Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
•« Az eshber eOcoslat valamelyik Untat előtt, meg te ifi. meg te nézi az árukat a kirakatokban. Érdekes, ná- luade csak vacakok vannak a kirakatban, vagy álig akart valami, amit érdemes megvenni. Az ember lemondóan megy tovább: megint nincs az, amit keres. Persze, hogy persae: egy gobostűt sem lehetne a kirakatban elhelyezni már; persze, hogy persze: elmondták már pártnapon te, de mennyiszer, hogy gyarapodó áruvá- laaztélcuitit, meg az életszínvonal... De lehet kapni keresztibe erezett svéd pulóvert? Nem lehet kapni. Mi van itt ebben az országban? Van vagy nincs svéd kereken keresztbe erezett pulóver? Nincs! Nahát... Akkor mit ájuljon el az ember attól, hagy van japán, holland, új-guineai, szibériai és basutóföldi pulóver... Még saép, hogy van. Természetes, hagy vast! Bős. persze, az te igaz, hogy akinek nem éppen ma. gas a nyugdija, ahol három vagy négy gyerek nyúvi a cipőt, aki tizenöt-húsz évi tanulás után irigykedve néz. heti a segédmunkás dagadtabb fizetési borítékát, nos. az is látja és tudja, bogy mindenek ellenére is szépei az új lakótelepeink, és hogy újak, és bogy gazdagabb az áruválaszték, hogy gazdagabb az áruválaszték, hogy a peJiititeai közélet fejlődik, hogy erősödik a szocialista demokrácia, de a mindenségit neki, nemesakhogy drága, de még mindig madzagos a rékli a csecsemő számára, mint száz évvel ezelőtt... Hát mi van ebben az országban! Mindenki hajlamos arra, hogy a jót tartsa természetesnek, és lám, mi tettük ezt, hogy így legyen. És mi, önmagunk tettük azt, hogy igényünk legyen, néha messze több. mint amennyi okos lenne, vagy éppen jogos, tettük a rosszért a legkisebb rosszért is hangosan morgolódóvá, nyílt beszédűvé önmagunkat, népünket. És talán ez nem is baj. Talán még jó is az, ha kis hibákért is nagyokat visítunk, mert így ki lehet kerülni a nagy hibákat.. És az sem bej. ha természetesnek vesszük mindazt, ami valóban az is, de persze azért az baj, ha néha természetesnek vesszük azt is, hogy kimondjuk: mérgeink, margói óriásaink ellenére, vagy ezzel együtt, mégistaiak jo az élet nálunk. Persze: nem kell ettől sem elájulni Annyira azért nem jó. És különben is. ki ájuldoonk azért, mart friss a levegő. Legfeljebb attól, ha nem friss! egyetemes AB ALTALANOS népoktatás nemes gondolata alig 300 éves. 1777-ben született meg Magyarországon az első törvény, a Ratio Educations (a nevelés rendje), az oktatásügynek első rendezése. A rendelet a közoktatás fontosságát így indokolja: mAz ifjúság tanítása és as egész tudományos kör elrendezése münden erkölcsösebb nemzeteknél oly fontosnak vétetett, hogy ezekben hinnék nyugodni a tartományok köz boldogságát & méltóan — hangzik az Indoklás — mert ha a közboldogság jóléte... a fejedelem iránti hűségből, a hon s polgárok viszontszereteté- böl, mind ugyanannyi forrásból ered, mindenki értheti, mely igyekezettel kelljen munkálkodni, hogy a tárgyak magvai korán vettessenek el a gyermek gyöngéd szívébe, hogy tápláltas- sanak az ifjúságban míg teljes megértésre, a tökéletességre juiandnák." Elsősorban nem önállóan gondolkodó, felvilágosult, művelt ifjúságot akart a Ratio Education is, hanem „fejedelem iránti hűséget, nyugodt tartományt”. A törvény az iskolák felállítását és fenntartását a községekre, a földesúri birtokokon a földesurakra bízta, akik nem nagy gondot fordítottak az iskolákra. így adódott, hogy az 1800-as évek elején már tucatszámra voltak düledező iskolák, mert: „többet törődtek az agarak oktatásával, mint a jobbágyaik eszének csiszolásával” HASONLÓAN nyomorúságos volt a tanítóság helyzete. A földesurak és a községi hatóságok még a tanító éhbérének megjavítására vonatkozó kéréseket is elutasították. így nem csoda, ha csak levitézlett diákokat, kiszolgált katonákat és szakmájukat odahagyott iparosokat kaptak tanítónak. Ahová mégis értelmesebb embert alkalmazhattak, ott a tanító látta el a jegyzői teendőket, az a illetTsnitihepzfi születésénél! évfordulóján ve a pajtabírói tisztséget te. így a gyerekek hétszámra sem látogathatták az iskolát, hiszen „a tanító a falu számadásával, no meg a bírónál a boroskancsóval volt elfoglalva". A tanítóképzés nem külön képzőben, hanem a városi minta népiskolában folyt, többnyire féléves időtartammal Heves megyében Egerben és Gyöngyösön működött ilyen iskola. Az ifjúság nevelése és a tanítók képzése viszont elszomorító képet mutatott. Ilyen viszonyok között került sor Magyarországon, Egerben az első magyar nyelvű tanítóképző intézet megalapítására. Az intézet megalapítása Pyrker János László, egri érsek nevéhez fűződik, aki a szepesi szlovák—magyar nyelvű tanítóképzőt 1818-ban szervezte meg. Pyrker óriási akaraterővel, energiával munkálkodott az egyház erősítésén, a népek jámbor, alázatos nevelésén. A tanítóképző megszervezésére ösztönözte: „ö császári és Királyi Felségének megörvendeztetése”, és Fáy András haladó író szavai, aki 1316-ban azt írta: „...egy nevelőket formáló Skala nem volna alábbvaló insti- tutum akármely ispotálynál." JELENTŐS ösztönzést yfofcfc £ ÍUidatifttt6É6B flSttti aggodalma, semiyiS Pyrker ének a következőket írja: .. Magam valék ebben tanú, midőn 1819-ben Szepesi Megyében vizsgálatot tartván, több falusi iskolában oily tanítókra találtam, kiknek inkább tanulni, mint tanítani kellene! Növeié szívem fájdalmát némely tanítóknak, kik mint énekesek az Isten szolgálat végzésében részt venni szoktak, az éneklésben és orgonái ás- ban, fület, szivet sértő járatlanságok, kik ugyanazon ének s orgonával fojtják 4 a szívek buzgóságát, mesly- lyei különben az ájtatossá- got leghathatósabhan emelni lehetne." Az üyen hiányokat Pyrker hivatala szerint pótolni kívánta. Hogy a hiányokat pótolhassák az intézet felállításával, először meg kellett teremteni annak anyagi alapját. Egy főpásztori levélben kért támogatást, közel 20 ezer váltóforint gyűlt össze a földbirtokosok, kanonokok és plébániák pénztárából. Pyrker érsek 1828. február 15-én kérelemmel fordult a császárhoz is a tanítóképző intézet engedélyezése ügyében, s a császár az engedélyt megadta. Az intézetet a Foglár féle nevelőintézetben, a mai Szilágyi Erzsébet Gimnázium épületében helyezték eL 1828. november 11-én tartották meg az ünnepélyes tanévnyitót, amikor is az első Veni Sánc tét az érsek mondta el, ezzel is hangsúlyozva a képzés jelentőségét. AZ ELSŐ ÉV növendékeinek száma bét volt, valamennyien elvégezték a gimnáziumot A hét hallgató közül három bejáró, négy pedig bentlakó volt A képző megalapítása csak az első lépés volt a nagy feladatok megvalósítása útján. Nehezítette a helyzetet, hogy sem Magyaror- száfiou, um külföldön ne* működött még tapasztalataikkal rendelkező tanítóképző. Az ágostai evangélusok 1829- ben Sopronban, a reformátusok 1839. évben Nagy- enyeden, Debrecenben és Nagykőrösön alapítottak tanítóképzőket s az állami tarn'tóképzőt csak 1856-ban szervezték meg. Pyrker érsek úgy határozta meg a képző feladatát, célját hogy szinte kizárólag az egyház érdekei kerüljenek előtérbe. Az intézet rendtartásában körvonalazta: a gyermekekből felnövő embereknek különböző viszonyok között buzgó keresztényeknek, hű alattvalóknak, iparkodó, szorgos polgároknak kell lenniük, hogy az egyházi és világi uralkodókra szerencsés hatást tegyenek. Ezt viszont csak rendszeres iktatás és nevelés gyakorlásában látta Pyrker megvalósítani, meg jól képzett, jó erkölcsű, szorgalmas tanítók segítségében. Az első évtizedekben inkább kántorokat bocsátott ki az intézet, később azonban lassan gyarapodott a tanítók száma is. A századforduló és az azt követő évtizedekben egyre jobban előtérbe került a világi tárgyak tanítása és a pedagógiai, módszertani tárgyak elsajátítása, alkalmazása Olyan kiváló emberek te kerültek ki az Egri Érseki Tanítóképző Intézetből, mint Gárdonyi Géza, meg számtalan olyan tanító, aki tudott harcolni a magyar nép felemelkedéséért, munkás- és parasztmozgalmak sikeréért, a háború ellen, a proletárhatalomért, s a felszabadulás után a proletárdiktatúráért 1959-BEN szüntették meg a képzőt, melynek jogutódja a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola lett Nagy és eredményes utat tett meg tanítóképzésünk, s a gazdag tapasztalatok meghozták gyümölcsüket.----- {Graz Jánosi
