Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

Brezsnyev küszöbönálló bonni látogatásáról MOSZKVA: A csütörtöki szovjet la­pok Leonyid Brezsnyev be­jelentett bonni látogatásá­nak előzetes nyugatnémet visszhangjával foglalkoznak. Grigorjev, a Pravda bon­ni tudósítója megállapítja, hogy a nyugatnémet társa­dalom különböző köreiben elégedettek a nyugatnémet— szovjet kapcsolatok fokoza­tos fejlődésével. Grünewald, a nyugatné­met kormány szóvivője, a Pravda munkatársa előtt ki­jelentette: Brezsnyev küszö­bönálló látogatása új fázist jelent abban a politikában, amely a nyugatnémet—szov­jet szerződés megkötésével indult eL Hessen tartomány minisz­terelnöke, Albert Osswald, kijelentette a szovjet új­ságírónak, hogy az SZKP KB főtitkárának látogatása a két ország közötti kap­csolatok békés korszakának beköszöntését jelenti. Vagyim Ivanov írja a Szovjetszkaja Rosszija csü­törtöki számában: Azok a választópolgárok, akik tavaly ősszel a bun- destagi választásokon az SPD—FDP kormánykoalíció­ra adták le voksukat, ezzel egyben- bizalmat szavaztak a« SBOvjetuniéval és a kelet­európai országokkal váló kapcsolatok további rende­zése politikájának. A vá­lasztópolgárok most azt vár­ják, hogy a nyugatnémet —szovjet és a nyugatnémet —lengyel szerződések, ame­lyeket 1970-ben írtak alá, konkrét tartalmat kapjanak, s folytatódjék az európai bé­ke és biztonság szavatolásá­ra irányuló politika. Heinz Kühn, az Észak- Rajna-Vesztfáliai tartomá­nyi miniszterelnök, a CSU elnökhelyettese kijelentette a Szovjetszkaja Rosszija mun­katársának: bízik benne, hogy Leonyid Brezsnyevet szívélyesen fogadják, külö­nösen itt, Észak-Rajna- Vesztfáliában, amely a Né­met Szövetségi Köztársaság ipari központja és ahol kü­lönösen sok munkás éL BONN: Nyilatkozatban üdvözölte a Német Kommunista Párt elnöksége Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Közpon­ti Bizottsága főtitkárának május 18-án kezdődő nyu­gat-németországi látogatá­sát. A nyilatkozat megállapít­ja: „Leonyid Brezsnyev lá­togatása annak köszönhető — mutat rá a nyilatkozat —, hogy a szocialista közös­ség a Szovjetunió vezetésé­vel, következetesen munkál­kodik a béke, a biztonság és a haladás megteremté­sén, és a békeszerető erők­kel együttműködve az im­perializmust a békés egy­más mellett élésre kénysze­ríti.” A Német Kommunista Párt elnöksége felhívja az NSZK békeszerető és haladó erőit, hogy közös akciókban tegyenek hitet a Szovjet­unióval kialakult kapcsola­tok normalizálása, a béke es a biztonság mellett és fo­gadják barátsággal az SZKP ' Központi Bizottságának fő­titkárát. •k Az NKP elnöksége beje­lentette. hogy számos hala­dó szervezettel közösen má­jus 18-án Leonyid Brezs­nyev Bonnba érkezésekor baráti fogadtatást rendez­nek, május 19-én 13.00 óra­kor pedig a város főterén nagygyűlést és felvonulást tartanak. zetésévei Japánban tartóz­kodó kínai küldöttség leg­fontosabb célkitűzésének minősíti a Szovjetunió által felajánlott szibériai koope­rációban való japán részvé­tel meghiúsítását. A lap rámutat: a nagy létszámú kínai küldöttség mindent elkövet annak ér­dekében, hogy mozgósítsa a japán—szovjet gazdasági együttműködés ellen azokat az erőket, amelyek ezt el­lenzik Tokióban. Idéz egy magas rangú japán külügyi tisztviselőt, aki elmondotta, hogy a Tanaka-kormány számára rendkívül kényel­metlen a kínaiak nyilván­való szándéka, hogy aka­dályozzák a japán—szovjet kapcsolatok fejlődését. A lap szerint a kínai szándék félreérthetetlen bizonyítéka, hogy a küldöttség részvevő­je Li Szu-ven, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a szov­jet—kínai kapcsolatok egyik szakértője, a kínai küldött­ség ugyanakkor kapcsolato­kat kíván teremteni a Ja­pánban élő tajvaniakkal is. Erre mutat, hogy jelen van a delegációban Tung Csi- vu egykori tábornok, aki széles körű érintkezést tart fenn tajvani honfitársaival. Egyiptom új diplomáciai kampánya KAIRO: Egyiptom — az A1 Mesza című lap értesülése szerint — új diplomáciai kampányt kezdeményez a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájá­nak előkészítésére. Kairó mindenekelőtt' arról kívánja meggyőzni a világot, hogy Izraellel ellentétben elfo­gadta a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát, míg Izrael obstrukciós magatar­tása a Jarring-misszió fel­függesztéséhez és a négyha­talmi tárgyalások megszakí­tásához vezetett. •Egyiptom továbbra is a szívén viseli a politikai rendezés ügyét, s csak ak­kor nyúl a katonai megol­dáshoz, ha már semmi re­ményt sem lát a megszállt arab területek békés úton történő felszabadítására - és a Palesztinái arabok jogai­nak helyreállítására. A bé­kés megoldás kitartó szor­galmazása abból a felelős­ségteljes felfogásból ered, hogy Kairó semmiképpen sem akarja új világháború­ba sodorni a világot. 197«. április 27., péntek Stanislaw Trepczinski len­gyel külügyminiszter-helyet­tes, az ENSZ 27. közgyűlé­sének elnöke kairói nyilat­kozatában optimizmussal szólt a közel-keleti rende­zés kilátásairól. Annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy még mindig az Egyesült Nemzetek Szer­vezete jelenti a legnagyobb reményt a közel-keleti prob­léma megoldására. Amennyi­ben Izrael továbbra is meg­tagadja az ENSZ-határoza- tok végrehajtását — mon­dotta —, szembe kell néznie azzal, hogy a világszerve­zetben uralkodó közfelfogás nemzetközi szankciókat kényszerít rá. Az Al Ahram New Yorlt-i jelentése diplomáciai forrá­sokra hivatkozva arról tu­dósít, hogy a Biztonsági Ta­nács elé terjesztendő újabb Jarring-beszámoló valószí­nűleg az ENSZ-megbízott küldetésének a végét jelen­ti. Ebben az esetben új módszert kell találni a ha­tározat végrehajtására. Kínai mesterkedések A hongkongi Far Eastern Aconomic Review legúiabb száma a Liao Cseng-csi ve­KamMzsai hazafiak újabb olfenzívája A kambodzsai felszabadító fegyveres erők csütörtök hajnalban rakétatámadást intéztek Phnom Penh fővá­ros katonai repülőtere és nyugati elővárosai ellen. Az első jelentések szerint 19-en meghaltak, 62-en megsebe­sültek. Súlyos anyagi károk keletkeztek. Az akció mind­össze 15 percig tartott. E rö­vid idő alatt rakéták tucat­jai csapódtak be ellenséges állásokba. Mint az AFP megjegyzi, a felszabadító erők Kam­bodzsában megkezdték az offenzíva új szakaszát. Or­szágszerte támadják a Phnom Penh-i rezsim állá­sait, s egy nap alatt egyebek között elfoglalták a Phnom Penhtől mindössze 20 kilo­méternyire levő Kompong Kantuot kereskedelmi köz­pontot, a fővárostól négy-öt kilométernyire felszabadítot­tak két falut, s a Phnom Penht Saigonnal összekötő 1 számú közút mentén meg- futamodásra kényszerítették a rezsim két megerősített állásának védőit. Grabert—Kohl tárgyalásai Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Horst Grabert nyu­gatnémet államtitkár (kan­cellári hivatal), csütörtökön délelőtt újabb megbeszélés­re ült össze Bonnban. A két államtitkár tárgyalásainak újabb fordulóján az NDK és az NSZK között megkötött alapszerződés végrehajtásá­val összefüggő kérdéseket vitatják meg. A megbeszéléseken szerep­lő kérdések nem ismerete­sek, mert a két küldöttség már a legutóbbi, március 22-i berlini találkozón teljes hírzárlatban állapodott meg. MOSZKVA: Csütörtökön a szovjet fő­városban nyilvánosságra hoz­ták annak az egyezménynek a szövegét, amelyet Bulgária, Magyarország, az NDK, Len­gyelország, Románia, a Szov­jetunió és Csehszlovákia kor­mánya írt alá április 24-én, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői ve­zérkarának, valamint más irányító szerveinek jogképes­ségéről, kiváltságairól és sért­hetetlenségéről. Az egyezmény rögziti az egyesített fegyveres erők ve­zérkarának és más irányító szerveinek a feladatuk végre­hajtásához szükséges jogké­pességet, kiváltságokat és sérthetetlenséget. VARSÓ: A LEMP politikai bizottsá­ga megtárgyalta a szocialista demokrácia lengyelországi fejlesztésének időszerű kérdé­seit és meghatározta a nem­zeti egységfront, a szakszerve­zetek és az önigazgatási szer­vek szerepét, feladatait. A politikai bizottság hatá­rozata hangsúlyozza, hogy a nemzeti egységfront az ország összes hazafias, öntudatos és aktív állampolgárát a nép és a szocialista állam alapvető érdekeinek megvalósítása ér­dekében fogja össze. A nem­zeti egységfront a szocialista demokrácia fejlesztésének legszélesebb területe és for­mája, biztosítja a lakosság ál­talános részvételét az állam és a nép lényegbe vágó ügyei­nek intézésében. PORT-AU-PRINCE: Az Egyesült Államok a leg­korszerűbb fegyverekkel sze­reli fel haiti hadseregét — közölte Adrién Raymond, a Karib-tengeri ország hadügy­minisztere. Hozzátette: „végre itt az idő, hogy élvezhessük barátaink támogatását”. Ez a támogatás mindenekelőtt az észak-amerikai nagytőke ér­dekeit szolgálja, hiszen az or­szágban az egy főre jutó nem­zeti jövedelem 75—80 dollár, a felnőtt lakosság 80 száza­léka írástudatlan. A fegyver­szállítások fő célja: megbíz­ható hídfőállás kiépítése Ku­ba megfélemlítésére, a közép-’ amerikai és karib-tengeri tér­ség haladó mozgalmainak megsemmisítésére. WASHINGTON: Wíllim Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere, május elején körutazást tesz több latin-amerikai ország­ban. Mint szerdán Washing­tonban közölték, Rogers tíz országba, köztük Mexikóba, Kolumbiába, Venezuelába, Peruba, Bolíviába, Brazíliába és Paraguayba látogat el. PÁRIZS: Csütörtökön Párizsba érke­zett William Sullivan, távol­keleti ügyekkel megbízott, amerikai külügyi államtitkáé- helyettes. A VDK párizsi nagykövet­sége és a washingtoni Fehér Ház szerdai közleménye sze­rint, az amerikai diplomata és Nguyen Co Thach,, a de­mokratikus Vietnam külügy­miniszter-helyettese pénteken délelőtt tanácskozásra ül ösz- sze a francia fővárosban, hogy előkészítse a vietnami békemegállapodás szigorú végrehajtását célzó intézke­déseknek a megvizsgálását. TOKIO: A Vietnami Demokratikus Köztársaság és Japán „igen hamar” tárgyalásokat kezd a két ország diplomáciai kap­csolatainak megteremtéséről — közölte csütörtökön a ja­pan külügynúnisztérium szó­vivője. Moszkva - Washington: Milliárdos üzletek A MOSZKVÁBÓL és Washingtonból érkező hírek az utóbbi hetekben egyre sűrűbben és egyre nagyobb következetességgel jelezték, hogy áttörés készülődik a szovjet—amerikai kereske­delmi és gazdasági kapcso­latokban. A világ két, gaz­daságilag is legnagyobb tel­jesítőképességű országa kö­zött eddig az amerikai hi­degháborús és megkülönböz­tető politika, illetve ennek „utóvédharcai” akadályozták a korszerű és normális ke­reskedelmi kapcsolatot. 1971- ben például a' szovjet—ame­rikai árucsere teljes értéke még csak 220 millió dollár volt, körülbelül negyedrésze annak a külkereskedelmi forgalomnak, amelyet a Szovjetunió Nyugat-Német- országgal, vagy Japánnal bo­nyolított le! 1972-ben már ugrásszerű növekedés volt tapasztalha­tó: az árucsere-forgalom a Szovjetunió és az. Egyesült Államok között elérte a 842 millió dolláros szintet. Mindez természetesen még mindig nem állott arányban a tényleges lehetőségekkel és mindkét oldalon komoly, magasszintű erőfeszítések történtek az akadályok el­hárítására Ilyen volt Pa toli- csev -szovjet' külkereskedel­mi miniszter látogatása az Egyesült Államokban és megbeszélései Nixon ameri­kai elnökkel, — majd ez év tavaszán Shultz amerikai pénzügyminiszter moszkvai megbeszélései, amelyek so­rán Brezsnyevve 1 is tár­gyalt. E magas szintű megbeszé­lések szolgáltatták a köz­vetlen előjátékot és kísére­tet a legutóbbi időszak nagy­szabású megállapodásai szá­mára. Ezek közül a legje­lentősebbek — a „születés” sorrendjében — a követke­zők voltak: Először: az úgynevezett „kámai szerződések” szerint a Szovjetuniónak mintegy 110 millió dollár értékben szállít az Egyesült Államok automata gépsorokat, öntö­dei felszereléseket a Kóma folyó mellett épülő óriási teherautógyár számára. (Jel­lemző, hogy 1971-ben a Ford-gyár még a Pentagon nyomására volt kénytelen visszalépni a kámai koope­rációtól, amely most az amerikai hivatalos körök közvetlen támogatásával jön létre.) Másodszor: az Occidental Petroleum Corporation és a szovjet külkereskedelmi mi­nisztérium vezetői aláírták a Volga menü műtrágyaipa­ri komplexum létesítéséről szóló szerződést. Az Egye­sült Államok — pontosab­ban az amerikai cég —szál­lítja a berendezéseket és a technológiát. Az alapanya­got a közeli szovjet földgáz- források szolgáltatják, és az új üzem évente négymillió tonna ammóniát, s egymil­lió tonna karbamidot állít majd elő. A szállításokért a szovjet fél a létesítendő üzem késztermékeivel fizet. A kölcsönös szállítások ér­téke a húsz évre szóló szer­ződés ideje alatt mintegy 8 milliárd dollár lesz. ÉRLELŐDIK a harma­dik nagyszabású megállapo­dás is: hat amerikai cég be­jelentette, hogy az év vé­géig megegyezést kívánnak kötni a szibériai földgázlelő­helyeket Murmanszkkal, il­letve a Csenő us-óceánnal összekötő gázvezeték építé­sére. Az amerikai külkeres­kedelmi minisztérium becs­lései szerint az esetleges földgázkooperáció 45 milli­árd dolláros nagyságrendű üzlet lesz, azaz körülbelül hatvanszorosa a jelenlegi szovjet—amerikai évi külke­reskedelmi forgalomnak! A már létrejött két meg­állapodás és b harmadik le­hetőség az eddiginél is plasztikusabbam mutatja, hogy a jelenlegi színvonal mennyire nem felel meg a két ország tényleges gazda­sági erejének. Joggal vetődik fel a kér­dés, hogy az Egyesült Álla­mok kormányát milyen té­nyezők késztették korábbi álláspontjának megváltozta­tására. Nyilvánvaló, hogy a változás okát nem az ame­rikai vezető körök poliükai nézeteinek vagy világszem­léletének megváltozásában kell keresni. A változás oka: az Egyesült Államok gazda­sági érdekeinek módosulása a gyorsan változó nemzet­közi erőviszonyok közepette. AZ AMERIKAI magatar­tásban szerepet játszó té­nyezők közül a következőket érdemes megemlíteni: 1. az Egyesült Államok világke­reskedelmi pozícióinak gyen­gülése az export fokozását elengedhetetlenül szükséges­sé {ette. 2. Amerikát ma már igen érzékenyen érint­heti, ha lemarad nyugat­európai és japán verseny­társaival szemben a „keleti piacokon”. 3. A tőkésvilág­ban mind súlyosabbá váló energiaválság a Szovjetunió­val, mint potenciális „ener­giaszállítóval” fenntartott kapcsolat kibővítésére ösz­tönzi az amerikai gazdasági köröket. A Nixon-adminisztráció az említett gazdasági érdekek szolgálatéban most igyek­szik megterc '.leni a szovjet —amerikai gazdasági iu&­I csőlátók fejlődésének szer­ződéses és jogi kereteit. Ilyen lépés volt például 1972 októberében a második vi­lágháborús kölcsönbérleti szerződés ügyében létrejött megegyezés és ezzel párhu­zamosan az első szovjet— amerikai „általános keres­kedelmi megállapodás” meg­kötése. Ezt követte az ame­rikai kongresszus határoza­ta, amely felhatalmazta az elnököt az Export-Import Bank igénybevételére az európai szocialista országok­ba irányuló szállítások meg­hitelezésére. (Eddig ezt a hidegháborús maradvány­ként érvényben levő meg­szorítási intézkedések tiltot­ták.) A most is érvényes kor­látok között a legjelentő­sebb, hogy az Egyesült Ál­lamok megtagadja az úgy­nevezett „legnagyobb ked­vezmény elvének” érvénye­sítését a Szovjetunióval és más európai szocialista or­szágokkal folytatott keres­kedelmében. Az a törvény- javaslat, amelyet Nixon a közelmúltban a szenátus elé terjesztett, egyik leglénye­gesebb pontjában éppen ezt a korlátozást kívánja meg­szüntetni. Az amerikai kongresszusban elsősorban a kifejezetten hadiipari érde­keltségű monopóliumok szó­szólói éles harcot vívnak az említett akadályok eltávolí­tása ellen. AMENNYIBEN a kor­mányzatnak sikerül megtör­nie az ellentábort — a szak­értők arra számítanak, hogy a szovjet—amerikai árucse­re-forgalom 1980-ra, tehát hét év alatt, elérheti az évi 4 milliárd dolláros szintet — a mai színvonal csaknem hétszeresét. Ez természete­sen rendkívüli politikai je­lentőségű fejlemény is. hi­szen óhatatlanul befolyásol­ja a szovjet—"v»--ikai po­litikai kapcsolatodat és ez­zel voltaképpen a világpo­litika egés2 légkörét. —i. —i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom