Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Á munkásosztály a paradicsomba megy Olasz tilm Lulu, az egyszerű olasz munkás, igencsak ráhajt a melóra. Kell neki a pénz, mégpedig sok pénz, gyerektartásra, párjának nercbundára, mütyürkékre és mindazokra a kellékekre, amelyeket a jóléti társadalom nyújthat számára. Lulu mindent megtesz a pénzért. Egyre tempósáéban dolgozik, bár érzi, tudja, hogy íalőr- li idegeit a gyári gépezet. A végcél a jólét, vagy másként szólva a paradicsom. S mert a fűm hőse egoista, egyedül akar behajtani a paradicsomba Lehet-e? Sikerülhet-e? — ezt vizsgálja Elio Petri nagyszerű filmje, amely az eszmei tisztánlátás, a realizmusra való törekvés és a tehetség ötvözetéből született. A film cseppet sem modern, nem az idősíkok keresztezésével, de még csak nem is a látvánnyal vagy az egzotikummal fogja meg a nézőt, egyszerűen jó film, okos film, amely gondolkodásra, sőt vitára is készteti nézőit. Térjünk most vissza Lulu hoz, hiszen végeredményben nem is az egész munkásosztályról van szó, inkább azokról az emberekről, akik öntudat és kulturális igény nélkül ostromol-. ják a jólétet. Ilyen embéra film hőse 'tsr aki- bár fogalma sincs hová és minek gyártja milliószám a csavarokat, a normarendezők örömére mégis egyre többet es többet termel. Így ő a kedvenc, ő a példakép és természetesen az ő teljesítményéhez igazítják a többiek normáját is. Ezek után az is természetes, hogy Lulu cseppet sem népszerű munkatársai körében. De ő ezzel sem törődik, igaz, nem is ér rá gondolkodni, agyában mindig csak két szó zakatol : teljesítmény, pénz. És legfeljebb még egy, amelyik a targoncáslány bájait fogalmazza meg, mert hősünk szerint ez a paradicsom. Az élet persze nemcsak a gyárban zajlik, hanem a kapun kívül is. A film nagyon érdekesen és sokoldalúan mutatja be, milyen bonyolult politikai helyzet veszi korül a munkásokat. Amikor a gyárba érkeznék, vagy amikor kifelé jönnek, hangszórók üvöltik fülükbe a különböző jelszavakat. A munkásokat agitálják az álradikális egyetemisták is, akik a „mindent és azonnal” követelésekkel biztatnak sztrájkra, ellenállásra. De agitálnak az egyesült szak- szervezetek képviselői is, ók azok. akik nyugalomra intik az embereket, s a szervezett tiltakozást hirdetik. Lulu mit sem törődik a jelszavakkal. De egyszer az embertelen hajrában baleset éri, egyik ujját leszakítja a gép A munkások a szak- szervezet vezetésével most felhasználják a balesetet arra is, hogv tiltakozzanak a gyötrő munka ellen, s egyben követeljék a magasabb béreket is A rendező pedig arra használja fel ezt a szituációt, hogy bebizonyítsa, hová vezet a politikai öntu1913. április 15* vasárnap dat hiánya, mire képes a szélsőséges magatartás. A film hőse ugyanis, aki eddig a vezetők kedvence volt, a diákok követelése mellé áll, átveszi radikális jelszavaikat és majdnem a gyár lerombolását hirdeti. Bele is bonyolódik egy felesleges tüntetésbe, míg végül elbocsátják a gyárbóL Most már van ideje mindenre, arra is, hogy elgondolkozzék sorsa alakulásán, sőt arra is, hogy az elmegyógyintézetben felkeresse volt munkatársát. És ismét egy alkalom, amikor a rendező döbbenetes képsorokkal tesz vallomást: a kapitalista gyár nemcsak csavarokat, hanem őrülteket is termel. S már Lulu is felfedezni véli önmagán a téboly kezdő jeleit. Megkérdőjelezi a film a jóléti társadalom vívmányait is. A film főszereplője is rádöbben nagy magányában — barátnője is elhagyta ™n hogy céltalanná, éitsímet- lenné vált az élete, össze is csomagolja mindazt a limlomot, amit az évék során összevásárolt, s amelyekért erejével, jókedvével, egészségével fizetett Ismét szélsőséges tehát a hős lelkiállapota. így éri a hír: a szakszervezet követelésére visszavették a gyárba. Senki ne gondolja persze, ' hogy Elio Petri nagy győzelemként könyveli el ezt a fejleményt. Nem. Ez a film nem visel rózsaszín szemüveget, s nem táplál illú- :ziókat, nem hirdeti az azonnali végső győzelmet. Sőt; azt a következtetést sugallja: végeredményben annyi történt, hogy Lulu ismét • dolgozhat. Mégpedig az ed- ; diginél is gyötróbb körül- ; mények között, hiszen a gyár vezetői mintegy büntetésképpen, a szalaghoz állították az elégedetlenkedő munkásokat. S most ott állnak, mint egykor Chaplin figurái a Modern idők című ' filmben, s mozdítanak egyet; a gépezeten. Az igazi eredmény természetesen az, hogy : egy ember, egy munkás öntudatra ébred. Vagy legalábbis elindult ezen az úton. Két Jelenetsorró! szólót még, többek között azért, mert úgy érzem, ezek váltják ki a legtöbb vitát. Az egyik a Fiat-jelenet. Már említettem, hogy Lulu az egyik kislány báját tekinti paradicsomnak. Meg Is szerzi magának, mégpedig egy szűk, nyolcötvenes kocsiban szorongva, tragikomikus körülmények között. Kár lenne csámcsogni ezen a jelenetem hiszen világos a rendezői szándék: nemcsak erotikáról van szó. A színhely ugyanis egy Üzem ásítozó csarnoka, s ők ketten örömet keresve vergődnek a kocsi szórt fásában. Valahogy úgy, mint ahogyan az emberek vergődnek a társadalom szorító ölelésében. Az eredmény pedig egyformán semmi. Mindketten csalódtak. mindketten elégedetlenek az ilyen paradicsommal. A másik jelenetsor a befejező rész. A munkásokat most már a szalag hajtja, Lulu pedig túlharsogva a gépek zaját, álmáról \ mesél. Arról, hogy egy nagy falat látott, s ezen túl volt paradicsom. Mit látott? Milyen ; a paradicsom? — kérdezik töb- ! ben is. — Egy ködös táj. De | ott voltunk mindannyian ... Ml ez? Kllátástalanság, pesszl-; mizmus? Nem. Inkább egy na- • gyón szép költői megfogalma-1 zásról van szó. Elio Petri még a < munkásosztály elé sem akar < túlzottan optimista képet veti- < teni. Ezzel a befejezéssel a ren-< óézú arra la figyelmeztet, hogy5 a munkásmozgalom még a fejlett kapitalizmusban sem — ahol pedig' egyre erősebb —. képviseli az egész munkásosztály öntudatos erejét. Es nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a fűm tulajdonképpen egy átlagmunkásról szól, mégpedig egy olyan emberről, akitől elég távol esik a kultúra, a politika. A film végén Lulu eddig jutott. Ez is jelentős eredmény, hiszen világosan látja, hol a helye és ezzel együtt azt is, hogy a paradicsomot nem egyedül kell keresnie. A ködről pedig mindenki tudja, hogy elóbb-utóbb felszáll. A művészi élményen tűi politikai szempontból is izgalmas számunkra ez a film. Sőt itt-ott még tanulságokkal is szolgál. És nemcsak a filmgyártás számára. Nem szabad elfelejteni például, hogy a mi viszonyaink között sem egyformán öntudatos minden munkás, nálunk is újratermelődik az önzés, vagy az igénytelenség. Nem beszélve arról, hogy a túlszervezett termelés és a munkások kapcsolatán nálunk is lehat még javítani. A rendező és az operatőr — Luigi Kuveiller —, valamint a tehetségéről közismert Cián Maria Volonte elmélyült játéka végig leköti és izgalomban tartja a nézőt Olyan politikai film ez, amely nemcsak Cannes- ban — ahol első díjat nyert —, hanem a közönség előtt is sikert arat Márkus* László Kétmillió csalód ügye E gyik napirendként olyan kérdés megtárgyalásával foglalkozott csütörtöki illésén a Minisztertanács, amely — bízvást állíthatjuk —, az ország három milliónál több családjából legalább kétmilliót egészen közelről érint. A gyermekintézmények fejlesztéséről, a további lehetőségekről és a IV. ötéves terv hátralevő idejére vonatkozó további tennivalókról szóló, a SZOT, a Munkaügyi Minisztérium és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala szakembereinek tapasztalatait összefoglaló jelentés a családok, az anyák — és a gyermekek érdekében vetett számot a jelenlegi helyzettel, a tennivalókkal. Ezernyi sokatmondó számadatot lehetne egymás mellé sorakoztatni, ha csupán főbb vonalaiban érzékeltetni kívánnánk a gyarapodást, amelyet országosan és egy-egy településen elértünk a gyermekintézmények létesítésében, fejlesztésében. A negyedik ötéves terv előirányzatai szerint újabb 8800 bölcsődei, illetve 39 ezer óvodai férőhelynek kell elkészülnie; még csak a tervidőszak közepén tartunk, s máris nyilvánvaló, hogy a társadalmi összefogás eredményeként, a növekvő igények sürgetésére ezt az előirányzatot jelentősen túlteljesítjük. Csakhogy... s ez a „csakhogy” késztet a pozitív mérleg -további elemzésére —, a tervidőszak végére 2,2 millió nő dolgozik a termelésben és más területeken. Közülük legalább 700 ezernek 6 évesnél fiatalabb gyermeke van, lesz; új nemzedék lép szülőképes korba. S akárhogyan vizsgálgatjuk, forgatjuk a bölcsődei óvodai férőhelyek, a napközik számadatait, nyilvánvaló, hogy ezer és tízezer kisgyermek még mindig nem jut majd be gyermekintézménybe. Tehát: nem részesül például abban a roppant előnyben, amelyet az óvodai foglalkozások nyújtanak iskoláskor előtt; nem jut számára hely napköziben, míg a szülei dolgoznak. A következtetés kézenfekvő: több, az eddiginél is több férőhely kell. S mivel a tanácsi fejlesztési alapok nem elegendők teljesen az igények kielégítésére, szükséges — a mainál is jelentősebb mértékben —, a tanácsi-vállalati koordinált építkezés, mellé pedig a vállalati, saját erőből történő gyermekintézmény-létesítés. Az utóbbi két évben országszerte lendületes, szép társadalmi akció bontakozott ki; igen sok üzem, vállalat, sőt szövetkezet is adott ’pénzt, munkaerőt, építkezésre, régi épületek bővítésére, önként — felismerve azt a társadalmi szükséget1, hogy a női munkaerőt elsősorban azzal lehet vonzani, a munkahelyéhez kötni, ha biztosítják a kisgyermekei elhelyezését —, ha nem kell naponta hosszú utat megtennie, álmos, fáradt kisgyerekeket víve távoleső óvodába, bölcsődébe, vagy éppen szívességet tevő rokonokhoz. A mozgalom eredményeként a legutóbbi két év alatt több óvodai férőhely létesült az országban, mint a III. ötéves terv időszakában együttvéve. A gyermekintézmény építése, működtetése nem olcsó. Hajdú megyében például egyetlen bölcsődei férőhely létesítésének költsége eléri a 100 ezer forintot. De az óvodai helyeké is 30—60 ezer forint. A fenntartási, üzemelési költségek ezután következnek — s megint csak nem kevés pénzről van szó. A minisztertanács elé kerülő jelentés, amelyet javaslataival együtt elfogadtak, azt a célt is szolgálja, hogy a vállalatok közötti teherviselés valamivel egyenletesebbé legyen; például azzal az utalással, miszerint a fenntartási költségnövekedési többletet a későbbiekben a garantált költségek emelésével lehessen ellensúlyozni. Utal arra is az elemzés, hogy szükséges egy következetes és gyorsabb ütemű gyermekintézmény-építési program kidolgozása. E gy férőhely megteremtése: hosszú időre szóló gyarapítást jelent. Hasznot hoz a munkát végző asszonyoknak, a jó felügyelettel ellátott kisgyermekeknek — de a munkaerő-problémákkal küszködő üzemeknek, vállalatoknak is, hosszabb távon feltétlenül kamatozik. Ußye, szép vpgtfok ? (Foto: Tóth Gizella) KEREKES IMRBc 25. A sofőr már alárakta az emelőt. Most nyomja felfelé a kocsi hátulját, és amikor kész, fellöki a micisapkát, csípőre teszi a kezét. Ide nem hallani, hogy mi van a műsoron, csak a szája jár. De akinek így mozog a szája, az nem mondhat mást.„ (Majdcsak jut valamire. Nekem pedig be kell pótolnom az első kört. Ha már így elmaradt. De valahol elmaradt ez az egész este, mert késő van ugyan, lassan éjfél és a Lipták úr mégcsak most próbálkozik azzal, bogy hazataláljon. Van így vele, ha összejön a haverság, van kinek elmélkedni, hogy kár folytatnom, úgyse 'értitek meg ü, hogy milyen az atom belseje, de azt értik, hogy Lipták úr addig folytatja, míg van, aki fizet. És ha már megfejtette az atom titkait, a tóma kéznél, lehet beszélni a súlytalanságról, amelyhez soványságában már maga is közel áll, vagy a nemzetközi helyzetről, amellyel ma az történt, ami még soha. És ez így igaz. A Vajda úr, a KÖZÉRT-es is most érkezik, mert a taxi gyertyahibás volt, Richter úr a kapuban áll, vidékről várja a feleségét, mert az egyedül nem mer felmenni a liften. Attól fél, hogy a lift egyszer elszabadul kiveri a tetőt, ő pecüg valahol a világűrben köt majd ki. Richter úr ezt komolyan veszi, egész nap hasonló dumát hall a söntésnéL Józan ügyekkel már rég nem foglalkozik. Slezákné, messziről látszik, a homályból, a háztömb sarkán áll az alku és mindenki tudja, hogy így éjfél után érdemes alkudni. Az árak mindig napközben emelkednek. Van itt egy vízcsap. Közel a bejárathoz, arra szerelem fel a gumicsövet, ha meg akarom locsolni a begóniákat. Fonnyadnak, a fehér is meg a lila is szürkére vált, a nagy melegben nemcsak a nedvességük, de a színük is elpárolog. A nappali portásnak eszébe nem jut, hogy estefelé locsoljon, ez nincs a fizetésében. A legtöbben csak nézni szeretjük a virágokat. így aztán estére úgy fest a kis kert, mint két elhanyagolt sír, ahova már régen eltemettek valakit. Nyáron nem jó itt a levegő. A melegben árad a rozsdaszag, az éjszakára is nyitva hagyott műhelyablakokon át a gépek vas- és olajszaga, meg a műanyagok szaga terjeng a levegőben, meg a haverok és a mucusok szaga, amitől nyáron se lehet kiszellőztetni a gyárudvart. A gumicsővel, ha már itt tartok, fellocsolom a portásfülke előtt a járdát. Kihozom a széket a kis ablak alá, ahol napközben érdeklődnek a portástól a jövő-menők. Ülök. Már egy hete így van ez. Orvoshoz kellene menni, de az csak. háromig rendel. Nekem ez olyan, mintha valaki hajnali háromkor szedné magát, hogy beállítson, a rendelésre. De én még éjszaka is fáradt vagyok, amikor figyelni kell, nemhogy nappal, alvás idején. / Már este fáradt vagyok. Alighogy beérek, máris !e kell ülnöm. Mire meglocsolom a virágokat, meg a járdát, alig várom, hogy leüljek. Látják rajtam a haverok, a műszakból hazamenet. A sápadtság a sötétben jobban virít. — Fel a fejjel, Gáspár! — Nem kell annyit éjszakázni! De ezt csak úgy mondták, hogy elüssék a dolgot. Látják rajtam, hogy valami nincs rendben. Megveregetik a vállam, megkérdezik, hogy ne hozzanak-e a talponállóból egy üveg sört, vagy egy kisír öccsai, A mucusok itt akarják hagyni a kaját, amit nem ettek meg. Barackot meg dinnyét kínálnak, málnafagylaltot akarnak hozni a presszóból. Nem kell semmi. Az emberek szeretik az ilyesmit. Nyugodtabban indulnak haza, ha így csinálják. Mire hazaérnek, már eszükbe sincs, hogy velem mi lehet. Jól van ez így. Persze, én nagyon jól tudom, hogy mi van. Elképzelésem szerint az orvos hanyatt fektetne, aztán hasra fordítana, megkopogtatna elől-hátul, megvizsgálná a szívműködést, aztán felültetne, és kis kalapáccsal a térdemre ütne. Itt a baj. Megroppantak az idegeim. Pedig az utóbbi időben mintha a részegek is megritkultak volna a környéken. Főleg mióta az URH-kocsik is megszaporodtak és nagyobb a rendőrségi cirkuláció. Kicserélték a lámpaoszlopokat, higanygőzlámpák világítanak a hosszú utcában. Az új fényektől még a talponálló sárga neonja is sá- padtabb. Akárcsak magam. Persze, hátul a gyár mögött, maradt minden a régiben. A rét felől, a sötét oldalon, az éjszaka olyan, mint volt. Ügy él, ahogy született De hiába, ha valahol nő a fény, attól valami mindig hátrál. Magam is látom, hogy a sötét oldal egy részén letaposott a fű, nappal ott gyerekek játszanak, kutyák ugrálnak, megy a háborúsdi, a kamaszok fociznak, döngetik labdával a kerítést. A malterdarabok a fal tövében hevernek, meg olt felejtenek sapkát, inget, meg mindent, amit a zsebekből kiraknak. Én aztán egy helyre gyűjtöm őket, hogy másnap ott találják. Érte is jönnek, elviszik, hogy újra ott felejtsék, amit a zsebből kiraktak. (Folytatjuk^
