Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

* Doktor úr - Indonéziából A pöttömnyi kisgyerek tágra nyílt szemmel ült a hosszú vizsgálóasztalon. Amikor az édesanyja leve­tette róla a kis pulóvert, le- górbült a szája széle, eltört a mécses... Az orvos mo­solyogva vigasztalta, s szin- t te észrevétlenül vizsgálta meg az apró „pácienst”. De hiába, a hüppögő sírás csak a rendelő előszobájában, az anyuka ölében csitult el. Az orvos közben, már be­hívta a következő beteget..« • • • Az indonéz származású orvos, dr. Bédong M. Ali, naponta fél nyolckor kezd az iskolai rendelőben. Amikor itt végzett, a körzeti rende- .lőba~meg>v a folytatja -a-, munkát. Egy óra, fél kettő, mire minden várakozó be­teget megvizsgál. Délutánon­ként a bölcsőde és az óvo­da látogatása következik, majd a felevőbetegeket látja el. Petőfíbánya két orvosi körzetének lakói tartoznak hozzá, ötezer ember... — Nem sok ez egy kicsit? — Vállaltam, hát elvég­zem a munkámat. Igaz, az influenzajárvány idején nem volt könnyű a két körzet ellátása. Naponta nyolpszor- tízszer hívtak ki újabb be­teghez. Mo6t már vala­mennyire könnyebb, de a túlterhelés csak akkor szű­nik meg, ha betöltik az üres orvosi állást... Mintha. most érkezett vol­na haza az egyhónapos ten­gerparti nyaralásról, olyan napbarnított színű a bőre. Arcáról sohasem tűnik el a mosoly. Ennek ellenére ko­moly, megfontolt minden mondata, mégha erősen tört magyarsággal mondja is. «­— A Celebesz-szigeti Ma­kassar városból kerültem ösztöndíjasként a Szovjet­unióba. Sztavasropoiban, az orvosi egyetemen ismerked­tem meg a feleségemmel. Ö szintén orvosnak készült. Sokat mesélt Magyarország­ról, s Debrfecen környékéről, ahonnan tanulni jött. Ami­kor végeztem, hazamentünk Indonéziába, ahol Djakartá- ban kaptam állást. Felesé­gem és a közben született gyermekünk nehezen bírta az ottani klímát, akkor dön­töttünk úgy, hogy Magyar- országra jövünk. Kolju Nikolov! DEFEKT A fék halkan megcsikor- dult, az abroncsok megszisz- szentek az aszfalton, s a ko­csi megállt az út szélén. A fiú alig százméternyire ücsörgött, egy ökör mellett. Amint a kocsi vezetne ki­szállt, ő is közelebb lépdelt. — Jó napot... — köszönt már távolról, s mikor oda­ért. megállt a kocsi mellett. — Kipukkadt a gumija? — Az egyik... — mondta a férfi. Nadragja zsebéből pipát húzott elő és fogai kö­zé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj.. — szólt a férfi. t— Segíthetek. ' A férfi azt felelte, hogy egyedül is meg tudja csinál­ni. Nem szerette, ha lábat­lan kodtak körülötte. Felnyi­totta a csomagteret, emelőt és szerszámosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt szerelte. — Knnnoifpból — mondta a fiú. — Ott látszanak a há­zai ... -•*' Azt is boldogan közölte volna, hogy Petyonak hív­ják, s most megy a negyedik Egymást követték a gya­korióévek. A számára fur­csa szokások elsajátítása, a nyelv nehézségeinek a le­küzdése, a beilleszkedés a hallomásból ismert embe­rek közé. Es a munka: Haj­dúszoboszlón, a rendelőinté­zet laboratóriumában, 'Be rettvóújfalun körzetben, Ko­máéiban ugyancsak körzet­ben. és néhány hónapja Pe- tőfibányán. — Mindig körzetben akar­tam dolgozríi. így kerültem ide is. Elégedett vagyok a munkámmal, az itteni em­berekkel. Szívesen fogad­tak, gyönyörű lakással vár­tak. Nem szeretnék hát csa­lódást okozni, ezért is van, hogy örökké kérdezek. Egye­dül még sok minden nehéz lenne... — Mi a legnehezebb, ami hez még nagyon kell a se­gítség? — A nyelv. Nem a szak­mai kifejezésekre gondolok, inkább, amikor csak beszél­getni kell, mint most. — És az ételek, a magya­ros konyha? — Azt könnyű volt meg­szokni, hiszen otthon is a fűszeres ételek a közked­veltek. A legjobban a gu­lyással, a zsiványpecsenyé- vel, a rablóhússal és a fél­tőit káposztával barátkoz­tam meg. Nem tudok főzni, pedig a kevéske szabad időmben jó lenne készíteni egy-egy otthoni ételt. — Mivel tölti eL azt a pár szabad órát? — A gyermekemmel fog­lalkozom, vagy televíziót né­zek. Időnként összejön a ba­ráti társaság, és: beszélge­tünk ... Van egy hobbym, talán a honvágy szülte, tró­pusi növényeket gyűjtök a lakásban. — Valóban távol él a ha­zájától, hogyan kap hírt az otthoni eseményekről? — Havonta érkezik levél a szüleimtől és a testvéreim­től, de rendszeresen hallga­tom a külföldi rádióadókat. A hilversumi rádió mond a legtöbbet. Haza. sajnos, egyelőre nem mehetek, mert változott a politikai irány­vonal. Nem szívesen veszik tudomásul, hogy a Szovjet­unióban tanultam, s itt dol­gozom. Az itteni emberek azért sok mindent pótolnak... • • • A rendelő várójában még jó néhány beteg üldögél a falak mellett elhelyezett fe­hér padokon. Egyszerre ki­nyílik a vizsgálószoba ajta­ja, s maga az orvos szól ki: — Kérem a' következőt... Szilvás István Hatvani szalagavató után g* MőtíU JWU. március IS., péntek osztályba. De latta, hogy a férfi már a belsőt szereli. — Adja ide ... A férfi szippantott egyet a pipáján. — Na jó, ha nagyon aka­rod. A fiú a pumpával és a belsővel leszaladt a patak­hoz, amely az út mellett folyt. Felfújtatta a gumit, majd a vízbe mártotta. A parányi lyuknál buborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van ... — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes dohá­nyos vagyok! — Mi a foglalkozása? — Karmester... Láttál már élő karmestert? — Láttam ... Az iskolával egyszer voltunk az operában. De csak a hátát láttam min­dig... — Akkor most láthatsz elölről is. A fiú lecsiszolta a gumit és ráhelyezte a foltot. . _ — Azt hiszem, már jó... — mondta egy idő múlva a férfi. A fiú ismét felfújtatta a gumit és ismét leszaladt veié á vízhez. — Jó!— kiáltotta. — Nem ereszt! \ kereket felszerelték. — Hogy hívják? — Dzsakin... — mondta a karmester. — Már hallottam ... Front és hátország! Az öt­száz ágyas kórházban folyik a mindenperces harc az em­beri életért, a Balassi utca másik oldalán pedig e küzde­lemre készülődnek az egész­ségügyi szakközépiskola fia­taljai. — Éppen a közelség, kór­ház és iskolánk szomszédsá­ga indokolta négy esztendeje, hogy a Bajza Gimnáziumban is egészségügyi középkáder- képzés induljon. Védőnők­ben, csecsemőgondozókban, gyógyszertári asszisztensnők­ben köztudottan országos a hiány. Akik tőlünk kikerül­nek. túlnyomórészt ennek pótlására vállalkoznak — mondja Ambrus Endre, a Bajza Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola igaz­gatója. — Az első szalagava­tót a közelmúltban tartották leányaink, s nehéz utat tet­tünk meg, amíg az ünnepi ak­tusig jutottunk. De most már kerékvágásban vagyunk. Megye és város összefogása A „nehéz út” alatt termé­szetesen azokat a problémá­kat értette az igazgató, ame­lyekkel az új iskolatípus meghonosítása járt Hatvan­ban. Legfontosabbként tárgyi és személyi feltételeket kel­lett biztosítani. S mindkettőn a megye és a város összefogá­sa segítette túl az igazgatósá­got. Első évben negyedmillió forintot így tudtak költeni demonstrációs kórterem ki­alakítására, felszerelésére. Míg az elmúlt esztendőben a két testület további 120 ezer forintjába került egy klinikai laboratórium létrehívása. Láttuk őket. Minden igényt kielégítenek. Csecsemőpólyá- zó asztal mellett ott a kórhá­zi ágy, analitikai mérleg szomszédságában a desztillá­ló, centrifuga, polariméter, vagy a szaktárgyi filmek be­mutatását szolgáló vetítőgép. Látogatásunkkor Szlama Ág­nes szakoktató felügyeletével a másodikosok éppen vizelet- cukorszint- meghatározással foglalkoztak. Személyi feltételek! Ez volt talán a nehezebb dió annakidején. Orvosok, védő­nők idegenkedtek a tanítás­tól. Ma már Orbán Lajos, Ádám István, Papp József, Táncos Lajos, Basa Antal, Palinger Vilmos Pericht Ró­za, Forgács Katalin, Gyárfás Győzöné személyében olyan orvosok, gyógyszerészek ad­ják elő a tudományos tárgya­kat, akik jó pedagógusok is. Ugyanezt mondhatjuk Fá­bián Károlynéról, Korim Györgynérői, Szabó Lajosné­— Ha egyszer az operába akarsz jönni, jelentkezz ná­lam. Csak mondd azt, hogy Dzsakint keresed, beenged­nek. Elrakta az emelőt, a kuL csókát és a ragasztót. — Már elmegy? — Elmegyünk... — felel­te. — Elmegyünk...? -1— .szólt be a kocsiba, ahol fia­tal nő ült a hátsó ülésen és egész idő alatt egyetlen szót sem szólt. Most is csak bó­lintott. —- Ö operaénekes... — magyarázta a karmester. — Kíméli a hangját... Megtörölte a kezét, majd eldobta á kócot az útmenii árokba. — Ha Amerikában len­nénk, négyszáz dollár bünte­tést kellene fizetnent! — Ne­vetett és beült a kocsiba. — A viszontlátásra! Eap szer találkoznunk kellene, bogit megrovunk egy pohár­ka snaps zol! Az énekesnő összecsukta a könvvet. amelyet olvasott, a férfi beült a kocsiba és ami­kor már messze jártak, a fiú ■Hsszament a jószághoz, amit őrzött. — TAtod. mpni.ipierJcedtem enw karmesterrel — mondta alig hallhatóan —. és most már te is tudod, hogy Ame­rikában négyszáz dollár bün­tetést fizetnek, ha az árokba dobják a szemetet... fi* ny nverafinekesnő víggá ■ hanoiára.... Az ökör bólintott fi- vább legeit, a fiú nedűi keveredett. Az égen lenér felhők húztak barázdákat. lói, az előbb idézett Szlama Ágnesről, akik védőnői, gyer­mekgondozói, laboránsi képe­sítéssel a kezükben gyakorla­ti ismeretekre oktatják tanít­ványaikat. „Zsuzsa, a motor.. Ezt az igazgató, Ambrus elvtárs mondotta Tóth Zsuzsa vezető asszisztensnőről, aki­nek kezében a gyakorlati képzés szálai futnak össze. S hogy a szőke Zsuzsa valóban motorikus egyéniség, erről a szakiskola szervezettsége, fe­gyelme és különböző tanul­mányi sikerek tanúskodnak. Két esztendős volt csupán az egészségügyi oktatás a „Bajzában”, amikor a diák­lányok megyei munkavédel­mi vetélkedőn győzedelmes­kedtek. Egy ólojnkristály vá­za pedig arról tesz bizonysá­got, hogy Lukács Ágnes, So­mogyi Erzsébet, Kerekes Pi­roska, Szűcs Mária, Vámos Judit, Csordás Mária összeté­telű hatvani csapat tavaly or­szágos első lett. segélynyúj­tásban. Az iskolának hírt és nevet szerző leányok fényké­pe ott függ a dicsőségtáblán, az igazgatói iroda ajtajánál. Tóth Zsuzsa egyébként névről ismeri szinte vala­mennyi növendékét. S ez nagy szó. Mert párhuzamos osztályok vannak, azonkívül a 250 diáklány fél Heves me­gyéből verbúválódott. Dehát érthetőbb az „emberközelség”, ha elmondjuk, hogy feladata nem csupán a gyakorlati képzés irányítása ellenőrzése, hanem felelősséggel tartozik . azért a munkáért, amit az utolsó évesek hetente két na­pon a kórház, a rendelőinté­zet osztályain, vagy valame­lyik patikában, laboratórium­ban végeznek. Ahol a nővérkéket várják Milyen az idén végző ne­gyedikesek szóródása? Él­nek-e a továbbképzés lehető­ségével, avagy — híven az iskolatípus elsődleges céljá­hoz! — bölcsődékben, kórhá­zakban, rendelőintézetekben, gyógyszertárakban kívánnak elhelyezkedni? — Az arány egészséges! — mondja Ambrus igazgató. —' Hatvanhét most végző diák­lányunk közül mindössze- négy akar orvosegyetemre menni. A többi felveszi a munkát, ahol erre lehetőség mutatkozik. Apropo! A képe­sítést szerzett növendékek el­helyezése is a mi feladatunk. Ennek megfelelően a februá­ri Egészségügyi Közlöny hozta idevágó hirdetményün­ket. Mi több jó néhány hely­ről már befutottuk az igény­lések. A hatvani kórház pél­dául huszonkét leányunkat fogadja 1400 forintos kezelő fizetéssel. A pesti Heim Pál Gyermekkórház négy gondo­zónőt vár tőlünk, a zsámbéki csecsemőotthon hármat, míg a mentőszolgálat, ahol legma­gasabb a kezdő asszisztens- nők. és gondozónők bére, akárhány tanulónkat foglal­koztatni ,tudja. Sajnos, a hat­vani bölcsődékből mindmáig nem jelentettek igényt, pedig tudtunkkal ott szakképzett- len gondozónők dolgoznak. 3 ugyancsak várjuk a gyöngyö­si, jászberényi kórházak, va­lamint Mátraháza és Kékes­tető jelentkezését! Bírálat és elismerés A „frontvonalban” dr. Sző­ke László főorvos gyermek- osztályán, Horváth Jánosné főnővérrel beszélgetünk az utánpótlásról. — Akad, aki unottan, ab­ban a tudatban tibláboí kö­zöttünk, hogy úgysem foly­tatja a szakmát, hanem elpá­lyázik, esetleg tovább tanul — mondja a fiatalasszony. — Többségük azonban lelkiis­meretesen helytáll, igyekszik mind nagyobb gyakorlati tu­dásra szert tenni mellettünk! Ezek közül való Nagy Erzsi. S mialatt végigsétálunk a kórtermek során, elmondja, mi volt délelőtti teendője. — Az apróságok' regelizte- tésével kezdtem a napot. Utá­na megmosdottam, megfésül­tem a reám jutó gyermeke­ket, s amelyiknek hosszú kör­me volt, levágtam. Később röntgenre vittem egy kisba­bát. Többet tisztába tettem, hőmérőztem, s az eredményt kórlapjukra vezettem. Ame­lyiknél lázt észleltem, csilla­pító kúpot kapott. — És ha sikerrel leteszi a vizsgákat? — Valamelyik bölcsődében kötök ki! Kislány koromban mindenáron óvónő szerettem volna lenni. Később, kezdett érdekelni az egészségügyi pá­lya, -ami ilyenformán nem is esik majd messzire eredeti terevimlől... ★ Pillanat, s ismét a földszin­ten, a szabadban vagyunk. Fölenged az emberben a nyo­masztó érzés, ami a beteg es orvosi műszerek közelében hatalmába kerítette. Megnő viszont tisztelete, becsülése azok iránt, akik a gyógyító pályára léptek, vagy oda igyekeznek, hogy hivatástu­dattal próbálják talpraállíta­ni az élet sérültjeit. Így, ez­zel búcsúzunk mi is, első sza­lagavató után, a hatvani egészségügyi szakközépiskolá­tól. Meg azoktól, akik benne, érette, általa munkálkodnak! Moldvay Győző Minden mozgásban volt: az< ég és a föld, s az országút, J amelynek aszfaltján a teher- \ autók, személykocsik, motor- kerékpárok vad iramban ro­hantak tova. Mozgásban volt? minden, mint az idő, amely < mindig siet és oly gyorsan^ elfut felettünk. Még az a jó, hogy a zse-< bében ott lapulnak a szögek,? amelyek közül időnként? gyet-egyet az útra dob... —\ ondolta. Bolaárboi fordította: Antalig István Negyedszásada alakult as EPOSZ Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. március Iá-An. egy nap­pal i a magyar szabadságharc kitörésének 100. évfordulója után az ország minden részéből kétezer parasztfiatal gyűlt össze kongresszusra Budapesten. A küldöttek egyöntetűen vallották: egységes táborba kell vonni minden hazáját szerető, dolgozó parasztfiatalt, mert az ifjúság csak együtt, közös erővel tudja megteremteni a maga számára a boldo­gabb, szebb, tartalmasabb életet. Az elhatározást mindjárt tett is követte: még aznap megszületett az Egységes Pa­rasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége, az EPOSZ. Az MKP támogatásával még 1947, novemberében ki­dolgozott parasztifjúsági program alapján létrejött EPOSZ megalakulása jelentősen hozzájárult a nép- és demokrácia­ellenes szervezetek talajvesztéséhez, majd feloszlatásához. Az EPOSZ már megszületése napján hitet tett a munkás, a paraszt és az értelmiségi fiatalok egységesítése mellett. Az EPOSZ a falusi ifjúságot egységes szervezetbe tö­mörítetté. fejlésztette szak- és általános műveltségét, poli- ikai öntudatát, fellendítette a falusi kulturális és sport- nunk&t. Olyan helyi közösségek megalakítását tűzte ki cé­lul, amelyeknek tagjai szűkebb pátriájukon túlra is tekin­tenek. tudnak élni a demokratikus, új élet kínálta lehető­ségekkel, s azonosulnak az épülő ország gondjaival. Az EPOSZ tagjai legjobb tudásukkal vettek részt ab­ban a hatalmas termelési versenyben, amelynek láza be­töltötte az országot, alaposan kivették részüket a Duna— Tisza-csatorna építésében, támogatták a munkaverseny­formát. Jó. változatos, tanulságos EPOSZ-szervezeti élettel bizonyították — magyarázták, hogy mit jelent a szocializ­mus falun. Hirdetői voltak a korszerű mezőgazdaságnak, harcosai a szövetkezeti formának, s megmozdultak a fal­vak fiataljai, az egyházi iskolák á"• mosdásáért is. Az EPOSZ kétéves tevékeny- :ge hozzájárult a szocia­lista eszmék kibontakozásához, előkészítette a KISZ meg­alakulását. amelybe az akkor már csaknem negyedmillióé szervezet boltíveit. _______________ G. li..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom