Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Fóliaváros Hevesen A műanyag forradalma a zöldségtermesztésben Fóliává ros. így terjedt él a neve a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet fóliasát­ras palántanevelőjének, ame­lyet 1972-ben létesített a mezőgazdasági nagyüzem négyhektáros területen. Már maga a méret is megérde­mel némi kíváncsiskodást. A látvány a mezőgazdaság iránt abszolút közömböseket is megfogja, amint végignéz az ember a 250 méter hosz- szú, hét és fél méter széles, három méter magas, mű­anyagfóliás alagutakon, amelyekben kis kerti trak­tor lazítja a földet Megyénkben az első, való­ban nagyüzemi zöldségter­mesztéssel foglalkozó közös gazdaság a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet lett, amely mintegy másfél ezer holdon — több mint nyolc­száz hektáron — termel paprikát, dinnyét, paradi­csomot,/ a fójiák alatt pedig primőr’ Salátát. Tavalyy 300 ezer, az időt‘ ’ négyszázezer fejet. A főliaváros első eszten­dejében -a zöldségtermesztés árbevétele — az évek óta nyolcmillió forintos átlag­ról — húszmillió forintra növekedett Mire való a tsz-vezetőség ? A kérdésre jogosan rá le­het kérdezni: hogyan kerül ez a kérdés ide, a négy hek­táros. fóliasátras zöldségter­mesztéshez? A választ látszólag mesz- sziről kell megközelíteni, de csak látszólag. Sajnos igen sok negatív tapasztalatot le­het levonni termelőszövetke­zeti vezetőségi tagokkal, szakvezetőkkel folytatott be­szélgetésekből, amikor is el­keseredett hangon újságol­ják, hogy náluk a vezetőségi tagság csak formális, Vagy a szakvezető azt panaszolja, hogy munkája tulajdonkép­pen abból áll, hogy emberek után szaladgáljon a minden­napi elvégzendő munka ér­dekében és nyomában. A hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezet vezetőivel ar­ról beszélgettünk, hogyan határozták el a fóliaváros életre-hívását. A mindenes termelőszövetkezetek korsza­ka lejárt. Ez volt az első, a kiinduló láncszem. A gazda­sági élet minden területen a további differenciálódás irá­nyába" hat, az üzemek — ipariak és mezőgazdaságiak egyaránt —* specializálódnak. Nagy- szériában és olcsón termelni. Talán ezt a jel­mondatot lehetne a mai gaz­dasági rendszerek vezérmo­tívumaként említeni. A termelőszövetkezet veze­tőségé megvizsgálta gazdasá­gának helyzetét, adottságait. A vezetőség előtt két alter­natíva merült fel. Vagy az állattenyésztésre, vagy a aoldségtermesztésre kell összpontosítani. Ügy döntöt­tek — a talaj, a munkaerő, a közgazdasági környezet és szabályzórendszer adottsá­gainak figyelembevételével, hogy megépítik négy hektá­ron a fóliasátrakat Az első esztendő egyértel­műen alátámasztja a döntés helyességét az idén megkez­dik az 1,7 hektáros új fóliar- sátor-telep építését A termelőszövetkezet ve­zetősége tehát ellátta azt a feladatot, amelyre hivatott volt. Megfelelő elemzés után az alternatívák között mér­legelve olyan döntést hozott, amely hosszú, távra megha­tározza a közös gazdaság életének további alakulását. Árak és gyorsaság Ez a két fogalom szorosan összefügg. Különösen, ami­óta Hevesen százezres nagy­ságrendben kerül ki a fó­liák alól a primőr saláta. Az idén március végén szál­lítja a termelőszövetkezet szerződő felének a 400 ezer fej, közkedvelt primőr árut, de úgy tervezik, hogy jövőre már március 10-e körül piacrp kerül a friss termék, mert akkor még kedvezőb­bek az értékesítés} feltételek. A tetszés szerinti időben piacra szállított saláta egye­lőre még utópia a hevesi fó­liasátrakban, ugyanis a köz­ponti olajfűtés igen megdrá­gítja az előállítási költséget. Itt érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi 300 ezres, primőr tétel árbevétele 400 ezer forint volt, a ráfordí­tott önköltség 300 ezer fo­rintra rúgott. Nem lehet egy lapon említeni a központi olajfűtéses rendszerű fólia- sátras telepeket a természe­tes hőforrásokat kihasználó .fóliás kertészetekkel, ahol a fűtési költség eleve kiesik a számítgatásokbóil. Ilyen pl. a szentesi közös társulás, ahol 40 hektáron hasznosít­ják a termálvizet a zöldség- termesztésben. Jelentősen. növeli még a költségeket, hogy a mű­anyag, illetve fémvázra hú­zott fóliát évente cserélni kell, mivel az ultraibolya sugarak szétroncsolják a sát­rakat. Nálunk is kapható ugyan japán és nyugatnémet fólia négyévi garanciával, de az áruk mintegy ötszörö­se a hazai anyagnak. A ter­melőszövetkezetben kiszámí­tották, hogy olcsóbb, ha évenként 300 ezer forintért kicserélik a régi fóliákat. Egy váratlan gond is je­lentkezett a műanyagsátrak alatti zöldségtermesztésben. Amikor a palánták kikerül­nek a szabadba, úgynevezett másodhasznosítást végeznek, a fóliák alatt megkezdik az uborkatermelést. Csakhogy a méhek nem járnak be a ki­sebb méretű sátrakba és nem végzik el a virágok bepor­zását, gyenge a termés. Egy kis fejtörő a szakemberek­nek. Valószínű, akadnak ennél komolyabb gondok is a mű­anyagsátras zöldségtermesz­tésben, mint ahogy kidolgo­zásra vár még az optimális sátomagyság, a méretek ki­alakítása, a fűtés olcsóbbá tétele, magának a fólia mi­nőségének a javítása. Egy azonban kétségtelen: Heve­sen a számítások szerint a műanyag fólia alatti zöldség- termesztés négyzetméteren­ként 60 forintos költségmeg­takarítást eredményez a ha­gyományos módszerhez ké­pest, Szigethy András Less-e elég sz A szakmunkásképzés a re­form idejét éli. A közelmúlt­ban több határozat is szüle­tett a színvonal javítása ér­dekében, átszervezésről, jobb tárgyi feltételek biztosításá­ról. Nagyobb arányú munká­ra ösztönzik e téren a válla­latokat is. Negyedik ötéves tervünk másfél milliárd fo­rintot fordít ilyen célú beru­házásokra. A megye ipari fejlődése, a mind magasabb technikai igény, fontosabbá tette nálunk is a szakember­utánpótlás kérdését, különö­sen amióta mind kisebb szakmunkásképző iskoláink­ban a jelentkezők száma. Több tanuló kellene A megyei tanács tervgaz­dasági bizottsága a közel­múltban tartott ülésére je­lentést kért a szakmunkás- képzés helyzetéről. Mélyre­ható elemzés készült arról, hogy összhangban vannak-e az iparfejlesztési elképzelé­sek, s a képzés célkitűzései? Elsősorban az ipar és építő­ipar szemszögéből nézve a tényeket az állapítr hogy' a bejelentett létszám- igényeknek csupán mintegy a felét tudják biztosítani a szakmunkásképző iskolák. Első hallásra riasztóan hat ez a megállapítás, s joggal felmerülhet a kérdés, nin- csenek-e arányeltolódások, nem maradt-e el a kétségte­lenül gyors iramban szélese­dő ipari szerkezettől az után­pótlás biztosítása? Különösen azért is fontos ez, mert a vállalatok ötéves tervében a munkaerőigény több mint 40 százalékát szakmunkások teszik ki; a korszerű techno­lógia, a gépesítés érthető igé­nye ez. 1970—71-ig, amikor a gaz­daság az intenzív fejlesztés irányába vett fordulatot, a szakmunkás-létszámigé­nyeket még szinte maradék­talanul ki lehetett elégíteni. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy sok fiatal került ki az iskolákból, ekkor érte el a demográfiai hullám a csúcsot. Azóta viszont folya­matos a visszaesés, s ez kényszerű ösztönző arra. A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Nö­vénynemesítő Kutatóintézetében már kibontotta címerét a kukorica. A melegházakban nagy körültekintéssel készítik elő a nagy terméshozamú és szárazságot tűrő fajtákat a beporzásra, illetve a további szelektálásra. (MTI Foto — Fényes Tamás felv.) i­A LÉPÉSVÁLTÁS a SZE­MÜNK előtt megy végbe; egyre több a tehergépkocsi a közutakon. Az 1968-ban el­fogadott közlekedéspolitikai koncepció megkülönböztetett figyelmet szentel a közúti áruszállítás fejlesztésének. Szükség volt erre. Mert ugyan gyarapodott a jármű- állomány, de vele a gond is. Sokféle típus, nehézkes kar­bantartás, lassú útkorszerűsí­tés, kevés benzinkút, rako­mány nélkül megtett kilo­méterek. .. Szó sincs arról, hogy ma már minden tökéle­tes. A változás azonban meg­kezdődött, sebessége növek­szik. 1950-ben mindössze 8164 tehergépkocsi futott a hazai utakon. 1960-ban 29, 1970-ben 74 ezer. Ma már több, mint 90 ezer. S ha ezek­hez hozzászámítjuk a nyer­gesvontatókat, dömpereket, egyéb vontatókat, akkor a }65 ezret is meghaladja e jó szolgák serege. Gépkocsin érkezik rendel­tetési helyére az építőanya­gok 70, az élelmiszeripari ter­mékek 74, a darabáruk 93 százaléka. Tíz év alatt meg­háromszorozódott a közúti szállítás mozgatta árumeny- nyiség; s ma három és félszer annyi terméket visz autó, mint vasút. Igenám, csak­hogy: az árutonnakilométert, azaz a szállítmány és a szál­lítási távolság együttes mu­tatóját nézve „csupán” 21,2 százalékot láthatunk részese­désként. A hatvanas évek el­ső felében ez a jelzőszám 15 körül volt. 1985-ig viszont 28—30 százalékra növekszik. Veszélybe kerülne a vasút? Közérdekből- közúton Egészséges munkamegosztás jön létre. Vasúton kis távolságra las­sú és drága a szállítás. Ezért, hogy „körzetesítés”, .kocsira- kományú áruforgalom meg­szüntetése” és hasonló szak­mai kifejezések leple alatt fontos, közérdekű változások mennek végbe, a fuvarozás gazdaságosságát javítva. Jó néhány termék árának har­mada, negyede ugyanis a szállítási költség! MINTEGY 2200 KILOMÉ­TER hosszúságú vasútvona­lat számolnak fel az évtized végéig. Ezek az intézkedések egy-egy kisebb közösséget nem mindig érintenek kedve­zően, de a legfőbb mérce a népgazdaság haszna. Ugyan­akkor a tehergépkocsik szá­ma 1975-ig 110 ezerre, 1985- ig pedig ennek a kétszeresé­re növekszik. Tavaly a közle­kedési vállalatok 158 millió tonna árut fuvaroztak, októ­berben, a csúcshónapban 15,1 millió tonnát. S akkor még nem szóltunk az egyéb szál­lítók, például a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tel­jesítményéről. Az sem kicsi­ség.1 Sőt! Meghaladja a 270 tonnát... ! Ilyen hatalmas árutömeg mozgatásához nem elég a gépkocsi. Üzemanyag is kell. Meg út, benzinkút, javító- karbantartó hálózat. S itt még sok a kátyú, de nem­csak az utakon. Holott pusz­tán útépítésre és karbantar­tásra 4,8 milliárd forintot költenek az idén. Amiből ér­zékelhetjük: a közlekedésfej­lesztése nem olcsó mulatság. Viszont minden más terület zavartalan fejlődéséhez elen­gedhetetlen. A beruházási „KRESZ” a közlekedésfejlesztésben sem engedi meg a gyorshajtást éppen a fenti okok miatt. A gyorsítást azonban, igen, sőt, szorgalmazza azt. A közleke­dést korszerűsítő befektetések nemzetközileg az összes be­ruházások 12—18 százalékára rúgnak, nálunk, hosszú éve­ken át a tíz százalékot sem érték el. Azaz az adósságot is törleszteni kell, meg a gyor­suló fejlődéshez is igazodni szükséges. A hatvanas évek közepén megvalósított egysé­ges darabáru-fuvarozási rendszer például hazánk 3400 települését kapcsolta be az áruforgalom vérkeringésébe, de... ehhez nem elég, hogy 30 ezer kilométer hosszúságú úthálózat áll a gépkocsik rendelkezésére. Az utak mű­szaki színvonala, kiépítettsé­ge ugyanis sok tekintetben jóval elmarad a kívánatostól. Ízelítőt adott eb­ből az M—1-es út burkola­tának összetöredezése — a megnőtt, az építéskor számba nem vett tengelynyomás miatt, — vagy az, hogy az el­ső osztályúként átvett gyű mölcs, 1 a mostoha szállítási körülmények miatt, gyakran harmadosztályúként érkezett meg a címzetthez __Azaz a . közlekedéspolitikai koncepció megvalósítása során a figye­lem semmit nem kerülhet el. Egy tonna árut átlagosan húsz kilométerre fuvaroznak a közlekedési vállalatok. Te­hát rendkívüli jelentősége van a szervezésnek, az üres­járatok csökkentésének, kocsitordulók gyorsításának. Amire várt lehetőség, hiszen a legutóbbi években nemhogy javult volna, hanem romlott az összes kocsikilométeren belül a hasznosan megtett utalt aránya. Sejtet a gondok­ról, teendőkről az is valamit, hogy száz gépkocsiból átlago­san 14 áll üzemképtelenül... NÉHÁNY NAGYKERES­KEDELMI vállalat már al­kalmazza a konténeres szállí­tást, s ez másfélszeresére nö­velte a termelékenységet az érintett fuvarozóknál. Fon tos mozzanat a tavalyi év végén hozott kormányhatáro­zat. a tehergépkocsik gyorsí­tott selejtezéséről, a javító- hálózat fejlesztéséről. Űj ben­zinkutak épülnek, erőtelje­sebbé válik a tipizálás... A közúti áruszállítás fokozato- tosan megkapja mindazt, ami feltétele, s ugyanakkor bizto­sítéka is szerepe, feladata be­töltésének. S ez ‘elkerülhe­tetlen. Mivel: ami a közuta­kon történik, az minden te­kintetben a köz ügye. ÍM. Oj hogy ne csupán új munka­erőkkel Oldjanak meg min­den fejlesztési gondot a vál­lalatok. Ha megnézzük a statiszti­kai elemzésedet, kiderül, hogy a, fő arányokat a kisebb jelentkező létszám mellett, is sikerült megtartani megyénk szakmunkásképző iskoláiban, így például a vezető iparág a gépipar, amely az ötéves terv végén várhatóan az ipa­ri munkások 35 százalékát foglalkoztatja majd, a szak­munkástanulók 57 százaléká­ra számíthat. A jelenlegi helyzethez igazodnak, s hű­en követik a várható fejlő­dést ezek az arányok a villa- mosenergia-iparban és az építőiparban is. Jobban kell törődni az utánpótlással Hol van hát mégis a baj? Az nyilvánvaló dolog, hogy kevesebb tanulóból kevesebb szakmunkás is lesz, s a vál­lalatok, üzemek valóban nem számíthatnak többre. A szá­mokból egyértelműen kitű­nik, hogy az egyes ágazatok jelentőségét az elosztás, a be­iskolázás aránya figyelembe veszi, bár meg kell mondani, nincs könnyű dolguk az ok­tatás szakembereinek, hiszen közismert a „divatszakmák” vonzóereje, ugyanakkor né­hány foglalkozási ág pedig mintha máris feledésbe me­rült volna. Viszont nagyon elgondol­kodtató az a tény, hogy az 1971-ben végzettek 4S(!) szá­zaléka, a tavaly végzett szak­munkásoknak pedig 26,2 szá­zaléka azóta már otthagyta azt a vállalatot, ahol tanult. Sok helyütt a fiatal szak­munkásoknak még felét sem tudják megtartani! Termé­szetesen több esetben válla­laton kívüli okok is közre­játszanak ebben, de túlnyo­mórészt a munka alacsony színvonala, a megfelelő kö­rülmények hiánya, az előre­lépés, az elismerés nehézsé­gei, a fiatalokkal való nem­törődés következménye az, hogy a kezdő szakmunkás ilyen hamar veszi a kalapját. Ezen pedig lehet és kell is változtatni. A munkaügyi miniszter a múlt héten megjelent 104/73- as számú utasításában ren­dezte a felnőttkornak szak­munkásképzésének néhány kérdését. Azokban a szak­mákban, ahová különösen kevés fiatal jelentkezik, a 20 éven felülieknek különböző kedvezményekkel lehet szak­munkás-bizonyítványhoz jut­niuk. így például rövidített esti iskolában, ahol a képzési idő fél, illetve egy évvel ke­vesebb, mint a hagyományos esti szakmunkásképzőben. Indítanak ezenkívül intenzív tanfolyamokat, illetve külön tanfolyamot a nem dolgozók részére. Emellett konzultá­ciós képzés után szakmun­kásvizsgát tehetnek a válla­latoknál másfél, illetve két és fél éves munkaviszonnyal rendelkezők is. Ez utóbbiak­nak tanfolyam nélkül is le­hetőségük van vizsgázni. Ez az utasítás szintén a szakmunkásgondok enyhíté­sét ígéri; emiatt csak üdvö­zölni lehet. De emellett is nagy szükség van néhány dologban a szemlélet gyors megváltozására: a realitások keretei közt kell megtervezni a szakmunkástanulók iránti igényt, s ha már végzett a tanuló, meg kell teremteni a módját, hogy ott is maradjon a vállalatnál. Létszámot nö­velni már nemigen lehet. De többet tenni a munkások megtartásáért — az egyik legfontosabb feladat. , Hekeli Sándor 1973. március 11., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom