Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

AAAAfV Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk CsHcslatálbozó s a uiúzcninlmn RICHARD NIXON amerikai és Georges Pom- > pidou francia elnök megkezdte bizalmas párbeszédét s ízland fővárosában. Bár a magas tárgyaló felek a ma- e ximális diplomáciai udvariasság jegyében földrajzi ér- 5 telemben „középen” találkoztak, nézeteikkel, állás- í pontjukkal aligha történik meg ugyanez. A két elnök > dialógusára a reykjaviki Kjarval-múzeumban kerül < sor: meglehetősen szokatlan színhely egy csúcstalál- > kozó számára. Ennek ellenére csaknem bizonyosra ve- < hető, hogy Washington és Párizs immár hagyományos > és közismert érdek- és véleményellentétei az izlandi | tanácskozás után sem kerülnek „múzeumba”. | Ezt az alapállást tulajdonképpen maguk a tár- s gyaló felek is osztották. Mind Ronald Ziegler, a Fehér < Ház hivatalos szóvivője, mind Pompidou munkatársai 5 gárdája eleve úgy nyilatkozott, hogy Reykjavikban in- < kább az álláspontok tisztázása, mint a problémák > gyors megoldása a cél. s MIK EZEK A PROBLÉMÁK? í 1. De Gaulle tábornok országlása alatt alaposan < megromlott a francia—amerikai viszony. A Pom- > pidou-korszakban kétségtelenül csökkent a korábban < néha már-már elviselhetetlen feszültség, de a két or- ? szág viszonya most sem nevezhető szívélyesnek. s 2. Nixon szeretné legalább valamelyest megvál- ? toztatni azt a hűvös magatartást, amelyet Párizs — S ugyancsak de Gaulle tábornok örökségeként — a í NATO iránt tanúsít. Ehhez egyikszik a befolyásolásra 5 alkalmasnak tűnő eszközök széles fegyvertárát fel- < vonultatni. ? 3. A politikai kérdések ilyen értelemben is össze- < függenek a reykjaviki megbeszélések egyik legfon- 5 tosabb témájával, a gazdasági dilemákkal. Ezárt be- < szélnek a megfigyelők amerikai „csomagtervről”: Ni- 5 xon úgy akarja összekapcsolni a napirendi pontokat, < hogy gazdasági ígéretekkel, iletve fenyegetésekkel ér- ? je el a francia politika módosulását Washington és s nem utolsósorban az atlanti blokk viszonylatában. < Ilyen nézőpontból válik különösen érdekessé a nyu­gati valuta- és kereskedelmi reform ágas-bogas te- ] matikája. < .A TANÁCSKOZÁSNAK külön jelentőséget köl­csönöz az időpont: Nixon végtére is a Heath-szel és < Brandttal folytatott tárgyalások után és a Leonyid ; Brezsnyewel folytatandó párbeszéd előtt találkozik 1 legnehezebb nyugati partnerével. < Afrika: csúcs után AZOK A HATÁROZA­TOK, amelyeket Addisz- Abebában hoztak az Afrikai Egységszervezet fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésszakon és az államfők csúcstalálkozó­ján, egyszerre mutatják meg, milyen hatékony lehet a füg­getlen afrikai országok össze­fogása, közös fellépése, s hogy ennek az együttműkö­désnek még megvannak a korlátái is. Az első tíz év mérlege pozitív. Az afrikai nemzeti öntudat megerősö­dött a Fekete Földrészen, to­vább nőtt a független afrikai országok száma és nemzetkö­zi. súlya, teret nyert az anti- imperialista irányzat, erősö­dött a gyarmatosításellenes nemzeti felszabadító mozga­lom. A gyarmatosítók terhes örökséghez tartozik viszont jónéhány afrikai konfliktus is: a viszályok magvát még a kolonialisták vetették el. s ennek a konkolyhintő politi­kának számos következmé­nyével még mindig számol­niuk kell a kontinens népei­nek. Az Afrikai Egységszervezet nem léphette át saját árnyé­kát, nem oldhatott meg min­den problémát egycsapásra. Ahol létrejöhetett az egyetér­tés, ott világos, programmal felérő határozatok születtek. Ilyenek voltak például azok, amelyek az antiimperialista küzdelem folytatásának és a gyarmati rendszer utolsó af­rikai bástyáinak felszámolá­sára irányuló harc elveit hir­dették meg. Az államfők nemcsak a dél-afrikai, rho- désiai és portugál gyarmato­sítókat ítélték el, hanem az atlanti tömbnek azokat az országait is, amelyek pénz­ügyi, gazdasági és katonai se­1873. június 1., péntek gítséget nyújtanak az emlí­tett kolonialista és fajüldöző rendszerek fenntartásához. Az afrikai csúcs nem lebe­csülhető eredménye az a határozat is, amely felszólít­ja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyújtson nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást az afrikai felsza­badító mozgalmaknak. Egyetértés jött létre a csúcstalálkozón az arab or­szágok igazságos ügyének tá­mogatására is. Az utóbbi idő­ben kibontakozott Izrael af­rikai elszigetelődésének fo­lyamata. Legutóbb hat olyan afrikai ország szakított Tel- Aviwal, amely korábban tá­mogatta Izraelt. Az izraeli agresszió védelmében már senki sem emelt szót, s így az afrikai államfők igen eré­lyes formában sz üthatták fel a földrész országait, hogy politikai és gazdasági eszkö­zökkel, kollektív és nemzeti állásfoglalással harcoljanak Izrael ellen, amennyiben to­vábbra sem tesz eleget a Biz­tonsági Tanács határozatá­nak, nem szünteti be agresz- szióját és nem vonul ki a megszállt arab területekről. Az afrikai csúcsértekezlet el­ítélte azokat az államokat is. amelyek fegyvert szállítanak Izraelnek, s ezzel lehetővé teszik számára agressziójának folytatását. VOLTAK A NAPIREN­DEN olyan problémák is, amelyekben még nem tudtak megoldási találni. Vagy elin­dultak egy méltányos meg­oldás keresésére, vagy az időt hívták segítségül: elha­lasztották a döntést abban a reményben, hogy egy későb­bi találkozón dűlőre juthat­nak. Az előbbire példa: Etió­pia és Szomália területi vitá­jának megoldása érdekében közvetítő tevékenységbe kezdtek. Az AESZ nvolc or­szág képviselőiből álló jó- szolgálati bizottságot nevezett ki azzal a feladattal, hogy se­gítse elő a kérdés rendezését. Nixon—Pompidou találkozó II kényes kérdések még nem kerültek szóba Reykjavikban Az izlandi fővárosban megkezdte bizalmas tárgyalásait (jobbról) Nixon amerikai és Pompidou franeia elnök. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) REYKJAVIK: Az amerikai—francia csúcstalálkozó első ülése a a tervezett két óra helyett majdnem három órán át tartott. Napirendjén a NA- TO-n belüli kapcsolatok kér­dése szerepelt. Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia Phuong Nam százados, a kétoldalú katonai vegyesbi­zottság DIFK-tagozatának szóvivője csütörtökön Saigon­ban azt mondotta: amerikai repülőgépek — a párizsi tűz- szüneti megállapodást meg­szegve — kedden negyedik alkalommal bombázták a DIFK ellenőrzése alatt álló a kambodzsai határ közelé­ben levő térséget. Közölte, hogy 11 F—4 típusú amerikai vadászbombázó és egy C—130 tipusú szállítórepülőgép ked­den ismét géppuskázta és A halasztásra példa: abban a kérdésben, helyezzék-e át az egységszervezet székhe­lyét Addisz-Abebából vala­mely más afrikai fővárosba, mint ahogyan ezt Líbia java­solta, most nem döntöttek: az államfők következő 1974 júniusában esedékes csúcsta­lálkozója elé utalták a prob­lémát. A politikai kérdésekkel párhuzamosan gazdasági problémákkal is foglalkoztak az afrikai államfők. Ezzel összefüggő határozataik lé­nyege az a felismerés, hogy az afrikai országok népeinek életszínvonalát csakis úgy lehet felemelni, ha megvaló­sítják és megszilárdítják gaz­dasági önállóságukat. Az ál­lamfők nyilatkozata előírja a földrész természeti kincsei­nek felmérését, állást foglal amellett, hogy a kontinens természeti kincseit Afrikában dolgozzák fel. Ez feltételezi a mezőgazdaság modernizálá­sát, a határozott iparosítást, a korszerű út- és vasúthálózat megteremtését, a pán-afrikai hírközlési rendszer létreho­zását. Nem kevésbé fontos a jelenlegi afrikai kereskedelmi korlátok lebontását célzó ál­lásfoglalás. AFRIKA TEHÁT az AESZ második évtizedében napi­rendre tűzi a gazdasági önál­lóság megteremtését. A dol­gok természete szerint ez sem lehet más. mint gyarmatosí­tás-ellenes. antiimperialista harci feladat. Afrika népei­nek barátai — ahogyan azt a szovjet vezetőknek a jubileu­mi közgyűlesnez intézett táv­irata is hangsúlyozta — azt kívánják, hogy a kontinens valamennyi népe saját érde­keinek, a béke és a nemzet­közi együttműködés szelle­mének megfelelően építhesse saját életét, hogy teljesen birtokába vehesse hazájának természeti kincseit, előreha­ladhasson a társadalmi-gaz­dasági átalakulások útján. ________ Ä, /. k öztársasági elnök négyszem­közti eszmecseréjén egy ide­ig jelen volt Henry Kissin­ger, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója. Pompidou mellett csupán tolmácsa foglalt helyet. A két elnök gazdasági és pénzügyi tanácskozását csü­törtök délelőtt Valery Gis­bombázta a térségben levő Xa Mat városát A DIFK a térség ellen áp­rilisban és május «lején vég­rehajtott amerikai légitáma­dások miatt már tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságnál. A NEFB, a DIFK kérelmére, május 23-án vizsgálatot indí­tott az amerikai bombatáma­dások ügyében: Ezt a vizsgá­Japén és az Egyesült Álla­mok képviselői kétnapos, zárt ajtók mögött megtartott érte­kezleten vitatták meg a két ország katonai együttműkö­désének időszerű kérdéseit. A japán külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóér­tekezletén közölte, a két fél megállapodott abban, hogy A függőben levő európai politikai problémák közül egy megint közel került a tartós megoldáshoz: Ered­ményesen befejeződtek Cseh­szlovákia és a Német Szö­vetségi Köztársaság tárgya­lásai a két ország viszo­nyának rendezéséről Napja­ink általános politikai fej­lődésének irányzataiból ar­ra következtethetünk, hogy a tárgyalásokra kidolgozott szerződéstervezet parafálása, aláírása, majd életbe lépte­tése a tervezett ütemben végbemegy. A megállapodás tartalmát nem tették közzé, arra — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — o parafálás- kor kerül sor. Az előzetes vitaanyagokból, tárgyalási tematikából azonban tudni lehel, hogy a megállapodás célja ■ a müncheni egyez­mény érvénytelenítése, a két ország általános kapcsolatai­nak rendezése azoknak ez alapelveknek megfelelően, amelyek szerint a Német Szövetségi Köztársaság már korábban rendezte kapcso­latait a Szovjetunióval és Lengyelországgal. A mostani megállapodás tehát nemcsak két különbö­ző társadalmi rendszerű szomszédos ország viszonyá­ban teremt új helyzetet, ha­nem hozzájárul a keltií ás ® card D'Estaing francia gaz­daság- és pénzügyminiszter és George Shultz amerikai pénzügyminiszter készítette elő. A nyugati valutarend­szer stabilitásának helyre- állításával összefüggő kérdé­sekről tanácskoztak. A két külügyminiszter. William Rogers és Michel Jobert pe­dig áttekintette a közel-kele­ti és az Indokínai helyzetet. Francia körökben úgy vé­lik, hogy a két elnök dél­előtti eszmecseréje biztató légkörben zajlott le. Meg­jegyzik azonban, hogy a ké­nyes kérdések még nem ke­rültek szóba és nem vetődött fel a NATO céljainak átérté­kelésével kapcsolatos problé­ma sem. A két szóvivő, Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtó­főnöke és Denis Baudouin, a hivatalos francia szóvivő „igen hasznosnak és kon­struktívnak” nevezte Nixon és Pompidou délelőtti eszme­cseréjét. Elmondották, hogy a francia elnök „rendkívül fontosnak” tartja az ameri­kai csapatok nyugat-európai jelenlétét és figyelmeztetett „az egyoldalú csapatcsökken­tés veszélyére”. latot azonban a saigoni fél legkülönbözőbb mesterkedé­sei miatt mindeddig nem si­került lezárni. Az Egyesült Államok sai­goni nagykövetsége tagadja e bombatámadások tényét, s azt állítja, hogy „amerikai repülőgépek Dél-Vietnamban nem folytatnak légihadműve- letdket”. nem hozzák nyilvánosságra a május 29-én és 30-án lefolyt tárgyalások tartalmát. Ugyan­akkor elismerte: a „biztonsá­gi munkaértekezleten” meg­állapodtak abban, hogy foly­tatják a Japán területén levő amerikai támaszpontok kon­szolidálására irányuló erőfe­szítéseket. nyugat közt 1970 óta tartó normalizálási folyamat ki- szélesítéséhez. Ez a folya­mat a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötésével kez­dődött, a lengyel—nyugat­német egyezménnyel, a négy nagyhatalomnak Nyugat- Berlinről szóló megállapodá­sával folytatódott, majd az NDK és az NSZK alapszer­ződésének megkötésével ér­kezett ei az egyik legfonto­sabb állomásához. Vala­mennyi említett nemzetközi megállapodás közös vonása, hogy a második világháború után kialakult helyzetet rea­litásként fogadja el, tiszte­letben tartja a határokat, lemond az erőszak alkal­mazásáról és a fenyegető­zésről, szorgalmazza az ál­lamok békés egymás mel­lett élését, a politikai, gaz­dasági, tudományos együtt­működést. A csehszlovák—nyugatné­met tárgyalások eredményes befejezése azt jelenti, hogy ezek az elvek a közeljövő­ben újabb kétoldalú szer­ződés alapjaivá válnak. Eu­rópa békéje és biztonsága szempontjából nagy jelen­tőségű fejlemény ez. A Prága és Bonn közöl 'é*rejött megállapodás sp ciális vonatkozása a műn cheni egyezmény érvényte­lenítése. Mint emlékezetes, 1928 őszen Hitler, Mussolini, Június első napjaiban Is­land fővárosában, Reykja­vikban tartja a Béke-Világ- tanács európai bizottsága az ülését, amely jelentős állo­mása lesz a békeerők moszk­vai világkongresszusa előké­szítésének. Az OBT képvise­letében Pethő Tibornak, az OBT aleinökének, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének vezetésével csütörtökön de­legáció utazott a tanácsko­zásra. Fodprníj Bulgáriába látogat A Bolgár Kommunista Part Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsa és kormánya meghívására ez év június közepén Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hivatalos bará­ti látogatást tesz a Bolgár Népköztársaságban. Bécsi konzultáció A haderőcsökkentési kon­zultáció résztvevői — infor­matív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a napirend kidolgozását. A megbeszélések hasznosak, a légkör konstruktiv —, álla­pították meg a csütörtökön a konferenciához közelálló kö­rökben. Kolumbiai repülőgéprablás Csütörtökön délben még mindig a Holland-Antillák- hoz tartozó Aruba szigeten vesztegelt a szerdán eltérített kolumbiai utasszállító repü­lőgép. Két elrablója azonban megváltoztatta eredeti köve­teléseit: már nem ragaszko­dik 140 politikai fogoly sza­badon bocsátásához, a vált­ságdíj összegét viszont 200 000-ről 400 000 dollára emelte. A fegyveresek 33 személyt — asszonyokat és gyermeke­ket — engedtek ki a gépből, melynek fedélzetén most ösz- szesen 56 ember tartózkodik. Chamberlain és Daladier az akkori csehszlovák állam ve­zetőinek mellőzésével Mün­chenben megállapodást kö­tött, amely arra kényszerí­tette Csehszlovákiát, hogy az úgynevezett Szudéta-vidéket engedje át a fasiszta Német­országnak. Ezzel Csehszlo­vákiát nemcsak gazdaságilag egyik legértékesebb területé­től, hanem katonai védelmi rendszerétől is megfosztot­ták. Nem sokkal München után Hitler csapatai az egész Cseh- és Morvaországot meg­szállták protekturásként Né­metországhoz csatolták, Szlo­vákia területén pedig fasisz­ta csatlósállam alakult. A nyugati polgári demokráciák közreműködésével létrejött müncheni egyezményt a Szovjetunió soha nem is­merte el. A második világ­háború befejezése óta — így a mostani tárgyalásokon is — a csehszlovák kormány azt az álláspontot képviselte, hogy a Prága és Bonn közti normalizálásra csak a mün­cheni diktátum érvénytele­nítése után kerülhet sor. A csehszlovák—nyugatné­met megállapodást Európa ■ é.nden békeszeretö népe örömmel üdvözli és úgy ér­tékeli, hogy újabb akadály hárult el kontinensünk biz­tonsági rendszeréwk. *teg- tercffitcse útjaboL Amerikai bombázás Dél-lfietnamban Japán—amerikai katonai együttműködés A csehszlovák—nyugatnémet megállapodás Á BVT európai bizottságának ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom