Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

Berlin és Washington UGYANEZEN A NAPON, pénteken, január ötö­dikén,. amikor a hírügynökségek jelentették, hogy Belgium után egy újabb NATO állam, Hollandia is bejelentette diplomáciai kapcsolatok létesítését, nagy­követi szinten, a Német Demokratikus Köztársaság­gal —, ugyanaznap még egy érdekes jelentés érke­zett ebben a témakörben. Dr. Horst Grunert, az NDK nemrég New York­ba érkezett állandó ENSZ-megfigyelője látogatást tett George Bush-nál, az Egyesült Államok ENSZ- nagyköveténél. Már az is érdekes, hogy Bush örömmel üdvözölte az NDK állandó megfigyelőjének jelenlétét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Még inkább figyelemre méltó, hogy Washington — ENSZ-képviselőjén keresztül — arról tájékoztatta a Német Demokratikus Köztársaságot: hajlandó tár­gyalásokat kezdeni a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. AZT A HOSSZÚ hidegháborús korszakot, amely­ben nemcsak nem vették fel a nyugati államok a dip­lomáciai kapcsolatokat Berlinnel, de erőnek erejével meg is akadályoztak más országokat abban, hogy a Számukra „nem létező” NDK-t elismerjék, a történe­lem adenaueri korszaknak nevezte eL A vezető szerep ugyanis ebben az NDK elleni hadjáratban a másik Németország, Bonn politikai vezetőinek jutott Még a doktrínát is, amely ezt az egész, az NDK elszigete­lésére irányuló diplomáciai játékot megfogalmazta, nyu ‘’német politikusról, Hallsteinről nevezték eL ' hogy Adenauer, Hallstein s a többi retrográd nyuj^ elemet politikus nem cselekedhetett volna így, ha nem áll mögöttük teljes hatalmával és tekintélyé­vel Washington. E MÚLTRA VISSZATEKINTVE különösen je­lentős, hogy immár az Egyesült Államok is a diplo­máciai kapcsolatok felvételéről kíván tárgyalni Ber­linnel. Az általános európai enyhülési folyamat fon­tos mozzanata ez. Azé a folyamaté, amelynek alapjait a Szovjetunió s a többi szocialista ország következetes ékepolitikája teremtette meg. Péntek esti külpolitikai kommentárunk 60, EztHetesnapfán Egy nap a|att |0G0 tonna bomba Francois Mitterrand, a szocialista párt első titkára csütörtök esti televíziós nyi­latkozatában figyelmeztette a nagy'trösztök vezetőit:, sú­lyos felelősséget vállalnak, ha tőkesíbolással és más ma­nőverekkel szándékosan meggyengítik a választások előtt a frank helyzetét, csak azért, hogy a közvélemény­ben zavar és aggodalom tá­madjon. A jelek arra mutat­nak, hogy maguk a kor­mánypártok szervezik azt a frankellenes kampányt, hogy elriasszák a választókat a baloldal pártjaira való sza­vazástól — hangoztatta Mit­terrand, majd arra figyel­meztetett: a frankellenes manipulációk a büntető tör­vénykönyvbe ütköznek, s egy balodali kormány — amely mozgósítaná az egész lakosságot a frank védelmé­re — nem riadna vissza at­tól, hogy a törvény teljes szigorával lesújtson a frank ellen irányuló bűnös üzel- mekre. Az új esztendőben közölt első közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a megkérde­zettek 4S százaléka a balol­dali pártokra készül szavazni, 40 százalék a kormánykoa­líció pártjaira, 15 százalék pedig a „reformerekként” fellépő ellenzéki centristák ra. A Nouveau Journal, a be­folyásos gazdasági körök lapja, „megnyugtatónak” tartja ezt az eredményt, s rámutat arra, nagyon való­színűtlen, hogy a baloldal kormányra juthasson, mert a francia választási rendszer ..hatékony, gátakat” emel ez ellen. A kéoviselői mandátu­mok ugyanis nem az orszá­gosan . leadott szavazatok arányában oszlanak meg az egyes pártok között, a vá­lasztókerületek megosztása pedig nagvon hátrányos a baloldal számára. 1967-ben például a' baloldal pártjai megszerezték a szavazatok 43.71 százalékát, a kormány­pártokra pedig csak 37,75 százalék esett Ez az arány nem sokkal el a mostani közvélem a->-k” látási ered. ménvektől — hangsúlyozza a lap — a választások második fordulnia után azonban a baloldali pártok a képviselői mandátumok közül csak 199- et kaptak, míg a kormány­pártok — jóval kevesebb sza­vazattal — 244-et szereztek meg. A lap továbbá rámu­tat, hogy végső esetben a kormánytöbbség „átcsoporto­sításával” is meg lehetne akadályozni a baloldal kor­mányra jutását, vagyis úgy, hogy az ellenzéki platform­mal fellépő „reformereket” is bevonják majd a kormányba. Len n-rendde! tüntették ki Gíereket A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége pén­teken Lenin-renddel tüntet­te ki 60. születésnapja alkal­mából Edward Gíereket, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, annak a ki­emelkedő szerepnek az elis­meréséért, amelyet betölt a Szovjetunió és Lengyelország népei testvéri barátságának és együttműködésének fej­lesztésében, a béke és a szo­cializmus ügyének erősítésé­ben. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa táviratban üdvözölte Edward Giereket születés­napja alkalmából. „A népi Lengyelország ve­zető párttisztségekben vég­zett, sok esztendős, önfelál­dozó munkája, a dolgozókkal fenntartott állandó kapcsola­ta megszerezte önnek a megérdemelt tekintélyt és az országos elismerést. Pártunk, a szovjet emberek jól isme­rik önt, mint az SZKP és a Szovjetunió őszinte barát­ját, a meggyőződéses marxis­ta—leninistát, aki tevéke­nyen küzd a szocialista or­szágok összefogásáért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysé­géért'’ — hangzik a távirat, amelyet Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij és Alek- szej Koszigin írt alá. Edward Giereket, » Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 60. születésnapja al­kalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának elad titkára táviratban kö­szöntötte. | Vietnam felborítja Nixon diplomáciai ütemtervét WASHINGTON: A párizsi tárgyalások fel­újítása küszöbén az ameri­kai főváros minden figyelme arra a kérdésre összpontosul, vajon átviszi-e Nixon elnök a vietnami háborút kor­mányzásának második 4 évé­re, avagy, leírja veszteségeit, és megelégszik az USA „tisztességes távozását” lehe­tővé tevő 9 pontos megálla­podással. Mértékadó megfi­gyelők rámutatnak, hogy a bombázóhadjárat nem javí­totta az amerikai tárgyalási pozíciókat és erkölcsileg sú­lyosan kompromittálta, kato­nailag és diplomáciallag le­járatta a Nixon-adminiszt- rációt. Amerikai kormánytisztvi­selők magánbeszélgetések­ben nem titkolják azt az ag­godalmukat, hogy a vietna­mi tárgyalások megfeneklé- se és a háború folytatódása felboríthatja a Nixon-kor- mány egész diplomáciai ütemtervét olyan „létfontos­ságú” amerikai érdekeket érintő területeken, mint a szovjet—amerikai, illetve a kínai—amerikai kapcsolatok, az európai enyhülés folya­mata, és a közel-keleti konf­liktus problémaköre. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök szócsöve, pén­teki Vezércikkében azt taná­csolja Nixon elnöknek, hogy „minimális amerikai cél­ként” elégedjék meg olyan vietnami rendezéssel, amely „biztosítja a háborúból való - amerikai kibontakozás tisz­tes módját.” Vagyis, ne tö­rődjék a dél-vietnami status quo minden áron való fenn­tartására, hanem tartsa ma­gát ahhoz a számtalanszor megismételt nyilatkozatához, hogy az USA. csupán „esélyt” kíván adni a Thieu-rezsim- nek a fennmaradásra. SAIGON: Amerikai harcászati és ha­dászati repülőgépek egy nap alatt több mint 1000 tonna bombát szórtak le Észak- Vietnam déli részére — kö­zölte péntek déli tájékozta­tójában a saigoni amerikai hadvezetés szóvivője. Mint mondotta, csütörtök reggeltől péntek reggelig B— 52-es óriás bombázók 15 kö­telékben, vadászbombázók pedig 116 bevetésben tá­madták a 20. szélességi kör­től délre fekvő észak-viet­nami területet. Bombázásaik fő célpontja a Dong Hói ki­kötővárostól 80 kilométerrel északnyugatra, valamint a Bal Thuong városától 8 ki­lométerrel keletre fekvő tér­ség volt. Váratlan UttA-beJelenté* Váratlan helyről adták a protestáns gengszterbandák értésére, hogy nem tűrik to­vább egyéni terrorjukat: Tommy Herron, a legszélső­ségesebb unianista szerveze­teik egyikének, az ulsteri vé­delmi szövetségnek (UDA) második számú embere pén­teken a BBC rádiónak adott nyilatkozatban kijelentette: a protestáns különítménye- iséknék abba kell hagyniok az öldöklést, máskülönben számolhatnak azzal, hogy őket fogják likvidálni. Az egyéni terror halálos áldozatainak a hatóságok ál­tal közölt hivatalos száma péntekre virradóra, amikor Londonderry járásban is­meretlen tettesek megölitek egy 50 éves protestáns mi- licistát, 182-re emelkedett. A vérbosszúhadjárat azon­ban változatlanul főleg a katolikus demokraták, mun­kások ellen irányul. Az UDA váratlan állás- foglalását kommentálva Ger­ry Fitt, az északír szociá­lis demokrata és munkás­párt vezére kijelentette: az UDA helyesen döntött, de sajnálatos, hogy nem előbb lépett fel, amikor' iftég mind a 122 áldozat életben volt. PÄKIZS: Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó vasárnap este érkezik Pá­rizsba — közölték pénteken a francia fővárosban. Tárgyalópartnerének, Le Dúc Thonak megérkezését, szombatra jelezték. A két po­litikus bizalmas megbeszélé­seinek újabb fordulója hét­főn kezdődik Párizsban. A szakértői szintű vietna­mi—amerikai bizalmas meg­beszélések felújítása, kedd óta, negyedik alkalommal ül­tek össze pénteken délelőtt a két ország megbízottá). A szakértők tanácskozásai­nak érdemi részéről hivata­losan eddig semmit sem kö­zöltek. A nyugati hírügynök­ségek azonban úgy tudják, hogy a két fél megbízottai formába öntik, pontosabban megszerkesztik az azokkal a kérdésekkel kapcsolatos jegyzőkönyveket, amelyek, nem vetnek fel elvi problé­mákat. UTRECHT: Bemard Alfrink bíboros, Hollandia erseke pénteken teljes támogatásáról biztosí­totta a vietnami háború el­len, Utrechtben, szombatra tervezett megmozdulást. A bíboros érsek, aki a Pax Christi, a nemzetközi katoli­kus békemozgalom elnöke, a manifesztáció, fő szervezőjé­hez, a „Békét Vietnamnak” • elnevezésű bizottsághoz inté­zett üzenetében kijelentette, hogy teljes egészében helyes­li a tüntetők jelszavait: „Vi­etnamot a vietnamiaknak”, „Szüntessék meg a bombá­zásokat Vietnam egész terü­letén”, „Nixon, írja alá az azonnali békét”. A szervezők mintegy 40 000 felvonulóra számítanak a mai megmoz­duláson. & ' fríir»Mr !•***'’ Az egyiptomi diáktüntetések háttere Ifna, január ö„ szuinöal ZAVARGÁSOK, tűnte te­, sek Kairó és Alexandria egyetemein. Félszáznyi diák letartóztatása: olaj a tűzre. A lázongás átterjed a többi főiskolára is: rohamrend­őrök szórják szét a felvonu­lókat. Sok diák ülősztrájkot tart az egyetemeken. Végül a kormány, a kedé­lyek lecsillapítására a hagyo­mányos módszert alkalmaz­za: elrendeli az öt egyetem — a kairói, a neliopoliszi, az alexandriai, az asszuiuti és az ezeréves A1 Azhat, vala­mint a kéttucatnyi főiskola bezárását. Vajon mi rejlik a diákok megmozdulása mögött? Mi­ért ismétlődtek meg a vil­longások, kereken egy évvel a tavalyiak után? A múlt év januárjában a diákok csalódottságukban, elkesere­dettségükben, türelmetlen­ségükben, tüntettek: elmúlt az 1971-es év. amelyet Szá­dat elnök sok beszédében „döntőnek” nyilvánított, anélkül, hogy megoldódott ivolna a közel-keleti válság, anélkül, hogy sikerült volna eltávolítani az egyiptomi te­rületeket megszálló izraeli csapatokat. A diákok katonai akciókat sürgettek, pipogya- sággal vádolták a kormányt A tavalyi zavargások azza1 végződtek, hogy Szadat meg­bocsátott a letartóztatott diá­koknak: mindenkit szabadon engedtek és megígérték, hoev az országot felkészítik a fel szabadító küzdelemre. ELTELT az 1973-es esx­endő is, és lényegében sem- nl sem vé'*T»ott a Közel- ' -létén i ’’ság most is megoldatlan. Megmaradtak azok az okok, amelyek mi­att a diákság — és nemcsak a diákság — megalázottnak érzi magát, türelmetlen, nyugtalan. Az egész közvéle­ményt nemzeti érzéseiben mélyen sérti az, hogy több, mint öt éve izraeliek állnak az Szuezi-csatoma partján, kétórányira Kairótól, hogy megszánva tartják a Sínai- félszigetet. Izrael az ENSZ, a Biztonsági Tanács minden határozata ellenére nem haj­landó kivonulni a megszállt arab területekről, azok egy részének bekebelezését akar­ja. Létrejött a „sem béke, sem háború” állapota, mely­ben Egyiptom nem képes katonai erővel felszabadíta­ni megszállt területeit, de nem tudja megvalósítani a békés fejlődés programját sem, mert a hadihelyzet fenntartása felemészti ere­jének javarészét. A katonai megoldásra Kairó nincs fel­készülve — a politikai meg­oldás pedig halasztódik és ugyanakkor nem elég inten­zívek azok az intézkedések. amelyek az ország moderni­zálását, belső helyzetének megszilárdításé', erejének fo- ko ását célozzák. Ezért a tü­relmetlenség, nyugtalanság A diákok bizonyos mérték­ben az általános érzelmeké* tükrözik tehát. DE A HAZAI HIBÁK mi atti elégedetlenség is fűti a amúgyis forrófejű fiataloka \ tüntetők jelszavai no­csak katonai atcciot követei­tek a Sínai-félszigeten, ha­nem erélyes Intézkedéseket is a lakásuzsora, a drágulás, az ellátási nehézségek fel­számolására — az egész orr «ágban, ^ ..........- . .. A gazdasági és társadalmi problémák megoldása éppoly sürgető feladat, mint a há­borús konfliktus rendezése. Az ország demográfiai rob­banások sorozatával fejlő­dik, de nincs elég munkaal­kalom, a diplomások nehezen tudnak elhelyezkedni, a meg­élhetési költségek emelked­nek. 1972-ben egymillió új­szülött növelte azok gondját, akik a nyomort és az elma­radottságot akarják leküzde­ni A diákság száma is gyorsan nő: 1952-ben, a for­radalom évében 30 eaer, most pedig 143 ezer diák iratkozott be az egyetemek­re. A parlamentben közölt adatok szerint fokozódik az infláció: tavaly az év első tíz hónapjában a hús 26, a zöldség és gyümölcs 40 szá­zalékkal drágult, a megélhe­tési költségek általános mu­tatója mintegy 12 százalék­kal emelkedett. A GAZDASÁGI PROBLÉ­MÁK tehát tovább élezik a belső feszültséget Egyiptom­ban, fokozzák az 1967-es há­ború következményeinek sú­lyosságát. Az elégedetlensé­get igyekszik megnyergelni a reakció. Mindez fenyegeti a Szadat elnök hirdette nem­zeti egységpolitikát, amelyet legutóbb a kopt—iszlám val­lási ellentétek is kikezdték. A felső front minden repe­dését viszont örömmel fogad- ia Izrael, amely amúgy is az arabok megosztottságából meríti fő erejét. Hiszen az egyiptomi pozíciók gyengü­lése minői» u hátráltatta az egész közel-keleti válság bé kés rendezéséi „ Budnyáuszky István 'éplővírónkon érkezett A Hatok utolsó ülése Brüsszelben, a Közős Piac szék* házában, pénteken. Ma már a kilenctagúra kibővített Euró^ pai Gazdasági Közösség képviselői ülnek ugyanitt össze. Nemrég súlyos autóbaleset érte dr. Christian Barnard -sebészt és feleségét. (Máig tisztázatlan; nem gyilkossá- ;i kísérlet történt-e? Miután Barnard nyíltan ellenzékbe tépett kormánya apartheidista politikájával szemben.) Barnard és felesége most elhagyták a kórházat, ahol mosta­náig ápolták őket. (Népújság teleíotu —AP—MTI—KSf Francia választási kampány

Next

/
Oldalképek
Tartalom