súlyától. Vagy íme egv dialógus: — „Van otthon egy vörös patndicsomom. Ötödik nap­ja őrzőm. egri bor Egerbeh. pincék hí vösében ízlelgetve, magya nóta. népi tánc kíséréteber A Park Szálló pincéjébe ii vitálték őkel: volt. nóta. vo népi tánc — tolmácsolta a íei sőtárkanyi egy vitte» — s vo, gulyás is. De milyen! Ami kor feltálalták, a vendég!á tök ereiben szinte rfiegder medt a vér, pedig még ner is kóstolták. Krumpjlleves nek tűnt a színe után. s nun den tányérban úszkált két három kocka hús, mulat '> ban. A gasztronómusok néz tek. ettek, s hallgattak. E volt. a klasszikus beszéde csend. A többit majd el mondják otthon. eUzohioríu adalékként a magyar konyht világhíréhez. Információs pavilon sehol Fél éve sincs, hogy nagy­szerű ötletként üdvözöltük i kezdeményezés^: végre ' les: információs pavilon a vasút állomás közelében. Non bosszankodik tovább a turis ta. Alighogy megérkezik mindjárt útbaigazítják, szál­lást foglalhat, nem kell a Vá­rosban kódorognia Kétségbe­esetten, eredménytelenük ta­nácsot kaphat, programot ajánlanak. Kellett ez, hiány­zott ez Egerből, mert a kor­szerű vendégvárás nélkülöz­hetetlen kelléke. Nem is ke­rült volna sokba. A 150 ez.et forintos befektetés hamaro­san megtérülne. Mégsem lett semmi, belőle. Állítólag más­ra kellett a pénz. úgy .mond­ják fontosabbra. Ezt kár len­ne firtatni. nem is felada­tunk. Ml csak a turistákra apellálunk. a színvonalas idegenforgalmi szolgálta tus­ra hivatkozunk. Meg arra, hogy az a 150 ezer forint nem csillagászati összeg. Érdemes lenne előteremteni. 1 ■ ■ ■ Forog az idegen. Szeren­csére mindezt nem látja. Ez is valami. De mi azért zsör­tölődhetünk. méghozzá nem is alaptalanul. Pécsi István — Nekem pedig egy friss uborkám. Nagyon vigyázok rá. — Cseréljünk. — Hájig napra? Ez Kamcsatka ” „... Ma meghalt egy be­tegem. Több mint húsz esz­tendeje hordozott szívében egy apró lövedéket. Nem meghalt — megölték. Ma, amikor hangot kap a köve­telés: szüntessék meg a há­borús bűnösök felelősségre vonását. Mint orvosra — nincs rám szüksége. .4 szíve meg­állt — elnehezült a kilenc, gramm ólomtól. De az én szívem ver. Nekem kell ítél­keznem ..." Miután elváltunk Kara- bahban, levelet írt nekem: „Már itthon vagyok. A földrajzi térkép legszélén. Ügy éreztem: ideje hazatér­nem és zúdultam ide, a tér­kép szélére. Emlékszel a dalra, amit szülőfalumban, Agortában énekeltek ne­künk? „Ahacsi, Gurum, Gu­rumi meral a ...” Gyakran elénekelem a korjákoknak, ők meg mosolyognak. Azt hiszik, hogy az örmény him­nuszt hántolom...” Ugyanebben a levélben: ..Készülök Csukotkába. Ott nagyon jó az időjárás, csak éjjelente mutat a hőmérő mínusz hatvan fokot.’’ Nálunk, az örmény he­gyekben járja ez a mondás: „A korsóból csak azt lehet kiönteni, amit beletöltöttek.’’ Zorij Báláján korsójából jó bor folyik. (Folytatjuk.) WJy, Havas Ervin, g||g*|^' toditása:

Next

/
Oldalképek
Tartalom