Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-28 / 98. szám
Szüretig sok a tennivaló... Szőlészeti kutatómunka Egerben a kormányzati célkitűzés megvalósításáért A Minisztertanács ülése nyomán Intézkedések az újítómozgalom továbbfejlesztésére A gazdasági reform bevezetésekor a kormányzati szervek egész sor intézkedéssel gondoskodtak arról, hogy a gazdaságirányítás új körülményei között tovább fejlődjék, s a szükségletekhez jobban igazodjék az újítómozgalom. Az alapkoncepció az volt, s továbbra is az, hogy bővíteni kell a mozgalom társadalmi tömegbázisát, ugyanakkor az újítómozgalmat jobban össze kell kapcsolni a vállalatok fejlesztési és termelési munkájával, tehát az anyagi elismerésnek is összhangban kell lennie az újítások tényleges hasznával. Az intézkedések hatására fokozatosan elmaradtak az ügyeskedő, a mondvacsinált, a műszaki alkotó tevékenységet nem igénylő újítási javaslatok, amelyekhez hasonlókat azelőtt csak azért ismertek el újításként, hogy ilyen címen adhassanak egyes dolgozóknak bérkiegészítést, jutalmat. Reálisabbá vált az újítások értékelése, azok díjazása. ■Megszűnt a kötelező és ingyenes tapasztalacsere, amely annak idején lényegében a legjelentéktelenebb javaslatok tömeges átadását jelentette jelentősebb gazdasági eredmény nélkül, csupán az újítási javaslatok statisztikai adatait szépítette. A benyújtott javaslatok általában értékesebbek, mint azelőtt. Egy-cgy hasznosított újítás egy év alatt 1968- ban átlagosan 41000 forint, 1912-ben pedig több mint 46 000 forint gazdaságú eredményt hozott > a vállalatoknak. Ugyan akitor a hasznosított újítások száma is fokozatosan emelkedik. 1968-ban 36 500, 1972-ben pedig 39 200 újítást vezettek be. Ily módon az 1968. évi másfél milliárd forinttal szemben tavaly már 1,8 milliárd forint nyereséget hoztak a bevezetett újítások. Valójában az újítások haszna ennél is nagyobb. A statisztika ugyanis csak egy év gazdasági hasznát mutatja ki, mivel azonban az újítások átlagosan 3—4 évig ,,élnek,”, a tényleges haszon sokkal nagyobb. Az évek folyamán az újítómozgalom bizonyos problémái, a mozgalmat érintő közgazdasági szabályozó rendszer hiányosságai is felmerültek. A szabályozó rendszer ugyanis ma még nem ösztönzi eléggé a vállalatokat arra, hogy fokozottan igénybe vegyék a dolgozók szellemi kapacitását, alkotó aktivitását. Mivel a vállalati nyereséget egyéb eszközökkel is növelni tudják, az újítások pedig meglehetősen sok problémát, gondot jelentenek. gyakran a munka átcsoportosítását is megkívánják, nem mindenütt támogatják kellőképpen az újítómozgalmat. A pénzügyi és munkaügyi szabályozók a reform kezdetekor általában megfelelő keretet biztosítottak arra, hogy bérköltségből fizessék az újítási díjakat, ezeket az összegeket azonban a vállalatok többsége az újításokhoz nem kapcsolódó béremelésekre használta fel. Jelenleg csali a részesedési alap terhére fizethetnek újítási díjat, jutalmat. Ez az oka a többi között annak, hogy az újítási dijak mértéke vállalatonként erősen eltérő. Mivel a közgazda- sági szabályozó rendszer folyamatos finomítása az újítások anyagi elismerése tekintetében is egyre kedvezőbb lehetőségeket teremt, az ■újítási díjak forrásának megváltoztatása nem szükséges. Megoldásra vár azonban néhány más probléma, például a munka- és egészségvédelmi, valamint a munkakörülményeket javító újítások anyagi elismerése. Az ilyen újítások haszna ugyanis pénzben nem mérhető, nem mutatható ki, hogy növelik a fészesedési alapot, az újítókat mégis a részesedési alapból kell díjazni. Ez az oka annak, hogy a munkavédelem javításában legérdekeltebb kollektívák is gyakran idegenkednek az ilyen újításoktól, mivel azok a részesedési alapot nem növelik, a díjazás pedig a részesedést csökkenti. Erősen visszaesett az olyan újítások száma is, amelyek a beruházásokat teszik gazdaságosabbá. Itt a közvetlen érdekeltség hiányával van baj, mert a megtakarítás az újítás hasznosításakor csak a fejlesztési alapot érinti, az újítót olyan időpontban kell díjazni, amikor az újítás haszna a vállalat részesedési alapját számottevően még nem emeli. Az újítómozgalom neuralgikus pontjai közé tartozik a műszaki beosztású újítók visszahúzódása is. Ennek főként az az oka, hogy számukra a vállalat vezetője utólag és egyoldalúan határozza meg az újítási jutalmat, s a döntés ellen nincs jogorvoslási lehe-. tőségük. A műszakiak egy része inkább választja a másodállásból, mellékfoglalkozásból, szakértői megbízásokból származó mellékjövedelmet. A Minisztertanács most felhívta az állami irányító szervek, az ágazati minisztériumok és a tanácsok figyelmét, hogy az eddiginél rendszeresebb elvi irányítást és segítséget nyújtsanak a vállalatoknak és szövetkezeteknek az újítómozgalom fejlesztéséhez. A vállalatokat arra hívja fel, hogy az újítómozgalom fejlesztését, az újítások hasznosítását, az újítók erkölcsi és anyagi elismerését az eddigire (Foto: Tóth Gizella.) Kevesen mondhatják el magukról azt, amit a gyöngyösi Bágyi Imre: 1945 óta dolgozik ugyanannál a cégnél, méghozzá 1951 óta, igazgatói beosztásban — megszakítás nélkül, folyamatosan. Kivételes eset? Talán annak is mondható, de alapjában mégsem az. Valamit bizonyít. Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a becsülettel végzett munka elismerése a mi egyik alaptörvényünk. De hát könnyű egy igazságot kimondani, sokkal nehezebb ezt „tetten érni”. Pedig a „miért?” és a „hogyan?” a dolognak a legizgalmasabb része. Ügy kezdődött nála is, mint annyi más társánál. Ott dolgozott a gyöngyösi szeszfőzdében, ott szerzett szakmunkásvégzettséget, aztán egy szép napon megkérdezték tőle, mint szólna hozzá, ha a vezetést rábíznák. Akkor fogta el hasonló idegesség korábban, amikor először állt meg a fortyogó üst mellett. Érezte a feszítő gőz megfékezett erejét, és a sistergés, a zubogás elriasztotta. Hátha a gőz szétvet itt mindent és akkor ő is, a társai is... Borzongva állt, figyelt, minden .mozdulatában benne vcút a bizony tanéi jobban kapcsolják ösz- sze általános gazdasági munkájukkal. Ez a termelést irányító gazdasági vezetők munkaköri kötelessége. Az újítómozgalom tervszerű irányítását segíti elő, ha a vállalatok minden évben feladattervet, pályázati felhívásokat tesznek közzé, a fejlesztő- vagy a termelő- munka problémáinak megoldására. A Minisztertanács felhívta az Országos Találmányi Hivatal elnökét és az igazságügyi minisztert, hogy A SZOT-tal egyetértésben ez év október 1-ig terjesszen javaslatot a kormány elé az érvényben levő újítási rendelet továbbfejlesztésére. Az új jogi szabályozás az eddigieknél még jobban fejezze ki az újítómozgalom társadalmi fontosságát, tömegmozgalmi jellegét, mint a gazdasági irányító munka szerves részét. Az új jogszabályban valamennyi újító számára azonos elismerési formákat és jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy akinek az újítás egyébként is munkaköri feladata, annál az elvárható munkán felüli teljesítményt kell jutalmazni. Az új szabályozás az újítási rendelet érvényét a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetekre, szövetkezeti társulásokra, szövetkezeti vállalatokra is kiterjeszti majd. Az újítóknak lehetővé kell tenni azt is, hogy ha vállalata az újítást nem kívánja megvalósítani, vagy más vállalat részére értékesíteni, úgy ő maga szabadon rendelkezzék szellemi alkotásával. lanság. Orrá tesz valaha is ezek fölött az erők fölött? — Tegnap még együtt dolgoztam azokkal az emberekkel, akiknek mától kezdve a főnöke lettem — idézi azt a “több mint húsz éves emléket Bágyi Imre. — Nehéz helyzet az nagyon. Mit ugrálok? Kérdezhetik meg tőlem. Semmivel sem tudok többet, mint ők. Ha ma ennyire okos lettem az igazgatói rangtól, tegnap, mint beosztott, miért nem tudtam pontosan, mit kell csinálnom? Olyan kérdések voltak ezek, hogy valósággal beleizzadtam. — Mi adta a kulcsot a megoldáshoz? — Semmi különös. Nem akartam parancsolgatni, de a munkafegyelmet megköveteltem. Ha kellett, dicsértem, ha kellett, felelősségre vontam. Sem az egyiket, sem a másikat nem fontolgattam órákon, napokon át. — -A fegyelmi nem népszerű. Márpedig ez elkerülhetetlen az igazgatói ténykedésben. — Nem akartam népszerű lenni. Csak igazságos. Amit megengedtem Péternek, nem tiltottam meg Pálnak. £s fordítva. Egyetlen egyszer mondták rám, hogy kivételezek. Lejöttek a központból és megkérdezték, hogyan is volt az az eset. Csak úgy, hogy az egyik dolgozónak kórházba kellett menni. Odaadtam neki a vállalati autót. Ha másnak lenne ilyen gondja bármikor, annak is odaadnám, mégha a paragrafusok formailag nem is nagyon engednék ezt meg. — Tehát jószívű ember, aki mindig megért mindent és mindenkit? — Szó sincs róla. Nagyon gyorsan elfut a méreg, ha nemtörpdömséget látok. Olyankor kiabálok, pattogok, így vagyok a részeg emberrel. Nem tűröm el a munkahelyen. Itt még az is megA közmondást mindenki jól ismeri: „Ki mint vet, úgy arat”. Azt is tudjuk, hogy ez nemcsak a szó szoros értelmében vett gabonatermesztésre, hanem szinte az élet, az emberi tevékenység valamennyi megnyilvánulására vonatkozik. Így a szőlőtermesztők is megfogalmazhatnák tevékenykedésük alapnormáját az ismert közmondás szellemében. Ez valahogy így hangoznék: amint művelsz, úgy szüretelsz. Több jó bort, — de hogyan? — A szőlő mindig is a legkényesebb kultúrnövények egyike volt — mondja Molnár János tudományos kutató, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomásának igazgatója. — Lelkiismeretes, gondos kezelést, művelést igényelt. És ma ez sokkal inkább követelmény, mint régen, hiszen a termesztés a szőlészet ágazatában is az intenzív irányban fejlődik. Vagyis a hajdani nagy területű ültetvények helyett, egy meglehetősen leszűkült területen kell a nagy mennyiséget és jó minőséget adó szőlőt megtermelni. A szőlőt hazánkban — történelmi borvidékeinken —, szinte évezredek óta termesztik, s volt időszak néhány száz évvel ezelőtt, amikor több mint félmillió hektáron, mintegy 12 millió hektoliter bor termett. A századfordulóra, a nagy filoxé- ravész hatására a terület a felére csökkent. Elsősorban a hegyvidéki ültetvények pusztultak el, s így majdnem 10 rfiillió hektoliterrel csökkent a bortermelés. És ha már a régmúlt idők statisztikáját felelevenítettük, szokja a szeszt, aki azelőtt nem ivott. A veszély nagy. Nem engedhetek. Egy négygyerekes dolgozó, akivel együtt kezdtem, nap mint nap leitta magát. Eltanácsoltam innen. El is ment máshová, és azóta rendesen neveli a gyerekeit, sokszor megköszönte már, hogy nem hunytam szemet felette. — A szesz. Könyyű itt igazgatónak lenni, bárki jön, le lehet itatni. Mindenkinek jóembere lesz így. — Tévedés. Tanácstag vagyok, a város politikai vezetőivel is tartom a kapcsolatot, de semmivel sem masabb ez a kapcsolat, mint a város bármely üzeméivel. Meg lehet nézni a portáskönyvet. Hányszor jönnek ide a vezetők? Meglepődne mindenki. — Szereti a szeszes italt? — Azt mondhatom, nem iszom szeszt. Ebben a szakmában csak az tud megmaradni, aki nem rajong az italért. Megkóstolom, ízlelgetem, mert ez a mesterségemhez tartozik, de ugyanúgy nem nyelem le, mint ahogy a borkóstolók, borbírálók sem. — Kellemes, de veszedelmes anyag a szesz. Csábíthat erre is, arra is. — Engem nem, mert nem hagyom magam. Olyan családból származom, ahol a tiszta kéz, a becsület mindennél előbbre való volt. Inkább szűkösen éltünk, de mindig nyugodtan aludtunk. Előfordult nemegyszer, hogy partnereink közül egyik vagy másik dugni akart pénzt, más egyebet Kizavartam. Az ilyesfajta „ügyeskedést” megvetem, nem tűröm el. — Mégis, van-e valami titka annak, hogy több mint húsz éven át ugyanabban a vezető beosztásban maradt? — Titok nincs. Mindig meghallgattam a munka tárérdemes megjegyezni, hogy az immár 100 éve tartó szőlőrekonstrukciók ellenére sem termelünk annyi szőlőt, illetve bort, mint hajdan. A statisztikák szerint ugyanis ültetvényterületünk 1961-ben alig 240 ezer hektár volt, amely 3,2 millió hektoliter bort termett. A helyzet az utóbbi tíz esztendőben csak romlott. Megyénkben például 17,5 ezer hektárról 13 ezer hektárra csökkent a terület. így mindenesetre nem lehet több és jobb bort termelni ... Nagyüzemi fajták és művelésmódok Az egri szőlészeti kutatóállomás munkatársai az elmúlt évek során is jelentős segítséget nyújtottak az Eger környéki szőlőművelő nagyüzemeknek. Elsősorban a szőlőültetvények talajának jó előkészítése, a telepítendő fajták megválasztása, a nagyüzemi művelési módok kialakítása, a korszerű technika és technológiák bevezetése, az agrokémiai anyagok szakszerű használatának megismertetése képezte a kutatók legfontosabb feladatát. Az eddig nyújtott segítség alkalmas volt arra, hogy szőlőtermelő gazdaságaink a nagyüzemi művelési mód kialakításával — a nehéz fizikai munkák, a növényvédelem gépesítésével, a korszerűbb technológiák alkalmazásával —, nagyobb terméseredményeket érjenek el, mint a hagyományos művelésben. — Egyre inkább arra törekszünk — mondja Molnár János igazgató —, hogy az egri történelmi borvidék tájkutató állomásává váljunk. Ezért foglalkozunk a borvisaim véleményét és csak azután döntöttem. Megválogattam azokat is, akik velem együtt irányítják a munkát. Amikor kineveztek ide vezetőnek annak idején, rögtön azt kértem: szerezhessek magamnak egy jó főkönyvelőt. Pótolhatatlan egy jó főkönyvelő. Ö az, aki azonnal jelzi, ha valahol nem mennek rendben a dolgok. Növekednek a költségek, nem emelkedik a termelés, de más hasonló dolgokat is. A vezető aztán keresse nleg a megoldást. — Miben változtatna mégis, ha elölről kezdhetné? — Többet is tanulhattam .volna, ezt most már látom. Iskolai végzettségre gondolok. Ma már az olyan beosztásban, mint amilyen az enyém, legalább mérnöki diploma kell. Én csak kétéves vezetőképzőt végeztem az egyetemen, amely technikusi minősítést adott. Nagyon sok munkám volt, nem tellett többre az időmből és az energiámból. Pedig, ha bemegyek a laboratóriumba, eszembe jut, milyen jó volna, ha tudnék kutatómunkát végezni. Keresni és megtalálni az újat, az eddiginél jobbat, tökéletesebbet. Hiszen a mi szakmánkban sincs megállás. Szóval: tanulni, iskolát végezni, képezni magát az embernek, ez az amire soha nem mondhatja. senki, már elég volt. Bágyi Imre a Munka Érdemrend tulajdonosa. Négyszer kapott miniszteri kitüntetést. De a sportban kifejtett tevékenységét is elismerték már kitüntetéssel. Nem titkolja, elégedett ember. Itt élt mindig Gyöngyösön, itt is ért el mindent az életben — munkájával, szorgalmával. Végső soron: nincs is ebben semmi különös. G. Molnár Ferenc dék hagyományos fajtái élet- képességének megtartásával, s a korán érő, bőtermő, minőséget adó új fajták előállításával, továbbá a meglevő — az utóbbi 10 évben telepített —, nagyüzemi szőlő- ültetvények tápanyag-gazdálkodásának megjavításával. Az egri kutatók — különösen a szőlészet, borászat fejlesztésére nemrégen hozott kormányhatározat megjelenése óta —, vizsgálat tárgyává tették azt is, hogy melyek az okai az ágazat romlásának. Elemzéseik után megállapították, hogy az ágazat gazdaságossága romlott, mert még mindig sok a kisüzemi telepítés, magas (50 százalék fölötti!) országosan a 30 éven feiüli ültetvények aránya, amely legfeljebb 30 százaléka lehetne optimálisan a? öt-harminc éves fiatal ültetvényeknek. Nem kielégítő a tápanyagellátás szintje, valamint a szakszerű növény- védelem és a vegyszeres gyomirtás, kevés és drága a jól használható gép. s éppen ezért — a fejlődés ellenére —, még mindig alacsony a gépesítettség szintje. Menteni a menthetőt A kutatók — az évtizedek óta tartó, mintegy ezer különböző fajta megfigyelése az új és keresztezett fajták előállítása mellett —, jelenleg a meglevő nagyüzemi szőlőültetvények további pusztulását szeretnék megfékezni. — Óriási tartalékok rejlenek — laboratóriumi talaj- és levélanalitikai vizsgálataink szerint —, a korszerű talajerő-gazdálkodásban, amelyet csakis a kutatás legújabb eredményeinek a gyakorlatban történő gyors alkalmazásával lehet megvalósítani — vélekedik Molnár János. — Ugyanis sajnálattal tapasztaljuk, hogy szőlőrésze még napjainkban is úgynevezett „tapasztalati számítások” alapján — laboratóriumi vizsgálatok nélkül —, alkalmazza a tápanyagvisszapótlást. Aztán olyasmi is előfordul, hogy néhol azt a műtrágyát szórják ki a szőlőre, amely éppen „elfekvő készletként” található a gazdaságban. Az ilyen, „tápanyag-visszapótlás” előbb- utóbb megbosszulja magát: az ültetvények biológiai egyensúlya megbomlik, s ez súlyos következményekkel járhat a szőlő termőképességére, ellenállóképességére és a tőkék élettartamára. Az egri kutatók éppen ezért már évek óta foglalkoznak a tudományos igényű tápanyag-gazdálkodási módszerek kidolgozásával. Sajnos, még nem minden szőlőtermelő nagyüzemi gazdaság igényli és alkalmazza a tudományos kutatás eredményeit az egri borvidéken sem. Remélhető azonban, hogy az egri, andornaktályai, kerecsendi és a hevesi Rákóczi tsz szakembereinek példájára az elkövetkezendő években a többi szőlőtermelő gazdaság vezetői és szakemberei is felismerik a tudományos módszerek előnyeit. A szőlő kényes kultúrnövény. Termesztéséhez vitathatatlanul fontos népgazdasági érdek fűződik. Egyre növekszik a valutát hozó exportigény is, s — mint évezredekre visszatekintő élvezeti cikk iránt —, a hazai fogyasztók körében is foko zódik a borral szemben támasztott mennyiségi és minőségi igény. A „szüretig” — a kormányhatározatban elhatározott célok eléréséig —, azonban minden szőlőtermelő gazdaságban sok a tennivaló ... Faludi Sándor 1913. április 28., szómí*eé .-------------------------------------...................."""........................ Á K ivételes eset
