Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

Egyforma minden diák: a fete alsós, a hatodikos, a negyedikes gimnazista, aki tegnap az érett- ségi végére ért, a főiskolai hallgató. Várja a nyári szünetet, a ■nagybetűs Vakációt. Tervez már hosszú hetekkel azelőtt: programot, kirándulást, külföldi utazást, huzamos rokonlátogatásU Más szóval: önfeledt pihenést,

háborítatlan szabadságot. Nincs tanulás, nincs vizsgadrukk, nincs szekunda, csak tűző nap, csak kánikula, csak frissítő függetlenség.

Erre vártak, ezt kívánták. De élnek-e vele, s ha igen, miként? Erre oálaszoltak ők, a legilletékesebbek.

Kapával, zetorral, stoppal

A Zetor még otthon pihen, a zaránki termelőszövetkezetben. Aratáskor lesz szükség . rá, akárcsak a szorgos munkáskézre. S pont ő maradna ki, amikor máskor is csinálta, sose vallva szégyent. A kereset se akármilyen: egy hónap alatt

összejön a 2800—3000 forint. Diákzseb számára ez aztán nagy összeg. Hej, ha a gyakorlatról legalább egymásfél héttel korábban elengednék. Fogadnák már Zaránkon.

A stop majd augusztusban, ha vége a melónak, ha kezdődik az igazi vakáció, ha a barátokkal útnak indulnak. Természetesen a Balatonhoz. legalább másfél hétre. Ott aztán könnyen lába kél a nehezen megszerzett forintnak, olyannyira, hogy csak a nincsnél riad fel az ember. Ezért kell gazdálkodni, mert lehet ám spórolni, ha ésszel él az ember. Vonat helyett autóstop. Ki érne ró, ha a diák, a vakációzó nem? Denogy szálloda, ott a sátor, még' romantikája is van. S még egy lényeges: nem kerül többe nyőlc-ki- lencszáz forintnál.

Aki így tervez, így gondolkodik: Juhász József, a gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikos tanulója.

Júlia Szóláton marad

Mondhatna mást is, nagyzolva többet, szjneset. Csakhát Júlia nem az a típus, kertelés nélkül, őszintén beszél, nem is próbálva leplezni, hogy olykor-oly kor szomorúság bujkál a mondatok mögött.

— Bennem aztán rossz riportalanyra lelt. Ipari tanuló vagyok az

‘egri Mü. M. 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Augusztus 1-ig gondoskodtak programról: szakmai gyakorlatként az egri cipész ktsz-ben dolgozom. Utána sem megyek sehová, mert nincs rá lehetőség, pénz. Otthon segítek, bőven akad venni való, egészen az új tanév kezdetéig.

— Szórakozás?

— Módjával. Reggel jövök, délután négy órakor busszal indulok vissza. Fáradtan érek haza, s otthon is vár feladat. Ha végeztem, már este van. nem sok értelme kimoz dúlni.

— Mit olvas legszívesebben?

— Nem sok idő jut rá. Hu érek., akkor ka’mdos kön indián t irténel eket.

— Moziba eljut?

— Talán ma este

VAKÁClÓ

— Egyedül?

Eloszlik a pillanatnyi lehangolt- ság, félénk mosolyféle váltja feL

— Nem, van partner.

Arra gondolok, mégsem lesz olyan rossz vakáció ez, mert igaz, hogy Nagy Júlia Szóláton marad. De nem egyedül...

A Tátra

és a cseresznyebefőtt

■Mossa az üvegeket, vágja a celofánt, előkészíti a zárógumit. Fürgék az ujjak, de még sebesebben csa- pong a fantázia. A vonat már határon túl. Elérik a Tátrát, ott a Lomnici csúcs fehér süvege, fittyet hányva a kánikulára. Aztán lengyel beszédet hall, a Wawel kőcsipkéi, tornyai hívogatják.

Celofán, cseresznye, szalicil, zárógumi. Ez a valóság. Meg az a jó másfél hónap, ami a cseh—lengyel úttól elválasztja a gyöngyösi Bárok Andrást. Hol van már az öröm, az úijongás, hogy végre sikerült, hogy túl van már az érettségin. Mások, a szerencsésebbek már üdülnek: ki a hegyekben, ki a Balatonnál, ki meg külföldön, öt viszont a munka várja: július elsejéig otthon, utána egy hónapig a FÜSZÉRT-nél, ahol tavaly nyáron is rakodómunkás volt. így jön csak össze az az 1000—1200 forint, amibe a kirándulás — szerény igényekkel számolva — kerül.

Megszokta, úgy tartja természetesnek, ha valamiért, valamit ad. S neki van igaza, mert az ilyen öröm sokkalta többet ér, mint a könnyen kapott, a majdhogy légből pottyant. Ha rakodni kell, hát ’egyen! De napról napra gyűlik a forint, a munkája nyomán termett oénz, s ez viszi közelebb a Tátra- lomnichoz. Krakówhoz. És ott vannak az esték, ritkábban a késő dél- ítanok. Bekapcsolja a rádiót: kö’ellé zsugorodik a távolság.

Elsejéig otthon számítanak rá. Természetes: magán, édesanyján segít ezzel.

Ha befőzés, hát jöjjön az a cseresznye! Nyáron még a Tátrába is eltalál...

Aki nem szereti a feltételes mondatokat

Minden mondata így kezdődik:

— Ha a férjem leszerel, akkor...

S most nézzük a folytatást:

... elmegyünk az anyósékhoz két hétre Novajra, utána szüleimnél, Kazincbarcikán töltünk tizennégy napot.

... megoldódnak anyagi gondjaink.

... állás után nézek Barcikán vagy a környékén, valamelyik kis faluban. A magyar—orosz szakos diplomát megszerezhetem levelező utón is.

. . végre nyugodt leszek, felhőtlen vakációmnak örülhetek.

Hát nem furcsa, hogy az élet a legrafináltabb stiliszta, minden lehetőségre kidolgozza a választ. Ezt bizonygatja akaratlanul is a harmadéves Nagy Sáncomé, amikor újra a feltételes mellékmondatokhoz folyamodik,

— Ha a férjem nem szerel le, akkor ...

S most jönnek a variációk;

... nem megyünk nyaralni, vakációzni sehová, legfeljebb egyedül utazom haza.

... a kevés pénzt épp olyan nehéz lesz beosztani, mint korábbaii.

...nem keresek állást sehol, maradok hallgatónak.

Szerencsére az előrelátó, az agyafúrt stiliszta nem oszthat, szorozhat önkényesen, vaktából, kénye-kedvé- re. hiszen Fortuna is van a világon.

Miért feledkezne meg éppen Nagy Sándornéról?

olyan pontosan idézi őket. Tavaly először fürdött a Dunában.

— Más mint a strand, igazi folyó — büszkélkedik.

Két hét hosszú idő. Vigasztalásban még sincs hiány: ott a labda.

— És a tévé. Tegnap a táncdal- műsort néztem. Meg a Kék fényt — böki ki, lesve a hatást.

Elmaradt. Azt csak nem mondhattam, hogy végigaludtam.

Egy labda és más semmi?

Hiába mondják a szülők:

— Mariann, Mariann, ne siess. .

Hiába, mert Bak Mariann, az

aranyszőke hajú kislány, kezében egy kék labdával, önfeledten futkos. Számit is neki a város délutáni csúcsforgalma, ö megy, lépdel, dzin- te táncritmusra. Igen, hiszen a talpalávalót Öröm karmester dirigálja sok hangszerű zenekarának.

Ez lenne a boldogság? Mariann számára mindenesetre, mert kezében az annyira óhajtott bűvös labda, a 4,7-es tanulmányi eredmény jutalma. Dehogy gondol ő arra, hogy kitűnő is lehetett volna, ha jobban megy az írás, ha szebben kerekíti azokat a makacs betűket. Ha... De minek folytatni: a kislány elégedett, hiszen jó egy óra múlva indul a busz Ostorosra, s övé a labda, a kert, az udvar, s a pazarló nyár megannyi fénnyalabja.

Erről aztán van mit beszélni, s a kislány nem is fukarkodik a szavakkal.

— Két hét múlva anyuékkal megyünk Dunkakilitihe, Hegyeshalom mellé, a rokonokhoz. Minden nyáron ott töltünk egy hónapot.

Emlékezetes vakációk lehetlek ezek, ha az első osztályos Mariann

Tábor Tabdiban

Kezdünk reggel. Ilyenkor nem érdemes arra gondolni, hogy mások háborítatlanul szenderegnek, hogy lustálkodnak az ágyban. Ettől elkenődnék. Bezzeg, ha a délután jut eszembe, azonnal nyoma sincs a rossz hangulatnak. Találkozunk, s elmegyünk Hatvan legjobb presz- szójába, a Jerevánba, S akkor is indulnak mások dolgozni, nyűglődve, bosszankodva vagy éppen frissen, jókedvűen. De ki gondol erre ilyenkor, ha minden perc .. Minek is magyarázni ?

Ülök a raktárban, előttem a dobozok, a pemzli. a vízüveg. a címkék, az ismerősök, a barátnők. A kéz végzi a maga dolgát, oda se kell figyelni. S miért pihenjen a száj: ott ülnek a barátnők, kiértékeljük a tegnap délutánt.

Bosszús vagyok. Persze, ő nem dolgozik, kószál a városban, őgyeleg csak úgy. Vagy...? Szamárság! Eszembe jut, hogy június 29-től táborba megyek, életemben először, Tabdiba. Erre maradék rossz kedvem is elpárolog. Akik voltak építőtáborban, ki nem fogytak a meséből: mindegyik jól érezte magát.

Ha délutános vagyok, ugyanez a menetrend. De szeretem a másnap délelőttöket ilyenkor : senki sem háborgat, nem kell korán kelni, kedvemre lustálkodhatok. Ha csak nem beszéltünk meg találkozót.

S jó lesz felvenni a fizetést, jó, mert magam dolgoztam meg érte, s aláírhatom a nevem: Sándor Ilona. Hogy mire költőm? Azon ráérek majd a táborban, Tabdiban töprengeni.

Hm, de mit is csinálok ma este?

Hogyan lesz a címkékből nadrág?

Fogas kérdés. De akad még több is. Például: mi köze egy harmadikos gimnazistának az arany fácánhoz? Vagy: miért beszélnek oroszul Tiszaligeten ?

Aki a talányt megfejti: Nagy

Zsuzsanna, Vámosgyörkról. Ilyenformán :

— Június 11-től dolgozom a Hatvani Konzervgyárban, az itt készülő országhatáron túl is híres termékek védjegye az arany fácán. Címkéket, ragasztunk az üvegekre, dobozokra Ezt csináljuk váltott műszakban, hol délelőtt, hol délután. Az itt keresett pénzből szeretnék vásárolni egy párhuzam nadrágot

— s még néhány cuccot. Július nyolcadikan, ha minden jól megy

— s miért ne menne! — Tiszaligetre kerülök, diáktáborozásra. Ennek

az az érdekessége, hogy előreláthatólag csak oroszul beszélünk, így gyakorolva a nyelvet, összekötve a tanulást" a szórakozással.

Ez bizony egész nyárra való program, s nem is a legkönnyebb megvalósítani. Vakáció, amely munka után munkával kezdődik. Méghozzá nem is akárhogy. Kora reggel vonatra ülni, késő délután visszautazni. S közben úgy dolgozni, hogy teljesítse a normát, címkézzen óránként hetven dobozt. Ezért jár a hét forint harmincfilléres órabér. Ennél bizony el lehet képzelni, pihenni vágyó diák számára színesebb elfoglaltságot is. Zsuzsa ujjai azonban fürgén ragasztják a címkéket, s k's'ányos mosolya sem hervad le arcáról.

— Itt valami gyanús.,. — rukkolok ki.

— Hat persze — nevet fel —, majd így folytatja:

— Ö mindig kikísér a vonathoz, vagy vár az állomásnál.

A többit rám bízza. Szerencsére, van fantáziám...

Ha a múzsa hajthatatlan

A középkori trubadúrok az erkélyek alá szállingóztak. Rómeó Shakespeare mestert hívta segítségül. Júlia természetesen a balkonon állt, a veronai éjszakában.

Ma viszont se kastély, se balkon, de hajthatatlan múzsák azárt szép számban akadnak, no meg peches emberek is. Ezt bizonygatja Vere- bélyi Béla egri ipari tanuló. Augusztus. . 1-től várja az egyhónapos szabadság: hívogatja az ezerarcú

Balaton. Pénzben nincs hiány, mert annak, aki beosztó, jut is, marad is. Mégsem lesz az utazásból semmi.

— Egyedül csak nem megyek, ő pedig hallani se akar róla.

Még szerencse, hogy csak az utazásról. Aztán rájövök, hogy megint engedtem nyűhetetlen optimizmusomnak, mert az a múzsa bizony kérlelhetetlen. Arra is fény derül: kitartó ám a mai trubadúr. Valahogy így:

— Nem lesz kirándulás, vakáció, otthon maradok. Verseket írok.

— Hozzá? Neki?

Ez csak természetes, hogy is kérdezhettem ilyet. Az ostromciklusból elkészült már tíz költemény. Erre büszke is a fiatalember.

— S a múzsij? — kockáztatom meg.

Szerényen, (őszintén felel:

— Kettőt már megkapott, de semmi válasz.

Csak optimistán kérdezhetek:

— Hogyan tovább?

Nyíltságban nincs hiány.

— Folytatom. írok.

Kétségtelen: hosszú a nyár. S ha

Ben Quicknek sikerűit...?

Szöveg: PÉCSI ISTVÁN Foto: TÓTH GIZELLA

Verebétyl Béla >

mm Mariann Sándor Ilona Nagy Zsuzsanna

WR ....___________-sw...

J

uhász József Hagy Júlia Bárok András Hagy Sándorné