Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-27 / 97. szám
Brezsnyev küszöbönálló bonni látogatásáról MOSZKVA: A csütörtöki szovjet lapok Leonyid Brezsnyev bejelentett bonni látogatásának előzetes nyugatnémet visszhangjával foglalkoznak. Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója megállapítja, hogy a nyugatnémet társadalom különböző köreiben elégedettek a nyugatnémet— szovjet kapcsolatok fokozatos fejlődésével. Grünewald, a nyugatnémet kormány szóvivője, a Pravda munkatársa előtt kijelentette: Brezsnyev küszöbönálló látogatása új fázist jelent abban a politikában, amely a nyugatnémet—szovjet szerződés megkötésével indult eL Hessen tartomány miniszterelnöke, Albert Osswald, kijelentette a szovjet újságírónak, hogy az SZKP KB főtitkárának látogatása a két ország közötti kapcsolatok békés korszakának beköszöntését jelenti. Vagyim Ivanov írja a Szovjetszkaja Rosszija csütörtöki számában: Azok a választópolgárok, akik tavaly ősszel a bun- destagi választásokon az SPD—FDP kormánykoalícióra adták le voksukat, ezzel egyben- bizalmat szavaztak a« SBOvjetuniéval és a keleteurópai országokkal váló kapcsolatok további rendezése politikájának. A választópolgárok most azt várják, hogy a nyugatnémet —szovjet és a nyugatnémet —lengyel szerződések, amelyeket 1970-ben írtak alá, konkrét tartalmat kapjanak, s folytatódjék az európai béke és biztonság szavatolására irányuló politika. Heinz Kühn, az Észak- Rajna-Vesztfáliai tartományi miniszterelnök, a CSU elnökhelyettese kijelentette a Szovjetszkaja Rosszija munkatársának: bízik benne, hogy Leonyid Brezsnyevet szívélyesen fogadják, különösen itt, Észak-Rajna- Vesztfáliában, amely a Német Szövetségi Köztársaság ipari központja és ahol különösen sok munkás éL BONN: Nyilatkozatban üdvözölte a Német Kommunista Párt elnöksége Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának május 18-án kezdődő nyugat-németországi látogatását. A nyilatkozat megállapítja: „Leonyid Brezsnyev látogatása annak köszönhető — mutat rá a nyilatkozat —, hogy a szocialista közösség a Szovjetunió vezetésével, következetesen munkálkodik a béke, a biztonság és a haladás megteremtésén, és a békeszerető erőkkel együttműködve az imperializmust a békés egymás mellett élésre kényszeríti.” A Német Kommunista Párt elnöksége felhívja az NSZK békeszerető és haladó erőit, hogy közös akciókban tegyenek hitet a Szovjetunióval kialakult kapcsolatok normalizálása, a béke es a biztonság mellett és fogadják barátsággal az SZKP ' Központi Bizottságának főtitkárát. •k Az NKP elnöksége bejelentette. hogy számos haladó szervezettel közösen május 18-án Leonyid Brezsnyev Bonnba érkezésekor baráti fogadtatást rendeznek, május 19-én 13.00 órakor pedig a város főterén nagygyűlést és felvonulást tartanak. zetésévei Japánban tartózkodó kínai küldöttség legfontosabb célkitűzésének minősíti a Szovjetunió által felajánlott szibériai kooperációban való japán részvétel meghiúsítását. A lap rámutat: a nagy létszámú kínai küldöttség mindent elkövet annak érdekében, hogy mozgósítsa a japán—szovjet gazdasági együttműködés ellen azokat az erőket, amelyek ezt ellenzik Tokióban. Idéz egy magas rangú japán külügyi tisztviselőt, aki elmondotta, hogy a Tanaka-kormány számára rendkívül kényelmetlen a kínaiak nyilvánvaló szándéka, hogy akadályozzák a japán—szovjet kapcsolatok fejlődését. A lap szerint a kínai szándék félreérthetetlen bizonyítéka, hogy a küldöttség részvevője Li Szu-ven, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a szovjet—kínai kapcsolatok egyik szakértője, a kínai küldöttség ugyanakkor kapcsolatokat kíván teremteni a Japánban élő tajvaniakkal is. Erre mutat, hogy jelen van a delegációban Tung Csi- vu egykori tábornok, aki széles körű érintkezést tart fenn tajvani honfitársaival. Egyiptom új diplomáciai kampánya KAIRO: Egyiptom — az A1 Mesza című lap értesülése szerint — új diplomáciai kampányt kezdeményez a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájának előkészítésére. Kairó mindenekelőtt' arról kívánja meggyőzni a világot, hogy Izraellel ellentétben elfogadta a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát, míg Izrael obstrukciós magatartása a Jarring-misszió felfüggesztéséhez és a négyhatalmi tárgyalások megszakításához vezetett. •Egyiptom továbbra is a szívén viseli a politikai rendezés ügyét, s csak akkor nyúl a katonai megoldáshoz, ha már semmi reményt sem lát a megszállt arab területek békés úton történő felszabadítására - és a Palesztinái arabok jogainak helyreállítására. A békés megoldás kitartó szorgalmazása abból a felelősségteljes felfogásból ered, hogy Kairó semmiképpen sem akarja új világháborúba sodorni a világot. 197«. április 27., péntek Stanislaw Trepczinski lengyel külügyminiszter-helyettes, az ENSZ 27. közgyűlésének elnöke kairói nyilatkozatában optimizmussal szólt a közel-keleti rendezés kilátásairól. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy még mindig az Egyesült Nemzetek Szervezete jelenti a legnagyobb reményt a közel-keleti probléma megoldására. Amennyiben Izrael továbbra is megtagadja az ENSZ-határoza- tok végrehajtását — mondotta —, szembe kell néznie azzal, hogy a világszervezetben uralkodó közfelfogás nemzetközi szankciókat kényszerít rá. Az Al Ahram New Yorlt-i jelentése diplomáciai forrásokra hivatkozva arról tudósít, hogy a Biztonsági Tanács elé terjesztendő újabb Jarring-beszámoló valószínűleg az ENSZ-megbízott küldetésének a végét jelenti. Ebben az esetben új módszert kell találni a határozat végrehajtására. Kínai mesterkedések A hongkongi Far Eastern Aconomic Review legúiabb száma a Liao Cseng-csi veKamMzsai hazafiak újabb olfenzívája A kambodzsai felszabadító fegyveres erők csütörtök hajnalban rakétatámadást intéztek Phnom Penh főváros katonai repülőtere és nyugati elővárosai ellen. Az első jelentések szerint 19-en meghaltak, 62-en megsebesültek. Súlyos anyagi károk keletkeztek. Az akció mindössze 15 percig tartott. E rövid idő alatt rakéták tucatjai csapódtak be ellenséges állásokba. Mint az AFP megjegyzi, a felszabadító erők Kambodzsában megkezdték az offenzíva új szakaszát. Országszerte támadják a Phnom Penh-i rezsim állásait, s egy nap alatt egyebek között elfoglalták a Phnom Penhtől mindössze 20 kilométernyire levő Kompong Kantuot kereskedelmi központot, a fővárostól négy-öt kilométernyire felszabadítottak két falut, s a Phnom Penht Saigonnal összekötő 1 számú közút mentén meg- futamodásra kényszerítették a rezsim két megerősített állásának védőit. Grabert—Kohl tárgyalásai Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Horst Grabert nyugatnémet államtitkár (kancellári hivatal), csütörtökön délelőtt újabb megbeszélésre ült össze Bonnban. A két államtitkár tárgyalásainak újabb fordulóján az NDK és az NSZK között megkötött alapszerződés végrehajtásával összefüggő kérdéseket vitatják meg. A megbeszéléseken szereplő kérdések nem ismeretesek, mert a két küldöttség már a legutóbbi, március 22-i berlini találkozón teljes hírzárlatban állapodott meg. MOSZKVA: Csütörtökön a szovjet fővárosban nyilvánosságra hozták annak az egyezménynek a szövegét, amelyet Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya írt alá április 24-én, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői vezérkarának, valamint más irányító szerveinek jogképességéről, kiváltságairól és sérthetetlenségéről. Az egyezmény rögziti az egyesített fegyveres erők vezérkarának és más irányító szerveinek a feladatuk végrehajtásához szükséges jogképességet, kiváltságokat és sérthetetlenséget. VARSÓ: A LEMP politikai bizottsága megtárgyalta a szocialista demokrácia lengyelországi fejlesztésének időszerű kérdéseit és meghatározta a nemzeti egységfront, a szakszervezetek és az önigazgatási szervek szerepét, feladatait. A politikai bizottság határozata hangsúlyozza, hogy a nemzeti egységfront az ország összes hazafias, öntudatos és aktív állampolgárát a nép és a szocialista állam alapvető érdekeinek megvalósítása érdekében fogja össze. A nemzeti egységfront a szocialista demokrácia fejlesztésének legszélesebb területe és formája, biztosítja a lakosság általános részvételét az állam és a nép lényegbe vágó ügyeinek intézésében. PORT-AU-PRINCE: Az Egyesült Államok a legkorszerűbb fegyverekkel szereli fel haiti hadseregét — közölte Adrién Raymond, a Karib-tengeri ország hadügyminisztere. Hozzátette: „végre itt az idő, hogy élvezhessük barátaink támogatását”. Ez a támogatás mindenekelőtt az észak-amerikai nagytőke érdekeit szolgálja, hiszen az országban az egy főre jutó nemzeti jövedelem 75—80 dollár, a felnőtt lakosság 80 százaléka írástudatlan. A fegyverszállítások fő célja: megbízható hídfőállás kiépítése Kuba megfélemlítésére, a közép-’ amerikai és karib-tengeri térség haladó mozgalmainak megsemmisítésére. WASHINGTON: Wíllim Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere, május elején körutazást tesz több latin-amerikai országban. Mint szerdán Washingtonban közölték, Rogers tíz országba, köztük Mexikóba, Kolumbiába, Venezuelába, Peruba, Bolíviába, Brazíliába és Paraguayba látogat el. PÁRIZS: Csütörtökön Párizsba érkezett William Sullivan, távolkeleti ügyekkel megbízott, amerikai külügyi államtitkáé- helyettes. A VDK párizsi nagykövetsége és a washingtoni Fehér Ház szerdai közleménye szerint, az amerikai diplomata és Nguyen Co Thach,, a demokratikus Vietnam külügyminiszter-helyettese pénteken délelőtt tanácskozásra ül ösz- sze a francia fővárosban, hogy előkészítse a vietnami békemegállapodás szigorú végrehajtását célzó intézkedéseknek a megvizsgálását. TOKIO: A Vietnami Demokratikus Köztársaság és Japán „igen hamar” tárgyalásokat kezd a két ország diplomáciai kapcsolatainak megteremtéséről — közölte csütörtökön a japan külügynúnisztérium szóvivője. Moszkva - Washington: Milliárdos üzletek A MOSZKVÁBÓL és Washingtonból érkező hírek az utóbbi hetekben egyre sűrűbben és egyre nagyobb következetességgel jelezték, hogy áttörés készülődik a szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban. A világ két, gazdaságilag is legnagyobb teljesítőképességű országa között eddig az amerikai hidegháborús és megkülönböztető politika, illetve ennek „utóvédharcai” akadályozták a korszerű és normális kereskedelmi kapcsolatot. 1971- ben például a' szovjet—amerikai árucsere teljes értéke még csak 220 millió dollár volt, körülbelül negyedrésze annak a külkereskedelmi forgalomnak, amelyet a Szovjetunió Nyugat-Német- országgal, vagy Japánnal bonyolított le! 1972-ben már ugrásszerű növekedés volt tapasztalható: az árucsere-forgalom a Szovjetunió és az. Egyesült Államok között elérte a 842 millió dolláros szintet. Mindez természetesen még mindig nem állott arányban a tényleges lehetőségekkel és mindkét oldalon komoly, magasszintű erőfeszítések történtek az akadályok elhárítására Ilyen volt Pa toli- csev -szovjet' külkereskedelmi miniszter látogatása az Egyesült Államokban és megbeszélései Nixon amerikai elnökkel, — majd ez év tavaszán Shultz amerikai pénzügyminiszter moszkvai megbeszélései, amelyek során Brezsnyevve 1 is tárgyalt. E magas szintű megbeszélések szolgáltatták a közvetlen előjátékot és kíséretet a legutóbbi időszak nagyszabású megállapodásai számára. Ezek közül a legjelentősebbek — a „születés” sorrendjében — a következők voltak: Először: az úgynevezett „kámai szerződések” szerint a Szovjetuniónak mintegy 110 millió dollár értékben szállít az Egyesült Államok automata gépsorokat, öntödei felszereléseket a Kóma folyó mellett épülő óriási teherautógyár számára. (Jellemző, hogy 1971-ben a Ford-gyár még a Pentagon nyomására volt kénytelen visszalépni a kámai kooperációtól, amely most az amerikai hivatalos körök közvetlen támogatásával jön létre.) Másodszor: az Occidental Petroleum Corporation és a szovjet külkereskedelmi minisztérium vezetői aláírták a Volga menü műtrágyaipari komplexum létesítéséről szóló szerződést. Az Egyesült Államok — pontosabban az amerikai cég —szállítja a berendezéseket és a technológiát. Az alapanyagot a közeli szovjet földgáz- források szolgáltatják, és az új üzem évente négymillió tonna ammóniát, s egymillió tonna karbamidot állít majd elő. A szállításokért a szovjet fél a létesítendő üzem késztermékeivel fizet. A kölcsönös szállítások értéke a húsz évre szóló szerződés ideje alatt mintegy 8 milliárd dollár lesz. ÉRLELŐDIK a harmadik nagyszabású megállapodás is: hat amerikai cég bejelentette, hogy az év végéig megegyezést kívánnak kötni a szibériai földgázlelőhelyeket Murmanszkkal, illetve a Csenő us-óceánnal összekötő gázvezeték építésére. Az amerikai külkereskedelmi minisztérium becslései szerint az esetleges földgázkooperáció 45 milliárd dolláros nagyságrendű üzlet lesz, azaz körülbelül hatvanszorosa a jelenlegi szovjet—amerikai évi külkereskedelmi forgalomnak! A már létrejött két megállapodás és b harmadik lehetőség az eddiginél is plasztikusabbam mutatja, hogy a jelenlegi színvonal mennyire nem felel meg a két ország tényleges gazdasági erejének. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az Egyesült Államok kormányát milyen tényezők késztették korábbi álláspontjának megváltoztatására. Nyilvánvaló, hogy a változás okát nem az amerikai vezető körök poliükai nézeteinek vagy világszemléletének megváltozásában kell keresni. A változás oka: az Egyesült Államok gazdasági érdekeinek módosulása a gyorsan változó nemzetközi erőviszonyok közepette. AZ AMERIKAI magatartásban szerepet játszó tényezők közül a következőket érdemes megemlíteni: 1. az Egyesült Államok világkereskedelmi pozícióinak gyengülése az export fokozását elengedhetetlenül szükségessé {ette. 2. Amerikát ma már igen érzékenyen érintheti, ha lemarad nyugateurópai és japán versenytársaival szemben a „keleti piacokon”. 3. A tőkésvilágban mind súlyosabbá váló energiaválság a Szovjetunióval, mint potenciális „energiaszállítóval” fenntartott kapcsolat kibővítésére ösztönzi az amerikai gazdasági köröket. A Nixon-adminisztráció az említett gazdasági érdekek szolgálatéban most igyekszik megterc '.leni a szovjet —amerikai gazdasági iu&I csőlátók fejlődésének szerződéses és jogi kereteit. Ilyen lépés volt például 1972 októberében a második világháborús kölcsönbérleti szerződés ügyében létrejött megegyezés és ezzel párhuzamosan az első szovjet— amerikai „általános kereskedelmi megállapodás” megkötése. Ezt követte az amerikai kongresszus határozata, amely felhatalmazta az elnököt az Export-Import Bank igénybevételére az európai szocialista országokba irányuló szállítások meghitelezésére. (Eddig ezt a hidegháborús maradványként érvényben levő megszorítási intézkedések tiltották.) A most is érvényes korlátok között a legjelentősebb, hogy az Egyesült Államok megtagadja az úgynevezett „legnagyobb kedvezmény elvének” érvényesítését a Szovjetunióval és más európai szocialista országokkal folytatott kereskedelmében. Az a törvény- javaslat, amelyet Nixon a közelmúltban a szenátus elé terjesztett, egyik leglényegesebb pontjában éppen ezt a korlátozást kívánja megszüntetni. Az amerikai kongresszusban elsősorban a kifejezetten hadiipari érdekeltségű monopóliumok szószólói éles harcot vívnak az említett akadályok eltávolítása ellen. AMENNYIBEN a kormányzatnak sikerül megtörnie az ellentábort — a szakértők arra számítanak, hogy a szovjet—amerikai árucsere-forgalom 1980-ra, tehát hét év alatt, elérheti az évi 4 milliárd dolláros szintet — a mai színvonal csaknem hétszeresét. Ez természetesen rendkívüli politikai jelentőségű fejlemény is. hiszen óhatatlanul befolyásolja a szovjet—"v»--ikai politikai kapcsolatodat és ezzel voltaképpen a világpolitika egés2 légkörét. —i. —i.
