Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-28 / 98. szám
A BÜNTETÉSEK enyhébb, de korántsem hatástalannak tekinthető tormája a javítónevelő munka, amelyet az elitéit a bíróság által kiszabott időtartamban, meghatározott munkahelyen és munkakörben, az ítéletben megfogalmazott bizonyos százalék bércsökkentés mellett tölt te. A büntetés elnevezése már önmagábar hordja célját is, hatása pe dig nemcsak a javító-nevelő munkára ítélt viselkedése tői, hanem az illető munkahely vezetőitől és a kötlek tív ától is függ. A büntetés megkezdését a dolgozókkal is közlik, és kérik őket, hogy segítsék az elítéltet. Az esetek túlnyomó többségénél nem is marad el az eredmény, amint ez. kitűnik dr. Nádas Jánosnak, a büntetésvégrehajtas felügyeletét ellátó ügyesznek, és a javító-nevelő munka főelőadójának egy nagyszabású megyei vizsgálatából. A felmérés két lépcsőben történt. Amikor első, ízben keresték fel a kiszemelt 38 munkahelyet, elég sok szabálytalansággal találkoztak, amelyekre fel kellett hívni a gazdasági vezetők figyelmét. Visszavezetni a társadalomba Ügyészi vizsgálat a javító-nevelő munkáról A büntetés megkezdésekor ismertetik az elítélttel jogait és kötelességeit, amikor pedig letelt, a kollektíva előtt befejezettnek nyilvánítják a büntetést. A kiszabott időtartam alatt nem mehet szabadságra, ha beteg, csökkentett, 65 százalékos táppénzre . jogosult, a munkakönyvbe beírják, hogy munkaviszonya szünetel. Igazolatlan hiányzását 72 órán belül jelenteni kell a büntetésvégrehajtási intézetnek. A munkafegyelemmel kapcsolatban szigorúak a megkötések. Munkafegyelem megsértésének számít, ha az elítélt késve, vagy egyáltalán nem jelenik meg a kijelölt időpontban és helyen, munkavezetőjének utasításait felületesen tartja be, engedély nélkül távolmarad a munkahelyétől, nem tartja be a munkaidőre vonatkozó renddel kezeseket, felületesen, haLáwtvjarcok tükörben Magyar film Mándy Iván, a film írója, ismeri a pesti társadalmat, tudja, honnan és miért emeli ki novelláinak hőseit az ismeretlenség homályából és hozza elénk. Árnyakat ábrázol és árnyaltan, az árnyképeknek láthatólag finom arcéllel akarja emlékeit belénk vésni, hogy megismerjük és megsajnáljuk ezeket a figurákat. Semmi kétség afelől, hogy a Mi van Verával? című Mándy-regény és a Borika vendégei című novellák egy érdekes, a csak fiatalokból álló belvárosi tenyészetet ölelnek fel, azokkal a csak szinte kiegészítésként és bútorokként kezelt felnőtt hozzátartozókkal, akiket a fiatalok sem szüléikként, sem felnőttként nem vesznek komolyan. Vera is, Borika is kapkodnak. Két kis ügyetlen kezükkel a boldogság után. 0 ez a szó, boldogság, nem is jön a szájukra! Ilyet egy bőrszoknyás, felszínes és fellengzős, mai kislány, még-nem-felnőtt a világért ki sem mondana! De kapkod a fiúk után, az esetleges esetek után. Bosz- szút szomjúhozik és forral,; ha a másik, ugyancsak még- ; nem-felnőtt kislány, a nős- ! tény féltésével és étvágyával ; veti magát a fiúért való küz- ; delembe. Verának talán nincs ; is feje. amibe beleférne az a kis gondolat, hogy nem csak ; ő van a világon: hogy nem : ő a világ közepe; hogy néha illenék szerényebbnek lennie; ; hogy a szemtelenség szemtelenséget szül; hogy az ő viselkedése. a gondolkodástól visszariadó gyávasága és a nyegleség nem mindig a legjobb tanácsadó stb., stb. Csak a felszín, a pillanat érdekli, pedig az életet egy életre kapjuk és nagy áron. Borika más! Benne megfészkel a csempésznek az a nem is csempészi gondolata, hogy a csendre kellene figyelnie. a belső hang felébredésére. az elmélyülésre, de ehhez — úgy tűnik — nála a lelki es idegi érzékenységen kívül hiányzik a szellemi „lelokosodás” egy bizonyos; szintig, amin alul minden csak olyan gyötrelmes tapo- ga tózás. Bán Róbert jól tette, hogy a fiataloknak'ezt a zűzrzava- ros kavalkádját filmre vitte. Tükröt tart ezeknek a must- szerűen erjedő lányoknak, fiúknak. lássák meg önmagukat. Azt. hogy ez a Szabolcs nagyon nagy. de nagyon el- _ Késéit pofonokat érdemelne a szüleitől, hogy az élet még nagyobbakat ne adjon neki Nem ártana megrázni gallérjánál fogva Vera apját sem, akinek szellemi csúcsteljesítménye az, hogy a fekete koporsókat már nem tartja stílszerűnek manapság. Bán Róbert azonban nem tud vagy nem is akar egyensúlyt teremteni a filmben a két lány, Vera és Borika között. Verát többször látjuk, idegesítő felszínességében, de Borikára lennénk kíváncsiak, mert benne több az, amit az emberi tartalomnak, jellemnek szoktunk nevezni. A Mándy-írások hangulatát ezúttal az egyébként most is képi remekléseket produkáló Zsombolyai János sem tudta visszaadni. A novellák és a novellaszerű regény levegőjét, fátyolos világítását még a színpompás felvételek sem tudták visszacsalogatni azoknál, akik Mándy írásait olvasták. Pedig az ördög konyhájában mindazt, felvonultatta képben, amit a téma megengedhet. A szereplők közül Bodnár Erikát, Egri Mártát dicsérjük. Kállai Ilona, Márkus László, Ro- nyecz Mária, Sinkovits Imre alakítása mellett. Farkas András Daisy Tusilkina a remény szárnyain röppent a Vas- és Edénybolt felé. (Valójában nem Daisynek hívták, hanem Duszjának, de senkinek sem engedte meg, hogy így szólítsa. „Undok falusi név, ki nem állhatom! Hívjatok csak egyszerűen Daisynek!”) Kémei azt jelentették, hogy import teáskészletek érkeztek az üzletbe. De nem volt szerencséje; mire odaért- már szétkapkodták. Az élet minden ' értelme elveszett Daisy számára reményei szárnyszegetten lekonyultak. Ám egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy az elárosítónő, aki a szomorú hírt közölte vele, mintha jeleket adna a szemével Vagy csak úgy rémlett? ..De nem/ most mintha megint kacsintott volna . .. Daisy ben újból feléledt a szivárványszínű remény. Türelmetlenül • topogott a pult előtt. Amikor mindenki távozott a pulttól, az elárusító megszólalt ■ — Látom, nagyon el van keseredve. Megsúghatom, jött más árunk is, de még nem kezdtük árusítani. Tudnék magának szerezni belőle. — 0, nem lennék hálátlan! — mosolyodon el Daisy. — Szó sem lehet ilyesmiről — mondta a szimpatikus eladó ellentmondást nem tűrő hangon. — Van itt egy szerviz, egyedi darab. Igaz, nem olcsó, de ne sajnálja az árát. Daisyt nem kellett a vár*ra rábeszélni. nyagul dolgozik, feletteseivel, munkatársaival tiszteletlen, s magánéletében is olyan magatartást tanúsít, amely károsan befolyásolja a munkaerkölcsöt. (Miközben ezeket a sorokat írom, arra gondolok, hogy vajon csak a büntetés kötelezhet valakit az alapvető munkafegyelemre? Mert ez a felsorolás tulajdonképpen alapvető, magától értetődő kötelmekről beszél...) ELŐFORDUL, hogy a büntetés még nem emelkedett jogerőre, s mégis megkezdték az elítélt bérének csökkentését. Ez törvénysértés, amelyet korrigálni kellett. De azt is, ha a levonás — a hatvani Lenin Tsz-nél történt ez — több, vagy éppen kevesebb volt a bíróság által előírt százaléknál. A boldog i termelőszövetkezetnél nem tudták, hogy a büntetés ideje alatt nem jár szabadság. öt napra elengedték az elítéltet, aki ezzel tulajdonképpen rosszul járt, mivel öt nappal meghosz- szabbodott a büntetés időtartama. A sors néha fanyar tréfát űz. A bodonyi tsz-nél az első vizsgálat igen sok hibát talált. Nem volt például kijelölt személy, aki az elítélttel foglalkozott volna. Az ügyészi észrevétel megtette a magáét; a főkönyvelőt nevezték ki „patrónusnak”. Az elítélt becsületesen dolgozott, s annak rendje és módja szerint letelt a büntetése. Ott maradt a tsz-nél, s azóta is elégedettek a munkájával. Akire bízták, a főkönyvelőt időközben több évre elítélték csalás, sikkasztás és egyebek miatt... Ritka eset, de előfordul ilyen is: o javító-nevelő munkát át kell változtatni szabadságvesztés büntetésre. A gyöngyöshalászi tsz-nél jelölte ki a bíróság K. J. rakodómunkás tízhónapi javító-nevelő munka büntetésének végrehajtását tartási kötelezettség ' elmulasztása miatt. K. J. nem vette komolyan a büntetést: volt rá eset, hogy napokig hiányzott, vagy csak másfél órát volt kedve dolgozni. Nemegyszer ittasan ment be a munkahelyére, megtagadta a munkafelvételt. Társai kijelentették, hogy így nem hajlandók vele dolgozni. A büntetés hátralevő részét börtönben kellett letöltenie. A SZOT IS állást foglalt a javító-nevelő munkával kapcsolatban. Leszögezte, hogy csak abban a munkakörben töltheti le a büntetését az elítélt, amelyet a bíróság megjelölt a számára. Az ítélettel össze nem függő megkülönböztetés veszélyezteti a büntetési célt: az illetőnek, vagy másoknak a visszatartását újabb cselekmények elkövetésétől. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek alkalmasak a cél elérésére. A jó kollektíva, a példamutatás lehet a legjobb nevelő erő. Végül néhány megyei adatot: 1972. december 31-ig 227 főt ítéltek javító-nevelő munkára, 80 kijelölt munkahelyen. A büntetés átváltoztatására 15 esetben volt szükség. Ahogy a nemrégen lezajlott utóvizsgálat megállapította, a kijelölt munkahelyek ma már alkalma- sak az ítélet végrehajtására; ismerik és jót alkalmazzák a vezetők az alapvető jogszabályokat és módszereket, amelyekkel a megté- vedetteket vissza lehet* vezetni a becsületes dolgozók társadalmába. Kátai Gábor Időérzék Az idővel úgy kell gazdálkodni, mint a pénzzel. A sok időt is el lehet pazarolni, herdálni, de meg is lehet takarítani. János pompás ember. Nagyszerű társalgó, régi cimbora és mindig akad a tarsolyában néhány csattanós vicc. A maga szakmájában derekasan helytáll, csak ... — Mi volt veled? Nem jöttél tegnap. — Bocsáss meg kérlek! Képzeld, eljött hozzám a János „Néhány perces” beszélgetésre. Leült, felállt, megint leült és csak úgy ömlött belőle a szó. Két óra múlva előkapta az óráját és felkiáltott: Te jóisten! Nekem már egy órája elment a vonatom! Tudod! Nincs szegénynek időérzéke ... Tegnap, mintha rendelésre jött volna, elébem toppant János. A vonattól rohant — mert bejáró —, a hivatalba. — Délután felugróm hozzád, de most, most futnom, rohannom kell... Már öt lépésre jár, amikor utána kiáltottam: — Hová rohansz mindig? A levegőt kapkodva szólt vissza. — Másfél órás késésben vagyok, lekéstem az első vonatot! Hat óra tájban csengetnek. — Szervusz, János! Mikor megy a vonatod? A sértésnek is beillő istenhozottra János nagyot nevet — Na, ne marháskodj! Tudod, hogy nálam hogy van? Mindenki úgy ismer... ahogy te! — Miért állsz te mindig hadilábon az idővel, Janó? Húsz éve ismerlek, de még egyetlen egyszer sem voltál pontos. Összedörzsöli tenyerét. — Ahá, értem! Most nevelni akarsz. De engem nem lehet ám nevelni, pajtikám. Mert nekem hiányzik az időérzékem. Nincs! Tudod mi az, hogy nincs? Ha pedig valami nincs, akkor azzal nem lehet gazdálkodni. Erről jut eszembe egy édes kis eset! — Egyszer a feleségemmel randevút adtunk egymásnak Budapesten, a Keletiben. Én Debrecenből jöttem, ő Székesfehérvárról, a nővérétől. Debrecenben összetalálkoztam a jó cimborákkal és „elment” az idő. Az asszony — angyali teremtés —, hét órát várt rám a restiben... Addig meg sem csókolt, amíg fájdalomdíjképpen nem vettem neki a Rákóczi úton egy új kardigánt. — Tudod, sajnos sok rossz szokásunk van, Janó. Mi az, hogy nincs „időérzéked”? — No és? A te hangulatod meg olyan, mint az időjárás. Hol sírsz, hol nevetsz. Nem igaz? Valahogy nincs hangulati érzéked... — Megneveljük egymást, pajtikám! Nagyot csapott a tenyerembe. — Kezdhetjük* — Akkor vedd a kabátodat és indulj, mert tíz perc múlva indul a vonatod... És hogy már az elején harag, sértődés ne legyen, derűs hangulatban, udvariasan kikísér- lék az állomásra.,. Szalay István MH3. április 28., szombat í Csuvas \SZSZK tövárosá- sebok - .áriban él. Oroszul *. moros elbeszéléseit, szatí- Ktis hangvételű karcolatait a moszkvai Krokogyil is gyakran közli. Otthon, ahogy kipakolta a teáskészletet, majd kibújt a bőréből. Boldog kiáltásokat hallatott, ámuldozva sóhajtozott, csettintgetett a nyelvével, tánclépésben járta körül az asztalt. Ha valaki titokban megleste, azt hihette volna, hogy egy vallási szekta rituális szertartását végzi! Érthető volt azonban Daisy jókedve, hiszen már régóta álmodozott valami ehhez hasonló modern holmiról ... Vegyük csak a csészéket, milyen gyönyörűek! Ki ne unná már a szabályos kerek csészéket?! Hát ezek távolról sem olyanok. Szó sincs kerekségről — valamennyi négyszögletes, egyikük sem áll egyenesen a taipán, hanem könnyedén oldalra dől, mintha valamilyen klasszikus táncot lejtene, vagy udvariasan meghajolna. Ő, de kecses, milyen arisztokratikus! Hát még a csészealjak! Alaprajzuk enyhén hosszúkás, olyanok, mint egy kis csónak, vagy egy hajócska; az egyik végük szinte egyenes — ez a tatjuk, a másik elvékonyodik — ez az orruk. A teáskanna meg igazi mestermű! Mivel mindent az összehasonlítás révén ismerünk meg a legjobban, Daisy odaállította mellé a régi teáskannáját. Milyen közönséges a csőre, milyen primitív a füle! Hogy is tudott teát főzni ebben a vacak kannában1.. . Bezzeg az új! A csőre nem felfelé hajlik, hanem oldalt, és egy kicsit lefelé. A füle meg háromszögre emlékeztet. Micsoda pompás darab! Mintha a tábornokuk lenne, úgy magasodik a csészék fölé, s csőrével mintha az utat mutatná nekik ... És milyen csodás a készlet mintázata! Olyan, mint a viharban hullámzó fű, vagy a szélbprzolta haj. A színe? Egyből nem is tudná Daisy megmondani milyen színű, de emlékezteti valamire . . . Igen, megvan! A nyáron az iroda alkalmazottai kirándulást rendezlek. NWWWVAAAiVWVNA Nctgyezsda Cserepanova*: MODERN V Alkonyaikor, amikor már hazafelé készülődtek, egy tehéncsorda ballagott el mellettük. A tehenek után egy csomó . hm, hm. . lepény maradt az úton. Azoknak volt ilyen színük. Daisy persze ezt senkinek nem fogja elmondani, hiszen nem mindenki tudja felfogni, hogy most ez a legdivatosabb szín. Másnap estére meghívta a kollégáit. Most majd mindenki megtudja, micsoda ízlése van Daisynek! Hadd pukkadjon a főnök felesége! Az este jól kezdődött. A nők elsápadtak, amikor felrakta az asztalra a csészéket és a teáskannát. Nyilván az irigységtől. Hanem az az ostoba Illiodor Arisztarho- vics, miután minden oldalról megszemlélte a csészéjét, megkérte: — Ha lenne olyan kedves, Jevdokija Ivanovna, nekem pohárba öntsön. Tudja, valahogyan azt szoktam meg. És eltolta maga elől a csészét. Pedig Daisy a legeredetibbet választotta neki, mégiscsak a főnöke. De úgy látszik, nem tudja értékelni... Ahogy odébbtolta a csészét, a felesége íelsikol- tott: — Leforráztál, te idióta! Azonban nem történt különösebb baj: a tea nem volt olyan forró. Csak az asszony fehér ruhája lett foltos. Igaz. Daisy js leöntötte az új térítőt — a kanna-tábornok nem a csészékbe csurgatta a teát, hanem az asztalra. Annyi baj legyen, majd leadja a. Patyo- latba. Amikor a vendégek távoztak, Daisy elégedetten nyújtózott, aztán jóízűt ásított. Holnap vasárnap, majd reggel elmossa az edényt. Letakarja addig újságpapírral, hogy ne legelésszenek rajta a legyezi Van is itt egy újság, nyilván ittfel ej tette valaki. Ahogy szétnyitotta a lapot, egy nagybetűs címen akadt meg a tekintete: Suta formák — suta kezek. Olvasás közben arcán érdekes változás ment végbe: először elöntötte a pír, aztán elíehéredett, majd foltok ütköztek ki rajta, a halvány rózsaszíntől a bíborvörösig mindenféle árnyalatban: Felragadta az egyik csészét, megnézte az alját, ahol a cégjelzést szokták feltüntetni. És tényleg! A cikkben pont arról a gyárról volt szó, amelynek a márkája állt a csészén. Sőt mi több, éppen ezekről a készletekről. A négyszögletes csészékről, a hajócskaszerű alátétekről, meg. arról az érdekes színükről __ K eserű könnyeit gördültek ki Daisy szeméből. Elhajította az újságot és a fogai között sziszegte: — Undok szörnyetegek’ Fenyegetően meglendítette az öklét. Hogy kit fenyeget, maga sem tudta volna megmondani. Talán a négyszögletes csészéket, talán a cikkírót, talán a vendégeket ... Valószínűleg az utóbbiakat. Hogy röhögnek most rajta, hogy gúnyolódnák... Na, várjanak csak! Nem egyedül a szerviz modern holmi a világon! Daisy már régen kinézett magának a kirakatban egy festményt. Az igen, az aztán valóban modern! Igaz, fogalma sincs, mit ábrázol, de majd kihámozza. Feltétlenül megveszi azt a képet... Meglátjuk, ki nevet a végén! Energikus mozdulattal lesöpörte az asztalról a kannatábornokot az egész hajórajával. es nekiült, hogy kérvényt fogalmazzon a KST-pénztá rnak: folyósítsanak neki sürgős kölcsönt. Frd.: Zahemszky László
