Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
Nyílt eszmecsere Pedagógusvélemények az állami oktatás továbbfejlesztésére hozott párthatározatról A műveknek megvan a Inasuk sorsa. Ez jut eszünkbe, amikor ezt a nagy lélegzetű es okos szándékú filmet végignézzük. Egy film kell ahhoz manapság, hogy egy nagy írót teljes erejében hatva megismerjünk. Bulgakooról van szó ez alkalommal. Bulgakov Menekülés című drámáját és néhány prózai írását felhasználva Alekszander Alov es Vlagyimir Naumov elhatározták, hogy filmet készítenek a Bulgakov által megrajzolt folyamatból, abból ugyanis, ahogyan a cári rendszer első rétege a polgárháború végén kimenekül Oroszországból, a hazából. A cselekmény-, Illetve törté- néssoroMt önmagában is érdekes, nát még ha figyelembe vesszük, hogy itt kiérett egyéniségek, olykor furcsa jellemek kerülnek légüres térbe, kirepítve a megszokott pályáról. Egyenként talán nem érdemelnének meg egy filmet, vagy egy egész estét betöltő drámát sem, de így, egymást űzve 'és taszítva, odaállítva a szorongó, szorongató események, érzések közepébe — elgondolkoztatóan találó esetek ezek a sorsok. A rendezők nem fukarkodnak a történelmi háttér, a katonai mozdulatok leírásával, azokkal a merész és nagy áldozatokat kívánó manőverekkel, amelyekből végül is nyilvánvalóvá válik a Vörös Hadsereg erkölcsi fölénye a fehérekkel szemben. Poétikusan, soksok fénnyel átszőtt, nagy tömegek mozgatását megelevenítő képekkel festik a frontok vonalait, az összecsapásokat a menekülés zavarát és a torlódások közepében azt a szánandó és esendő embert, akit ilyenkor annyi véletlen, annyi esetlegesség üldöz. De éppen ezekben, a hirtelen feltűnésekben és találkozásokban mutatkozik meg igazán a jellem. Az emberi próbák és megpróbáltatások sorakoznak itt fel a szemünk előtt úgy, ahogyan azokat egy nagy emberismerő, Bulgakov meglátta és megírta. A szovjet filmeseket ez az alkotás új oldalukról, új törekvéseikről ismerteti meg: jellemszínészek egész sorát állítják csatasorba, hogy árnyaltan, pszlchikailag Is hitelesen adjanak számot egy olyan időszakról és annak a. polgárháborús időszaknak is arról az oldaláról, amelyet eddig filmen ilyen mélységben még nemigen láttunk ábrázolni. Nem a patétikus romantika nyelvén, inkább az elemzés igényével fogalmaztak filmre jellemeket, történéseket, amelyek nem nélkülözik a realitásokat. Nenn érték nélkül való jelenet a cári ezredes és a két társának önkéntes halálba menése, amikor náluk az addig hitt ideálok vesznek a semmibe és a három ember úgy gondolja, akkor lesz méltó önmagához, akkor tiltakozik igazán visszafelé a történelem ellén, a cár ell^n, minden ellen, a megcsúfolt hite, életeszménye ellen, ha halálba megy. Szinte kiabál az arcukról a vak elszántság és ebben az elszántságban a vakság a tragikum. Nem mondjuk azt, hogy a Négy testvér önkéntes szolgálatban Ritka ax olyan család, mint a Gyöngyösön lakó Szélesék. A hat gyerek közül a négy fiú a munkásőrök acélkék egyenruháját viseli. Zoltán most tett esküt, hogy ö is kövesse a fivéreit. Az ünnepi egységgyűlésen mind a Ttégy fiú részt vett. Sándor ugyan csak civilben, mert «z ő alakulata a fővárosban teljesít szolgálatot. A sort ő nyitotta meg még 1945-ben, amikor a felszabadulás után fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Tulajdonképpen a családi hagyományokat folytatta. Ervin és Miklós néhány évvel ezelőtt lépett be a munkásőrségbe, most pedig Zoltán követte őket. film nem lehetne néhol gyorsabb sodrású, de mindenkeppen Bulgakov hőseit kapjuk, magas szinten és komoly hatással. A rendezők poézist. felfokozott érzelmeket visznek a képekbe, hogy annál fegyelmezettebb párbeszédekkel fejtsék ki a kegyetlen kontrasztot az események és az orosz lélek között. A legmarkánsabb jeleneteknél is akad egy csipetnyi líra, amellyel feloldani igyekszenek a nyomasztó érzést, amely az egész filmből árad. A színészek egész sora kitűnő teljesítményt ' nyújt. Ludmilla Szaveljeva, Álek- szej Batalov, Mihail Vlja- nov, Tatajana Tkacs, a Hlu- dovot játszó Vlagyiszlav Dvorzseckij, a sunyi minisztert alakító Jevgenyij Jevsz- tyignejev állnak a film középpontjában. Levan Paatasvili operatőri munkája megérné, hogy valamelyik rangos fesztiválon külön díjaznák. Njtikolaj Karetnyikov zenéje a kort és a menekülés züllött, nyomasztó világát festi alá. Hárman a Gagartn Hőerőmű dolgozói. Annak idején az árvízvédelemben is helytálltak. Mind a négy Széles-fiú nős, valamennyinknél keikét gyerek tartozik a családhoz. Ennyi tartozik a krónikához. Ami ezen túl van, az a AZ ÁLLAMI oktatás továbbfejlesztésére hozott párthatározatból adódó feladatokat országszerte megvitatták a pedagógusok, véleményüket most összegezték a Művelődésügyi Minisztériumban. Az óvónőit, tanácskozásain kedvezően minősítették az új óvodai nevelési programot. A túlságosan nagy csoportok — a szűkös elhelyezés, a hiányos felszereltség azonban akadályozza a teljes értékű munkát. Fokozza a gondokat a képesítés nélküli óvónők nagy száma is. Mindebből akt a következtetést vonták le, hogy az óvoda még csak igen nehezen tud eleget tenni iskola- előkészítő pedagógiai feladatának. Minden általános iskolában foglalkoztak az első osztályosokkal. Az utóbbi évek m unkáshagyományok továbbfolytatása, egy munkáscsalád jellegzetessége, elkötelezettsége, összetartása a legjobb ügy, a szocializmus védelme mellett. - Nincs ebben semmi rendkívüli, ha ügy vesszük, teszik azt, ami osztályuk érdeke szerint való. aggasztó tapasztalatairól szóló miniszteri levelet változatlanul időszerűnek minősítették. Számos iskolában elemezték a kudarc okait és keresték saját feladataikat a helyzet javításában. Néhol kizárólag iskolán kívüli tényezőkben — legfőképpen a családban — látják a sikertelenség okait. Azt azonban mindannyian .fontosnak tartják, hogy javuljon az iskóíaérettséget megállapító tevékenység. A pedagógusok véleménye szerint az orvosi elbírálás gyakran felületes; kérik, hogy az iskolaérettség vizsgálatában pedagógus és pszichológus is vegyen részt. Az első osztályosok évfolyamismétlésének eltörlésével kapcsolatban sokan aggódnak amiatt, hogy a kudarc a magasabb évfolyamokban fog bekövetkezni, ha nem kellőek az alapismeretek. MINDEGYIK iskolatípusban sok szó esett az osztályozás, az értékelés korszerűsítésének szükségességéről, a bukások számának csökken tésérőL Néhányan azonban aggodalmukat is kifejezték. Sok iskolában szenvedélyesen bírálták azt a tanári konzervativizmust, amely az osztályozást a fegyelmezés eszközének tekinti és visszautasították az olyan megjegyzéseket, amelyek szerint az ötödik osztály félévi értesítőjének elmaradásával az utolsó fegyelmezési eszközt is elvették volna a pedagógusoktól. Néhol szó volt arról is, hogy a félévi értesítő megszüntetése óta az ötödik osztályosok gyengébben dolgoznak. Az esetek többségében viszont arról számoltak be, hogy nem következett be visszaesés a rendszeres tanulásban, mert a gyerekek érdeklődését sikerült felkelteni az új tárgyak iránt. Az iskolák közti színvonalbeli különbségek csökkentését illetően zömmel borúlátóak voltak a hozzászólók. Szerintük megyéi, sőt országos alap nélkül nehéz lesz számottevő eredményt elérni. Faluhelyen kivált a körzetesítés gondjait emlegették. A körzetesítés jelentős mértékben nehezíti az anyaiskola helyzetét, feltételeit. A körzeti iskolába való bejárás rontja a tanulók életkörülményeit, fokoz ■ za megterhelésül két. A Köz lekedés — sajnos — nem veszi figyelembe az iskolák igényelt, a gyerekek érdekeit. Megoldásnak az iskolabuszok beállítását, illetve kollégium építését látjuk A diákotthoni hálózat fejlesztését azonban erőteljesebb központi, megyei irányítással, jobb pénzügyi politikával látják megoldhatónak. A. tananyagcsökkentéssel kapcsolatban a tanárok egy része félti saját tárgyát. Ugyanakkor a szakközépiskolákban eddig végrehajtott tananyagcsökkentést az ottani nevelők többsége nem tartja kielégítőnek. Szinte általános vélemény, hogy a szaktárgyakat is felül kell vizsgálni. Panaszkodtak, hogy a szakmai tankönyvek többsége az elemi pedagógiai követelményeket sem elégíti ki. A fizikai dolgozók gyermekeinek hatékonyabb . segítésével mindenütt foglalkoztak a tantestületek. Az eltérő viszonyoknak, lehetőségeknek megfelelően másmás támogatási formára tették a hangsúlyt, de a tanórai és a korrepetálási segítséget mindenütt fontosnak tartották. Városokban inkább a napközik, az isko- laotthomos osztályok működési feltételeinek a javítását, az itt alkalmazott módszerek folyamatos tökéletesítését, a személyiségformálás eszközeinek jobb kihasználását szorgalmazták. A KITERJEDT tanyavilággal rendelkező megyék a diákotthoni hálózat bővítését sürgették, a körzeti iskolák nevelői pedig felszerelésük javítását. (MTI) Farkas András 'fPoloc Tözsér Ferenc.) Nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1893. február 2-án született D. Szühebátor, a mongol népi forradalom vezetőbe. Az alábbi elbeszélés az ö életéből villant fel egy erdek.es epizódot. Ezerkilencszázhuszonegy júniusában a felderítők jelentették, hogy Ungem baro és Bajar herceg egyesített csapatai Urgából1 Kjahta felé vonulnak. A Népi .Serég katonái teljes harckészültségben várták az ellenséget. — Hej, testvérek! A csizmám tisztelettel jelenti, hogy obsitot kér, nem bírja 1 Ulánbátor régi neve.' 2 A mongol buddhista egyház feje, s egyben az ország uralkodója , 0Mmsm Aátía. ieiMUAi JL* egiiöriöi» tovább. Elég Legyen, te csizma! Addig kell szolgálnod. amíg vége nem lesz a háborúnak! — mókázott Dendev, ahogy a gyakorlatból visszatérőben' a tábor felé tartottak Lerúgta csizmáját, és éppen nekilátott, hogy foltozni kezdi, amikor küldönc jött érte a főparancsnokságról. Sebtében visszabújt a csizmába, vette a patron- gránátjait, puskáját és futólépésben elindult a főparancsnoki szállás felé. Szühebátor alaposan szemügyre vette Dendevet: fején kopott szőrmesapka, durván kivágott ötágú csillaggal, testén elnyűtt ruha; szakadozott nemezcsizmája egy vén eb bozontos fejére emlékeztetett. — Magammal vinnélek egy feladatra. Vállalod? — Igen, főparancsnok elv- társ! — Akkor nyergeij! Dendevnék hízelgett, hogy a főparancsnok éppen őt választotta kísérőnek. Napbarnított, szélcserzett arcáról öröm sugárzott. Amikor elővezette a lovakat, Szühebátor a kezébe nyomott egy degeszre tömött tarisznyát: — Erősítsd a nyergedhez. Altanbulagot elhagyva dél felé lovagoltak. Hamarosan egy fenyveshez értek. A fő- parancsnok megrántotta a gyeplőt. — No, itt megpihenünk egy ^ Leugrott a lováról, a tarisznyából báránybőr sapkát, fekete köpenyt húzott elő — ilyet viseltek Ungem tisztjei. Gyorsan magára öltötte: — Hogy áll, Dendev? Dendevnek nem nagyon tetszett Szühebátoron a fehérgárdista egyenruha. — Attól még nem lesz belőlünk ellenség, ha felvesszük a gúnyáját — nevetett Szühebátor. — Mit csináljunk, ha így adódott. Öltözz át te és — és a tarisznyából még egy felszerelést húzott elő. —• Ha igazi férfiként viselkedsz a feladat végrehajtásakor, megkapod ezt a pár csizmát. Vadonatúj. Tovább indultak. Egy tisztáson csakhamar megpillantották az őrség sátrát, körülötte lovak legelésztek. A tisztásra ugrattak, egyenesen a sátor elé. Az őrszem rájuk fogta a puskáját: — Állj! Kik vagytok? 1 — Az orosz főparancsnokságról jöttünk — mondta magabiztosan Szühebátor, amint ellovagoltak mellette. A sátornál leugrottak a nyeregből és beléptek. Odabenn a tűzhelynél öreg katona kuporgott: a tüzet próbálta felszítani. A nedves rőzse csípős füstöt árasztott, az öreg szeméből ömlött a könny. Főtt kecskehús szaga úszott a levegőben. Odébb öt fiatalember kockázott. A többiek a földön aludtak szanaszét. — Jó egészséget, bajtársak! Milyen a szolgálat? — köszönt Szühebátor, aztán letelepedett. Mindnyájan csodálkozva nézték az ismeretlenre. — Az orosz báró főhadiszállásáról jövünk. A parancsnokot kéressük. — Elment Bajar herceghez. Biztosan új hadparancsot kapunk. — Ki a parancsnokotok? — Nyámdzsav — felelte az egyik. — A, Nyamdzsav nemes- úr? Mit gondoltok, hamarosan visszajön? — híem wlastuut.. Baja». főhadiszállása húsz kilométerre van ide. Nyamdzsav személyesen ismerte Szühebátort, a főparancsnok tehát elhatározta, hogy nem sokáig időzik itt. — Aztán nyugtot Kagy- nak-e nektek a vörös felde- ritők? — kérdezte. — Tegnap láttunk kettőt, üldözőbe is vettük őket, de nem értük el. Ma csendes napunk van. — Veszélyes népség az, vigyázzatok! Az alvónak kitépik á nyelvét, a lóról meg menet közbén leszedik a patkót. Alaposan nyissátok ki a szeméteket! — mondta Szühebátor. — Kitépik a nyelved? — szeppent meg az egyik fiatal katona. — Mi az, megijedtél? — gúnyolta a másik. — Ne félj, a tiéd a kutyának se kell. — Hamarosan megtámadjuk a vörösöket — folytatta a főparancsnok. — Mikor? — Az egyelőre hadititok. A ti dolgotok csak ' annyi lesz, hogy bátran harcoljatok a Bogdó-gégenért2, vallásunk atyjáért, és a mi védelmező jótevőnkért, az orosz cárért. Azokra pedig, akik elárulták ősi vallásunkat és pártütést szítottak a Bogdo ellen, lesújt az ég haragja. — Azt mondják, a lázadók vezére valami Szühebátor nevű alak — szólt közbe egy kövér katona. — Miatta kellett elhagynunk az otthonunkat, a jószágainkat. Jó volna minél hamarabb leszámolni vele, hogy hazamehessünk — és a kezét végighúzta a nyakán. Valaki nevetve megjegyezte: — Egyikünknek sem volt nagy kedve bevonulni, de a dagadt járt a legrosszabbul. Éppen a lakodalmára indult, amikor útközben elkapták és zsupsz be az angyalbőrbe! Ezért olyan vérszomjas! — Csak ne gúnyolódj, Maca ezen semmi mtoeínimlő — mérgelődött a kövér. —- Mindennek ez az istentagadó Szühebátor az oka. Hű de szeretném elkapni és kitekerni a nyakát, a fejét meg elküldeni az orosz cárnak ajándékba! Szühebátor felkacagott. — Ha leszeded a fejét, nemcsak a hadseregből engednek haza, hanem még egy rakás pénzt is kapsz. Állítólag kétezer ezüst van kitűzve a fejére. Dendevnek égnek áTtt a haja a rémülettől: mi lesz, ha valaki felismeri a főparancsnokot? Revolverét a köpenye alatt készenlétbe helyezte és lélegzet-visszafojt- va várta a fejleményeket. • — Én ismerem azt a Szü- hebátort — mondta az öreg, amint megforgatta a húst az üstben. — Kitűnően ért a hadi dolgokhoz, jobb lovast meg aligha találna nála az ember. Amikor a huizsirbu- lani helyőrségben szolgált, a gyakorlatokon úgy átröppent az akadályokon, mint a madár. A saját szememmel láttam, hogy a kendőt vágta közben emelte fel a földről. Elképzelni sem tudom, miért pártolt a vörösökhöz... Veszedelmes ellenfél, nagyon nehéz lesz ellene harcolni... A kövér alaposan szemügyre véve a főparancsnok lovát megszólalt: — Azt mondják, Szühebátornak ugyanilyen világos pejlova van. A gesztenyeszínű ló, mintha helyeslőleg bólogatna, megrázta a fejét, hogy elűzze a legyeket. Dendev a szeme sarkából rápislogott. A szíve gyorsabban kezdett vémi, a hátán végigfutott a hideg, összeszorította a fogait, hogy el ne árulja felindul tságát. — Igen, azt beszélik — mondta Szühebátor tökéletes hidegvérrel. — Csakhogy az övé egy rühes gebe... — Én meg azt hallottam — fűzte tovább a szót egy má- .sik katona hagy. a lavamü szárnyai vannak. Amikor kell, csak kiterjeszti és repül, mint a m.adár. Igaz lehet ez? — Hát persze, hogy igaz — válaszolta az öreg. — Állítólag golyó se fogja. Amikor ütközet után leveti a derékszíját, a köntöse alól csörömpölve potyognak ki a golyók. — No, ha ez így van, akkor tényleg nagyon veszedelmes fickó! — nevette el * magát Szühebátor, aztán odafordult Dendevhez: — Mennünk kell. Megkeressük Bajar herceget. — Egyetek előbb — rakott eléjük egy darab gőzölgő húst az öreg. — Ha jó szívvél kínálják, nem szabad visszautasítani — mondta Szühebátor, és szelt magának a húsbóL Az éhes katonák rávetették magukat az ételre, mindegyik a legnagyobb darabot próbálta megkaparintani. Csak az őrszemé maradt á négyszögletes deszkán, abból is le-lecsipegettek a társai. Az bejött a sátorba, dühös pillantást vetett a többiekre és mohón kezdte rágfcsál- ni megrövidített adagját. Szühebátor jót étvággyal, komótosan evett. Aztán felállt; — Hanem most már tényleg megyünk. „Hála. az égnek, talán megússz uk élve” — örvendezett magában Dendev, és sietős léptekkel követte a főparancsnokot. Odakint Szühebá-' tor körülkémlelt, aztán visz- szalépett a bejárathoz: — En vagyok az a Szühebátor, akit annyit emlegettetek! A katonák a csodálkozástól a szájukat is eltátva rémülten meredtek rá. üFolytalinkJi Meneilés Szovjet film
