Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-10 / 58. szám
Napirenden A munka- és egészségvédelem (Tudósítónktól.) Ülést tartott a MEDOSZ Heves megyei Bizottsága, dr Deli Istvánnak a MEDOSZ központi titkárának részvételével. Az ülésen a MÉM-utasftás alapján elkészített munka-, egészségvédelmi és szociális intézkedé- s tervek időarányos végrehajtásáról tanácskoztak. A mezőgazdasági vállalatok jelentős fejlődést értek el. Említésre méltó, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben gépesítették 1972-ben a nehéz fizikai munkát, többek között az anyagmozgatást. Évente átlagosan 25 millió forintot fordítanak gépesítésre, kulturált munkakörülmények bi/.íosí fására, a munkavédelem fejlesztésére. Kedvezően alakult a szociális és egészségügyi helyzet is. Szó volt az ülésen az 5—10, és 15 éves szakszervezeti tagok jutalmazásának * előkészítéséről is. NAPRAFORGÓ Olasz -francia film Ritkán történik meg, hogy ennyire vegyes érzelmekkel hagyjuk el a mozi nézőterét. Szó sincs róla, hogy ez fin- torgás lenne, és csak azért, mert a film, amit láttunk, nagyon nem tetszett volna, vagy még inkább, hogy a filmet rossznak tartanánk. Szó sincs erről! Cesare Zavattini, Antonio Guerra és Georgij Hdivani forgatókönyve nem kitalálás, érzékeny pontokat köt össze, sorsokat bont érzelmi elemeire, mint ahogyan tette ezt az első világháború után nálunk Zilahy Hajós regénye, a Két fogoly. Higy- gyük el, van ilyen, a töréseknek ez a rettenetes kálváriája. Harsogó jókedvvel indul el két ember élete, a háború kiismerhetetlen árnyékában, hogy aztán az egymáshoz tartozók a kényszerek bontó- bomlasztó-örlő hatására megszűnjenek önmaguk máradni. Legalábbis a lélek síkján, az érzelmek törvényei szerint. Vittorio de Sica rendezői elképzelése ezzel a történetrím vrozsa Új könyvek a költészet napjára A költészet napja, április 11-e alkalmából az idén több mint félszáz kiadvány jelent, illetve jelenik meg. A Magvető Kiadó gondozásában ismét megjelenik a szép versek válogatása, amely ezúttal 60 mai magyar költő verseit közli. József Attila összes versei a Szépirodalmi Kiadó Nagy klasszikusok sorozatában lát napvilágot és tartalmazza a költő időközben felfedezett 6 új versét is. Ady Endre ..Intés az őrzők höz” című, a Szépirodalminál megjelenő gyűjteménye a rendkívül gazdag költészet legjellemzőbb. legfontosabb verseit tartalmazza. Babits Mihály lírai életművét reprezentálja a Szépirodalmi Olcsó . könyvtár sorozatban meg jele- l nő Húsvét előtt című kiad- i vány Keresztúry Dezső váló- l gatásában, Somlyó Zoltán több mint 100 versét találhat- I ja az olvasó a „Borítsd sze- i nemre szoknyád!” című ; kötetben, amely Vas István: válogatásában és bevezető 1 tanulmányával jelenik meg a költő születésének 90, évfor- : dulója alkalmából. Tersánszky Józsi Jenőnek : „Tollal és gitárral” címmel a ; a Magvető Kiadónál megjele- : nő könyve fütty-, gitár-, fu- : rulyakísérettel előadott mű- ! veket, mesejátékokat, társadalmi szatírákat tartalmaz. Elsőkötetes szerző is bemu- ; tatkozik Kemsei István személyében, Arc című kötetével. Megkóstoljuk Magyarországot — ezzel a címmel jelenteti meg immár másodszor a Corvina Kiadó Miguel An- : gel Astürias és Pablo Neruda; közös könyvét. A szlovén nép ; lírájának háború utáni tér-; másét, az elmúlt negyedszá- ; zad legszebb, legsajátosabb ; verseit mutatja be az Euró- ; pa Modem könyvtár sorozatában megjelenő „Csillagok és szívek” című kiadvány. Üj,; lényegesen bővített kiadás- : ban jelennek meg Somlyó ! György műfordításai a Magvető gondozásában. A Szél- 1 rózsa című kétkötetes kiad- ' ványban ógörög sírfeliratok-! tói a mai görök költőkig, el- í feledett középkori angoloktól l és franciáktól a modem Dél- Amerikáig pásztázza végig a ! világirodalmat. * Az évezredes vietnami irodalom legfrissebb alkotásaiból készült az Időmaáár cí- ; mű válogatás, amely a régi és ! új idők legendás hősei. a! vietnami táj szépségét idéző! versek bemutatásával kíván tisztelegni a háború borzalmai közepette is dúsan termő I dél-vietnami költészet előtt. A rím varázsa című kötet! szerzője László Zsigmond, ! munkájában a rímnek közel! OJif mániás saonwafc kétezredes múltját és mai átalakulását rajzolja meg. A magyar, az angol, a francia, az olasz és közép-latin költészet alkotásainak vizsgálatán át jut el olyan fontos megállapításokig, mint hogy a rím valójában magának a nyelvnek az alkotása. Kortársaink címmel indul az Akadémia Kiadó új sorozata. Tudományos igényű tanulmányokban mutatja be a kortárs mai irodalom legnevesebb alkotóit. A sorozat első köteteiben Simon Zoltán Benjámin Lászlóról, Rába György Szabó Lőrincről. Kovács Sándor Iván Váci Mi- hályról írt. (MTI) tel nem tudott nagyon mesz- szire eljutni. A cselekmény külső váza lehet látványos, magát a nyomozást lehet rövidíteni, vagy hosszabbítani, hiszen a képi megjelenítés sokfajta elképzelést kiállhat és eltűr. A forgatókönyv írói és a rendező is ott állnak le, vagy ott állnak meg, amikor azokat a keresési, találkozási pillanatokat nem fogalmazzák meg, vagy nem fogalmazzák meg jól. Giovanna asz- szony a megérzés eszelősségé- vel és az asszonyi sejtés tudatával megy el helyekre, emberektől emberekig és valahol itt nem érezzük Őzt a feszültséget, amit a férjét és a boldogságot kereső asz- szony hurcol magával. Sem az arcon, sem a szavakban nincs meg itt az a feszültség, amely érdemessé tenné ezt a keresést a megörökítésre. Pedig azt nem lehet mondani, hogy Sophia Loren nem érzi a szituációt, nem akarja eljátszani, élénkbe tenni azt a lelki nyomorúságot, ami miatt vállalja a fárasztó és reménytelen utazást egy asz- szony, aki a kéthetes örömöt folytatni akarná. Mintha több stílus és több szándék keveredne ebben a filmben és a rendező se tudta eldönteni, hogy a bohókás kezdet után hogyan jut majd el a tragikus végig, a felismerésig. Igaz, nem könnyű meglévő állapotokat úgy hadba vinni, hogy a hatás igaz is legyen, ne csak valódi. Jobb lett volna, ha a történet befejeződik akkor, amikor Giovanna meglátja Mását és megtudja tőle, hogy Antonio él? Hogy gyerekük van, egzisztenciájuk? Egy más világ része lett Antonio. neki idegen világ idegen része? Az lett volna talán jobb, ha Mása előtt találkozik a két ember, Giovarawi nem futamodik meg és ott tisztázzák önmagukat? Akkor az egész történet szerkesztési ritmusát kellett volna megváltoztatni. Mekkora meglepetés Giovannának, a nézőnek is, hogy mire Antonio Olaszországba hazalátogat, már Giovannának is ott van a lekötelező gyermek terhe! Túl sok a ballaszt ezen a légies könnyedséggel indult háborús románcon, hogy a végén mindezeket az érzelme két elfogadjuk őszintének és igaznak. És még valamit! A; olasz filmgyártás mai nagyjai mindent megtesznek a sikerért. Játékukban — az adott körülmények között — a drámai hőfok nem túl magas, de ez, ilyen szinten, ezeknél a művészeknél elviselhető. Valahogy az az érzésünk, hogy ez a Sophia Loren és ez a Marcello Mastroianni két olyan erős és különböző egyéniség, akiket ebben a filmben nem kellett volna összehozni partnerekként. Más egyéniség egyik, más a másik. Addig nincs is hiba, amíg csak bolondozásról, játékról van szó. a baj akkor kezdődik, amikor a drámát az egyik így, a másik meg másképp játssza. A búcsúzási jelenetben ez nyilvánvaló stíluskülönbséghez vezet. Pedig mindketten ugyanazt adják és mégis milyen különbséggel! Mellet!,Ük Ludmilla Szavel- jeva alakítja Mását, szerényen és nemes egyszerűséggel. A világsztárok eddigi filmjeihez képest a Napraforgó jó szándékú vállalkozás csak. De ez így is sokkal több, mint valami lefilmezett novella, amit a néző nyakába akarnak varrni. ffarkas) >VVNA/V\A/WV\‘'V; Pintér Tamás; Halló, z&rdg valaki? A mama, a mama, a mama... Egész délelőtt másról sem volt szó. Alex próbált jó képet vágni a dologhoz, de amikor kiléptek a lakásból, kegyetlenül bevágta az ajtót, hadd szóljon. Hát akkor gyerünk a mamáért... Légszívesebben beletörte volna a kulcsol; a zárba. Klára már a liftnél topor- gott. — Mit vacakolsz any- nyit? Tudod, hogy tizenegyre be kell érnünk. — Eigen... Közben a liftet elvitték az orruk elöl. — Micsoda emberek vannak... — idegeskedett Klára. — A mama már biztosan tűkön ül. Megígértem, hogy pont tizenegykor a kórházban leszek. — Nyugi. Ha egy hónapig kibírta bent, fél órát még ki fog bírni. — Szegénykém... Annyira várja, hogy hazahozzam. — Sóhajtott, bánatosan ösz- szehúzta szépformájú szemöldökét. — Nehezen fogom megszokni, hogy nem vagy itt. Alex ünnepélyesen pislogott. szóval az érzelmekre kapcsolunk. Ez az Énédes- asszonyomszibill-nóta. Mindig újra kezdjük. — Hát a szép napoknak lőttek, az biztos. — Profán disznó vagy. — Mitagadás. Végre sikerült elcsípniük a liftet. Klára mindjárt hozzábújt, mintha támaszt keresne. — Ennyit még sosem lehettünk együtt — búgta az ágyban használt hangján. — Igazán... — tétovázott egy pillanatig, a legmegfelelőbb kifejezést kereste — ... Igazán csodálatos volt. De ha arra gondolok, hogy közben a mama a kórházban kínlóEkltor kaft. a Kft btvrtafis hirtelenséggel megállt, Egymásra néztek. — Hát ez meg mi? — Nem tudom — mondta Klára ijedten. — Talán áramszünet. Próbáld nyomogatni a gombokat. Alex próbálta. — Ez bedöglött. Ilyenkor mi van? — Kell itt lennie egy vészcsengőnek. — Rajta tenyeretek. — „A férfi azonnal tudla, mit kell tennie’, fogalmazott magában Alex. És szaggatott segélyjelzéseket adott. — Tulajdonképpen hová szól ez a csengő? — Talán a házfelügyelőhöz. Vagy a gondnokhoz. Talán. Talán nem is szól sehová. — Jó kis ház ez, hallod... — Alex belelendült: — Még nem jutott eszedbe, hogy ' olyan ez a ház, mint a Sing-Sing börtön? Cellák es cellák egymás mellett :két szoba, másfél szoba, két szoba, másfél szoba ... Talán a lift is a büntetéshez tartozik. __ Egy hónapig semmi panaszod sem — — Klára m eggondolta magát, legyintett. _ Ne veszekedjünk A folyosón léptek kopogtak. Közeledve és visszhan- gosan, mint egy modern sztereo-hangjátékban. Alex dörömbölni kezdett. Nemsokára közönyös férfihang' kérdezte; — Halló, zörög valaki? — Itt vagyunk a liftben — trombitálta Alex. — Halló, ki zörög? _ Megállt velünk ez az á tkozott lift. Nem tudna valamit csinálni? — Sajnálom, nem értek a lifthez. Klára felvisított: — Nem telefonálna a házfelügyelő-,.^P — Nincs telefonmn — közölte a sztereó-basszus. — Már kétszer adtam be kérvényt, csak hamukéinak, hogy ezért, meg azért nem tudják bekapcsolni, közbzn minden második lakónak, már régen... — És a hang szép csendesen elúszott. — Egyen meg a fene! — kívánta Alex nyájasan. Űj- ból játszadozni kezdett a gombokkal. Amikor egy perc múlva Klára megint feltette a lemezt, hogy így a mama, úgy a mama, hogy a mama már biztosan felöltözött, ül az ágyon és vár, akkor Alex lassan szembefordult vele. — Mondd, biztos vagy benne, hogy jót teszel a mamával, ha kihozod, a kórházból? — kérdezte aggodalommal. Töprengő hatásszünetel; tartott. — A prof vüáTAVASZ Az emberek várják a tavaszt. Különbözőképpen, de várják. — Március van. Érzi már a tavasz közeledtét? — Én, kérem, futballrajongó vagyok. Az én számomra a tavasz a pályát, a zöld gyepet jelenti. Az ember mélyeket szippant a friss tavaszi levegőből és tele torokkal buzdítja, biztatja a csapatot. A tél szörnyű számomra Ilyenkor mindig irigylem az olaszokat. De a tavasz az nagyszerű. Egy orkán a vállra és mehet az ember a meccsre. Utána — négyen vagyunk barátok —, jól jön egy-egy korsó sör, a beszélgetés ... — Várja már a tavaszt? — Nagyon. A barátomnak is, nekem is, Java motorom van. Már elvégeztük a tavaszi karbantartást. Az idei tavasszal bejárjuk az egész országot. Persze, lányokkal megyünk, hiszen fiatalok vagyunk és szeretjük az életet. Nekem a motorozás a legkedvesebb szórakozásom, akár hiszi, akár nem, többre nézem, mint az autót. Az autó túlságosan zárt, motoron szabadon vágja az ember arcát a friss tavaszi levegő. A motor két keréken gurui, keskeny úton is elfér. Motorral még hóvirágot is lehet szedni... — Március van, vége a télnek... — Tudja mit! Nekem a tél is kedves, de a tavasz ■ legkedvesebb évszakom. Nagyon, de nagyon várom a tavaszt. Erdőt járó ember, vadász vagyok. A vadászember számára a szalonka jelenti a tavaszt. Néhány este már kint voltam, de halkan, pisszenés nélkül borult rám az alkony. A szalonka akkor húz, amikor feljön az esthajnalcsillag. Az a néhány perc sötétedésig az ő nászuk. A szalonkák Okuli napján érkeznek. Tegnap szalonkák helyett egy csokor hóvirágot vittem haza a feleségemnek. Megköszönte, azután nagyot nevetett: mi van a szalonkáiddal, vadász? Elmondtam neki, hogy én türelmes ember vagyok. A tavasz még minden esztendőben eljött. Előbb, vagy utóbb, de ránk köszönt, és vele együtt a szalonkák is. Igaz, az örvös galambok jönnek előbb, azután a szalonkák. De jönnek, jönnek. nemsokára itt kell lenniük. Várom őket minden este a vágásban, ahol nagyokat riaszt a barkás agancsú őzbak és a sűrűben csörtet a vaddisznó. _ öreg ember üldögél a verandán. — Süt a nap, bátyám! — Igen. 'Ma szép időnk van. KTtr több mint két órája, hogy itt ülök a napon. A menyem belecsavart egy plédbe, és azt mondta: Itt üljön, apám, mert a nap melege gyógyít. Visszahozza az ember színét, kiszívja a betegséget. Jó a nap! Nagyon jó. A télen sokat gondoltam a tavaszra. Ha még melegebb lesz és jobbra fordul az idő, kimegyek a kertbe, a barackfa alá. Ott üldögélek a nádszékben, és hallgatom a méhecskék muzsikáját. Szeretem a méheket, órákig elbámulom szorgalmas, tervszerű munkájukat. Számomra a napsugár, meg a méhek jelentik a tavaszt. Sokan várjuk a tavaszt. Ki így, ki úgy, de várjuk. A tavasz frisseséget, örömet, reményt hoz fiatalnak, öregnek egyaránt A tavaszt érdemes várni™ , Szalay István Eppencsak azt akartam mondani, hogy olyan ez a ház, mint egy nagy skatulya. Egy ocsmány, nagy skatulya, amiben sok, kis egyforma skatulya van, és ezekben az egyforma, siralmas skatulyákban, egyforma, érzéketlen emberek élnek, egyforma bútorok között, és az egyforma tévékészülékeken nézik az egyforma hülye műsort __— Itt az előadás v áratlanul megszakadt. Alex egy ideig kifelé fülelt, majd mind a két öklével zörögni kezdett Erre egy nő rémült sikoltozása hallatszott. — Drága asszonyom! — üvöltötte Alex. Drága asszonyom, jöjjön ide, egy pillanatra. — Szentséges Szüzanyámi — jajdult fel a drága asz- szony. — Honnan kiabálnak? — Bennrekedtünk a liftben. — Jaj, már egészen megijedtem. Hogy szabad így ráijeszteni az emberre? — Nem értesítené a ház- felügyelőt? — Még egy ilyen ijedtség, és végem — panaszolta a hölgy a lépcsőházból. — Már csak ez kell a beteg szívemnek ... Nyomja meg vészcsengőt. Alex a legnagyobb hangerőre váltott: — A házfelügyelőt, a gondnokot vagg az atyaistent kellene értesíteni. A hölgy fel volt háborod® va. — Viccel velem? — nyaé fogta. — Velem aztán ne vicceljen, jó? — Mondom, hogy ítt-va- gyok-a-lift-ben — magyarázta Alex egy gyógypedagógus modorában. — Hiába, nyomom a csengőt, érti? A .szomszéd lépcsőházban lakik a házfelügyelő. Nem szólna neki? — Már csak az hiányzik az én szivemnek, hogy a lépcsőn mászkáljak — méltatlankodott a nő. — Ny ontják erősen a csengőt. _ Nincs magában,. semmi e mberség? — kiabált Klára. íFolytatjuk} ffosnm megtmmMa. hogy dt mája vitetni az elfekvőbe. ■— A mama velem akar tenni. — Es amikor Hz ment vagy itthon? Magára tudnád hagyni? Vagy talán ápolónőt akarsz fogadni mellé? Miből? — Alex a gombokat döfködte. — Szétrúgom ezt a liftet! Itt fogunk éhen veszni, elpusztulni, mega szaladni. Olyan ez a ház, m i/Uha üres lenne Klára csüggedten hunyta le a szemét. — Sosem tudnám megbocsátani magamnak, ha valami baja történné. Alex a magáét folytatta; — Elátkozott falanszter ez. Kiváncsi vagyok, meddig fogunk itt lógni ég és föld között. És meddig kell még ... Quousquetandema- buterecatilina, satöbbi. — Ez nem a legalkalmasabb pillanat, hogy a műveltségedet fitogtasd — vágta oda Klára. — Ez egy abszolút közismert latin szöveg, szívem.
