Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
Hétköznapi demokrácia 1 * t Sorolhatnánk a példákat. Az ostorosi Kossuth Termelőszövetkezet közgyűlésen például felállt egy egyszerű parasztasszony, a vezetőség egyik tagja. Elmondotta a többieknek, hogy egy-két felszínes véleménnyel ellentétben, nem azért ülnek a vezetőségben, hogy a lóca fel ne billenjen. Van joguk, hogy beleszóljanak a szövetkezet ügyeibe s bele is szólnak. Nekik, a vezetőség kétkezi munkás tagjainak is köszönhető, hogy a közös gazdaság kilábalt a bajból s most már kézd jobb eredményeket elérni. Pétervásárán még érdekesebb volt a közgyűlés. Az elnökségben ott ült dr. Falu- ’ végi Lajos pénzügyminiszter is. A szövetkezet tagjai egymás után szólaltak fel s elfogulatlanul, nagy magabiztossággal sorolták fel, hogy mivel értenek egyet és mivel ném. Az egyik szövetkezeti tag például felvetette, hogy a mezőgazdasági termékek átvételi árai korántsem emelkednek olyan mértékben, mint például a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékeké. Így bizony a szövetkezet gazdálkodása csak lassan erősödhet. Felvetették a szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának rendezését, á különböző szociális juttatásokban mutatkozó lemaradást és így tovább. S azt is meg kell mondani, hogy a pénzügyminiszternek bizony nem volt könnyű válaszolnia az érveket felsorakoztató felvetésekre. Sorolhatnánk tovább a példákat,, hiszen nem nagyon akadt az. elmúlt napokban olyan zárszámadó közgyűlés, amelyen a tagok ne vetették volna fel kritikusan azokat az észrevételeket, amelyekkel jobb irányba terelhetik a gazdálkodás menetét. Nem nagy ügy — vetheti fel bárki —, hiszen a szövetkezeti gazdáknak nem csupán joguk, de kötelességük is, hogy beleszóljanak a szövetkezetét érintő ügyekbe, a közösség életének formálásába. Valóban nem nagy ügyről van szó, csupán arról, hogy a szövetkezeti demokrácia ma már naponta érvényesülő gyakorlat. A gazdák felelősséggel foglalnak állást a fontos ügyekben, nem csupán egyéni, hanem a nagyobb közösség érdekeit tekintve is. A szövetkezetek zöme jó egy évtizedes múltra tekinthet vissza. Gazdálkodásuk az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül. A korszerű gépek, a modem vegyipar termékei, a szakképzett vezetők és munkások ma már nélkülözhetetlen személyi és tárgyi té- nyezőj a nagyüzemi gazdálkodásnak. De ha a kezdeti zárszámadó közgyűlésekre visszagondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy nem csupán a gazdálkodás fejlődött. Az emberek szemlélete, a szocialista demokrácia gyakorlata is. A közgyűléseiken ma már alig hallani arról, hogy ki, hol és (miért, ott kapott például háztáji földet. Annál többet lehet arról hallani, hogy hová, milyen növényt érdemes vetni,' több és jobb gépet kell vásárolni. A régebbi, nemegyszer panasznapokra emlékeztető gyűlések helyett ma már munkaértekezletek folynak. Arról, hogy miként lehetne többet és jobban. Hogy jobban boldoguljon a közöst ség. Mi jelzi ennél jobban, hogy a szövetkezeti demokrácia ma élő valóság, a hétköznapok gyakorlata? (Kaposi Ta$i ' A villamosenergia-rendsier irányítása A tervidőszak végére: 700 korszerű szövetkezeti kis- és középüzem Az Országos Villamos Teherelosztók irányítják a magyar znllamosenergia-rend- szert. A hazai erőművek üzembiztos és gazdaságos termelésének, az alaphálózat feszültségének és a szükséges kapcsolási műveletek irányítása, valamint a nemzetközi együtt- í működés energiaforgalmának szabályozása • is a teherelosztók feladata. Képünkön: a teherelosztó vezérlőterme., (MTI-foto: Erezi K. Gyula — KS.) Hol tart az ipari szövetkezetek tízéves fejlesztési programjának megvalósítása? — erre a kérdésre kereste a választ az OKISZ egy közelmúltban készített felmérése. Az első két esztendő beruházási tevékenységét számba véve megállapították: a szövetkezetek ez ideig mintegy 2 milliárd 200 millió forint értékű fejlesz- -tést valósítottak meg, de — elsősorban a költségek növekedése miatt —, a negyedik ötéves terv időszakára programba vett fejlesztés egy része némileg elhúzódik. Napjainkban 220 szövetkezet rendelkezik minden szükséges feltétellel és ezek a tervidőszakra elhatározott beruházásokhoz lényegében már hozzá is kezdtek. 1975. végéig tovább) 2 milliárd 600 millió forintot fordítanak építkezésre, gépek beszerzésére, különféle forgóeszközök biztosítására, elsődlegesen azzal a céllal, hogy korszerű kis- és középüzemeket alakítsanak ki. A fejlesztés költségeire az érintett szövetkezetek több mint másfél milliárd forintot saját alapjaikból biztosítanak, emellett 225 millió forint értékű tanácsi juttatás,' mintegy 144 millió forintos állami támogatás, valamint további 700 millió forintnyi bankhitel segíti céljaik megvalósítását. A vidéki szövetkezetek a fővárosiaknál nagyobb mértékű támogatást élveznek, mivel fejlesztésük egyúttal a foglalkoztatás bővítését is szolgálja. A beruházások nyomán előreláthatólag már a IV. ötéves terv időszakában öt- milliárd forint értékű árutöbblet várható, amiből hárommilliárdnyi az exportot növeli majd. Az OKISZ elnöksége megállapította, hogy az ötéves terv végére 700 ipari szövetkezet alakult át korszerű kis- és középüzemmé, ahol nemcsak a termelés színvonala, hanem a tagok szociális és kulturális ellátottsága is megfelel a korszerű igényeknek. Napirendre került a lakosság részére végzett szolgáltatások színvonalának emelése is. Gépjárműjavítás fejlesztésére az 1975-re tervezett kapacitásnak több mint 70, a textiltisztítás korszerűsítési programjának 92, az építőipari javítások bázisainak fejlesztését szolgáló célkitűzéseknek mintegy 76 százaléka valósítható meg a jelen ötéves terv végéig. Az 1969-es kormányhatározatban kiemelt szolgáltatások (gépjárműjavítás, elektroakusztikai és háztartási gépek javítása, textiltisztítás, építőipari javítások), fejlesztésére több mint egymilliár- dot fordítanak még ebben a tervidőszakban. Ebből 497 millió forint az állami és a tanácsi támogatás, a szövetkezeti szövetségek pedig 203 millió forinttal járulnak l\oz- za a saját alapokhoz. A két esztendő mérlege szerint a hagyományos szolgáltatások fejlesztésében előbbre léptek szövetkezetek: 45 üzlet, illetve felvevőhely létesült, 1975. végéig még 80-at nyitnak meg, áz elmúlt két évben 31 szolgáltatóházat adtak át, s további 51 építését vették tervbe. A 82 szolgáltatóház teljes beruházási költsége megközelíti a 270 millió forintot. Tesztlapok a munka- és üzemszervezésben Szövetkezeti tervek megyénkben NAPJAINK fontos követelményeként a munka- és üzemszervezés előtérbe került az ipari szövetkezeteknél is. A feladatok kidolgozására, összehangolására az OKISZ- nál néhány hete külön bizottság alakult, a közelmúltban pedig a megyei KISZOV is létrehozott ilyen társadalmi munkacsoportot, Ez utóbbi szakbizottság — mint annak titkárától, Varga Sándor szövetségi osztályvezetőtől értesültünk —, ha még nem is rendelkezik részletes, alapos programmal, több hasznos célkitűzést máris állított maga elé. Mindenekelőtt értékes m-. formációk átadásával, a témával összefüggő rendeleteknek a gyakorlatba történő átültetésével. tapasztalatcserékkel segíti a megyei tagszövetkezeteket. Legfontosabb feladatának tartja a szakbizottság az idei év gondos tervezését: erre minden ktsz-nél különös figyelemmel lesz, időben igyekszik korrigálni az esetleges hibákat, . s megfelelő javaslatokkal, kiegészítésekkel próbálja a szövetkezetek programját csiszolni. Gondot fordít' a ktsz-ek szabályszerű működésére, a rendre, arra, hogy minden egyes szövetkezeti dolgozó pontosan és mindig ismerje munkaköri feladatát, kötelességét. A KÖZELJÖVŐBEN szeles körű felmérést végez a szakbizottság az ipari Szövetkezetekben. Ennek során a legnagyobb részletességgel próbál tájékozódni egy egész sereg kérdésről. Többi között arról, hogy miként lehetne a legkönnyebben egyszerűsíteni, korszerűbbé tenni ■ az egyes munkafolyamatokat, csökkenteni az anyagfelhasználást, gyorsítani a készletek forgását, jobbá tenni a raktározást, javítani a minősé— Hány évet adna a kecskeméti katasztrófát előidéző buszvezetőnek... ? — Régi törvény, hogy vasúti kereszteződésnél a- sofőrnek meg kell állnia! Illetve, mielőtt felhajt a sínekre, meg kell győződnie arról, hogy a vaspálya veszélymentes... Tízévi börtön. Én ennyit adnék, ha a bíró helyében vagyok. Élete végéig nem bűnhődhet valaki. Tadán felesége, családja van. Erre is gondolok. — Meredek kérdés, de szeretném, ha , őszinte lenne. Hajtott-e már kér,észtül^ hasonló átjárón, anélkül, hogy megállt előtte? — Amikor egészen fiatal voltam, s még nem tudtam kellően a felelősséget, amivel utasaimnak tartozom, így kezdődött beszélgetésem Pálfi Imre buszvezetővel, akit valamelyik nap a környék legrégibb, ;egmeg- bízhatobbb sofőrjeként emlegetett Széplaki József, a nat- vani autópályaudvar menet- irányítóia. Szemközt ülök az ötven felé ballagó, enyhén kopaszodó férfival, aki hetente ezer kilométert tesz meg kocsijával a nagygombosi vonalon, s egy világváros lakosságát tennék ki azok az uta- g-u- akik huszonhárom éves működése alatt az ő kezére, Kecskemét után Egy buszvezető vallomása szakértelmére bízták magukat, . — Hogyan történhetett az egész? Egyáltalán, mi vezethetett a vétkes könnyelműséghez? — Italról nem beszélek, mert az nem ember, nem sofőr, aki a legkisebb nyomás alatt is volánhoz ül... Családi problémák elvonhatták a figyelmét. Esetleg beszélgetett, hátrafordult válakihez. Vagy kimerült volt. Alig múlt harminc esztendős, az ilyen fiatal még villog jobbra-bal- ra, s vállal vezetest erejen felül. Nálam ilyesmi nem fordulhat elő! Ha a volánhoz ülök, előttem csak az út van. Pluszmunkát pedig nem vállalok, ha a legkisebb kimerültséget érzem. — Karambol, koccanás? — Lekopogom: soha, semmi! Heréden, szép kertes házban lakik Pálfi Imre. Felesége a háztartást látja el, baromfineveléssel foglalkozik. Leánya Hatvanba jár, a Bajza Gimnáziumba. Idén érettségizik. Vegyész akar lenni. — S kijönnek hárman a fizetéséből? — Háromezer körül keresek havonta. Hoz némi pénzt a baromfi. Az ólban meg mindig Tnocorog egy-két hízó, hogy húsunk, szalonnánk megteremjen. — Másodállás, mellékes? — Nem, nem vállalok semmit. Terhes a szolgálat, s ha leteszem, meg otthonra ia jut a hivatali munkából. Ezt , rendszerint a pihenőnap reggelén végzem. Elszámolok, postára teszem a befolyt pénzösszeget. S aztán jön a ház körüli jövés-menés! Meg- szegelem a disznóólát, kipucolom a sertések helyét, a műhelyemben barkácsolok. Meg a kert, a lugas! Pálfi Imre azt mondja: az ő hobbyja a kert, a szőlő. Legszívesebben metszi a lugast, kapálja a szőlőtövek környékét, permetez, s szüret közeledtével gyönyörködik a feszülő szőlőszemek színében, fényében. — Bor lesz a szőlőből? •— Bor. Annyit terem a lugas, amennyi a'mi szükségletünk. Én különösebben nem vagyok oda érte. Jó zsíros ebéd, esetleg vacsora után, amikor aznap már nem vezetek, lemegy egy nagyfröccs. Inkább a vendégek, rokonok isszák meg. — S hajszás nap után, amikor sokat vezetett, s némi idegfeszültséget érez:, mivel vezeti le? Séta, könyv, zene? — Nincs szükségem semmire. Megvacsorázom, jól le- fürdők, megnézem a tévéhíradót, s valamit még az Utána jövő műsorból. Aztán elalszom. Megszokott rend szerint, élek, minden reggel pihenten, jó erőben ébredek. Heréd kevés jóval ajándékozza meg az embert, aki vas laha beleszokott egy-egy nagyobb város mozgalmas életébe, s élvezője a különböző szórakozóhelyeknek. Mozinak, színháznak, könyvtárnak, táncos mulatónak. — A vigadóhelyek nálam elesnek — mondja Pálfi Imre. — Moziba, ami nálunk is van, * míg fiatalabb voltam, el-eljártam. Ma kevésbé! Nagyon híres filmnek kell lennie, hogy menézem. Könyv? Én' újságot olvasok. Szeretem tudni, mi történik a világban, elvégre az én bőrömre is megy minden. Hanem amúgy nem kívánkozom sehova. Mondják: otthonülő! Nekem a kötelességem a fontos. Hogy annak százszázalékosan megfeleljek. S fontos a kiegyensúlyozott családi élet. Kevés ez? Törődnöm kellene társadalmi ügyekkel? Na, az elől se zárkózom el soha. Benne vagyok mindenféle községi összefogásban, ha úgy esik, hogy szabad napom van. Mert különben csak az este vet haza... , — Ma például? — Még négy forduló, s annyiszor száz er^ber. — Szerencsés utat! — Kösz! Rám fér a, jókívánság. Kutya sűrű a köd Hatvan alatt. get — vagy éppenséggel: a közérzetet. Mert ez sem utolsó! Érdekes vállalkozásnak ígérkezik a tesztlapok kibocsátása, amelynek alkalmával a szakbizottság ismét egy sor egyéb kérdésre keres választ. Ügy tervezik a bizottság tagjai, hogy elsőként a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz néhány hét múlva sorra kerülő részközgyűlésein juttatják el a lapokat a szövetkezeti dolgozókhoz, aztán a kapott feleleteket a KISZÖV-nél feldolgozzák, s a másutt is hasznosítható tippek alapján elsősorban a kiemelten kezelt ktsz-eknek adnak különféle ajánlást. így például az Egri Vas- és Feni Ktsz-nek azért, mert az idén új, központi telephelyre vonja össze részlegeit, s különösen időszerűvé válik a korszerű, üzemszerű munka kialakítása. Az egri Építő Szövetkezetnél a közelmúltban ÉVM- és tanácsi támogatással vásárolt értékes, modern gépek, munkaeszközök legnagyobb hatékonysággal való használata fontos, s bizonyos fokig hasonlóak a feladatok a Füzesabonyi Javító és Szolgáltató Szövetkezet, illetve a gyöngyösi Kékes Ktsz szalagszerű termelést folytató üzemeiben is. Jelentős a programban az. hogy a bizottság működésétől függetlenül, a szövetség mind a 24 tagszövetkezetében végre felelőse lesz a munka- és üzemszervezésnek: a kisebbekben egy-egy megbízott látja majd el ezt a feladatot, míg a nagyobbakban egy-egy bizottság. AHOGYAN a rövid beszélgetésből is kiderült: ha egyelőre nagy eredményekkel pem is kecsegtet az első időszak, már az idén feltétlenül lesz látszata a munkának, az igyekezet kétségkívül hoz némi sikert, ami minden bizonnyal tükröződik majd az éves teljesítményekben. S biztos alapot teremt a továbbiakhoz, a folytatáshoz, a IV. Ötéves terv, illetve a távolabbi időszak sokkal nagyobb eredményeinek eléréséhez. (gyón!) mmusméí. Moldva;«/ Győző Mii február 13., tedd
