Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
CIGÁNYBÁRÓ Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban A Gárdonyi Géza Színház farsangra mutatta be ismét és valószínűleg nem utoljára Strauss magyar tárgyú operettjét, a Cigánybárót. Jókai novellája, az a romantikus világ, amely a nagy mesemondót annyira jellemzi és a straussi muzsika nem tudnak elévülni, A változó korok változó ízlésén is át-áttör a romantika érzelemvilága és a jó zene, a hangulat, a dallam, a tánc. Csak az a fontos, hogy a múlt századi életérzést, a műben megtalálható és felújítható értékekkel együtt tisztelettel és mértéktartóan, kezeljük. Ezeknek a művészi kívánalmaknak az egri felújítás mindenben megfelelt; hozzászámítva természetesen az adottságokat, amelyekkel manapság az énekes színháznak nálunk meg kék küzdenie. Hegedűs László, a dara*) rendezője ismeri azokat a művészi erőket, akikkel dolgoznia kell. Nem bíz semmit a véletlenre, nem engedi színészeit a hézagpótló és egyéniesikedő öomutogatásra a figura „gazdagabbá tétele“ címén. így kialakul az egéssi együttes által teremtett légkör, amelyből a kórusok jfll és jókor hangzanak fel, a táncosak belesimulnak a lé ték medrébe, a történet főszereplői pedig Senk «is megélénkítő színfoltjai a nagy együttesnek. Hiszen olykor ötvenen is megfordulnak a színpadon egyszerre, vagy legalábbis azt a látszatot keltik, mintha egy egész Tisza közi falu népsége kivonult volna megünnepelni ifj. Barink'av Sándor új honfoglalását. Nem lehet tagadni, hogy ennek a Jókai—Strauss-féle koprodukciónak — ma így neveznénk ezt az együttműködést két nép művésznagy- jai között — nincsenek gyengéi. Strauss mindenáron a magyarság által keltett romantikát akarta megfogalmazni zenében, Jókai pedig olya« anyagot akart adni a nagy zeneköltőnek, amely az akikori Becs számára is — 1885-be« vagyunk! — elfogadható. A mese a már elmúlt XVIII. századba visz vissza, de az operett alakjai inkább Jókai korából, a harácsold polgári korszakából valók. Ezt a felemásságot a rendezés nem is akarta, de nem is tudta eltüntetni. Ezt mind a .romantika rovására kefl és lehrt írni. Hegedűs £>ászló a tömegmoegatásban kitűnőt nyújtott, a vezető színészek játékfegyeimét is bfczfcosrtotta. Es a siker elsődleges tótka. Sóssa Sándor ezÄtaft in-, feább helyén Volt, mint Molnár darabjában, a Ek>ktor úrban. A prózai szöveg számára itt nem adott annyi buktatót, a zenei részben pedig kitűnő pozícióiban állt asz énekesnőkkel. A* „Ülő lány* Füzesabonyban Szobrok az ország minden részébe Mintegy 120 kß- ésbronasszobor készül éL idén a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben. A Budapesten és az ország számos városában felállítandó műalkotások között több Petőfi - megformálás található. A Margitszigeten találkozhatnak majd a sétálók Vigh Tamás Petőfi-szobrával, míg a művésznek a nagy költőt ábrázoló mellszobra Nyíregyháza dísze lesz. A Csong- rád megyei Sándorfalván helyezik el Kelemen Kristóf másfélszeres Petőfi-szobrát, a 150 éve született költő Mohácson felállítandó bronz mellszobrát pedig Schaar Erzsébet készíti el. Borsos Miklós Kodály- és Pátzay Pál Bartók-mellszob- ra a szombathelyi zeneiskolát ékesíti majd. Nemcsak Budapest és más városok, de a községek is új művészeti alkotásokkal gazdagodnak. Például Lisztes István díszkútját a Baranya megyei Mágocs község középpontjában, az általános iskola előtt állítják fel. Ispánki József díszkútja Dunakeszire kerül, a Járműjavító Vállalat lakótelepének parkjába. Szomor László „Ülő fiú” című kompozíciója Szentlőrincre készül a filmszínház előtti térre. Makrisz Agamennon Ülő leánya Füzesabonyba kerül az MSZMP-székház épülete elé. Dombóvárott a Tanácsköztársaság téri új lakótelepen állítják majd fel Szabó Iván „Éjszakák és nappalok” című alkotását. Szőke Lajos térplasztikája a miskolc-tapolcai tavi fürdő- zőket gyönyörködteti majd.. Bőven jut munka a díszítő szobrászoknak is. Folytatódnak a fertődi és a keszthelyi kastély famunkái, s nagyfokú felkészültséget ldOHM február &» jréufefr--v sás» a restaorátoróktöl a székesfehérvári Fekete sas gyógyszertár XVIII. századi berendezésének helyreállítása. Jelentős feladat a drá- vaiványi református templom famennyezeténék restaurálása és a kecskeméti Szentháromság-szobor helyreállítása. (MTI) Várhegyi Márta Szaffija az énekesnő pályájának egyik szép állomása. Az első felvonás nagy élménye volt a dal, amelyet mély átéléssel és téchnikailag is szépen kidolgozva adott elő. A nie- lodramatikus részeknél halványabb volt, de ez mit sem von le énekesi teljesítményének értékéből. Kellemes meglepetésként vettük tudomásul Kiss Mária kitűnő teljesítményét Cipra szerepében. Nem véletlenül kapott nyíltszíni tapsot szólóiért. Az előadás erőssége Fehér Tibor Jászai-díjas, Zsupán szerepében. El kell mondanunk, úgy tud bejönni a színpadra, hogy ott néhány percig nemigen látszik senki más. Igaz, a kezdeti hatást nem bírja végig tartam, bár igyekszik, de játéka hullámzásaival együtt is a legjobb teljesítmény ebben az operettben. Nemcsak a színpadon eltöltött évtizedek gazdag tapasztalata kacsint ki játékából, hanem az a pajkos szeretet is, ahogyan a színházat érzi és szolgálja. Csorba Ilona Arzénája -az első felvonásban volt illúziót keltő, aztán már a szövegkönyv és a partitúra is mostohán bánik vele. Kanalas László megbízhatóan nyújtotta saját formáját gróf Cai'nera alakjában. A Pali, József, Ferkó nevű cigányok közül elsősorban Bánó Pál epizódalákítását dicsérnénk, Varga Gyula és Botár Endre említése mellett. Olgyai Magda Mirabel- lája kedves színfolt a zsúfolt színpadon. Kisebb szerepekben Kendeffy Gyulát, Mátyás Jenőt, Farkas Sándort, Nagy Jánost és Somló Gábort láttuk, Sukg Antal díszletet és Hruby Mária jelmezei mértéktartóan idézték a romantikát. A vendég Létay Dezső koreográfiája a zenei tartalomhoz képest száraz éssaí- gárú fogalmazásként hatott. Kalmár Péter karmesteri munkája jól egészítette ki a rendezőét, a viszonylag nagy kórust és a zenekart hangulatot hozó teljesítményre késztette. Farkas András RózsaszBntmárfoni niiliomos Azt sem hiszem, hogy bárki tiszta kézzel lesz nálunk milliomos három év alatt, mondhatja az olvasó. S alapjában jól beszél. De ha eláruljuk, hogy a címben sze replő milliomos — azaz Pa- seczky Jánosné — a Hort és vidéke takarékszövetkezet ró- zsaszentmártoni kirendeltségét vezeti, s ilyen minőségben könyvelt el esztendő végeztével 3 millió 700 ezer forint betétet, akkor mindjárt hihető a dolog. Ha pedig mindehhez hozzátesszük a „megmozgatott” tagok nyolcszázfőnyi számát, bátran kijelenthetjük: rövid idő alatt bizalmat szerzett magának a falusi bank, népszerűsége felfelé ívelöl — Nézzük, kik a betétesek2 A csinos, barna fiatalasz- szony kapásból válaszol. — Fele termelőszövetkezeti tag. másik fele iparba járó! S mindkét réteg él a hitellehetőségekkel is. Az elmúlt évben hárommillió forintnál több kölcsönt folyósítottunk tagjainknak. Hogy ezt miként gyümölcsöztetik a rózsaialc ? Huszonöt új ház egyetlen év alatt, ennyihez adtunk anyagi segítséget. Mások a háztáji kertészetet, vagy az állattenyészetüket fejlesztik,.. ÖT VAGON SERTÉS AZ ÁLLAMNAK A takarékszövetkezet intéző bizottságának ülésébe cseppentünk éppen, itt ül a tagok között Bodó Antal vb- titkár, akinek mindjárt van hozzátennivalója. — Nyugodtan kijelentem, hogy az árrendezés, s különösképpen a takarékszövetkezet nyújtotta személyi kölcsönök lendítették fel Rózsa- szentmártonban a sertéstenyésztést! Három évvel ezelőtt havonta 30—35 mázsa húst kellett hozni a faluba a lakosság ellátására. S most? Ot vagon szerződéses sertést adtunk az államnak. Ezek mind kis háztáji tenyészetekből kerültek ki, amelyek alaptőkéjét Irénkeék biztosították. Paseczkyné helyesel, majd két munkatársnőjével, Vujkó Gyulánéval és Bukta Máriával, ismét üzleti papírjaiba temetkezik. Hiába, ennyi ügyféllel, ennyi pénzzel gond van. De legalább megfelelő otthona lenne a rózsáink „bankjának”! KÖZÖS FEDÉL ALATT? — Leszi Éspedig rövidesen — válaszol a sóhajtássze- rü kívánságra Szeműn Béla iskolaigazgató, a takarékszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke. — A tanácsosai közösen kívánjuk rendezni ezt a dolgot, mégpedig olyan formában, hogy a mi kis bankunk és a létesítendő gyermekgondozó kerülne közös, új fedél alá. Telket a posta mellett biztosít a helyi végrehajtó bizottság, s fele- fele arányban vállaljuk azt az egymillió forintot, amibe az épület kerül. A takarék- szövetkezet horti főnökségétől már itt a garancialevél ez ügyben, a másik ötszázezer forintot mi teremtjük elő. Persze, ehhez a községfej-- lesztési alapunk elenyésző lenne, de határozott ígéretünk van jelentős állami támogatásra, s társadalmi munkával segít a lakosság is... Az ígérettel kapcsolatban csak annyit:> reméljük, nem járnak úgy a rózsaiak a gyermekgondozó anyagi támogatására tett kijelentéssel, mint ahogyan a felújított gyógyszertár miatt törölhetik a szemüket hónapok óta. Mert az történt, hogy a Heves megyei Gyógyszertári Központ írásbeli kötelezvénye ellenére berendezetleniil, gyógyszerész nélkül áll a régi iskola, amit 60 ezer forintból gyógyszertár céljára tavaly felújított a községi tanácsi HÁZ LOTTÖNYEREMÉNYBÖb Vége a napi hivatali munkának, a takarék- szövetkezet alkalmazottai szedelőzködnek, csomagolnak. Együtt indulunk az utcára, s közben Paseczkyné ikreivel dicsekszik. A fényképről két csemete mosolyog rám. ősszel iskolába mennek. Aztán elteszi a fotót, s a szemközti vakolatlan házra mutat. — Szép, ugye? Az egyik helybéli lakatos, Gubis Ferenc építi magának. Mondhatnám úgy is, hogy félig nekünk köszönheti. Vett tavaly egy lottószelvényt nálunk, s mindjárt négyese lett. Volt még egy négyesünk Rozsán! Vakli Józsi bácsi. Az is lakatos, az ecsédi külfejtésnél dolgozik... , Szóval, nem bánták meg a falubeliek, hogy három esztendeje gyökeret eresztettünk, erre mérget vehet. Vettem. Fél deci kisüsti formájában. Ami — méreg ide, méreg oda! — jólesett a zúzmarás, ködös, rózsaszent- mártoni estében. Moldvay Győző AAAAAVAAAAAAAAAAA/vVVNA-vyv. sAVvWv W\AAAAAAAWnAAAAAAAAAA/AWvVWWW\AAAAAAAAAAAN\VW\AAAAAAAAA/WVVWVVVNAAAAA/WVVVVVVWV VVVVVWWVAAÁAA/yWVNAAAA/WWVA/ T — Ki a ti ellenségetek, katonák? — folytatta a főparancsnok. — A Népi Sereg önkéntesei, én, a hozzátok hasonló egyszerű katona? Vagy Ungern báró, az a hazátlan bitang, aki elfoglalta országunkat, elrabolta jószágainkat, minket meg rabláncra akar fűzni? Érte akarjátok a véreteket ontani, aki testvérháborúba hajszol benneteket? Meg a lámákért és a nemesurakért, akik úgy táncolnak, ahogy a Báró fütyül? Én nem akarok rosszat a mongol népnek, hanem segíteni szeretS Az országot megszállva tartó jnn mmsm*. nék rajta. Ha a fejemet akarjátok, tessék itt van, vigyétek el a Bárónak! Csakhogy a Népi Párt és a Népi Sereg nem egyedül Szühebátor; ezer és ezer bátor férfi van a sorainkban. Ha ti is igazi mongolok vagytok, ha életben akartok maradni és bőségben akartok élni, hagyjátok ott a bandita Báró seregét! Soha nem győzhettek le bennünketAz imént azt mondtatok, hogy a lovamnak szárnyai vannak, engem pedig nem fog a golyó. Valóban, ilyenek vagyunk valamennyien: vannak repülőink, géppuskáink, golyóálló páncélosaink. Értelmetlen dolog ellenünk harcolnotok. A ge- mingeket3 már szétvertük. Ha most egyesítjük erőinket, legyőzhetjük a Bárót. Hazánk szabad lesz, ti pedig békében hazatérhettek asszonyaitokhoz, gyermekeitekhez. Ne emeljetek kezet a testvéreitekre. Lépjetek át a Népi Seregbe! A katonák zavartan hallgattak. Egyesek úgy néztek rá, mint a megbűvöltek, mások a tarkójukat vakargat- mk, A kojjgc katona homlokán gyöngyözött a verejték. Aztán az öreg szakács térdre borult Szühebátor előtt: — Igazad van, főparancsnok! Valóban olyanok vagyunk, mint a birka: egy jöttmént kommandíroz minket, mi meg akár az ostoba jószág, futunk a biztos halálba. .. Mindannyian egy vidékre valók vagyunk, én vagyok a legöregebb, talán hallgatnak rám... — A társaihoz fordult: — Fiúk, mi lenne, ha Nyamdzsav visszatérte előtt meglépnénk és átmennénk a felkelők seregébe? Végignézett bajtérsai arcán. Azok — ki hangosan, ki halkan és bizonytalanul — helyeseltek. Csak a kövér hallgatott. Szühebátor odaszólt neki: — Vitéz öcsém, inadba szánt a bátorságod. Szedd a holmid te is! — és bátorítólag megveregette a vállát. A kövér, aki azt hitte, hogy a nyelve miatt a fejével fizet, most megnyugodott: Szühebátor, lám már el is felejtette az ostoba beszédét. — Elvtársak, fogjátok a fegyvereteket és lóra! A sátrat pakoljátok a szekérre. Egy korty vizet, egy darab fát se hagyjatok az ellenségnek! Már indulóban volt a csapat, amikor a távolban két lovas tűnt fel. — Megjött Nyamdzsav. most mi lesz?! — kérdezte valaki Ijedten. — Most már a Népi Sereg katonái vagytok, Nyamdzsav nem parancsol nektek — kiáltott Szühebátor. — Csak énrám hallgassatok! — Rákacsintott Dendevre és ösz- szehúzta a jobb szemét. Dende* megetette* * Nyamdzsav jobbján lovagoló katona az ő dolga lesz. Nyamdzsav recsegő hangon ordított rájuk: — Hová készülődtök? Szöktök, gazemberek? Senki sem válaszolt. Akkor ismerte fel Nyamdzsav Szühebátort. Leugrott a lóról és a mellének szegezte a revolverét. — Hát a kezembe kerültél, átkozott hazaáruló! Dendev ezalatt Nyamdzsav háta mögött odaugrott" a másik lovashoz, ráemelte a pisztolyát, elvette tőle a puskáját és a szuronyos végével beíeszúrta a földbe. Az egész egy pillanat műve volt, Nyamdzsav nem vett észre semmit. Dendevet kiverte a hideg verejték: ha Nyamdzsav meghúzza a ravaszt, a főparancsnok szíve örökre megáll. .. Szühebátor azonban hátrakulcsolt - kézzel állt ellenfele előtt, a szeme se rebbent. A katonáknak a földbe gyökerezett á lábuk: nem tudták mitévők legyenek, Dendev észrevétlenül kihúzta az övéből a kézigránátot: „Ha Nyamdzsavra hallgatnak közibük vágom!” A nemesúr biztos volt a dolgában; gúnyosan mosolygott, és ahogy megszólalt, elővillantak nagy fehér fogai. — Egy évig szökésben voltál, gyalázatos pártütő! De most ütött az utolsó órád. Az ég összes szentjei sem segíthetnek rajtad. Arcára kiült az öröm: szeme előtt megjelentek a Jüan Si-kaj elnök képmásával díszített kínai, ezüstök — a Szühebátor fejére kitűzött vérdíj, szinte hallotta a csengésüket. — Ül«« többet kapsz ét £ tem, mint halva — mondta a főparancsnok, aztán villámgyors mozdulattal kiverte a kezéből a fegyvert, amely nagy ívben repült el valahová a fűbe. Nyamdzsav az erős ütéstől alig bírt megállni a lábán. Fájó kezét az arcához szorítva bőszül ten felordított: — Fogjátok el! A katonák tehetetlenül bámultak egymásra. — Kötözzétek meg a nyomorultat! — parancsolta Szü- hebátor. — Ez nem mongol, hanem ungernista féreg! A kövér odaugrott Nyamd- zsavhoz és a földrfe taszította. Aztán összekötözték. — Aljas söpredék! — üvöltötte Nyamdzsav. — Elfelejtettétek, hogy a jobbágyaim, vagytok! Majd még megmutatom nektek....' — Nem mutatsz te meg már senkinek semmit. A szolgaságot ugyanúgy gúzsba kötjük, mint téged. A birtokaidon hamarosan megteremtjük a népi hatalmat! — mondta neki lóra szállva a főparancsnok. ... Másnap reggel a táborban Dendev már a vadonatúj nyikorgó csizmában feszített. Bajtársai elismerően esettintgettek a nyelvükkel. — Honnan vetted, Dendev? — kérdezték. Dendev rácsapott a csizma szárára és hetykén váfaszolt: — Tegnap a főparancsnokkal elugrottunk az ellenség táborába. Jó fogást csináltunk: Szühebátor foglyul ejtett egy tisztet, én meg szereztem egy pár tisztességes lábbelit. Fordította: wt-. Zakemszky Easzkt „ >.y,
