Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

Mindenki mástól várja TL Krisztus koporsóját sem őrzik in- e-r ‘»gyen” — tartja a mondás. Mégis van valami, aki nem kerül pénzbe, amiből iga­zán bővelkedhetnénk, s ennek ellenére gyakran hiánycikk. Ez pedig nem más, mint az emberség. Nincs halandó a földön, aki ne kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele, jobban becsüljék és ismerjek el a munká­kat. s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbe­csülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyféltől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fia- t'ltól. Sorolhatnánk tovább a végtelen­ségig. Hanv ember érzi úgy. hogy nem törőd- nek vele eleget, nem becsülik eléggé! So­kan elkeserednek, kedvüket veszítik emiatt. Olyan is akad — nem egy —. aki elhagy­ja munkahelyét, más üzemet, más hivatalt keres, ahol aztán majd jobban megbe­csüli^ jobban törődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindenki mástól várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg má­soknak azt a megbecsülést, ami neki hi­ányzik. Márpedig az emberek egymást irán­ti megbecsülése csak akkor valósulhat meg. csak altkor nem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekszünk a lehető legtöb­bet adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan érdekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csupán rajtunk múlik, hogy mennyire értjük meg egymás gondjait, bajait, prob­lémáit. és mennyire akarjuk segíteni azok megoldását. Békés, nyugodt életünk is al­kalmas a szocialista humánum érvényesí­tésére. Mégis fukarkodunk néha az em­berséggel. Pedig, ha egyes intézményeink, üzemeink, gazdaságaink vezetői nagyobb figyelmet szentelnének az emberi problé­mákra, bizonyára kevesebb lenne a panasz, nagyobb lenne a munkakedv és az elége­dettebb emberekkel jobban menne a ter­melés is. Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a tekintetben többet várnak. S joggal, mert funkciójuknál, be­osztásuknál fogva többet is tehetnek. Hi­szen nemcsak anyagi eszközökkel rendel­keznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, cselekedetünknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkájának, magatartásának értékelése, minősítése segítheti vagy akadályozhatja fejlődésüket, elindíthatja őket a siker felé, derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete, vagy bírálata szárnyakat adhat, vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől ér­demtelen elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki jog­gal kívánhat reális értékelést, kellő figyel­met, törődést, megbecsülést és emberséget. Nemritkán mondjuk valamire, hogy el­sősorban a szemléleten múlik. Ebben a kér­désben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja, de mindenekelőtt a pártszervezet, a kom­munista kollektva. Ennek feltétele termé­szetesen, hogy magában az alapszervezet­ben, a pái’tcsoportokon belül legyen ilyen a légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pedig a szó igazi értelmében vett szocialista humanizmus szellemének elsősorban a kommunisták kollektvájából kell kisugároznia. N em ..ráadás” az emberség légköré­nek kialaktása, vagy megőrzése. A mi viszonyaink között ez a mindennapos munka szerves része kell, hogy legyen. Mert csak ez teheti állandóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondola­tat, hogy nálunk minden az emberért tör­ténik. e. j. Az Építők Heves megyei Kórusának egri hangversenyéről AZ ÉPÍTŐK Heves megyei Kórusa a Szentendrei r Váro­si Kórussal együtt közös hangversenyt adott Egerben, a tanárképző főiskola zene­termében. A terv szerint a főiskola dísztermében kép­zelték el a rendezők ezt a hangversenyt, de hát a kö­rülmények ez egyszer •— megint közbeszóltak. így a szép számú közönség egy viszonylag nagy létszámú kórust hallhatott akuszti­kailag aláméretezett kör­nyezetben. örömmel állapítjuk meg, hogy az Építők Heves me­gyei Kórusa nemcsak a kez­deti válságos éveket — hány kórus született és múlt ki már Egerben ? — győzte le szívós kitartással és lelke­sedéssel, de egyre inkább terebélyesedő tevékenysé­gével újabb kapcsolatokat, barátságokat is létesít. Mind­ez a kölcsönhatás előnyét is i rejti magában, azonkívül, hogy az együttesek műsor­cseréje és az énekkari láto­gatások további haszonnal is járnak. Izmosodó és ha­tásában is növekvő munká­jukat eddig a minősítések­ben az aranykoszorú jelezte, most nemrég a diplomát is megkapták. Érdemes figyel­ni rájuk! A műsor első részében a Heves megyei Kórus Karai Hevesi köszöntőjét, Marley és Lassus egy-egy számát, Kodálynak a Szép énekszó muzsikájához című müvét es az Adventi éneket adták elő. Az Adventi énekben a mű helyes értelmezése mel­lett azt a bizonyos kodaly i hangot szólaltatták meg, amely annyira sajátja a nemrég ünnepeit magyar mesternek. A Szentendrei Városi Ka­mara kórus preklasszikus müveket énekelt Praetoriüs­tül. Monteverdi tői, Vecchitől, Costeleytől, Marenziótól, és Hasslertől. Karmesterük, Kovács bajos, a kamara- együttes lírai erényeit hang­súlyozta, csillogtatva a szop­rán és a basszus szólam ér­tékeit. itnx április lo, kedd A MŰSORBAN fellépő szólisták áriákat adtak elő. Szabó Dénes Schütz két da­rabját énekelte, míg Egres- sy Zsuzsa két Hándel-áriát.* 1 * * * * * adott elő. A fiatal tenorista az eisö számnál még érez­hetően küzdött a pódium­lázzal, a második számnál a barokk ária szépsége már érvényesült. A Hándel-áriák esetében sem...volt választási tévedés, a két nagy léleg­zetű ária illett a szentend­rei kislány, Egressv Zsuzsa egyéniségéhez és hangjához is; talán a szokatlan kör­nyezet zavarta az énekes­nőt, hogy felszabadultan és számyalóam szólaltassa meg a ritkán hallott 1 Händel- áriákat. A kisebb kisiklásokért — mármint a szólistáknál — bőven kárpótolta a közönsé­get Händel D-dúr szvitjé­nek előadása. Csiba József trombitaművész és a7 Egri ‘ Vonósnégyes nagy hatással és hibátlanul tolmácsolta a művet. A műsor második részé­ben es az egész hangver­seny meglepetésszámba me­nő csúcspontjaként Bach 117. kantátájának egri ősbemu­tatójára került sor. A He­ves megyei Építők Kórusá­nak két karnagya, dr. Va­lentin Kálmán és Ocskay György ezzel a számmal bi­zonyították, mennyire rá­szolgálnak a figyelemre és az, elismerésre. Egy népsze­rű, olcsó lipcsei kiadásból kibányásztak ezt a művet, a kórus és a zenekar számára leadminisztrálták és a Szentendrei Városi Kórus­sal, valamint az Egri Szim­fonikus Zenekarral együtt, Kelemen Imre orgonajáté­ka mellett közönség elé vit­ték. Nagy sikerrel. A szóló­kat Varsányi Mária (alt), Prevoz János (tenor) és Ker­tész Tamás (basszus) éne­kelték. A Kantáta zenei anyaga koráiig téma, a val­lásos áhítat szülötte. Bach ezt az 1733-ból származó művét kilenc versre osztja, a harmas tagoltság minden vonatkozásban ■ érvényesül. A szerkesztés mesteri mód- ja mellett fényesen hat; Bachnak az a mindent át­fogó nemes szenvedélye, hogy még a legalkaimibb kompozíciójában is mindig önmagához mérten fogal­maz. A szólisták által, meg­szólaltatott rész frazeológiá­ja talán kem»Uaiöfc tűnik számunkra, a mai ftM szá­mára, de a himnikus szfé­rákat érintő kórus benső­séges áradása magával viszi a hallgatóságot. ILYEN hangversenyeket nem szabad kényszermegol­dásokkal megterhelni. Ha a tervezésben bizonytalansá­gok varrnak, inkább várni kell az alkalmat, amíg a megfelelő hely és idő teljes sikert biztosítja. (farkas) KEREKES IMRE: Miért gyanús Ben Quick? Gyanús nekem ez a Ben Quick. Az első, néhány foly­tatása a Hosszú, forró nyár­nak még nem adhatott al­kalmat arra, hogy ezzel a gyanúval a nyilvánosság elé lépjek — immáron azonban e tévéfilmsorozat hetedik ré­sze is mögöttem van. Most már tehát ki merem jelen­teni, hogy igenis gyanús ne­kem ez a Ben Quick. Gya­nús volt már ugyan a soro­zat második részétől kezd­ve is, amikor a William Faulkner, a világhírű ame­rikai író művei nyomán ké­szült filmből mintha nagyon is kitűnt volna a „nyomán”, de azt akkor még nem mer­tem alapos vádként felhozni a film készítőivel szemben. De most, hogy már hét része van mögöttem — a televízió, valamint a Hosz- szú, forró nyár nézői mö­gött, amikor Ben Quick ke­mény ökle és makacssága, S nem utolsósorban egyszerű férfiassága minden bizony­nyal belopta magát elsősor­ban a nők szívébe — nyu­godtan kijelenthetem, hogy felettébb gyanús nekem ez a Ben Quick. Mindinkább arra gyanakszom ugyanis, hogy a film készítői, mi­után „megmampulálták” az amerikai nézőket, most ma­nipulálni próbálnak engem. Azt akarják belémsulykolni, arról akarnak meggyőzni, hogy ugyan az Egyesült Ál­lamokban sok a milliomos, s hogy ugyan a millomósok- nak nagy a hatalmuk, de aki mögött a munka áll, aki dolgozó ember, aki kemény és makacs, az elől még az ilyen Varner-félék is kény­telenek meghátrálni. Az Egyesült Államokban. 'Más szóval: vannak ugyan rossz milliomosok, islenem, miért ne lehetnének közöt­tük is rosszak, hiszen ók is emberek, de még a legrosz- szabbakat is képes az ember a kitartó munkával és a kemény következetességgel 25. Még sose láttam ezeket a srácokat, csak a holmikról gondolom, hogy hány évesek lehetnek. Kerek kis zöld, meg kék, meg fehér siltes sapká­kat hordanak, olcsó pulóve­reket, elől foltosak az étel­től, madzagcsomók, zsebken­dők, sörkupakok meg játék­pisztolyok maradnak utánuk. Ha ezekre gondolok, ahogy ülök a portásfülke előtt, va­lahogy megnyugszom. El­képzelem, hogy a zöld rét nem olyan kiégett, mint a valóságban, hintát is rak­nak oda, meg két kaput a focizóknak. A Nelli eltűnt, már egy hete nem láttam. Az éjjeliőrnek nincs gye­reke. A mucusok nappal ott­hon főznek, vagy mosnak, az üzletbe szaladgálnak, vagy a gyárakban kapkodnak, vagy a hivatalokba töltik a drága időt. de valahogy agyonütik a napot. Estére készülnek. Estig megérik bennünk az ami nappal a fejükben jár, aztán este vagy igent mon­danak, vagy nemet. De min­denesetre estére jön le az ő világuk, mert azt hiszik, hogy estére megváltják őket, vagy ők saját magukat. Nap­pal nem lehet semmire se menni a nőkkel. De az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. A tolvajok, akaicsak a nők, ejjéüz nap lebírni. Stimmt, helyben va­gyunk! Ez a Ben Quick vol­taképpen a munka apoteo- zisát játssza el nekünk ame­rikai módra. S ha a mun­kát és a munka győzelmét dicsérik egy filmben, akkor a világon minden rendben van, akkor abban az ország­ban, ahol ezt a filmet gyár­tották, olyan oké minden, hogy ebben az országban csak irigyelni lehet azt az országot. Mert lám, Ben Quick, aki szívósan dolgo­zik, célhoz ér, míg Kovács Jóska például, hiába szí- vóskodik, még prémiumot sem kap, sőt, ha nagy a szája, még ki is fúrhatják az állásából. Magyarorszá­gon. A jó vágású, kemény kö­tésű, munkás-farmer Ben Quick így lesz, illetőleg lett főhős a mi szemünkben. Olyan főhős, aki egyedül — értik, kérem?! — egye­dül képes szembeszegülni és győzni is. ha kell a millio­mosok végtére is — ugye? gyenge világával. Győzni tud — a munkával persze. William B’aulkner művei nyomán. És valahol a lelkünk mélyén egy kis irigység burjánzik el a pá­rád icspmkornbájnos Ben Quick világa iránt, ahol a munka és a kitartás végül is meghozza a maga para­dicsom- 'és egyéb gyümöl­csét és mire vége a sorozat­nak, a makacs ifjú, akinek természetesen se anyja, se apja, beevez a boldogság vizére. Faulkner művei nyo­mán. Egyedül. Legfeljebb másodmagával! A film persze érdekes, helyenként, ahol kiérezni és kihallani William Faulknert is, még figyelemreméltó is. Egészében véve mégis gyanús nekem ez a Ben: az indiánlázadások, a megol­datlan négerkérdés, a kam­bodzsai intervenció idején arról akar meggyőzni, hogy körülötte minden oké. i Mert dolgozik. Keményen. Ezért! Kívánom néki, hogy így legyen. Hogy neki végül is és egyedül jó legyen. A többieket, osztályosait meg' ott egye meg a fene, ahol a tévéfilmsorozat ezt nem mu­tatja? Gyurkó Géza ü JÉÉer új szórna terveznek, valahogy elütik a napot, gyűjtik az energiát, lapulnak, ha van mitől. Ha éppen most szabadultak, ak­kor is. bújnak a fény elől, mert még nem szokták meg, vagy azon töprengenek, hogy nem lehetne-e mindent elöl­ről kezdeni. De semmit se lehet előlőről kezdeni. Így aztán minden marad a régi, az este a tolvajok vilá­ga. Kirajzanak a sötétbe és ha valami jó ötletük támad, befordulnak a talponállóba, bedobnak két-három féldecit mielőtt elindulnak, mert azt hiszik, hogy az éjszakának sose lesz vége. Az éjjeliőrnek nincs sza­bad estéje. Megnézheti, hogy merről fúj a szél, a temető, vagy a vágóhíd felől, meglo­csolhatja a virágot, megfőz­heti a teát a villanyfózőn.de aztán semmi több. Aki sze­ret aludni, az még álmában se lop el egy gombostűt. A tol­vajok nemalszanak. Az éjjeliőrnek ettől ké­szülnek ki az idegei. Amikor leül a székre a portásfülke előtt, mert már elfáradt, még mielőtt beáll az éjszaka, hiába gondol az otthagyott gyerekholmikra a sötét kerí­tésoldalon, nem ér semmit. Mire megnyugodna, már hallja, hogy körülötte egész nap zúgott a gyár, a haverok káromkodtak, a mucusok sir­Gazdag, változatos tarta- lorpmal, értékes szépirodal­mi- és tanulmányanyaggal jelentkezik a pécsi folyó­irat áprilisi száma. Az új szám élén a folyó­irat hagyományos sorozatá­nak keretében ezúttal egy Ladányi Mihály-összeállítás kapott helyet. Az összeállí­tásban Ladányi Mihály hat versét, Bertha Bulcsu in­terjúját es Illés Lászlónak a költő újat>b verseit elem­ző tanulmányát olvashat­juk. A Urai rovatban többek között Csorba Győző, Eörsi István, Héra Zoltán, Orbán Oltó és Pécsi Gabriella köl­tak a tegnapi szakítás miaLt. A targoncák elszállí­tották a kész termékeket. Minden úgy megtelik körü­lötte, hogy a levegő sűrű lesz, méghozzá itt valahol fölötte, mintha egy összetá­kolt helikopterre rakták vol­na a fényes napot, hogy most itt keringjen éjszaka a por­tásfülke körül, míg csak ki nem hajnalodik. Pedig még csak este van, a tolvajok éppen hogy meg­borotválkoztak, kifényesítet­ték a cipőt és most néznek a tükörbe, hogy jólfésültek le­gyenek. Nehéz ügy. Indulni kell. mert há el­marad az első kör, annál ne­hezebb elindulni a második­ra. Ez már így yan. Mióta rájöttem, hogy meg­roppantak az idegeim, a fiók­ban hagyom a stukkert. így aztán könnyű velem elbánni. De mégse vihetem. Az ilyen ember könnyen lő. Márpedig az éjjeliőr akkor mondhatja, hogy ura az éjszakának, ha nem használja a stukkert. Itt a félhomályos részen, szemben a rövid utcával, még sosem használtam. De teményeit találjuk. Weöres Sándor ezúttal drámával je­lentkezik: ,,A kétfejű ferie- va)d, avagy Pécs 1688-ban” című történelmi panoptiku­mának első részét közli a folyóirat. A képzőművészeti rovat élén Varga Hajdú István írását olvashatjuk Nagy Ist­ván művészetéről. Az iro­dalmi tanulmányok közül külön is figyelmet érdemel Szávai János: Az önéletrajz struktúrája című írása.' A számot budapesti és pécsi színházi beszámoló és gazdag kritikai rovat zárja. CKS) a sötét sarokban, mint min­dig, most is megállók. Még idevilágítanak az ablakok, a rét felőli sötét oldai­Míg töltöm a vizet a kan- csóból a teafőzőbe, bedugja a konnektort. Leszedem a csészéket, aztán odaállítom a citromlevet. Műanyag üveg. Azt nézi. — Nem drága? — Nem Van narancs is. Felnéz a szekrény tetejé­re, ahonnan a citromleves üveg lekerült. Keresi a na­rancsot. Ott van. Aztán el­nyomja a cigarettát. Leemel egy narancsot, a fogával kezdi hámozni. — Édes... — mondja, ahogy belekóstol. — Szerencse. Idén sava- nyúak a narancsok. Az új­ság is irta, hogy mostaná­ban sokat esik Afrikában, — Ez kubai. — Kubai? — Azért édes. Kubában nem esett. Aztán citromlevet tett a teába, és lehűtötte, éppen annyira, hogy inni lehetett. — Csak azt akartam kér­dezni, hogy élsz? — Köszönöm, vagyok ... — Nem valami barátságos a fogadtatás. — Várnak a megállóban.... — Az lehet — mondja —, csak várjon. Aki nem tud 'zárni, majd továbbmegy. Kinézek az ablakon. az utcán át a megállóhoz. Nem all ott senki. Elhúzza a szá­jat, mint akinek nem tet­szik, hogy utána néznek. — Szóval megvagy? — Ügy. ahogy... — mon­dom. — Rövidek az éjsza­kák. — Hallottad, hogy azt a három mucust kivágták? Tőlem is elloptak egy ötve­nest. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom