Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
3íí)r$! $• A is ...hogy ejtsünk szót a parókáról is. A nők divatparókájáról természetesen. Aki úgy véli, hogy e téma teljességgel alkalmatlan arra, hogy kapcsán komoly dolgokról, vagy akár csak — egyes számban —, komoly dologról is essék szó, az mint majd remélem kiderül, mélységesen csalódni fog. A nálunk meghonosodott és mind nagyobb tábort magáénak mondható női parókadivat megér néhány talán érdekesnek is tűnhető gondolatot Ám mielőtt erre sort kerítenék, el kell mondanom néhány személyes benyomásomat, éppen parókaügyben, amely benyomásokat Nyugaton votam szerencsés beszerezni, lévén, hogy a nyugati országok e divat fő táplálói és terjesztői is egyben. Való igaz, engem is megkapott, hogy kis hazám mindenkor csinos, de nem mindenkor, legalábbis „haji- lag” nem mindenkor kellően gondozott női állampolgárai után Svédországban, vagy Olaszországban, Ausztriában, vagy Franciaországban, milyen, szinte kínosan- gondosan és feszesen ápolt hajúak a nők. Nem kellett különösebb találékonyság ahhoz, hogy rövid, de körültekintő töprengés után rájöjjek — paróka a divat a dolgozó nők körében. Nos, persze nem az üzemben dolgozó nők körében, s azt sem állítanám, hogy a bretagne-i parasztasszonyok, avagy az olasz halaskofák körében hódított volna nagy tért a paróka divatja De ami a hivatalokat, a kereskedelmet illeti, s általában azokat a munkahelyeket, hol rendszeres a kapcsolat az ügyfél és az ügyintéző, az eladó és a vevő, a panaszos és a panaszlott, az utas és az utaztató között —, ott széles körben elterjedt a szerényebb beosztású és éppen ezért szerényebb jövedelmű nők körében a paróka divatja. Hogy a paróka szép-e? Kizárt dologi A természetes, az élő haj szépségét sem a valódi hajból készült, de a műanyagizékből dúsított csodafrizurák sem pótolják. A paróka: paróka! Élettelen valami. Hogy a paróka hasznos-e? Feltétlenül ott és ahol hasznos. Mármint, hogy például a nyugat-európai országban igencsak hasznos, ahol a „főnökség” megköveteli női alkalmazottaitól a gondozott külsőt, a mindig ápolt frizurát. Némi, de talán nem is olyan nagy túlzással kenyérkérdés, a karrier kérdése, egyáltalán a létezés kérdése egy nő számára az élet legtöbb munkaterü- Letén, hogy munkahelyén például a frizurája olyan legyen — ahogyan nálunk mondani szokás —, mintha most bújt volna ki a búra •alól. Ám azt sem árt tudni, s azért mind többen tudják is nálunk, hogy a hat karátos arany, a műszálas pulóver és az óra lehet olcsó -Nyugat-Európában például, de a szolgáltatások, azok nem. Sem a vendéglőben, sem a födrásználf FodrásztiőHöz járni; rendszeresen, valamiféle státuszszimböl umot jelent, amegállapodott és a nem szerény jólétet, a tehetőséget legalábbis. Mert az ehhez szükséges márkák, koronák, lírák, vagy frankok mind gyérebbek, ahogy a. társadalom gúláján az alapok felé haladunk. A paróka viszont olcsó! Már ahhoz képest, amilyen gyakran kellene járnia egy nőnek a nem olcsó fodrászhoz, hogy friss, elegáns és gondozott fürtökkel mosolyogjon a pult, vagy az íróasztal másik oldalára. S miután dolgozó nőnek lenni Nyugaton sem fenékig tejfel, sőt azt sem lennék rest pironkodás nélkül kijelenteni, hogy messze nehezebb, mint nálunk lenni egyszerre csinosnak és dolgozónak és nőnek — semmi ok, hogy a praktikumon túl ájul- dozzunk a „bezzeg ott a nők”-öa. Nem is ájuldozunk, tudom. Csak egyre többen és egyre gyakrabban hordják nálunk is a nők a parókát, amely, lévén nálunk nem túl drága a szolgáltatás, túl drágának tűnhet a dolgozó nők pénztárcájához képest. Azt is tudom, hogy amikor e témához, ha mégoly óvatos ujjal is érek — mint egy női parókához csók közben, hogy az le ne essék, a mindenségit neki — akkor is hajat, sőt parókát borzoló vihart kavarok. Mert egyáltalán minek kell nekem mindenbe beleszólni? Mert mi az, már parókát sem hordhat, akinek pénze és kedve van hozzá? Miért, talán ami Nyugaton praktikum, az nálunk nem? Avagy talán a parókától a szocializmus jövőjét féltem?... És így tovább! Mit mondjak? Való Igaz, százszor inkább a parókát, mint egy gondozatlan női fejet. És százszor inkább egy simára, fésült, vagy göndörre kefélt hajfürtöt eredetiben, mint egyetlen parókát is. Praktikus, kétségkívül, s valóban a dolgozó nőnek találták ki, ha például színházba, vendégségbe kell rohannia, miután túlórázva, igazán nem jutott ideje elrohanni előtte még a fodrászhoz. Csak ne, könyörgöm, ne mindig és mindenkor a saját hajuk helyett. Csupán azért, mert Nyugaton is így szokás? Együtt kiáltom ama francia királlyal, aki azt mondta, hogy főjön minden francia fazekában tyúk, együtt kiáltom, hogy főjön — egy parókában minden maivar lány és asszony feje... De csak kevés ideig! A muszáj divatjából és ne a divat műszójából... Hulla mosolya [foto. Zeit UB Bűd Az orvos: Tudja ntí a legszebb a szülész életében?... Amikor a nő anya lesz, s megpillantja újszülöttjét, és felragyog az arca a boldogságtól. És a legszomorúbb... az abortusz. Akkor — nem orvosnak érzem magam. A megye egyik szülészetinőgyógyászati osztályán hetenként átlag 60—70 ilyen műtétet végeznek. A tizennyolc éven aluliak e szám nyolc százalékát teszik kL Utón, vagy zugösvényen... kell nekünk nagy-nagy gonddal átsegíteni a fiatalokat. — Hogyan fogalmazná meg a szerelmét? A lány: Az ünnepnapok végtelen sorozata... — Konkrétabban gondoltam. A lány: Egy férfi, aki csak hozzám tartozik. Aki mindenben kiegészít. Akire büszkén felnézhetek, és aki rám is büszke lehet... Aki fenntartás nélkül elfogad, és akit én is így fogadhatok eL A fiú: Több legyen, mint szép. — Több? A fiú: Hogyan is magya. rázzam... ? A kettőnket ösz- szekötő állandóságban az állandó változatosság legyen. Szerintem ez minden szépségnél többet ér; adni és kapni.a négyzeten! Az orvos: A kor természetes velejárója ez, amelyről az adott körülmények között beszélni kell, hiszen ez a legszebb emberi érzés; a férfi és a nő kialakuló kapcsolata, amikor társat választ. Olyan társat, aki segít a munkában a helytállásban, aki megosztja a gondot és az örömet. Az adott életkor? Bonyolult kérdés. Sokat beszélünk az acce- lerációróL A biológiai érettség egyre korábbi ívekre — 12—14 év — tevődik, a szellemi érettség viszont általában a 18 éves korban jelentkezik. de a társadalmi érette áégről ma már csak körülbelül 26 éves korban beszélhetünk. Tehát;, tizenkét esztendő áll „gazdátlanul”, ezen — .Nem új dolog: igen sók, fiatal szexuális kapcsolatot létesít már a házasság előtt. A lány: Nem gondolja, hogy ez a szerelem természetes velejárója? A fiú: Az embertől nem lehet elvenni, ami az emberé. —- Ez kissé homályos válasz... A fiú: A szereimben, ha, Igazi, van egy olyan pont, amikor a természeten nem lehet erőszakot vermi Miért csapjuk be egymást? Áz orvos: Senkinek sem okozott még problémát az, ha csak a társadalmi érettséget elérve kezdett szexuális életet. A szocialista társadalomban is a család á férfi és a nő együttélésének elfogadott formája. Természetesen az olyan fiatalokat, akik a szellemi érettség fokán, őszinte ragaszkodásból és az egymás iránt érzett őszinte felelősségtudattal nemi kapcsolatot is létesítenék, nem ítéljük el. A felnőttek kötelessége, hogy vigyázzanak erre a kapcsolatra; tartós maradjon — és olyan körülményeket teremtsenek, hogy e fiatalok mielőbb a házasságban is egymásra találjanak. = A szülészorvosok egy nemrégi, Heves megyei felmérése szerint száz élveszü- letésre 128 művi vetélés jut. Ez persze nemcsak a fiatal korosztályra vonatkozik, de sajnos fialtalcorú is akad közöttük szép számmal. A lány: Ehhez nem tudok mit szólni. A fiú: Természetesen vigyázni kell... T' mm KI vigyázzon? A fiú: A lányok..; a »8Ü Hiszen ma már annyiféle szert kitaláltak. * — Honnan tadja? A fiú: Ezt mindenki tudja. — Az iskolában esik szó ilyen, vagy ehhez hasonló tómákról? A lány: Nálunk igen. A kollégiumban is rendeztek néhányszor ilyen beszélgetést * A fiú: Nálunk nem. Az orvos: Arra törekszünk, hogy az iskolákban kötelező legyen az üyen jellegű felvilágosító munka az egészség- ügyi ^oktatás keretében. Az óvónőképzőkben, és a tanárképző főiskolákon rövidesen be is vezetik az egészségtan oktatását, hiszen a pedagógusokon is igen sok múlik az ifjúság egészségügyi nevelésében. Nem arra törekszünk, hogy nemi felvilágosítással szolgáljunk, hanem, hogy az érett fiatalokat ráébresszük: az esetleges szexuális kapcsolatok milyen rendkívül nagy felelősséggel járnak. ODŰSSZEVSZ UIOLSÓ • P enélopél Homokba véstem arcod, S nézem ahogy a tenger ellepi. Hitem voltál e hamis diadalhoz: a mindenség már nevemmel teli, Sorsomba csobbant, gyűrűző szerelmek raját nem őrzöm — fölröpít az álom. Botladozom Ithakát keresve túl sorsomon, túl virrasztó halálon. Jó szél, jöjj! Indíts végső utamral (Pénelopé! Csak te ne hagyj magamra: Ne níondd, hogy utam, sorsom mindhiába. Föl hát! Gyerünk! Az árboc belerezdül. Istenek ellen is, józan-veszettül indulok sosemvolt Uhukéba... Varga Zoltán ***^WWWWVWWWWWWWWW^VWSAAArfV^AA/WVW\/VWVWV^^VVWVA — Szinte kizárólag csak a nőkről esett szó... Ás orvos: ... mert a következmények terhét ők viselik, és a kálváriát is ők járják Természetesen el kell jutnunk a férfiakhoz is, hiszen az ő felvilágosultságu k szántén sokat jelent. Az egészségügyi oktatás mindkét nembeli fiatalokra vonatkozik — Azt nem lehet mondani, hogy a szexuális életet folytató fiatalok mind érzik a felelősséget... A lány: De azt rém, hogy mind felelőtlenek A fiú: Nemcsak erről van szó. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a helyzet szerintem megoldatlan erkölcsi szempontból. Nincs kialakult, elfogadott közösségi vélemény, amely végre megfelelően elhelyezné a fiatalok jelenlegi kapcsolatát - mai élet normái között. Még mi sem tudjuk pontosan hogy úton, vagy zugösvényen haladunk! ixatui Gábor
