Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
Iskolából koztam a dal izerefetft Albérlet—közelről Az egri Maczky Valér és a Széchenyi utca sarkán ott a hirdetőtábla. Sosem áll árván, mindig emberek veszik körül. Előkerül a papír és a ceruza: böngészgetnek, mérlegelnek, választanak. Többségük albérletet keres: ki először, ki már a kesernyés rutin biztonságával. S aztán elindulnak „háziurakat” kutatni, tárgyalni, alkudozni. Albérlősors? Alkalmazkodás a felsőfokon. Nyelni a keserűséget, fizetni a „háziúr” szeszélye szerint, s hallani folyvást, hogy ez tilos, azt nem szabad. Annyi más sorstársammal együtt, évekig próbáltam megszokni, persze hiába. Szerencsére ez már a múlté. Helyemre, « mások helyébe újak jöttek, jönnek is még sokáig. A hirdetőtábla m <M állomás. itt is kell s szerencse közreműködése, hiszen io** sokszor sovány « kínálat, s uram, bocsáss, az albérlőnek is lehetnek, vannak igényei, természetesen a pénztárcához mérten. Ha nem elég fürge, megelőzték mások, ha kevéssé körültekintő az alkudozásnál, az egyezségnél, később fizet nagyvonalúságáért És az alku? igaz, a jog nyakatokért nyelvén szerződésnek nevezik, valójában mégis jobbára az egyik fél számára kényelmetlen, előnytelen vásár, hiszen őt kell befogadni, 6 keres — ha szükségből la — hajlékot Hosszú évekig jóformán senki nem állt az oldalára, vajmi keveset segítette a törvény. Jó másfél éve változott a helyzet Mennyiben ? Erről tájékoztat Dobi Antal, az Egri Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője: — A változás lényege az, hogy — nagyon helyesen — határt szabott e „háziurak.” mohóságának, szabályozta az albérleti díjakat Kár, hogy ezt viszonylag kevesen tudják, holott a rendelkezés az albérlők érdekében született. Vaa alap, ven bátor- és ágyneműhasználati díj, ehhez jönnek az egyéb szolgáltatások költséget — Mit jelent ez részleteiben? — Az alapdíj a szoba használásáért jár. Az erre eső lakbérösszeg háromszorosa lehet Ha több albérlő van, az összeg megoszlik. Bútor- és ágyneműhasználatért — ezzel jár a mosás is — személyenként legfeljebb száz forintot lehet kémt Ha valaki csak a bútort igényli, akkor hetvenöt forintot fizet. A szolgáltatások költségeiben — fürdőszoba, vacsora stb. — a tárgyalópartnerek egyeznek meg. Ez valóban biztatói Vegyünk egy példát. Ketten bérelnek — komfortos lakásban— egy 12 négyzetméteres szobát. Ezért fejenként 97 forint 70 fillért fizetnek. Az ágvnemű- és bútorhasználatért egyenként egy százast. Ha nem kell a fürdőszoba, a reggeli vagy a vacsora akkor csak 197 forint 70 fillért fizetnek. Ez a törvény, de ml a valósé»’ Maevarázat helvett beszéHp-iAk a ténvek. íme az egvik nélda. Lakáscím' Euer. Rózsa Károbi utca 5. szám. 1. aitó. Hirdetésre mertu-k nem tltkova. hogy Ú4»*»ö*ókó-'t érdeklődőnk. Nos. az alánlat valóban kecsegtető volt Egv szoba tágas. nagvav'l',ko« nagyié*'*! leénvesen bérén v ta! eró’7*fi+ó«?<;eT mosási ffi- séd lehetőséggel, s ráadásul a város közepén, majdhogy az albérlő álma. S mindezért mi jár? — Kétszáz, esetleg 250 forint fejenként — tájékoztat a háziasszony. Nézze, mi nem vagyunk uzsorások. Tudjuk, hogy az albérlő számára is sokat jelent minden forint, hiszen mi is azért adjuk ld, mert jól jön a többlet. Egy fizetésből négyen nem köny- nyen élünk meg. Kell az a négy-ötszáz forint pótlék. A kontroll mindig jól jön. Ismerősöm kértem még, hogy próbálkozzék albérlőként, ▲ válasz tömören: — Szívesen kiadjuk. Fejenként 350 forintért Keü ehhez kommentár—t Rajner Károly út 57. Szem- eevaló, jókora családi ház, az ember számára az otthon nyugalmát, kényelmét idézi. Tgy kívülről, de benn egészen más fogad. Ez ugyanis az „albérlők háza”. A tulajdonos általában csak egy szobát lakik. Kettőt és egy szuterénhelyiséget rendszeresen kiad. Fejenként 300—350 forintért Vele nem találkoztam otthon, az egyik albérlővel beszéltem. Lényegében elégedett Nem panaszolta, hogy a fürdőszobát nem használhatja, s egyéb gondokról sem beszél. Érthető: sorstársainál szerencsésebb, mert összkomfortos lakásban lakik, nem hevenyészetten felhúzott sufniban, mint annyian mások. Arra nem gondol, hogy optimális esetben közel 2000 forintot fizet háziasszonyának — albérlőtársaival együtt — havonta. Amikor ezt kérdeztem P. Józsefnétő! munkahelyén, megrökönyödik: — Mit kereskednek maguk velem/ Mások még többet kérnék, holott nagyobb a jövedelmük. — Tudja, ön, hogy legfeljebb a lakás felét Miét albérletbe adni? — Nem, mások is kiadják, amennyit csak tudnak, áttért na adnám ki én... Aztán hozzáteszi: — Egyébként is félek ebben a nagy lakásban egyedül. Fura magyarázat Az még inkább, hogy P. Józsefné az új rendelkezéseket nem ismeri, csak a konjunktúrára, a szokásjogra hivatkozik. Példa egyébként akad bő- viben. Tenyérnyi ablakú, rosszul fűtött, Ferenc Józsefkor: bútorokkal berendezett, szobának csak gúnyolható helyiségekre gondolunk. Ide is kerülnek kevésbé szerencsés, kisebb pénzű albérlők, így is gyarapszik a tulajdonosok pénztárcája. Hol van még az az Idő, amikor érvényt szerezhetünk a törvény paragrafusainak! Elvileg ugyan rózsásabb a helyzet, hiszen az albérlő panasszal fordulhat a bírósághoz. A kilátásokról beszéljen a bírónő, ár. Csűry Mária: — Az aránytalanul magas, . a törvényellene» díjakat mérsékeljük. A* albérlőnek azonban a döntésig a régit kell fizetnie. — S ha ezután felmond a „háziúr”? — Nem teheti kénye-kedvére, hiszen ennek feltételeit is jogszabályok szabják meg. A valóság rzonban bonyolultabb. A tulajdonos, a „háziúr" valamiképp csak talál ürügyet, kiskaput S ha nem, akkor a hangulat elmérgesedik, mehetnek ugyan a bíróságra, a tanácsra, az ügy mindenképpen idegőrlő játékká válik. S ne legyünk egyoldalúak! A „háziúrnak" sincs mindig könnyű dolga, mert nemegyszer vészit a vásáron. Akadnak — kevesen — alig, vagy egyáltalán nem fizető albérlők, olyanok is, akik semmibe veszik az emberi együttélés egészséges normáit A bírói gyakorlat azt is igazolja, hogy velük aztán nem lehet egykönnyen boldogulni. Ilyenkor a tulajdonos kerül hátrányos helyzetbe, az, aki korántsem a régi háziúr, hiszen — többségben így van — családi házát takarékoskodva, kölcsönnel építette fel — * gondjain enyhít akkor, ha albérlőt fogad. Más, ha uzsorás, ha sufnt kát húz fel nyerészkedésből. Ezeknek nem Ígért jót az új törvény, hiszen albérlőiket főbérlőkké minősítette, s ha felmondanak nekik, lakást kell biztosítaniuk számukra. Változott m afbériősors? Nem sokat Jobb csak akkor lesz, ha sikerűi érvényt szerezni a törvény Imtná <öís rendelkezéseinek., „ Pécsi Lstváe Hatvanban kórus születik Ahogy** legtöbb vidéki városban így van, Hatvanban is évek óta halódik a kóruskultúra, aminek általában a legszebb hagyományai vannak a műkedvelő mozgalomban. Ha észlelni is itt-ott mozgolódást akik odaállanak a színpadra, vagy a próbatermek fényébe, jobbára az idősebb korosztályból valók, s régi-régi dal szeretetüket átmentették a mába, a jelenbe. Most mégis azt kell mondanorp: felcsillant valami reménysugár. Tizenöt hatvani asszony és leány összefogott hogy megkontrázza a károgó varjakat... Héttő este az ifjúsági klubban. A habosfehér pianinó- nál fiatal énektanárnő. Kovács Zsuzsa, a 3-as iskolából. Egyik keze a billentyűkön, másikat kinyújtott mutatóujjal, a köréje telepedett kis társaság fölé emelt — Tehát még egyszer onnan, hogy: Már hív a hajnal fénye... S indul a dal, árad a muzsika, Liszt-melódia tölti meg a kis termet hogy előbb botladozva, majd mindinkább erőre kapva hasson szívünkre, lelkünkre. Az első ismétlést, persze, követi a második, a harmadik. De hát csak igy, csiszolgatva kap igazi fényt a drágakő is. A lányok, asszonyok pedig, láthatóan, nem unják a dolgot Együtt örvendeznek karvese tőjükkel egy-egy sikerültebb megoldásnak, tisztább és pontosabb dallamformá- lásnak. A dolgok rendje »«érint aztán némi pihenő következik, s ezt az alkalmat használom kJ, hogy vezetővel és dalosokkal szót váltsak arról, amit immár fél esztendei* nagy titokban művelnek. # — Valóban titokban éká-f gazunk, létezésünkről jóformán senki sem tud Hatvanban! Legfeljebb inspirálóink. A társadalmi ünnepeket szervező iroda és a Vörösmarty Művelődési Központ amely hajlékot ad nekünk — mondja a kis együttes vesetája. — Hogy miként verődtünk össze? Én mindig fájlaltam, hogy nincs egy kórus ebben a városban, ahol húszezer ember éL Hát csak ennyire hatott ez m zenepedagógiai nevelőmunka, amit hazánkban világszínvonalon folytatunk, esők ennyire? Hát hová tűnnek ss iskolai énekkarok dalosai, s zeneiskola neveltjei? Akik Kodály módszerei nyomán már az általános iskolában olyan zenei képzettségre, műveltségre tesznek szert, amivel hajdan diplomások nem rendelkeztek? Ott, közöttük kell kereskednünk! Ezért, amikor Chikán Melithonné, az iroda vezetője említést tett arról, hogy támogatnák egy kis kamarakórus létrejöttét örömmel vállaltam a szervezés és felkészítés munkáját ★ Nézzük csak, kikből is verbuválódott a lelkes társaság, amelynek tagjai hetente két órát áldoznak szabad idejükből erre a szép, nemes, becsülendő vállalkozásra ? Tizenöt ember nem sok, de sokféle réteget képvisel. Legtöbben — s ez jó! —‘ különböző iskolák tantestületéből jöttek. Különösen a 3-as, Kovács Zsuzsa intézete tett ki magáért Innen jár próbákra Fekete Lászlóké, Burián Norbertné, Ferenczi László- né, s Csányi Lászlóné. A 1-es Iskolából Mikes Évával, Liic- tor Pálnéval találkoztam. A hatvani óvónőket Csányi Jánosáé képviseli az együttesben. Farkas Katalin az ikladi műszergyárban, Kloska Istvánné a vasútnál, Srej Jó- zsefné a városi tanács egészségügyi osztályán dolgozik, Sinkovits Imréné pedig háztartását * családi tennivalókat hagyja ott arra az időre, amit dalos társai val tölt De mivel fogta meg őket a kórusvezető? Hogyan szánták rá magukat a kezdő lépésekre? ♦ Srej Józsefn ét Ismerem » tanácstót Szinte naponta találkozunk valamelyik folyosón vagy hivatalban. — Én a Bajza Gimnáziumban, az iskola énekkarában kedveltem meg a muzsikát a dal szere tétét onnan hoztam magammal! Feledhetetlen töményben volt részem annak idején Török Gyula bácsi kórusvezetésével. Bemutattuk Kodály Kállai kettősét. Óriási munka volt, ha jól emlékszem, fél esztendeig készültünk a műre. De megérte, sikerünk volt vele. No, nem azt akarom én ezzel mondani, hogy mi is ilyesmibe* fogjunk, összeállításunk ki is zárja a nagyobb művek bemutatását. De Kodálynak, Bartóknak, Bárdos Lajosnak számtalan szerzeménye van, ami szinte nekünk íródott Később, ahogyan erősödünk, bővíthetjük a repertoárt ★ Szóba kerültek a tervek 1*. A további út amit Srejná emlegetett — Még öt-hat kórustagra lenne szükség. Meg is ragadok minden alkalmat a szervezésre. Farkas Katival egy esküvőn találkoztam, ahol szólót énekeltem. Az ünnepélyes aktus után, amikor odajött hozzám, rábeszéltem a csatlakozásra — mondja a rendkívül mozgékony kórusvezetőnő. — Majd jöjjenek az első próbatételek, az első fellépések! Minden öntevékeny munkának a szereplés ad lendületet, vívőerőt. Remélem, márciusban, vagy áprilisban már erre is sor kerülhet. Nem önálló műsorra gondolunk persze, hanem, hogy egy-egy társadalmi eseményen, megmozduláson dalainkkal fellépünk. És hál hovatartozásunkat papírra kellene tenni, hogy az együttes működtetésével kapcsolatos anyagi gondok rendeződjenek. Bárki lesz a „keresztapánk ”, nem fog csalódni bennünk, ígérhetem... És ül vissza a pianinóho^ hogy folytatódjék a munka ott, ahol abbamaradt. Moldvay GyőaS Kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, ax Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Mezőgazdasága Múzeum, » Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központja kiállítást rendezett, amelyet szombat délelőtt nyitották meg az élelmiszer- és faipari dolgozók egészségügyi hónapja alkalmából Megnyitó beszédet mondott de, Soós Gábor, a mezőgazdaság! és élelmezésügyi mí- nisster étté helyettese, Est követően dr Szabó tolls» egészségügyi miriiszter kitüntetéseket és miniszteri dicséreteket nyújtott át az élelmiszer- és fagazdasági dolgozók egészségvédelmében M» • emelkedő munkát végzőknek. A kiállítás kulturált kft*. nyezetben, szakszerűen bemutatja, hogy az elmúlt években mit tették az illetékesek az ember érdekében és védelmében, s felhívja a figyelmet a még megoldásai váré feladatokra. pWHP**»! 1 T „A csárdákban rendesen nagy bankókkal fizetett, s ami visszajárt, nem tette el Szerette u minden kocsmá- ros. (Itt kell megjegyeznünk, hogy éppen ezért nem is árulták el a pandúroknak — illetve ezekkel a pénzekkel fogta be Mard a csárdások és kocsmárosok locsogó száját.) Közi Posta, az akkor híres sajószentpéteri prímás volt a kedvenc cigánya — „Tedd rá, komaf" — Szólt Rozinak, mikor jókedve volt, s Közi Pesta odahajolt a fűéhez, bűvös hangot csalt ki a nyirettyűből, mély tele volt keservvel, bánattal és szabadsággal. Majd, ha jó kedvre kelt' a haramia .. eljárta a juhásztáncot vállára kapta a földig érő. kifordított juhász- bundáját. fokosát feje felett forgatja, s dévaj dal kíséretében illegette íábafl, árig Közi a lassút húzta. Azután jött a frisse! A nehéz juhászbundát bal kezével oldalra kapta, sarkantyúja kiverte a tempót, jobb kezével megpofozta a csizmája szárát, egy nagyot kurjantott, forgott körös-körül... azután hirtelen leöntött egy kancsó „ráspiát”, eldobta a fokosát — arcra borult, és — sírt, sírt keservesen. Társai elkomorodtak, a cigány meg elhallgatott. — Az idösanyja jutott eszébe! Pszt! — suttogta az öreg .Nyúlláb”. S e zokogásba, ld tudja? — tán benne volt a bűnbánat, a vezeklés, a lelkiismeret felcsillanó önvádja. De hirtelen felhangzott egy éles fütty: — „Jönnek a pandúrok?’ S íme, az ébredő lelkiisaaeret »taludt, a gyűlölet, vad szenvedély« kigyullad? ismét Egy pillanat, s a csárda üres volt Mkre a pandúrok odaértek, a ssiványt már nem találták =- csak három cigány horkolt rettenetese» az asztalon, s a csaplárosné nagy álmosan gyújtott gyertyát s dórmö- gött: — „Ml s rossz nyavalyának verik fel ez embert ilyenkor! V®» itt « fess, nem miványf..." Paráds betyárballsda VidréeikyFÓl A Mátrába bskonyái ceárds, Ebb* mulat Vtdróczky mogébm. Jó estét két híres csaplárosné. Hát es « nyerges paripa kljét Ott benn mutat annak e gazdája. Most ért ida, nincs egy félórája. Csaplárosné, szépen kérem magát. Kiadja »I hát a lónak gazdáját. Küldje ki hát e lónak gazdáját. Nem bánijuk mi, ka megadja magái. El se megyek, meg se adom magam. Hogyha tetszik hajtsák el e lovam. A lovamat nem Igen sajnálom. Csak a nyereg-izzajtóm sajnálom. Mert nyereg-Uzajtóba bugyetlárls Abba hever egy pár ezer forint. Nyereg izzajtóba b ugyelláris. Abba kavar egy pár ezer forint I... A betyárspidi halá’a A létfenntartás felfokozott ösztönétől sarkalva, örökös éber készenlét jellemezte Vidróczkyt, — « jaj, ezerszer jaj volt satuik, akiről megtudta, hogy áruló,' hogy m ellenféllel a, törvényes rend képviselőivel cimborái, méghozzá az é bőrére. Ilyen esetről mesél, ízes magyarsággal, a már említett Gömör vármegyei hajdani szolgabíró, Komáromy István urambátyánk, az Or 1906-ik esztendejében, Visz- sza-visszaemlékezve a 34—35 éw*| annakelőtte történtekre. Álljon itt úgy ez a szörnyűséges história, amint azt Komáromy uram papírra vetette, — ilyenképpen: „... még förtelmesebben Járt el egy parádi gazdaemberrel, ha jő emlékszem a nevére: Kévés Imrével. (Itt közbevetőleg meg kell említenünk, hogy Komáromy bátyánk tévedett, amikor Imrének írta a parádi Kévést, noha András volt a szerencsétlen neve. Ez pedig nem kétséges, mert szomorú sorsával a korabeli lapok tele voltak, részletesen leírva a tragikus eseményt.) Ezzel is valami összeköttetésben állott és megtudván ezt Marsó Gyuri csendbiztos úr, • 500 forintot ígért Kévésnek, ha elcsípett Nem sokáig kellett várni az alkalomra, mert Párádon lakodalom volt és Kévés meghívatta Vidróczkyt is. Vidróczky nem sejtette, hogy mi történt a háta me- gett, és hogy Imre (azaz helyesebben: András) hogyan adta el — de ha tudta volna, amilyen vakmerő volt, talán aaért Is elment volna. Szépen mulattak a lakodat lomban. Imre (András) fdy-í ton itatta Marcit, hogy be- ' csípjen, de bizony neki jő feje volt, s nem rúgott be. Egy kicsit kapatos lett ugyan ami még nehezebbé tette a pandúrok munkáját Egy adott jelre, amikor legjavában folyt a tánc, a pandúrok megrohanták a házat és Marcit ugyancsak megszorongatták. De mi neki hat hitvány pandúr, mikor a szőrözi pusztán (meg-, jegyzésem: Nógrád vármegyében, Kazár község halárában) tizenkettőt kerge-, tett vissza, csendbiztostuL Nem sokáig tartott a harc, mert a nép széjjelfutott, a hat padúr közül kettő a placcon maradt, (azaz meghalt), a négy pedig Egerig meg sem állott. Marci pedig reggelre Nógrádban örömében, Miskiben mulatott a kocsmában. Olyan gyors volt a betyár, mint a madár, egy éjjel « harmadik vármegyébe is éle-, jutott. De Kévés Imre (azaz And-, rás) sem volt sokáig ez án- nyékviíágban. Marci hamar ki tudta turpisságát és utánalesett. Azonban Kévés sem esett a feje lágyára, ő is megsejtette, hogy Marcinál rovása van. Nagyon vigyázott hát a bőrére, pedig a faluban erőre nézve, ő volt az első ember. Szerencsésen elmellőzte Marcit, s már nem is gondolt arra, hogy ők még egyszer találkozhatnak. __, (Folytatjuk)
