Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

Zárszámadások idején NEM RITKASÁG a látvány: mostaná­ban még este nyolc, kilenc óra körül is ég a villany a termelőszövetkezeti iro­dákban. A magyarázat egyszerű, a >zös gazdaságok készülnek a zárszámadásra. Kattognak a számológépek, a különböző rubrikák számokkal, adatokkal telnek meg, készül a mérleg, amely hű képet ad arról, hogy egy év alatt milyen utat tett meg egy gazdaság. Megyénk termelőszövetkezetei eredmé­nyes évet zártak. A közepes időjárás el­lenére búzából hektáronkénti 30, őszi ár­pából hektáronkénti 32 mázsás rekordter­mést takarítottak be. Jelentősen. növeke­dett a burgonya, a cukorrépa, a kukorica átlagtermése is. Az üzemek jó munkáját bizonyítja az is. hogy a korszerű szőlőül­tetvények — szemben a korábbi évek ta- oasztalataival — végre igen jó termést hoztak. Fejlődött az állattenyésztés is. Ha ezen a téren nem is könyvelhetnek el olvan szép sikereket a termelőszövetke­zetek. mint a növénytermesztésben, még­is azt mondhatjuk, hogy a fejlődés ten­denciája érzékelhető. Egy év alatt mint­egy kétezerrel emelkedett a közös gazda- sá ü< ikban a szarvasmarhák száma és meg­haladja a 41 ezer darabot. Az állomány nagv része ma már tbc- és brucellamentes. A borjúnevelésnél és a hizlalásnál a szövetkezetek a korszerű eljárásokat al­kalmazzák. Érdemes szót ejteni a sertés­programról is. A 'közös gazdaságok és a búztáji tenyésztők már az elmúlt eszten­dőben jóval több sertést adtak át az ál­latforgalmi vállalatnak, mint amennyit 1975-re, a tervidőszak végére előirányoz­tak. Az 1972-es esztendő tehát a sok gond, probléma ellenére is eredményesnek mondható. Minek köszönhető ez? Ä rend­kívül sok összetevő közül csak néhányat említenénk. Ilyen például a szövetkezeti tagsag szorgalma. Ma már nyugodtan el- á gazdák magukénak érzik a gazdaságot, bíznak a szövetkezeti gazdálkodás jövőjében és hallatlan szor­galommal, lelkesedéssel igyekeznek évről évre gyarapítani a közös vagyont. Meg kell azt is említeni, hogy a szövetkezeti vezetők többsége felnőtt a feladatokhoz. Élnek az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, megtanulták, hogy miképpen kell és lehet összehangolni a szövetkezeti és a .népgazdasági érdekeket. Mindemellett nem csupán a szakmai, de a politikai vezetés is szilárdult a gazda­ságokban. FELTÉTLENÜL SZÓLNI kell arról, hogy a szövetkezetek egyre szélesebb kör­ben alkalmazzák a modern technológiai eljárásokat. A szakosított telepeken pél­dául szinte iparszerűen történik a ser­téstenyésztés s a növénytermesztésben is egyre inkább tért hódítanak az úgyneve­zett zárt rendszerek. Mindez természetesen csupán néhány példa, de elegendő arra, hogy érzékeltes­se: a szövetkezetek fejlődése nem vé­letlen, nem egy, két év kedvező időjárá­sának köszönhető. A sikerek pártunk és kormányunk helyes és következetes ag­rárpolitikájából és a szövetkezeti 'moz­galom nagykorúságából fakadnak. \ A hónap közepétől kezdődő zárszám­adó közgyűléseken a szövetkezeti vezetők több mint negyvenezer tagnak adnak szá­mot arról, miképpen alakult 1972-ben a gazdálkodás. Minden közgyűlés egy kol­lektív számvetés. Tagok és vezetők össze­gezik a munkát, de ugyanakkor felrajzol­ják a jövő perspektíváit is. Számok és érvek alapján döntenek — felelősséggel. Kaposi Levente Segített a piackutatás A sokat emlegetett beru­házási stop — annakidején nehéz helyzet elé állította az Egri Közúti Építő Vállalatot is. Kilátásai egyszeriben rosszabbodtak, reményei váratlanul megcsappantak. Hiába kezdett még az előző szeptemberben a piackuta­táshoz, kapacitása lekötésé­hez: 1972. elején, egysze­rűen képtelen volt eredetileg elképzelt — reális — prog­ramjánál megmaradni. 250 millió forintos árbevételi tervét, trösztje jóváhagyásá­val kénytelen volt végül is 220 millióra módosítani. Ám — mint a későbbiekben kide­rült — ez a csökkentett prog­ram is teljességgel bizonyta­lannak látszott, hiába vet­ték üzletkötői újfent nyakuk­ba a megyét, a szomszédos területeket, vállalkoztak munkájukkal a szokatlanra is — térburkolásra, járda­építésre —, úgynevezett szerződéses állományuk a félév végén sem volt több 150—160 milliósnál. — Meleg napok, hónapok voltak a tavalyiak — emlé­kezett már valamivel derű­sebben vissza az elmúlt évre Zana Károly igazgató, nem­rég történt beszélgetésünk alkalmával — már majdnem azt hittük, hogy „lehúzhat­juk a rollót!” Nem nyugod­tunk azonban bele sorsunk­ba, addig jártunk a megren­delések után, hogy azért csak összejött, amire számí­tottunk. Szerencsére, az igyekezettel sohasem volt baj, sikerült jól kihasznál­nunk az időt. Olyannyira, hogy több határidőt is előbb­re hozhattunk, sőt az év vé­ge felé — a Szovjetunió ju­bileumának köszöntésére — újabb vállalásokat tehettünk. Kereken öt millió forintos túlteljesítést ígérhettünk, amiből aztán december utol­jáig természetesen több is lett Ügy, hogy az évet 230 millió forintos teljes terme­léssel zárhattuk, s az árbevé­telünk is elérte a 225 mil­liót! Rendkívül sokat segített a tavaly még újnak számító előkészítő osztály, az előkal­kulációs rendszer kialakítá­sa, a fokozódott munka- és üzemszervezés, a folyamatos piackutatás. Legfőképpen pedig — ahogyan a beszélge­tés során, a továbbiakból ki­derült még — a szocialista munkacsapatok kezdeménye­zése egész éves igyekezete! A Teltomat-kezelő Veréb brigád és hozzá hasonló más csapatok szorgalma, ki­tartása! így, ezzel a közös összefogással sikerült például az idei június 15 helyett már tavaly elvégezni a vi- soniai beruházásnál megren­delt utmunktU, jo minőség­ben elkészíteni a. 21 -es űt, salgótarjáni átkelési szaka­szát, dicséret mellett átadni a gyöngyösi Mérges utcai munkát, a 25-ös út kerecsen- di szakaszát, a gyöngyösoro- szi tanácsi utat, a túrái tsz útját, vagy éppenséggel tel­jesíteni a jobbágyi feladatot! Soha annyi elismerést nem kapott a vállalat, mint a ta­valyi „szűk esztendőben"! Örvendetes az is, hogy to­vább javult a vállalat kap­csolata a tanácsokkal, a köz­úti igazgatóságokkal, de más partnerekkel is. Olyan meg­rendelőket sikerült szerezni, mint például a MEZÖBER, amely az idén már 30 millió forintos megbízást adott, sokkal többet mint a korábbi évben. Nemcsak bevált, ha­nem egyenesen a legjobbak közé — az L számú egri, a IV. számú salgótarjáni, a IL számú gyöngyösi építésveze­tőség mellé — küzdötte fel magát a még újoncnak szá­mító ózdi részleg. Sőt azt is mondhatni talán, hogy: a legjobb hatékonysággal dol­gozott az év folyamán! Röviden: a kezdeti bi­zonytalanság ellenére is si­került a tavalyi esztendő az Egri Közúti Építő Vállalat­nál, s 1972-nél már sokkal biztatóbb az idei év! Ha nem is emeltek sokat a ter­ven, már 235 milliós a prog­ramjuk, s ennek teljesítése napjainkban is biztosnak látszik, hiszen a rendelésállo­mány jelenleg 150—160 mil­lió. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időkben sokat javul­tak a megyei utak. S remél­hető, hogy — ha az idei program sikerül — még ked­vezőbb eredményekre szá­míthatunk. Annál is inkább, mert a vállalat abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy még sokkal többre is képes, mint amennyit kérnek tőle, évközben is szívesen vállal­kozik újabb és újabb felada­tokra. Gyón! Gyula Újra divat lesz a festett népi bútor Decsen. a Sárközi Népmű­vészeti Szövetkezetben a ha­gyományos sárközi szőttesek után most festett népi búto­rok gyártását is megkezdték. Eddig már több garnitúrát készítettek. Képünkön: Thuróczy Cyu- láné festi a bútorokat. (MTI Fotó) A hatvaniak állták szavukat Több milliós megtakarítás és termelésnövekedés a jubileumi verseny eredménye Hatvanban jelentős sikere­ket, gazdasági eredményeket hozott a Szovjetunió 50 éves fennálása alkalmából meg­hirdetett munkaverseny. Bir­tokában vagyunk már a há­rom hónapos akció termelé­si adataink, a városi pártbi­zottság ipari osztálya felké­szítette tegnap a versennyel kapcsolatos felmérést, illetve jelentést. Ebből kitűnik, hogy a hatvaniak állták szavukat, s városi szinten az üzemek, gazdaságok, vállalatok dolgo­zóinak 75 százaléka adott többletmunkát a célfeladatok megoldásához. Eíső helyre kívánkozik értékelésünkben a cukorgyár teljesítménye. Az üzem dol­gozói kétmillió forintos ta­karékossági felajánlásukat négymillió fölé emelték, a napi répafeldolgozási átlag hét vagonos növelésével, va­lamint a tárolással járó cu­korveszteség csökkentésével, amelynek értéke önmagában meghaladta a kettőmillió fo­rintot Negyedmillió forint felett van továbbá az az ösz- szeg, amit a tüzelőanyag megtakarítása terén mutat fel a Mátravidéki Cukorgyá­rak Hatvani Üzeme. Vasúti csomópontunk területén a cukorgyárhoz hasonló eredmények tanúskodnak az alapszervezetek, KlSZ-bizott- ságok, szakszervezeti bizott­ságok agitációs munkájának hatékonyságáról. A hatvani vasutasok a tehervonatok terhelésének növelésével nyolc, 1500 tonnás szerelvény Igen rokonszenves fiatal­ember ül előttem a szer­kesztőségi fotelben. Nem csupán külső megjelenésé­ben rokonszenves, ritka gondjában is. Így panaszko­dik: egy esztendeje múlt, hogy elváltam a feleségem­től. A kisgyermeket — ak­kor mindössze három esz­tendős volt — nekem ítél­te a bíróság, az anyját gyer­mektartás fizetésére kötelez­te. Ennek egy esztendeje, de a feleségem azóta sem fizet. Állást változtatott; elköltö­zött Pestre, a címét sem is­merem. / Forduljon a bírósághoz, tanácsolom neki, hogy vég­rehajtsák az ítéletet, letilt­sák az anya fizetéséből a gyermektartást. Már fordul­tam —, legyint bánatosan —, de azt a választ kaptam, hogy kutassam fel az anya lak- és munkahelyét, kér­jek fizetési igazolást, s úgy adjam be a panaszt. De hát miféle törvény ez, hogy ne­kem kell szaladgálnom volt feleségem lakcíme és mun­kahelye után; Nekem nincs erre időm, hát én tartom el a gyereket! Miért nem. ke­resi meg a hatóság?! Sajnálom az ügyfelet, egyet is értek vele keserves kifakadásában, de válaszolni csak azt tudom: sajnos, nem Ön az egyedüli, aki ezen kesereg. A különbség csak az, hogy az önt és még egyetlen egyet kivéve, ilyen panasszal, nálam mindig asz- szonyok ülnek. Asszonyok, akiket magukra hagyott a férj, s egy-két. olykor há­rom gyermekkel, mert erő­iediísció az íiéieMril sebb volt az Ital, vagy a másik. Asszonyok, akik a férjüknél jóval kisebb fize­tésből, segítség nélkül kény­telenek nevelni a gyermeket, mert már sem erejükből, sem energiájukból nem fut­ja a folyton elölről kezdődő herce-hurcára. Elgondolkoztató, hogy a gyertnek eltartását, nevelé­sét segíteni akaró gyermek- tartási ítéletekből mennyi küszködés fakadhat olykor,. mire azok végrehajtatnak. Mert csodálatosképpen a társadalom a rendeletek el­lenére valahogy magára hagyja7az anyát. Egyik, nálam sokszor ko­pogtató asszonyismerősöm­mel összeszámoltuk, a férjé­nek körülbelül 10 ezer fo­rintnyi gyermektartási hát­raléka gyűlt össze, s már közösen is vagy «.egyszer kerestük meg — nem köny- nvú munkával — az apa újabb és újabb lakáscímét, munkahelyét. Árn mire von­hatták volna fizetéséből a gyermektartást. kezdődött elölről az egész, mert az apuka tovább .állt. És cso­dálatosképpen a MILL-lap- ra gyakran elfelejtették rá­írni — figyelmeztetésül a kö­vetkező munkahelynek —, hogy gyermektartásra köte­lezett az illető, s hogy saját gyermekei elől menekül. S ami még elgondol kozta több. ugyan ebben az esetben a bíróság közlését sem vette figyelembe az egyik vállalat, s a férj által ott töltött hó­napok alatt egyetlen egyszer sem fizettek gyermektartást. Csak ebben az egyetlen ügy­ben legalább tízszer fordult a bírósághoz az anya. Hazánkban magas a válá­si statisztika. Ám most még­sem erről van szó. Az el­vált apák többsége becsüle­tesen fizeti a gyermektar­tást. Arról, a szerencsére ki­sebbségről van szó, aki foly­vást változtatva munkahe­lyét, járja az országot, búj- lcál a kötelessége elől. S ha számuk viszonylag nem is nagy, abban az egy család­ban nem egyszer a nyomort jelenti magatartásuk. Mert az asszony egyedül nem ké­pes vállalni mindent. Vajon ezeknek az asszonyoknak az érdekében, akik felőrlődnek a kilátástalan keresésben, igazuk hajszolásában, ezek­nek a gyermekeknek az ér­dekében, akiknek a kenyér­ből jut kevesebb felelőtlen apjuk miatt, nem kellene újra, közelebbről megvizs­gálni családjogi rendelkezé­seinket? Illetve egészen pon­tosan annak a végrehajtási lehetőségeit. Mert a gyer­mektartást minden indokolt esetben megítéli a bíróság. De ezeknél. ez is csupán az asszony újabb kálváriáját je­lenti. Igaz, hogy a notórius > nem fizetők ellen ifjúság el-§ leni bűntett címén eljárást 1 indítanak. De amíg egy ügyi ide eljut'l Vajon miért büntetik a gyermekeit, egyedül amúgy is nehezbben nevelő anyát, azzal, hogy keresse meg a férjét, aki nem fizet. Leve­lezve könyörögjön a válla­latnak, -ha nem veázik figye­lembe, hogy a férjének fi­zetnie kell. Mi lenne például, ha a bí­róság példát statuálva el­ítélné azt a beosztottját a vállalatnak, aki elmulasztja ráírni a MILL-lapra a gyer­mektartást? Aki nem von­ja azt le, bírói ítélet alapján sem; s egy kis titkos cinkos­sággal elnéz a dolog felett? Mi lenne, ha például ícárté- ' rítésre ítélnék azt a gvái-at, ahol előfordulhat, hogy az ilyen apát védik? Nem kel­lene újra és újra megnézni, hogy a családot védő nagy jogrendszeren hol nyílnak újabb kiskapuk a kötelesség- mulasztók előtt? Vannak emberséges, szép rendeleteink, az anyák és a gyermekek védelmében. Van szigorú felelősségre vo­nási . tehetőség a gyermekeik ellen nagyot vétő apák el­len. De a két törvény kö­zött sajnos van rés is, me­lyen át, sokan kibújnak a fizetés alól. Végiggondolom az esetek tucatjait, amikor ilyen ügy­ben ülnek velem szemben asszonyok, segítséget kérőn, várón. És a gondolatsor vé­gén az jut eszembe, vajon ha a másik nembeliek kö­zül ( jutnának többen ilyen sorsra, nem menne előbbre ez a dolog,? Dtidk Rom. indítását takarították meg, biztosítva a korszerű mozdo­nyok jobb kihasználását. Ugyanekkor félmillió forin­ton felül van az a beruházási érték, amit a főnökség terü­letén a versenyidőszakban terven felül megvalósítottak, 280 óra társadalmi munkával pedig elkészítették a szakem­berek a Mátravidéki Erőmű állomásának térvilágítását, amely szintén a csomópont vállalásai között szerepelt. A konzervgyári dobozüzem vállalása az egész gyár ter­melésnövekedésének gerincét, feltételét jelentette, mivel nem kevesebb, mint 20 millió forint értékű növekedést irányzott elő az óesztendő utolsó negyedére. Hogy mi­ként feleltek meg szavuknak a gyárrészleg szakmai veze­tői és munkásai? Egyet mondhatunk: példásan! A dobozüzem automata és ké­zi részlege együttesen 29 mil­lió forinttal növelte a terme­lés értékét, ami azt is előse­gítette, hogy az egész gyár bérgazdálkodása egyensúlyba kerüljön. Az őszi munkák eívégzésében vette hasznát az MSZMP megyebizottsága által kezde­ményezett jubileumi mun­kaversenynek a Lenin Ter­melőszövetkezet, s megoldott például olyan speciális fel­adatokat, mint az állati ta­karmánykiegészítő tápok ho- mogenizálásának húsz száza­lékos termelésnövelése, vagy pedig a szaktehenészeti telep társadalmi úton történt fásí­tása. Termékeny talajra talált a verseny gondolata a Hatvani Fogyasztási Szövetkezetnél is, ahol tíz százalékot megköze­lítő önköltségcsökkentést va­lósítottak meg az alkalmazot­tak, továbbá sok új tagot szerveztek be a szövetkezet­be. (m. gy.) JlSffiíi© 1813. január 14, s-síitefc , „

Next

/
Oldalképek
Tartalom