Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

A minisztérium mintavállalatnak jelölte ki a Mátraaiji Szénbányák Vállalatot Útban a világszínvonal Jeléi Gépesített növénytermesztés a Füzesabonyi Állami Gazdaságban A Nehézipari Minisztéri­um döntése értelmében a IV. ötéves terv végére mintavál- laiattá kell fejlődnie a Mát- raalji Szénbányák Vállalat­nak. A komplex feladato­kon belül is elsősorban az üzem- és a munkaszervezés területén kell olyan ered­ményeket elérnie a vállalat­nak, amelyekből az egész iparág tanulhat majd. A minisztérium választá­sa nem véletlenül esett .a mátraaiji bányászokra. Mert ahogyan a párt megyei vég­rehajtó bizottsága a közel- múKha«n tartott ülésén, va-‘ laminfc a múlt év júniusá­ban rendezett miniszteri ér­tekezlet is megerősítette: a vállalat 1964 óta végez terv­szerű, szervezett, gazdasági­lag, politikailag egyaránt eredményes munka- és üzeniszei vezest. Úi üzemek a bezárt bányák helyett Ismeretes, hogy 1964— 1967 között jelentős struk­turális változtatásokat haj­tottak végre a magyar szén- bányászatban. Az új hely­zetnek megfelelően a válla­lat mélyművelésű szénbá- nyáiba-n is megszűnt a ter­melés. Mi lesz ezután? Mi lesz az emberekkel, a sok, a nagy széncsatákban hűsége­sen helytálló bányászokkal? A vállalat gazdasági, poli­tikai vezetői gyorsan és a távlatokat is biztosító In­tézkedéseikkel válaszoltak az aggódó kérdéseikre. A bezárt bányák helyett új üzemeket hoztak létre. Megteremtet­ték a feltételeit a távveze­tékoszlopok, a hét végi pi­henőházak gyártásának, bő­vítették a fűrészüzemet, nö­velték a magas- és mélyépí­tési részlegek kapacitását, komplex feladatokat vállal­tak a gázvezeték- és csőépí­tési munkálatokból. Munkát talált a vállalat a Sió-csa­torna építésénél, Kiskörén, Pakson, ott voltak a dunai gátrendszer építésénél, vál­laltak tervezési feladatokat, majd a visontai Thorez Kül­fejtése» Bányaüzem, vala­mint a gépszerelő üzem nagyarányú fejlesztése kö­vetkezett. Dotáció nélkül A megalapozott profil- és piackutatás, a gazdaságos termelés eredményeként gyorsan visszanyerte stabi­litását és önbizalmát a vál­lalat, amit mindennél job­ban bizonyít, hogy árbevé­tele 1971-ben meghaladta az egymilliárd forintot, nem volt már szükség az ál­lami dotációra sem, az egy dolgozóra jutó összjövede­lem az 1965-ös 28 085 forint­ról 1972-re 37 080 forintra emelkedett. A sikereknek, az eredmé­nyeknek mindenki örült, ugyanakkor azzal is tisztá­ban voltak; tovább kell ke­resni, kutatni az újabb lehe­tőségeket. A vállalat veze­tői úgy látták: több uj üzemre nincs szükség, az extenzív fejlesztést a mun­ka intenzitását fokozó belső munkaszervezés váltotta fel. 1971 közepén már kész programja, terve volt a vál­lalatnak a belső tartalékok feltárására, a termelékeny­ség, a hatékonyság javításá­ra. Az alapos, a jó terve­zést bizonyítja, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1971. december I-én hozott, az üzemszervezésre vonatko­zó határozata is ugyanazok­ra a feladatokra összponto­sítja a vállalatok, az' üze­mek' figyelmét, amelyek a Mátraaiji Szénbányák Vál­lalat programjában is szere­peltek. Felmérték a vállalatnál a munkaidő kihasználását, az anyag- és a szerszámgaz­dálkodást, megkezdték az ügyvitel gépesítését, az úgy­nevezett kisgépesítési prog­ram eredményeként csök­kentették a nehéz fizikai munkát, a visontai külfejté­sen a fő technológiai folya­matokat teljesen gépesítet­ték, megszervezték a mun­ka- és üzemszervezéshez szükséges szakem berek rend­szeres, folyamatos tovább­képzését is. Az egyik legnagyobb és legkényesebb feladatot a Thorez-bánya folyamatos üzemeltetésének bevezetése jelentette. Végül is sikerült az érdekeket egyeztetni, mégpedig úgy, hogy a ter­melés, a gazdaságosság és az emberség sem szenvedett csorbát. Kommunsták a termelésért, az emberekért Mindezek a változások, eredmények elválaszthatat­lanok a kommunisták, a vállalati pártbizottság, a pártalapszervezetek tevé­kenységétől. A dolgozók el­sősorban a jól szervezett, a hatékony töimegpolitikai munka eredményeként ér­tették meg a Központi Bi­zottság határozatait, fogad­ták el a gazdaságosabb ter­melés érdekében hozott vál­lalati intézkedéseket, s ad­tak számos ötletet, javasla­tot a munka intenzitásának fokozására, a termelési költ­ségek csökkentésére, a vég­zett munka erkölcsi-anyagi megbecsülésére, az újító, a szocialista brigádmozgalom tovább szélesítésére. Erre a lelkesedésre, egyet­értésre alapozva készítette el a munka- és üzemszer­vezéssel kapcsolatos intézke­dési tervét a vállalat párt- bizottsága is. Ebben többek között hangsúlyozza- „El kell érni, hogy az üzemi és a vállalati munka magas­fokú szervezettsége folya­matos tevékenységgé vál­jék. A vezetőktől meg kell követelni, hogy élen járja­nak, hogy példát mutassa­nak a munkaszervezési fel­adatok végrehajtásában," Szükségesnek tartotta to­vábbá a pártbizottság, hogy a vállalati, s az üzemi ve­zetés vizsgálja felül a ter­melés közvetlen irányítóinak hatáskörét, a felsőbb, a kö­zép- és az alsó vezetők mi­nősítésekor az üzemi és a munkaszervezéssel kapcso­latos tevékenységüket is ve­gyék figyelembe. Tervszerűség és fokozatosság A tervszerűség és a foko­zatosság elve alapján, vala­mint a vállalati komplex tervbe beépítve készítette el m „A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének előter­jesztése alapján az 1972. évi szocialista munkaversenyben elért kiváló eredményeikért Kiváló szövetkezet címet és oklevelet, s a vele járó pénz­jutalmat adományozta a kö­vetkező mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknek. .. ” Felsorolás következik, a ki­tüntetettek listája, amelyen többek között ott található a zagyvaszántói Aranykalász Termelőszövetkezet. Amikor az elnök szobájá­ba érkezünk, akkor áll fel és búcsúzik egy tudósító. Ilyenkor nagy a forgalom. Ilyenkor rögtön érdekes lesz a termelőszövetkezet. A tsz- iroda asztalára Exakták, Practicák, Rolleiflexek ke­rülnek, kérdések hangzanak el, és a válaszok ilyenkor rendszerint, hosszú végelát­hatatlan számsorokból áll­nak, amelyek azt támasztják alá, hogy a gazdaság nem véletlenül kapta a kitüntető elmet, mert az árbevétel, a bruttó termelési érjék, a a vállalat a három évre — 1975-ig — szóló munka- és üzemszervezési feladatter­vét. Szerepel a programban többek között, hogy 4,1 mil­lió tonnáról 7,5 millió ton­nára növelik a Thorez-bá­nya kapacitását. Ennek ér­dekében Abasár—Visomta között, a lignitmező nyuga­ti részén is megindítják a termelést. Osztállyá alakul az üzem­szervezési csoport, felülvizs­gálják a felelősség és a ha­táskörök összefüggéseit, a döntési folyamatokat és az eddigi információs rendszert is. Szerepel a tervek között az ügyvitel további gépesí­tése, a számítógépek alkal­mazási lehetőségeinek kere­sése, illetve megteremtése. Javaslatok, tanulmányok készülnek a gépi, az élő munka hatékonyságának fo­kozására, a veszteségforrá­sok keresésére, felszámolá­sára, a nagyjavítások idejé­nek csökkentésére, a mun­ka minőségének javítására, s ugyancsak elemzik majd az alkalmazotti állomány mun­kaidő-kihasználását M. Tanulni járnak majd hozzájuk Amikor bezárták a mély­művelési bányákat, voltak, akik a vállalat létét, jövő­jét is kétségbe vonták. Sze­rencsére azoknak lett iga­zuk, akik a nehezebb idők­ben sem csüggedtek el, akik mindig is bíztak a jóban- rosszban helytálló, kitartó kollektívában. Ennek a lelkesedésnek, összetartásnak, az okos, az értelmes érvelésnek, a po­litikai, a gazdasági vezetés alkotó egységének, a szerve­zett, a tervszerű munkának, az egyre többet, s jobban dolgozó kétkezi munkások­nak, mérnököknek, techni­kusoknak, szocialista brigá­doknak köszönhető elsősor­ban, hogy ma a vállalat erősebb, stabilabb, mint va­laha is volt S ha maradéktalanul vég­rehajtják említett terveiket, célkitűzéseiket is, akkor egészen biztosan méltók lesznek a minisztérium bi­zalmára, a mintavállalat címre is, és hozzájuk járnak tanulni a megyéből, az or­szágból egyaránt tiszta vagyon, a felosztható jövedelem stb., stb. Kiss Ádám nem erről be­szél. A közös gazdaság elnö­ke nem emleget számokat. — Kilenc olyan ember van, aki semmilyen nyugdí­jat, vagy járadékot nem kap. Ügy döntöttünk, hogy ne­gyedévenként 750 forintot ad a termelőszövetkezet ezeknek az idős mezőgazdasági mun­kásoknak. Igen, tudom, hogy ez nem sok. Sajnos, csak ennyire vagyunk gazdagok. A járadékosok havi összegét is meg kell toldani 100 fo­rinttal, mert azt is tudjuk, hogy a járadék alig vala­micskére elég. Úgy igyek­szünk segíteni ezeken a dolgo­kon, hogy évek óta ingyen műveljük az öregek háztáji földjeit. Ez is valami. — Azt még megemlítem, hogy a családi pótlékot úgy fizetjük, mint az ipari dol­gozóknál, és a táppénz is 75 százalékos. Így látta helyes­nek és igazságosnak a terme­lőszövetkezet vezetősége. — Mit is mondjak még el. Megvan. Az üdülés. Minden évben általában 110 terme­lőszövetkezeti dolgozónk pi - hen Hajdúszoboszlón. A szo­bákat az IBUSZ-on keresz­AMg több, miint tíz évvel ezelőtt még három kisebb ál­lami gazdaság gazdálkodott azon a közel 7,5 ezek hektá­ron, amely jelenleg egyetlen gazdaság tulajdona: a Füzes­abonyi Állami Gazdaságé. A helyzet persze nemcsak ilyen értelemben változott az eltelt évtized alatt: alapvető válto­zások következtek be a ter­melési szerkezetben, a tech­nológiában, a dolgozók fog­lalkoztatásának, szakképzett­ségének állapotában, a gaz­dálkodás eredményességében egyaránt. ... Gyalogmunkás”- időszak... A kezdeti időszakban, de még 10—15 évvel ezelőtt is sok száz ember dolgozott a gazdaság földjein kapával, kaszával, villával, s férfiak, nők százai hajladoztak a cu­korrépa-földeken. Gyalog, gyalogosan. Ezért te hívták a dolgozóik mintegy 70 száza­lékát gyalogmunkásnak. Igaz, ez az elnevezés még ma is él és használatos, de a jelen­tése körülbelül úgy hason­lít az eredetihez, mint a mai vasbeton „talpfa” fogalmunk tartalma a régi, valóban fá­ból készült talpfáéhoz. Ugyanis a hivatalos kimuta­tásokban még ma is gyalog­munkásnak nevezik a gépso­rokon dolgozó betanított munkásokat, noha munkájuk jellege döntő mértékben megváltozott Mit mutatnak a rég! sta­tisztikák? — Még 1961-ben is több mint 1200 dolgozója volt a gazdaságnak, s a jelenlegi­vel lényegében megegyező nagyságú földterületen alig 70 millió forint termelési ér­téket állítottak elő egy év alatt Produkálta mindezt közel ezer gyalogmunkás és alig több mint 200 szakem­ber, alkalmazott, valamint 62 millió forint értékű állóesz­közállomány. (Ez utóbbi fo­galma a meglevő gépek, gaz­dasági épületek és az állatál­lomány értékét jelenti.) Mindekhez azonban, hogy a kép teljes legyen, hozzá kell tenni a gazdálkodás eredmé­nyességét, amely idézőjelbe kívánkozik, — közel négy­millió forint veszteséggel zá­rult ugyanis az 1961 -es esz­tendő. .. Érdekes megjegyezni né­hány akkori termésátlagot is: kukoricából például 15,34 mázsa termett hektáronként 326 forintos mázsánként! ön­költséggel. A kenyérgabona hektáronkénti hozama pedig tül bérli és fizeti a tsz. A szállásköltségen kívül az oda-, visszautazást fedezzük, adunk naponta 30 forint kosztpénzt, és belépőjegye­ket vásárolunk a fürdőbe. Vásároltunk hűtőszekrényt is az üdülőbe, hozzátartozik a kényelemhez. Mert, ha vala­ki megérdemli a kényelmét, a mezőgazdaságban dolgozók megérdemlik. — Aztán itt van megint az öregek • ügye. Akik rossz anyagi körülmények között élnek, és rá vannak szorulva, azok helyett mi fizetjük az SZTK-biztosítást a szociális alapból. — Ezeket tartottam fontos­nak. Azért mondtam el ezt, mert igaz, hogy egy termelő­üzem elsőrendű problémája a termelés, a gazdaságosság. 28 mázsa volt 220 forintos önköltséggel. Gépsorok és vegyszerek A gazdaság termelési szer­kezetében bekövetkező leg­nagyobb változás — amely még napjainkban sem zárult le — a fokozatosan előretörő állattenyésztési ágazat kiala­kulása. E tevékenységet ma már olyan korszerű, szinte laboratóriumi szervezettségű technológiájú telepek fémjel­zik, mint az évi 14 ezer hízó­sertést kibocsátó szakosított sertéskombinát Pusztaszik­szón, valamint az Albert- majorban rövidesen kialaku­ló baromfifarm s a tehené­szeti telep. Ez a körülmény hozta magával azt is, hogy a korábbihoz viszonyítva le­egyszerűsödött a vetésszer­kezet is: igyekeztek csak olyan növényeket termeszte­ni, amelyek ezen a vidéken nagy hozamot biztosítanak, s alkalmasak az állattenyész­tés takarmánybázisának meg­teremtésére is. Mit lehetett tenni a hoza­mokkal? Ugyanis a földterü­let sem mennyiségileg, sem minőségileg nem változott. A kiút egyedül a korszerű — gépesített és vegyszeres — gazdálkodás megteremtésé­ben mutatkozott. „Megjöt­tek” az első, komoly gépek, gépsorok. Utóbbiakkal ma már zárt technológiával vég­zik a kukorica és a cukorré­pa-termesztését a vetéstől a betakarításig. A gépesítés fo­kozásának mértékét mi sem bizonyítja jobban egy szám­adatnál: az utóbbi három év alatt mintegy 30 millió fo­rintot költöttek a növényter­mesztés gépesítésére. Ugyan­akkor fokozatosan lecsökkent a gyalogmunkás-létszám: ma legfeljebb 600 fizikai dolgozó dolgozik a gazdaságban, vagyis a fele annak, mint tíz évvel ezelőtt. És az sem kö­zömbös, hogy mit és hogyan dolgoznak a mai fizikai dol­gozók, a „gyalogmunkások”. Amíg ugyanis régen 20—23 ember kellett egy hektár cu­korrépa kiegyeléséhez kézi erővel, addig ma — a gépek­kel — 6—7 betanított mun­kás végzi el lényegesen jobb minőségben a vetést úgy, hogy egyelésre már nincs is szükség. Tudniillik szemen­ként! vetőgéppel és vegysze­res kezeléssel folyik a vetés. Hasonló a kukorica termesz­tése is, ahol ma már egyet­len gyalogmunkás kézi, fizi­kai tevékenységére sincs szükség a vetéstől a betaka­rításig. Ez a magyarázata, hogy amíg 1958-ban egy má­Csakhogy eredményeket el­érni parancsolgatással, az emberek figyelmen kívül ha­gyásával nem lehet. Ez a leg­fontosabb az életben. Jövő­re leszek tíz éve tsz-elnök, ha még tovább is az mara­dok, ugyanezt fogom a sze­mem előtt tartani. Az oklevélen minden bi­zonnyal rajta lesz, hogy mi­ben és milyen eredményeket ért el a termelőszövetkezet, csak azt sajnálom, hogy nem lehet az oklevél mellé egy egész pici kitüntetést is oda­tűzni, amelyet nyugodtan vi­selhetne a tsz-vezetősége: az emberség rendjelét. Szigethy András zsa kukorica megtermeszté- sére 9,8 óra közvetlen embe­ri, fizikai’ munka jutott, ad­dig ma — gépekkel — alig több, mint egy órát tesz ki az a tevékenység, amelyet köz- gazdasági értelemben „élő­munkának” neveznek. Hozamok, önkimség és haszon Az új. gépek, a műtrágyá­zás és a vegyszeres gyomir­tás, valamint a zárt techno­lógiák gépsorai forradalmi változást eredményeztek a termésátlagokban. Ez a ku­korica-termesztésnél a legfi­gyelemreméltóbb : a már em­lített 15 mázsával szemben ma közel 56 mázsa terem hektáronként. Méghozzá az 1961. évi 326 forintos önkölt­séggel szemben 1972-ben 174,6 forintba került a gaz­daságnak egy mázsa kukori­ca megtermesztése. Számot­tevő a hozamnövekedés mind a takarmány-, mind a ke­nyérgabona-termesztésben is, ahol azonban némileg emel­kedett az önköltség. Ennek az az oka, hogy ezek a kul­túrák viszonylag kevesebb kézi erőt igényeltek régen is, mint például a kukorica, vagy a cukorrépa, viszont a magas műtrágya-, vegyszer- és gépárak ma megnövelték az önköltséget. I összességében a leghűbb képet a gazdaság mai, legál­talánosabb mutatészámai nyújtanak: tíz év alatt meg­duplázódott a termelési ér­ték ugyanazon a közel 7,5 ezer hektáron, s a már emlí­tett 4 milliós veszteséggel szemben, 1972-ben több mint hétmillió forint tiszta nyere­séggel zárta az évet a gazda­ság. Igaz, hogy az a bizonyos állóeszközállomány is éppen kétszerese a tíz évvel ezelőt­tinek, amelyben az egykori 200 igáslóból ma alig húsz, s a 40 ökörből pedig már egy sincs... Faludi Sándor Az ÉMÁSZ a munka ünnepeltje Utoljára — de nem utolsó­ként —, ünnepeltek a kitün­tetettek és elismerő okleve­lekkel jutalmazottak között az Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat egri üzemigazgatóságának dolgo­zói. Ok is a munka ünne- peltjei lettek; méltán rá­szolgáltak az Élüzem cím el­nyerésére elmúlt évi munká­juk alapján. Hat üzemigaz­gatóság versenyében lettek az elsők, különösen a fo­gyasztók kiszolgálásában vé­geztek pontos munkát. Az üzemigazgatóságon belüli versenyben a verpeléti kiren­deltség lett a legjobb, a recs­kiek szocialista brigádja pe­dig bronzkoszorút szerzett. Sokat könnyítettek az elmúlt évben is a hálózatszerelők nehéz munkáján; kényelmes öltözőkocsikat, „összkomfor­tos” pihenőket vásároltak ré­szükre. Az ünnepségen meg­jelent megyei, városi Veze­tők, a megyei, városi pártbi­zottság, az SZMT képviselői felszólalásaikban elismerő szavakkal méltatták ezeket a Sikereket, melyek elérésében sok nehézséget kellett le­küzdeniük. Természetesen ennek jutalma sem maradt el; a vállalat gazdasági igazgatója az üzemigazgató­ságnak járó oklevél mellett sokaknak adott át kitünte­téseket, jutalmakat. Jutal­mat kapott többek között Simon Antal igazgató, aki már több mint négy évtize­de munkása az áramszolgál­tatásnak. Egyébként jubileum is volt ez az élüzemavató ünnepség. Az üzemigazgatóság életében sorrendben a tizenötödik... 1973. május 13., vásárnál» Koős József Az oklevélen nem található Kiss Adám, a közös gazdaság elnöke 4 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom