Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Ami a yándorzászló mögött yan Nagygombosi május délután A titoh kulcsa Ha nem megy helikopterről, segítenek a földi vegyszeres gyomirtók. (Baranyai Károly felvétele.) Amikor néhány héttel ezelőtt részt vettem a Gödöllői Agráregyetem tangazdaságának családias ünnepségén, amelyen kiváló vállalat címmel tüntették ki, feltűnt, hogy Pogácsás igazgató milyen elismerő szavakkal méltatta a nagygombosi kerület eredményeit Mint később kiderült, szavait nem az udvariasság diktálta, hanem az a hűvös tényadat, mely szerint az egész gazdaság öt kerületének 22 milliós nyereségéből a gombosiak 9 milliót produkáltak. S tették ezt úgy, hogy 1972-ben búzahozamuk hektáronként elérte az 50 mázsát, tehenészetükben pedig ugrásszerűen megnőtt a jószágok tejhozama. így aztán közel egymillióra rúgott esztendő végével a felosztható nyereség, ami további hatékony, becsületes munkára ösztönöz minden dolgozót a kerületben. * Nyárias meleg és izgalom fogad Nagygomboson, amikor a jó eredmények titkát, s a további fejlődés lehetőségeinek útját-módját kutatom. Az izgalmat az okozza, hogy hátra van még mintegy hatszáz hektár búza vegyszerezése, s a hirtelen támadt szélvihar akadályozza a helikopter munkáját. A májusi hőség pedig azért aggasztó, mert az év első négy hónapjában alig hullott 140 milliméter csapadék a vetésekre, holott ennek a duplája sem lenne kielégítő. A csapadékhiány öntözéses pótlására viszont kevés még a lehetőség Nagygomboson. A Zagyva vizéből legfeljebb a zöldborsót és a lucernát tudják rendszeresen locsolni. A kerület évről évre ismétlődő gazdasági eredményeinek, sikerének kulcsa egyébként sima, egyszerű. Az egyik vezető így fogalmazott: Régen felszámoltuk az ide- oda kapkodást, nálunk az a tendencia jut érvényre, hogy kevés termelési ágazattal dolgozunk, de azokban a legkorszerűbb technológiák jelentkeznek. Másik követelményünk az esztendő pontos munkarendjének korai kimunkálása! Mi január derekán olyan pontos tervvel rendelkezünk, amiben például ott a dekára kiszámított vegyszerszükséglet, raktárunkban pedig maga a vegyszer. Ilyenkor a vezetés már korrigálta az előző esztendő hibáit is. S lassan beáll nálunk a szinte iparszerű technológia, ami a legnagyobb szó és a legfontosabb előfeltétel a mezőgazdaságban. ★ Első közülük a gabona, ebből is a búza! Tavaly ösz- szesen 1420 hektár kalászost takarítottak be, s a termelékenység minőségét bizonyítja, hogy hektáronkénti nyereségük megközelítette a hétezer forintot. Főleg a iu- goszlávoknak szállított Be- zosztája és Auróra fizetett jól, mázsáját a szomszédok 500 forintjával vették át. Négyszáz hektáron, s főleg exportra, ipari fajtaborsót termesztettek a nagygombosiak. átlaguk 19 mázsa körül mozgott, ami, figyelembe véve a nemzetközi árakat, megint ritka jövedelemnek bizonyult. Hektáronként kilencezer forintot nyert rajta a gazdaság. Múlt évben, de az idén is — a búzához, fajtaborsóhoz hasonlóan —, kitartanak a nagygombosiak a zöldborsó-vetésterület mellett is. Okkal, joggal teszik. Kapcsolatuk a lehető legjobb a Hatvani Konzervgyárral. Ennek folytán hektáronként megvan belőle a hatezer forintos haszon. Arról nem beszélve, hogy a borsó leveles szára fehérje- dús állati takarmányként hasznosítható. Növénytermesztés frontján egyetlen gondjuk a cukorrépa. Szívesen kapcsolódnának a cukorprogramhoz, de jelenlegi 72 hektáros vetés- területük még a 320 mázsás átlagterméssel is nagyon gyéren gyümölcsözik a növény munkaerőigénye miatt. Tervük: a gépesítés, amivel pillanatnyilag e növényfajtánál hadilábon állanak. Jövőre már gondolnak erre! Akkor természetesen megemelik a vetésterületet, amelyen gazdaságos a gépsor működtetése, s az e célra befektetett összeg gyümölcsöt hozhat. ★ Mintegy 620 szarvasmarha jelenti Nagygomboson az állattenyésztés jelenvalóságát. A tehenészet a korábbi években erősen romlott, a múlt esztendőben azonban már jelentősen megjavult a tejhozama. Az 1972-es évhez mérten átlagban 500 literrel több tejet szolgáltatott egy- egy tehén, így 1972. végén elérték a 3100 literes hozamot. Az idén 3350 litert irányoznak elő a tervszámok. De továbbiakban megcélozzák a 4000 literes átlagot! Ezek az elképzelések teljesen ésszerűek és megalapozottak. Jó szakemberek állnak a tehenészet élén, a gondozókat pedig igen közelről érinti a tej árának emelésével kapcsolatos kormány- határozat. Az árváltozás ugyanis helyi gazdasági szinten mintegy 3 millió forint i termelési többlethez juttatja a gombosi kerületet, s ez már jótékonyan fog jelentkezni az év végi nyereségosztásnál. Továbbiakban az egész tangazdaság — Nagygombos, Gödöllő, Kartal — szempontjából döntő lesz a 10 millió forintos beruházással épülő gombosi takarmánykeverő üzem, amelyet a közeljövőben adnak át rendeltetésének. Ez gyakorlatilag megoldja nem csupán az itteni szarvasmarha-telep, hanem a fenyőharaszti sertéskombinát és a gödöllői baromfitenyészet önálletását is. ★ 1973^as reményekkel, azt kellett leszűrnöm: az elért sikerek nem szédítették meg a gombosi vezetőket! A téli szárazság, az országosan mutatkozó takarmányhiány éppen úgy tükröződik az idei tervekben, mint ahogyan nem építenek százszázalékosan a fajtaborsó-export korábbi partnereire, a dollárban fizető franciákra, nyugatnémetekre, angolokra. Ügy vélem, helyes az ilyesféle tervezés! Amikor egy gazdaság irányítói nem rugaszkodnak messzire a realitások talajától. Ellenben a munkafegyelem, a nagyüzemi munkagépezet olajo- zottságának fokozásával, a különböző technológiák fejlesztésével teremtik meg az előrelépés feltételei! Ebben tanulhatnak sokat megyénk állami és szövetkezeti gazdaságai Nagygombostól. S ezért volt öröm számomra ez a kirándulás. Moldvay Győző A zöldellő, sűrű rengeteg körülveszi őket. Messze ellátni innen, a domb oldalából, a sziklafalról a pihenésre, kirándulásra csábító vidékre. Lent erdő övezte falu, kanyargós utak, kisvasút. Ezt a látványt soha nem lehet megunni. — Itt, a hegyoldalon, ezek a föld túrások a dózer nyomait mutatják. Az erdőt, az altalajt lekotortuk a szikláról, így készítjük elő a kitermelésre. Elég meredek, az oldal, egy ember akadt csak a gazdaságnál, aki vállalkozott, hogy mégis felül a földgyalura... A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felsőtárká- nyi \ dolomitbányájában Bodon Tibor, a gazdaság bányáinak műszaki vezetője kalauzol. Hasznos kiegészítő foglalkozásra leltek itt a hegyoldalon néhány évvel ezelőtt: jó minőségű dolomitra bukkantak, az ipar, a vaskohászat igen fontos segédanyagára. 1970-től kezdte bontani a hegyet tizenöthúsz bányász, társulva néhány géppel, markolókkal, fúrókkal. Naponta 200 tonnányi követ csúsztatnak le felaprítva, osztályozva a csillékbe; a kőből többek között az ózdi kohászati üzemek is sokat vásárolnak. Alacsony, naptól, széltől cserzett, barna arcú ember fogad bennünket. Maksó István bányamester, ö az alapítók egyike itt. — 1969-ben, az első kutatásoknál, a bánya nyitásánál már itt voltam. Régóta dolgozom a gazdaságnál, korábban gépkezelőként, aztán, hogy jöttek ezek a bányák, engem is tanfolyamra küldtek. Így lettem én itt vezető. Az emberek mind tárká- nyiak, nincs messze a falu, Üjsághír: „A visznek! Béke Tsz KISZ-szervezete elnyerte a KISZ központi bizottság Vörös Vándorzászlóját. . .*» Tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy már évekkel ezelőtt sorba hazajöttek a fiatalok a faluba és munkát vállaltak a szövetkezetben. Visznek ugyanis arról nevezetes, hogy sok fiatatl dolgozik a Békében. A községben az egyedüli munka- lehetőséget a termelőszövetkezet biztosítja, ahol ma már több mint száz, harminc éven aluli fiatal tevékenykedik. Zömmel szakmunkások, lakatosok, szerelők, de vannak az adminisztrációban is. Ennek egyszerű a magyarázata. A közös gazdaság vezetői olyan munka-, szociális és kulturális feltételeket teremtettek, amelyek a fiatalok számára is vonzóak. Így nap mint nap szívesen jönnek dolgozni, mert anyagilag és erkölcsileg is egyaránt megbecsülik őket. Van itt ifjúsági klub, ahol munka után mindenki megtalálhatja szórakozását. Ügy mondják Viszneken, hogy sokat nyüzsögnek a KISZ- esek. Valóban így van, mert ha valamilyen rendezvényről, vagy társadalmi munkáról esik' szó, a KISZ-titkár gyorsan végigkerékpározza a falut és percek alatt összejönnek a fiúk és lányok. Tóth Lajost, a közös gazdaság párttitkárát a KISZ- esek elsőrendű pa trónusaként emlegetik: — Mi bízunk a fiatalokban és szívesen támogatjuk is őket. —' Ezt a bizalmat meg is érdemlik, mert fiataljaink bebizonyították, hogy szeretik a közösségi életet és ezzel megbecsülést szereztek maguknak. Alig öt évvel ezelőtt még csak tizenhárom tagja volt a szervezetnek, de ma már hetven aktív fiatal veszi ki a részét a munkából. Legutóbb például a tavaszi fizetésrendezésnél a KISZ-titkár — aki egyben pártvezetőségi tag — véleményét is kikértük. Fiatal szakmunkásainknak átlagosan két-háromszáz forinttal nőtt a bérük. A községi művelődési ház ifjúsági klubjában ülünk. gyalog járunk ki ide. Délután fél háromig tart a műszak. Éppen reggeliidőben érkeztünk. Ilyenkor, három órányi munka után, félórás pihenő következik a fakuckóban. — Inni itt, ugye, nem lehet, ezt mindannyian tudjuk — mondja Bóta Sándor —, de enni, azt muszáj.A munka megkívánja, meg a jó levegő is jó étvágyat csinál. Megszoktam már ezt, gyermekkoromtól ebben élek. Földet műveltünk annak idején, aztán gyárban dolgoztam egy ideig, de nem szerettem ott a benzin, meg a füst szagát. — A gyerekek? A fiam a Bervában dolgozik. Ök már másképpen gondolkodnak Mondtam is neki, miért nem tanul tovább, erre azt felelte: Apámnak is mindig első bizonyítványa volt az iskolában, oszt mégis itt maradt. Ez igaz. Bóta Sanyi bácsi a kőtörőbői ballagott ide, pihenni hagyva a nehéz kalapácsot. — A lőhatáron vagyok! Az első figyelmeztető kürtjelzést halljuk. A felelősök szétoszlanak ellenőrzésre, a gépek is arrébb húzódnak. A második jel után nemsokára halljuk a dübörgést, a „lövéseket”. Ellenőrzés, majd felszabadító kürtszó, szede- lőzködünk. Fölkapaszkodunk a sziklafal tetejére, ahol a robbantok dolgoznak. — Nekünk most kezdődik majd a pihenés — fogad Pócs Ferenc a lőmester. — A mi dolgunk a meglazult köveket omlásztani, a sziklafalra mászunk a vasrudak- kal. Mi le sem megyünk a többiekhez, itt vagyunk ketten, egész nap. — Akkor bizony nem jó, Van, aki magnót hallgat, többen viszont újságot olvasnak. A Magyar Ifjúságot, a Népszabadságot, az Ifjúsági Magazint, a Magyar Mezőgazdaságot és a Népújság cikkeit nézegetik. — Egy héten háromszor itt találkozunk — mondja Csombok József KISZ-tit- kár, aki „civilben” a szövetkezet géplakatosa. — Az utóbbi években jól összeko- vácsolódfunk. Nagy az ösz- szetartás közöttünk. Olyan ez a társaság, mint egy nagy család. És ami a legfontosabb, elértük, hogy vállalásainkat kötelességszerűen, minden különösebb agitáció nélkül, közös erővel teljesítjük is. Előttünk az asztalon a KISZ-szervezet gépelt munkaterve. Ebben lapozgatunk. A múlt év eredményei között olvashatjuk például, hogy a fiatalok vasárnaponként többször is társadalmi munkával gyorsították a szakosított szarvasmarhatelep építését. Betonoztak, földet döngöltek. Az összefogásnak meg is lett az eredménye. Az épületet ugyanis határidő előtt átadták rendeltetésének Többször indítottak társadalmi munka- akciót a vietnami nép megsegítésére. Nemrég csákányt, lapátot fogtak és vasárnaponként parkot építettek, gyepesítettek a faluban, hogy szebbé tegyék közvetlen környezetüket És a siker nem is maradt el, mert aki Viszneken jár, nem hagyja elismerő szó nélkül a parkosítást. — Az idén 17 millió forint értékű hús, tej és tejtermék előállítására vállaltunk védnökséget termelő- szövetkezetünkben — folytatja a KISZ-titkár. —Azon leszünk, hogy ez meg is valósul jón. Kommunista műszakkal kapcsolódtunk be az országosan is meghirdetett Egy nap a VIT-ért mozgalomba. Asztaltársunk Szabó Mária kultúros, a közös gazdaha megharagszanak egymásra. .. — Megharagudni? Ilyet mi, kérem, nem ismerünk. Jó szomszéd, barát itt mindenki. Tudjuk egymás lépését is. Csóka Károllyal, a fúróssal lassan leereszkednek a derekukra kötött kötélbe kapaszkodva. Bontják, törik az omladozó hegyet. A kisvasút, amely most a kirándulók fuvarozása mellett kőszállítással hozza a hasznot, annak idején a kitermelt fát vitte a fűrésztelepig. Most mások a tennivalói, sőt, az erdő közjóléti szerepét hangsúlyozva, még nagyobb jelentősége is lehet, ha a tervek megvalósulnak. Mindenképpen hasznos lenne, ha a pályát egészen Egerig, az épülő északi lakótelepig meghosszabbíthatnák. De a másik végállomás is szoiság ifjú adminisztrátora. 1969-ben jött vissza faluba. Korábban Hatvanban, az egyik élelmiszerüzletben dolgozott. — Nem bántam meg, hogy hazajöttem — mondja. Ifjúsági klubunk, amely viszonylag rövid múltra tekint vissza, és Váczi Mihály nevét viseli, már kétszer nyerte el a kiváló címet. Ezért ötezer forint jutalmat kaptunk és szőnyeget vásároltunk rajta. A termelőszövetkezettől és a községi tanácstól hamarosan több ezer forintos anyagi támogatást kapunk. Ebből új bútorokat veszünk és a régiek helyett ezekkel rendezzük be a klubunkat. Esténként, most már huzamosabb ideje, a legnagyobb sikere a politikai vitaköröknek van, amelyeken a legaktuálisabb kül- és belpolitikai kérdéseket dolgozzuk fel. No, meg a nemrég megtartott Szilvási- est is igein jól sikerült, ahol az író „Légszomj” című könyvéről vitatkoztunk ... Barna fiatalember nyit be a klubhelyiségbe. Tari János kombájnszerelő gyakori látogató itt. — Én a szövetkezetben tanultam a szakmát. Örülök, hogy itthon maradtam. Ügy érzem, sikerült beilleszkednem a KISZ-esek közé. Jól együtt van a társaság, és ha a közös összefogás továbbra is megmarad, itthon tarthatjuk a kitüntető vándorzászlót. Búcsúzáékor a klub fiataljai a sarki üvegvitrinhez invitálnak. Abban őrzik a piros selyem vándorzászlót. — Azt szeretnénk — mondja Csombok József —, ha ez a zászló jövőre sem „vándorolna” máshová, hanem végleg itt maradna nálunk. A zászló a mi büszkeségünk és ennek becsülete további kitartó munkára ösztönöz bennünket... Mentusz Károly gálna érdekességgel: mint a vasútüzem vezetője elmondta, egy mészkőbánya kutatásakor szép cseppkőbarlangokra bukkantak. A gyetra- völgyi cseppkövek szintén vonzanák a kirándulókat. A bánya tehát kiegészítés csupán itt a szép elképzelések között, de igen hasznos kiegészítés. Hasonló, néhány van csak az-országban, s ahol ilyen jó lenne a dolomit, nem is akad talán. Megélhetést ad az erdők tiszta levegőjén nevelkedett s innen soha el nem kívánkozó embereknek. Hekeli Sándor 1973. május vasárnap Látogatásom során alkalmam nyílt betekinteni a kerület gazdászának idei részletes terveibe. S miután jobban megismerkedtem a I tavalyi tényszámokkal és az ■ Erdei MnpzenM Együtt a sziklafal ellen: az ember és a gép... (Foto: Puskás Anikó.)
