Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Útban a világszínvo na! felé A horti paradicsom titka Városias gondok, városias tervek Pétervásárán Európában két olasz farmer tud olyan eredményt felmutatni, mint a horti Kossuth Termelőszövetkezet, aztán egy hosszú szünet következik és csak úgy jönnek a világ többi gazdaságai a paradicsomtermesztésben. Néhány számot sorolunk fel és mindjárt érthetővé válik, hogy miért érdeklődnek az ország nagygazdaságai, a külföldi szakemberek, a FAO a horti paradicsomtermesztés titka után. Az országos átlagtermés az elmúlt esztendőben 208 mázsa paradicsom volt hektáronként. A Heves megyei közös gazdaságban 418 mázsát szedtek le egy hektárról! Ami különösen értékessé teszi ezt az eredményt, az az tény, hogy ezt a termést nem kis területre koncentrálva érték el, hanem 250 hektárnyi területen. Hozzánk ne jöjjönek tanulni Két alapvető tény miatt határozták el a termelőszövetkezet vezetői, hogy „rámennek” a paradicsomter- mesztésre. Az egyik a Hatvani Konzervgyár közelsége volt, a másik a 600 dolgozó tag. A hortiak nem vásároltak amerikai licencet, magyar módra nekiláttak termelni, hagyományosan, a kézi munkaerőre alapozva. Ezért mondta a termelőszövetkezet elnöke és főkönyvelője, Rozsda András és Kom- játi Károly, hogy tőlük ne tanuljon senki, mert ahhoz a modellhez, amelyet ők alakítottak ki, csúcsmunkák idején 600—700 dolgozó emberre van szükség, a munkaerő ' pedig ma igencsak hiánycikk a mezőgazdaságban. A termelés egyik mozzanata tehát teljesen hagyományos eszközökkel szervezett a termelőszövetkezetben. A 250 hektáros területet családi művelésben dolgozzák a A recski ércbánya a munkahelye 37 éve Holló Alajosnak, aki nemrég' vette át „hűségjutalmát”: a Munka Érdemrend bronz fokozatát. (Foto: Perl Márton) Amikpr 1830-ban elkészítették a Lahóca-hegyi színesércbánya első vágatait, megkezdődött a recski bányászkolónia kialakulása. Az akkoriban gazdagnak számító arany-, réz- és piritletsz-tagok, ha kell, megfogják a kapa nyelét — márpedig kell — és kézzel szedik le a termést. Kétségtelen azonban, hogy a hagyományok mellett döntő szerepet játszik a legmodernebb technika a 418 mázsás termés elérésében. Minden egyes tábla talaját laboratóriumi vizsgálatra küldik, úgy állapítják meg a tervezett terméshez szükséges tápanyagmennyiséget.. Minden esztendőben a legújabb fajtákat vezetik be a termelésbe, amelyet a tsz-el szoros kapcsolatot tartó kecskeméti kutatóintézettől kap meg a közös gazdaság. A paradicsomtáblák fölött minden nyolcadik napon megjelenik a speciális növényvédő helikopter, és permettel vonja be a növények teljes felületét. A legjellemzőbb paradicsombetegségek évek óta nem fordultak élő Horton. A komplex program, amelyben nagyon jelentős szerepet játszik a kézi munka is, így már évek óta meghozza az eredményt. Az elmúlt esztendőben 15 millió forintos árbevételhez juttatta a közös gazdaságot a 418 mázsás átlagtermés, és az idén nyílt titok, hogy hektáronként új világcsúcsra; félezer mázsás termésre számítanak Horton. Sokáig így nem megy A termelőszövetkezet vezetői nem ringatják magukat illúziókban. Bár kétségtelen tény, hogy Horton a tsz-tagok átlagéletkora 40 év, ami igen sok helyen szenzáció- számba hatna a megyében, de az országban is, mégis előre kell tekinteni. A tagság elöregedésével egyre csökkeni fog a kézi munkaerő, a jövő a zárt rendszereké, a teljesen gépesíthető munkafolyamatoké. A termelőszövetkezet a hatszáz hektárnyi kukorioatermő terület felét már tökéletes gépi térmesztésbe vonta, s az eredmény itt is kiugró. Az átlagtermés tíz mázsával haladta meg az országos szintet. Ä kimagasló eredmények mindenhol befektetést igényelnek. Komoly anyagi, de nem utolsósorban szellemi tőkebefektetést kívánnak. A termelő folyamat ki van szolgáltatva a technikának. Nem lehet hozzávetőlegesen gazdálkodni, üzemszerűen kell termelni, szigorú technológiai fegyelemmel. Hatszáz hektár kukorica vegyszerezése ha nem sikerül, egy mezőgazda- sági üzem katasztrófáját jelentheti. Ezért is húzták nyomatékosan alá a tsz vezetői, hogy a magas színvonal elengedhetetlen alapfeltétele a szellemi képzettség. Amit meg kell tanulni tőlünk Nem érdemes tőlünk tanulni, mondta az elnök és a főkönyvelő, és ebben az egyben nagyot tévedtek, mert igen is érdemes, muszáj valamit megtanulni a hortiak- tóL Történetesen azt, ahogy elérték a világszínvonalat a paradicsomtermesztésben. Volt bátorságuk hozzá, hogy kimondják és megvalósítsák: nem feltétlenül szükséges szolgai módon lemásolni és alkalmazni a szupermodern sémákat. Előadódhat olyan helyzet, amikor még igen is létjogosultsága van a hagyománynak, csak észre kell venni, hogy mikor és meddig lehet célszerűen alkalmazni, és ami nagyon fontos: megfelelő arányban ötvözni az elengedhetetlenül szükséges mai technológiával. Amint a mellékelt történet mutatja: így is lehet közeledni a világszínvonal felé. Szigethy András Máskor nem könnyű megtudni, miről beszél a falu, hogyan vélekednek erről, arról az emberek. Most azonban nem is olyan nehéz a krónikás dolga, hiszen nemrég fejeződtek be a jelölőgyűlések, ahol az emberek kicserélték gondolataikat, elmondták panaszaikat és javaslataikat is. Így történt ez Pétervásárán is. Ivádi László, a községi tanács elnöke már teszi is az asztalra a vaskos dossziét, amely őrzi a gyűlések jegyzőkönyvét és ezzel együtt a lakosság javaslatait is. Gyors számvetés és kiderül, hogy a 17 jelölőgyűlésen pontosan 130-an szóltak hozzá. A felszólalásokat már rendszerbe is foglalták: a legtöbben, 86-an a községfejlesztési problémákról beszéltek. Vajon hogyan szívleli meg a tanács a véleményeket, javaslatokat? — erről beszélgettünk az elnökkel, akiről tudni kell azt is, hogy éppen huszadik esztendeje tölti be ezt a cseppet sem könnyű tisztséget, s a két évtizedes szolgálat bizonyságául büszkén viseli az elismerést jelző aranygyűrűt — Nem lesz könnyű dolga az új tanácsnak, ez egyszer biztos. Az igények ugyanis nemcsak egyszerűen növekedtek, inkább azt mondhatnám, hogy megugrottak. De hát végeredményben Igazuk van az embereknek: városias körülmények között akarnak élni itt, a községben is. Ami a javaslatokat illeti,' úgy hiszem, azok többségét megvalósíthatjuk. Persze csak sorjában, ahogyan anyagi lehetőségeink engedik. — Mik a legfontosabbak? — A legfontosabb a víz. Erről sokan beszéltek a jelölőgyűléseken. Törpe vízmüvünk ugyan van, de nagyon kevés vizet ad. Vízszegény ez a vidék! És nem is valami jó ez a víz. Igaz, az egészségre nem ártalmas, de túlságosan magas a vastartalma. Üj kutakat kell fúrni — ezt tervezzük. A másik gondunk a szennyvízhálózat megépítőBányászhétköznapok Becsken lőhelyek vonzották a bányászat szakembereit, akik itt megtelepedve újabb és újabb feltárásokkal bővítették a bányát. Az első telepesek utódai ma is naponta behatolnak a hegy belsejébe, hogy megkeressék a föld méhében rejtőző értékes ércet, s a felszínre küldjék az ütött-kopott csillékben. — Furcsán hangzik, de így igaz: kertészként kerültem a bányához. Éz a munka akkoriban nem fizetett valami jól, ezért én is a vágatokba igyekeztem. Aztán évekig a föld alatt dolgoztam. Csillés voltam, meg fejtő, talán nincs is olyan bá- nyászmunka, amit ne próbáltam volna. Mindent csináltam, amire csak szükség volt odalenn — mondja Holló Alajos, aki jelenleg az üzemi lakatoscsoport vezetője. A magas, vékony ember fejébe húzza a sildes sapkát, hogy az ‘egyre jobban feltámadó szél le ne kapja a fejéről. Az ércelőkészítő melletti dombon egy hatalmas gép alkatrészeit vizs- gálgatja. — Most kaptuk — mutat rá —, s nemsokára beszereljük az ércelőkészítőbe. Mint minden gépekkel kapcsolatos munka, ez is a mi csoportunk feladata... — A föld alatti munka után hogyan lett a lakatosok irányítója? — Talán úgy, hogy mindig tanulni akartam valamilyen szakmát Az üzemben indult egy tanfolyam, én is beiratkoztam és amikor végeztem, megkaptam a bizonyítványt a lakatos szakmáról. Ez még 1952-ben volt, azelőtt, hogy visszakerültem a felszínre ... Később az ércelőkészítőbe osztottak be a gépek mellé. Szivattyúknál dolgoztam, majd flotálós lettem. Nyolc évvel ezelőtt vettem át a lakatoscsoport irányítását. Nyolc év. Csupán egy töredéke annak az időnek, amelyet a bánya dolgozójaként töltött el. Holló Alajos az egyik legrégebbi munkása az üzemnek, leghűségesebb szerelmese a bányának. S ezt a 37 éve tartó hűséget állították példaképül mindenki elé, amikor a Parlamentben átnyújtották neki a Munka Érdemrend bronz fokozatát... Az ércelőkészítő egyik végében dolgozik a golyósmolnár, a másikban a flotálós. Mindketten egy-egy fontos művelet irányítói, szakemberei. — Ide érkezik a száraz, a finom földszemcséktől még el nem választott ércőrlemény — mutatja az anyag útját Sárvári Ferenc golyósmolnár. — A hatalmas tartályban levő acélgolyók segítségével forgatjuk meg, készítjük elő az őrleményt, majd a gyors és pontos feldolgozás érdekében megnedvesítjük. Ezek után halad tovább a szállítószalagokon a kiválasztó gépsorok felé ... Az üzem másik végében, távol a dübörgő, hatalmas lendkerék hajtotta golyósmalomtól, egy hosszú folyosón zümmögnek az utolsó műveletet — a kiválasztást — végző gépek. Kezelőjük, Bolyki János flotálós 32 gép működésére ügyel. Munkája szó szerint az ügyelés, mert az úgynevezett Denver-cel- lasor automatikusan végzi a műveletet. — Mire kell a legjobban figyelnie? — A legfontosabb az, hogy a gépek beállítása szabályszerű legyen. Az ideérkező őrleményt ugyanis vegyszeres kezelésnek vetjük alá, majd alulról levegőt fújunk az anyagtároló tartályba. Az ennek hatására keletkező habréteg tartalmazza a tulajdonképpeni ércet. Minden színesére másfajta arányú vegyszeradagot kíván, ezért a pillanatnyi termelésnek megfelelő beállításra kell a legjobban ügyelni, s a vegyszer utántöltéséről gondoskodni a megfelelő időben. — Megszámolta már, hányszor kell végigmennie a gépéé. Egyetértünk a lakosság véleményével, ilyen község, mint Pétervására, már nem maradhat korszerű szennyvízhálózat nélkül. Van egy tervünk — 490 ezer forintot fizettünk érte — eszerint lefektetjük a négy kilométer hosszúságú gerincvezetéket és megépítjük a derítőt. Mindez 12 millióba kerül. Ez nekünk nagyon sok pénz. Megszervezzük a társulást, lőnkkel együtt megyünk a miniszterhez. Terveink között szerepel az óvoda bővítése is. Most ötven férőhelyes, de közel 70 gyereket fogad. És még így is húsz gyerek áll sorba, hogy felvegyék az óvodába. Sok szó esett a jelölőgyö- léseken arról is, hogy egyde számítunk bankhitelre és természetesen állami támogatásra is. Aztán mintegy aláhúzva a megjegyzést, idézi a kormány elnökét, aki legutóbbi pariamenti válaszbeszédében a következőket mondotta: a víz- és csatornahálózat fejlesztésére a IV. ötéves tervben 14 milliárd forintot költünk, kétszer any- nyit, mint az előző ötéves tervben. Aztán az elnök hozzáteszi: remélem ebből jut nekünk is. Tovább sorolja a terveket. — Nagyon kell már egy tornaterem is. Másfél millió forintunk van rá, de mi egy nagy tornatermet szeretnénk.. Ezért hívjuk segítségül a mezőgazdasági szakiskolát is. Egymilliót szeretnénk tőlük kapni. Igéretféle már van, a választások után az országgyűlési képviSe---------------------------------------) sorok között egy-egy műszakban? — Nem. De nagyon sokszor, az biztos. Még jó, hogy az üzemben hatórás műszakok vannak. Utána jut idő a pihenésre, a szórakozásra. — Erre van lehetőségük? — Hogyne. Saját klubunk van... Esténként fényesen világítanak a község szélén épült Bányász Művelődési Ház széles ablakai. Hol a könyvtár, hol pedig valamelyik előadóterem telik meg érdeklődőkkel. Máskor az irodalmi színpad tagjai próbálnak, a következő estén az üzemi KISZ-szervezet ifjúsági klubja tart foglalkozást, politikai vitakört, vagy megbeszélést. Csütörtökön és szombaton este viszont az idősebbek, a bányászklub tagjai veszik birtokukba a helyiségeket. — Ezeken az estéken jönnek el a legtöbben — mondja Répás István, a klub vezetője. — Ilyenkor a 104 tag közül alig hiányzik valaki. Szeretik ezeket a foglalkozásokat, mi pedig igyekszünk a legérdekesebben összeválogatni a programokat. Legutóbb például a miskolci színészek tartottak egy Fető- fi-estet, aztán a tv-sekkel beszélgettünk. Volt népzenei estünk, most pedig a választásokra és május 1-e megünneplésére készülünk. Így telnek a hétköznapjaink: becsületes munkával és csendes szórakozással, művelődéssel ... Szilvás István re több a televízió és a háztartási gép a községben, * bizony nagyon kellene egy szerviz is. Megvalósul a lakosság kívánsága s felépül a GELKA-szerviz. Van fedezetünk is rá, a megyei tanács másfél milliót adott,. A jelölőgyűlésekem természetesen még sok mindenről esett szó. Utakról, járdákról, és az olykor akadozó kereskedelmi ellátásról is... Azt szokták mondani: hallgasd meg a panaszt, s megtudod, hogyan él a panaszkodó. A kívánságokat és a terveket hallgatva úgy érzem, városias jellegű gondjai vannak Pétervására lakóinak. Nem akarván megkerülni a témát, megkérdezem az elnököt: siratják-e még a pétervásáriak a járási székhely rangját? — Nem különösebben Persze itt-ott azért még szóba kerül, emlegetik az emberek. — Es a tanácselnök véleménye? — Mióta nem vagyunk járási székhely, jobban kibontakozott a községi tanács munkája. Ügy i6 mondhatnám: megnőtt a tekintélyünk, önállóbbak lettünk. Ez is eredmény. Na és maholnap öt község tartozik a pétervásári tanácshoz, s így több mint ötezer emberről kell majd gondoskodnunk. Ami a dolog másik oldalát illeti, amióta nem vagyunk járási székhely, kevesebb pénzzel gazdálkodunk. ★ Pétervására mégis központ lesz. Ha nem is járási, de egy jelentős terület központja. Több jel mutat erre. Az OTP pétervásári fiókja Bátox’tól Szederkénypusztáig 17 községet lát el. (1971- ban 63 millió volt a betét- állomány, ma már 81 millió.) Az ÁFÉSZ-hez 11 község tartozik. (Kereskedelmi egységeik 1971-ben 62 milliós forgalmat bonyolítottak le, 1972-ben már 68 millió volt a bevétel) A közelmúltban nyílt a bútorüzlet, amelynek bőséges választékára már felfigyelt a környék lakossága. Jönnek bútorért még Özdrói is. És végül még egy jó hír: 25-én adják át a négymillió forintért létesített új autószervizt, amelyet bizonyára szívesen keresnek fel a környék gépkocsi-tulajdonosai is. (M L.) UpnuisSßGi 1973. április 15., vasárnap
