Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-20 / 16. szám
Ä zárszámadás tükrözz© a valóságos helyzetet Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Sssiímtfílnlti, PünAffl*«! A FIM Kőbányai Porcelángyárában az idén je- exporira lentös expmt.TMgrendeuéseknek tesznek eleget. A Szovjetunió, Olaszország, Ausztria részére több százezer rubel, illetve dollár értékben gyártanak nagy- és kisfeszültségű porcelánszigetelőket. (MTI-foto: Bara István) Korábban duzzaszthatják a Tiszát Szakszervezeti munka Kiskorén Munkatársunk felkereste Szabó Istvánt, a Termelőszö- 'wetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a most •orrakerülő zárszámadásokról beszélgessen vele. — Nem én vagyok az első — mondotta bevezetésül Sza- bó István —, aki erről a témáról a magyar sajtóban nyilatkozik. Úgy gondolom azonban, hogy a kérdést nem árt-több oldalról megvilágítani, Nagy ügyről van szó. A termelőszövetkezetek, halászati szövetkezetek, szakszövetkezetek és közös vállalkozások éves mérlege kereken egymillió magyar állampolgár ügye, szántóföldünk 86 százalékát érinti és — a háztáji gazdaságokkal együtt — mintegy százmilliárd forintnyi termelési érétkrői ad számot. Milyen átfogó értékelést adhat a TOT elnöke az elmúlt esztendőről, a zárszámadások várható eredményéről? — Nincs két egyforma esztendő és nem található két egyforma határ sem. Ennek következtében nincs két egyforma zárszámadás. Általában azonban elmondhatjuk, hogy amit az agrárpolitika előreláthatóan sugallt, amin a szövetkezeti gazdák erejüket megfeszítve munkálkodtak; azt lényegében sikerült is teljesíteni. A tavaszi szárazság, a nyári sok csapadék, az év végi állatmegbetegedések ellenére jó évet zárnak, sőt, helyenként kimagaslóan jó, rekord esztendőt — Az átlagot azonban sokoldalúan kell megvilágítani. A gazdaságok több mint kétharmadában egyértelműen örömteljes munka az összesítés. További két csoportban — a gyenge adottságú és a gyenge vezetésű szövetkezetekben — ezidén is csak kevés helyen tudnak megszabadulni az ismétlődő gondoktól. Végül a negydik csoportban nem gyenge és nem rosszul vezetett gazdaságok találhatók, hanem inkább olyanok, amelyek ismertek, jónevűek, hosszú időn át mondhatni reprezentálták a magyar mezőgazdaságot. A nagyiramú fejlődés, a jelentős beruházások, s az előre nem láthaAz eset hónapokkal ezelőtt történt, és munkajogi szempontból nem volt semmi szabálytalanság. Ami az ügyben mégis érdekes, az már jóval túl van a jogszabályok betűin, emberség dolga mind a két részről. Érdemes róla beszélni, mert tanulságos munkásoknak és vezetőknek egyaránt. Még a helyszín sem döntő, mert megtörténhet — megtörténik — minden vállalat munkaügyi osztályán. ★ A panaszkodó munkás: túl az ötvenen, szikár,. magas ember. Keze, megjelenése . azonnal árulkodik arról, hogy világéletében nehezen kereste meg a kenyerét, nem sokat > ácsorogha- tott az élet napos oldalán. Hónapokkal az eset után így beszél: — Ott hagytam akkor őket.- Nem mondhatja senki, hogy nem szeretek dolgozni. Nem vándoroltam ide-oda. Míg fiatalabb voltam, napszámosként kerestem a kenyeret. Tizenhét éve álltam be a vállalathoz, s azóta ott vagyok. Dolgoztam hóban, sárban, vízben, még beteg sem voltam. Már mint a nyárig. Akkor nagyon beteg lettem a lábamra Mondja nekem az orvos, bácsikám, könnyebb munka kellene. Kérje/ valahova máshová magát. Még papirt is adott. A papírt ^Masdlam a művezetőnek, az meg ellette. Vártam egy hónapig. Nem «Nyaltak semout. Tudja, bétó körülmények együttes hatása miatt kerültek átmeneti de súlyos gondok közé. — Erre való tekintettel nemcsak a hatóságok, de talán elsősorban a tagok a gondok okait nagyon megfontoltan elemezzék. A következmények alól a vezetést felmenteni persze nem lehet. De más a helyzet ott, ahol a hozzá nem értés, és más, ahol éppen a jóakarat és az ezt keresztező külső körülmények alakították ki a mai állapotokat. Milyen tanácsot ad Szabó István a politikus és gyakorló tsz-elnök: hogyan készítsék el a szövetkezetek a zárszámadást? — A zárszámadás tükrözze a valóságos helyzetet. Mindenkinek ez az érdeke, az államnak, az országnak és a helyi közösségnek is. Azt vegyék számba, ami van, ne többet és ne kevesebbet. A „kozmetikázás” talán ígérhet pillanatnyi előnyöket, de nem csupán a hatóságokat, hanem a tagságot is félrevezeti, végső hatása pedig biztos, hogy káros lesz mindenkire. — Ehhez még azt teszem hozzá: nem okos dolog a személyes jövedelem minden áron való növelésére törekedni. Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy aki túlzásba vitte az osztást, és — részben emiatt — gazlasága bajba került, azon nagyon nehéz volt utólag segíteni. Viszont a tartalékolt összeg a szövetkezet tulajdonában marad, azt nem veszi el senki. Mi parasztok tudjuk, hogy kicsit még most is „az idő a gazda”. Tavaly végeredményben minden egyenesbe fordult, de ki szavatolja, hogy ez az idén is így lesi? Sok téesz valósággal retteg a részesedés gyors emelkedése után fizetendő jövedelem növekmény adótól. A tartalékolással megelőzhető ez? Sajnos nem mindenütt. Ahol például nem nyolcvan, haném háromszáz mázsát termett a hagyományosan művelt cukorrépa, ott a részt a többlet után is ki kell adkés természetű ember • vagyok — az asszony is megmondhatja — nem szólókén semmiért. De akkor engem nagyon megharagítottak. Hát tizenhét év után nem érdemiem meg, hogy csináljanak valamit? Bementem az irodára, kikértem a könyvet. Mondtak ott már nekem sok mindent, de én nem vártam tovább. "Mondtam, adják ide a munkakönyvem, a többi az én dolgom. Megélek én. — A vezetőnek nem szólt? — Nem volt nekem addig sem dolgom vele. Eszembe sem jutott, fta meg az én vezetőm a művezető volt, neki adtam a papírt is. Hát az nem elég ? A vezető: — Nem tudok az ügyről. Sokon dolgoznak nálunk és sajnos, sokan mennek el. De ha így történt, tényleg, sajnálom, hiszen tizenhét éves dolgozóról v^n szó. Megnézem az ügyet... A munkaerőgazdálkodás: — így volt. Mondtam az öregnek, nem lehet így bátyám. De hát nemigen lehetett vele akkor beszélni. Hiába magyaráztam. hogy ha nem tölti le a felmondási időt, hátránya lesz belőle. Ami a könnyebb munkát illeti, tényleg nem tehetett a művezető semmit, nálunk á? volt a legkönnyebb munka. ni. Ahol viszont'új, nagy beruházások léptek üzembe, ott a frissen alkalmazott nagy tudású szakemberek, szakmunkások fizetése okozott ugrást. A „regulativ” kategóriába tehát elkerülhetetlenül éppen olyan gazdaságok kerülnek be, amelyek sokat termelnek. — Elfogadjuk azt az elvet, hogy az államnak szabályoznia kell a piacon vásárlóerőként jelentkező pénztömeget, * dé a minisztériumokkal egyetértésben küzdünk az ellen, hogy a keresetszabályozás a termelést fékező erőként működhessen. Amiről eddig beszélgettünk: vezetők, szakemberek ügye. Lehet-e, kell-e szerepet adni ebben a folyamatban az egyszerű szövetkezeti gazdának? — Mindenképpen kell, mert ez létkérdés. A többi között ez adja mozgalmunk szövetkezeti jellegét. A zárszámadás előtt, közben, vagy utólag mindenütt meg kell és meg lehet találni a módját, hogy a kérdésekkel érdemben foglalkozzanak. Brigádgyűlésen, részközgyűlésen, csoportos találkozókon lehet beszélgetni, az eldöntendő kérdésekről kikérhetik a vezetők a tagok véleményét, azt a javaslatokba beépíthetik. Legfontosabb pedig, hogy a tagokkal együtt vonják le az elmúlt esztendőből adódó következtetéseket. — A jónak látszó, vagy valóban jó; a gyengének tűnő, vagy valóban gyenge gazdaságokban egyaránt van a tagnak véleménye, ötlete, mondanivalója. Ha ez a beszélgetések során felszínre kerül, ha a mérleg és a már elkezdődött új gazdasági évre szóló koncepció erre támaszkodik, akkor több az esélyünk, hogy a következő zárszámadáskor sem kell a tartalékhoz nyúlni; hogy a mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom folytatja azt a felfelé ívelő szép fejlődést, amelynek az utóbbi években tanúi és — minden magyar állampolgárral együtt — élvezői lehettünk. Megértettük volna, hogy nem bírja tovább De hát ő fejébe vette, hogy adjuk azonnal a könyvét. Kiadtuk. Kilépett bejegyzéssel. Mást nem tehettünk. Pedig mi is sajnáltuk. Mégiscsak tizenhét évet dolgozott nálunk. ★ Kerek öt hónappal a történtek után valóban nehéz már újra pergetni a beszélgetések fonalát. Hiszen senki sem emlékszik pontosan az elhangzott szavakra. S mindenki úgy érzi, neki van igaza. Pedig tulajdonképpen úgy egészen, egyiknek sincs igaza. A panaszos már új helyen dolgozik, s -ha nem lett volna jókora anyagi hátránya a dologból, nem keresné utólag az igazát, fájlalva, hogy öt ezért csak nagyon könnyen engedték el a tizenhét év után. S a gondolatokat fűzve már jóval jelentősebbé válik a dolog, túlnő egy émber ügyén. Sokszor állunk meg értetlenül, amikor gyárak, vállalatok régi dolgozói veszik a kalapjukat és továbbállnak, apróságokon, szinte érthetetlenül megsértődve. Csak egyről felejtkezünk el. Hogy ezek mögött a valóban apró sérelmek mögött már a sértődések halmazat a áll. Tíz fillérrel kevesebb a béremelésnél, egy rossz szó, a művezető harapós kedve... Eö mivel baráti agg nem A Vízügyi Építő Vállalat gárdájából közel ezren munkálkodnak Kiskörén, s —ha nem is minden ember szak- szervezeti tag — lényegében ennyi dolgozót mozgósít nap nap után a nagy fontosságú feladatok végzésére, ennyi építőt formál, nevél, segít, képvisel az szb. Nem kis felelősség, good ez. S hogy mennyire így van, talán Koczka József, a helyi szakszervezeti bizottság titkára a megmondhatója! A program sikeres megvalósítására, minduntalan valóságos stratégiát kell kidolgoznia a testületnek, saz építésvezetőségeknél levő műhelybizottságoknak. A választott tisztségviselőknek, aktivistáidnak szinte mindenütt ott kell lenniük, mindenről tudniuk kell — beszélte minapi találkozásunk alkalmával az szb-titkár — különben várhatnak az eredményeket! Nos, hát ott voltak-e tavaly mindenütt, s úgy végezték-e munkájukat a szak- szervezeti képviselők, miként azt kellett, ahogyan a oldja mindig és azonnal a bántódottságot, az csak halmozódik, s végül már csak az a bizonyos utolsó csepp kell a végső döntésre, amely végül is senkinek sem jó. Nem jó a munkásnak, mert az új helyen már nehezebben ver gyökeret. Mert sokszor már későn gondolkozik vállán a „kilépett’ bejegyzés terhével, hogy az első harag mégsem volt egészen jó tanácsadó. Nem jó a művezetőnek sem. Soha sem tudhatja előre, milyen cserét csinált az új emberrel. S ilyenkor derül ki az is, mennyivel jobb lenne biza- iomteljesebb légkör. Bizalom a magasabb vezetőhöz is, aki könnyebben helyére teheti a dolgokat, ha időben értesül róluk. Nem a törvények betartásáról van már szó ezekben az esetekben. Többről: emberi kapcsolatokról, pontosabban azok hiányáról. És erre talán mégiscsak jobban figyelhetnénk. Mert az öreg bácsi esete riem egyedülálló. Hogy mennyire nem, arra csak egy másik példát. Egyik nagy vállalatunknál egyetlen napon öt ember számolt le. A legfiatalabbnak is a zsebében volt már az ezüst törzsgárdajelvény. S jószerivel meg sem kérdezték tőlük, ’tulajdonképpen miért mondanak búcsút a választók, a tagság várta? — próbáltam tudakolni a társalgás alkalmával. A válaszok vegyesek, hol elégedettség, hol nyugtalanság, vagy éppen? türelmetlenség csendült ki belőlük. Általában azonban megállapítható, hogy: Kiskörén nem dolgoztak rosszul! A főépítésvezetőség által vállalt jelentős megbízásokat — a helyes munkaver- sany-szervezéssel, a mozgalom élére állt 24 szocialista és 10 szocialista címért küzdő brigád igyekezetével — sikerült ismét teljesítem. Olyannyira, hogy bizonyos előnyre is szert tehettek, reálissá vált a duzzasztás eredeti határidejének lényeges előbbrehozatala! Ahogy Kiskörén ma beszélik: ha minden jól megy: akár egy teljes negyedévvel előbbre hozhatják .a Tisza vizének duzzasztását, így a felszabadulási évfordulót, a tavasz- szal, sokáig emlékezetes eseménnyel köszönthetik! S mi több: ez a munkaverseny még eredményesebb is lehetett volna, hasznosabb is lehetne, ha a gazdasági vezetők nem fukarkodnak a tippek adásában, hanem a célok sokaságát állítják a brigádok elé, amikor azok vállalásaikon törték a fejüket! A kisköreiek képviselői rendszeresen hallatták és hallatják szavukat a nagy- vállalati szakszervezeti tanácsban is, több olyan javaslatot terjesztettek a testület elé, amelyek a cég minden dolgozójára kedvező hatással vannak. Hasznosnak bizonyultak a munkavédelmi ankétok, a rendszeres munkahelyi ellenőrzések, jól működött egész évben az aktívahálózat, s így — noha még mindig van javítanivaló — csökkentek a balesetek, veszélytelenebbé vált a feladatok végzése. Az egyéb körülmények viszont még, a legjobb igyekezet ellenére is kifogásolhatók: a melegedők, az étkezőhelyiségek — ideértve még a központi, nagy ebédlőt is! — állapota, felszereltsége nem éppen megnyugtató. Ügy, hogy az ismétlődő hiányosságok miatt a szakszervezet — jobb híján — kénytelen volt szabálysértési eljárást kezdeményezni! A munkásszállásokon ma már megnyugtató a helyzet ■— mindössze néhány, magáról megfeledkezett ember kisebb rendbontásáról lehet beszélni — javult a kulturális ellátottság. Űj olvasó- helyiséggel sikerült tavaly bővíteni a könyvtárat, az általános iskola felsőbb osztályainak elvégzésére megszervezték a dolgozók helyi esti iskoláját, lüö hallgató számára indítottak tanfolyamot, amelyeken 22, jól felkészített propagandista tartja időről időre az előadásokat. Egy nemrégi közvélemény-kutatás tapasztalatai igazolják, hogy eredményesen dolgoztak a szakszervezeti társadalmi kereskedelmi ellenőrök is. hiszen szembetűnően javult az építkezés területén az áruellátás, s ma már a közétkeztetést a megkérdezettek nagy többsége tartja megfelelőnek. A sportmunka sikere, hogy a tavalyi szakmai spartakiádon Kiskörére került a megyei vándorserleg! A szakszervezeti aktivisták — munkájuk során —• ismét sokat tettek a fiatalok szakmai, politikai nevelése érdekében, további érdeklődőknek biztosították a továbbtanulást. A bérfejlesztésen túl sikerült jutalmakkal is támogatni az egyedülálló vagy sokgyermekes anyákat, öt nő kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Különféle segélyezésre tavaly a tervezettnél jóval nagyobb összeget fordított a szakszervezet, emellett vállalati segélyezéseket is kezdeményezett a rászorulók számára. Több mint 60 beutalójegyet biztosított a dolgozók pihenéséhez — még külföldi csereüdülésben is részt vehettek a legjobbak. Jellemző az érdekképviseletre, hogy. a munkaügyi döntőbizottsághoz jutott ügyekből egy sem került tovább a területi tárgyalásra, s a járásbíróság elé vitt egyetlen felülvizsgálati kérelemnél is az első fokú határozatot hagyták jóvá. Legjobban azonban — tagadhatatlanul — annak örülnének a szakszervezet .kiskörei munkásai is, ha egyáltalán nem lennének már vitás ügyek a főépítés- vezetőségnél, ha nem kellene időnként összeülnie a döntőbizottságnak. Ha a különféle kérdésekben sikerülne mielőbb közös álláspontra jutni, ha a bizalmiak és a gazdasági vezetők együttműködése sokkal jobb lenne, mint napjaiul: ban. Ha a panasztevők helyett olykor a panaszok orvoslását keresnék az illetékesek, s mindenki egyformán akarná az annyit emlegetett üzemi demokrácia kiteljesedését. S amíg nincs így — nem pihenhetnek Kiskörén sem. Ez a szüntelen törekvés adhat újabb tartalmat a szak- szervezeti munkának! Gyóni Gyula 1973. január 30.» uzouibat • r. B. ... engem akkor nagyon megharagítotíak...
