Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

AZ ÓRIÁSI METROPOLIS, Moszkva, a művészet minden válfajában tud valami nagyszerűt, meglepőt' felmutatni. A közel nyolcmillióé világvárosban több mint tíz jelentős színház működik és az igényes közönség bőven válogathat az érdekes és rangos színművek közül. Klasszikus és modern, nyugati és orosz, nemzetiségi és amerikai írók művei nyújtanak plasztikus látványt a moszkvai színpadokon. Brecht, Hauptmann, Shaw, Romain Rolland, Csehov darabjait felváltva játszók Arbuzov, Rozov, Stein s más fiatalabb szovjet szerzők műveivel.

Hosszabb időt töltöttem Moszkvában, s ismét alkalmam nyílt arra, hogy a főváros színházi életével újra- ismerkedjem. Majd mindegyik színházban megfor- . dúltam, megnéztem minden jelentősnek Iákiáltott és sokak által „leértékelt” darabot, s az összkép igen kedvező volt. Elnagyolás, kapkodás, unottság ismeretlen fogalmak.

Többféle színházi törekvés és stílus él egymás mellett. Természetesen állandó harc folyik az egyes irányzatok,

. ízlésformák között, de éppen ez az állandó szellemi pezsgés, a letisztult hagyomány szembetűnő ellentéte a bátor útkeresők művészi „villangásaival”, ez viszi előbbre a színházkultúrát. Sokféle a stílus, sokfélék a színházak, mert sokrétű a nagyszámú közönség művészi igénye is. Ezek a sokszor ellentétes színházi törekvések egy nagy közös célt szolgálnak: az élet kendőzetlen, mindenoldalú felmutatását.

A számtalan idősebb, nagy tehetségű rendezővel és színésszel a fiatalabb nemzedék képviselői minden tekintetben felveszik a versenyt, és egyre jobban megértik és magukévá teszik azt az alapvető igazságot, hogy valódi nagy művész csak az lehet, aki meri igazán élni — ha úgy tetszik —' végigélvezni az életet. ez év áprilisában

ünnepelték a klasszikus, orosz i drámaíró, A. Oszt- rovszkij születésének 150. évfordulóját. Ez a neves dátum több színház műsorát eleve meghatározta, a Művész Színház például egyszerre három Osztrovszkij- darabot is a repertoárján tart.

Csehov, a modern dráma- írás veretes fejedelme is nagy reneszánszát éli Moszkva színpadain. A ragyogó drámaíró színművei korábban is népszerűnek számítottak, de mostanában szinte divattá vált Csehovot rendezni, s fiatal és beérkezett rendezők egyaránt megkísérlik újraértelmezni a csehovi világ mondanivalóját és közelebb hozni azt a ma emberéhez.

A sok érdekes színházi kísérletből is kiemelkednek az orosz klasszikus prózából dramatizált változatok, amelyek a közismertebb történeteket újszerű és korszerűbb formában hozzák közelebb a mához. A legnagyobb sikert Gogol és Dosztojevszkij kitűnő művei aratják. A Nagyszínház művészi rangja az egész világon közismert, de a köny- nyebb műfajú zenés színházak is nagy népszerűségnek örvendenek. A moszkvai operettszlnházban Lehár és ■ Kálmán habkönnyű, de andalítóan kellemes muzsiká- jú darabjaira éppúgy lehetetlen jegyet szerezni, mint a látványos jelenetekben bővelkedő, modemre élezett musicalre a My fair Ladyre.

Az egyik legkedveltebb és ; leglátogatottabb . moszkvai színház kétségkívül a Szov- remennyik, magyarul úgy mondanánk: a Modern Színház. Ez a színház szerző- és témaválasztásában, ábrázolási eszközeiben egyaránt bátor

mJMmm

1973. április Z7.„ péntek

Pliszeckaja, mint Anna Karenina, a hasonnevű balettben, a Bolsoj színpadán.

ti bizalmat. Az író a kényes feleség szemével és igényével felépíti az eszményi férj figuráját, aztán lerombolja ezt a bálványszerű képet, hogy újraépítse immár valósabb, értékállóbb, az erkölcsi bukás után megtisztult elemekből. Az álerkölcs, az álszépség a tragikomikus szituációkban semmivé foszlik és egy új — helyenként idealizált — érték kerekedik felül

E vázlatos kép korántsem lenne elfogadható, ha nem tennék említést a Jermolova Színházban már régóta műsoron tartott kitűnő Anoui Piri arabról, a Tolvajbálról, amelyben a lebilincselően szórakoztató történet mellett, a rendező sok érdekes színpadi megoldással is ámulatba ejti a nézőt A legeredetibb fogás az, hogy a komédiában egy pantomim narrátor pár levegőbe rajzolt mozdulattal kibontja és összefoglalja az elkövetkezendő jelenetek sűrített lényegét A narrátor arca ketté van osztva, fele emberi, a másik fele bohócszerű. S ez is jelképes értelmű. Művészi telitalálat Eduardo de Filippo Az én családom című darabjának a rendezése is, amelyben a vérbő olasz humor, a romantika és a neorealizmus ízesen keveredik.

A HATALMAS világváros

a művészetek otthona is, és színházkultúrája is méltó a főváros hírnevéhez.

Dr. Hekli József

A fénykép is lehet több,

mint egy fénykép. Fehér Miklós most megnyílt gyöngyösi kiálltam is est bl®>- nyitja a művelődési ház klubtermében. A szándékát pedig a bemutató címéül választott szólásmondás töredéke hordozza.

Mintha azt mondaná? Látjátok, emberek, rohantok ki a városból a hegyek közé, virágot, fát, madarat látni, hallani, érezni, de hányán fedezitek fel az egésznek egy-egy részletét, hangulatát, szépségét? Meglátjátok-e a fától az erdőt? No, majd én segítek.

Néhány fénykép, ha több volna, már agyonnyomná a zsúfoltság a szemlélőt Így azonban van ideje megállni egyik-egyik előtt és rácsodálkoznia arra, amit lát. Szarvasbogár. Nincs benne semmi különös, de ahogy körülölelik a levelek, visz- szaverődnek kemény kitinjén a már lambszűrte fények, lágyan átfutják a félárnyékok, az valami soha nem látott pillanata a természet szépségének. Mindjárt ott található mellette a madárpárja, az Őszapó. Ez a cím is.

Akár tusrajz is lehetne a Tóparti bogáncsok, v&gy éppenséggel érzékeny vonalvezetésű rézmetszet Mégsem

Fától

az erdőt

Fehér Miklós kiállítása Gyöngyösön

az, mégis fénykép, de a ráérző ember szemével kiválasztott darab a víz környékének világábóL

Mennyivel többet mond már az őszi kirándulás, ahol az erdőmélyen két ember beiktat a rőtlombú fák alatt. Ennek a képnek a levegőjében benne érződik a hervadó lombok fanyar illata is. Míg az Erdei napsütésben szinte harsog a fény, sugározva az életörömöt

Finomságával, érzelmi telítettségével a Hóvirág lep még meg. De percekig fogva tart a Meseerdő is, ahol három szarvasbika vonul a bozótosban: csupa ideg, feszültség valamennyi. Mintha látnák a hátuk mögött az embert, akiről nem tudhatják: az életükre tör-e vagy gyönyörködik bennük, pompás. karcsú teltükben, mfl- tőságos és mégis könnyed mozgásukban.

Szinte valamennyi képet sorra kellene venni, de hagyjuk meg a felfedezés örömét a látogatónak is.

Ezek a képek csupán a természet egy darabkáját rögzítik a fehér és a fekete közötti színárnyalat különbözőségében. Mégis ott van bennük az ember, aki kiválasztja ezeket a részleteket, a kedve, az ízlése szerint, tehát amit megmutat, az már nem csupán a természet egy töredéke, hanem ő maga is, érzésvilága, vé-_ leménye, indulata, tanácsa, célja.

„ Fehér Miklós érzékeny n szépre. Az idillit és a drá- maiságtól mentes pillanatokat keresi. A békességre vágyik. Tehát válogat, alkata szerint, karaktere parancsszavára. Ha a természeti élet egyéb mozzanatait is láttatni akarná, teljesebbé válna a munkája. Többet adna a városlakó embernek, hiszen eredendő célja is ez — rádöbbenteni, láttatni, érzékeltetni.

Még annyit: technikája

szinte kifogástalan, képszerkesztő hozzáértése is elismerésre méltó. Jó ez a kiálr litas.

(G. Molnár F.) és korszerű. Nem véletlen, hogy két nagyszerű estét is köszönhetek neki. Az egyik élményt Csingiz Ajtmatov, kirgiz író, egy társszerzővel alkotott Megmászni a Fud- zsijamát című műve nyújtotta. Az érdekes darabból korunk alapvető kérdéseit megfogalmazó művészet hal- lik ki, remek színészi interpretálásban. A másik nagyszerű darabot mai orosz szerző, Roscsin írta, s Valentyin címmel játsszák, de * kifejezőbb ha magyarra úgy fordítanánk, hogy A fiú és a lány. A fiatal egyetemista fiú és lány találkozása, szerelme és szakítása évszázados téma és marad a jövőben is, a végtelenségig. Mindezt finoman, modemül, kifejezően intimen, líraian okosan, tapintatosan, találóan megrendezni nem volt könnyű feladat A modernség nem feltétlenül bizonyos újszerű és külső jegyek átvételét jelenti.

Egy mai előadás sokféleképpen lehet korszerű, de elsősorban összességében kell modernnek hatnia, nem csupán egyes részletedben. A Szovremennyik darabja részeiben és egészében is óriása és modem volt

A LÉNYEGÉBEN rövid,

örök történet alkalmat kínál arra is, hogy a mai szovjet ifjúság életének több izgalmas, kényes kérdését is színpadra vigye a szerző, sőt érintse a generációs problémát is.

A Művész Színház ffliáljá- hoz is színházi élmény fűz, ott láttam a kitűnő angol drámaíró, Oscar Wilde szellemes párbeszédekkel, sziporkázó aforizmákkal teli művét az Eszményi férjet A darab története egyszerű; Sir Robert Chiltem, az elegánsan őszülő, eszményi férj, a magas rangú külügyi tisztviselő, egykor államtitkot adott el jó pénzért, s abból gazdagodott meg. Most Mrs. Cheve- ley — titkának egyetlen ismerője — magas ellenszolgáltatást követet

Oscar Wilde pár szellemes

jelenettel megoldja a gordiuszi csomót és Sdr Chiltem visszanyeri a családi és baráVVNAA/NAA/^VV\/\AA/\A/VNAAAAAAA/VV\A/NAAAAAAAAAAAAXVSA»^,NAAAAA^\AAAAAA/SAA/>>AAAAAAAAAAAAAAA/\A^^^AAAAAAAAA^,V^^^^SAAAAAAAA^AAAA^AAAAAA/^VV<VV^AAAAAAAA/VS/^SA

Magyar remekírók

Nyolcvan kötet - 800 esztendő

A magyar könjrvnyomtatá«

és könyvkiadás 500. évfordulóján indul a Szépirodalmi Kiadó, Magyar remekírók című, 80 kötetre tervezett sorozata. A sorozatból az olvasók megismerhetik klasszikusainkat, a múlt, a a jelen jelentős íróit, a magyar irodalom folytonosságát.

A Magyar remekírók kötetei felölelik irodalmunk egészét, a középkortól napjainkig. Mintegy 800 évet fog át a teljes sorozat kódexeink legendaanyagától, a középkori krónikásoktól, a reneszánsz kori történetíróktól a XX. századi költői, drámai, lírai és kritikai antológiákig.

Klasszikusaink tervszerű, alaposabb és átfogóbb közreadásának tervezetét „Klasz- szikusainak jövője” című tanulmányában ülés Endre 1965-ben bocsátotta vitára a Kritika hasábjain. A sorozat vitája csaknem egy évig tartott, s az akkor még 140, később 160 kötetre tervezett sorozat fontosságát, jelentőségét minden hozzászóló hangsúlyozta.

A gazdag és tanulságos vita alapján átdolgozott tervet

1972-ben — a megvalósulás küszöbén —, Illés Endre „Diófát ültetni” címmel újra vitára bocsátotta a Kritika hasábjain. A vita során nyilvánvalóvá lett: sok a tervezett 160 kötet, sok a megjelentetésre szánt 20 év. Gyorsítani kéü a megjelentetést,

de a sorozat csonkítása nélkül. A megoldás: egy-egy író életműve, vagy az életműből készült válogatói 1000—2000 oldalon, bibliapapírra nyomva, évszázadonként más-más színű, egészvászon kötésben lát napvilágot. Az ünnepi könyvhétre jelenik meg két kötetben Csokoai Vitéz Mihály minden munkája két kötetben és Jókai Mór három regénye — az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és A kőszívő ember fiai. Még ebben az évben kiadják Nagy Lajos és Veres Péter válogatott munkáit, egy-egy kötetben,

(MTI)

n. rész

Nem rontott ajtóstul a házba. Egy rekkenő nyári délután — akkor már hetek óta az üzlet körül ólálkodott, a környék kispados házmestereit, mozgó fagylaltárusait, cigány utcaseprőit személyes ismerőseiként üdvözölte, és esténként Krúdy-regényeket olvasott —, igen, egy rekkenő nyári délután szóba elegyedett a kérdéses bolt kifutófiújával, meghívta egy fagylaltra, másnap ismét, és szombaton kivitte a gyereket a Vidám Parkba. Karikákat dobáltak, dodgemez- tek, megjárták az Elvarázsolt kastélyt, kipróbálták a Játékterem minden automatáját, és G. közben elmesélte, hogy ő maga is kifutó egy Rumbach utcai bőrhul- ladék-kereskedőnél — visz- szaemlékezett piros svájcisapkájára és a két nagyke- rekű tolókocsira — méghozzá kitűnő eredményű, friss egyetemi diplomával a zsebében, ráadásul olyan időkben, mikor az újságok szerint ilyen nem létezett. „En autószerelő szerettem volna lenni” — mondta a fiú a csodacsónakban. „Na és, hol van az megírva — mondta G. —, hogy már nem lehet az?! Csak egy esetben lehetetlen, ha feladja— ,fNem adom fel!” —- A fiú arca sugárzott a színes lámpák: fényében. Összemelegedtek. Nemsokára már 6 kérdezett. „És hová kellett cígölnie a bőrhulladékot?” — „Hová? Hát sportcipőkészítő maszekokhoz, kátée- szekhöz. A hulladékból fut- baltcipő stopli lett, némelyik ragyogó karriert csinált, elnyomorodott, félretaposott korában sem hajították a szemétdombra, hanem vitrinben őrizték kegyelettel — az aranylábú csapat aranycipős csatárának egyik stoplija,” Míg a fiú hullámvasutazott, G. : 1eoüs egy pádon várta, s

Rákosy Gergely:

A könyökcsö világa

közben arra gondolt, majd- nemhogy tisztátlan ez a kapcsolat kettejük között, hiszen egy kimondatlan cél a mozgató rugó, melyet csak egyik fél ismer. „Mint egy okádék homokos, úgy viselkedem — gondolta émelyegve — Egy pók, aki mintha lantot pengetne, szövi be a legyecskét.” Felnézett, egyik kocsi éppen akkor ért fel a holtpontra, sziluettje egy pillanatig megállapodott az alkonyi égen, majd ujjongó hujjoga- tások és lelkes sikoltozások közben eltűnt a mélyben. „Azért egészen mégsem —. mondta G. magában —, azért egészen nem. És tényleg szeretném, hogy ez a gyerek valaha autószerelő lehessen. Es ez már egészen független a könyökcsövektől. De a könyökcsövekre emellett változatlanul szükségem van, mert azt is szeretném, ha az unokahúgom álma is valóra válna... Te jó isten, mi vagyok én, jótékony Mikulás? Vagy csak ez is kutya önzés, a saját álmok eltemetéséért elégtétel vétel7

A következő héten a segéddel sörözött, s nemsokára elérkezett a pillanat, mikor a boltvezetőt invitálhatta meg egy cigányzenés vacsorára. Mindvégig az ürügy: a cső- és szerelvény szakemberek életének beható tanulmányozása. Unalmas este volt, sokkal szívesebben töltötte volna a kiíutófiú társaságában. A boltvezetőt nem érdekelték se a csövek, se a szerelvények, se a kereskedelem, csak két dóSág;

a pénz — 6 így mondta: jövedelem — és a Dunakanyarban- levő nyaralója — így mondta: hétvégi házikó. Szenvedélye pedig a horgászat. De egyelőre csak elméletben. A parton vége- hossza-nincs sorban mindenféle ember üldögél, és ő nem akar egy lenni közülük. A saját verandájáról szeretné kivetni a horgát. Mégiscsak más. Jelen pillanatban leghőbb vágya egy teleszkópos olasz üvegbot. Dehát ezt nem olyan egyszerű megszerezni. Általában, amit az ember szeretne, azt sohse lehet kapni... G. mohón belekapaszkodott a felcsillanó lehetőségbe. „Én meg- szerzem!” — mondta gyorsan.

Sgy rövid hónap leforgása alatt sikerűit megszereznie a teleszkópos üvegbotot, valóban remek darab volt, végtelenül hajlékony, pehelykönnyű, s egy mozdulattal alig félméteresre ösz- szetolható. Csak amikor átadta, akkor rukkolt elő a könyökcsövekkeL Akármilyen, akármennyi! — lelkesedett a boltvezető. — És nehogy azt képzelje, hogy az üvegbot miatt!” G. bizonykodott, hogy dehogyis képzeli, magában pedig arra gondolt, hogy ez a körülmény most már örökké tisztázatlan marad.

Mindent összevéve, két évig tartott, míg G. unokahúgának sikerült kiszakítania magát a közös budi gyötrelmeiből. G. ékkor már a japán közmondás — Mire kész a ház, itt a halál! — magyar változatát formál- gatta.

Ez idő tájt a kemény kopó már időnként nyüszített.

— „Mi a baj?" — érdeklődött G. „Dagad a bokám.”

— „El kell menned orvoshoz, majd felír valamit.” — „Felír, azt elhiszem! De a tizennyolc gépből nem ír le egyel se.” — „Csak ttom úgy érted, hogy tizennyolc gépet egymagádnak kell ellátnod?!” — ,J!ana, hát hogy értem?” — „XJgy emlékszem, valamikor csak négy geped volt.” — „Jói emlékszel, négy rossz gép, szakadt a szál, elakadás, minden. De azért csak négy gép volt az a négy gép, s ez a tizennyolc csak tizennyolc, ha ultramodern is. És ezért a szál itt is szakad ám, ha

nem is olyan, gyakran

__

N

em tudom, lehet, hogy csak kikészültem, elavultam, én is, a gyár talán jobban tenné, ha bennünket■ is kicserélne ultramodern munkásnőkre, akiknek feszes a bokájuk, s az idegeik ára- Ionból vannak...”

Igen, csak ennyi. G. uno- kahúgg a ©'árat mindig csak

gyárnak nevezte. Á Lordok

Háza, Sorvasztó stb. ismeretében G. ezt rendkívül figyelemreméltónak tartotta. Szinte megrendítenek, bár tudatában volt, hogy sokan az efféle árnyalatokat észre sem veszik. Amikor egy rab a börtönét Lordok Házának titulálja, abban a nékikeseredett cinizmuson kívül invitálás is lappang, valahogy így: „Aki nem hiszi, próbálja ki, tessék, tessék, csak folyvást tessék, várjuk az újabb madarakat, s nyílván nem hiába, mert ahogy elődeink voltak, lesznek utódaink is!” Viszont mikor Z. és kollégái a Rádiót Sorvasztanak nevezik útan-út- félen (tájékozatlanok és vadidegenek előtt pedig még külön nyomatékkai), abban kendőzés, taszítás és álcázás rejlik — védik, óvják átlagon felül kényes munkahelyüket. (G.-nek és F.-nek volt alkalmuk elégszer látni, hogyan és mennyire sar- vadoznak odabenn a szerkesztők. P.-nek különösen, aki mint Ezüst Kecske-díjas hangjátékszerző, különösképp szívesen látott vendég volt a Rádióban.)

Ha valaki a feleségét nem bé-nejemezi, oldalbordamoz- za, hanem egyszerűen azt mondja: a feleségem — az a házasság lehet nehéz, küzdelmes, (időnként veszekedésekkel tarkított), de egy majdnem bizonyos: a házastársakat az átlagosnál erősebb, biztos és megbízható szálak fűzik össze. G. unokahúga most tizenöt év múltán is, ha akár éppen akkor tért is haza tizennyolc gépe mellől dagadó bokával, s ha némelykor még annyi energiája sem maradt, hogy a konyhából elrekeszelt fürdőszobájában az IKKA-utal- ványra kiküzdött kádjába vizet engedjen — a gyárat mindenkor csak gyárnak nevezte.

(Lear Wilde-tól Roscsinig

Moszkvai színházi levél