Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

Ä Minisztertanács ülésének napirendjén: Átszervezik a Vörös Csillag Traktorgyárat Az egri gyárat a Hajtómű- és Felvonógyárhoz csatorják — Traktorok helyett közúti járműalkatrészek f Mint ismeretes, a Minisz- I tertanács már korábban kije- ■ lölte azt a hat nagyvállalatot, ahol a gazdaságos termelési szerkezetet csak központi tá­mogatással lehet kialakítani. E vállalatok közé tartozik a Vörös Csillag Traktorgyár, amelynek átszervezéséről a kohó- és gépipari miniszter jelntése alapján csütörtöki ülésén döntött a Miniszterta­nács,. s egyben tudomásul vette az átszervezés végrehaj­tásának minisztériumi tervét is. A gyár helyzetével és prob­lémáival a kormányszervek már többször foglalkoztak, s ' az alapos elemzések kimutat­ták, hogy jelenlegi adottságai mel­lett nem lehet megte­remteni a gyár gazdasági stabilitását. Termékei a nemzetközi pia­con nem versenyképesek, ezért valamennyi gyártmá­nyát az optimálisnál kisebb sorozatban, tehát gazdaságta­lanul állítja elő. Traktorok­ból a nemzetközi piacon — a szocialista országokban is — egyre növekszik a miénknél korszerűbb gyártás, a kínálat, így nem oldható-fel a magyar traktorok értékesítésének ne­hézségei. Hasonló a helyzet a csaknem húsz év óta gyár­tott kiskategóriájú dömperek­kel. Ezek elavultak, s nem csodálkozhatunk azon, hogy például a sokkal olcsóbb ZIL billenőplatós tehergépkocsik kiszorították dömpereinket a piacról. Rakodógépeket, épí­tő- és útépítő gépeket is kor­szerűbb kivitelben, nagyobb sorozatban és olcsóbban gyár­tanak más szocialista orszá­gok, mint mi. Ily módon­i népgazdaságunk számá­ra is előnyösebb, ha az említett termékeket kül­földről szerezzük be. A gyár munkáját tehát csak a termékstrutúra megváltoz­tatásával lehet gazdaságosab­bá tenni. A KGM az átszervezés több variánsát vizsgálta, s a tüze­tes elemzések alapján kiala­kított elképzelést csütörtökön a Minisztertanács tudomásul vette. Eszerint a kohó- és gépipari miniszter Vörös Csillag Traktorgyár kispesti gyárát 1973. július 1-től szer­vezetileg a Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolja „a Ma­gyar Vggon- és Gépgyár Vö­rös Csillag Gépgyára’’ elne­vezéssel. A Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregysé­gét ugyancsak július 1-től a Hajtómű- és Felvonógyárhoz csatolja a miniszter. Ennek megfelelően módosítják az érintett vállalatok áiapítóle- velét. Az átszervezéssel kapcsola­tos gazdasági és pénzügyi kérdések rendezésére a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium vezetésével bizottság alakul, amely ez év szeptember 15-ig javaslatot terjeszt elő a kor­mányszerveknek a Vörös Csillag Traktorgyár eszkö­zeinek és forrásainak meg­osztásáról a kispesti.és az eg­ri gyáregység között. Ugyan­csak javaslatot terjeszt elő a bizottság a többi között a jú­nius 30-ig rendelés nélkül gyártott termékek és a vesz­teség finanszírozására, az át­vevő vállalatnál gazdaságosan nem hasznosítható álló- és forgóeszközük selejtezésére, illetve értékesítésére. Jog­szerűen rendezik a gyár kül­földi kötelezettségeit is. A rendezésnél messze­menően szem előtt tart­ják, hogy a Vörös Csil­lag Traktorgyár tevé­kenységével, átszervezé­sével összefüggő veszte­ségek a jogutód vállala­tokat ne terheljék. A Minisztertanács tudomá­sul vette, hogy a Magyar Va­gon- és Gépgyár a Vörös Csil­lag Gépgyár gyártmányszer­kezetét 1975. december 31-ig szakaszosan átalakítja. A szántó- és vontatótraktorok, a földmunka-, az útépítő-, a szállító- és rakodógépek gyár­tását fokozatosan megszünte­tik, ezek helyett a Magyar Vagon- és Gépgyárhoz tarto­zó termékek, elsősorban a közúti járművekhez szüksé­ges futóművek és különféle alkatrészek gyártására ren­dezkednek be. ! A Vorp's Csillag Traktor­gyár egri gyáregységének jö­vőbeni termelési szerkezeté­ről és működéséről később döntenek véglegesen. Intézkedés történik a Vö­rös Csillag ’ Traktorgyár kis­pesti gyáregységben az át­szervezés nyomán szükséges­sé váló létszámátcsoportosí­tás zökkenőmentes lebonyolí­tására. Az érintett dolgozókat Korszerű tanműhely Salgótarjánban, a Stromfeld Aurél Általános Gépipari Szakközépiskola diákjai korszerű tanműhelyekben töltik el a gyakorlati foglalkozások idejét. A szakközépiskolában hat szakmában — esztergályos, lakatos, fémnyomó, szerszám- gép-beállító, marós és köszörűs —, kapnak magas szintű gyakorlati és elméleti képzést. Évente mintegy 120—130 di­ák végzi el az iskolát. Képünkön: Papp Zsuzsa IV. osztá- bsm tanuló marógépen dolgozik. (MTI-foto — Király Krisztina) szervezett formában irányít­ják át "más munkaterületre. Az 1973—75. évi átmeneti időszakban a Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyára számára olyan jut­tatást biztosítanak, amely a saját forrásokat figyelembe véve hatnapi bérnek megfe­lelő nyereségrészesedéshez juttatja a dolgozókat, fedeze­tet nyújtanak ahhoz, hogy az évközi pénzbeni és nem pénz- beni juttatások ne csökken­jenek az 1972. évi színvonal alá. Arról is gondoskodnak, hogy a gépipari átlagnak megfelelő bérfejlesztést kap­jon a gyár. A Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozói személyi jövedelmének alakulását az átszervezés hátrányosan nem érintheti. A Minisztertanács felhívta a kohó- és gépipari minisz­tert, hogy az átszervezést fo-, kozott figyelemmel kísérje és segítse. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gép­gyára 1976. január 1-től a nagyvállalat gazdaságosságá­nak színvonalát hatékonyan, a gazdasági fejlődés elvárt ütemének megfelelően mű­ködjék. A Magyar Vagon- és Gép­gyár ötödik ötéves tervének legfőbb részleteiről megfele­lő időben tájékoztatni kell a kormányszerveket. A kohó- és gépipari miniszter az át­szervezés végrehajtásáról, va­lamint a Magyar Vagon- ps Gépgyár" munkájáról 1974— 75—76-ban ugyancsak beszá­mol a kormányszerveknek. A Minisztertanács felkérte az illetékes párt- és társadal­mi szerveket, hogy az átszer­vezés végrehajtásához és az átmeneti időszakban felmerü­lő feladatok teljesítéséhez nyújtsanak segítséget. (MTI) Választás előtt Ez történt Szilvásváradon... Választásra készül az or­szág. Ezekben a napokban, a jelölőgyűléseken, mindenütt számot adnak arról, hogy mit fejlődött két esztendő során a szűkebb pátria, lakóhelyi környezetünk. Bojtos József, a nemzetközi és országos je­lentőségű üdülőhely, Szilvás­várad tanácselnöke is odaáll választói elé, hogy beszámol­jon: miként gondoskodott a tanács a község fejlesztéséről, a lakosság kulturális, egész­ségügyi, szociális, kommuná­lis és. kereskedelmi szükség­leteinek kielégítéséről? Iskola, áruház, villanyfény — Az elmúlt két év ered­ményei alapján igen pozitív programmal állhatunk a vá­lasztók elé — mondotta Boj­tos József, amikor kérdé­seinkkel felkerestük. — A ta­nács, a társadalmi szervek, az egész lakosság közös ügye minden, ami a faluban törté­nik. íróasztala fiókjából elővet­te az 1971-ben megválasztott tanácstagok tevékenységét ér­tékelő „dokumentumot” s mindjárt tényekkel, adatok­kal is igazolta szavainak hi­telét — Oj 4 tantermes iskolát építettünk 3,4 millió forintos költséggel. Bővítettük a víz­hálózatot, s igen jelentős ösz- szeget tartalékoltunk a szennyvízgondok megoldásá­ra. Parkosítottuk a község központját, a tanácsház és az öregek napközi otthona előtti területet Közvilágítási lám­pákat szereltettünk fél négy utcában. Közkutat létesítet­tünk a kastélyüdülőhöz veze­tő úton és a Szalajka-völgyi bejáróhoz. Űj gyógyszertár­ral is gyarapodtunk, s ehhez a tanács biztosított telket. Ja­vult kereskedelmi ellátásunk színvonala is, másfél milliós költséggel mini-áruházát, új vegyesboltot épített az ÁFÉSZ. Rendbe hoztuk az elhasználódott hidakat, uta­kat is. Pillantás Istállóskőről } Szilvásváradon sók még a gond, a niegoldatlan probléma, s ezeket nem takarhatják el az eredmények sem. — Tovább kell bővítenünk a község ivóvízhálózatát. Még. ez évben lefektetjük a veze­téket a Kossuth utca 400 méteres szakaszán, s ugyan­itt portalanított utat is épí­tünk. Járda vezet majd a sza- lajkai vasúti megállóhoz, parksétányt építünk a ven­déglőtől a völgybejáróig, s fejújítjuk a .járdákat a Feny­ves és a Szabadság utcában. Gondunk továbbra Is marad elég, hiszen van még a falu­ban 6 km földút és 4 km jár­da kell ahhoz, hogy legalább az utcák egyik oldalán száraz- lábbal mehessenek végig az emberek. Elkészítették a következő évek fejlesztési programját is, s ezekben a napokban kapták kézhez a bükki üdülőrégió kialakításának részletes irányelveit. E tervek szerint tovább folytatják a Szalajka­patak medrének rendezésé^ kilátótornyot építenek az I$- tállóskő csúcsára, parkosítják az Egri út és a patak közötti területet ahová pihenőpado­kat is állítanak. Járda, út, víz 1974- re tervezik a Kossuth. és a Jókai utcai járdák felújí­tását, a Bem utcában pedig megépítik a hiányzó 300 mé­teres szakaszt. 1975- ben a Miskolci út mentén kiosztott házhelyek­hez vezetnek vizet, s 1 millió 200 ezer forintos költséggel rendbe hozzák, a Patak utca burkolatát. 1976. fejlesztési tervében a Jókai utca ivóvízhálózatának bővítése és a Lenin út járdá­jának megépítése szerepel. — Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása nem megy könnyen — mondotta beszél­getésünk végén Bojtos József tanácselnök — de ha a lakos­ság továbbra is úgy támogat­ja a tanács munkáját, mint eddig is tette, nem lehet sem­mi hiba. Mi bízunk az embe­rekben, mert ebben a község­ben mindenki örül az eddigi eredményeknek.... <P. D.) Kiemelkedő termelési rekord Vlsontási A magyar szénbányászafr- bat példátlan termelési re­kordot jegyeztek fel csütör­tököt! Visontán. A Thorez ( Külfejtéses Bányaüzem dol­gozói reggel hat órakor je­lentették, hogy a legutóbbi 24 óra alatt összesen 30 063 tonna szenet termeltek. Ek­kora napi teljesítményt ko­rábban sem Visontán, sem más külfejtésen az ország­ban nem értek el. A kiemelkedő eredményt példás helytálással és ma­gas színvonalú szákinál hoz­záértéssel biztosították a vi­sontai bányászok. A nagy teljesítményű gépek tartós és biztonságos üzemeltetését ugyanis a berendezések ki­fogástalan karbantartásával érhették el. A visontai sikereknek azért is tulajdonítanak nagy figyelmet, mert az idén min­den korábbi évnél nagyobb feladatok végrehajtására vál­lalkozott a Thorez-bánya kollektívája: 1973-ban — a tervek szerint — 6,3 millió tonna szenet kell a föld mélyéből a felszínre hozni­uk. (Kovács) Mezipdi a BUM lábánál... Szarvaskő és Tardos kör­nyékén széttekintve, az em­ber még annyi termőföldet sem tételez fel tovább ha­ladva Szilvásvárad irányá­ba, mint amennyi azért még­is van. Magas, kemény, bar­na sziklák meredeznek a kanyargós műút, mindkét szegélyén, s csak a legedzet­tebb fák és némi gyér fű, sűrű bozótos tudott e ke­mény „talajban”’ megka­paszkodni, Olyan „csakazért- is” módon, ahogy a termé­szetes buja élet tud csak lé­tezni Kőbánya, turistaházak, sziklák, füstölgő mészégető boksák. Mónosbélben már huszadik századibb á kép: komoly szénosztályozómű, magas kötélpálya, himbá- lódzó, kattogva kúszó csil­lékkel. Apátfalva határát • persze akkor is meg lehet­ne ismerni, ha, az ember csukott szemmel érkezne oda: mindent szürkére fest a szálló cementpor. • • • r — Volt nekünk valamikor 20 hold termő almásunk is. Még a2 érseki időből. Igaz: ma is megvan, de termése évről évre csökkent, tavaly meg már nem is nagyon volt. Jövőre kivágjuk az egé­szet. — Nem lehet megmente­ni? — Nem. — Miért? — Megöli a cementpor ,.. • A párbeszéd Barta János­sal, a bélapátfalvi termelő- szövetkezet elnökével zaj­lott le, amikor határjárás közben megálltunk a Pün­kösdvölgyi tanya latyakos bekötő útján. Itt mindig sár van a közelben, még ha másutt fagyos is a föld. Ugyanis ebben a kopár le­gelők övezte völgyben, fo­lyik a mészégetés. Három kis tüzes, forrósáfiot lehe­lő boksában. — Nem konkurrencía a modem mészgyár a szom­szédban ? — Minden mennyiséget el tudunk adni. Sérényön dolgoznak a mészégetők. Mikesz Károly- nak még á nagyapja is ezt az ősi, bükki mesterséget űz­te Répáshután. Az egész bri­gád hutai különben. Maros Gyula például már nyolc éve, hogy Apátfalvára sze­gődött, de hozzá hasonlóan meggyökeresedett a Pün­kösdvölgyben Fenyvesi La­jos és M. 1Fridel Lajos is. • • • Pünkösdvölgy — közel a szép Szilvásváradhoz — az egyik legfontosabb tanya- központja a bélapátfalvi Március 15. Tsz-nek. Nem elsősorban a mészégetés, ha­nem a rohamosan fejlődő juhászat miatt. — Közel 1200 iuh ottho­na ez a tanya, s otthonom nekem is — mondja egy eleven, huncut szemű kis­lány, Újlaki Terézia. Kide­rül ugyanis, hogy a 19 éves mezőgazdászlány itt lakik a tanyán, szüleivel együtt. — Mit csinálnak itt a szü­lei? — Juhászok. — Es magának mi a fel­adata? — Beosztott agronómus vagyok, s így mindennel foglalkoznom kell. Legtöb­bet és legszívesebben azon­ban a legelők javításának, a legelötelepitésnek a mun­kálataiban veszek részt. Kü­lönben a melléküzemágak — így a mészégetők is — .köz­vetlenül hozzám tartoznak. — Milyen melléktevékeny­séggel foglalkoznak még a mészégetésen kívül? — Van egy homokbá­nyánk. Á cementgyár veszi meg a teljes'kitermelt meny- nyiséget. Nem keveset, mint­egy SOS ezer forint értékű homokot évente. És ráadá­sul ennek nem sok a rezsije - sem. Aztán van egy szállít­mányozási brigádunk ’ is, nyolc gépkocsival, s a cuk- roszacskó-ragasztás. — Cukroszacskó-ragasz- tás? — Igen, vagy 30—40 asz- szonynak biztosít évi 100— 150 munkanapot ez a tevé­kenység. Megkapjuk a nyom­dából a krístálycukros zacs­kókat, s bérmunkában asz- szonyaink összeragasztják. — Hogy keresnek vele? — Olyan napi 40—50 fo­rint. körül. .Nem sokat, de otthon, főzés és gyermek- gondozás, házi munka mel­lett végezhetik •... « • • ­Bent az irodában Erdélyi Dénessel, a termelőszövet­kezet másik, ugyancsak fia­tal vezető mezőgazdászával és Barta Károly párttitkár­ral megkíséreljük áttekinte­ni a nehéz körülmények kö­zött gazdálkodó termelőszö­vetkezet helyzetét, jövőjét.' Számok, statisztikák, ter­vek kerülnek az asztalra. Kiderül, hogy 1970 előtt még itt is mindennel foglalkoz­tak, mjndenfélét igyekeztek megtermelni — Volt kukoricánk, mák, burgonya, málna, cukorrépa, retek, uborka is a kenyér- gabona mellett •— mondja a főmezőgazdász. — És jelenleg? — Jelenleg már csupán három fő termék maradt a növénytermesztésben: pil­langós, silókukorica, meg ke­nyérgabona. Mindez olyan mennyiségben, hogy a szarvasmarhából és juhból álló állattenyésztési üzem­águnk takarmányalapját biz­tosítsa. Erdélyi Dénes számokkal, tényekkel bizonyít: mióta a meredekebb lejtőket kivon­ták a szántóföldi művelés alól, s cc s. leegyszerűsített vetésaserkeaet kialakult, 8— 1912. j#, penwat 9 mázsáról T2 mázsa fölé emelkedett a holdanként! kenyérgabona-átlagtermés. ' De 18-ról 25-re, sőt 30 má­zsára növekedett a lucerna holdanként! hozama is. — Ez a növekedés nem­csak a jobb domborzati, ta­lajtani viszonyok következ­ménye — mondja a párttit­kár —, gépesíthetőbb is egy a növénytermesztés. — Aztán egy másik fon­tos, igen fontos szempont — szól közbe Erdélyi Dénes: — olcsóbban is termeljük a többet most, mint korábban a kevesebbet. A tervekből, a beszélge­tésből kitűnt, hogy Bélapát­falván és az idetartozó Bükkszentmártonban a je­lenlegi 1500 holdnyi szántót még -tovább csökkentik: 1975-re már alig több mint ezer hold lesz. Fokozatosan kivonják a még kedvezőt­len, meredek lejtőket a szán­tóföldi művelésből, s fokoz­zák a legelőtelepítést. Enhek megfelelően — a juhászat fejlesztésével, új 300 férő­helyes hödály építésével — kétezer . fölé emelik (tehát megduplázzák!) a juh-anya- állományt, stabilizálják a szarvasmarha-létszámot a megfelelő minőség kialakítá­sával. Megmarad a mész- üzem, hiszen a megindult tervszerű erdőgazdálkodás során évi 1600 köbméter fát is termelnek, amelyet leg­gazdaságosabban így lehet felhasználni. — Olyanok vagyunk.. mint a sziklából is kihajtó fű, fa és bozót — mondja tréfál­kozva János bácsi, az elnök. — Megélünk, vagyis úgy alakítjuk a termelés szerke­zetét, hogy megéljünk e mostoha adottságú vidéken, itt a Bélkő, s a cementgyár lábánál Faludi Sándor JIglfílf©

Next

/
Oldalképek
Tartalom