Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

Hétfő esti ki)lt>oiit»kai kommentárunk A silicon! kérdőfel DB. HENRY KISSINGER beszámolt Nixon elnök­nek a párizsi bizalmas tárgyalásokról. Viszonylag ke­vés időt tölt — legalábbis a kiadott közlemények sze­rint —, Washingtonban: vasárnapra virradóra érkezett és állítólag Kedden ismét elfoglalja helyét Le Dúc Tho-val a VDK megbízottjával szemben valamelyik párizsi villa tárgyalóasztalánál. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY megszokta, hogy manapság a politikusok nagyon gyakran úton vannak és Kissinger re ez az átlagnál is jobban vonat­kozik. Ez a washingtoni utazása mégis több okból bi­zonyos csalódást keltett. Az egyik ok az, hogy a francia főváros beavatott köreiben még az elmúlt hét végén is komolyan tar­tották magukat azok a hírek, amelyek szerint a tár­gyalások. közös közlemény aláírásával, még szomba­ton véget értek volna. Nem így történt és ez önma­gában is indokol bizonyos csalódottságot. És mivel Le Dúc Tho maradt Párizsban és Kissinger utazott haza, afelől senkinek nincs kétsége, «hogy melyik fél számlájára lehet írni a késedelmet. A NEMZETBIZTONSÁGI főtanácsadónak nyil­vánvalóan valami olyasmit kell megtárgyalnia főnöké­vel, ami szükséges ahhoz, hogy a korábbi időpontra várt közös közlemény végre megszülethessen. Nos, a csalódottság másik oka éppen az, hogy a megfigyelők tudni vélik, mi ez az akadály. ■ Szinte valamennyi nyugati kommentátor egyhan­gú válasza így hangzik: újra és megint csak Thieu, a saigoni rendszer támaszt nehézségeket. A tekintélyes brit távirati iroda, a Reuter egyenesen így fogalmaz: Kissinger azt vitatja meg Nixonnal, hogyan vegyék rá a saigoni rezsimet az új vietnam-megállapodás elfo­gadására. A KÉRDÉS JOGOS. Számos szomorú tény iga­zolja, hogy Thieut „nem vették rá” a régi, a januári megállapodás betartására sem: Csakhogy ez így hosz- szabb távon nem mehet. Saigon rendszeresen szabo­tálja a Washington által aláírt egyezményeket. A nagy kérdés: miért? Valóban elképzelhető, hogy „a farok csóválja a kutyát?” Vagy csak valami sajátos munka- megosztásról van szó? Elutazott a Laoszi Hazafias Front küldöttsége A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján: Munkásgyűlés Csepelen, Gyűrött és Diósgyőrben Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunis­ta Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az évforduló alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága levélben köszöntötte a párt minden alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött hétfőn ünnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommunistákat és volt szo­ciáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc kö­vetelményeit,' elvtársi egységben képviselték a munkás- osztály, a magyar nép érdekeit, s aktiv szerepet vállaltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A cse­peli munkásgyűlésen megjelent Kádár János és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiatalabb nemzedékek képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, meg­őrizték és őrzik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét. A munkásgyűlések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „F,ljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!” Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzeti színű zászlókkal, Lenin portréjával díszítették. Munkás­kórusok felelevenítették a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom hagyományos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a mun­kásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a csepeli munkásgyűlés szónokának beszédéből. Hétfőn elutazott. Budapest­ről á Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának kül­döttsége, amely Nouhak Phoumsavannak, a front köz­ponti bizottság* titkársága tagjának vezetésével ötnapos látogatást tett hazánkban Látogatása során a laoszi delegációt fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, megbe­szélést folytatott a küldött­séggel Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A csepeli sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Bor­bély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Csepel Vas- és Fémmű­vek Pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyű­lésen felszólalt Csicsics Sán­dor nyugdíjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműsze­rész. Németh Károly a gyűlés előadója, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek között a következőket mondotta: — A két párt egyesülésé­ben munkásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosz­tály a nehéz sorsfordulók kö­zepette tanulta meg; legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. Nem a harc elől kitérők, bánéin a küzdelmet vállalók egységé­ben, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokra­ták közös erőfeszítéssel te­remtettek meg. 1918-ban a magyar mun­kásmozgalom sok évtize­des harcának gyümölcse érett be a két munkás­párt egyesülésében, a ha­talom meghódításában. Rátérhettünk a szocia­lista társadalom építésé­nek útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozga­lom történetében. — Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. Ellenté­tek, néha türelmetlenség ne­hezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hi­bákat is, de ma már törté­nelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üze­mek, a bankok, az iskoláik ál­lamosítása, nem érhettük volna el a népi és szocialista erők pozíciójának megerősö­dését a koalícióban, a köz- igazgatásban. a társadalmi, gazdasági életben, ha a két part az alapvető kérdésekben 9 nem jut közös nevezőre. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére, — mondotta — arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban a felszaba­dulást követően első Ízben ültek össze közös aktívaérte­kezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunis­ták és baloldali szociálde­mokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobb­oldali szociáldemokraták el­távolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az ak­tívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat. — Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nem­csak a munkásosztály győ­zelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag bé­kés úton létrejött prole­tárdiktatúra feltételei kö­zött —, sikeresen épít­hette szocialista államát, a Magyar Népköztársa­ságot Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításá­ban. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszi­lárdult hazánk nemzeti füg­getlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialis­ta közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, — megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefo­gásának, népünk és orszá­gunk emelkedésének nagy­szerű távlatait nyitotta meg. A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történel­mileg egyáltalán nem szük­ségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott: — Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, az el­lenforradalom elleni harc je­gyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoz­tak volt kommunisták és szo- ciáldemoikraták. Együtt in­dultak harcba az ellenforra­dalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szo­ciáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból. — Az MSZMP leküz­dötte a dogmatikus hibá­kat. Szembefordult a re­vizionista cgységbontás- sal, megszüntette a volt két párt tagjai közti kü­lönbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldo­zataival szemben elkö­vetett bűnöket, száműz­te a pártból a bizalmat­lanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelke­ző párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi összefogásnál telje­sebben egymásra találtak. — A két munkáspárt egye­sülése, tagjainak egységbe forrása végérvényesen le­zárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cse­lekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a mun­kásosztály kapcsolata győ­zelmeink fontos forrása volt és marad A társadalmi fej­lődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység ál­landó megújulását a párt­ban, mert így tudjuk mara­déktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dől- gozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább nö­veljük a munkások aktív részvételét a feladatok meg­határozásában.' megoldásá­ban és ellenőrzésében, bog} a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya le­gyen társadalmunk vala­mennyi fórumán, A mun­kásosztály nagy nemzeti cél­jaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiség­gel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetsé­gi politika ugyanannak a dolognak két oldala! — Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúsko­dik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt ve­zetésével maradandót alko­tott. Ha történtek is kité­rők ezen az úton. ha előre­haladásunk nem Is volt vé­gig zavartalan, mégis gmit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilat­kozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töret­len. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaálította jo­gaiba a marxizmus-leniniz- must, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvéd­te és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunis­ta politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sike­reink záloga volt és az ma­rad a jövőben Is. Ez a poli­tika a biztosítéka, hogy következeteken tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejleszté­sének útján, hogy bátran szembenézünk hibáink­kal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő fe­szültségekkel és ellent­mondásokkal. Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról be­szélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szerve­zettebb munkát, azt,- ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gaz­dálkodást követel: felelős magatartást; teljesebb azo­nosulást szocialista eszmé­nyeinkkel, céljainkkal: tu­datos harcot az ellenséges, antimarxista nézetek, a visz- szahúzó, maradi gondolkodás és főképp a csak magára né­ző, individualista, önző ma­gatartás ellen. Az élet min­den területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a millió szemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista köz­vélemény. — A jelen és a jövő fel­adatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkás­párt magáénak vallja a mun­kásosztály évszázados küz­delmének minden nemes ha­gyományát. Kommunista kö­telességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmé­nyek között is tovább élje­nek a soron következő nem­zedékekben —, mondotta, majd beszéde befejezésében elismeréssel szólt mindazok­ról, akik megvalósították a kor parancsát a munkáspár­tok egyesítésének nagy ügyét. ★ A győri munkásgyűlést Bittmann Ernő, a rhunkás- mozgalom régi harcosa nyi­totta meg. A gyűlésen felszó­lalt Pintér István, a győri Gárdonyi Általános Iskola igazgatója és Gede Peréire, a Győr—Sopron megyei Épí­tőipari Vállalat épületgép szerelője. A múnkásgyulés szónoka Apró Antal, a Poli­tikai Bizottság tagja, az or­szággyűlés elnöke volt. Diósgyőrben Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet a munkás­gyűlésen, amelyet Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitott meg. A gyűlér sen felszólalt Tiser Gyula, a Diósgyőri Gépgyár anyagbe­szerzője, és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Müvek villanyszerelője. Á KGST ülésszaka után A KGST XXVII. ÜLÉS­SZAKÁNAK négynapos mun­kája után, a tárgyalásokról kiadott közös közlemény is­meretében, joggal lehet arra . következtetni, hogy ez a ta­nácskozás a szocialista or­szágok gazdasági integráció­jának fennállása óta az egyik legjelentősebb volt és határozatai nagymértékben járulnak hozzá valamennyi részt vevő állam fejlődésé­hez. Emeli a tanácskozás je­lentőségét. hogy az 1972-ben KGST-tagállammá vált Kuba immár teljes aktivitással vesz részt a szervezet mun­kájában, külön egyezmény alapján jugoszláv küldöttség volt jelen és képviseltette magát a Viefnami Demokra­tikus Köztársaság, illetve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. A napirend a leglényege­sebb ' témaköröket ölelte fel: a KGST komplex program­ja végrehajtásának folyama­tát, a népgazdasági tervezés kérdéseit és néhány fontos szakágazat helyzetének elemzését, köztük a gépipa­rét, a fogyasztási cikkek gyártását, és átfogóan tár­gyaltak korunk egyre általá­nosabbá váló problémáiról, a környezetvédelemről. v A TANÁCSKOZÁS gondos elemzés után arra a megálla­pításra jutott, hogy a szocia­0 'Űrt* WU. jiuiius 18«, ke.44 lista gazdasági közösség nemcsak hogy egészségesen fejlődik, hanem a fejlődés ütemét tekintve továbbra is jelentősen megelőzi a kapi­talista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11.6 százalékkal, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkés or­szágok statisztikájában csu­pán 8.8 százalék. A KGST legfelsőbb szer­vének tanácskozása az ered­mények, az elvégzett munka regisztrálását oly módon végezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irányvo­nalait is kijelölte. Ha ebben a rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexumban egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első he­lyen azt emeljük ki, hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgazdaság­fejlesztési terveinek koordi­nálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a nép­gazdasági prognózisok egyez­tetése, az irányítási rendsze­rek folyamatos tökéletesíté­se a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fej­lődésének kilátásait illeti, az ülésszak egy kiemelkedő és Igen szemléltető példával szolgált a bolgár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szovjet és a cseh­szlovák központi tervező szervek megbízottai általá­nos szerződést írtak alá ar­ról, hogy együttműködnek a Szovjetunió területén létesí­tendő évi félmillió tonna ka­pacitású kiembajevi az­besztbányászat és dúsító kombinát felépítésében. NAPJAINKBAN VILÁG­SZERTE előrevetíti árnyékát a jövő évtizedek egyik prob­lémája: az energia- és fűtő­anyagfajták hiányának ve­szélye. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ipari potenci­állal rendelkező tőkés orszá­gok, mint az Egyesült Álla­mok, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán igen intenzív érdeklődést tanúsí­tanak a szovjet föld tartalé­kai iránt és éppen a napok­ban tízmilliárdos szovjet— amerikai egyezményt kötöt­tek ebben az ágazatban. A KGST ülésszak kellő figye­lemmel fordult e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogy a szocialista gazdasági integráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fű­tőanyag-szükségletének hosz- szú távon biztosított kielé­gítésére. Ugyancsak együttes erőfeszítések útján teremtik meg a nyersanyag-ágazatok szükség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hang­súllyal tárgyalta a kereske­delem fejlesztésének kérdé­seit és ismét leszögezte a KGST általános kereskede­lempolitikai alapelvét: az egyenlőségen alapuló, disz­kriminációk nélküli forgal­mat. minden országgal, te­kintet nélkül társadalmi for­májára. A környezetvédelem, a lt~ vegő, a vizek,- a talaj tiszta­ságának megőrzése minden ország feladata, de kulön­külőn nem lehet teljes az eredmény. Éppen ezért az ülésszak — amikor felhívott a KGST-n belüli összehan­golt környezetvédelmi intéz­kedésekre — egyúttal azt is kimondta, hogy ez összeuró­pai feladat, szükség van te­hát valamennyi ország és a nemzetközi szervezetek jó együttműködésére. EMLÉKEZETES MARAD A XXVIL ÜLÉSSZAK egy olyan döntésről is, amely messzemenően dokumentálja a szocialista társadalom hu­manitását, önzetlenségét, a mag népek iránti mindenko­ri segítőkészséget: olyan ösztöndíjalap létesítésére ho­zott határozatot, amely lehe­tővé 1 teszi, hogy a fejlődő országok felsőoktatási intéz­ményeiben, s már az 1974— 75-ös tanévtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználá­sával a „harmadik világ” számára oly fontos gazda­sági, tudományos és műszaki szakemberek gárdáját. MINT AZ ÜLÉSSZAKRÓL kiadott közlemény ■ tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes kölcsönös megértés és barátság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista orszá­gok együttműködésének gya­korlatában is, hiszen az egyes tagállamok fejlődése összefügg a többivel és gya­rapodásuk egyúttal a szo­cialista közösség növekedé­sét is jelenti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom