Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
Képviselővel, iskolanézőben Komputer a „Keriben 99 A Klapka utcai öreg iskolát csak „Keri”-nek becézi minden volt diák. Nem is csoda, hiszen több mint íc! évszázad alatt szakemberek sorát bocsátottá az életbe. méghozzá nem is akárhogyan. Aki itt járt, aki itt szerzett képzettséget, az aligha hozott szégyent az alma materre, mert bárhová került, helytállt. Az ősi „schola” ma — any- nvi név után — az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola titulust viseli, a naponta több mint ötszáz futtái zsivaja fiatalítja — legalábbis a szüneteket — az öreg épület patinás folyosóit. De ifjodik az iskola másképp is, szélesre tárja kapuit minden korszerű, új kezdeményezés előtt, hogy lépést tartson a korral, a meggyorsult idővel. A JÖVŐ — A SZÁMÍTÁSTECHNIKÁÉ — Igazában az érzi az új idők szeleit, aki valaha itt járt, itt töltötte a mindig friss emlékként élő diákéveket. Felidézi a múltat, s meglepi az újdonságok sorát nyújtó jelent — összegzi első impresszióit Pusztai Lászlóvá, országgyűlési képviselő, akit baráti beszélgetésre invitáltak az iskola vezetői. A gépíróteremben együtt az új és a régi. Néhány írógép még a felszabadulás előtti éveket idézi, ám sok diák már új masinán dolgozik. S újak a kisasztalok is. Azt is megtudjuk, hogy a meglepetések sora még hátra van. Erről beszél dr. Csicsai József igazgató, aki másfél éve igyekszik a korszerűség otthonává varázsolni a ..Kerít”. — Olyan gyors- és gépíróEELSZABADITAS A szovjet film IV. és V. része Most. hogy ennek az ötrészes. méreteiben valóban páratlan alkotásnak az utolsó két fejezetét is láttuk, a Harc Berlinért és az Utolsó roham dübörgő képsorozatát, megértjük a film alkotóinak a szándékát, amelyet Jurij Ozerov, a darab rendezője így fogalmazott meg interjújában: „Mi az eseményeket olyan őrhelyről akartuk megmutatni, ahonnan olyan nézők is nézik, akik maguk is voltak a fronton.’’ Ez a rendezői szándék nagyon közel viszi a filmfelvevő gépeket az ábrázolt cselekményekhez és a csatajeleneteket, forró helyzeteket, az embernek és anyagnak egybevegyült kínlódását, harcát a maguk nekikeseredett valóságában mutatja meg. Lehetetlen nem gondolni a második világháborúban köz- használatban ment kifejezésre, hogy anyagcsata folyt itt meg ott, ennyi és ennyi a veszteség halottakban, sebesültekben, foglyokban, tankokban, repülőgépekben stb. Ebben a filmben valóban hadseregnyi statisztéria mozdul meg, hogy érzékeltesse azt az egész földrészt átfogó folyamatot, amely milliók egyszerre történő áldozatos cselekvését, harcát és végül is diadalát kívánja érzékeltetni. Ninics is pihenés ebben a nagy ember- és anyag- áramlásban, mindig és mindenki mozog, aki az ügyet, a felszabadítást előbbre akarja vinni. Apróbb lírai jelenetek, a tanácskozások viszonylag nyugalmasabb légköre, vagy a hitleri tragédiát bemutató képsorok lassitot- tan felvett pillanatai néha pihentetőt adnak a nézőknek, de csak annyira, hogy rendezhesse gondolatait, s máris ott dübörögnek az ágyúk, s mint valami óriási gépezet mozog', tör előre egy hadsereg. amely ezer kilométeren át, Moszkva alól elindulva mért csapást csapásra a hitleri ellenségre. A film dokumentumjellegű akar lenni. Nemcsak abban Az értelemben, hogy a második világháború hiteles históriáját adja, néhol a korabeli híradók anyagából is veti. idézetekkel, hanem abban a magasabb értelemben is, hogy olyan, igazságot mond el a szovjet hadsereg tetteiről, amelyet a nyugati hatalmak háborúról szóló filmalkotásai elhallgattak. Dokumentum ez a film a következő nemzedékeknek, hogy értsék meg ezt a bonyolult kort, amelyben a végletek olyan nagy és pusztító szenvedély- ivei csaptak össze. Pedig mindenütt és mindig az ember a legfontosabb. S itt idéznünk kell Zsukov történelmi mondatát a kapituláció óráiból: Mindenki számára garantáljuk az életet!” Nem akarjuk kisebbíteni Igor Szlabnyevics operatőri 0J§fUgf£$ fflWS. február X, SMHDtaftt munkájának értékét. hisze\i nagyszerű megközelítései vannak a legbonyolultabb felvonulási manőverekről is. de a rendező Jurij Ozeroi jói érezte meg a lélektani csúcsokat: amikor mái- a kép az emberi szó nem képes kifejezni az apokaliptikus pillanatok értékét, akkor megszólal Beethoven, megrendít a zene azzal a hittel, hogy mindezek ellenére vagy ezek után még inkább érdemes élni. Mert az életért mindig drága árat fizetünk. És a legdrágábbat fizetik a hősög, akik a küzdelem áldozataivá válnak. Kitűnő színészek egész sora nyújt jó alakítást a történelmi szereplőket idézve; Mihail Uljanov, Vaszilij Suk- sin, Nyikolaj Oljakin, Lari- sza Golubkina, Borisz Zai- denberg, Mihail Nozskin, Va- lerij Noszik és a többiek. Helyükön és nagy pózok nélkül mondják el nekünk a nagy történelmi leckét — megszívlelendő tanulságul. (farkas) :TzzrstäZ: kát szeretnénk nevelni, akik valóban ismerik szakmájuk műhelytitkait. Ehhez persze modernizálni kell az oktatást. Felszabadítjuk a tanárt, spórolunk idejével. A katedrát vezérlőasztal váltja fel, a diákok fejhallgatót kapnak, így aztán segédtanári szerepet kap a magnó, „diktálása" nyomán gépelnek a tanulók. A pedagógus viszont ellenőrizhet, futja idejéből. Csak ez a differenciált oktatás vezethet eredményre. Az irodában újabb meglepetés fogad, olyasmiről tájékoztatnak, ami meg csak kevesek „titka’’. — Szeptember elsejétől számítástechnikai tagozatú osztály indul nálunk. Zalaegerszeg mellett ránk esett a választás. Hat megyéből — Hajdúból. Szabolcsból. Nóg- rádból. Szolnokból, Borsodból és Hevesből — fogadunk fiatalokat, akik az érettségi után beosztott szervezők, programkészítők, számítás- technikai laboránsok lesznek. Az induláshoz komoly anyagi segítséget kapunk a Művelődésügyi Minisztériumtól: másfél millióért kisebb számítóközpontot. s hozzá majd négymillió forintos gépparkot. A VÁLLALATOK ÉRDEKLŐDNEK A lehetőség felcsigázta az iskola vezetőinek érdeklődését, hiszen a jövő valóban a számítástechnikáé, s egy iskola csak akkor marad örökifjú, ha ma már a távolabbi jövőt tervezi. Nem feledkeztek meg a realitásokról sem. Tárgyaltak Eger és a megye nagyobb vállalatainak, intézményeinek vezetői — tudakolva, hogy 1977-ben igényt tartanak-e az új szakemberek munkájára. Az eredményen maguk is meglepődtek: hetven helyről érkezett igenlő válasz, holott jó, ha negyvenen szereznek érettségi bizonyítványt 1977-ben. S mi lesz később? — Idővel majd két első osztály indul, így talán minden vállalat kérésé teljesül. ha nem is azonnal. Jó érzés az is. hogy sok patrónusra ta^ láltunk: felajánlotta segítsé-’ gét az egri Ho Si Minh TaA vállalat egyik telepének kopottas irodájában feküdtek holtan: a huszonöt éves férfi és a huszonkét éves asszony. A revolver valamivel távolabb. Kihullott B. István kezéből, miután három lövéssel — homlok, mell. alsó borda — megölte feleségét, majd halántékon lőtte önmagát. Azonnal meghaltak. A lövéseket a szomszédos raktárban tartózkodó munkások hallották meg (reggel 7 óra volt), berohantak az irodába. A revolver még íüstölgött. Először a vállalat igazgatójának telefonáltak, majd a rendőrségnek. ★ B. Istvánné reggel fél nyolckor érkezett meg térje munkahelyére. Miniruha, valamivel hosszabb kabát, csatos rövid csizma, barna kalap, kezében fonott háló: pénztárcával, egy kiló naranccsal. Szeme alatt az álmatlanság szürke karikái. Berontott az irodába: — Hol voltál az éjjel? — Itt. ^ — Ne hazudj! — Mi az, hogy ne hazud jak? Délután fizetés lesz. itt van a pénz a páncélban, azt örizlCM egét'g éjszaka. nárképző Förskofá, a Közpo»-' ti Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatósága és a megyei illetményhivatal vezető és szakembergárdája: gépparkjuk, komputereik könnyítik majd a tanulók felkészülését erre az érdekes, színes munkára. EGY ISKOLA. SOK MECÉNÁS Azt mondhatná sok iskola igazgatója, hogy könnyű ott újítani, ahol van pénz bőví- ben: ott már csak az ötlet kell, s ebben pedig máshol sincs hiány. Bezzeg a forint, bezzeg a pénz' Mi erről Csicsai József igazgató véleménye? — Fél igazság, hiszen mi sem bővelkedünk pénzben. Emiatt azonban nem kesergünk. hanem kopogtatunk mindenütt, ahol segítséget remélünk. Anyagi támogatást, társadalmi munkát kérünk. ám ha kapunk, mi is adunk: ha kell, előadót, ha kell tanárokat, ha kell, egyetemi előkészítőt. így aztán mindkét fél jól jár. Legjobban persze az iskola, de így is van rendjén, hiszen az érettségizett szakemberek enyhítenek egykor az üzemek munkaerőgondjain. A komputert és a gépparkot el kell helyezni, ehhez kissé át kell formálni az öreg Iskola képét. Csak a tervezés ötvenezer forintba került volna, ha nem segít a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik tervezőbrigádja. A terveket társadalmi munkában készítették el. Es segítettek a diákok is. Az elmúlt évben Egerben rendeztek nemzetközi gépíróversenyt. A legelőkelőbb díjakat a ..kerisek” szerezték meg. Jutalmul fejhallgatókat kaptak, lehetett kezdeni a gépíróterem korszerűsítését. Gond azért akad: a tornaterem az első emeleten épült hajdanán. Nem éppen ideális elhelyezés. Természetesen korszerűtlen is, nincs sem mosdó, sem zuhanyozó. Az igazgató bizakodó: — Azt hiszem, akad patró- nus, de erről inkább akkor beszéljünk, ha az új, a korszerű tornacsarnokot avatjuk. Az iskolanézőben járó volt diák, Pusztai Lászlóné országgyűlési képviselő véleménye : — A komputer csak egy a sok újdonság közül. Úgy érzem, ennél is többet jelent az, hogy a „Kéri” együtt halad a korral.... (pécsi) Aludni sem mertem. Tudod jól, hogy máskor is történt már ilyen. — Nőnél voltál. Hallottam! Láttak.„ — Nem vagy nor mális. De az anyád se az, aki beléd táplálta ezt a rágalmat. Megkérdezheted akárkitől, hogy este hét óta itt voltam. Mint máskor, mint mindig, ha nem megyek haza. Nagyon jól tudod, hogy csak téged szeretlek... — Miféle nőnél voltál? — Nincs nőm. Csak te vagy! — Sokáig én is azt hittem, de most már tudom... — Ne ordíts. Nagyon kérlek, ne ordíts, mert meghallják. A szomszédos helyiségben — minden szó áthaliatszik a vékony deszkafalon — az öreg V. és az alig néhány másodperce smirglipapirért érkezett fiatal munkás — mosolygott. — Ölik ám egymást a fiatal házasok — mondta V. —. és a polc felé indult a smirgliért. Ekkor dördült el a négy lövés. ★ B. István munkáscsaládból származott. Apja 1940, anyja 1946 óta párttag: nagybátyját megölték a nyilasok, anyai nagyapja 1907- ben sztrájkot szervezett egy budapesti gyárban, félig agyonverték. 1919-ben, a fehérterror idején egészen. Fia az anyatejjel szívta magába a munkásmozgalom levegőjét. Az általános iskoA borravaló Ki tudja mire való a borravaló? A pincér, a masszíro- zólegény lehet hogy tényleg borra költi. A fodrásznő, az étkezdéi felszolgáló kislány nem valószínű. — Mégis mire? — Tetszik tudni, ez nálunk amolyan szokás. Az üdülőben kéthetente váltás van és akárhogyan vesszük, ez már jelent valamit. — Mennyit ad egy-egy vendég? — Az teljesen különböző. Húsz forintnál senki sem ad kevesebbet. Van aki ötvenet tesz a zsebembe, akadnak gu vallér emberelv, akik egy százast. — Mit adnak maguk ezért a plusz pénzért? Nevet, zavarba jön, de mivel látja, hogy komoly és nem provokatív a kérdés, őszintén válaszol. — Kedvesek vagyunk. Sokat mosolygunk és ha netalán valamelyik vendég okkal, vagy ok nélkül zsörtöl, nem gurulunk be. Szépen szólunk, megnyugtatjuk. Nekem például az a tapasztalatom, hogy éppen az ilyenek adják a legtöbb borravalót. — Van-e még valamilyen titka a nagyobb borravalo- szerzésnek a mosolyon kívül? Most már hangosan nevet, de szakszerű magyarázatot ad. I — Persze, hogy van! Példának okáért már az első három napon észrevesszük, hogy melyik vendég szereti jobban a hasát. Tőlük azután gyakrabban kérdezzük: — Elég volt az ebéd, a vacsora? Hozhatok még egy kis repetát? Kis csönd, gondolkodni kell a következő kérdésen. — Ebben nincs semmi szabálytalanság? — Mi lenne! Nekünk ez előírt feladat. Minden vendéghez kedvesnek kell lenni és lehetőség szerint ki kell elégíteni a különleges kívánságokat is. Ha mondjuk nincs az Á-menűből repeta, de a B-ből még van a konyhán, akkor azt hozok az éhes vendégnek. Csinosak, helyesek ezek a felszolgálölányok. Egyikük sincs több huszonegynehány évesnél. Rengeteget is dolgoznak. Futkosnak, cipekednek egész nap a hatalmas étkezdében. — A főnökök nem kifogásolják a borravalót? Csodálkozik. — Már miért kifogásolnák? Nem kérjük mi azt. Adják! Sőt utólag belekalkulálják bizonyos mértékig a fizetésbe is. En például, amikor felvettek, keveselltem a fizetést. Mondtam, hogy ennyiért nem jövök! Akkor a főnök ezt kérdezte; — És a borravaló ? Ez általában fele a fizetésnek .-., A következő kérdést nehéz kockáztatni. — Mondja! Nem kellemetlen ez a búcsúzás előtti „pénzbeszedés” ? A vártnál gyorsabban válaszol. — Miért lenne? A fodrásznál, a presszóban meg másutt én is adok borravalót. Az nekem legyen kellemetlen? — És ha egy mesebeli csapásra egyszerre mindenütt megszűnne a borravaló? Maga akkor is elfogadná? — Akkor nem! Kikérném magamnak. — De akkor is olyan szívesen kínálná a repetát? Elneveti magát és sarkon fordul. — Magának mindenesetre nem! Amiért ilyen sokat kérdezeti, Szalay István la elvégzése után ipari tanuló lett, lakatos szakmát tanult, mesterei szerették, mert megbízható. komoly fiatalember volt. 1966-ban szakmunkás lett és egy helybeli vállalatnál helyezkedett el. Egy cikluson átő volt a KISZ-titkár. Udvarol- gatott: szerették a lányok, ő is szerette a lányokat. 1969- ben szerelmes lett a szomszédos vállalat bérelszámolói irodájában dolgozó D. Ilonába. A lány bejáró volt; a városkától tíz kilométernyire levő községből járt be. Akkortájt érettségizett a megyeszékhely egyik középiskolájában, s azonnal munkába állt. Az autóbusz este fél hétkor indul haza. Naponta másfél óra idejük volt sétálgatásra, szerelmeskedésre, vallomásra. Üldögéltek a Csillag eszpresszóban és a folyóparti sétány piros padjain. A lány meghívta a fiút szüleihez, bemutatkozásra. Módos ház a faluban. Az apa tsz-tag — ötvenhárom éves — a? anya háztartásbeli, paras'ztasszony. — Hol akartok majd lakni? — Nincs tervünk. Egyelőre albérletben. Közben tálán befizetek egy KISZ-la- kásra. Nálunk otthon nem lehet, két szobában öten elünk. — Lakhattok itt is. Ilona húga tavaly ment férjhez. Üres a szoba. Becsüljétek meg magatokat. Szeressétek egymást, gyűjtögessetek. Ne járj el esténként. Az ember legyen mindig otthon. — Nem járok én sehová. Legfeljebb taggyűlésre vagy ügyeletre a vállalathoz, amikor kihozzák a pénzt. Fegyverrel őrizzük. — Hm. Akkor te afféle megbízható ember lehetsz... Ezt a beszélgetést egy s/.vinaze .1 elbeszélése alapján rekonstruáltam. Tálán nem szó szerint így hangzott el. De ez volt a hangulata. Más ismerősök is mondják: D. Vencel éktelen haraggal támadt a lányára, amikor a fiatalember elment. Kérdőre vonta, hogy miféle férjet választott magának. — Aki majd feljelent, hogy disznókat hizlalok? Aki miatt nem lehet egy nyugodt percem, mert a kamrában két hektó pálinka van? Ellenség a házban? Kommunista? Hitetlen? Ezt tanultad itthon? Mi lett belőled a városban? D. Ilona nevetett: — Apukám, miket beszél? Miért jelentené fel? Meglátja: ő is eszik a kolbászból, iszik a pálinkából. Mit érdeklik a maga kis házi ügyei? Nem ilyesmiről van itt szó! Szeretem, hozzá megyek. — Vigyázz!. .C B. István ivott a pálinkából, evett a kolbászból. Hetedhét országra szóló lakodalom volt. Még a helybeli postamester is berúgott, másnap nem is kézbesítették az újságot, reggel mámorosán félrerúgta a csomagot egy sarokba: — Józsikám. ma ne menj kézbesíteni, hoztam pálinkát, gyógyítsuk magunkat. A fiatalok boldogan éltek egy hétig. Az első vasárnap reggel bekiáltott hozzájuk D. Vencel: rr-> Misére, gyerekek. — Nem nagyon szoktam ám én, apuka — így a férj. Ilona (suttogva): Ne bosszantsd. Gyere öltözni r> Át, menjünk. Mer' _a. Következő vasárnap. Kopogás: — Lányom, öltözz, misére induhmh, — iüteá* :JO%— Csak maradjon. Az ilyenekre nincs szükség a templomban. ★ A fiatalok körül mind zaklatottabbá vált, a légkör. Az asszony szerette a férjét, védte a támadásokkal szemben. De szerette a szüleit is, s szüntelenül arra kérte B. Istvánt, hogy legyen egy kissé hajlékony, járjon, el misére s apósának társaságában, meghitt borozgatás közben, esténként szidja a szövetkezetét. B. István hajlandó volt elmenni a templomba a béke kedvéért és a felesége nyugalmáért, de arra nem voit kapható, hogy a szövetkezetei szidja. Nem gyűlöli az apósát — magában még mulat is „ős- paraszti makacsságán” és magántulajdonosi beideg- zettségén, apró kupeckedé- sein —, de a komoly dolgokkal nem tréfál; a meggyőződéséből nem engedi. A fiatalember hajlékony volt, kerülte a kényes témákat, de az apósa maid ingerültebbé vált. S veäe » felesége is. B. István egy reggel kereste azt a zakóját, amelyre a kitüntetéseit tűzte, mert este vállalati ünnepségre kellett mennie. Nem találta. — Hol van? — Anyám kezében láttam. Várj, megkérdezem... Anyu- ka, ki tetszett mosni a Pista kitüntetéses zakóját? — Nem kimostam, hanem kidobtam. — ? — Mondom, hogy kidobtam. Ki az udvarra. Mit csú- foskodik vele. — Hogy merte?!... — Apátok parancsa volt. — Apja ám «... „ ... (Folulaljuli.)
