Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-17 / 40. szám
Nápolyi látni és*»« AZT MA MÁR minden kisiskolás tudja, hogy ma, a korábban oly sokszor kárhoztatott és meg nem értett Nyugat-imádat nem az, mint régen. Igaz, megyünk mi is kifelé szabvány magyar állampolgárok, ide-oda, de az nem az igazi. Hanem az, hogy kimenni, pénzt szerezni munkával, összeköttetéssel, kapitalista környezetben szocialista üzletet csinálni, közben fiatalon és itt-ott még éretlenül, vagy pláne érdemtelenül karriert befutni — az az igazi vígjátéki téma. Csakhogy a vígjátékot nem szabad olyan könnyen, vagy éppenséggel könnyelműen venni, mint ahogy ez a jelen esetben történt. A téma nem rossz, mai is, a jellemek adottak, csaknem azt mondhatnánk, az utcáról ismerjük őket. Ebben a mai nagyvárosi nappalban és éjszakában rejtőzködnek mindaddig, amíg az író a színpadra, azaz a filmvászonra nem penderíti őket i Vígjáték ez, a szakma értő mestere, Kállai István írta. Annyi sikeres színpadi és tv-munka után most megint szerkesztett egy históriát, természetesen pestiekről, pesti nyelven, pesti környezetben és pesties felszínességgel. Azt a nevetni vágyó közönség hamar megbocsátja, ha apróbb logikátlanságokat észlel, mert ezekért kárpótol a nevetés, az a hirtelen jött inger, vagy görcs- szerű rángás, amely az ember arcán, a nevetőizmok táján működésbe lép. Azt már nehezebben viseli el, ha a figurák, a jellemek minden különösebb tartalom vagy előzmény nélkül megfordulnak a színen, nagyképűen vagy szenvtelenül közölnek valamit, amit a nézőnek meg kellene értenie, el kellene valahová helyeznie, hogy minden a helyén legyen a képzeletére is bízott darabban. AZ EGÉSZ FILM Kálim Istvánnak, az írónak a szemléletét és stílusát hordozza. Csaknem hajszálpontosan, kimért időrendben jönnek be a bemondások, amiken nevetni kell. Mekkora rutin és szakmai tapasztalat kell ahhoz, hogy a legártatlanabb — vagy így is mondhatjuk — a legalaposabb, a legszürkébb és a leghétköznapibb pillanatban is tud valamit mondatni, tettetni, amitől a közönség derül. És mégis üresnek találjuk ezt a mesét, vagy legalábbis üresebbnek, mint aminőnek szeretnénk. Nem vitatkoznánk most azon, hogy az indítás nagyon keresett, erőszakolt és staccatóiban is lassú. Ha dr. Szegedi Anna ügyvédnő csak ennyire jóízlésű pesti dáma, elkényeztetett cicababa, akkor ezt nem így csinálja — Így nem csinálhatja. Ha ez az Eszter Igazán a férjének a felesége, akkor — elébe menve a repülő- , térre a maga féltonnás „fuvar-eszközével” — nem így csinálja. Ebben sem vicc, sem vígjátéki elem, sem egyéb nincs úgy, ahogyan lenni kellene. Aztán itt van ez a nagynagy fogadás. Vére egy kitűnő alkalom, hogy a hősök, ezek a vígjátéki figurák amúgy istenigazában ..kidumálják” magukat, elmondják nekünk jól beágyazottan, nagy lendülettel, a törtetőik, az akarnokok, a lefedezettek könyöklő szertartásában, hogy ők kik és miért vannak ezen a kerek pesti világon. Csak egymásra hajolnak, nekiszaladnak egy-egy esetlen mondatnak, leintik egymást, bambán cselezgetni igyekeznek, mint a nyulak a ruhatárban. Ha már Nápolyi emlegetnek ebben a filmben, eszünkbe jut az a nekünk olykor szokatlan szóáradat, amellyel az olaszok annyira magabiztosan, atmoszférát tudnak teremtene A VÍGJÁTÉKI jellemek sokszor bonyolultabbak, mint a tragédia hordozói. Itt? Laezkó Ferenc külkereskedő közli a feleségével, hogy válni akar. Ügy, mintha azt mondaná, hogy még nem olvasta ki az újságot. Pedig az ember újságot mindennap olvas, ezen a szinten, de nem mindennap válik. Az indokokból megtudjuk, hogy ez a Laezkó egy nyűglődő olcsó figura, aki azért van felháborodva, mert már harmincéves és — Istenem! — még nincs kocsija. Pedig munkásból „tört fel”, mindössze egy-két éve lehet a pályán. Belső feszültséget — és nem is akármilyent! — érzünk abban, hogy ez a munkásból lett kereskedő-diplomata ennyi r nem fegyelmezett, ennyire nincs tartása. Nemcsak abban, ahogyan » feleségével bánik, de különösen akkor, amikor a Buzatti- val való találkozás már elkerülhetetlen. Az író többször mentőövet dob a figura után, de a figura nem akarja látni a mentést, szép lassan megvárja, amíg a vízben elázhat. Ez írói öngól! Itt van ez a másik jellem, az a dr. Laezkó. Az apósa igyekszik megvédeni érzelmi és egyéb érdekeit — dr. La- czkónál a saját felesége ellen. Úgy gügyög, mint egy másodikos gimnazista, pedig legalább kétméteres óriás, szakálla is van, szolid modora és nagy-nagy szolgalelkűsége. Az író nem mondja ki a végjelenetben, hogy a játék áldozatait szükségszerűen egymáshoz tereli. A szerelemhez is egészséges Eszter megtiltja, hogy az őszinteségi nyilatkozat végére ez a hős feltegye a pontot. Bácskai Lauró István, a film rendezője, ez egyszer teljesen rabul esett Kállai Istvánnak, az írónak. A jópofa mondatokat pergető alakokat lefényképeztette. Nem engedte, nem kergette a hősöket mozogni, harcolni és ügyesen küzdeni. Mintha Jancsó ki sem találta volna a mozgás és a dinamika törvényeit a filmen. Itt mindenki áll, vagy ül, még a kocsik is, amikkel száguldani lehetne. A színek azonban nagyszerű dramaturgia szerint élnek is. A sárga, a fehér, a fekete, a kék, és minden árnyalat ezekben a fő színekben — nagyszerű. Az ügyvédnő jellemzése a ruhákkal és a színekkel nagyszerű. Csak ez nem feledteti el, hogy benmaradt a filmben egy kisszerű séta, Buzatti és Eszter esetében, a városban, a Pesten. Komoly Jeflemszínészek kaptak itt gyenge feladatokat. Amit Buzattiról itt megírtak és amit abból Kovács György eljátszott az két külön világ. Páger Antal mindent elkövet, hogy egészséges figurát hozzon ki a szövegből. Váradi Hédi, Bujtor István, Ernyei Béla és a nagyon bájos Halász Judit nem hibásak a felszínes alakításokért. Lőrinc József operatőri munkája értő szakemberre vall. MÁSKOR az írónak Jobban oda kell figyelnie! (farkas) Kongresszusra készül a Vöröskereszt Egymás mellett Áprilisban tartja soron következő kongresszusát a Magyar Vöröskereszt. Az utóbbi négy esztendő munkájáról, s a további tervekről nyilatkozott Rostás István főtitkár, az MTI munkatársának: — Az elmúlt év lényegében a mérlegkészítés időszaka volt. Felmértük, hogyan hajtottuk végre a III. kongresszus határozatait és ennek alapján állítottuk össze a IV. kongresszus irányelveit, amelyek magukban foglalják további tennivalóinkat is. Az irányelvekben foglaltak több mint 200 ember véleményét tükrözik. A mind jobban előtérbe kerülő demokratizmus jegyében zajlottak le a Vöröskereszt-szervezetek tisztújító taggyűlései, miközben újabb helyi szervezetek alakultak. A választások eredményeként 60 százalékos arányban megmaradtak a régi vezetőségi tagok, 40 százalékuk új. A vezetőségekben 75 százalékot képviselnek a nők és 25 százalékot az ifjúság. Érdemes egy-két számadattal illusztrálni a két kongresszus közötti időszakban elért fejlődést. 1969. tavaszán, a III; kongresszus idején például 16.500 egészség- ügyi állomás működött az országban, a múlt év végén már 18.600. A Vöröskereszt taglétszáma akkor 673 ezer volt, most 812 ezer, illetve a 250 ezer ifjúsági vöröskeresztessel együtt meghaladja az egymilliót. Az elsősegély- nyújtó helyek száma négy esztendő alatt 15.300-ról húszezer fölé emelkedett. — Nemzetközi tevékenységünkben megkülönböztetett figyelmet fordítottunk és fordítunk a hős vietnami nép megsegítésére. Az áldozatkészségben élen járnak a véradók. Ennek bizonyítéka: 12 ezren mintegy 4 ezer liter vért adtak alig egy hónap alatt vietnami testvéreink részére. A fegyverszüneti megállapodás létrejötte után jó lehetőségünk van arra. hogy most az újjáépítés időszakában is sokoldalúan támogassuk a vietnami népet. A békés egymás mellett élés nemcsak külpolitikai alapelv, hanem minden emberre vonatkozó hétköznapi gyakorlat is. Tudomásul kell vennünk egymást! Tekintettel kell lennünk egymásra... Csendesen szemerkél az eső. A taxiállomáson négyen várakoznak kocsira. Végre feltűnik egy a láthatáron, mire a reménykedők magasra nyújtogatják karjukat és kiabálnak: — Taxi! Taxii — Mi az, hogy taxi, apuskám! Csak nem gondolja, hogy,.. — Szó sincs róla! Mi jöttünk hamarébb. Hogy jön maga ahhoz, hogy elébem vágjon? Mit gondol, énrám nemesik az eső? A taxis szélesre nyitja az ajtót, hallgatja a civakodást és a fejét csóválja: — Emberek! Szeressék egymást, a jó istenit neki! Ügyes ember. Mindenkit beültet és hanyag mozdulattal rágyújt egy cigarettára... Egy modern bérlakásban úgyszólván mindenki mindenkinek szomszédja. Legalábbis akarva nem akarva, sok mindent tudnak egymásról. Nem a lakók hibája, hogy rossz a szigetelés, a vasbeton meg kitűnő hangvezető. — Megszokta? — Fene tudja. Néha már azt hiszem, hogy igen, azután. — Valahogy úgy vagyok vele, hogy a természetes kisebb zörejek már el sem jutnak a fülemig. Tolják össze a re- < kamiét, verik a húst, porszívóznak?, ezek már nem zavarnak. Hanem a gorombaságok. Tegnap például a fejem fölött valahol este 11-ig tangó- harmónikáztak, azelőtt nagy dajdaj volt, mert már a fülkagylómat is becsavartam vattával, mégis jól hallottam mindent Erre felkeltem és bekapcsoltam a magnót Negyedóra múlva csöngetett a legjobb szomszédom: Pali, ne marháskodj! A gyerekek nem tudnak aludni. Szeretem a Palit behívtam, hallgassa ő is azt, ami miatt én nem tudok aludni. Bánatunkban pizsamában bekaptunk egy fél liter szilvát Mert, kérem, higgye el, nem tudnak egymás mellett élni az emberek... Nem kis gond a szövetvásárlás. — Kérem, ez tiszta gyapjú. Igaz, kicsit borsos az ára. — Lehetne műszállal keverve? Az nem gyúródik. Elénk tesznek hat-nyoJ,c szövetet Nézegetjük, morzsol- gatjuk az ujjaink között, ablakhoz visszük, milyen a színe a világoson? — Ez jó lesz. Három métert vágjon le belőle. Az eladó nevet — Kapós anyag ez, kérem. Már nem telne ki belőle még egy ruhára való. Indítani akarja az ollót, amikor valaki, aki a szövet másik végét fogja, közbekiált — Ezt a szövetet én fogtam előbb! Maguk amazokat markolászták, én már akkor döntöttem. Micsoda dolog? — Ki lehetne itt döntőbíró? Meg aztán minek a civa- kodás? Elvégre valahol és valamikor csak el kell kezdeni békésen egymás mellett éni! Nem igaz?? • Szalay István- ~ ------ii...............-in-----------------------------------------------------------------------------------,fnnr iirrinrr*rm<imm Sugár István: Az első helyen említjük, bár a banda utolsó tagjai voltak, akiknek lelkén szárad Marci halála is: Calbács Jani, meg Rácz Antal. A parádi Kévés András is Vidróczky társai közé tartozott, bár később, — mint majd látni fogjuk, — árulás gyanúja miatt, végzett vele a betyárbanda. Egyébként a parádi öregek emlékezete szerint Vidróczky kompániájában betyárkodott még Pintér Pista és Siroki András, meg egy Betyár Pisti nevű legény. Szögedi Bodonyból származott, ott laktak az úgynevezett „Béres soron”. Ö igen nagy hírre-névre és tekintélyre tett szert, s kivált csak a Mátra táján haramiásko- dott. Sőt, — Vidróczky agyonveretése után, még volt mersze és tovább űzte e nem éppen nagy tiszteletet érdemlő mesterséget. Bodo- nyi hagyomány szerint úgy emlegetik még ma is, mint az „Erős Szögedi”-1. De ő is csak addig-addig betyárkodott, míg életével msm február 17,, szombat nem fizetett érte. — No de, hogy is szól az a nóta, mely róla beszél? „Hej Szögedi most gyere fct. Hét vármegye vár idekl, Minek nekem hét vármegye, Tizenkettő jöjjön ide!, .." VI. Vidróczky betyórbandója A nép ajkán élő nóták, melyek Vidróczky betyárkodásairól dalolnak, még tudni vélik, hogy a banda tagja volt többek között: Piros Pa- ja, Lőrincz Pista meg Sajó Péter. De nem lenne teljes a sor, ha nem említenénk meg, hogy Vidróczky kompániájához tartozott a híres-neves egerbocsi „tudósember” is, becsületes nevén: Göböly rezes József, vagy másként Csuhaj réz Jóska. Olyan szüksége volt rá a betyárbandának, mint egy falat kenyérre, mert ő kúralgatta ki nemcsak a bandavezért: Vidróczkyt, de társait is, ha itt, vagy amott sebet kaptak, vagy uram bocsáss, pandúrok golyója lyukasztotta ki a bőrüket, vagy szaladt a húsukba. ♦yör uöVaräho« tartózó« még egy bizonyos Kecele, akit csúfnéwel megtoldva Béres Kecelének emlegetnek, meg Matyi Lógáz. Bogácson bizonyos Farkas Mátyást tartottak a banda tagjának. Domaházán meg környékén Fekete Pistáról és Kanda Gusztiról tartja azt a néphagyomány, hogy a híres Vidróczky-bandához szegődött. Voltak hát elegen, de sohasem nagy tömeghen léptek akcióba, hiszen az ilyesféle módszer mindig nagy veszéllyel járt, mert a végső nagy kavarodásban nagyobb lett volna a veszteség, no meg a zsákmányon való osztozkodás is, kevesebb jutott volna egy-egy legényre. Vidróczky bandájához számíthatjuk azt a szinte megszámlálhatatlan falusi parasztot, akik ugyan nem jártak együtt a „vezér”-rel, de részben a pandúrok, s a csendbiztosok akcióiról, pu- hatolódzásairól tájékoztatták. Va|v éppen valami. b fkfat lehetőségéről értesítették kellő időben, iS a maguk jól, s megbízhatóan dolgozó hírtovábbító módszerével. Ilyenkor azután, ha eredménnyel járt a betyár-manőver, megkapták a neki dolgozó, kezére játszó kis- betyárok is a maguk sápját a zsákmányból. Marci feltétlen és ellentmondást nem tűrő vezére volt a betyár-kompániának, és ezerszer jaj volt annak, aki megpróbált a maga feje után menni, vagy túljárni Vidróczky eszén. Gyorsan járt a betyár keze. s kezében a csillogó fejű, éles fokos ... A bandára a legnagyobb veszélyt az árulók jelentették, akik a pandúrok egyre szorongatóbb szutyongatásá- nak a hatására, vagy éppen életük mentésének a reményében, megpróbálkoztak a besugással. Aki csak a soiclískedés gyanújába is eseti Vidróczky szemében, — mint majd látni fogjuk Kévés ImZabar kicsiny falu, mely abban az időben Gömör vármegyéhez tartozott. — Megneszelte Vidróczky, hogy a plébánosnak nagyobb summácskája vagyon, de úgy Vélte, hogy jobb helyen lesz az majd az ő iszákjában. Tisztes képpel, mint utas állított be a zabari parókiára, hol jószívvel fogadta a jámbor utast a főtisztelendő úr. Üticélja felől úgy nyilatkozott, hogy a távoli Nyit- rába tart, hogy ott elhunyt édesapja vagyonkáján megosztozzon testvéreivel. „No jól van amice! Karadj ttt ebedre, Sőt nem bánom maradj nálam estére, Egy kis borocskát majd itt iszogatunk^ Es az asztal mellett eldiskurálgatwnk .. .** Több se kellett a zsivány- nak...” Éjjel, azután, amikor már lefeküdtek, s a ház népe is elfújta a gyertya lángját, s édes álom szállt a házbéliek szemére, Vidróczky kibújva a jó meleg dunyha alól, kiosont a házból és aprókat füttyentve sípjával, előhívogatta pajtásait, akikkel azután megrohanták a parókiát, s a legmélyebb álmát alvó plébános urat jó keményen az ágyba kötötték és pisztolyt szegezve mellének, pénzét követelték. A marcona alakok, s a neki szegzett pisztolyok megtették a magukét ... Egy 1873-ban kiadott vásári ponyva így meséli el a zabari pap válaszát: r,Oh ne bánt barátom, hadd meg éltemet, re parádi paraszttal — megfontoltan, hidegvérrel sújtott le végzete.—. Odaadom utolsó legkisebb pénzemet, Ezer forintom van csupa aranypénzben, Odalent elásva a borospincében, Emellett még van ott három— négyszáz bankó. Ebből úgy hiszem, hogy lesz jó borravaló, Emellett ezüstöt adok vagy száz pengőt, Csők eredj utódra, vigyen — a teremtőd ,. .** A marcona kompánia hamarosan összeszedte a joggal halálra vált pap minden pénzét, s nagy sebesen elillantak a tett színhelyéről Igen ám, de Vidróczky Marci nem lett volna vérbeli betyár, ha ezzel be is fejezte volna zabari kalandját. Különb legény volt ő... A jól ösmert völgyeken, erdők ösvényein, cik-cakk- ban haladva, hogy megtévesszék a netalán nyomukba szegődő üldözőiket, az ivánhutai pusztára vették be magukat, ahol ráadásul még egy jó borissza kerülővel is összehozta a sorsuk. A tarisznyákból hamarosan előkerültek a zabari pap jóféle boröcskájával töltött kulacsok, s nagy dinomdá- nomba kezdett a Vidróczky- banda. De hát cigány nélkül. — mármint zeneszó nélkül — nem mulatság a mulatság, — hát bement egyikőjük Do- maházára, a cigánysorra és összeterelte a muzsikusok bandáját s erőszakkal kihurcolta a begyulladt morékat a pusztára. Reszkető inakkal ballagtak, hónuk alá vágott nyirettyűikkel a füstösök, s már egyik-másik le is számolt az életével... íFolytatjuk.) A bodonyi népi hagyomány feudai véüf hogy a nagy beHarci betyár meg a zabari pap
