Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
Nők a gépek mellett ■ ■' t * - ... Ár :■ . :íK /I PfW f fi & fitt A termelöszövetlcezetekben már megkezdték a kombájnok * ellenőrzését, a még előforduló kisebb hibák javítását, hogy az aratásra minden gép üzemképes legyen, (MTI-foto —Fehér József felv. — KS) Készülődés az 51. nemzetközi szövetkezeti napra Az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének felhívása Meg mérőszobák műszerei előtt, szabászasztaloknál, szerelőasztaloknál. Száz ipari foglalkoztatottból • 44 leány vagy asszony. Száz munkás közül 42. A szakmunkások esetében százból húsz. A népgazdaság keresőinek 42 százaléka, több mint 2,1 millió a nő. A sokat emlegetett nőkérdésnek nemcsak politikai, társadalmi jelentősége van, hanem gazdasági is, egyenlő súllyal. Mért ma már túljutottunk azon, hogy elég munkát adni. A munkával, a munka mellett ezer minden jár még az iparban dolgozó nők hatalmas seregének. A cselekvés rétegei 1970. február 19—19-i ülésen átfogó határozatot fogadott el a nők helyzetének további javításáról a párt Központi Bizottsága. A X. kongresszuson — 1970. novemberében — Kádár János elvtárs megállapította: ,A- Központi Bizottság a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szocialista fejlődés általános menetére való hatása miatt, különös figyelmet fordít a nők helyzetére.” Minisztertanácsi rendelkezések, ágazati szabályozások sora bizonyította azóta a fokozott törődést. S a legfrissebbet említve: a SZOT elnöksége május 28- án tartott ülésén kimondhatta, hogy a március elsején végrehajtott központi bérintézkedés legnagyobb mértékben a szakmunkásnők keresetét növelte. A cselekvésnek sok rétege van, s mindegyiknek meghatározott jelentősége. Van, amit országosan kell megoldani. S még több, amit helyben, a vállalatoknál, az üzemekben. Mert például a vállalati szociálpolitikát nem Lehet helyettesíteni semmivel. Eltartottakból keresők Nem árt visszatekinteni.. L949-ben kétmillió munka- sépes korú eltartott nő volt az országban. Ma számuk a hatszázezret is alig haladja neg. Száz ipari foglalkoztatottból 21,5 volt nő 1949- len, ma 44. A textilruházati parban a munkások 84, a cézmű- és háziiparban 80, a ;extiliparban 71, a nyomda^ .parban 54, az élelmiszer- parban 50, de még a vegy- .parban is 40 százalék a lök aránya. S hogy elosz- .assuk a tévhitet, ami szerint a nők csak a „női” parcsoportokban vannak >tthon, írjuk le: a híradás- :s vákuumtechnikai ipar ni'nden száz munkásából 57 .eány vagy asszony. Jó né- íány iparterületen tehát a lökhöz kell igazítani a fej- esztési, technológiai tervedet éppúgy, mint a munkás- védelmet, a szociális gondoskodást, azon egyszerű ok - lál fogva, hogy ők alkotják íz ott tevékenykedők többségét. Heti 44 óránál többet ma m ir csak az ipari munkás- lök négy százaléka dolgo- sik. Jó ez? Természetesen km vegyünk szemügyre egy másik adatot: száz munkásáéból 60 betanított, 21 segédmunkát végez, s csupán 19 érte e! a szakmunkás rangot. Rossz ez? Igen. Arra figyelmeztet, hogy nem lehet, nem szabad a nők helyzetét, a teendőket leegyszerűsítve megítélni. A legfőbb utánpótlás ö* év alatt a szocialista Ipariján 150 ezerrel bővült a Éú£ls.lkoztátották szarnia. Ebből mindössze 30 000 a férfi, a „megmaradó” ' 120 000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati tervek szerint arányuk az iparban jelentősebben már nem növekszik — ez az úgynevezett tercier ágazatokban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, az igazgatásban, az egészségügyben stb. megy végbe —, de számszerűen újabb tízezrek keresik majd kenyerüket gépek mellett. Nem mindegy, mekkora, milyen ízű ez a kenyér. A munkahelynek, a szű- kebb közösségnek döntő szerepe van abban, hogy számottevően változik-e a nők helyzete. A műszakok helyes megosztása, a munkaidő alatti szakmai továbbképzés lehetőségének megteremtése, a részmunkaidőben való foglalkoztatós, a nehéz fizikai tevékenységek gépesítése, az egészségtelen munka- körülmények fokozatos fölszámolása — egy-egy állomás a járt és járandó úton. Ezt „fentről” nehéz elérni, ha „lent” a tettekre hivatottak a vállukat vonják. Kezdve a képzéssel Segédmunkás az élelmiszeriparban dolgozó nők ötven százaléka; 42 százalékuk betanított munkás, s csak nyolc százalék a szakmunkások aránya. Igaz, a textilruházati iparban ez utóbbi 53 százalékra emelkedett. Területenként tehát nagyok az eltérések, de az ipar egészének csekély szakmunkásnői aránya már a nyolc általános utáni továbbtanulásnál megsejthető. A szakmunkástanulóknak pusztán negyede lány, a gimnáziumot végzettek csak „végső esetben” adják fejüket szakma elsajátítására, inkább — átmenetként — segéd- és betanított munkát vállalnak. ’„mindenki cseresznyefái” ott sorakoznak a 3-as számú fő közlekedési út mentén, s hogy ezek a cseresznyefák mindenki tulajdonát képezik, ahhoz egyszerű szemlélődés is tökéletesen elegendő. Autó autó után sorjázik az út mentén — ne idézzük most a KRESZ-t — Kápolna és a vécsi elágazó között. Kis autó, nagy autó, teherautó, személyautó, maszek autó, állami autó. És motorkerékpár is, természetesen ez utóbbiak a magánszektor tulajdonai. Nem úgy, mint a cseresznyefák és gyümölcseik, amelyek nyilván „állami” fák, így tehát mindenki cseresznyefái lettek. ‘Valamikor réges-régen, azért nem olyan régen, hogy elfelejtenénk, eperfák sorjáztak itt nagy örömére az eper kevés számú, de az eperlevé-i már annál nagyobb számú és korántsem emberi 'kedvelőinek. Az eperfák is köztulajdont jelentettek, az szedte gyümölcseiket, aki szerette, s aki éppen arra járt. Jogos hát, hogy a kivágott, kipusztult régi eperfák helyett pirosló júniusi cseresznye is az arra járó utas szomját oltsa, ínyét édesítse. Legalábbis nekem aligha van kifogásom e spontán cseresznyeszüret ellen a mindenki cseresznyefáin. A baj azonban ott kezdődik, hogy. Kápolna kornyéSűrűn, szándékaikkal ■ ellentétben, nem átmeneti időre szól választásuk. Mert vannak teendők — kiváltképp a szemlélet megváltoztatásában — ezen, azaz a lányok, asszonyok oldalán is. Ha már ipar, akkor legyen iroda; az adminisztratív alkalmazottak 78 százaléka nő... Mond ez is valamit. S a baj nem ez, hanem az, hogy nagyobb a becsülete — amint a szakemberek mondják, társadalmi presztízse — a műhely- írnokságnak, az anyagkönyvelésnek, bérelszámolásnak, mint a szakmának, a köszö- rűsségnek, esztergályozásnak, műszerészségnek, fonásnak, szövésnek, szabásnak. Bér és . .. Napjainkban már ritkán akad példa arra, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a nők esetében kirívóan megsértsék. Kirívóan. Van itt még teendő — például az órabér-besorolási, úgynevezett tól-ig határok kihasználásában, hogy ne csak férfiak érjék el a maximumot —, hiszen vizsgálatok szerint a férfiak legalacsonyabb és legmagasabb órabére közötti különbség ötszörös, míg a nőknél csak háromszoros... Ahogy, az ágazatok közötti bérkülönbségek is vizsgálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességének megfelelően — változtatásra. Központi és helyi teendők ötvözete szilárdítja és hosz- szabbítja azt az utat, amely az ipari munkásnők jobb helyzetéhez, megbecsüléséhez vezet. Ám nagy hiba lenne úgy vélni, hogy ahol igazságosan megfizetik a nők munkáját, ott már megtettek mindent. A kötelességek közül is csupán egyet hajtottak végre. A többi még ott sorakozik, a kötelességeken túli, de szükségszerű cselekedetekről' nem be&zélkén és másutt is állnak, de már az úttól távolabb is cseresznyefák. S bár azok háztáji földeken állnak, vagy szövetkezeti gyümölcsösként a közös -vagyon gyarapítását szolgálnák termésükkel, „kinézésre” pontosan olyanok, mint előbbi társaik. Az úton járók ezért gondolják talán úgy, hogy ezek is „mindenki cseresznyefái” — szedik a gyümölcsöt, törik az ágat, tapossák a fák környékét, naponta kiló- és mázsaszám szedve, csórva, eltaposva, megká- rolva a közös vagyonát, idős szövetkezeti tag háztáji termését. Horton és Csány környékén, de tovább is, és errébb is, Gyöngyös felé, Detken és Domoszlón is rémregényeket tudnának es tudnak mondani a szövetkezeti gazdák, hogyan rabolják meg szó szerint a dinnyét, a paprikát, a paradicsomot, a szőlőt és már a gyümölcseit a fáknak, a bokroknak luxusautók utasai, állami vállalatok gépkocsijainak bal- és jobb oldalt ülő esemegézői. Nincs tudomásom róla, hogy egyetlen egy esetben is bárki .tizen, bármikor akár csak szabálysértés címén is, akár csak néhány forint kártérítést is kiszabtak volna, mert földön járó, két lábon csámcsogó seregélyként megdézsmálta azt, ami nem az övé. „Ugyan, már! Egy fürt szőlő? Mi az? Néhány, szem Ä hagyományok szerint az idén is július első hetének utolsó napján ünnepli —- immár 51. alkalommal — a nemzetközi szövetkezeti napot napjainkban már 63 ország több mint negyedmil- liárd szövetkezője. Hazánkban a megemlékezéssel a figyelmet a szocialista építőmunka nagy terveinek megvalósítására irányítja az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének felhívása. A felhívás leszögezi; Magyarországon csaknem 3 millió a szövetkezeti tagok szama, a szövetkezetek a felnőtt lakosságnak csaknem egyhanmadát foglalkoztatják, s a nemzeti jövedelemnek 24 barack, vagy egy-ltét paprika... Meg se érzi azt egy szövetkezet...” — mondják az út mentén megálló és fesztelen gyümölcstolvajok. Pedig ez sem igaz, ez sem így igaz: néhány szem, néhány fürt és egy-egy szövetkezet ezreket fizethet rá, ha nem tízezreket az emberi kártevők szakadatlan dézsmálásaira. Mindemellett egy sajátos, erkölcsileg elítélendő szemlélet is tápot kaphat ilyen körülmények között, miszerint onnan szedni, venni, ahol nincs őr, gyárkapu, az éppen nem tisztességtelen dolog. A gyárban van üzemi szarka — vélik —, de a földek termése és terméke szabad préda lehet mindenki számára. Természetesen erről szó sincs és nem is lehet. Amíg érik és megérik, szedjék csak az utak autós, motoros vagy kerékpáros vándorai a „mindenki cseresznyefáiról” a termést, az utak menti fák gyümölcseit. Kár lenne, ha ropogós szemeik a madarak zsákmányául szolgálna, vagy elszáradna. Az erdők gombája, a málna és az ösvények mentén a szerény és d maga gyönyörűségére szedegető turisták közkmese. D e a köz semmilyen kincse nem lehet senki közkinc6e. G>urkó Géza százalékát állítják elő. A hazánkban működő vállalatoknak csaknem a fele szövetkezet. A szocialista építőmunka sikere, a szocialista demokrácia kiszélesedése jelentős mértékben segíti a szövetkezeti mozgalom fejlődését, eredményeit. A magyar szövetkezeti mozgalom megbecsült résztvevője a nemzetközi mozgalomnak, ami kifejezésre Piros és fehér golyók koccanása a zöld posztós asztalon. Körben feszült arcok. Mindenki várja, lesi a biliárdjáték legizgalmasabb pillanatát, a karambolt! Távolabb négyes csoportokban nem kevésbé izgalmas szórakozás, ulti- és römicsata folyik. .. Ez a kép fogadja a látogatót a KIOSZ hatvani körzeti csoportjának klub- helyiségében, ahol jobbára idős iparosemberek pihenik ki estente a .munka fáradalmait. Az ízlésesen, új bútorokkal berendezett klubszoba bennünk is kedvező benyomást kelt. A falakon képek, tablók, oklevelek. A sarkokban rádió, televízió, lemezjátszó. — Büszkék is vagyunk az új központra — mondja Su- ha József kelmefestő, a vezetőség egyik tagja. — Két éve kezdtük az építkezést, s tavaly augusztus végén nyitottunk. Az épület 650 ezer forintba került, amibe belesegített az országos központ. De mi is elvégeztünk rajta több mint 30 ezer forint értékű társadalmi munkát. A klub büféjében is megszokott a kép. Vidám szátok emelgetik a fröccsösooharai, s közben megvitatják problémákat, a svéd—m."gys»rt, meg a televízió műsorát. Ám önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés: mi rejlik e felszín mögött? — Nemcsak szakosztályi üléseket, taggyűléseket, szakmai és politikai oktatást tartunk a falak között, hanem ^yakrao kerül sor családias jut abban is, hogy az idén ősszel hazánkban ülésezik a“ Szövetkezetek Nemzetközi' Szövetségének központi bizottsága, végrehajtó bizottsága és néhány albizottsága. Az SZNSZ 1904-ben tartott budapesti kongresszusa óta ez az első alkalom, hogy ez a nagy tekintélyű nemzetközi testület ismét hazánkban találkozik. (MTI) hangulatú műsoros vacsorákra, biliárd- és sakkversenyekre, vetélkedőkre, a szabadban pedig focimeccsekre. Holányi József , műszerész véleményében már kritikai hang vegyül. — Szép ez a klub, össze sem hasonlítható a régivel. Mégis elgondolkodtató, hogy gyér a látogatottság. Már ami az iparos szaktársakat illeti. Mert vendég bőven akad. Az sem tetszik nekem, hogy a többség csak a büféig jut el, de távol marad foglalkozásainkról. Hogy mi ennek az oka? Talán az, hogy még- mindig nem érzi a tagság sajátjának a KlOSZ-t! Ehhez járul aztán, hogy nincs megfelelő összhang a vezetőség és a tagok között. Márpedig csoportérdekek ütközése, személyes ellentétek közepette nehéz mozgalmas, tartalmas szervezeti életet kibontakoztatni. Mint hallottuk, a KIOSZ vezetősége a közeli napokban dolgozza ki a székház további programját. Bízunk benne, hogy ez alkalommal a szervezeti egység megterem • lesére is gondolnak az elnökség tagjai. Persze, ez nein megy egyik napról a másikra. Főleg pedig a kisiparosok széles körű támogatása nélkül. Szalmást György tMMm® 1873, juniuä 20,, szerda----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, Mindenki cseresznyefái Mi is végeztünk 30 ezer forintos munkát Hatvani kisiparosok klubja
