Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
J Segítség a pályaválasztáshoz Eljutnak minden iskolába „Olyan munkatársakkal flcsretnék dolgozni, akik megbecsülik mások munkáját. nem lógósok, nem kell helyettük hajtani... ” ..Kerékpárokat javítok állandóan, mert szerelő akarok lenni, csak még azt nem tudom. hol... ” ] „Nem tudom, hogyan fogadnak majd, megszid-e a mester... ” Gyermekek vallomásai az elképzelt jövőről. Nyolcadik osztályosok; gondolataik már az iskolán kívüli világban, kalandoznak, keresik a helyükét. Soknak szilárd már az elhatározása, ám sokan vannak a bizonytalankodók, a kétségekkel birkózók is. Néha — ahogy egyikük mondta — a „legfőbb tanácsadó” a szülő is bizonytalan, s a pedagógus feladata ilyenkor igen nehéz: meggyőzni, felvilágosítani, az igényeket a lehetőségekhez igazítani igen toletösHégteljes munka. © 0 0 O A Heves megyei P6Igává* losztási Tanácsadó Intézet nem kis dicsekvéssel mond«, hatjak — az ország won MSöProii tiycn intéHtttenyei közé tartozik: Igaz, a fnegyeszéfldieiytal messze eső tekcOak ans rá- naorwJó tanulói ezt eddig ^ 1111 , 11. ^ m .. _ .1. . —. y ,1 —é j, 11 W0PTO9C5 »KlSZJOTr letes. alapos képességvizsgálatra. Csak így adhatunk , felelősséggel tanácsot. O 0 0 O — Az itteni gyerekek, akik Iparitanüló-Hitézetekben akarnak továbbtanulni, túlnyomórészt a szomszédos nógrádi üzemekben szeretnének dolgozni — tájékoztat bennünket Kerecsenül András igazgatóhelyettes. — Onnan érkezik a legtöbb igény is; a Ganz-MÁVAG mátra- nováki gyáregységének személyzetise eljön a szülői értekezletekre, elmondja a lehetőségeket. A lányok mega jánosaiknai bányaépületben létrehozott varrodát választják munkahely üknek. A me- gyei üzemek neim nagyon érdeklődnek munkaerő iránt ezen. a környékén. — Száz tanuló jár hozzánk szeptembertől a környék iskoláiból — kapcsolódik a beszélgetésbe Benedek 1st- ván, a pályaválasztási felelős. — Őket még nem nagyon ismerjük* irányításúik nehezebb lesz. TObfo gyakorlati segítségre, tájékoztatásra szorulunk mi is, ezért jő különösen az tatásáét támogat vén azért, hogy még több legyen. .. A bizonytalanság hangjai érződnek ki a beszélgetésekből, az írásokból. Ha nem kapnak időben kellő irányítást ezek a tanulók, bizony eltévedhetnek az élet sűrűjében. © 0 O © — Az itt végzett képesség- vizsgálatokat még folytatjuk Egerben — mondja a vezető pszichológus. — Egyszer mindenképpen be kellene jönniük úgyis, és akkor nyugodt környezetben elvégezhetjük a vizsgálatokat a nehezen kimozdítható műszerekkel, s az egyéni elbeszélgetés útján. Így mér biztosan alkothatunk véleményt arról, hogy milyen pályára alkalmas a gyermek. Ügy vesszük észre, javaslataink az általános és középiskolákban is szinte minden esetben beválnak. Sokan szorosnak segítségre életüknek e nagy fordulópontja előtt Ez a munka, amit a tanácsadó végez, ilyen színvonalon — semmiképp nem lehet haszontalan^, Hekeli Sándor Nagy sikerű kórushangverseny Egerben Dobó István halálának 400. évfordulója alkalmával került sor Egerben, a tanárképző főiskola zenetermében szombaton este egy nagy sikerű kórushangversenyre, amelyen az Építők Központi Művészegyüttesének énekkara és az Építők Heves megyei Kórusa adott műsort. A vendég együttes Händel, Karai, Kodály és Uübo, az egriek pedig többek között Lassos, Bárdos és Farkas műveit tolmácsolták. A központi együttes énekkarát Pallós Béla, az egri kórust ér. Vakítót* Kálmán és Ocshay György vezényelte. A műsoron közreműködött; Végvári Caaba (zongora), Orbán Nagy LMHa «Mat és Ocskug György forgóm*. mean <ogy is gyarapodott as iskolákat, helyben végez- zenek el vfesgääatofort. Egyik ilyen útjukra t kísértük el őket, a pétervásáxi körzeti általános iskolába3 hét köré nyöKOati noeségixn F&ixasQ ide tanaim a QrenefoeSs. Á 0 0 0 0 — FOmeket, tájékoztató nXQTWll vsbizuytk: miiM-e»* hová, megbeszéljük; hogyan tehetne megoldani a nehézségeket — mondja ár, Bementei László pszichológus, az intézet vezetője. — Egyúttal mi Is képet kapunk arról, hogy milyen pályaválasztási tanácsadó, irányító munka folyik az egyes területeken.. Természetesen emellett helyben elvégezzük az első csoportos vizsgálatokat, s még arra is lehetőség van, hogy alkalomadtán az intézetbe utaztassuk a tanulókat résztX^m^CliWUtHRm! ■IfL&y ebből abg akad, aki mean akar tovább tauníh«- Sokan kólába, tudtak,------------j yet. Az itteni mezőgazdasági gépészképzőbe viszont nem nagyon akamafe menni r-’ a sok jó mér tet* esete n pond ja ink. 0 0 O O _ Közben az egyik éföarifitevemben megkezdődött m ta- SeK»4 tanulók vbsgáfata, Mészáros Józsefnek, nx intézet mankatársának. teányíitá- wá-voL, Megbatározott rendbe rakott Icai kezdik a munkát, kissé «etfiogódattau. A tanácsadóban állították össze a kérdéseket: valóságos ids intim beszélgetés; amely ama készteti a gyermeket* hogy őszintén, feitárufkozva mutassa be önmagát. Rövid fiogatona- zások következnék ezótán, amelyek egy másfflc gyerekről szóinak ugyan, de saját vágyaikat mondják el benne: „__olyan egyedi®, érzi mag át..”, ^..araa gondol, mát szól majd a mester az első munkanapon...”, és így tovább. Érdekes, hogy a fiók zöme arról ó, hogy műhelyt szerelme fid magának, ha sok pénze fenne — nyálPetőfi az egri pódiumon Szombaton délután a megyei Művelődési Központ nagytermében Petőfí-műsort mutatott be népes fiatal közönség előtt az Egri Ifjúsági Színpad Hazát kell nektek is teremteni és Szabadság, szerelem címmel. A közelgő Petőfi-centenárium a nagy költő születésének 150. évfordulójára hirdetett szerkesztői pályázat oklevéllel díjazott összeállításával ismerkedhettünk meg először. A műsor szerkesztője bátran, értő képzel nyúlt a költő életművéhez. Az alig negyedórás versfüzér minden sora a mához szólt, ma is aktuális gondolatokat, érzelmeket idézett. Könnyen el- alvó, a hétköznapok kissé közhellyé szürkülő hazafisá- gunkat ébresztik Petőfi szavai. A magyar nemzet és az Okatootáia szatirikus hangvételű ostorozó idézetei után ível a műsor a kérdésig „Meddig alszol még, hazám?” S az ősök példájára hivatkozva jelöl feladatot: „Hazát, kell nektek is teremteni.” Ettől kezdve cselekvésre buzdító egyetlen kiáltás a műsor, melyet az a gondolat zár le, hogy munkálkodnunk kell mindaddig, míg feladatunkat *be nem végeztük. Ráduly Margit saját szerkesztését ötletesen rendezte színpadra. A jól komponált kifejező mozgássor a sző, a gondolat eszközeként segíCIMmüsU tette azok közvetítését. Ahad fiatal szereplő értve, érezve mondta, hittél, őszintén idézte Petőfi költeményeit. A próbákon valóban közösséggé forrott együttes méltán aratott sikert, egységesen hangzó kórusaik mellett meg kell dicsérnünk Pászthy Mária fűtött hangvételű szólóit, jó mozgáskészségét, Vass Gábor mértéktartó szép orgánumát, Szakalap Zoltán jól értelmezett versmondását, Nagy Erzsébet karikíro- zó készségét, Kerekes Margit tiszta énekhangját, valamint Soós Margit szereplését. Külön műsort matatott be Dinnyés József, aki már második alkalommal szerepel közös rendezvényen az ifjúsági színpaddal, s azt tapasztaltuk, hogy baráti kapcsolatukat a közönség is örömmel fogadja. Gitárral kísért éneke szerencsés és méltó folytatása volt az első produkciónak. Petőfi megzenésített versei mellett jól illesztette műsorába Szécsi Margit és Utassy József műveit is. A szöveghez alkalmazkodó, maga szerzetté dallam és, az előadóra jellemző közvetlen hangvétel ritkán tapasztalható bensőséges hangulatot teremtett. Mintegy ráadásként a nézők sorai között a mai magyar lírából idéztek verseket a színpadtagok Dinnyés Józseffel együtt, majd a sikeres irodalmi délután befejezéseként a közönség együtt énekelte a Nemzeti dalt a fiatál énekessel, mintegy igazolva, hogy az út meg járata« „lélektől lélekig-^ A csikóbőrös kulacsok Debrecenben Varga Dead Mocákesztttf, a népművészet mestere és tanítványa, Szombati Zsigmond népi iparművész készíti a csikóbőrös kulacsot. Képűnkön; Szombati Zsigmond kvJacskészttS népi iparművész óriási, 70 centiméter magas:, l literes, szépen díszített hasas kulacsot készített. (MTl-íoto — Balogh P. Kászfő feta. — KS> ODÜ88ZEUSZ ODÜSZ- SZEÁJA. Ha nekem valamikor, amikor kötelező olvasmányként küszködtem az Iliász után Itaka királyának, „a leleményes Odiisszeusz- nak” klasszikus versformákba öntött csodás kalandjai- 'val, valaki azt mondja, hogy 30 ezer példányban napok alatt elfogy majd Homérosz e remekműve a könyvesboltokból — aggódva tekintek rá. Ha nekem, nem valamikor, csak mondjuk negyedévvel ezelőtt is azt mondja valaki, szidni lehet a könyvkiadót, mert csak ilyen kevés (!) példányiban jelenteti meg az Odüsszeiát, kétségkívül grecomaniával vádolom meg és mélységes naivitással is. És lám, ismét és újfent bebizonyosodott a közhely igazsága — dehogyis ellensége a televízió a könyvnek, akár nagy a mozinak, színháznak. Sőt, propagálója! Az eladdig jobbéra a „vájtfülűek”. • klasszika filológián nóta- tok, az irodalom mély vizeiben otthonosan úszók, az irigyelten műveit rétegek könyvespolcain volt otthonos csak Homérosz remekműve, nemeseik állítván, de hívén is, bogy ez az eposz messze áü a „dolgozó nép” érdeklődési kőjétől, éraelemvüágától. Aztán nem kellett más, mint egy nemes szándékú és kétségkívül merész vállalkozás — tévéfilm készül az Odüez- szeiából, és a közel hetven éves nagymama le nem késne egyetlen folytatást sara belőle. Pedig őt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy külön szemesztert vett volna fel kapálás közben a kiasz- szika filológiáiból. Nem Mezem, sőt biztos vagyok benne, hogy semmi szükség most és itt holmi magyarázatra: milyen kórból, milyen nagy társadalmi, gazdaság átalakulásról zeng * vak költőt akiért bét vámos is küzdött; hogy magáénak vallhassak szüKäfiöneJc. Nem hízzam, sőt biztos vagyok benne, semmi szükség, hogy most és itt Aldo Giordan* magárnál ragadó képeit, Cario RustftchéUS sajátos varázsé zenéjét és a rendező Franco Rossi fölényes magabiztossá- gú és céltudatos munkáját dicsérjem. Elég annyi: maradéktalanul sikerült a legfontosabbat, amit akartak, amit célt tűztek maguk elé, ■ azt megvalósítani. Jelesen: a nép közkincsévé tenni ezt az eposzt, amely nyelvének szépségével, hőseinek kalandjaival, e hősök érzésvilágának minden modern és magunkénak vallható színpóm- pájával csodálatosait valós mesét mond el a ma emberének is. És, hogy ez az eposz képernyőire került, az a magyar televíziónak is bátor és sikeres vállalkozása vcA. Elismerés értei mégha zasodtamc X péntek esti televíziós vígjáték soványka cselekményéből, figuráinak vélhető magatartásából és egymáshoz való viszonyából nagyon ráérző Miéi ki tehet érteni, bogy Csató Pál közel másfél százados vígjáték» — hogy úgy mondjam — fcrftiikai szemmel figyelhette korának delnőül és delunaist. Juhász Ferenc fettata, a poros vígjáték televízióra alkalmazó „bábája” persze túl sokat nem tudott kezdeni e kedves színháztörténeti múzeumi tárggyal: leporolta, meghúzta, összevonta -és • televízió bemutatta. Mégis azt fedi mondanom, hogy bár gyengécskének bizonyult e vígjáték, helyes volt műsorra tűzni A magyar irodalmi múlt kincses- bányáját kutatni, s ott vágj' valós kincseket találni, vagy a tényekkel szembenézve, a vélt kincsekről lemondani — szükséges és felelős tett. Vacak, kacat, muszáj filmek helyett tisztább és nemesebb dolog saját eddig nem ismert múltunkat feltáranrión, az egykori értékeket ma újra mérni Ügy vélem, nem túlzott optimizmus, hogy « megméretés sarán és termé- sastesen, az elmúlt konok bátor kutatása nyomán eddig ismeretlen és valós kincsek kerülnek a felszínre, A képernyőre Isi t. t Gyorkő Géza 33. lsem arról van sző, hogy most lezárjuk az ügyet és minden marad a régiben — én kerülöm őt, nyilván ő is engem, megvan egymásról a véleményünk, kész. De nem tudom gyűlölni, még akkor sem, ha ő meggyűlölt engem. Az persze nagyon fáj, hogy a Margit-ügynek is vége — nyilván vége, én oda többet nem mehetek, a lány a bátyjának adna igazat, az is elképzelhetetlen, hogy Miska semlegesen nézze a mi esetleges találkozásunkat, nem beszélve az öregről, hajaj! Próbálom elképzelni, mit mondanék a lánynak. Hogyan magyaráznám el a dolgot. Megtalálnám a megfelelő szavakat — persze ezzel nem oldódna meg semmi, de legalább tudnám, hogy meghallgatta a másik felet is. — Főhadnagy elvtárs... — hallom. A pilóta. Parázst éb- resztgeti. Az út végén fények bogárzanak a sötétben. Parázs dörgők az arcát. — ............................................................................................................ » ^r^r»VV^rtóVteV\rtA/Laj\n_fUinl”-^Whr.rer.rirt v asiból van a arttyőja, ennyi vezetés után, nincs kedve fölkelni ... — No? — kérdi. — Iskolában fogunk megszállná — felelem. — Kit érdeke] az fcfcote, köpök az iskolára__ Nem g ondoltad meg magad? — Én? — Nem értem, mit akar. Int a nyakamra, rögtön kapcsolók: — Nem. — De hülye vagy, neked nem kell a pénz? — Miért, menny® akarsz érte adni? — kérdem önkéntelenül. — Az attól függ — fe9efi. -a MitóU Köszönöm — mondja. Hátranéz, a gépkocsioszlopot fürkészi, közben, nekem is óda- szói: — Hát maga, Fülemüle? Nem alszik? — Jelenítem, nem. Ahogy az öreg visszafordul, a pilóta már nyújtja a cigarettát: — Parancsol? — kérdi finoman, s az öreg el is fogadja, mond valamit az előző éjszakáról. No, ez nekem is eszembe juthatott volna. Egy kanyar után. erős reflektorok tűznek az útra. Katonai forgalomirányító jelez naiiem megérkeztünk. kedern a főhadnagy elvtárs után. Jólesik a mozgás. Elég hideg van, no, nem is lesz ez olyan sima ügy. A tiszt, aki Parázshoz beszél, furcsa hangot üt meg. Így „a víz”, úgy „a víz”. Térképet tereget szét, de újra mondja: „a víz”. Bele van gabalyodva abba a vízbe. Iskolában fogunk megszállni. No, azt hiszem, örülnek a kis krapekok, nincs tanítás. Vfcszűmet — gondolom, s röhögök magamban. Közben jönnek az felől is a íásztefe. Tönköly is ott van köztük, jobb lesz íél- rebUlenni, nehogy eszébe jusson a múltkori eset, amikor jelentkeznem kellet volna nála. A sofőr ott ifi a helyién, — Hogy hány gramm; — A félszemű török • tudja. hány gramm ! — mondom ingerülten. Magamra vagyok pipás, minek megyeik bele ebbe a dumába. tPelytat jiddi ■ MW. december &# ke*5
