Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
Sült galamb nincs II tazó munkásokkal be- ^ szélgeltünk a vasútállomáson, mellőzve minden formaságot, bemutatkozást — a megbecsülést feszegettük, közben . szinte észrevétlenül ' a közgondolkodás vizeire eveztünk. Hogy mi oenne a fonák, hol, milyen helyzetekben nevézhetjük egészségtelennek, a közié nézve éppenséggel károsnak. Gyakran feltesszük egymásnak például a kérdést: megbecsülnek, elismernek? Az újságok, a rádió, t a tévé sarkkérdése is ez, megközelítő, felfedező igénnyel. A munkáshatalom lényegére utalva hozzátartozik ez a napi politizáláshoz. A közgondolkodás általában jogosnak tartja a kérdés napirenden tartását, holott olykor bizony sokkal helyénvalóbb lenne arról érdeklődni: ki: miben, mennyiben szolgál rá az elismerésre, egyáltalán rászolgál-e arra, amit kap, élvez és elfogad. Kérdéseinkről szólva általában elmondhatjuk, hogy azok nem mindig nevezhetők végiggondolt — fogalmazzuk így — politikus kérdéseknek. Túl gyakran kerül első helyre a „kötelesség” helyett a „követelés'-, az „adok” helyett, az „adjatok” igénye. Hol burkoltan, hol nyíltan. Nem csoda tehát, hogy vannak emberek, akiknek a fejében hovatovább már meg sem fordul, hogy mivel tartozik a társadalomnak, szűkebb értelemben a munkahelyének. Egyedül azzal foglalkozik, mi jár nekik forintban, juttatásban, erkölcsi, anyagi elismerésben. S nincs annál rosszabb, ha az ilyen felfogás eluralkodik. Ismerünk örökké elégedet’- len. állandóan panaszkodó embereket, akik éppen a közmorál hibás értelmezésétől megzavarva a markukat mindig tartják, de ahol pluszt kellene nyújtani ak, onnét rendszerint ele ialog- nak. A munkások töbóságé- től ez a tartás idegen, ez a viselkedés számukra ellenszenves. Erről győződhettünk meg törzsgárda, szocialista brigádtagokkal beszélgetve. S éppen értük, miattuk látszik helyénvalónak a köz- gondolkodás torzulásaira irányítani a figyelmet, hiszen érdemekhez jutni érdemek nélkül, előnyöket élvezni hangerő árán nem más, mint a csendben dolgozó . többség megrövidítése, megkárosítása. Nyugtalanító lehet egy-egy .munkahelyen az . olyan elképzelés, hogy a nagyobb nyereség reményében növelik az árakat. A nyereség talán valóban több, de egy dologról mégis megfeledkeznek. Arról, hogy az ember nemcsak kereső, hanem egyúttal fogyasztó is. Ilyenformán éppen a hibás közgondolkodás következtében: amit njegszereznek a réven, elvesztik a vámon. Naponta találkozunk pa- naszkodóikkal, társaságban, munkahelyen, a hivatalok, az érdekvédelmi szervek folyosóin olyanokkal, akik sérelmezik, hogy a főnök goromba, részrehajló, „a dolgozónak nincs becsülete”. A taggyűlésekről jelentjük Egyre fokozódó szervezeti élet Már korábban elkezdődött egy nagyon jelentős erjedési folyamat a gyöngyösi kórházi pártalapszervezet életében, amelynek erősödését, fokozódását a mostani beszámoló taggyűlésen is mérni lehetett Kitűnt ez abból a jelentésből, amit a vezetőség nevében dr. Pintér László alapszervezeti párttitkár terjesztett elő, ezt mutatta a határozat is, amit a tagság magáévá tett, de kifejezte a vitá tartalma és az egész eddigi szervezeti élet eseménysora. Mindennek a középpontjába az egészségügyi törvény végrehajtását állították. A feladat teljesítésének hétköznapjaiban azonban előfordulnak kisebb- nagyobb zökkenők is. Ha a tárgyi feltételek biztosítását nézik, akkor nemcsak azt kell elmondaniuk, hogy a városi tanács a költségvetésének nagyobbik hányadát fordítja egészségügyi célokra, hanem azt is, hogy szeretnének jobban bekapcsolódni a pénzügyi előkészítésbe, de a feladatok kiteljesítésébe is. A legfőbb azonban maga az ember mindenben. Az ember, aki itt, az intézetben is végzi a teendőit, irányit, végrehajt és közreműködik. Itt aztán felvetődnek olyan kérdések, hogyan lehetne bevonni a taggyűlé- , sek munkájába azokat is, akik inkább hallgatnak, semmint véleményt mondanának. Az orvosok az aktívabbak. Amikről beszélnek, azok a betegellátás, az egészségügyi szolgálat fontosabb területei. Merjen-e utánuk előhozakodni egy technikai dolgozó a maga darabosabb beszédkészségével a tizedrendűnek tűnő gondjával? Mit is mondott erről a beszámoló? „Nem szónoklatokra van szükségünk, hanem arra, hogy mindenki, akinek fontos, lényeges mondanivalója van a napirenden levő kérdésekkel kapcsolatban. egyszerűen, röviden, lényegre törően adja azt elő.” Éfdemes tenne ennek as idézetnek minden szavát kü- lön-külön is elemezni. De ide kívánkozik egy másik megállapítás is a beszámolóból: „Az őszinte kritika! légkör a kórházban még nem tökéletes, a munkahelyi függőségi viszony még nagyban befolyásolja a dolgozókat a véleményük kimondásában. A pártszervezet és a szakszervezet igyekszik bátorítást adni a jó munkahelyi légkör kialakításához, amelyben a kollektíva nem tűri el a szabálytalanságokat.” Nem is volt olyan köny- nyű tehát a törekvés. A megcsontosodott szokások megváltoztatása nem megy végbe rövid idő alatt. Egykét év sem elegendő ehhez, mint kitűnik ez a pártszervezet esetében is. De tenni kell érte naponta és csügge- dés nélkül, a derűlátás bi-. zonyosságával. ‘Ez a törekvés sugallta a vezetőségnek azt a javaslatát is, hogy szervezzék át a pártcsoportokat, és ennek során hozzanak létre • egy olyat is, melybe orvosok kerülnének be. A javaslaton lehet vitatkozni, szándékának őszinteségét azonban el kell ismerni. Annyi szól mellette, hogy az azonos elfoglaltságú emberek jobban képesek egy hullámhosszon gondolkodni, szólni és elhatározásaik nyomán cselekedni. Ez a mostani, rövidre fogott áttekintés is bizonyara alátámasztja a kezdeti megállapítást: évekkel ezelőtt már megkezdődött egy jelentős erjedési folyamat a kórházi' alapszervézetnél. Ez a folyamat aktivitásában egyre erősödik, magával ragad olyanokat is, akik eddig kevesebb figyelmet fordítottak a közügyekre, és most tőlük is állásfoglalást, tettedet követel. De a legnehezebb munka mindig az emberért tenni valami jót, hasznosat. Legjobban az. egészségügyiek tudják ezt. Mégis, az emberért tenni — a legszebb feladat. 30-32 ezer új dolgozót várnak I SZAKMUNKÁSBAN NEM LESZ HIÁNY TARTALÉKOSOK A HEVESI JÁRÁSBAN TANULSÁGOS TANULMÁNY A MEGYEI MUNKAERŐHELYZETRŐL Ilyenkor rendszerint nyomban hajlamosak vágyunk a panaszkodóval együtt érezni. Arra ritkán gondolunk: talán azért nincs becsülete, mert nem szolgált rá, hogy . legyen, s a gorombaság talán annyi csupán, hogy nem nézik el kötelességmulasztásait. Szeretünk jól, akarunk jobban élni. Természetes emberi törekvés. Nagyon sokan tudják, megtanulják, . hogy az óhaj kevés. Sült galamb nincs. Ahhoz) hogy több jusson, többet kell termelni, s ez nem szólam: jobban kell dolgozni. Első tehát a munka. Mégis sokan még mindig fordítva gohdolják, valahogy úgy, hogy először jól élni. De miből, ha nincs íiozzá bőség, bőséget produkáló termelékenység, tehát: munka. Ez a közgondolkodás egyik fonákja, s eredete talán oda vezethető vissza, hogy azt már megkérdezzük egymástól a gondoskodás jogán és jegyében, „hogyan becsülnek”? De azt még ritkán: „rászolgálsz a megbecsülésre?” ' N em árt ezúttal is idézni .a X. kongresszus határozatából: „A munka szerinti elosztás szocialista elvét következetesen kell érvényesíteni. Elkerülhetetlen, hogy az egyes ágazatok, munkaterületek dolgozóinak átlagos keresete között eltérések legyenek. Minden ágazaton belül is szükség- szerű a különbség az egyes dolgozó kategóriák kereseti szintje 'között a szakképzettségük színvonalától, fizikai igénybevételüktől és más tényezőktől is függően- A szakmákon belül pedig jelentős kereseti szintkülönbségnek kell lennie az egyes dolgozók > jövedelmében, begyakorlottságuk, tehetségük, szorgalmuk, munkafegyelmük, teljesítményük szerint. Ennek az eddigieknél következetesebben kell megvalósulnia* » Szp, Valóságos tanulmánynak is beillő jelentést készítettek a megyei tanácsnál a közelmúltban a Munkaügyi Minisztérium számára. Mint a meglehetősen nagy vállalkozást végzett mur.Ka- ügyi osztály vezetőjénél, Lugosi Józsefnél, a tallózás alkalmával kiderült: az elmúlt tervidőszakban megyénkben jelentősen nőtt a foglalkoztatottság. Beruházásaink ugyanis iparúimban — mezőgazdaságunktól eltérően — döntően exten- zív, nagy létszámigényű fejlesztések voltak. Szerencsére, a vállalatok legfontosabD kéréseit általában sikerült teljesíteniük a munkavállalóknak — lehetett meríteni a tartalékokból, elegendőnek bizonyult a szakképzés —, de utóbb e források megapadtak. A férfi munkaerőfelesleg elfogyott, sőt az iparilag egyébként legdinamikusabban fejlődő Gyöngyösön és környékén, vagy például a szinte korlátlan exportlehetőségű siroki gyárban már a nőkre sem számíthattak különösebben. Emiatt aztán az eredeti programon is változtatni kellett. A nagyobb gondok elkerülésében csupán a munkaközvetítési rendszer célirányos alakítása segített. így érkeztünk a IV. ötéves terv időszakához, amikor csökken az elvándorlás, de a továbbiakat illetően — az előző esztendőkhöz hasonlóan — »ismét csak mérsékelt népességnövekedéssel számolhatunk. Kedvező viszont, hogy a demográfiai hullám hatására, illetve a továbbdolgozó idősebb emberek, a nyugdíjas korúak feladatvállalásával * munkaerőforrás mégis jelentősebb. S minden bizonnyal elegendő is lesz az elképzelések megvalósításához, miután újabb beruházásaink felülvizsgálatakor, az igényeket reálisabban igazították lehetőségeinkhez. A Mátrai Hőerőmű olajtüzelésre történő átállításánál például 107 munkás szabadul fel, az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat megyei rekonstrukcióinál 153-as létszámmegtakar i'iás lehetséges, a hatvani kavicsbányánál 50, az Egri Cipőipari Szövetkezetnél összesen 95 emberrel kevesebbre lesz szükség, hogy csak nehány munkahelyet említsünk. , Megyénkben, a jelentés, szerint: összesen 30—32 ezer dolgozó kell a természetes, pótlás, illetve az újabb igények szükségleteként. Több mint 40 százalékban szakmunkásokra számítanak a munkahelyek, amelyek számára a szakmunkásképző intézetekből, a szakközépiskolákból és a felnőttek szaktanfolyamairól biztosítható is ez a gárda. A betanított és segédmunkásokat illetően azonban már kedvezőtlenebb a helyzet. Éppen ezért a legnagyobb szigorúsággal lehet csak tervezni — kellő feltételek megteremtésével: megfelelő oktatási intézmények, intézet, iskolai tanműhely, kollégium létrehozásával — még fokozottabban kell bevonni a. lányokat a szakmunkásképzésbe. Törekedni kell arra, hogy a szakmunkáslétszám belső szerkezeti összetételében a tényleges igények szerint javuljauák az arányok. Inkább pedig az intenzív fejlesztést kell előtérbe helyezni! Már azért ist mert hovatovább számításba jöhető munkaerő-tartalék csak a hevesi járásban all rendelkezésre. A különféle programok kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni gyénk településhálózatát^ táj szerkezetét és — mint a megyei rendelkezés is előírja — az iparbóvítést, telepítést .minden esetben ehhez kell igazítani. Meg kell találni a módját annak, hogy a lassan már túliparosodoüt hatvani térségben ne okozzon gondot a cukor- és konzervgyárak szezonális munkaerőigényének kielégítése, a kiskörei vízlépcső es öntözőrendszere körzetében — Szolnok megyei kooperációval — is sikerüljön a fejlesztési A megye északi te-, rüietein, a gyenge termőhelyi adottságú mezőgazdasági részeken a legideálisabb gazdaságszerkezet kialakítása jelentsen feladatot, s ugyanígy kiemelten kell kezelni a recski bányakörzetet is. % Az eddigiekben, mint Lugosi József osztályvezető elmondta : rendkívül sokat segített a munkaerő-gazdálkodásban, a népgazdasági tervek sikeres valóra váltásában a megyei pártbizottság és a tanács között kialakult jó kapcsolat, a vállalatokkal való együttműködés, a rendszeres ellenőrzés, tá- jéko#ódás. Gy. Gy Megkezdődött a folyamatos termelés a Bőcs községbe* létesített Borsodi Sörgyárban. (MTI-foto — Erezi K. Gyulai £gy NEB-vizsgálat nyomán Balatoni csodák és furcsaságok... \ AMIKOK az ember áttanulmányozza a balatoni Dózsa Termelőszövetkezetben lefolytatott népi ellenőrzési vizsgálatról készült vaskos jelentést, határozottan olyan érzése támad, hogy talán könnyebb dolguk lett volna a népi ellenőröknek, ha azt vizsgálják, hogy mit csinálnak szabályosan ebben a szövetkezetben. Ugyanis ahová csak nyúltak, amit csak „fésülgetni” kezdtek: mindenütt hemzsegtek a szabálytalanságok. Azt lehetne mondani — legalábbis egyelőre, a népi ellenőri vizsgálat alapján a rendőrségi, ügyészségi nyomozás előtt, — hogy ezekben a visszaélésekben, szabálytalanságokban nem az egyedi esetek súlyossága, hanem azok gyakorisága és sokasága az elrettentő. Kezdődik a „sor” a tsz személygépkocsijának szabálytalan használatával: nincs menetlevél, illetve hiányos, nem tudni, hol, kikkel és mi célból -gurult a kocsi; nincs állandó és felelős vezetője, régen rossz a km-óra, igen magas a javítási költsége, az üzemanyag-felhasználásról semmiféle nyilvántartás nem beszél... A pénzkezelési, bizonylati fegyelem be nem tartásának a klasszikus példáit is megtalálni a balatoni termelő- szövetkezet irattárában. Például 1971—72-ben az Eger— Laskó völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulás részére végzett árokásási munkát a szövetkezet. A közel 140 ezer forintos vállalkozást nyugdíjas, tsz-tagokkal végeztették el, akikne az ugyancsak nyugdíjas Bóta László volt üí építésvezetőjük. A nyugdíjasbrigád különösen 1971. őszén végzett kézi erővel gépeket is túlszárnyaló munkát. Legalábbis a teljesítményelszámolási bárcák tanúsága szerint. Egy óra alatt Bóta László közel 13 köbméter földet termelt ki, noha például a Heves megyei Vízmű Vállalat legjobb árokásó gépeinek is alig hét köbméter az egy órára jutó teljesítménye, s jó munkabírású kubikosok pedig három nap alatt érnek el kézi erővel ekkora teljesítményt... EHHEZ az árokásási „világrekordhoz” hasonló e munkák bizonylatolása is: az 1972. július havi „nyugdíjas tsz-tagok” bérjegyzékén közel 12 ezer forint felvételénél hiányoztak az aláírások. Ugyanígy néhány hónappal később, novemberben majdnem 20 ezer forintot fizettek ki a tsz pénztárából aláírások nélkül. (Megjegyzendő, hogy utólag, a vizsgálati jegyzőkönyvre adott észrevételhez becsatoltak egy pénz- felvételt „igazoló” aláírásjegyzéket, de az összehasonlításkor kiderült, hogy azok hamisítványok!) Az árokásással egy időben 1971. végén, a Borsodnádasdi Lemezgyár részére is végeztek munkát: közel 50 ezer forintért vízvezeték-nyomvonal tisztítást. E munkák elszámolásánál, bérkifizetésénél is hiányos, illetve feltűnő' a díjazás módja, mértéke és bizonylatolása. Ugyanis — a csatolt munkalapok adatai szerint — vasárnap, sőt még a „búcsú,, napján is dolgoztak. (Később kiderült, hogy ez nem igaz, s „csupán” azért tüntették fel ezeket a napokat is, hogy ne érjenek A m adagosnál magasabb órabért... !) Azt, hogy valójában milyen, s mennyi munka folyt ezen a címen és azokat kik végezték, csak a Bóta László által vezetett „építési naplóból” tudhatták volna meg a népi ellenőrök, ha... Ha abban mindez benne lenne! De nincs benne, sem a dolgozók neve, sem a munkanapok hossza, sem a végzett munkamennyiség. Benne van viszont a napi időjárás, a megjelent dolgozók létszá-' ma, név és óra nélkül. így -ez a napló gyakorlatilag semmire nem volt használható azonkívül, hogy vezetője ezért kétezer forint külön díjazásban részesült... A LEMEZGYÁRNAK végzett „munka” során történt meg az a „csoda” is, hpgy a pótmunkák elvégzéséért — amelyet a munka átvételéről készült jegyzőkönyv szerint a tsz utólag, külön díjazás nélkül lett volna köteles elvégezni — két lemezgyári dolgozónak, Bóta Ferencnek és Kormos Istvánnak is kifizettek 1500—1500 forintot. Ebben azonban nem az a legnagyobb csoda, hogy miért fizethettek bért egyazon munkáért kétszer is, hanem az, hogy az említett két lemezgyári dolgozó a tsz által megjelölt időben (amikor a pótmunkát „végezték”) a gyár kimutatása szerint Nádasdon teljesített műszakot, illetőleg egyikük táppénzes állományban volt. S ha már lúd, hát legyen kövér: munkabérüket pedig nem is ők vették fel, hanem- egyikük — Bóta Ferenc — felesége, a termelő- szövetkezet főkönyvelőhelye- tese, minden meghatalmazás nélkül. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az említett „pótmunkák” elvégzését i£?>u1q okmányra Miklós Kálmán erdészeti vezető aláírását hamisították, s amiért ezt elmondta a népi ellenőröknek, három nap múlva megkapta a tsz-től a felmondást. Később — alig két hét múlva — valahogy „emlékeztették” Miklós Kálmánt, s újabb nyilatkozatát személyesen Búzás Géza tsz-elnök vitte be Egerbe, a járási-városi népi ellenőrzési bizottságra, amelyben már az állott, hogy az erdészeti vezetőnek utólag eszébe jutott, hogy december 1- én személyesen meggyőződött a munka elvégzéséről, s a munkanaplót csupán azért nem személyesen írta alá, mert beteg volt... Mindezekre a szabálytalanságokra, visszaélésekre — amelyeket még hosszan lehetne sorolni — stílszerűen teszi fel a> „koronát” az az ugyancsak egyedülálló körülmény, hogy 1961. óta Sulyok Béláné főkönyvelő többnyire immár csak „bent van” a főkönyvelői fizetésért a tsz- irodán. A munkát ugyanis nagyobbrészt férje, a lemezgyár számviteli dolgozója végzi el helyette — külön díjazás nélkül ugyan — lemezgyári munkaideje után, így aztán érthető, hogy miért jut ideje a főkönyvelőnőnek — másodállásban két beosztottjával együtt — az iroda takarítására, s az is érthető, hogy honnan a „-jó kapcsolat” a szinte csak egyéni hasznot hozó lemezgyári megrendelé- . sekhez. DE AZT SEM nehéz ezek utáp kikövetkeztetni, hogy miért burjánzott el ennyire a tsz-ben a pénzügyi fegyelmezetlenség. .. ! Faludi Sándor Mmmm £)
