Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-10 / 58. szám
GYAKRAN KERÜL szóba, hogy mennyit keresnek a termelőszövetkezeti elnökök, .a gazdálkodás irányításában dolgozó szakemberek. Nemegyszer hallani igen nagy jövedelmekről, s arról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben „annyit fizetnek, amennyit akarnak”. Mind a szövetkezeti tagság, mind a társadalom más rétegeihez tartozó emberek véleményét, gondolkozását károsan befolyásolják a valóságtól eltérő, a tényleges helyzetet ei- túlzó híresztelések. Sajnos, tápot ad ezeknek egyebek között az, hogy amíg a tagok, a beosztottak jövedelmét ismertetik, a vezetők javadalmazásának mértékéről és módszereiről általában nem szoktak nyilvános tájékoztatást adni. Semmiféle elfogadható ok nincs erre a titkolózásra. Sőt, jogszabályok írják elő, hogy a vezetők díjazása felől a közgyűlésnek kell határoznia. Erről a jogáról a közgyűlés nem mondhat le, és nem is szabad lemondania egyetlen téeszben sem. Ha irányító beosztásban levő tagról van szó, akkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának irányelveit kell figyelembe venni ésbe- tartartani, alkalmazottak esetében pedig a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Érvényes ez minden mezőgazda- sági szövetkezetre, tehát nemcsak a tsz-ekre,- hanem a halászati szövetkezetekre ég a szakszövetkezetekre is. Maradjunk a vezető beosztású tagoknál. Ilyen az elnök, a függetlenítétt elnökhelyettes, a termelés szakvezetője (íőmezőgaz- dász, főkertész, főállattenyésztő), a főmérnök, a főkönyvelő, a vezető állatorvos. a jogtanácsos, továbbá a tagsági viszonyban dolgozó többi üzemi vezető és beosztott szakember. Súlyos tévedés volna azt gondolni, s felelőtlenség híresztelni, hogy ezeknek az embereknek „annyi fizetésük van, amennyit akarnak”. Munkadíjuk és prémiumuk a TOT által megállapított határok között mozoghat. Az egész szövetkezeti mozgalom érdeke. hogy ezt minden téeszben figyelembe vegyék. A TOT IRÁNYELVEI megfelelnek a törvényes előírásoknak, amelyek szerint a közös munka mérését, értékelését és díjazását maga a termelőszövetkezet állapítja 'meg, s a szocialista elosztás elveit nem sértő, bármilyen munkadijazási rendszert alkalmazhat. A magasabb vezetői munkakört betöltők díjazásának megállapítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Más vezetők díjazásáról az alapszabályban meghatározott szövetkezeti vezető szerv dönt. Ezeket a jogokat nem sérti, hanem helyes érvényesítésüket ejegíti elő az, hogy a szóban forgó irányelvek a szövetkezetek négy csoportját különböztetik meg. Hogy a szövetkezet melyik kategóriába tartozik, azt a terület és az elért bruttó jövedelem nagysága, illetőleg egyéb fontos gazdálkodási eredmények alapján a közgyűlés dönti el. Minden kategóriára nézve tartalmazzák az irányelvek, hogy milyen összeghatárok között mozoghat a vezetők munkadíja. Az első csoportban például havi 4000—6300 forint lehet az elnök havi munkadíja, a negyedikben pedig 2700—4300. A többi vezető munkadíja az elnökéhez igazodik. Természetesen megilleti a Vezetőket eredményességi javadalmazás, prémium is. Ugyanúgy, mint a szövetkezet bármelyik’ tagját. Prémium bárkinek csak akkor. fizethető, ha a szövetkezet év végi eredménye lehetővé teszi. Kimondják a TOl' irányelvei azt is, hogy az eredményességi javadalmazás, a prémium összege legfeljebb a munkadíj fele lehet. Követelmény az is, hogy a javadalmazásokat csak abban az esetben növeljék. ha erre a szövetkezet jövedelme a kockázat, a kötelezetiség, és tartalékolás figyelembevételével tartós és biztonságos lehetőséget nyújt. A növelés természetesen semmiképpen sem lehet nagyobb mértékű annál, amire az irányelvekben közölt felső határok módot \ adnak. AZ IRÁNYELVEK alkalmazása szempontjából nem számít bele a javadalmazás összegébe az állami, társadalmi kitüntetésekkel járó jutalom, a törvényesen megállapított újítási díj, az alapszabály értelmében 5— 10 évenként folyósított juHatvani fogas kérdés Meddig gyártanak szíkvizet a vágóhídon ? Már a hatvani fórum-műsoron szó esett a város húsellátásának hiányossága' ról, majd az ÁFÉSZ küldöttgyűlésének több felszólalója sürgette a kérdés rendezését, A SZÖVOSZ elnökhelyettese ekkor azt fejtegette, hogy az idén és az elkövetkező esztendőkben ajánlatos többet építeni helyi forrásokra, ez az egyik jól járható út a húshiány megszüntetésére. Helyi források: újonnan létesült sertéskombinát, fogyasztási szövetkezeti szakcsoport, háztáji gazdaságok. De ide számíthatjuk bátran Fenyőharasztot és Gyöngyös- solymost, amelynek termelő- szövetkezete szintén Hatvanban vág helyi üzletének ellátására. A baromfi és marha mellett lehetne tehát kellő mennyiségű húsáru a városban! Még sincs.' Éspedig azért, mert a jó tiz esztendővel ezelőtt létesített hatvani vágóhíd csak felében szolgál ilyesféle célt, másik felében szikvizet gyártanak. Hogyan került a csizma az asztalra? Elmondja Vajda József, a városi tanács osztály- vezetője: — Egy időben, a gyöngyösi vágóhíd és húsüzem felépültekor, Gyöngyösre összpontosították Hatvan, valamint a környező községek sertésvágását. Nálunk csak a kényszervágás maradt. A megyei szeszipar kérésére bileumi jutalom, a szabályos költségtérítés, a minden tagot megillető esetleges kedvezmény, a tagsági kölcsön után járó kamat és az a jövedelem, ami nem a közös gazdaságból származik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felkérte a mezőgazdasági szövetkezetek közgyűlését, hogy az irányelveket legkésőbb az 1973. évi tervek véglegesítésekor tárgyalják meg, a szövetkezeti vezetők munkadíjazását tekintsék át és hozzanak megfelelő határozatot. Ez az eljárás mindenben megfelel a törvény előírásainak, a szocialista demokratizmus elveinek, s ha a közgyűlés az irányelvek szellemében döntött, akkor senki sem támaszthat jogos kifogásokat. A szövetkezeti vezetők díjazására kialakított határok összhangban vannak azokkal a fizetésekkel, amelyek más gazdálkodó egységek, vállalatok, szövetkezetek vezetőit a rájuk vonatkozó szabályok szerint megilletik, s amelyeket társadalmi igazságosság szempontjából figyelembe kell venni. RÉGI TAPASZTALAT, hogy a mendemondák, a hamis híresztelések megelőzésének, illetőleg megszüntetésének egyik leghatásosabb módszere a nyílt beszéd, a minden titkolózástól mentes tájékoztatás a vezetők javadalmazásáról is. Egyébként nélkülözhetetlen feltétele ez annak is. hogy az alaptalan vádaskodások ellen eredményesen lehessen fellépni. Akik viszont esetleg megsértik a szabályokat, azok megérdemlik a felelősségre vonást G Bt Zagyvaszántói változások — Szeretnénk még egy kultúrházat és egy mozit is. Nem „sértődünk” meg azonban akkori sem, ha csak az egyik sikerülne. De ne legyünk elégedetlenek, Zagyvaszántó az elmúlt években nagyon sokat, igen szépen fejlődött. Csakhogy mást ne mondjak: épült egy korszerű általános iskola és van már óvodánk is. Sajnos, az új orvosi lakásban — a körülötte folyó vitával a Népújság is foglalkozott — orvos még ma sem lakik. Szinte nincs olyan nap, hogy meg ne kérdenék tőlem: mikor lesz orvosunk? Igazuk van az embereknek, ez így valóban nem jó. De ilyen ügyben egy községi tanácstag nem sokat tehet .. Zagyvaszántó 21-es körzetének lakói !S67-ben választották először tanács- tagúknak Kovács Józse fiiét S ahogyan a Jókai utcában hallottuk: a bizalom, a tisztelet azóta is változatlan iránta... — Ragaszkodó, szorgalmas nép lakja ezt a falut. A legkisebb szépnek, jónak is tudnak örülni, s azt is meg • értik, hogy egyszerre nem jut mindenre. Látta volna, mennyien jöttek, milyen lelkesen dolgoztak — a társadalmi munka szervezéséért is kapott — az óvoda, az iskola építésén. A fél falu csákányt, lapátot fogott. Ilyen emberekkel együtt dolgozni, ilyen emberek bizalmát élvezni nagyon is megtisztelő. De ha már lehetőséget kaptam, hadd dicsekedjek még egy kicsit. Nézzék meg, mennyi sok szép ház épült a községben. Egy utca kivételével — pedig hányszor kértem már— valamennyi utat portalaní- tottak, most pedig járdát építünk egészen a vasútállomásig, és a tervek között szerepel egy ÁBC-áruház is. Lehet, hogy ezek egy kívülállónak kis, lényegtelen dolognak tűnnek, nekünk, zagyvaszántóiaknak azonban nagyon is sokat jelentenek. Nem véletlenül szép, friss, fiatal ez a falu. Ahogyan egy tisztességesen, becsületesen dolgozó család, Zagyvaszántó is úgy gazdagodik, gyarapszik. Én itt születtem, s három év múlva megyek nyugdíjba, így nemcsak részese, de szemtanúja is vagyok a változásoknak, az eredményeknek. . — A Qualitálban. a cementgyárban Igen sokan dolgoznak a községből. Az üzemek segítik-e a falu fejlődését? — Különösen a cementgyár segített sokat, szinte fel se tudom sorolni — orvosi lakás, orvosi rendelő, út, járda — mi mindenhez adott pénzt, támogatást. Most hallottam, hogy a Qualität is — ahol már 17 éve dolgozik mint irattárvezető — felajánlotta segítségét a község óvodájának üzemeltetéséhez, és sokat tesz a falu érdekében a Meteor Ktsz is. De ez így is van jöL elvégre az üzemeknek sem mindegy, hogy dolgozóik milyen, körülmények között élnek, — A 21-es körzet lakói ■mit szólnak hozzá, hogy már csak az ő utcájukban nincs járda, már csak. a Jókai utcában van sár? — Ö, ne is említse. Magam is ott lakom s olyan kellemetlen. De úgyse hagyom abba, addig mondom, amíg végül is megcsinálják. Nemrég voltam bent a tanácson, a titkár újból megígérte: rövidesen sorra kénül a Jókai utca is. —* )•— A megyei NEB napirendjén: £ termelőszövetkezetek bizonylati rendszere, a közös !u!a;don védelme Pénteken délelőtt Egerben, a megyei tanács kistermében Csepelyi Károly elnökletével ülést tartott a Heves' megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen megjelent Horváth István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Nagy László: a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Csehné dr. Varga Gabriella megyei fő ügyészhelyettes is. Balázs László viszgálatve- zető előterjesztésére megvitatták a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bizonylati rendszeréről, a lözös tulajdon védelméről készült vizsgalati jelentés, amely — mint a vitában a hozzászólók többségének véleményéből is kitűnt — reálisan' állapítja meg, hogy a nagyobb önállósággal a közös gazdaságok egy részénél sajnos együtt' járt az utóbbi években a bizonylati fegyelem lazulása. Alapvetően fontos — szögezte le végül is javaslatai között a megyei NEB — az ellenőrzések hatékonyságának fokozása, a bizonylati fegyelem megszilárdítása, a közös tulajdon- megnyugtaíóbb védelme, * az ebben a munkában va ló szorosabb összhang, A második napirendként Bíró Lajos vizsgálatvezetó előterjesztésére megvitatták és elfogadták a vadásztársaságok gazdálkodásának és bizonylati helyzetének vizsgálatához elkészült programot. ekkor vágóhídunk fele részét átengedtük a vállalatnak. így kezdtek ott szikvizet gyártani. S az a vágóhídi részleg ma már telekkönyvileg is a szeszipar nevén szerepel. Időközben azonban felfutott körzetünkben a vágási igény, a tőkehúskereslet, amit Gyöngyös nem tud kellően kielégíteni. Tárgyalásokba bocsátkoztunk tehát, hogy a szesz ipar az átadott épületrészből két helyiséget juttasson visz sza Hatvannak. Mondhatom évek óta tart már a huzavona, az ügyet azonban nem tudjuk lezárni. Pedig a városi tanács és a helyi fo gyasztási szövetkezet közösen azt is vállalták, hogy az egyébként csupán ládák raktározására használt két terem helyett kis raktárépületet emelnek az épület udva rán. Sziky/z,, Szükséges cikk Fröccs, szörp csak ezzel kép zelhető. el. Van, aki csak szó davízzel öblíti le ebédjét, va csóréját. Ügy véljük, mégis közétkeztetés, az üzemi kony hák, kórházak, napközi ottho nők és családi háztartások húsellátása fontosabb szem pont a vágóhíd rendeltetés szerű használatának megíté lésében. S ha az összlakosság érdekeit vesszük, figyelembe, ebben a mederben kell to vább terelni az ügy rendezd sét. (moldvay) Egy igazgató negyedszázada Régi egri ismerős. 1, Pedig voltaképpen pesti ember, a fővárosban született és egy kis győri kitérő — gyermekkorának ’ néhány esztendeje — után ide is tért vissza. Szakmát szerezni, géplakatos társai között dolgozva, felnőtté válni az apróbb, nagyobb műhelyekben gyárakban, sok más mellett a híres csepeli fémművekben. Olyan, mintha mindig Itt, a megyeszékhelyen élt volna, annyira a városhoz nőtt! Igaz persze, hogy nem kis idő már az amit id. Németh Tibor ismerősei között töltött. Hiszen ezalatt generációk búcsúztak és növekedtek körülötte, apróságok komolyodtak kötelességtudó polgárokká, pelyhes állú tanulók értek mesterekké a keze alatt — s szinte észrevétlenül nagypapa lett a hajdani pesti legényből is... Maholnap: negyedszázada már annak is, hogy Egerben igazgató! A közelgő jubileum hallatán őszintén elcsodálkozik, s hitetlenkedve kérdi: „Hát, már ennyi ideje lenne annak, hogy államositottunk... ?” Aztán eltűnődik — utánaszámol? — majd szomorkás mosollyal halkan tudomásul veszi: „Igen, tényleg elég régi már a történet... ” Annak idején a MÄV Északi Járműjavítóból került az egri fűtőházhoz, ahol később — mint tapasztaltabb munkás- mozgalmi harcost — megkérték, hogy segítsen uz MKP helyi alapszervezetének megalakításában. Szívesen vállalta a megbízást, s egy idő múltán ugyanilyen szeretettel végezte feladatát nagyobb területen, a vasutasok makiár—királdi körzetében is. S érthető, ha a Csepelről sztrájk miatt elcsapott lakatossegéd élvezte az új világ kovácsolását a műhelyben, a pártiroda asztalánál vagy éppenséggel a városi pártbizottságon, ahol szervezőként tevékenykedcttt .. Az viszont már egy kfcsit meglepte — vallja most, életének 60. esztendejében — amikor egyszer csak más megbízást kapott, kinevezték igazgatónak az Egri Lakatos- és Lemezárugyárhoz... — No, nem annyira az áll»' mositás okozott gondot — emlékszik vissza, most már mosolyogva — hiszen ebben könnyű szívvel segítettem, hanem inkább az újabb, nagy felelősség! Az, hogy olyan emberek irányítását kellett átvennem, akik akadozó munkáik miatt eléggé el voltak keseredve, s kétségbeesésükben, türelmetlenül, szinte máról holnapra várták sorsuk jobbra fordulását! Éreztem, hogy ezeket az embereket nem szabad csupán hitegetni, biztatni, itt cselekedni kell, ezeknek a dolgozóknak mielőbb mutatni is kell valamit! Méghozzá aközben, hogy a gyárat — további államosításokkal — amolyan kisebbféle vállalattá kezdtük szervezni. Ügy, hogy átvettük előbb az egri vasöntödét, a Lenin úti Álmos—Báder féle üzemet, aztán a gyöngyösi öntödét, a rézművesműhelyt, sőt még az egyik pesti fűrészlapgyárat is! Profiltisztítás, a kisebb üzemek leadása, átszervezés, majd a törzsgyár megerősítése következett ezután id. Németh Tibor igazgató és munkatársai feladatai között. Hol ehhez, hol ahhoz a gazdához tartoztak, de ezt szinte fel sem vették az egriek. Becs» lettel dolgoztak mindig, szívós kitartással, kemény munkával elérték, hogy mind többet, s jobbat beszéltek róluk. Az öreg, kopott kis műhelyekben valósággal csodákat produkáltak: felvereked- ték magukat az országos vállalat legkiválóbb gyáregységei közé, ötször lettek élüzemek, többször pedig más kitüntetések birtokosai. A hatvanas évek vége felé termelésük már meghaladta a bűvös százmillió forintos értéket — az államosítás idejében mért teljesítmény közel százszorosát! S gyártmányaikkal lassan-lassan feliratkoztak az exportálók listájára is: több mint féltucatnyi külföldi országba szállítottak eddig! Legszívesebben a gyárról beszél. Nem titkolja, hogy napjában többször is kikívánkozik a kormos, zsúfolt kis műhelyekbe, jólesően időzik a vén falak között, sokkal jobban érzi itt magát, mint a gyár városszéli új, korszerű üzemében — ahová persze azért szintén kilátogat. Törzsgárdisták üzeme a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyáregysége — s szinte egyetlen nagy család az egész társaság. Az emberek nemcsak egymást, hanem egymás munkáját; gondját és örömét is ismerik. Nem véletlen, ha id. Németh Tibor fordulatos, tartalmas életéből arra a legbüszkébb, hogy: éppen itt igazgató, már közel negyedszázada. Pedig — büszkélkedhetne mással is. Beszélhetne például pártmunkásélményeiről, a régi választási harcokról, akár a legnagyobb politikusainkkal való gyakori találkozásairól is. Vagy hosszú ideig tartó megyei tanácstag(Puskás Anikó felvétele.) ságáról. az egri karhatalom megalakításáról, munkásőrszolgálatáról. Arról, hogy most is tagja a városi tanácsnak, s mint tartalékos munkásőr, évente részt vesz még a gyakorlatokon. Említhetné, hogy — annyi elfoglaltsága mellett — elnökhelyettese a GTE egri, városi szervezetének, s évek óta tagja a Dózsa sportkör vezetőségének. Aztán — ezek sem kisebbek — szólhatna arról is, hogy volt sztahanovista, élmunkás, kapott Kiváló dolgozó-kitüritetést vállalatától, a Könnyűipari Minisztériumtól, a KGM-től. a sporttanácstól, s jutott neki a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremből és már kétszer is a Munka Érdemrendből. Ám a gyárat mindennél többre tartja! Egy idő óta — sajnos — néha betegeskedik... Visszavonulásra, pihenésre azonban még nem gondolt eddig. Most is azt mondja: ha év közben be is tölti ugyan a 60. esztendejét — legalább még ezt az évet végigviszi, mint igazgató. Mert a félmunkát sohasem szerette! Gy. Gy. Smmm 0 1973. március 10., szombat tan,» itat a vezető mimMija 7
