Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
• • Ünnepi hétköznapok Nemzetközi együttműködés a gyakorlatban p “v erőműben a vasár- “ nap is hétköznap, mint ahogyan lám, a hétköznap, a pénteki, Vison- tán meg ünnepnap volt. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, két nap telik már el a sürgő-forgó forró pillanatok óta és a május végi vi- eontai tájra már nem csodálkozik rá a névadó, Jurij Gagarin szobra — megszokta is már talán e iankás vidéket. Tekintete messze és tán a magasba vész, oda, ahová immáron éjjel-nappal megállás nélkül száll fölfelé az erőmű füstje, szállítva a soha nem pihenő kazánok tüzének üzenetét: 800 megawattnyi fényt, energiát vagyunk képesek e tájon, bonyolult szerkezetekkel ugyan, de végül is a nap energiájából elorozni. Az ember hasznára. A holnap építéséhez. Pazar látvány az esti fényben villódzó Visonta. Ott, ahol évekkel ezelőtt a mezők, szőlők, szántók sötét takaróba burkolóztak éjszakára, hogy meg ne fázzanak a Mátra szelétől, most a gyanútlan szemlélő várost vél látni az esti fényfűzérek nyomán. A külszíni fejtés hatalmas szállí- tószalagainak lámpái mintha sugárutak lennének, odébb „felhőkarcoló” villog és a képzeletbeli városcentrum sugározza kéklő fényét szerte a tájra, s fel a magasba. E 800 megawattos fény-és energiagyártól néhány száz méterre húzódik meg a kis falu, amely voltaképpen helyét és nevét is adta a külszíni fejtésnek és az erőműnek. Nem, most szó sincs valamiféle paradoxonról, hogy emitt fényorgia, s amott, a faluban gyertya, vagy mécses pislákolna. Ma és most! De éppen annyi ideje, mint amennyire egy ilyen erőmű életét manapság tervezik — sok, ám mégis fél emberöltő sincs — ebben az országban, az utolsó békeévben itt, a rrjátra- alji kis községben, Visontán és szerte a többi községekben, városokban is a fény java petróleumlámpából, vagy mécsesből vonszolta elő magát, mint valami sápkóros öreg ember. Abban az időben az egész országban összesen termeltek annyit, mint amennyit a Gagarin most fél év alatt megtermel! De hagyjuk el 1938-at! Másfél évtizede is még jószerint ellátta volna a hazai energiaigény jelentős részét egymaga is ez az erőmű, amely most, mint a hazai legnagyobb, biztosítja az ország szükségletének egynegyedét. Számok, arányok, évtizedek és társadalmi változások —, aki nem tudja kiérezni belőle egy kis ország egyre magával Tagadóbb tempójú fejlődését, annak süket a füle a hallásra, nem jó a szeme a látásra és sivár a lelke a? öröm befogadására. Heves megyét egy hónapon belül kétszer is megfigyelte ország-világ: a kiskörei vízlépcső előbb és most a Gagarin avatása kétségkívül valami korszakost jelentett a megye, de az ország életében is. A megye életében, hogy szó szerint is — vizekkel, csatornákkal és magasfeszültségű vezetékekkel — hozzákapcsolódott az ország testéhez immáron kiiktathatatlanul; a az ország életében, a társadalom fejlődésében, hiszen olyan összegek kerültek beruházásra, a tudomány és a technika olyan értékei léptek be a társadalmi termelésbe, amelyeket ugyancsak az eddig példátlan, hazai és nemzetközi kooperációval és mind magasabb műveltségű munkásosztállyal lehetett csak megvalósítani. Gyakran, mondják, de akkor, amikor mondják, kevesen érzik át súlyát e fogalomnak: történelmi mérföldkő. Nem is helyes állandóan koptatni tisztes és megtisztelő fogalmainkat, s azokat úgy húzogatni rá minden kicsi és nagyobb mozzanatára életünknek, mint valami jól szabott uniformist egy beléje csak lötyögősen való testre. De azt azért most már nyugodtan és bízvást kijelenthetjük, hogy ez a május — a béke hónapja! — valóban történelmi napokat hozott Heves megye és az ország számára. Gazdaságilag, társadalmilag a napi politika szintjén és a távlati politika mélyebb és szélesebb igényeinek megfelelően is. Az 'a vizsgasorö- zat, amelynek keretében a Tisza mentén és a Mátra alján adott saímot mérnök, párttitkár, hegesztő és bányász, dömperkezelő és betonozó szakmunkás, közgazdász és elektrikus, igazgató és szakszervezeti titkár, gondolom, egységesen igazolta a bizonyítványt: népünk magasabb osztályba léphet. A szocializmus építésének magasabb osztályába! Hazánk — többször elmondtuk már — a közepesen fejlett országok közé tartozik a világban. Ám egy jelzőt mindig, vagy rendszerint elfelejtünk hozzátenni. Átmenetileg! Átmenetileg közepesen fejlett. Mert az a belső dinamizmus, amely ugyan nem kendőzheti el botladozó hibáinkat, néha még ostobaságot is megtermő kapkodásainkat, és erre szükség sincs, hogy ezt tegye, nos, szóval, hogy» ez a belső dinamizmus „ázsiai” állapotoktól, a mécses, a pilács világából ragadta magával ezt a népet, ezt az országot az erőműavatás napjáig. S ragadja, viszi tovább, most már a Gagarin erejével is felgyarapodva tovább és egyre feljebb, a társadalom fejlődésének és az emberi, társadalmi gyarapodásnak az útján. És nem átmenetileg! Ott, ahol néhány éve még az alkony nyomán a sötétség csendje ült le a földekre, most váro&nyi fények hirdetik az ember, a szocialista háza munkásainak erejét. S ebből az erőből, ebből a fényből jut haszon a földeknek, a gyáraknak egyaránt — egész életünknek is. A hatalmas kémény, mint valami figyelmeztető ujj, felfelé mutat, fel a magasba, ahová Gagarin képében az ember is tört fel a magasba, s ahová az építők, tervezők képében az emberiség tör. Az erőműavatásról nem lehet balladát írni. C z az avatás, ez a ^ munka himnuszt érdemel. Gyurkó Géza Odalépünk a villanykapcsolóhoz, egyetlen kis mozdulat és már kigyulladt a fény. Hányszor megismételt mozdulat. Egyetlen esetben is gondoltunk már arra, miért ilyen egyszerű és természetes mindez? A felelet megfogalmazásáért kerestük fel az ÉMASZ gyöngyösi üzemigazgatóságát, annak néhány munkahelyét. Csak ha nincs Ki hinné, hogy még itt is a gondok egyike az anyaghiány. Zakar István üzemigazgató irodájában korán reggel arról beszél Wolf József, a szerelési osztály vezetője, hogy ötven szigetelő kellene nekik a munka elvégzéséhez. De nincs egy darab sem. Az igazgató a telefonhoz lép, tárcsáz, majd néhány mondat után elhangzik a megismételt válasz: — Legalább tíz darabot adtak. Jó köszönjük. Alig zárul le ez a téma, kopogtatnak. Kovács Ferenc, a tröszt hálózati igazgatója ugrik be két percre. Azt akarja gyorsan tisztázni, mi keH a gyöngyösieknek ahhoz, hogy néhány év múlva a mostam teljesítményük kétszeresét tudják adni. A felelet csak részben nyugtatja meg a hálózati munkák tröszti vezetőjét. Hiszen a létszámfejlesztés nagyon kétséges. Ezért a fizetésért, amit most kapnak a villanyszerelők, olyan körülmények között, ahogy dolgozniuk kell: fagyban és hőségben, esőben és szélviharban — nem kapkodják a kilincset az emberek. Hát itt is ilyen gondokkal küszködnek? — Csak akkor tűnik fel a munkánk az embereknek — jegyzi meg kissé keserűen a tröszti igazgató —, ha nincs áram. Majd kérdésünkre válaszolva elmondja, hogy az utóbbi három évben kevés a pénz országosan is, a beruházások nem mennek köny- nyen. Pedig sokszor elismét- llk Lenin szavait azokon az egyeztető tanácskozásokon: Kommunizmus egyelő: villamosítás. Ügy látszik, addig, amíg valami nagyobb baj nem lesz, teszi hozzá félig tréfásan, nem figyelnek fel ránk. Megy ez így is, gondolják. A jövőre is gondolt! k Az embereket egyáltalán nem érdekli, kinek milyen gondot okoz a villamos energia előállítása és eljuttatása a fogyasztókhoz. Nekik egy a fontos' működjék minden villamos berendezésük Pedig csak Gyöngyösön az elmúlt két évben közel ötmi- liót fordítottak a trafóállomás korszerűsítésére. Most már olyan állapotban vannak a berendezések, hogy a következő húsz év fejlődési igényeit is ki tudják elégíteni. A trafóba érkező légvezeték jó részét már lebontották, de a még megmaradtak helyébe is kábel kerül rövidesen. A város szélein is egyre javul a helyzet. Mi is a villamos áram? Senki sem törődik vele. Van, nagyon kényelmes és nem is drága. Egyszerűsítsük le a dolgot. Fogadjuk el, az áram úgy terjed a vezetékben, mint a víz a csövekben. Mire a város végére ér, esetleg már csak csordogál. Ha a tv- képernyőjén a felső és az alsó részen fekete csík keletkezik, ez mutatja a legjobban: útközben „elfolyt” az áram nagy része. Ha ilyenkor panaszkodnak a fogyasztók, teljesen jogos az észrevételük. Még annyit: a fejlesztési munka az áram- szolgáltató kötelessége. Szünet nélkül Benéztünk a vezénylőteremben. Itt éppen Farkas Gyula teljesített szolgálatot. Ez abból állt, hogy ült egy nagy asztal előtt, mellette olyan telefonközpontféle, sok-sok kapcsolókarral, a szemközti falon egy óriási tábla, amelyen különböző színű vonalak és jelek sokasága kápráztatta el a kívülállót. Arrébb a bekapcsolt rádió: mint kiderült, ez is a szolgálat tartozéka. — Ha bemondja a rádió, hogy Dunántúlon szélvihar középfeszültségű vezetéken két vadgalamb, gerle úgy helyezkedik el, hogy a testükön keresztül átívelhet ai áram, rövidzárlatot okoznak. Ma már aránylag könnyű a hiba elhárítása, mert a villanyszerelők rádióval vannak ellátva. Ha valahol t'Öldzár- lat keletkezik, azt a fogyasztók nem érzékelik. De ennek következmenye lehet az, hogy a szigetelők felrobbannak, emiatt valamelyik vezeték leszakadhat. Nem könnyű még az sem. hogy bent, a vezénylőteremben megállapítsák, hová' keli menniük a szerelőknek. Szerencsére terepjáró autókkal siethetnek v ma már a helyszínre. Megint az anyag Csak az ÉMASZ a megmondhatója. miért tartozik a Hatvan melletti Csány és a Gyöngyöshöz karnyújtásnyira levő Gyöngyöshalász Jász- árokszállásnoz. Ez a kirendeltségi központ. Közigazgatásilag Szolnok megye, de minden községe Heves megyei. Báder József a kirendeltség vezetője. 0 viszont egri. A modern, minden kényelemmel ellátott épületben sorra járjuk a helyiségeket, eljutunk a raktárba is. Mindjárt az anyaghiányra terelődik a szó. A pécsi Zsolnayék abbahagyták a szigetelők gyártását, és nincs más cég, amelyik csinálná helyettük. A mászóvasak egy kaposvári ktsz gyártmányai. Ezekből sem lehet kapni egyet sem, pedig nélkülük a szerelő nem juthat fel a fa-vilianyosziop tetejére. Másik furcsaság, hogy a ja-r vitásoknál feltétlenül szükséges. úgynevezett földelt rö- vidrezáró készüléket Magyar- országon nem csinált senki Most a szomszédos Csehszlovákiából szerezzük be. Hiánya miatt súlyos baleset is történt Hatvan körzetében. Erőművek és csúcsok Az a bizonyos egységed energiarendszer létezik. Segítségével tudjuk biztonságosan ellátni a fogyasztókat árammal. De a felhasznált mennyiségnek csak egy kis részét kapjuk a nemzetközi együttműködés útján. A többi a mi gondunk. „A barátság és a béke kérdésében egy véleményen vagyunk” Beszélgetés Mikko Immonennel, a Finn Centrum Párt főtitkárával A Hazafias Népfront Országos Tanácsának vendégeként hazánkban járt finn delegáció — mint erről korábban tudósítottuk olvasóinkat — megyénkbe is ellátogatott. Mikko Immonen, a Finn Centrum Párt főtitkára (36 százalékos többségével ez a párt a finn kormány bázisa) interjút _ adott lapunk munkatársának. — Első ízben járok Magyarországon — mondotta Mikko Immonen. — Célunk, azon túlmenően, hogy a lehetőségek szerint megismer- fowísük az önök szép országit, tovább mélyíteni népeink között a kapcsolatot. Ez a látogatás csupán egy láncszem közös tevékenységeink sorozatában. — Finnország nagy szerepet vállalt az európai biztonsági konferencia előkészítésében és lebonyolításában. Az utóbbi idők jelentős politikai eseményei — gondolok itt elsősorban a Brazs- nyev—Brandt találkozóra — az ön véleménye szerint miképpen befolyásolják a konferencia összehívását? Tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban nagy lendületet vett Európában a nemzetközi fejlődés. Számos olyan esemény zajlott le, amelyek megteremtették a kedvező légkört a biztonsági konferencia mielőbbi összehívásához. Feltételezéseink szerint ezen a nyáron, június—július hónapokban megkezdődhet külügyminiszteri szjnten az értekezlet Helsinkiben. A Brezsnyev—Brandt találkozó, e tárgyalások légköre biztosította azokat a feltételeket, amelyek között tárgyalóasztalhoz ülhetnek az európai országok. Finnország a katalizátor szerepét vállalta a nemzetközi élet fejlődésében Népünk elégedett, hogy szolgálhatja Európa népeinek érdekét, a béke ügyét, támogatja a törekvéseket, s szívesen várja a konferencia részvevőit. Tudjük, nem elég a hivatalos tanácskozás; a cél eléréséhez a népek erőfeszítéseire, összefogására is szükség van. A cél közös: a megvalósítás biztosítéka a sokoldalú, és napjainkban egyre fejlődő együttműködésben is rejlik. — Finnország nemrégiben szerződést írt alá a KGST- vel. Jelent ez változást a korábbi, a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataihoz képest? — Változó időket élünk Európában, mind a politikai, mind a - gazdasági életben. A változások Finnországnak számos nehézséget is okoznak; kereskedelmi kapcsolataink például a hagyományos piacainkkal romlottak, <? kapcsolatokat veszély fenyegeti. Nagyon kell vigyáznunk, hogy külkereskedelmünk feltételei ne változzanak. Szerződésünk a KGST-vel sajátos megoldás, amelynek alapján meg tudjuk tartani a hagyományos piacokat is. A szerződés tehát a kereskedelmi kapcsolatok feltételeit javítja, példa erre az egyre .fejlődő magyar—finn együttműködés is. — Finnország kapitalista állam, amely elsőként kötött szerződést a szocialista országok gazdasági közösségével. Politikai szempontból hogyan értékeli ezt a lépést? — Láncszem/ ez is a nemzetközi kapcsolatainkban, s Finnország következetesen kovácsolja e láncszemeket. Sok más eset előfordult már, hogy mint nem szocialista állam, szerződésit kötöttünk a Szovjetunióval es más. szocialista országokkal. 1971-ben például tudományos, technikai és gazdasági egyezményt kötöttünk a Szovjetunióval. Ezt azért hangsúlyozom, mert Brezsnyev és Brandt az elmúlt napokban hasonló megállapodást írt alá. Nekünk más, fontos szerződésünk is van a Szovjetunióval, például a kölcsönös barátsági és megnemtámadási szerződés, és még sorolhatnék vagy ötven olyan megállapodást, amelyeket a szocialista államokkal kötöttünk. Abból indulunk ki. hogy mindez népeink javát szolgálja. — Befejezésül: eddigi látogatásuk során milyen benyomásokat gyűjtöttek Magyarországon? — A barátság és a béke kérdésében egy véleményen vagyunk. Érdekes volt látni, tapasztalni azt a határozottságot, következetességet, amellyel társadalmukat építik. Meggyőződésem, hogy mindez az erőfeszítés a magyar nép javát szolgálja. Örömmel tapasztaltuk, hogy népeink hagyományos barátsága egyre erősödik, s hiszem, hogy az elkövetkező események is tovább fejlesztik barátságunk hídjának forgalmát — fejezte be nyilatkozatát Mikko Immonen főtitkár. Hátai Gábor keletkezett, nekem figyelnem kell a vihar irányát — magyarázza a rádió szükség- gességét Farkas Gyula. — Amikor a mi igazgatóságunk határához közeledik, riasztanom kell az embereket. A szél nagyon sok bajt okozhat. A fogyasztók nem érezhetik meg stzt. Az a bizonyos nagy tábla a lelke mindennek. Mágneses korongocskák jelzik a hozzáértő számára, hogy melyik vonalon mi történik. No, és a napló: minden perc minden „eseménye” oda kerül be. Most tudjuk meg, hogy az igazgatóság több megyére is átterjed, bár Gyöngyös a székhelye. A vezénylőteremben nincs pihenés, a szolgálat itt folyamatos. Tizenkét órán át tart egy személynek. Veszekedés a gallyakért Hatvanban Pintér Sándor, a kirendeltség vézetőjének a helyettese fogad bennünket. Hogy mi a legfőbb gondjuk? A gallyak. Esetenként és évente visz- szatéröen szinte közelharcot kell vívniuk a háztulajdonosokkal, hogy az akácfák és az eperfók gallyait lenyeshes- sék, lekurtíthassák. Nem értik meg az emberek, hogy a gallyak a szélben összeverik a házba vezető két drótot ás máris kész a baj. Nincs áram a lakásban. Aztán a madarait. Nagyon sokszor okoznak kárt. Ha a Erőműveket működtetünk és építünk, hogy legyen elegendő áramunk. Az is tény. az állam anyagilag támogatja a villamosenergia előállítását. Bizonyos erőművek csak a fogyasztási csúcsok idején működnek, de léteznek tartalékok is, amelyek beiűtve várják, hogy a hőenergiát villamos energiáya alakítsák át. A nemzetközi együttműködésben az időeltolódást is kihasználjuk. Nálunk a csúcsfogyasztás nem esik egybe sem a keletre, sem a nyugatra eső szomszédokkal. Ezért t"dui k egymáson segíteni a ■ kőicsónösség alapján. De hát az egyszerű állampolgárt tulajdonképpen nem is érdekli mindez olyankor, amikor odalép a villanykapcsolóhoz vagy a tv-készülék- hez. Az sem ^foglalkoztatja, hogy abbán a pillanatban az áramszolgáltató emberei közül hányán izzadnak, erőlködnek a szó igazi értelmében azért, hogy neki ne kell-' jen' álmélkodva rácsodálkoznia a vakon maradó villany- körtére. Az ár ms'- 1 áltat »' nem szol . . ;n :. i csalt altkor, ha valami baj van. Akkor pedig nem a dicséret hangján szólnak róluk az emberek. <j Molnár Ferenc « 1973. május 2?., vasárnap
