Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
„A gyalogos Is közlekedik..." Vigyáznak-e a gépjárművezetők? Két haláleset, egy vállrándítás... Korszerű gépsorok, légi növényvédelem Előtérben a mőszabi fejlesztés lárőrben a köz'ekedéarendéstettel Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya nagyszabású akciót indított „a gyalogos is közlekedik” jelszóval. Sajnos, elég sok indok szolgált erre az ellenőrzés-sorozatra: a közúti balesetek tekintélyes hányadát gyalogosok okozzák, illetve a gyalogosok a szenvedő alanyok. Munkatársunk dr. Nádas János megyei közlekedési ügyész társaságában részt vett egy ilyen közlekedésrendészeti portyán. * Andornaktálya. Nem messze az Iskolától helyezkedünk el. A kocsi „civil” rendszáma, s a polgári ruhás rendőrök nem keltenek feltűnést. Mégis — jóleső érzéssel tapasztaljuk: a gyalogosok sűrűn használják a zebrát, nem vágnak át ötletszerűen az úttesten __ A t anulságért nagy árat kellett fizetni a községben! A közelmúltban két kisgyermek halt meg az úttesten... A gyalogosok tehát vigyáznak. És a gépjárművezetők? Talán egy szakasz rendőr is kevés lett volna az intézkedésre. Ismerős, hogy melyik gépjármű milyen sebességgel közlekedhet maximálisan, lakott területen belül. A leendő vezetők a KRESZ-vizsgán szépen elsorolják, sőt, igazoltatáskor is eszükbe jut, de — az említett intervallumon belül sokan nem veszik komolyan. Mint például az AT 23—93 rendszámú személygépkocsi vezetője. Alig tudtuk utolérni: legalább kilencvennel száguldott. — Répcelakról jöttünk, és nagyon sietünk Salgótarjánba — magyarázkodik az utas, és talán csodálkozik, hogy senki nem fogadja él a magyarázatot. A közlekedési ügyész a vezető figyelmét felhívja az alapvető szabályokra, a rendőr pedig intézkedik: — ön ellen gyorshajtás miatt feljelentést teszek. Vitának nincs helye, ezt érzi mindenki, de úgy látszik az emberi pimaszságnak meg határa nincs... — Közeledik a nyári szezon. .. fogadják el ezt az elvtársak — kínál a répcela- ki utas mosolyogva három doboz szénsavas patront. Mi pirultunk el helyette. ★ Cs. József kerékpáros majdnem a karjainkba esett, de így legalább nem ütötte meg magát... A szonda sem robban* fel, bár félő volt. — Nem ittam... — énekelte az illető. Az orvos, amikor vért vett tőle, visszatartotta a lélegzetét, és kissé elfordult. Nyolc ezrelék fölött már súlyos alkoholos befolyásoltságról beszél a jogi nyelv, amely magyarul azt jelenti, hogy tökrészeg a kerékpáros. A Btk módosítása ma már őt sem kényezteti, így lesz következménye a dolognak. Aznap még két kerékpárost állítottak elő hasonló „diagnózissal”. Az EM 19—87-es rendszámú motorkerékpár fiatal vezetője csodálkozott: — Nem mentem hatvannal. (Legalább nyolcvan kilométeres sebességgel hajtott a községben...) — Lakott területen belül ötven kilométeres maximális sebességgel haladhat — mondja dr. Nádas János ügyész, s amikor a motorosnak kerekre nyílik a szeme, fellapozza a KRESZ ide vonatkozó szabályait. A rendőr pedig száz forintról szóló elismervényt ad át — ez a „pótvizsga-díj”. Illetve a helyszíni bírság összege. ★ A tehergépkocsikkal is baj volt. FJ 91—13 rendszámmal lépte át egy IFA a megengedett sebességet. A vezető nem is vitatkozott, hanem fizetett. Az SC 13—01-es rendszámú Csepel tehergépkocsi megközelítette a hetven kilométeres »ebességet. Ilyen száguldás mellett legalábbis elgondolkodtató, hogy az irányjelzők közül egyik sem működött, rossz volt a féklámpa és rossz volt az úgynevezett városi világítás is.. Az FJ 62—66-os rendszámú ZIL-nek (de sok bajt tudnak okozni ezek a tehergépkocsik!) negyven kilométeres sebességgel lehetett volna maximum haladnia. — Hatvannal mentem... — ismerte el a vezető, és fizetett. Munka közben megtanulja az ember tisztelni a rend- ' őröket — mint embereket is. Idegrendszer kell Ide, akkor is, amikor az igazoltatott szabálysértő arról harsog, hogy az atyaisten nnokahúga az ő nagynéniének az iskola- társa volt és akkor is, amikor a megsértődött szabály- sértő nem kér elismervényt a helyszíni bírság összegéről.. — Csak tegye él — mondta a CM 84—87-es rendszámú Moszkvics tulajdonosa a százasra Azért kellett fizetnie, mert „mindössze” a gyalogátkelőhely előtt, . a buszmegálló helyén parkírozott, járó motorral, őrizetlenül hagyott gépkocsival.. ★ Csak néhány esetet soroltam fel a sok közül, amelyekkel találkoztunk, s amelyek valamilyen formában visszahatnak a gyalogosokra is — hiszen mindenki közlekedik. Ha az ember nagyon igyekszik, még a repülő, meg a gyalogos között is talál összefüggést. Hogy ki, kire vigyázzon? Erre bárki kapásból adja a választ, a2 is, akit megbüntettek. Nem veszem kivételnek az említett Csepel tehergépkocsi vezetőjét sem, aki arra a kérdésre, hogy hallott-e a községben történt két halálos balesetről, ezt a tömör választ adta: — Hallottam... — és megvonta a vállát! Hátai Gábor A Dél-Heves megyei tszszövetség tevékenységében az utóbbi időben lényeges változás következett be. A tag-, szövetkezetek érdekképviselete, érdekvédelme mellett a szövetség ma már egyre nagyobb részt vállal a termelés szervezéséből, fejlesztéséből is. Ez a „profilváltás” nem véletlenül következett be, éppen a tagszövetkezetek részéről jelentkezett olyan igény, hogy fontos szervük nyújtson komoly és hatékony segítséget a termelés további fokozásához. 15 százalékos növekedés A szövetség tervei szerint ebben a tervidőszakban a szövetkezetek 15 százalékkal növelik termelésüket. Ahhoz, hogy ez valóra válhasson, a sok egyéb feladat mellett kiemelt helyet foglal el a műszaki fejlesztés. Nem véletlenül. A szövetkezetek például 1200 hektárra csökkentik a következő években a kenyérgabona területét, "úgy, hogy közben a terméshozamokat és a megtermelt össz- mennyiséget növelik. A tervezett 75 ezer tonna kenyér- gabona megtermelése csupán úgy lehetséges, hogy a gazdaságok gondoskodnak a talajerő-utánpótlásról, a keml- zálásróL S itt jelent hatalmas segítséget, hogy a szövetség segítségével létrejött a repülőgépes növényvédelmi társulás. A társulás két repülőgépe az elmúlt évben mintegy 40 ezer hektáron végezte el a műtrágyázást és a növény- védelmet. A hagyományos gépekkel szemben a repülőgépek rendkívüli előnye, hogy hatalmas területen rövid idő alatt végzik dl a munkát, s emellett semmilyen kárt nem okoznak a szántóföldeken. A légi munka sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idén újabb társulás is létrejött, egy helikopter segítségével jó néhány gazdaságban a zöldségtermelő területek növényvédelmét oldják meg. A 2 légi társulás mintegy 55—60 ezer hektár területen képes kifejteni tevékenységét. Mindenképpen örvendetes a korszerű gépek alkalmazása, hiszen nagy segítséget nyújthatnak abban is, hogy megyénkben a zöldségtermő területek ismét növekedjenek. Iparszert! termelés A' mezőgazdaság történetében forradalmi újításnak számítanak az úgynevezett zárt, iparszerű termelési rendszerek. Nem csupán azért, mert segítségükkel emelkednek a termésátlagok, hanem azért is, mert némely területen csak alkalmazásukkal oldható meg a munka. Ismeretes, hogy az elmúlt években a termelő- szövetkezetek egymás után hagyták abba a cukorrépa termesztését. Főként azért, mert nem volt munkaerő. A szövetség közreműködésével cukorrépa-termesztő társulás alakult, amely 1100 hektáron, zárt rendszerben termeszti a fontos ipari növényt. A munka zömét gépek oldják meg, kevés fizikai munkásra van szükség. A korszerű technológia következtében a hektáronkénti átlagtermést 330 —350 mázsára kívánják emelni Zárt rendszerek segítik a húsprogram megvalósítását is. A megye két szövetségének irányításával kukoricatermesztési társulás alakult meg. A jövőben mintegy 10 ezer hektáron, ipar- szerűen termelik a fontos takarmánynövényt Hogy miért célszerű zárt rendszerben termelni a kukoricát? Az elmúlt hat érr átlaga a megyében 26 mázsa volt hektáronként. Ez a marton- vásári hibridek termőképesFELFEZ.: (Foto: Puskás Anikó) Arcok az Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalatól — mindhárma^ cigányok. VARADI SÁNDOR: — Zenésznek születtem, hatesztendős koromtól muzsikálok. Nem találtam éppen soha csúf életnek, de mégis meguntam egyszer. Mert — megmondom őszintén — sokszor megtréfált, becsapott. Eléggé bizonytalan kenyeret adott, nem sokra mentem volna vele az asszony, meg a három gyerek mellett. így szakítottam aztán a hagyományokkal, s jöttem ehhez a vállalathoz, egy híján éppen húsz éve. Tőlem már csak Krémer Adolf régebbi itt közülünk! Először a kőművesekhez kerültem, utána a tetőfedőknél dolgoztam, majd a vízvezetékszerelők között. Haladni akartam, mindenféle érdekelt, s így-úgy, ezt is, azt is ellestem, megtanultam. Azt tartja a mesterem, Nagy Pista, az szb-titkár, hogy jó segítőtársa vagyok már nekj is Pedig csak a harmadik esztendeje szegődtem hozzá! Nemegyszer — amikor szakszervezeti elfoglaltsága másfelé szólítja — egészen magamra hagy, s ilyenkor aztán teljesen önállóan végzem a feladatot. Mintha már a szakmám lenne! Bevallom, élvezem is az ilyen munkát, s még talán jobban igyekszem, mint különben Hadd lássa a mester, amikor visszajön, hogy: megbízhat bennem! Még GMfWsl UU május 13* vasárnap nem volt fegyelmim, szóbeli megfeddésem, nem ismerem az igazolatlan hiányzást! Érzem, hogy szeret, tisztel is a mester, megbecsül a vállalat. Munkánkat a vállalati versenyben jó ideje a legjobbnak ítélik. Kijut az elismerésből: többször kaptunk már jutáimat, kétszeres kiváló dolgozó vagyok magam is. Tavaly közel 29 ezer forintot vittem haza a Cégtől, s mellékfoglalkozásként — munka után — még muzsikálok is. Mondhatom, hogy jól élünk otthon. A villasoron saját családi házat építettem OTP- kölcsönnel, s hogy vállalati hűségemért nagy részét elengedték, nem is sok tartozásom van már. A házból nem hiányzik a fürdőszoba sem, van rádió, tv, meg ilyenféle, s ez természetes is. A két fiamat taníttattam, a maguk lábán állnak már, csak a kislányomra van gondom. Persze, már arra sem sokáig, hiszen hatodikos, majd felnő ő is. Gyors- és gépíró akar lenni, mint a nővérem gyereke. Megél aztán a maga kenyerén! BURAI GÉZA: — Először a vendéglátó vállalatnál dolgoztam, árubeszerző, kihordó voltam. A kötetlen munkaidőre azonban gyakran ráfizettem: néha túl hosszúra nyúlt a műszak, a borítékon meg alig látszott. S memondom, ahogy van: eléggé egyedül voltam, társaságra, nagyobb közösségbe vágytam. Akkor jöttem át ide, a kőművesek mellé. Sajnos, itt is elég keveset kerestem, a feleségem pénzével együtt sem érte el a havi jövedelmünk az 1700 forintot... Mi meg gyűjteni szerettünk volna már, mindenáron kényelmesebb lakáskörülmények közé akartunk jutni. Mert a négyszer- négy méteres, vályogfalú helyiségben heten laktunk! így történt aztán, hogy akármilyen jól is éreztem magamat a mesterem mellett, csak kiléptem az „Ingatlantól”, s megint a keresk,ideiem ben próbálkoztam. Az egyik ÁBC-áruháznál lettem amolyan szállító. Nem túl sokáig maradtam azonban, mert utánam jött a mesterem, s elpan aszott a, hogy amióta elkerültem, már négy segédmunkása is volt, de egyik sem vált be úgy, mint én. Aztán csalt, egyre hívott vissza, én meg kötélnek álltam ... Nem bántam meg, mert időközben minden megváltozott az „Ingatlannál”, sokkal jobban tudtam keresni én is! s már majd 10 forint az órabérem! Később pedig — nagy nehezen — sikerült végre megfelelőbb lakásba jutnunk: egy idős néni — eltartási szerződés fejében — befogadott bennünket a házába. A feleségem három műszakot vállalt a dohány gyárban, s bizony megfogtam én is minden fillért, mert sokra volt szükség. így aztán persze, tudtunk Is haladni. Sokat javítgattam a házon, tisztességes«« elláttam az idős és beteg házinénit, bútort vettünk OTP- re, meg mindent, ami kellett. Ügy, hogy most- már talán csak a hűtőszekrény hiányzik, s az is csak azért, mert a ránk maradt nóz mély pincéje miatt nincs rá kúli nősebb szükség. Van már egy 15 hónapos, egészséges kisfiánk is. A vállalatnál szeretnek, a bérlők — megrendelők — szívesen fogadnak, ha megjelenek. Elégedettek vagyunk, úgy érezzük, hogy megtaláltuk, amit kerestünk! VARADI PÁL: — Kömlői vagyok, öt évig Pesten, a villamosvasútnál dolgoztam, a pályafenntar- toknál. Aztán, hogy megnősültem, ide jöttem. Több esztendeje már ennek is, s azt hiszem, hogy itt is maradok a nyugdíjig! Ugyanan tál a kőművesnél dolgozom most is. akinél kezdtem. Igaz, egyszer összeszólalkoztunk, s emiatt ott is hagytam, de elég hamar megbántam és visszajöttem ... kibekámi. Szeretem a munkámat, úgy :par ködöm, hogy ne legy“b rám soha panasz a társaimtól, meg a bérlőktől.., Nem, nem bántanak, de valahogy mégis érzem, hogy bennünket, engem is jobban figyelnek, mint másokat. Ná- iunk jobban észreveszik a hibát, mint a többieknél. Néha még gyanúsak vagyunk, szeretnek bennünket próbára tenni. Nemegyszer direkt kinn hagyják előttünk az értékeket is a lakásban: pénzt, vagy arany - holmit. Várják, hogy ráharapjunk a csalira”. Mondhatom azonban, hogy a becsületemet még mindig megőriztem, nem hajlottam soha a csábításra. Különben már rég útilaput kötöttek volna a talpamra, meg a társaiméra is! Sokáig Egerszalókon laktunk, az apóséknál, de egy idő óta már a városban élünk mi is. A vállalatunk segített hozzá: egy lakásnak már alkalmatlan bérleményt javított ki a számunkra úgy, hogy a helyiségben már meghúzhatjuk magunkat. S ahogy Semjén Pál igazgatónk ígéri: ez csak a kezdet, mert még ebben az évben ingyen kiegészítik egy teljes lakássá! G^óoi Gyula ségénék csupán egyharmwh. A fajta kellő kiválasztásával, a megfelelő tőszámmal, vegyszerezéssel, műtrágyázással és a műszaki felkészültség kisebb javításával a jelenlegi hozam kétszerese is elérhető. A társulásban részt vevő 15 gazdaság nem a bajai vagy a bábolnai rendszert választotta, hanem sor került megyénkben egy új rendszer kidolgozására. Nagyon fontos takarmány a lucerna is. A mostani terméseredmények azonban nem kielégítőek. Ezenfelül még a gazdaságok között igen nagy az eltérés is, hiszen az elmúlt évben akadt olyan szövetkezet, amely hektáronként alig négy mázsát termelt, mások viszont 15 mázsa fölött. A szövetség éppen ezért nagy gondot fordít arra, hogy mielőbb kidolgozásra kerüljön a lucematermesztés zárt rendszere is. A műszaki színvonal emelésével növekedhetnének a termésátlagok és ugyanakkor kiegyenlítődhetnének az egészségesnek nem nevezhető különbségek is. A kukorica- és lucemater- mesztéshez szorosan kapcsolódik a szárítókapacitás megteremtése. Hiszen a nagy tömegű termést ma már csak a nagy kapacitású szárítókkal lehet a minőségromlástól megmenteni. Éppen ezért a szövetség arra törekszik, hogy a tervezett 7 szárító területileg úgy helyezkedjék el, hogy minden gazdaság megközelíthesse. Közgazdaságilag megalapozottan Az új, korszerű állattenyésztő telepek, a zárt rendszerek elterjedése, a légi növényvédelem mind hozzájárul ahhoz, hogy a termeld gazdaságok jobban, műszakilag fejlettebb szinten termeljenek. A műszaki fejlesztés azonban nem kis pénzbe kerül, s csak akkor lehet értelme. ha nem jjsupán korszerűbbé, hanem gazdaságosabbá is teszi a termelést. Az elmúlt esztendőben, sajnos, negatív példák is adódtak, néhány korszerű telep nem hozta azt az eredményt, amit elvártak tőle. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlesztéseknek nem csupán műszakilag, de közgazdaságilag is megalapozottab baknak kell lenniük. A tsz-szövetség a jövőben még nagyobb segítséget kíván nyújtani, több és alaposabb információkkal szolgál a döntésekhez. Részben úgy, hogy a kutatás legújabb eredményeiről tájékoztatja tagszövetkezeteit, de úgy is, hogy lehetővé teszi néhány élenjáró gazdaság eredményeinek közvetlen megismerését. Ezt szolgálta például tavaly, a bajai és a bábolnai állami gazdaságokban tett látogatás, melynek során megyénk tsz-vezetői megismerhették a kukoricatermesztés rendszereit. A szövetség különös gonddal kezeli a gépesítés témakörét. Azért is, mert e téren, sajnos, elég sok a gond. Hol pénz van a gépre és gép nincs, hol az ellenkezője. A gépvásárláshoz receptet adni nem lehet, ugyanakkor felhívták a tagszövetkezetek figyelmét, hogy úgy próbálják gépparkjukat kialakítani, hogy azok távlatilag is megfeleljenek a gazdaság elképzeléseinek. É'rdemes tehát elgondolkozni azon, hogy néhány év múlva milyen főbb növényekre és állatfajokra szakosodik a gazdaság, s ehhez kell a gépeket hozzáválogatni. A műszaki fejlesztés napjainkban kulcskérdés. Gépvásárlásra, fejlesztésre évente több száz millió forintot költenek a gazdaságok. A szövetség a maga eszközeivel azt kívánja segíteni, hogy e forintok jól kamatozzanak. Kapusi Leverne
