Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Interjúk a munkásegységről (Kossuth Könyvkiadó 1973) A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat a 36. sz. Általános Iskola melletti er­dőben „szabadtéri tantermet” épített. (MTI-foto — Kóbor Páll l~*—'—**■—"" ' 1 —— —ll""" .........1,1 " 1 1 ■■ ’■■■ — ............ i ■ —-———0 K ét egri ki tos stílusukkal külön vilá­got képviselnek. Főnyi Géza olaj tempera-vázlata egy ke­rámia faliképhez érdekes látvány és megoldás meg ilyen kicsiben is. Szentiványi Lajos pannói levegősek, tágasak, Szőnyi István szénrajzait megoldá­suk miatt érdemes vizsgál- gatni, ahogyan ezek a raj­zok bepillantást engednek a művész műhelyébe. A szobrok kismintái ért­hetően nem adják azt a ha­tást, amit a tereken felállí­tott alkotásokon nyújthat­Ex libris-kiállítás Vojciech Jakubowski len­gyel grafikus ex libriseiből nyűt kiállítás a Megyei Könyvtárban hétfőn. A könyvtár állandó kiállításai miatt ez az értékes művé­szi sorozat a folyosókra szo­rult. Az anyag így is kitű­nően hat, a viszonylag jó világítás mellett is megta­lálja az utat a közönséghez. A munkák láttán elhiszem azt, amit a kiállító művész­ről a leporellóban ír róla barátja, Andrzej Ryszkie- wicz: „Egy szigorú, zárt is­kolában szerzett diplomát, a Jerzy Hoppenében. Innen ered a régi művészetek iránti csodálata; az a meg­győződése, hogy a különbö­ző műalkotások és kompozí­ciók szabájyai meghatáro­zottak és megkötöttek, mint a grafikus művészet, tech­nikájában uralkodó szabá­lyok ...” nak. Így is érdekes, ahogyan Kerényi Jenő Csontváry Kosztka Tivadart, a festőt szoborba mintázza. Kiss Ist­ván Tanácsköztársasági Em­lékművének kismintája is roppant lendületet érzékel­tet. Medgyessy Ferenc Mó­ricz Zsigmondja kitűnő jel­lemzés, Pátzay Pál Balassi- munkája a féríilíra megtes­tesítése. Somogyi József Mednyászkyja, Tar István Rossinije, vagy Vitt Tibor Madách-mellszobra, Kisfalu­dy Stróbl Kossuthja tanul­mányozást érdemek Az ex libriseket szemfo­gé tve igazat kell adnunk a fenti eligazításnak a művész felfogását illetően: minden kis rézmetszet szigorú mű­vészi fegyelemről, keményre csiszolt ízlésről és komoly képzelőerőről tanúskodik. Az apró formátumok mindig va­lami lendületeset, valami újat adnák. Külön kell szólnunk be­tűiről: latinosán szépek, mintha a reneszánsz meste­rei okították volna a mű­vészt ezekre a kerekded for­mákra. Igaz is: sok a latin szöveg ezeken a metszete­ken, mint általában a régi könyvtárak régi fóliánsain, amik közül ez a fegyelme­zetten konzervatív és még­is lendületesen modern réz­metsző művész elénk lép apró, de magvas metszetei­vel. (farkas) HUSZONÖT ÉV telt el az­óta, hogy a Magyar Kommu­nista1 Párt és a Szociálde­mokrata Párt egyesítő kong­resszusa a munkásosztály szervezeti egységéért folyó több évtizedes küzdelem utolsó aktusaként befejező­dött. A marxista történet- írás az esemény jelentőségét nemcsak az ünnepi évfordu­lók és megemlékezések al­kalmával méltatta, hanem a „hétköznapokon” is nagy fi­gyelmet fordított az 1947— 1948-ban bekövetkezett kor­szakváltás e döntő mozzana­tának, s a népi demokrati­kus forradalomról, ill. át­alakulásról szóló feldolgozá­sokban viszonylag részlete­sen tárta fel e folyamat lé­nyeges állomásait Az egyesülés huszonötödik évfordulójára most megje­lent „Interjúk a munkásegy­ségről”’ (1945—1948) című gyűjtemény (Kossuth Könyv­kiadó, 1973. — az interjúkat Sánta Hona készítette) —, amely jellegét és tartalmát tekintve is újszerű kezde­ményezés — a magyarorszá­gi munkásegységfront és egyesülés történetéhez érté­kes adalékokat szolgáltat A közel 19 ív terjedelmű könyvben közrebocsátott húsz interjú szereplő szemé­lyei az egyesülést megelőző években, évtizedekben a munkásmozgalom különböző területén és szintjén tevé­kenykedtek és vettek részt a politikai küzdelmekben. A szakszervezeti mozgalomról Apró Antal és Kisházi Ödön, a kommunista párt politiká­járól és a két párt együtt­működéséről az akkor főtit­kárhelyettesi beosztásban te­vékenykedő Kádár János, a Szociáldemokrata Pártról az élvonalban küzdő Marosán György, Schiffer Pál, dr. Szá­lai Sándor, az ifjúsági moz­galomról Hollós Ervin mond­ja el élményeit. Az üzemi életről a csepeli veteránok egy csoportja, Csicsics Sán­dor, Katona Antal és Somo­gyi Antal beszélnek. Értéke a kötetnek, hogy a munkás- mozgalom fő kérdését, az egységet, nem kizárólagosan a munkásosztály problémá­jaként tárgyalja, hanem mint a népi demokratikus átlakulás egészének döntő mozzanatát, megmutatja a Kisgazda- és a Nemzeti Pa­rasztpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját és nézeteit is Bognár József kisgazdapárti és Nánási László nemzeti parasztpárti politikus nyilatkozataiban. Az interjút adók felszaba­dulás utáni tevékenysége szerteágazó és szintben kü­lönböző volt, ami lehetővé teszi, hogy átfogó képet kap­junk a korszakról, a két párt tevékenységéről, a pártok egymáshoz való viszonyáról, az együttműködés történelmi sikereiről és nehézségeiről, azokról a fő tendenciákról és folyamatokról, amelyek meg­határozták a fejlődés mene­tét, a vezetők és a tömegek magatartását az osztályharc­ban. A kötet egészében érin­ti a munkásmozgalom és a két párt szervezeti-ideoló- giai-politikai tevékenységé­nek szinte minden alapvető kérdését. Bepillantást nyújt a konkrét események sorá­ba éppen úgy, mint a gyak­ran háttérben lejátszódott összecsapásokba, személyes kapcsolatokba. Az interjúk tartalmát a korszak eseményeit ismerő történész lényegre tapintó kérdései alapozzák meg, A Magyarország és Cseh­szlovákia között feloldott ha­tárzárlatot követően a VO­LÁN Vállalat június 11-vel ismét megindítja Pozsonyba, &,Nénmw 1*73. június 10„ vasárnap amelyekhez többé-kevésbé mindig igazodnak a válaszok is. 1 Az interjúk azért sze­rencsés ötvözetei a történe­lemnek és a visszaemlékezé­sekre leginkább jellemző szubjektív látásmódból ere­dő véleményeknek, benyo­másoknak, a száraz adatokat színessé varázsoló hangulati elemeknek. Az átgondolt szerkesztés tematikai cso­portosítás következtében, a műfaji sajátosságok mialt egyébként nehezen kezelhető interjúk a munkásegységért folytatott harc előképeivé válnak. Megismerjük az egyesülés történelmi előzmé­nyeit — visszanyúlva a há­borút megelőző időszakokba —, éppenúgy, mint az 1945— 1948. közötti évek harcait, az 1948. júniusában lezajlott kongresszus leglényegesebb összetevőit, majd a későbbi években végbement fejlődés eseményeit egészen napja­inkig. STÍLUSÁBAN és szemlé­letükben bizonyos vonatko­zásokban egymástól eltérő, izgalmasan olvasmányos in­terjúkat lapozgatva, ismét egyértelműen bebizonyoso­dik, hogy a magyar mun­kásmozgalom is — a nemzet­közi folyamatokkal össz­hangban —, a harmincas évek közepétől rálépett a munkásosztály politikai és szervezeti egységéhez vezető útra, elsősorban akkor, ami­kor a kommunisták és szo­ciáldemokraták, a tagok és a vezetők, a közös ellenség, a fasizmus, elleni harcban egy­másra találtak. A Kommu­nista Internaconálé VIL kongresszusától tudatos nép­frontpolitikát követő kom- munisták — mint ahogyan arról Kádár János elvtárs nyilatkozik — egyetértő harcostársakra találtak a szociáldemokrata vezetősé­gekben is azok személyében, akik felismerték a Eommu- nistaellenes politika tartha­tatlanságát, és fokozatosan elvileg is szemberültek a reformizmussal és az oppor­tunizmussal. Az őszinte hangvételű írá­sok még inkább tükrözik, hogy a folyamat nem lehe­tett — éppen a társadalmi sajátosságok miatt —, sem gyors, sem ellentmondásoktól mentes; egészében véve azonban mégis felfelé ívelő, egyre erősödő és terebélyese­dő folyamat játszódott le Ezt olyan kiemelkedő esemé­nyek és állomások jelzik, mint a háború alatt lezajlott közös megmozdulások, és akciók, az illegalitásban ki­bontakozó közös ellenállási mozgalom, majd az akció­egység csúcspontjaként az 1944. október 10-én, Szaka- sits Árpád és Kállai Gyula által aláírt egységmegállapo­dás a két munkáspárt akko­ri és háború utáni együttmű­ködéséről. A FELSZAB ADULÄS ter­mészetesen nemcsak a nem­zet, hanem ezen belül a munkásmozgalom életében is gyökeres fordulatot eredmé­nyezett. A munkáspártok számára rendkívül kedvező politikai-társadalmi feltéte­lek teremtődtek: a munkás- osztály, pártjainak képvise­lőin keresztül, részesévé vált a hatalomnak. A harmincas évektől kezdve megalapozott együttműködést az új vi­szonyok között, a történelmi követelményeknek megfele­lően, magasabb szinten kel­lett folytatni. A felszabadu­Rozsnyóra és Losoncra na­ponta, Lévára hetenként négyszer, Banska Bistricára, Galántára hetenként három­szor, Dobsinára hétvégeken és Nyitrára hetenként két­szer közlekedő nemzetközi autóbuszjáratait. Június 15-től újra közle­kedik hetenként kétszer a drezda-erfurti nemzetközi autóbuszjárat, ___a_ l ás utáni években a két, több százezer tagot számláló párt kapcsolata rendkívüli méretekben kiterjedt A munkásegységfront a népi demokratikus forrada­lom és átalakulás hajtóere­jévé, társadalmi bázisává vált. A kötet ehhez is sok újat ad. Nemcsak azzal, hogy az események eddig ismeretlen összefüggéseire és lényeire fényt derít — pl. az 1944. október lö-i egység­megállapodás előkészítésének és aláírásának körülményei­ről Schiffer Pál érdekes rész­leteket közöl —, hanem a*7.al is, hogy az eddig közismert mozzanatokat más oldalról, más aspektusból is megvilá­gítja, újabb összetevőkre irányítva a szakemberek és a szemtanú figyelmét S még­ha ezekkel az új adatokkal, illetve értékelésekkel a tör­ténészek, a korabeli írásos anyagok ismeretében eseten­ként nem is mindenben ér­tenek egyet, tagadhatatlan, hogy az interjúk a kor szél­lemét, atmoszféráját a ki­élezett osztályharcban szövő­dő hivatalos és baráti kapcso­latokat politikai- és párt­küzdelmek konkrét körül­ményeit plasztikusan idézik fel és hozzák történelmi kö­zelségbe. AZ INTERJÚK e® smerő, B ha kell — a kommunista mozgalommal szemben is —, őszintén kritikus hangvétele —, különösen az 1948-at kö­vető időszakok jelenségeire vonatkozóan —, megkönnyíti az események reális és mar­xista értékelését. Az 1948-as szervezeti egyesüléssel meg­hatványozódott a magyar munkásosztály ereje, ami a személyi kultusz okozta tor­zulások miatt teljességében nem bontakozhatott ki. A tanulságokat levonva, az MSZMP megvalósította a munkásosztály forradalmi erőinek összeforrását, a har­ci egységet, a marxista—le­ninista ideológia alapján. A húsz interjú közrebocsátása huszonöt évvel az egyesülés után ennek a beteljesedés­nek szép bizonyítéka. IMRE ufttuf» KE? IEV itryotc S 28. \ < s— Nem is volt itt — vi- | lágosította fel Kicsi. — Bi­I ' kának piszkálta a csőrét, hogy nem jössz. Na, megállj, Bika. Gyere csak, megtudod, hány a ket­tő. Fekete düh járta át, a I keze ökölbe szorult. Minden eszébe jutott egy pillanat alatt, mennyi bajt okozott neki ez a rohadt, az első perctől kezdve, mióta csak megismerték egymást. Gyű­lölte, amennyire embert gyűlölni lehet, nyáreleji na­pok szerelemtüzében, ami­kor elszólítják, elbolondítják az embert attól, akit szeret. Mert neki is kellene. Mire kell neked egy lány, aki tiszta? Fölment a létrára, mérgében olyan tempóval kezdte a falat lekaparni, hogy a másik kettő megba­bonázva nézte, ilyennek nem látták még Kalpellárót. Az­után rájuk is átragadt ez a lendület, a szájuk széle is $ elkeskenyedett, arccsontjuk­Á budapesti képzőművészeti alkotások vázlatai A budapesti képzőművé­szeti alkotások vázlatai az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, „kis lépték­ben”, a művek születése köziben keletkezett előmun­kálatokkal vázlatokkal, kis­mintákkal, kartonokkal ad­nak ízelítőt azokból a műal­kotásokból, amelyekkel Bu­dapest, az ország fővárosa a felszabadulás óta elteli 28 év alatt gazdagodott Csak felhívjuk a figyel­met erre a szerény keretek között, nem is a teljesség igényével jelentkező anyag­ra A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteménye érté­kes adalék arra, hogyan változik a szemlélet a mű­vészekben, mivel és hogyan alakítja a művész a közíz­lést, a közszellemet, hogyan táplálják az olyan alkotá­sok, amelyek a közösség, a nagy nyilvánosság számára mindennapos látnivalót kí­nálnak. Már a téma megvá­lasztása is eligazít sokszor. Barcsay Jenőnek a hatva­nas években keletkezett tus­rajzai, mozaiktervei a nőket hangsúlyozzák. Bernáth Aurél megjelenítése, a Tör­ténelem és a Budapest az ő sajátos formavilágával vetít ki absztrakciókat Blaskó Já­nos és Domanovszky Endre ismert méreteikkel és sajá­ra ráfeszült a bőr, homloku­kon izzadságcsöppek gyön­gyöztek, a megszállottak dol­goznak így, konokul, semmit nem nézve, amíg egy csepp erő van bennük. Így csak ön­magát tudja hajtani az olyan ember, aki csak a maga szol­gája. Megverem. Agyonverem — izzott Kapelláró mérge. Hir­telen Bereczki alakja tűnt fel az emlékezetében, visz- szagondoit egy régi beszélge­tésre, néhány hete ismerte akkor még, szemük előtt tép­te egymást két srác, ők kiha­joltak az ablakon, valame­lyik új ház ablakán, amelyen üveg sem volt még, a ház előtt, a sáros, lánctalpas trak­toroktól fölszaggatott úton ütötték egymást, heves kiszá- mítottsággal, a végén az egyik — zömök, pufajkás fiú — az arca elé emelte a két ke­zét, ujjai közül vér szivár­gott, ez a megadás jele volt, tudta, látta a másik is, ott­hagyta lassú léptekkel erő­szakolt nyugalommal, néha azért hátrapillantva, nem ro­han-e rá hátulról a legyőzött ellenfél, előfordult már ilyen, de nem, a srác már semmit sem akart, elment a szégyenével, megverték, mit tehetett volna? Bereczki ak­kor fölemelte a mutatóujját és egyenesen hozzá címezte a szót; no Kapelláró, tudod-e, miért a soványabb győzött és nem az erősebb? Azért, mert ő ütötte az elsőt. Min­dig az győz, aki először üt. öreg igazság Persze ahhoz ex is kell találni. Jól keil el­találni. Az épület nyitott ajtajában fetűnt Bika vállas alakja Közelebb jött. Vigyorgott. Megállt Kapelláró létrája alatt, arcáról még mindig nem tűnt el a gúny. Ebben a pillanatban, majdnem az or­ra hegyét súrolva, éles suh*­nással vágódott a spakni a padlóba, pontosan a bal he­gyével, apró lengéssel a nye­lében. Kapelláró egy ugrás­sal lent volt a létráról. — Valamit akartál monda­ni, Bika? Na gyere — mond­ta egészen halkan — gyere, hogy az a jó... — mocskos szavakat mondott, ami éppen a szájára jött. Kicsi és Kés egymásra nézett: mit csinál­janak? Rémület ült a sze­mükben. Látták, itt ők sem­mit sem tehetnek. Ami most következik, annak meg keli történnie. Az első ütés még az épü­letben érte Bikát. Megrázta a fejét, mint aki elszédült. So­dorták egymást kifelé. — Ne hülyülj, főnök! Mi van? — Ez pan l — és Kapelláró újból ütött. — Arról a csaj­ról pedig kopj le. Hallod?! Bika erős mozdulattal el­lökte magától. Kapelláró eb­ből is látta, amit az imént csak érzett, hogy ütései, va­lahogy nem úgy találnak cél­ba, ahogyan szeretné. A lö­kés szinte játékosnak tetszett, s a fogás is, amivel támadó­ja az öklét elkapta. Kapellá­ró kirántotta ugyan a kezét egyetlen mozdulattal, de et­től a mozdulattól megtánto- rodott, alig tudott a lábán megállni. És a vigyorgás Bi­ka arcán. Milyen biztos ma­gában. Várj csak! — A kiscsaj? En nem szok­tam osztozkodni, Kapelláró! Kicsi közéjük ugrott: (Folytatjuk.) Menetrendszerű autóbusz-közlekedés Magyarország és Csehszlovákia között Strassenreiter Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom