Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
Nyíló %/ virágok — télen A debreceni kertészet üvegházaiban tél derekán is virít a szegfű, ciklámen és jácint. Sok ezer cserepes és vágott virág kerül a debreceni virágboltokba a tél folyamán. Például évente 20 ezer cserép cikláment küldenek a virágboltokba. (MTl-foto — Balogh P. LászlóJ Ezt nem lehet abbahagyni... AZT HISZEM, a világon a legirigylendőbb ember az, akinek a munkája egyben a hobbyja is. Ha ugyan lehet úgy nevezni azt a több mint lelkesedést a szép iránt, ami Bárdos Józsefnében, a népművészet mesterében ég esztendők óta, kiolthaitatlanul. Amikor ezt a véleményeméi is mondom neki, kicsit szomorkásam ingatja a fejét. — Ne hidd. Nehéz ez. Belei« rád az ember, aztán újra kezdi. Újra kell kezdenie, mert ezt nem lehet abbahagyni. A recski alkotóházban — így hívják azt a félig munkahelynek, félig népi múzeumnak beerendezett kis házat, amit a Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet hozott létre a recski b ímzőrészlegnél — tölti napjait Bárdosné. Persze ezeknek a napoknak vannak nagyon prózai részei is. Előrajzolni a megrendelt mintákat, félóránként fogadni az idős asszonyokat, eligazítani, számon tartani a bedolgozókat. De ez a köny- nyebb. A nehezebb nem ilyen kézzelfogható. Mintákat nézegetünk. — Nézd csak — bont ki előttem egy mintát —, tudod milyen ez a két kék szín, a tetejében azzal a leheletnyi rózsaszínnel ? Mint a naplemente a hegyek között. — 'Mindig ilyen költőien látod a kézimunkát? MEGÜTKÖZÉS van a tekintetében: Ha nem lehetne így megfogalmazni, nem is lehetne megcsinálni. Hm, az ember nem is gondolja, hogy a népművészet ennyire határos azzal, amit költészetnek hívunk. — Nézd a kalocsait — sorolja —, a tavaszi virágoskertet láttatja az emberrel. Ez meg olyan — mutat egy fekete kötényen ékeskedő hímzést —, mint a forró nyár... Nehéz a régit újra éleszteni, újra teremteni úgy, hogy megtartsa eredetiségét is és gyönyörköd tesse a modem embert is? — Nehéz — vallja be őszintén. — Meg nekem más problémám is van a tervezéssel. Népművész vagyok és ez kötelez. Nem lehet bármit kiadni a kezemből. Űjnak és mégis eredetien réginek kell lennie minden darabnak. De mindig újat és újat adni nem könnyű. Az egyik nylontasakból asztalkendőt hámoz ki. A fehér napanyag pihekönnyű kelméjén újraálmodott valamit a régi hímzésből. Fehéren, barnán húzódik a csipkeszerü esik. lágy vonala. — A Kisjankó Bori-pályázat harmadik díját nyertem véle — mondja. — Persze, nem ezzel. Ezt megcsináltattam magamnak, hadd maradjon meg emlőkbe. Több aztán nem is készül belőle. A PALYAMINTAK egyedi darabok. — Látod — folytatja a korábban megszakadó gondolatsort — a Népművészeti Intézetben már megértettek valamit abból, hogy idő kell ahhoz, hogy valami újat adhasson az ember. S míg meghányjuk-vetjük a népművész gondjait — mert a dicsőség mellett akad az is, nem olyan rózsás az élet, ahogy kívülről képzelné az ember — pihenésképpen bekukkantunk az apró, múzeumi szobába. A magasra felvetett ágyon ropogós fehérre vasalt ágynemű. Az egyik fainál felállítva a szövőszék, rajta megkezdett munka, mintha csak az imént állt volna fel mellőle a ház asszonya. A falakon régi életüket álmodják tovább a tányér öli, a faragott kanalak. A kék-piros rózsás lóca álmosan nyújtózik a fal mellett. Úgy gondolom, amikor egy kicsit elfárad Bárdosné, idejön felüdíteni a lelkét, s a palóc ősök nem hagyják cserben. Új gondolatokat sugall a régi láda, a ropogósra keményített lepedőszél mintája. ÉS KEZDŐDIK elölről a munka, amit nem lehet abbahagyni. Azt hiszem, akkor sem lehet, amikor már a nyugdíjas esztendők következnek. Meri, a szépnek folytatódnia kell. ... Deák Rózsi Ha a sport egy szűk réteg privilégiuma lesz, ha a sportban kialakul egy sportarisztokrata réteg, — akkor a sport először cirkusszá válik, majd ezíel párhuzamosan megindul az elembertelene- dés útján, ahol egy kései — falusi, avitt közvélemény szerint a reggeli torna nevetséges, a futás komikus és mindkettő együttesen mélységesen elítélendő, ha harmincon túl és kedvtelésből űzi az ember; de ahol virtusnak számít tíz féldecit meginni és a szocializmus sikerének tekinteni tíz tölteléket bekebelezni a káposztából vacsorára... ott nagyon is kellő időben, pontosabban nagyon is az idő kellős közepén szólt ez ügyben a televízió. A Hét műsora „rafinált” szerkesztése korunk betegségéről, a szívinfarktusról szólva, a következő mondatot már a sportról, a tömeg- és amatőrsportról, az akadályokról és lehetőségekről mondotta. Nagyon bölcsen tettel a meglehetősen szerény ösz- szeállításnak, amely a címében ígéretekkel maradt leginkább adós: Gábor Andor „arcaiból” néhány soványka vonásra telt csak. Hegedűs Géza bevezetőjében azt mondta, hogy Gábor Andor írói helyének és rangjának megfelelő és immáron elodázhatatlan kijelölésével adós maradt mind ez ideig irodalomtudományunk. E megállapítás Gábor Andor halála 20. évfordulóján, a televízióban sugárzott, meglehetősen hevenyén és színtelenül összeválogatott emlékműsor keretében hangzott eL Ez az emlékműsor is igazolta, hogy valóban van mit törlesztenie az irodalomtudományig és az irodalom művelőinek is az író-költő-szerkesztő és politikus életművét illetően. Az emlékműsor arra is felhívta a figyelmet, — hogy a televíziónak is van némi adóssága ebben az ügyben. A Gábor Miklós által tolmácsolt részlet a Bécsi levelekből azonban még igy is emléNekem nem tetszenek Méz- ga Aladár különös kalandjai. A legutóbbi, a Masinia végképpen nem. Ügy érzem, ez az a második „könyv”, amit az első sikerén felbuzdulva a szerzők sajnos majdnem mindig megírnak, de ritkán sikerül egy remekműnél újabb és jobb remekművet írni. Szó sincs róla, hogy a Mézga család remekmű lett volna, egyszerűen csak jó volt. Mai volt. Fantasztikumában tökéletesen mai. Még a nagysza- kállú „Öcsi” is valamiféle fanyar fintorral holmi amerikai nagybácsi volt és segítsége mindig nagyon is racionális, a mindennapi gondok és dolgok ügyében bizonyult hathatósnak. A család sikere egyértelmű volt. S ezen felbuzdulva folytatódtak, de immáron nem a család, hanem csak Aladár és Blöki kalandjai, — megfejthetetlen módon. Mind ez ideig. Megfejthetetlen — legalábbis számomra —, hogy a félórás rajzfilm vállalja-e önmagát, — a derűs szórakoztatást gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt Vagy valamiféle bölcseleti intelmekkel terhes tudományos-fantasztikus Gulliverré változtatja főszereplőjét, aki nem a Nyihahák földjéről mondja el a véleményét a máról, hanem Masina bolygójáról véleményezi a jövő veszedelmét, egy elgépiesített társadalom tragédiáját előrevetítve. • Igaz, még csak a harmadik „kalandja” ez Aladárnak, ám mégis izgat, hogy milyen mélyre hatol, űrhajójával ez a gyerek és vele a kutya, ó nem a tejútrendszer meseErről, arról röviden bolygóinak világába, hanem a filozófia, az etika bonyolult kérdéseibe. Ami egyáltalán nem lenne baj. De akkor Aladárka ne jusson el a marcipán — a mesevilág bolygójára. Vagy felnőtt ez a gyerek, vagy gyerek ez a felnőtt! Immáron egyre idegesebben nézem a televízió vasárnap esténkint sugárzott filmjei alatt az évszámot: mikori? Az ötvenes évek nyugati filmjeinek dömping- je árasztja el a képernyőt immáron most már hétről hétre. Nagy baj, ha egy film rossz, bár ezt is meg lehet bocsátani, — ha akar legalább valamit mondani. Utó- végre dadogó, hebegő ember is kinyöghet igazságot. Csak türelem kell kivárni szavait. Ilyen alapon — nem is hebegő „dadogó” szavaiért, hanem pompás zenéjéért! — valamiféle megértéssel és he- lyenkint elismerően csettint- ve néztem végig a Benny Goodman életéről szóló filmet. A történet így megfilmesítve olyan bárgyú, ahogyan 'azt csak Hollywoodtól elvárható, s a zene olyan kitűnő, ahogyan azt maga Benny Goodman is elvárta. De például az a Vittorio de Sica- film, amely — hogy csak egyet említsek — a megelőző vasárnap pergett le a gyanútlan néző előtt, még a zenét sem hozhatta fel mentségéül. Még a színészi játékot sem! Mert a kitűnő Sica olyan rossz volt ebben a regi filmben, amilyen rossz maga a film „alapötlete” volt. Aggódó idegességgel várom a következő filmeket, s az évszámokat. Mikor esik majd egybe évszám is, művészet is. Mert sok ilyen film is van és volt Gyurkó Géza Hősök regénye (4) a tanácsoknál összpontosul a szakközépiskolák fenntartása Egységes iskolairányítás Mint ismeretes, a Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta a művelődésügyi miniszter előterjesztését az alsó- és középfokú oktatási intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. A döntés az oktatási intézmények irányításában az egység megteremtését célozza. Az alsófokú oktatási és nevelési intézmények, továbbá a gimnáziumok hosszú ideje kialakult irányítási rendszere megfelelőnek bizonyult. A főhatósági irányítást ezekben az intézményekben a művelődésügyi miniszter gyakorolja. Hasonlóképpen egységes az intézmények tanácsi irányításának rendszere is. A szakközépiskolák irányítása eddig sem főhatósági, sem tanácsi szinten nem volt egységes. A szakminisztériumok iskoláik irányítását közvetlenül maguk végzik, így a szakközépiskolák irányítása jelenleg 13 iskola- fenntartó főhatóság és a tanácsok között oszlik meg. Qjtmwg 1073. január 83., kecW A szakközépiskolák irányításának megjavítása szükségessé teszi a szétíorgácsolt- ság megszüntetését. Az egységes irányítás megvalósításának alapfeltétele, hogy valamennyi szakközépiskola fenntartása a megyei tanácsoknál összpontosuljon. Ezt < a célt szolgálja az az intézkedés, amely a szakközépiskolák és a középiskolai kollégiumok létesítését és fenntartását a tanácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. A jövőben a művelődés- ügyi miniszter látja el valamennyi szakközépiskolát j illetően az intézmény igaz-j gatásának, nevelőmunkájá-: nak, valamint a közismereti és a szakmai előkészítő tantárgyak oktatásának irányítását és felügyeletét. Ugyanakkor a szakmai képzés irányításában és felügyeletében a munkaügyi miniszter mint a szakmunkásképzés j szakmai, ágazati minisztere: —, továbbá a szakközépiskolai képzésben érdekelt miniszterek részt vesznek. A tanácsi irányítás amelyet a megyei tanácsok látnak el —, annyiban vál- ■ tozik, hogy egyrészt kiterjed a szakminisztériumok által átvett szakközépiskolákra is, másrészt bővül a szakmai képzés felügyeletével. Az idézet Gustav Husák „Tanúságtétel” című könyvéből önmagáért beszél: „Éppen az üzemi bizottságok konferenciáján voltunk Zólyom-brézón (október 15-én), apaikor híre érkezett, hogy Horthy a budapesti rádióban bejelentette a magyar kapitulációt. Ujjon- gás és optimizmus támadt az érdekeltek soraiban. A felkelés meg van mentve! A szovjet hadsereg, melynek a magyarok megadták magukat, könnyen megteszi azt a hátralevő körülbelül 150 kilométert, amely még elválasztott tőle bennünket, s szétveri a náciknak a felkelés területét szorító gyűrűjét. Nem voltak ezek hiú remények: mindeddig nyugalom uralkodott a felkelés területének déli szakaszán a magyar—szlovák határ mentén, s a magyarok még a kishatárforgalmat is engedélyezték a felkelés területére. A magyar tábornokoka Tri Dubiról szálltak fel, hogy a Szovjetunióval a fegyverszünetről tárgyaljanak. A kapitulációnak be kellett tetőznie ezeket a reményeket.” Voljanszkij százados kitörölte szeméből az álom utolsó foszlányait. Ma nyugodt éjszakája volt. Csendes a Sitro környéke, Krupina felől is elhallgattak az ágyúk és a felderítők azt jelentették, hogy Léva és a Garam közötti síkságon védelmi állást vettek fel a német páncélosok. — Ügy látszik, kifáradtak — mondta Szavickijnak, a törzs főnökének — legalább néhány napig nyugtunk Lesz tőlük, és addig a gyerekek, is pihenhetnek. Csak „gyerekeknek” emlegette partizánjait, akik között sok volt a három-négy gyermekes tót atyafi, de legalább annyi a 15—16 éves ukrán legényke, aki vele együtt érkezett szlovák földre. A rádiós kért engedélyt, hogy belépjen a bunkerbe, aztán jelentett: — Parancsnok elvtársi! Moszkvából kérik! Voljanszkij felugrott. Mindig íorroságot érzett a szíve tájékán ha Moszkva hívta. Ismét néhány perc kapcsolat a hazájával, a fővárossal, azokkal, akik ide az ellenség hátába küldték. Az éter másik „végén” Molotov külügyi népbiztos beszélt: — Igen fontos feladattal bízzuk meg. Utasításunk, hogy maradéktalanul és a lehető leggyorsabban teljesítse. Jelentkezik önnél egy magyar katonatiszt, Horthy Miklós megbízásából. A kívánságunk, hogy legyen segítségére a katonatisztnek és működjön együtt vele a politikailag rendkívül fontos feladat megoldásában. Itt egy kis szünet következett. Majd a külügyi népbiztos így fejezte be utasítását: — Nagyon bízunk önben és dandárjának minden egyes tagjában, Voljanszkij elvtárs. — A parancsot megértettem és teljesítem. — Kérdése van? — Csak egy. Molotov elvtárs: egyedül hajtom végre a feladatot, vagy kapok segítséget a Szlovák Nemzeti Felkeléstől — Látja, erről majdnem megfeledkeztem. A Szlovák Nemzeti Felkelés egy csoportot biztosít magának. A parancsnoka Pável Barbor- ják százados. Nagy segítségére lesz, mert ismeri a terepet, és jól beszél magyarul, szlovákul, oroszul. Hát akkor sok sikert, Voljanszkij elvtárs! — Szovjet hazámat Mozgalom' Nem sok ideje maradt a merengésre a hallottak felett, mert az ügyeletes tiszt jelentette, hogy a frontvonalon fehér zászlóval a kezében egy őrnagyot fogtak eL Azt mondja magáról, hogy egyenesen a magyar vezérkaréi jött, különleges megbízatással, és a parancsnokkal szeretne beszélni. — Hozzák elém a foglyot. — Értettem! — és néhány perc múlva Voljanszkij százados szemben ült a magyar vezérkari tiszttelt 1 — Értesültem jöveteléről — mondta — most azt szeretném tudni, hogy miben lehetek tulajdonképpen «segítségére. Amit ezután hallott a partizán százados, az sorsdöntő volt a következő hetekre. Informálták, hogy magas rangú magyar kormányküldöttséget kell eljuttatnia Moszkvába. Partizánjaival együtt az a feladata, hogy biztosítsa útjukat a fronton keresztül. A Losonc térségének állomásozó magyar egységek parancsnokát már beavatták a tervbe. Különben is az itt állomásozó magyar hadsereg parancsnokló tábornoka Dalnoki Miklós Béla, aki maga is tagja lesz a fegyverszünet megkötésere induló magyar kormányküldöttségnek — Nagyon egyszerű igy az egész — mondotta Voljanszkij százados, miközben fel- emelkedett a térképasztaltól, ahol a magyar vezérkari tiszt megjelölte a fronton való átkelés pontos útvonalát — ön szerint ez egyszerű? — Természetesen. Ha a magyar egységek ezen a szakaszon megnyitják a frontot, a többi már csak a jól szervezett biztosítás dolga. — Éppen ez az, amiben az ön segítségét várjuk — mondta a magyar vezérkari tiszt —, mert a németek bizalmatlanok a magyar egységekkel szemben, minden mozdulatunkat ellenőrzik. Az SS olt ül a törzsekben, lehallgatják rádióüzenetcinket, a szó szoros értelmében elfogják felderítőinket. Az is várható, hogy ezekben a napokban aktívabb harci cselekményekre kerül sor éppen ebben a térségben. Ha nem tudná, akkor megmondhatom, hogy az egyik legjobban felszerelt páncélos hadosztály már mozgásban van a magyar—szlovák határ felé. Lehet, hogy érmék semmi jelentősége nincs » mi feladatunk szempontjából. de ki tudja. Voljanszkij hátratotta tányérsapkáját és a homloka i* nyugtatta tenyerét mintha ettől a mozdulattól várná azt a szikrát, mely megvilágítja a megoldást. Ügy látszik, mégsem lesz olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan azt az első pillanatban remélte. De hát megígérték neki a segítséget a Szlovák Nemzeti Felkeléstől, a partizánoktól. — Hol késik hát az a Pável Barborják, akit jeleztek? — mondta hangosan, és az ajtóból azonnal megkapta a választ: — Itt vagyok, százados elvtárs ... ÍFolytáljuk.) Gotyár Gyula:
