Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
Amire nincs recept Mindig is így volt, miért lenne most másképp: divatos beszéd léma — természetesen az idősebbek körében — morgolódni a fiatalság, a tizenévesek modem stílusa, magatartása miatt. Zzortölőd- tek emiatt az ókori görög es romai moralisták, a középkor gondolkodói, s nem maradtak ki a sorból nagyapáink se. Később kiderült — az élet. bizonyította —, kár volt annyira aggályoskodni, vészharangot kongatni . a könnyelműnek, I i.a- nyavetmek tartott ifjúságból alkotó. munkásnemzedék nőtt fel. így hát kár a szóért? A ma íia sem rosszabb a tegnap Újánál, ő is érett, megállapodott felnőtté nő? Igen, de csak akkor, ha nem hagyjuk magára, ha törődünk azzal, hogy gondolatvilágát formáljuk, jellemét alakítsuk, egy szóval korholás, méltaUankodás helyett — ez többnyire felszínes és könv- nyű megoldás — neveljük. Nem hozzánk hasonlóvá, hanem nálunk többé! Nem véletlen, hogy a köz- oktatásügyünk továbbfejlesztését megszabó párthatározat kiemelt szerepet szán a nevelésiek, hangsúlyozza elsődlegességét. Érthető, hiszen a ma tanárain múlik, •milyen is lesz a jövő nemzedék. Hol is tartunk ma? Egyre jobb tankönyveink jelennek meg. Erről elsősorban azok a pedagógusok beszélhetnének, akik legalább tíz- tizenöt éve kezdték pályájukét, s eleget bosszankodtak az akkori száraz, tudományoskodó, unalmas, a diák számára sokszor nehezen érthető tankönyv miatt. Nekik kellett pótolni a hiányokat, keresni a jobb, hatékonyabb módszereket. A mai tankönyvek olvasmányosak, érdekesek, könnyen érthetők, tanulhatók. Csökkent, csökken a tananyag is, mert a cél — nagyon helyesen! — nem ismeretézön adagolása, hanem gondolkodó ember nevelése, aki önmaga is eligazodik a tudomány dzsungelében. Ha a későbbi intézkedésekre — többek közt a fakultatív oktatás bevezetésére — gondolunk, elégedettek lehetünk, mert jó úton járunk. Ez annál is inkább így van, mert zöld jelzést kapott a nevelés: tanárainknak elsődleges feladatuk, hogy az ifjúság tudat- és jellemformálásán munkálkodjanak. Sokat jelent ez, hiszen valamikor — nem is olyan régen — épp erről feledkeztünk meg, megelégedtünk általánosságokkal, nem gondoltunk arra, hogy csak a célokat Külpolitikai törzsasztal Uj műsorok a rádióban Májustól számos új, érdekes összeállítás, elemzés gyarapítja a rádió külpolitikai műsorainak választékát. Többek között sorozat indul, amely az európai biztonsági konferencia kérdéseivel foglalkozik. A húszperces adások minden második hétfőn jelentkeznek majd, s a többi között a gazdasági-politikai közeledés, a leszerelés, a stratégia problémáit, s az; országok közötti viszony alakulását vizsgálják majd. Ugyancsak májustól hall- : hatjuk rendszeresen — ha-; vonta egy alkalommal —, a külpolitikai törzsasztalt is. Ennek vendégei kifejtik elképzeléseiket a nagyvilág sorsának alakulásáról, a legfrissebb eseményekből kiindulva. A pillantás a nagyvilágba című sorozat vasárnap délutánonként egyebek közt Pakisztánba, Ghánába és Tan- j zániába invitálja a hallgatókat. OJwwM IMS, április iwfUnrlők szabtuk meg, s a lehetőségek biztosítására nem gondoltunk. Mit tehetett idő híján a tanár? Elsősorban oktatott, mert ezt kérte számon az igazgató, a szakfelügyelő. Arra már nem futotta idejéből, hogy feltérképezze diákjai jellemét, meglássa a hiányosságokat, tennivalókat, s próbáljon is segíteni. Mondják: a nevelés a jövő kulcsa. Találó meghatározás, csak éppen egy a bökkenő: a személyiség titkaihoz vezető kulcsokat a legnehezebb fabrikálni. Tanáraink az egyetemen, a főiskolán megtanultak mindent, amire egy jó szakembernek szüksége lehet. Ütra- valóul kapták az önképzés igényét, vágyát. Arra viszont nem kaptak receptet, hogy hogyan neveljenek, miként tárják fel az egyéniség ösz- szetevőit, holott ez az alap- feltétele a sikeres gyógymódnak. Voltam nevelési értekezleteken, idős. húsz-huszonöt éve tanító pedagógusok panaszkodtak emiatt, ötleteket kértek, recepteket vártak. Jogos igény ez? Kétségkívül, hiszen ma az oktatás megújulásának korát éljük. Tanáraink kísérleteznek, kutatják a hatásosabb módszereket. Kitűnő tanulmányok, útmutatók jelennek meg. érvelve egy-egy eljárás helyessége mellett. A pedagógus nincs egyedül, van miből választania, színessé teheti alkotómunkáját. A nevelésre azonban nincs recept. Igaz, megjelent, közkézen forog néhány, általánosságokat ösz- szegyűjtő szakkönyv, de ezek nem sokat jelentenek, mesz- sze elmaradnak az élet igényeitől. A tanár nap mint nap, újabb és újabb nevelési helyzetekkel találkozik, diagnosztizálnia, döntenie kell, s nem mindig biztos abban, hogy helyesen határozott, cselekedett. Az egyetemen, a főiskolán diplomát kapott, amely elsősorban oktatásra képesíti, de nem vértezi fel nevelési fegyverzettel. S még egy lényeges dolog — erről is keveset beszélünk, pedig tény: nemcsak költőnek kell születni, hanem nevelőnek is. Igaz. a nevelés- tudomány kevesebbet ad, mint amennyit várnak tőle, ánv még ha a legtöbbet nyújtaná, akkor sem oldaná meg minden pedagógus gondját, Nem. mert a nevelési érzék adottság. Ha megvan, átsegít minden nehézségen, ha -nincs, hiába a korszerű szakiroda- lom, az ötletek ma még hiá- nyos tárháza. Az ilyen tanár sosem lesz nevelő, bármenynyire is érti az oktatás mesterfogásait. Mi hát a teendő? Több időt a ne velő munka számára. Megnyugtató, hogy ez idővel, fokozatosan megvalósul, hiszen csökken a tananyag, s később a tanárok kötelező óraszáma i*. Nem marad magára a diák, nem érzi majd, hogy csak alkalmanként törődnek vele, rendszerint, akkor, ha már félrelépett. Osztályfőnöke, tanárai figyelemmel kísérik fejlődését, sejtik, mikor közeleg a válság, mikor kell a jó tanács, az idősebb baráti segítőkészsége. A fiatal így nem bízza magát a véletlenre, nem csapódik a sors szeszélye szerint ide-oda. Több gyakorlati tippet keil adnia a neveléstudománynak. Igaz, minden helyzetre nem lehet receptet találni, de a pedagógus is megtanulhat úgy diagnosztizálni, mint az átlagorvos, ha ötleteket választhat, ha jártasságra tesz szert. A nevelés elméletének még inkább közelítenie kell a gyakorlathoz, csak így frissülhet, így lehet életízűbb ez a isissé elvont ízű tudomány. A felvételi bizottságok elsősorban azokat vegyék fel a főiskolákra, az egyetemekre, akik nemcsak felkészültek, hanem bennük cl az adottság, hiszen ezt könnyű továbbfejleszteni. Érdemes ezen töprengni, mert a ma tanárai formálják a jövő nemzedékét. _ ü Hét kórház a MEDIGOR-hói A MEDICOR Debreceni Orvosi Művek Műszerkórház felszerelést szállít. Peruba Az első már a helyszínen van, és a második is rövidesen útnak indul. A gyár új orvosi készüléke az AA—12-es alapanyagcscre-vizsgáló készülék Ebből a készülékből színién kerül a perui kórházba. (MTI foto — Balogh P. László) Az Egri Zeneis'iaia Aaipzmyéről Az Egri Állami Zeneiskola kedden este, a Bartók-te- remben két fiatal vendég, Ludmány Géza és Tárnái György felléptetésével hangversenyt rendezett Ludmány Géza (cselló) és Tárnái György (hegedű), a Debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Végzős hallgatói és diploma-koncertjük anyagával léptek fel a Bartók-teremben. A két fiatal két szuverén egyéniség. Komolyságban és a zenei anyag meghódításának szándékában azonosak, mindketten igen komolyan veszik hivatásukat. Vérmérséklet dolgában a zene inperpre- tálásában azonban lényeges különbség van a két íiatal- ember között. Ludmány Géza Bartók I. rapszódiájában élte ki magát igazán, a felfokozott idegi megterhelést is jelentő műben igyekezett kibontani azt a pompásan gazdag és a bartóki értelmezés szerint rap- szódikus, tehát nagyon is túlfűtött világot, amelyben a felvillanásokat kifejező, a döbbenetét keltő, meghökkenést kiváltó zenei variációkat kellett megvalósítania. Nein állítjuk, hogy Ludmány Géza ezt a rapszódiát teljes mélységében átélte volna, de az a tény, hogy ennek a megszólaltatására vállalkozott, jelzi az igényt, és a mércét, amelyet a fiatal művészjelölt önmaga elé állított. A Bach-számok is úgy jellemezték őt, 1 mint aki együtt él a zenével, a nyugalmasabb, szelídebb harmóniákat is kellő tisztelettel közelíti meg. Tárnál György jóval higgadtabb alkat, íegyelrhezelt- séggel és alázattal közelíti meg az előadni kívánt számokat. Ügyel arra. hogy a mö lehetőleg kotláimén szólaljon meg. Nem a magas fokú ösztönösséget keressük nála, hanem inkább arra biztatnánk, ne léljen beleszőni a saját gondolatait azokba a dallamokba, amiket Bach és Beethoven leírtak. Azt a közönségnek meg kell éreznie, hogy az előadó teljesen és teljes joggal vette birtokba a zenemüvet és azért is. hogy a művész a zenei kifejezéssel megvallja önmagát. Lehet, talán a környezet tette, talán a még es egyáltalán mindig indokolt: pódiumláz, de az az érzésünk, hogy ez alkalommal csuk Kabalevszkij könnyedebb hangvételű C- dúr hegedűversenyének első teleiét játszotta hatásosan és érzelmileg is felfűtötten Tárnái György. Jelentős részt vállalt a hangversenyen Vírtcze Teréz. Az ő zongorajátéka, kísérete markánsabb volt néha a szólistáknál. A drámai vetületeket jól érzékeltető egyéniséget árult el. Nem árt a fiatal pianistának, ha az ilyen hangver- sényalkalmakat arra használja1 lel. hogy a müvekhez és az előadókhoz kapcsolódva értékes tapasztalatokat szerezzen, (farkas) Bécsi István IWW/wVVW\AAMAA/WWAAA/SA/WViiAAA^AAÓ)Wl«<\<VVSAA<éWA<N^AM<éWMI|ll#AAAiMk*»«^ /'vNA^|NA/VVNA/VVVVN/VVN/vAA/VV>sA/\AAAyV/V'VV*# Valami tervezett kirándulás kapcsán (ami végül is elúszott a ködbe), Z. nagy , gesztikulálások közepette kijelentette, hogy magnót is hoz. — Neked van ma-gnód'? —* kérdezte G. A rádiósok előszeretettel nevezték a Rádiót Sorvasz- tónak. G. már ezerszer, tízezerszer hallotta, észre sem vette. De akkor hirtelen az jutott eszébe, hogy érdemes lenne az efféle elnevezések gyökereit kikutatni. Voltak egynémely tapasa- talatai. Vácon az egyik épületszárnyat Lordok Házának nevezték a rabok. Semmi különös. Ugyanolyan cellák, ugyanolyan billenthető ablakok, ugyanolyan rácsok, ugyanolyan szalmazsákok, ugyanolyan alumíníumlavó- rok, ugyanolyan kiblik, ugyanolyan magas lábú, cseppnyi tetejű, semmire- nem-jó idétlen asztalok, el- bamult hokkedlik, ugyanolyan tömör vasalt ajtók, ugyanolyan rideg-fekete „kutyákkal’’. ugyanolyan ideg- borzolóan cirpelő deklikkel. Semmi különös. Csak éppen az itteni rabok báláira ítéltek, vagy élettögytősok voltak. Ök maguk nevezték el börtönrészlegüket Lordok Házának. G. egyik unokahúga szövőgyárban dolgozott, tizenöt év óta egyhuzamban. A gyárat az idők során modernizáltál?:, már ami a gépeket illeti. (Más minden maradt a régiben: a Dante poklára emlékeztető öltöző, mosdó — és hogy az éjjeli műszakban még egy pohár szódavizet sem lehetett kapni.) Egyre újabb, egyre cso- dásabb. egyre gyorsabb gépek érkeztek — azmarszin.Rákosy Gergelye A könyőkesövek világa te természetes, hogy egy tökéletes gépből többet kell ellátnia a szövőnőnek. (Elvtársak, a rohanó élet követelményeihez a mi gyárunk is viszonyulni akar töretlenül ...”) G, umokahúga ekkorára bizony már egy kissé törődött volt. (A törő- döttség is többféle. Vagy időszakos, vagy befejezett. Megtöretett! G. unokahúga kissé törődöttségévei is már ebbe az utóbbi kategóriába tartozott.) Igazi jó melós volt mindig, szívós, hajtós. makacs, mint egy kemény, fogós kopó, soha nem nyafogó, ha sűrű volt az erdő, arra gondolt, lehetné sűrűbb is, ha sok volt a bogáncs, kullancs, azt mondogatta magában, lehetne még több-is, és hajtott rendületlenül tovább. (Nemhiába, ami csak prémium, jelvény, jutalom és díszoklevél létezett - a gyárban, mind megkapta. Nemhiába: felruházkodott. régi nagy, sötétdobozos Orion rádióját kicserélte egy kis lapos, vilá- gosdobozú Videotonra, tévét vett, fiókos könyvállványt — a polcokat egyszer s mindenkorra helyükre tett díszsorozatokkal — nem is könyvek: könyvszobrok! —, a fiókokat harisnyákkal, zoknikkal és alsónemükkel töltötte meg, és mert a Gázművek sprint csaknem két évtizedes, gyászszínűre égett rezsója a cserére még nem érett meg. «ett saját kiülnégén egy hófehér zománeos gázrezsót. És ez . még nem minden. A Tűzoltó utca egyik mellékutcájában volt a lakása. — A Tűzoltó utca mellékutcája! Aki ismeri a Tűzoltó utcát, annak kár is többet mondani, aki meg nem, annak úgyis hiába. — Szoba, konyha, természetesen gang. és a gang végén a közös vécé. Már régóta mondogatta G unokahúga:„Legalább egy külön vécét szeretnék, egy gusztusos külön vécét. Ahol, ha az ember már torkig van a férjével, vendégekkel, látogató rokonokkal, el lehet üldögélni. Ahol meg lehet nyugodni. Ahova vissza lehet vonulni. Mint egy előkelő hölgy a boduárjába. Dédelgetem a gondolatot, és nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne legyen külön vécém.” — G.- nel? nem volt szívé kijavítani: nem bodnár, hanem budoúr; különben is utálta a kijavítgatós embereket — é6 különben is minek, egészen pontosan értette, miről van szó. Tizenhárom évi dédeigetés után aztán az asszony végre belevágott: a konyha fele fürdőszoba+vé- cé lesz. De hát ezt elhatározni, és véghez vinni, nagy különbség. Ej gedélyt. kivárni! _ Ez önmagában és szel felfoghatatlan hosszú ideig tartott. Ha egyáltalán esszel felfogható az, hogy évtizedekig tartó embertelen körülmények önköltségén történő megszüntetéséhez hatósági engedély kell! Pecsét kell! Határozat kell! — Kivitelező szakembert felhajtani. A felhajtott szakembert lekenyerezni, hogy ne fél év múlva, hanem egy kicsit korábban kezdjen neki. Kinyomozni a boltot, ahol valóban van kád. Megkenni a boltvezetői, hogy a valóban levő kádkészletből valóban adjon is el egyet, ha másként nem. hat 1KKA- utalványra. IKKA-utalványt szerezni: Aztán megindítani a hajszát a. mosdókagyló, vécé-csésze után. A csövek után. Kö- nyökcsövek! A könyökcsövek utáni , hajszába még G. is , bekapcsolódott. Meghökkentő, hogy az írótársadalom milyen elképesztő tájékozatlanságot áruit el e téren! Legtöbbjük csak kály- ha-könyökcsövekről hallott, s ezzel vége, fogalmuk som voil az egyéb könyőkesövek világáról. Azt is lehetne mondani: föld alatti világáról, ahova csak összekötők révén, körmönfont jelszók segítségevei lehet csak be- íérkőzni. „Nem értem — morgolódott G. —, hogyan akartok ti így szocialista realista regényt írni?! Mit csinál a hősötök, bemegy egy vasboltba vagy egy cső- és szerelvény szaküzletbe és csak úgy ukkmukkfukk vesz egy könyökcsövet? Egyetlen hamis pont, és oda az egész művetek realitása. A könyökcsövek világában bennfentes majd felkiált: Hát én ennek az írónak már azt sem hiszem el, hogy az Anna ja szeme kék!... Micsoda, hogy a ti hőseiteket nem érdeklik a könyőkesövek?! Vegyétek tudomásul, hogy nincs ember, aki rövidebb- hosszabb élete során legalább egyszer ne kényszerülne szembenézni a könyökcső problémával. Hogy tt ezt megkerülitek, kihagyjátok?! Haha! Nem én mondom,■* már Hemingway megmondta: az író csak azt hagyhatja ki büntetlenül, amit töviről-hegyire ismer, különben ijesztő rések keletkeznek művében. Szakadékok. Vigyázat, egyszerre csak azon veszitek észre magatokat. hogy egy mélységesén mély könj-ökcsö-verembe estetek, ahonnan nőies többé kiút ... Hogy én egy kissé szét vagyok borzolva? Lehet, de én akár regényt is tudnék írni ezzel a címmel: „A könyök- csövek titokzatos vilaga.” Persze azért csak be lehetett szerezni azokat a titolí- zatos könyökcsöVeket. G. ki- szimatolta, hogy egyik óbudai boltban léteznek. (Folytatjuk.)
