Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-15 / 111. szám
A Lúdlób királynő Anatole France regénye ebben a tévé-változatban bevehetetlen várnak bizonyult Horváth Z. Gergely számára, aki elképzelte, hogy ezt a szellemes, párbeszédekben és monológokban egyáltalán nem szűkölködő regényt népszerűsíti a rnai néző előtt. A szándék nemességén senki nem vitatkozik, mert valuban érdemes sok mindent tévében feldolgozni a szellemi értékek közül, már csak azért is, hogy ismereteink gyarapodjanak, tájékozottságunk szélesedjék emberi dolgainkban. Ánatole France regénye nem külső cselekményekben, de a lélek számára ígér kalandot. Visszajuttat a XVIII. századba, amikor az evilági élet értelme, s annak titkai a tudósokat és teológusokat állandóan keresésre sarkallta. Őszintén élvezték ezek az elmék azt a viszonylagos gondolkozási szabadságot, amely a középkor után. nem kis áldozatok árán osztályrészükké lett. És ez a gunyoros francia író, mintha csak apró történelmi leckét akarna adni, elénk állítja Coignard abbét, D’Astarac-ot és Jakabot. ezt a zöldfülű, de érdeklődő. fiatalembert, hogy a köztük lefolyt vitákból, beszélgetésekből, szavalgatá- sokból kikerekedjék a XVIII. század arculata. Amíg a néző végigfigyelí a korhű jelmezeket, izzadtság- cseppszerűen végiggyöngyöznek a mondatok, sorjáznak a Rendelet a vállalati reik ezentáció csikkentéséröl A Magyar Közlöny mai száma közli ázt a rendeletet, amelyben a pénzügyminiszter a reprezentációt szabályozza, előírja a reprezentációs kiadások csökkentését. Mint a rendelet rámutat, az intézkedésekre azért volt szükség, mert állami, társadalmi, szövetkezeti szerveknél a reprezentációs kiadások több esetben túlhaladták az indokolt mértéket. Állami, társadalmi, szövetkezeti szervek csak olyan esetekben rendezzenek vendéglátást, amikor a feladataik megoldását segíti elő, ilyenkor is szerény külsőségekkel, gz alkalomnak megfelelő színvonalon. Korlátozni kell a költséges kongresz- szusok, konferenciák, ankétok szervezését, az ezekkel kapcsolatos vendéglátást. Gondoskodni kell arról is, hogy kevesebb legyen a bileumi, az avatási és egyéb ünnepség, s ahol ilyet rendeznek, azt szerényebb külsőségek között tegyék. A jogszabály megtiltja nagy értékű tárgyak ajándékozását, s azt is kimondja, hogy az irodahelyiségek berendezésekor tartózkodni kell mindennemű luxustól, kizárólag a célszerűséget szabad szem előtt tartani. A rendelet a reprezentáció fogalomkörebe sorolja a vendéglátással és az ajándékozással kapcsolatos különböző kiadásokat. A rendelet azt is egyértelműen kimondja, hogy a vezetői beosztáshoz kötődő személyes reprezentáció keretét a felügyeletet ellátó állami, tanácsi, illetve társadalmi szerv vezetője határozza meg. Az új jogszabály arról is intézkedik, hogy e költségeket- felül kell vizsgálni, s a korábbi évekhez képest azokat csökkenteni kell. Már az idei második félévre és a következő évrekre is mérsékeltebb kereteket kell megállapítani. A rendelet kimondja, hogy a ! "sk részére szervezett ív ízvény eken — a ko: tizusok, konferenciák. jubileumi ünnepségek kivételével — csak frissítőket, tehát kávét és alkohol mentes italt szabad felszolgálni. A közös étkezés költségei', a szvevők fizetik. A válla'- intézmények, szövet';- hivatalos összejövetele iltségeit a részesedési alap terhére kell elszámolni. Kongresszusok költségeit a részvevőknek kell megtéríteniök. Belföldieknek 100 forintnál értékesebb ajándékot nem szabad adni. Külön szabályozza a rendelet azoknak a rendezvényeknek a költségeit, amelyeken a külföldiek vesznek részt. A reprezentációs költségeket csak az intézmény, vállaltit, szövetkezet, érdekképviseleti szerv, társulás vezetőjének engedélyével lehet elszámolni. A rendelet azt is kimondja, hogy a gazdasági és pénzügyi ellenőrzéskor a revizoroknak külön figyelmet kell íordítaniok a reprezentációs költségek alakulására, lei- használására és elszámolásuk helyességére. A miniszteri rendelet június 1-én lép életbe. (MTI) IMRE tAMió; ww ivwhc non ~ sémsáji »33. május li., kedd — Mondd, te teljesen hülye vagy? Be vagy rúgva? — Neketn jött. Késsel. Hagyjam magam agyonszúrni? — És anyád? Csak nézte és ringatta közben az öcsédet? — Jobb, 'hogy nem avatkozott bele Különben is, később jött. — Az ájtatos szentség. Ennek is ő az oka. Az egésznek. — Te csak hagyd az Anyámat, elég a maga baja. Na szia! Apja a zsebében keresgélt, gyűrött papírpénzt kotorászott elő. — Nesze. De engem hagyjál ki a buliból. Előléptetnek, odabenn piál a góré. Engem hagyjál ki mindenből. Hallod? Meg se csókolt. Na, nem a smár hiányzik. De akiknek van apjuk rendesen, azok úgy mennek a kétnapos kirándulásra, hogy telerakják a táskájukat kajával a szüleik — egyik a másik tudta nélkül — tömik színészi szájon, arcon es nem keltik fel maradéktalan érdeklődésünket. Illusztrációnak tartjuk az egész képsort, mert a bölcs és élveteg Coignard abbé mindig eszik és szik bölcselkedés közben, D’Astarac fekete, gazdagon díszített lebemyegében rö- vidlátóan és bandzsítva hunyorog a messzeség felé, ahonnan azok a bizonyos Sa- lamandrák érkezhetnek. Jakab pedig, ez a fiatal és egészséges lélek figyeli őket, szemelgeti szavaik értelmét, mintha arra várna, hogy valahol valóban felpattanjon az a titok, amiről a gazdag D’Astarac annyi sejtelmeset beszél. Nem tudni, mennyi korfeltáró szándék és utólagos gúnyolódás vezette Anatole France tollát, amikor a Lúd- láb királynőt megírta. Azt azonban nem hihette, hogy egyszer ezt a szellemes írást majd képekben akarják elmesélni. Ezt a regényt ilyen képsorba ágyazottan nem lehet sikeresnek mondani, mert az írói stílus és szándék a látványban megváltozott, mássá lett. Csorbát szenvedett, mert a néző a magvas mondatok közepette is azon gondolkodik, gondolataiban ott ténfereg a lehetőségnél, hogy valahol jön már égy kis dráma, egy kis csomópont, a hűtlenségért valaki valakinek megfizet. Mind e helyett jönnek a délcegre sikerült, itt-ott öblös dikciók, amik 8 regényben könnyedebbek és szellemesebben is hatnak. EL hogy még egy felesleges csüngő lógjon az eseményen: énekelnek is ezek a jó emberek onnan, a XVIII. század- bolt, mert a kosztüm és környezet így még inkább értelmét veszti. Bessenyei Ferenc és To- manek Nándor mellett a főiskolás Felföldi László alakítását emeljük ki. Almási Éva és Piros Ildikó, Bujtor Istvánnal együtt díszletkent játszotta a barokk kort, annak laza erkölcseit. (farkas) dohánnyal, vigyázz - magadra kisfiam, aztán írjál, meg kell dögleni. És egész úton zabáinak ketpolara, pusziszkodnak a világgal, be- csajoznak, amikor akarnak, kisfiam add ide, amit kerestél. ne félj, nem veszünk el belőle egy fülért se, tudod, ruhát veszünk. Aztán kabátot veszünk és új íu- szeklit a büdös lábacskádra, kisfiam, és anyád kínját veszünk, lila lesz piros mintákkal, csupa divatszín, a vége begöndörödve, olyan csak neked lesz, kisfiam, na, mit szóltak a műhelyben az új izédhez? Tartsd egyenesen magad, hisz ember vagy te már, úgy, szépen, na látod, kisfiam, most úgy beszélek veled, mint férfi a férfival, ezt más, mint az apád, nem fogja elmondani neked, hát csak vigyázz, nehogy trippert kapjál, a mi időnkben hiper- mangánt használtunk, nagy kék lavórban állt a hiper- mangán, filmre lehetett volna venni abban a kék lavórban az egész tengeri csatát, és vigyázz a haverokra, kisfiam, nehogy elpiálják a pénzedet, úgy, most megmosom a hátadat, jaj, mikor kicsi voltál, mennyit mostam én, hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos lelkemet, pirossal hímezve szekrénycsíknak is jó. — Meg akarok dögleni, emberek! Nem csókolt meg az apám! — kiabált, töm- ködte a zsebkendőjét a szájába. — Fiatalember, mit ordítozik maga itt össze-vissza? Álljon csak meg! Igazolja magát! A gyerekképű rendőrtizedes hiába akart tekintélyt ébreszteni maga iráni; kivált így, hogy miután jobban megnézte páciensét, s A lószerszámod világhírű készítője A szakemberek állítása szerint a legszebb, a legdíszesebb és a legjobb lószerszámok készítője, Kathy László debreceni szíjgyártó népi iparművész, (Jobbra.) A világ számos országában ismerik a híres, csipkés veretű magyar lószerszámokat. A legújabb lószerszámok kiállításra készültek. A kiállítás előtt felpróbáí- ták a lovak. (Lent.) (MTI Foto—Balogh P> László) látta, hogy nem részeg, szavaiban a szánakozás nyert hangsúlyt. Együtt mentek a legközelebbi lámpáig. Ott a tizedes megszólalt: — Legyünk csendesebben. Nem a mienk az utca. Mi lenne, ha mindenki ordítozna, össze-vissza? — Lapozgatni kezdte a farzseb hajlatához idomult, viharvert személyi igazolványt. — Mi a maga foglalkozása tulajdonképpen? — Ne tréfáljon itt velem, az istenit magának! Van énnekem más dolgom is. Közeljártak a házukhoz, útjuk a tér mellet vezetett el. A szomszéd fiú, Bonzó egyedül ült az egyik pádon, mintha rá várt volna. Amikor meglátta kettőjüket, fölállt, feléjük indult. — Nincs semmi hézag, Kapelláró — mondta, de mintha nem is neki szólna. — A mentőorvos azt mondta, súlyos, nem életveszé— Szobafestő. Még csak ipari tanuló. Mi tudjuk a legtöbb rendöl viccet. — Na jó, azért nem kell ugrálni. — Épp olyan kedvemben vagyok. Ha megmondanám, mért ordítottam, bekísérne. — Vannak odabenn elegen. Mért kellene bekísérnem magát? — Mert agyonvertem az apámat. Na, mit néz, azt hiszi, becsavarodtam.? Kísérjen csak be. Legalább lesz, ahol szuny álok. lyes. A tárgyaláson olt leszünk. Nesze, cigi. Szólj, ha valami kell. Üzenj. Középen elválasztott hosz- szú, jólápolt lányhajával, görbült hátával úgy festett ott a sötétben, mint valami elfuserált Krisztus. Megmondta, amit akart, azzal visszatűnt a sötétbe, éjszakává lett maga is. — Szóval, nem nyiffant ki — gondolta Kapelláró. — Kár. — De erre a gondolatra zavart szégyenkezés fogta el. 'Most már megfogta a tizedes a karját, nem szorította, de erősen markolta azért. Nyugodtabb éjszakát nem is álmodhatott volna, amíg ezzel az üggyel odabent elbajlódnak, letelik a szolgálat. A hivatalból kirendelt védő — idősebb, tésztaarcú férfi, nagy elálló fülekkel — a tárgyaláson így beszélt: — Kérem a tisztelt bíróságot, vegye tekintetbe azokat a körülményeket, mindenekelőtt, amelyben vádlott nevelkedett. Ugyebár a rendőrségen tett vallomás jegyzőkönyvéből is kiderül, hogy sértett nevelt fiával szemben, annak kicsi gyermekkorától kezdve rendszeresen élt a testi fenyítés eszközével, ezt egyébként a házbeliek hitelt érdemlő tanúvallomásai is megerősítik. Felmerül a kérdés, vajon vádlott a nehezen kezelhető gyerekek kategóriájába tartozott-e? A periratokból egyértelműen világos, hogy ® nehezen kezelhetőség ténye nem forog fenn. Éppen ellenkezőleg. Védencem szófogadó, engedelmes, bár magában lázadó típus, akiben megvan az alkalmazkodás képessége. Tekintetbe veendő ugyanakkor, hogy életében mély nyomot hagyott a szülők válása, s az a felelőtlenség, amelyet édesapja mutatott elsőszülött fia iránt, ezzel minden nevelési és egyéb kötelezettséget felrúgva, a családi közösség felbomlása után. Az első időkben többé-kevésbé rendszeres látogatásai utóbb elmaradtak, s több esetben került sor a törvényesen megszabott tartásdíjnak a fizetéséből történő letiltására, mivel ezen kötelességét az apa vétkes módon elhanyagolta. (Folytatjuk,)
