Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

Nemcsak Jogi kérdés A népi ellenőrzés a bejelentők védelméért Magyar • A bejelentők részére biz­tosított védelemről dr. Aczél György, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság titkár­ságának vezetője nyilatkoza­tot adott dr. Baczony Lász­lónak. az MTI munkatársá­nak. Elmondotta: — A népi ellenőrzés szer­veihez évente mintegy tíz­ezer közérdekű bejelentés, javaslat és magánpanasz ér­kezik. Az utóbbi évek fej­lődésére jellemző, hogy' az egyéni sérelmek orvoslásá­ra irányuló panaszok szama egyre csökken, s ma már a beadványok több mint 60 százaléka közérdekű beje­lentés és javaslat. Ezek a társadalmi tulajdon védel­mét célozzák, s a rossz gaz­dálkodásra, az irányítás gyengeségeire hívják fel a fi­gyelmet.'A panaszok túl­nyomó többsége megalapo­zott. s a vizsgálatok nyo­mán a népi ellenőrzés szer­vei megfelelő javaslatokat tesznek a gazdálkodás javí­tására, a társadalmi tulajdon fokozott védelmére. — Illúzió lenne azonban azt gondolni, hogy minde­nütt szívesen fogadják a gazdálkodást, vagy a veze­tést érintő bírálatot. Legyen az a legjobb szándékú is. Ezért a népi ellenőrzés szer­vei fokozott gondot fordíta­nak arra, hogy védelmet biz­tosítsanak a demokratikus jogaikat gyakorló bejelentők­nek az esetleges megtorlá­sokkal szemben. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a több ezer bejelnetésből éven­te mindössze 20—25 kért jog­védelmet, pusztán a számok alapján. a jelenséget ’ szinte elhanyagolhatónak lehetne te. kinteni, de a kis számok is emberi sorsokat takarnak. Ezért a népi ellenőrzés ál­landóan figyelemmel kíséri a bejelentők sorsát. A mun­kánkat szabályozó törvény is előírja a bejelentők vé­delmét. Az erre szolgáló jog­szabályok véleményünk sze­rint alkalmasak funkcióik betöltésére. — Ezek során mindenek­előtt, meg kell említeni, hogy a nép! ellenőrzés tevékeny­ségét szabályozó rendelkezé­sek előírják: csak abban az esetben adható ki a bejelen­tő neve, ha a vizsgálat két­séget kizáróan megállapítot­ta, hogy a bejelentő szán­dékosan rosszindulatúan rá­galmazott. A bejelentő ne­vének titokban tartása egy­ben a bejelentő előzetes vé­delmét is szolgálja. — A bejelentők védelmé­nek legfontosabb törvényes biztosítékát jelentik az 1957. évi IV. törvény 68. paragra­fusában foglalt rendelkezé­sek. Ezek szerint büntetőjo­gi. fegyelmi, kártérítési fe­lelősséggel tartozik az, aki a bejelentőt hátránnyal sújt­ja. — A törvényi rendelkezé­sek ellenére előfordul, hogy nem lehet jogilag a bejelen­tőt megvédeni. Azokról az esetekről nem szükséges kü­lön szólni, amikor a bejelen­tő maga is részese volt a bejelentésben feltárt cselek­ményeknek, vagy csak akkor telt bejelentést a törvényte­len cselekményekről, ame­lyet régóta ismert, amikor ellene más ügyben felelős­ségre vonást alkalmaztak. Ilyen esetekben ugyanis nem jár jogvédelem. — A bejelentők védelmé­ről szóló jogszabályok ér­vényre juttatásával kapcso­latban más problémák van­nak. Az esetek egy részében rendkívül nehéz perrendsze- rűen bizonyítani, hogy a be­jelentőt a bejelentése miatt érte hátrány. Azzal szem­ben ugyanis, aki. a megtor­lást alkalmazta, a felelősség­re vonásnak két — teljesen indokolt — feltétele van: bizonyítható legyen az oko­zati összefüggés, a bejelen­tés ténye és a bejelentőt ért sérelem k-özött, a sérelem pe­dig olyan fokú legyen, hogy annak okozásáért jogi követ­kezményeket lehessen alkal­mazni. Ilyen sérelem példá­ul a bejelentő elbocsátása, alacsonyabb munkakörbe helyezése, szándékos mellő­zése előléptetésnél, jutalma­zásnál. — A megtorlás durva for­máival a legritkább esetben találkozunk. A bejelentők üldözői többnyire betartják az előírásokat, s a bejelen­tést nem követi nyomon megtorlás, hanem megvár­ják, míg az elbocsátásra, az áthelyezésre, vagy a prémi­umelvonásra alkalmas indo­kot tudnak találni. — Máskor apró bosszan­tásokkal igyekeznek körü­lötte mérgezni a levegőt, s elérni, hogy önként távoz­zék munkahelyéről. Ezért a bejelentők védelme nem­csak jogi, hanem társadal­mi és politikai kérdés is. (MTI) Hituani 'spnyek anplbófben Tegnap még csak a hat­vani fiatalok jelentkeztek, ma már azonban a környező községek is küldik fiaikat. A művelődési otthon méhkas­hoz hasonlatos, előcsarnoká­ban és klubtermeiben tisz­tek, orvosok, hatósági kül­döttek kézről kézre adják egymásnak a sorköteleseket Leülök a hosszú asztal vé­gére, a sorozást vezető őr­nagy mellé, aki a szemközt ülő szakállas, fekete fiatal­emberrel beszélget ★ •— Györkis Istéán,, maga átesett minden vizsgálaton, ellenőriztük személyi iga­zolványát, különböző okmá­nyait a bizottság megálla- / pítása szerint katonai szol­gálatra alkalmas. Van-e va­lamilyen problémája, kér­dése? — Kisbabát várunk, míg katona leszek. Mit tegyen a féleségem, ha' megszületik a gyermek? A válasz gyors, udvarias, de katonás. Maradék ízlés a képernyőn A maradék olyan, amilyen. A televízió szilveszteri mű­sorának maradéka olyan volt. Amilyen! Nagyon ma­radék. Néni is érdemelne kü­lönösebb szót e „végkiárusí­tás,” talán csak annyit, hogy­ha valami egyszer megmére­tett már és — hm! — gyen­gének találtatott, akkor mi­nek újból és csaló mérlegen megmérve szalon, — sőt kép- ernyőképesnek találni a tal­mit?! Ám, mondom, mindez megsem érdemelne különö­sebb szót, maradék, hát »lyan, amilyen. Különben is: megmondták, hogy maradék, akinek nem kellett, ne néz­te volna. De! A maradék sem lehet ura- ságoktól, azazhogy szellem­től és szellemiségtől levetett holmi. Ha ilyesféle marad, azt nem szabad eladni, azt végképpen ki kell selejtezni, nehogy bármiféle kárt, akár még oly kis rombolást is vé­gezzen és okozzon, — mint ahogyan ízlésrombolónak és ízléstelennek ítéltetett meg — e sorok írója szerint 'Leg­alábbis — a nagy vásárlási versenyfutás. Hogy embersé­gesnek lehet-e nevezni egy olyan „játékot”, amelyben esett kis öregasszonynak,, vagy éppen nem fiatal nyug­díjas férfinek kell versenyt- futnia egy kis kamasszal —• ó nem azért, hogy olcsóbban! —, hanem, hogy minél drá­gábban vásároljon, — még ötletnek is bosszantó. Ne csűrjük-csavarjuk a dolgot, a nyugdíjasok egy ré­tegének, bármennyire szüksé­ges volt a hasznot ho^ó lesz, gondot okoz a tej árának felemelése. A tejé! S egy ilyen versenyben ötszázegy- néhány forintos whisky vá­sárlására ösztönözni, az árakkal amúgyis oly sokat vitatkozó társadalmunkban a minél drágábban vásárolásra biztatni sem nem politikus, sem nem tapintatos ötlet. Maradéktalanul nem az. Még a maradékban sem! Ha jól emlékszem, a kis öregasszony valami ötszáz forint, a nyugdíjas bácsi, aki az „utolsó” lett, háromszáz­forint körül vásárolt. Hogy ebben mennyi része van a két ember idős korának, ízlé­ses mértéktartásának, vagy annak a ténynek, hogy aligha gondolhatnak ezer forintos, akár játékos vásárlásokra is — azt most nehéz lenne el­dönteni. Valószínű, mind a háromnak része van ebben. Egy azonban tény: a vég­kiárusítás a képernyőn sem lehet a végletek kiárusítása Bocsánat a kifejezésért: a legjobb riporter is csinálhat csacskaságot, bakit, nem ép­pen ízléses, vagy politikus riportot. S ez még a magán­ügye is lehet! De közügy lesz, ha ez a milliók elé ke­rül — mondjuk —, a képér nyön. Azt mondta a kissé elf a serált musical végén a szil­veszteri Ádám is, hogy „a bért, csak azt tudnák emel­ni” ... Azt is mondhatta vol­na: a mércét, csak az ízlés mércéjét, azt tudnák emelni. Mert arra is azt felelhette volna tán’ az Ür:... bízva bízzál, f (yuufkói — Szülés után az anya­könyvi kivonattal jelentke­zik valamelyik hozzátartozó a kiegészítő parancsnoksá­gon, mi igazoljuk, hogy ön tényleges katonai szolgálatát tölti, s ennek nyomán fo­lyósítani fogják asszonyának a családi segélyt-— ★ Vannak, akik kűlőjileges kérdésekkel fordulnak a so­rozóbizottsághoz. Egyik fia­tal lakatosszakmáját sze­retné folytatni a hadsereg­ben. Másik legszívesebben vegyvédelmi alakulathoz vo­nulna be. S akad olyan is, aki újabb vizsgálatot kér, mert szerinte a korábban el­szenvedett kézsérülése aka­dályozza majd a katonai tu­domány elsajátításában. A bizottság nem tér ki előle. A két vizsgáló orvos, dr. Gingli István és dr. Tari Pál. mégegyszer utána néz a dolognak. Szakértői véle­ményük azonban most is egyöntetű. — Alkalmast I Feketébe öltözött, csendes szavú férfi a következő sor­köteles. A bizottság szerint szakszolgálatra alkalmas. Papírjainak egyeztetésekor azonban kiderül, hogy nem rég újabb gyermekük szüle­tett. Az őrnagy megvakarja a fejét. — Gál elvtárs, ha maga ezt időben igazolja nálunk, már Ide sem kellett volna jönnie! Nézze, egyezzünk meg, ha jövő hónap elejéig nem kap behívót, akkor nyu­godtan dolgozzon tovább a munkahelyén. ★ Átmegyek a knttűrház nagytermébe, ahol a min­denféle eljáráson, vizsgála­ton átesett fiatalok táboroz­nak. Most éppen csend, nyu­galom van soraikban. A hatvani KISZ-bizottság mun­katársa, Szeley László be­szél a majdani bevonulók- nak. A laktanyák ifjúsági szervezeteinek életét, az ott folyó klubéletet ecseteli. Jó ez, különösen azok a fi­atalok örülnek szavainak, akik eddig is részt vettek a kommunista ifjúsági szövet­ség munkájában, s ezt a hadseregben is folytatni sze­retnék. ★ Sötétedni kezd, mire a né­pes, fiatal társaság búcsút vehet a bizottságtól, a mű­velődési háztól. Két hórihor- gas legénnyel együtt haladok a zöldre festett, rácsos vas­kapuig. Egyik a Kossuth tér irányába- indul, a másik a Sárgacsikó felé. — Hát akkor szia, Pista! Legközelebb már angyalbőr­ben találkozunk. — Angyalbőrben! — mondja a bodorhajú, s vi- doran nekivág a csatakos főutcának. (moldvay) divatbemutató A HVNCAROTEX a sajtó képviselői részére bemutat­ta azt a 70 modellből álló divatkollekciót, amelyeket hamarosan a Kanári-szige­teken, Kuwaitban és Irak­ban láthatnak az érdeklődök. A' magyar divatbemutató Las-Palmasban január 29-e és február 5-e között, Ku­waitban március 4. és 8. kö­zött, Bagdadban március 13- án és 14-én lesz látható. , Magyaros motívumokkal díszített estélyi ruha. (Jobbra) Magyaros motívumokkal díszített esti alkalmi öltözé­kek. (Fent). (MTI foto: Bura István felvétele.) 18. Szilveszter, a lírai elbe­szélő költemény hőse, sok vonásával idézi a költő élet- és jellemrajzát, de nem azo­nos Petőfivel: a forradal­már új típusát testesítette meg, elsőként a világiroda­lomban! Schiller, Balzac,. Stendhal, Puskin, Heine, By­ron és több kiváló író alko­tásaiban találkozhatunk lá­zadókkal, (szabadsághősökkel is, de Szilveszter eredendő­en különbözik tőlük — ő a hivatásos forradalmár, aki­nek egész életét egy gyűlölt világrend elleni küzdelem tölti ki, nem ilyen-olyan kül­ső körülmények teszik a szabadság harcosává, alkatú­nál és állhatatos tanulásban kimunkált meggyőződésénél fogva az emberiség új rend­jéért áldozza fel magát. A magyar szabadságharc­nak ,sok vezetője és katoná­ja méltó arra, hogy népünk kegyelettel őrizze erolókét, de egy vonatkozásban Petőfi mindük közül kiválik: a nemzeti küzdelmet világtör­ténelmi távlatban tudta néz­ni, mint az egész emberise® önfelszabadító harcának ré­szét. Amint a költő mindig is előre látta, az olasz hazafi­ak ellen diadalmaskodó bé­csi udvar Magyarországgal szemben is elszánta magát a nyílt fellépésre: fő zsoldo­sa, Jellasics horvát bán szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy leverje a ma­gyar forradalmat A kishitűek, a mérsékel­tek és mérséklők ijedten hő­költek vissza az események vészes fordulatát látva, de a bátrak, a nemzeti ügy áldo­zatra kész harcosai most mutatták meg, mire képesek a forradalom önvédelméért. Kossuth körül kialakult egy új vezetőgárda, amely véget vetett a hónapok óta tartó huzavonának és harcba vit­te a nemzetet. Személyes sérelmeit félre­téve, Petőfi is természetesen az elsők között teljesítette kötelességét. 1848. szeptem­ber 24-én, azon a napon, amelyen Kossuth elindult legendás alföldi toborzó út­jára, Petőfi is hadi kikülde­tésbe ment, a Székelyföldre. Még mielőtt elhagyta vol­na Pestet, az Egyenlőség! Társulat nevű forradalmi egyesület megbízásából ki­áltvánnyal fordult „Magyar- ország lakosaihoz”: „... Bánat és harc szól belőlünk; olyanok a mi szavaink, mint amikor ászéi bele süvít a félrevert ha­rang zúgásába. Tűz van, tűz vám... nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk az egész nemzetet.” Amíg Petőfi az ország ke-, leti felén fáradozott a nép-» felkelés megszervezésével, Nyugaton, közelebbről Pá- kozd mellett a felkelt nép 1848 szeptemberében szét-: szórta Jellasics seregét. A költőhöz még nem érkezett el a győzelem híre, sőt Er­délyben a román lázadás fenyegetőbbé tette a helyze­tet. mint volt. Most Petőfi versben is megismételte azt, amit idézett kiáltványában írt: a nemzetnek az Élet vagy halál között kell vá­lasztania! „Áll a viharban maga a magyar*’ Az Elet vagy halál! kezdő sorainak hatalmas látomá­sában Petőfi a harcoló ma­gyarság feledhetetlen jelké­pét teremtette meg: A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, _______ <agu oad mmlaái S zétszórt hajával, véres homlokává| Áll a viharban maga a magyar, A harci biztatást a pá- kozdí győzelem sem tette fö­löslegessé, tfokftattim ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom