Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

Ha lűniusra elkészül... Fél év alatt 300 ezer pár exportcsizmát gyártanak az új hatvani üzemcsarnokban Hatvan város kiemelt be­ruházásai közé tartozik a Duna Cipőgyár új üzemcsar­nokának, raktárának, ka­zánházának és olajtárolójá­nak építése, amelynek ez év júniusáig kell befejeződnie. A kivitelezést annak idején a helyi Városgazdálkodási Vállalatra bízták, amelynek építői eleinte nem túlzottan tüntették ki magukat a kü­lönböző részfeladatok meg­oldásában. Pár hónapja párt­bizottsági ülés foglalkozott a tízmillió forintos beruházás helyzetével, feltárva a hiá­nyosságokat, a lemaradás okait. S akkor nagyobb ri­portban mi is a beruházási fegyelem, a vállalt kötele­zettségek betartása érdeké­ben szálltunk síkra, egyér­telműen elmarasztalva a vál­lalat építésvezetőségét Hogy ml történt az eltelt három hónap alatt? Utánajártunk. ELHAGYOTT CSATATÉR a cipőgyár kerekharaszti te­lepe. A régi üzemépületek mögött, ahol már az új csarnok üveg- és betonfa- laj futnak az ég felé, min­denütt munkagépek, építő­anyaghalmok, hatalmas tar­tályt* váltják egymást Köz* vétlenül a drótkerítés mel­lett tizenöt méter hosszú, négy méter mély üreg. Eb­ben leas a szivattyútelep. Pár lépés, majd két Lavat- herm-kazánba ütközünk, amelyek az egész gyártelep fűtését, melegvtzelltását biz­tosítják, ha befejeződik ax építkezés, a a leányok, asz- szonyok mostani munkater­meikből átköltöznék az új üzemcsarnokba. Birtokba veszik a hozzá kapcsolódó új szociális létesítményeket, a korszerűen berendezett Öl­tözőt és fürdőt Vajon meg­történik ez júniusban? Kozák Géza üzemvezetőJ A Népújság cikke előtt va­lóban csak piszmogta az em­berek, utóbb azonban min­den megváltozott Naponta 25—30 kőműves, kubikos, la­katos dolgozik itít, gyűri az ipart. Most már bízom a határidő betartásában! Gyulavári Sándor, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat igazgatója: Ha júniusban nem üzemelnek megnövelt létszámmal, kapacitással, Kozák elvtánsék, veszem a kalapom, s nem vagyok többé igazgató... MIÉRT FONTOS ENNYIRE * az építkezési ütemterv be­tartása? Miért kell mindent elkövetniük a kivitelezők­nek, hogy júniusban avatni lehessen a közel 2,5 ezer négyzetméter alapterületű építményt7 Legdöntőbb érv, hogy 1973. második félévében a Duna Cipőgyár hatvani üzemének 300 ezer pár női csizmát kell gyártania exportra, mintegy 60 millió forint termelési értékben. Erre szerződése van a vállalat­nak. S a nemzetközi piacon nem játszhatunk adott sza­vunkkal. De van még egy kötelező érvényű megállapodása a gyár igazgatóságának! Ami viszont százhúsz hatvani munkásasszony foglalkozta­tásával, megélhetésével függ össze. Ezek a lányok, asszo­nyok Pesten, a központi te­lepen most 'tanulják a cSiz- makészítés. különböző fogá­sait, s a tanulóhónapokat követően, júniusban, dolgoz­ni és keresni akarnak. Ide­haza/ Borosi János, az ÉPÍTÉSVEZETŐ IS VELÜNK TART miközben sorra járjuk a fé­lig kész üzemcsarnok, rak­tár és előkészítő különböző munkahelyeit. Elmondja, hogy pillanatnyilag legtöbb gondot a szennyvízelvezető rendszer megépítése okoz ne­kik. Homokszűrőn, oldóme­dencéken át a megyehatáron folydogáló Kartal-patakba kell vezetniük a júniusban már ötszáz embert foglal­koztató gyártelep szennyvi­zét, ami — ismerve a ne­héz terepviszonyokat — meg­lehetősen nagy feladat. Meg­oldása főleg á kubikosokra hárul. Az üzemcsarnok egyik sarkában — a szennyvízcsa­torna alapbetonozási mun­kálatai közepette — össze is találkozunk a hétfőnyi bri­gád két tagjával, Sándor Jánossal és Gál Pállal. Vala­mennyien Jászárokszállásról járnak ide dolgozni. S nem éppen elégedettek mostani jövedelmükkel. — Bőr októberben meg­kerestünk 2800 forintot is, most, a téli hónapokban, fa­gyos sóderrel, alig teszünk zsebre naponta ötven forin­tot — dörmögt maga elé Sándor István. — Téli mun­kán ez a teljesítménybér át­ka... VASVÁZAS BETON­ELEMEKBŐL készülnek az oldalfalak. Eze­ket, mint rendesen, Dunaúj­városból kapja a Városgaz­dálkodási Vállalat A köz­35 millió dióda GYÖNGYÖSRŐL vi- -i '- : ' 111! . jp„ ,x<, . ■ falakat téglából rakják. De betonkazettás a fedem is. A kazánház tartógerendáira Karácsony József brigádja akkor illeszti a négyzetes fedőelemeket! Nem éppen veszélytelen munka egyen­súlyozni fent egy-egy vasbe­ton gerendán, s acélkampó­val huzigálni hornyolásában a súlyos lapokát. Mégis, amikor felkiáltok nekik, ne­hogy alázuhanjanak, János — a fiatalabb Karácsony f— így szól vissza: — .Inkább ezektől a be­tonelemektől tartsanak! Biz- isten nagyobbat koppanna, bármelyik darabot ügyetlen- kedjük el. Gyulavári' Sándor meg­nyugtat, ettől bátran itt sé­tálgathatunk. Jó, hozzáértő emberekből áll a kis kőmű­vesbrigád. S .különösen az ilyen aprólékosabb részfel­adatok megoldásában tünte­ti ki magát. A SZELLÖS ÜZEMCSARNOKBÓL végül melegebb helyre, a héz terepviszonyokat —meg­rágj műhelyekbe vonulunk, ahol olajliályhák kellemes közelében fejezhetjük be a látogatást .A szalag mellett, amelyen cipőfelsőrészek, kü­lönböző munkafázisait vég­zik lankadatlanul a leá­nyok, asszonyok, Kozák Gé­zának akad egy búcsúmeg­jegyzése: — Tavaly, egyetlen év alatt, százféle fazon került ki a munkásnők kézé alól. A kis szériák miatt ennyi­szer kellett átállnunk. Ez mindig visszaeséssel járt ter­melékenységben, keresetben egyaránt. Márciusban átlag órabérünk egy forinttal emelkedni fog. De legalább ennyit jelent jövedelem dol­gában az esztendő második felében, hogy új munka vi­szonyaink, a Pestről lekerü­lő gépsorok már lehetővé teszik egy-egy fazon, illetve kész termék nagy szériában történő előállítását. Törek­vésünk erre irányul majd! Moldva? Győző A központi bérintézkedések mintegy harmincnyolcezer munkást érintenek Heves megyében Beszélgetés Mudriczki Jánossal, az SZMT vezető titkárával — Megyénk munkástár­sadalma is nagy öröm­mel, s elégedettséggel fo­gadta pártunk Központi Bizottságának a március 1-ével életbe lépő bérin­tézkedésekkel kapcsola­tos döntéseit Megyénk üzemeiben, vállalatainál, , az érintett munkások ál­talában mivel magyaráz­ták a központi bérrende­zés szükségességét aa­nak aktualitását? — Nincs különbség a mun­kások és az intézkedéseket hozó párt-, állami szervek érvei, indokai között. Sokan, sokszor elmondták az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy a magyar állami iparban dolgozó munkások és műve­zetők bére az elmúlt évek­ben kjsebb mértékben nőtt a többi népgazdasági ágazatok dolgozóiénál. Ami egyben azt is jelentette: a nemzétí jö­vedelemből pontosan azok részesültek kisebb arányban, akik döntő szerepet játsza­nak az anyagi javak meg­termelésében. Ez pedig azon­kívül, hogy szociális igaz­ságtalanságokat szült, politi­kailag sem volt Jó hatással munkásainkra. Ezért vált tehát szükségessé a közpon­ti bérrendezés. — Heves megyében WK rülbelül bányán része­sülnek a központi bér­alapokból? — Mintegy 38 ezren. Tie*», mészetesen nem egyformán, hiszen az anyagiak egy ré­szét differenciáltan kell el­osztani. Bár kellemetlen, de mégis el kell mondani: a bér­intézkedések a költségvetésű üzemeket — mélyépítő vál­lalat, vízmű, AFIT, 4-es ss. Volán, KPM Közüli Igazga­tóság — nem érinti. — Az elmúlt hetekben, hónapokban . lapunkban is többször foglalkoztunk az emelés mértékét meg­határozó tényezőkkel. Az üzemekben ezekben a napokban készülnek. Il­letve végzik a kapott összegek elosztását, ezért jó lenne még egyszer összefoglalni: mit is tar­talmaz a végrehajtási utasítás, hogyan, milyen differenciálással kell, il­letve lehet felhasználni a pénzt? — A Központi Bizottság döntésének végrehajtását sza­bályozó kormányrendelet világosan kimondja: a mun­kások bérét az iparban át­lagosan 8, az építőiparban átlagosan 6 százalékkal kell emelni. Mégpedig úgy, hogy ezen belül a szakmunkások bére az iparban átlagosan 10, az építőiparban- 8, a se­gédmunkások bére pedig az iparban átlagosan 5, az épí­tőiparban átlagosan 4 száza­lékkal emelkedjék. A válla­latok saját forrásaikból ter­mészetesen tovább növelhe­tik a béreket Különben mindazok a munkások bér­emelésre jogosultak — szü­lési szabadságon levők, ka­tonák, betegek —, akik jo­gilag a vállalathoz tartoz­nak. A béremelés mértéké­ről ezeket a munkásokat le­vélben kell tájékoztatni. — Igen sok vita forrá­sa volt már eddig la, hogy miként a mennyit lehet a bérekből diffe­renciáltan kiosztani? ■— Pedig a kormányhatá­rozatban 82 1® benne van, hogy a béremelési kereteket — a foglalkoztatott nők, a második-harmadik-negye- dik műszakban dolgozók és a nehéz fizikai munkát vég­zők vállalati bértömegének arányát figyelembe véve kell a béremelési kereteket a fel­ügyeleti szerveknek a válla­latok között elosztaniuk. Ugyanezeket a differenciá­lási elveket kell követniük a következő lépcsőben a válla­latoknak is. Az összegeket azonban úgy kell felhasznál­niuk, hogy minden szak­munkást és művezetőt az iparban legalább 8, az épí­tőiparban legalább 6,5, min­den segéd, és betanított munkást az Iparban legalább 4, az építőiparban legalább 3 Rangsorolták megyénk településeinek fejlesztését Eger, Gyöngyös, Hatvan és Heves meghatározó szerepet kap Kiemelt központ: Kál, Recsk, Pélervására, Füzesabony és Lőrinci Az Egyesült Izzó Villamossági RT gyöngyösi gyárába évről évre jelentősen fejlesztik a híradástechnikai és mű­szeripar részére gyártott kis méretű és kis teljesítmény diódák gyártását. Míg 1971-ben 10 millió készült itt, 1972- ben már 25 milliót gyártottak, ebben az évben pedig 35 Millió készül. (MTl-foto — Erezi K. Gyula) Heves megye településhá­lózatának fejlesztési tervét tavaly fogadta el a megyei tanács. Hosszú távra szóló rendezés alapjait foglalja m&gában az elfogadott prog­ram; a kormányintézkedések s a megyei távlati elképzelé­sek figyelembevételével rang­sort alakítottak ki a helysé­gek között. Minőségi különb­ségek alapján alá-fölérendelt- ségi viszonyt teremtettek aszerint, hogy egy-egy köz­ség milyen lehetőségekkel, adottságokkal rendelkezik. A jövőben csakis e terv szabta keretek között lehet mrjd fejlesztésre gondolniuk a fe­lelős tanácsi vezetőknek. # Mi a célja az új rendszer­nek? Minden településnek át­fogó, hosszabb távú tervek alapján kell fejlődnie. Á rangsorolt, különböző szerep­körrel bíró települések ellá­tását is ennek alapján terve­zik meg; így a forintok le­hetőség szerint mindig oda kerülnek, ahol a legjobban hasznosítják őket. A hosszú - távú tervben pontos felmérés alapján határozzák el a vá­rosok, községek fejlődési üte— mét. Nem érvényesülhetnek tehát a spontán jött ötletek, a többi feladattal össze nem hangolt elképzelések. A településhierarchia rend­szerében, mint ahogy arról Borics László megyei főépí­tész tájékoztatott, megyénk három városának s'a várossá váló Heves nagyközség von­zókörében öt kiemelt alsófo­kú központot, 26 alsófokú, 13 részlegesen alsófokú közpon­tot és 70 falut rangsoroltak. A városok után következő őt kiemelt alsófokú központ: Kál, Recsk, Pétervására, Fü­zesabony és Lőrinci. A meg­különböztetések az ellátásban mutatkoznak meg; egy alsó­fokú központban például minden alapvető közintéz­ménynek, ÁBC-áruháznak, néhány szakboltnak, óvodai, bölcsődei ellátásnak, gyógy­szertárnak, körzeti orvosi la­kásnak, rendelőnek, művelő­dési háznak kell lennie. A tanácsok vezetői ezeket az igényeket összevetve a már elért eredményekkel, rögtön látják, mi az illető helység­ben a legfontosabb feladat. Az új rendszerről részletes útmutatást ad ki a megyei tanács. A kiadványból, — amely egyébként már nyom­dában van — mindén telepü­lés megismerheti a hosszú tá­vú fejlesztési programban a neki szánt szerepet, s a ren­delkezés természetesen kü­lönbséget tesz és ír elő az egyes helységek ellátásában. Persze, nem kell azt gondol­ni, hogy egy „’falu”-nak mi­nősített településben a mos­tani szinte megáll a fejlődés, mondván, hogy ez a legalsó kategória. A városiasodás a terv szabta keretek között folyatódik minden települé­sen. Persze ez nem azt jelen­ti, hogy előbb-utóbb várossá kell előléptetni minden köz­séget, hanem, hogy egészsé­ges ivóvíz biztosításával, csa­tornázással,, parkosítással fo­kozatosan jobb környezetet teremtenek az ott lakóknak. Nem, csorbul tehát a, helyi vezetés önállósága, hiszen ez az igény mindig mindenütt ad elég tennivalót a vezető testületeknek. A gyakorlati, tervezőmun­ka az idén már ennek szelle­mében kezdődött el. Prog­ramkialakító megbeszélése­ket tartottak eddig Kál, Ká­polna, Kompolt központjának rendezési tervéről, Párád és Parádsasvár összevont ren­dezési tervéről, Poroszló, Űj- lőrincfalva körzetének fej­lesztéséről. i A várossá fejlődő Heves, illetve Gyöngyös és Hatvan az úgynevezett középfokú, Eger pedig részlegesen felső­fokú ellátást biztosít. Hatvan városával kapcsolatban elég sok külön gond is akad: nem éppen kedvező az ipar fel­építése, s 25,5 lakos jüt egy hektárra, ami nagy szétszó ródást jelent, megnehezíti a közművesítést. Egyedüli ez a város, amelynek környékén az elmúlt tíz évben nem csökkent, hanem nőtt közsé­gek lakóinak száma. Hatvan fejlődésének a jövőben min denképpen jobb irányba kell fordulnia. Az új rendszer, bár haszna és hatása hosszú idő alatt mutatkozik csak meg, máris egész sor aránytalanságot ho zott a felszínre. Nyilvánva­lóan némi feszültség is kiala­kul majd ennek nyomán, i néhány helyen az elvándor­lás is fokozódik. De mindent összevetve a legfontosabb célt, a helyes arányok kiala­kítását segíti. Hekeli Sándoi százalékos béremelésben kell részesíteni. Az említett ará­nyokat — személyenként éli térő béretekben — tovább növelhetik majd a differen­ciálásra biztosított keretek felhasználásával. — Ezek után mondjon néhány példát: mennyi pénz is került megyénk üzemeibe? — A megye 12 tanácsi vál­lalata 4 795 000 forintot ka­pott. Ez alapján a központi béremelés mértéke — a ta­nácsi vállalatok béremelésé­ről lapunkban már részlete­sen is beszámoltunk olvasó­inknak — például a Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál 7,12, az Agria Bútorgyárban 7,56, a Heves megyei Nyomda Vállalatnál 8,04, a Gyöngyösi Ruhaipari Vállalatnál 8,94, a tanácsi építőké pedig 5,6 százalék. Az erdőgazdaság faipari üzemei 1 100 000 — 6,1 szá­zalék —, a Gabonafelvásárló Vállalat 693 000 — 7,5 száza­lék —, az egri Finomszerel- vénygyár 4 169 000 — 7,6 százalék —, a Mátravidéki Fémművek 3 995 000 — 7,6 százalék —a Parádl Üveg­gyár pedig 1 017 000 forintot kapott — 8,24 százalék — a központi alapból. — A megye különböző iparágainak juttatott összegek" mértéke el­éri-e az Iparágak orszá­gos átlagát? — Amíg az egri FTnoro­szerelvénygyár, a Mátrayidé- ki Fémművek, a Parádi Üveggyár az ipar országos átlagánál is nagyobb össze­get kapott, addig a Mátra- alji Szénbányák Vállalat, az Egercsehi Bányaüzem köz- .- ponti bérfejlesztésének mér­téke alatta marad az iparági átlagnak. De mindezekkel együtt is örömmel mondha­tom: summás milliók kerül­tek Heves megye üzemedbe, megyénk .. állami, munkásak.,. 1973. március í-ével a ko­rábbinál lényegesen vasta­gabb borítékokat vesznek majd át — A vállalatoknál, » üzemekben a szakszerve­zeti szervek vezetőinek, képviselőinek részvételé­vel már osztják, „szortí­rozzák” a pénzt A Szak- szervezetek Heves me­gyei Tanácsa mire hívja fel a figyelmet, mire kell különösen vigyázni a milliók szétosztásakor? — Nem árulok el vele tit­kot ha elmondom: a bér­rendezés végrehajtását, ezen belül Is a nők, a több mű­szakos dolgozók, a nehéz fi­zikai munkát végzők, a mű­vezetők bérrendezését meg­különböztetett figyelemmel kisérik szakszervezeti szerve­ink. Ugyanakkor társadalmi, politikai feladat az is, hogy az érem másik oldalát is mérlegeljék vállalataink gazdasági, politikai vezetői. Konkrétan arra gondolunk, hogy a bérpolitikai intézke­dések nyereségmérséklő ha­tását a termelés emelésével, a hatékonyság, a termelé­kenység növelésével kell el­lensúlyozni, és semmi eset­re sem a termelői árak eme­lésével. Jó alkalom továbbá az említett béremelés arra is, hogy hathatós intézkedé­seket tegyenek az üzemek­ben a munkafegyelem to­vábbi javítására, áz üzem- és a munkaszervezés hatéi konyságának növelésére. Mert az említett bérintézke­dések csak akkor érik el gazdasági, politikai céljaikat, ha dolgozóink, munkásaink növekvő életszínvonalával párhuzamosan a termelés is évről évre emelkedik, ha ha­tékonyan végzik gazdasági feladatainkat üzemeink. Koós József ; 1973. február 25., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom