Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Lehel ezer forinttal több...? I 16

— Adj egy százast}

—- Megadod?

Megadta. Ez egy egyszerű hitel. A bonyolultabb ügyekké az OTP foglalkozik.

Mégpedig elég régóta. Az eiöo nagyobb szabású hitel- a,,jio a terv- és a békekölcsön volt. A furcsa az volt bennük, hogy ezeket a köles kilókét mi adtuk az államnak. Nem mintha olyan gazdugok lettünk volna, inkább a/.ért, mert olyan szegény volt akkoriban az ország. Azóta mindannyiunk szerencséjére sok minden megváltozott. Nem akarom elkiabálni, ezért óvatosan írom: gazdagabbak lettünk, van hitelünk, s ha kell, kölcsönt is kapunk az OTP-től. Jóleső érzés tudni azt is, hogy ezt a kölcsönt a saját pénzünkből, a betét- állományból kapjuk. Tehát van pénzünk is, nem is kevés, megyénkben pontosan másfél milliárd hever a takarékban.

Emlékezzünk csak, évekkel ezelőtt, még sóvárogva csodáltuk a nyugati világ híreit, mondván, lám, csak ott van hitel, van részlet. Tessék, most itt is van. Csak győzzük fizetni!

Arról persze szó sincs, hogy az életszínvonal alakulásának egyedüli mércéje a hitel- konstrukció lenne. De annyi igaz, hogy a hitel formája, tartalma sok mindent jelez. Már maga az az egyszerű tény, hogy merünk hitelt kérni, hogy vállaljuk a visszafizetést hónapokra, sőt hosszú évekre, stabilitást, anyagi biztonságot jelent, s nemcsak azok számára, akik betétbe helyezik pénzüket, hanem azok számára is, akik kölcsönveszik azt.

Sokat mond az is, hogy mire költjük a pénzt. Mert a hitel nem egyszerűen csak pénzkérdés. Ha az lenne, szinte korlátlanul lehetne kiadni. De nem az. A hitel minden forintja vásárlóerőként jelentkezik a piacon, ■ ha erre nincs megfelelő árufedezet, akkor mit sem ér a hitel. Akkor az emberek nem tudják megvalósítani hosz- szabb távú terveiket, elképzeléseiket. Márpedig a hitel ehhez ad segítséget, lehetőséget.

Nézzük, hogyan, s milyen formában.

Kezdjük a legnépszerűbb hitellel, a „személyivel”. Ezt nagyon szeretik az emberek, egyszerűen azért, mert kézhez kapják a pénzt és arra költik, amire akarják.

Így kezdődött, pontosan 1950-ben:

Akinek nagyon nagy szükségé volt a pénzre, bement a

takarékba, kitöltött néhány blankettát, letétbe helyezte az államkölcsön-kötvényeit, s ezek után kézhez kapott 600 forintot. Ma már hatezer forint a kölcsön felső határa, s a részleteket nem vonják le a munkahelyen. Régebben azt is megkérdezték a kérdőíven, hogy mire kell a pénz. Az emberek erre beírtak valamit, még véletlenül sem azt, amire valóban kellett. Már nem kérdeznek ilyeneket. Nem beszélve arról, hogy gyorsabb az ügyintézés is, két-három nap elteltével fel lehet venni a pénzt.

1962-ben hétmillió forint személyi kölcsönt adott ki az OTP Heves megyében. Ebben az esztendőben már 44 millióra emelkedett az ősz- szeg, s ezt 11 ezer ember kapta. A több mint hatszoros emelkedés azt is jelzi, hogy nagy mértékben bővüli a kereskedelem kínálata, vai lasztéka, tehát van mire kőion

december ZL, vasárnap

tani a pénzt. Ezért kérnek egyre és egyre többen hitelt. Természetesen vannak korlátái is

ennek a hitelnek, nem adható vég nélkül, hiszen at „személyi” segítségével minden áruféleség megvásárolható, olyan is, amiből kevés van, sőt olyan is, amit nyugati valutáért hozunk az országba. Ezért aztán előfordul, hogy „kimerül” a keret, s az igénylők csak később kapják meg a pénzt. Vagy az igényelt hatezer forint helyett csak ötöt, vagy csak négyet adnak a pénztárnál. Az álláspontok világosak és érthetőek is: a kölcsönt kérők gyakran a maximumot akarják és a leghosszabb időre, másfél, vagy két esztendőre, a takarékpénztár pedig hogy több embernek adhasson, olykor igyekszik lefaragni a magas összeget.

A vita ma is tart És még bizonyára sokáig...

Életformánk alakulása különösen az áruvásárlási hitel tükrében érzékelhető. Ez a hitel mutatja ugyanis legjobban, hogy mi van az üzletekben, vagyis mire költjük a pénzt. Nem beszélve arról, hogy az áruvásárlási hitelt valójában kézben tartja az állam, s a cikklista bővítésével, alakításával, az adott áruféleségek felé tudja irányítani az emberek figyelmét.

Az áruvásárlási hitel elég döcögősen indult 1958-ban mindössze kilencféle áru szerepelt a listán, néhány rádió, lemezjátszó, egy-egy fényképezőgép, s a szakszervezettől kapott bútorutalvány. Ma már nehéz lenne felsorolni, mi minden kapható részletre a televíziótól a hűtőgépig, vagy a motorkerékpártól . a villanytűzhelyig. Sőt, festmény, garázs és víkendház is! S a hitelnek lényegében nincs felső határa. Ha valaki mondjuk 30 ezer forintos bútort vásárol, arra kap hitelt, csak az a fontos, hogy a vételár 30 százalékát le tudja fizetni. És természetesen jó legyen a bonitása, vagyis várhatóan vissza is tudja fizetni a hitelt.

A kölcsön jó tulajdonsága még, hogy gyorsan intézik. Gyakran még az OTP-be se

— Baj-puszta. Lakatlan,

Azt is megmondom őszintén, nem tudom hol van — teszi hozzá az igazgatási osztály főelőadója Hatvanban. Sastelek, Görbeér, itt még laknak. Tovább forgatja az ösz- szekapcsolt iratköteget. — A Pap-malomnál már nincs senki, az épületet is lebontották.

— Körülbelül hatvanan lakhatnak még tanyákon, kint a város környékén. Ezt az 1971-es népszámlálás alapján mondom — szól hozzá Kolár Ferenc. Négy választás és egy népszámlálás lebonyolításánál vettem részt, onnan tudom az adatokat

— Hogyan élnek kint az emberek?

— Sasteleken nyolc család él. Ott van a Csányi Állami Gazdaság egyik üzemegysége, Görbeér a Lenin Termelőszövetkezeté, ott hét család lakik. Körülbelül úgy élnek, mint bármelyik kisebb faluban. De ott van például a Szívós-tanya fent, a hegytetőn Perespusztán, vagy a két Szalai tanyája a sóderbányánál. Róluk már keveset, nagyon keveset tudok mondani.

■Ar

A .sóderbányához vezető aszfaltról két irányba fut a földút a két Szalai tanyájához. A fák között fel-felbuk- kan egy nádfolt, jelezve a vizes, mocsaras földet. A fasor megszakad, a keményre járt út mellett cseréptéglából rakott kemence előtt, az idősebb Szalai átkötött ve- nyiseuyalábot tesz 3 tűzbe.

ke!! bemenni, a szaküzletek

vállalják az ügyintézés bosz- szúságait. Nekünk csak fizetni kell. Hogy mennyit? Nézzük a számokat:

1962-ben több mint hétezren kaptak hitelt, 20 millió forintot, s ennek felhasználásával 30 millió forint értékű árut vásároltak. Egy évtized múlva, 1972-ben már 14,5 ezren kaptak 90 millió hitelt, s a vásárlások összértéke meghaladta a 116 millió forintot.

1-T1' LZ->.

Funkcióját tekintve, nagyon lényeges az építési és a lakásvásárlási hitel. E hitel ősét 1948-ra lehet visszavezetni, akkor adtak hosszú lejáratú hiteleket a háborús károk helyreállítására, a lakások villamosítására, majd a falusi kislakás-építkezésekre. Ezután jöttek a bányászlakások, s a különböző akcióik, amelyekkel egy-egy réteg lakásproblémáját igyekezett megoldani az állam.

A következő mérföldkövet az 1959-es esztendő jelentette. Ekkor kezdték a társasházak, az örök- és a szövetkezeti lakások építését. Az évek során sokat és gyakran változott ez a hitelkonstrukció is, s meg kell mondani őszintén, nem mindig előnyére. Vagy legalábbis nem a lakosság előnyére. Igaz, nagymértékben közrejátszottak ezekben a változásokban az építőipari árak emelkedései is. 1968-ban például 220 ezer forintba került egy három- szobás lakás, ma már 340 ezerbe. Az embereket persze elsősorban nem is a lakás értéke, inkább a „beugró” nagysága érdekli. Vagyis az az összeg, amit előre le kell fizetni. Az az igazság, hogy még néhány évvel ezelőtt 40 —50 ezer forint is elegendő volt egy beugráshoz, addig manapság már százezer forinton felüli összegről beszélnek. Kivételt csakis azok a szövetkezeti lakások képeznek, amelyeket a tanácsok értékesítenek. Ilyen feltételek mellett a munkások és a fiatalok nem tudják megoldani lakásproblémáikat. így főleg azok költöznek a társasházba vágy öröklakásokba, akiknek több pénzük van, s nem azok, akiknek nagyobb szükségük lenne a lakásra.

Az ellentmondásoktól függetlenül, felbecsülhetetlen^e- gítséget jelent a hosszú lejáratú hiteL Ebben az esztendőben például 150 millió forint építési és 32 millió lakásvásárlási hitelt adott az OTP, s ezzel az összeggel 1800 csalad lakásgondját sikerült megoldani. És még egy adat: 1957-töl napjainkig 17 000 lakás épült hitéi segítségével.

A, jelenről nem érdemes többet szólni, hiszen a párt Központi Bizottságának állásfoglalása változásokat jelez ezen a területen is. Remélhetőleg olyan hitelfeltételek várhatók, amelyek megkönnyítik a kisebb pénzű emberek lakásgondjainak megoldását.

Mint a példák mutatják, fejlődő életünk egyik kísérője, a hitel is állandó mozgásban van: újabb és újabb lehetőséggel bővül a segítség. A közelmúltban vezették be például az utazási és a valutavásárlási kölcsönt, de lehet már részletre gépkocsit javíttatni, sőt használtat vásárolni is. Nem beszélve itt most a mezőgazdasági kölcsönről vagy arról a sokoldalú segítségről, amit a takarékszövetkezetek széles körű akciói jelentenek a falusi lakosság számára.

Van azonban a hitelnek egy nagyon rossz tulajdonsága is— vissza kell fizetni. Pontosan 51500-an fizetik a különböző hitelek részleteit. Azt mondják, nagy többségük rendesen és pontosan. Igaz, az OTP is bebiztosítja magát. Azt tartják, hogy egy adós nem adós, s ezért a régmúltból átmentették a kezesek intézményét De, mint már említettem, a hitel is fejlődik, s így bizton remélhető, eljön az idő, amikor a tisztes kamat fejében az OTP vállalja a/hitel kockázatát is. S nem a kezes, a kívülálló harmadik.

Bízva a fejlődésben, várható, hogy egyszer majd sikerül megtalálni a diszkré- tebb ügyintézés formáját is. Az emberek ugyanis nem mindig büszkék arra, hogy hitelt kérnek, s ezért nem veszik szívesen, ha a. különböző munkahelyi igazolások ürügyén dobra kerül, mikor, miért és mennyi hitelt kérnek. Nem beszélve arról, hogy a takarékpénztár hosszú pultja előtt várakozva is könnyen kiderül, miért megyünk az OTP-be.

Es mennyiért... 1

Márkasz László

A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát mátM palackozójából évente 6 millió palack bor kerül hazai, e®~ lamint külföldi vásárlókhoz.

Képünkön édes szamorodnival töltik az üvegeket Ebben az évben ebből a borból a hazai szükségleten kívül 360 ezer üveggel exportálnak.

(MTI Foto: Balassa Ferenc fetv.)

9

A 25. AB-bébit várják

20000 forintos biztosítási kötvény az új esztendő első két szülöttjének

Az Állami Biztosító már több mint tízesztendős hagyománya szerint ismét megajándékozza az új év első két magyar állampolgárát: 20—20 ezer forintos biztosítási kötvényt kap a főváros és a vidék 1973. évi első újszülötte.

Ezúttal várjuk a jubileumi, 25. ÁB-bébit Budapesten és a 26.-at vidéken, akiket január elsején ünnepélyesen köszöntenek, adják át részükre a boldog mamáknak a biztosító 20 000 forintos kötvényét, amelyet a szerencsés bébik nagykorúsításuk alkalmából 18 éves korban, készpénzben kapnak kézhez.

A két szerencsés újszülöttet, akárcsak tavaly, -hivatásos közjegyző jelenlétében, az új esztendő második órájában sorsolással jelölik ki. Korábban ugyanis szinte századmásodpercnyi különbséggel sem lehetett már megállapítani az „igazi” elsőt, a jutalomra számot tart. ható újszülöttet. Az Egészségügyi Minisztériummal kötött megállapodás alapján az ország valamennyi kórháza, klinikája jelenti az év első órájában született csecsemőket, s ezt a hivatalos tájékoztatását veszik alapul a sorsolásnál.

TANYÁN

Lehúzza vastag, kétujju

kesztyűjét, mielőtt kezet adna.

Elvezet a két láncra kötött kutya mellett, betessékel a házba. A konyhában az asz- szony a sparhelt előtt ül, a tűzhely fölötti madzagon kék melegítőfelső szárad. Szalai István kivesz egy szálat a Munkás cigarettadobozból, a füst megköhögteti, amikor rágyújt.

— Beszélgessenek csak, nekem dolgom van odakint.

Képeslapokat, fényképeket nézegetünk. Szófia, a román tengerpart, Jugoszláviából valami kis falu látképe. Az asszony elmosolyodik a kendő alatt.

— A kisfiam küldte.

— Mennyi idős?

— A kisfiam? Negyvenegy éves. Június 25-én múlt 41 éves. ö Szolnokon van gépkocsivezető. A lányom későre született. 1952. április 21- én. ö itt lakik, Hatvanban.

— Más dátumra is ilyen pontosan tetszik emlékezni?

— Emlékszem. Arra is emlékszem, hogy az uram szülei 1911-ben költöztek ide. Be volt írva anyósomnak a nagy fekete imakönyvébe, onnan tudom.

— Hogy ismerkedett meg

férjével, Margit néni?

— A mi tanyánk a fény- szarusi határban volt. Jártak akkoriban a legények min- deuteift. Az uram sokszor

megfordult apáméknál. — A sok udvarlásnak aztán az lett a vége, ahogy az lenni szokott, feleségül kért az apámtól, 1927. február 15-én átköltöztem' ide.

— Azóta nem vágyódott el innen soha?

— Én mindig boldog voltam itt, és most is az vagyok, pedig nem élünk köny- nyen. Az uram 312 forint járadékot kap a termelőszövetkezettől, vannak a jószágok, van egy hold földünk, én minden pénteken beviszem Hatvanba a piacra amennyi tejföl, meg túró összegyűlne Meg az uram az odakinti kemencében süt tököt, azt árulom.

— Mennyi pénz jön össze a pénteki piacból?

— Ügy kétszáz forintnyi szokott lenni.

—Jószágot adnak el?

— Szoktunk. A múltkor három malacért kaptunk háromezer forintot, de korpát kellett érte venni, hogy biztosítva legyen a többieknek.

— Mi a legnehezebb munka idekint?

— Talán a víz, a vízhű- zás. Sokat isznak az állatok nagyon. Dolgozik is az uram eleget. Csak ő nem olyan, mint az öccse, Imre. Itt van a tanyájuk a nádon túl, alig kétszáz méter. Az öccse az ügyesebb, többet is megad a jószágnak, hogy nagyobb legyed a haszna? Az uraid csak

annyit, hogy megéljünk belőle. Öt nem érdekli, hogy üzletet csináljon. A tanyát szereti, meg az itteni életet. Ö miatta muszáj maradni.

— Szóval azért még is gondol arra, hogy jó volna bemenni a városba?

— Hát igen. Tudja, 'most már félős vagyok. Amikor süt a hold, akkor nem. De amikor köd van, idebent ég a petróleumlámpa, a kutyák meg valamit ugatnak odakint, az nagyon rossz.

— Hogy telik az idő egész nap?

— Az uram fél ötkor kel, megy a jószágnak enni adni. Én hatkor kelek, megmosakszom hideg vízben és begyújtok a sparheltba. Reggelit csinálok, megfőzöm az ételt. Napjában kétszer eszünk. Van a reggeli, meg a főtt étel. Azt estefelé esz- szük meg. Ha besötétedik hallgatjuk a táskarádiót.

Nyílik az ajtó. Az öreg bejön, kivesz egy újabb cigarettát és rágyújt.

— István bácsi, nem gondolt mén arra, hoay jó volna beköltözni a városba?

— Mit csinálnék én ott? Tudja, egvszer már volt űgv. hogy eladunk mindent. Mondtam az asszonynak, hogy ő menien be a lá- nvünkhöz Hatvanba. Lenne ott hely neki is.- Nagy ház az, ahol a vömék laknak.

Még mi vettük a háború alatt, a vöm meg rendbehozta nagyon jól, amikor odaköltöztek.

— Az asszonynak mondta, hogy menjen be? Miért nem együtt mennek?

Az öreg rám néz. Most veszem észre csak, hogy nyugodt kék szeme van.

— Mert én, kérem, nem megyek el innen soha. Mondtam, hogy adjunk el mindent, az asszony menjen be. Mindénbe beleegyezek. Én elmegyek a sóderbányához éjjeliőrnek, minden második éjszaka itthon alszom, itthon vagyok, ha az asz- szony látni akar, akkor jöjjön ki. Nem kell nekem más, csak zsíroskenyér, meg erős- paprika legyen itthon."

— Jó itt magának, István bácsi?

A gumicsizmával megböki a szék lábát.

— Jó hát. Persze, hogy jó.

Vizet mer a vödörből, iszik.

— Á kutyát, azt azért meghagytam volna, mert az ‘kell a tanyára.

Kimegyünk a kemencéhez. Újabb nyalábot vet a tűzbe.

— Nemsokára átmelegszik a kő, addig megmutatom a tehenet, ha akarja.

Megálltunk az udvaron. Idelátszik a hatvan-szolnoki út. Az aszfalton légiesen, könnyedén húznak el egymá után a sötétedés elől siető Polskik, Zsigulik, Skodák.

Az éledő szélben a hátunk mögött megzizzen a nád.

Ságetüy András