Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
MunkaerőgomdciK Sdtef&eB» tok, s esek nagyobb Űzi ricrrrtnir volna, mint «menynyit a bejárát költségéhez fizet a gyár. — Mennyit tea ki ez ex összeg jelenleg? — Évente hatmillió forintot Németh Gyula, a propaganda- és tájékoztatási osztály helyettes vezetője gyorsan kiszámította, hogy egy Bükkszékről bejáró dolgozó utazási költségeihez például havi 600 forintot adnak. — Ma már nincs ilyen álláspont mégsem a gyárban, hogy nem veszünk fel bejárókat Ennek egyébként nemcsak az az oka, amit már említettem — folytatja Iügi A sárral Mvert oldalú autóbusz a hosszú főutcás falu közepén fékez, majd megáll Kivágódik az ajtaja, s megszokott nyugodt tempójú lépésekkel szállingóznak róla lefelé az utasok. Egyikük a hóna alatt szorongatja, másikuk szíjra kötve, a vállára akasztva lóbálja a lapos, kopott elemózsiás táskát. Elfogyott belőle az étel délelőtt a műszakon vagy, -ahogy itt mondják: a aktában. A buszok egymás után érkeznek ilyenkor, fél három körül Tamaléleszre, Bükfc- szenterzsébetre, Pétervásárá- ra, Váraszóra, Szentdomonkosra. Ózdról és Nádasdről jönnek, a kohászattól a lemezgyárból és a banyától Utasaik munkások, bejárók. Másként is szokták még nevezni őket: kétlakiak. Egyik műszak a gyárban, a távoli üzemben vagy bányában, másik pedig otthon, a háztájiban, vagy olykor-olykor besegítő családtagom a termelőszövetkezetben. ■ ■ ■ ■ — Innen, Ledesznő! mindig sokan járunk Ózdra. Már kevesebben megyünk, de száznál még mindig többen — mondja Kovács Gábor, az ózdi gyár közlekedési gyárrészlegének művezetője, akivel reggel a leleszi presszóban találkoztunk össze. Az 6 számára kevésbé kellemetlen és fárasztó az a bizonyé» otthoni műszak, mert a felesége a presszó vezetője. It£ könnyebb a segítés, s még szórakozik is közben. — Nem olyan gyakran járok ide — mondja —, mert csak van nekem is egy kis kertem, meg a ház körül is mindig van valami, amivel elszöszmötol az ember. Nem beszélve az autóról Szeretem, ha tiszta, hibátlan, útra kész, s a szép ház is úgy szép, ha a környéke is rendben van... ■ ■ ■ ■ Ózd felé tartva — Lele- szen, Szenterzsébeten, Szent- 'domonkoson, Nádasdon, Jár- óLánházán, Arlón — szép házak, valóságos kis paloták mellett suhanunk éL Van persze ócska, düledező, régi falusi ház is köztük, sőt egyik községben még „él” az egykori Rima-Murányi Rt munkáskolóniájának néhány maradványa is. Vibráló, nyugtalan vidék. Nem falu, nem város. Kétlaki lakóhely. ■ ■ a ■ Ózdon a gyáróriást ma már hatalmas lakóházak, egy félig kész, új város veszi körül. Egyre többen jutnak az egykori bejárók közül is itt lakáshoz. Ennek elelnére a közel tizenötezer dolgozóból még ma is majdnem ötezer a bejáró munkás. Heves megyéből jelenleg félezren járnak Ozdra, az Ózdi Kohászati Üzemekbe. Kissé megcsappant az elmúlt években a bejárók száma. A gyár vezetői 1968-ban elhatározták, hogy a létszámukat fokozatosan a minimumra csökkentik. Megindult az átirányítás. s nem vettek fel új dolgozót aki bejáróként tudott volna munkát vállalni. — Ezt az álláspontot, illetve döntést már egy év múlva sürgősen felül kellett vizsgálnunk — mondja Val- lus István, a nagyüzemi párt- bizottság osztályvezetője. — QrkWÜsB# JKSt december i, vasárnap is dolgozott Most esz sx fisa* szeg csökkent vagy ezer forinttal, amit idősebb Kucsma István pótolni is akar, meg: — Mozogni is kell az embernek, amíg bírja magát Azt olvastam valahol, hogy az orvosok szerint beteggé teszi az embert a tétlenség. Nem szabad egyszerre leállni. .. Ezután én is járok majd a téeszbe, a harmados kukoricát kapálni leginkább. Eddig mindnyájan egyformán mentünk, mert egyikőnknék sem volt sok szabad ideje a sikta után. Felváltam a feleségemet is, meg a fiatalokat Úgyis autót szeretnének venni, ahhoz meg szabad idő is kell Fia élmosolyodat És egyből kivágja: — Minden vágyam az volt, hogy egyszer nekem is legyen egy autóm. A garázs már készen áll, s gyűlik a pénz a kocsira is... — Hát, tudja — szól közbe a mama —, kosztra nem sokat költünk, legalábbis nem annyit min dia bent laV-nz-v As apa: „Huszonhat évet melegüzemben, a finomhen germánéi dolgoztam...9 VaUus István —, hanem az is, hogy a hagyományos kohász, hengerész szakmákban helyből nincs is utánpótlás. Valahogy már a gyár megindulása, több mint egy évszázada úgy alakult, hogy ezekben a „markosabb” munkakörökben mindig * vidékiek dollgoztak. ■ ■ ■ ■ A délelőttösök már javában az „otthoni műszak” tennivalóival foglalatoskodnak Leleszen. Kacséra István — a családfő — már mindig is ebben a „beosztásban” dolgozik. 32 év nehéz szolgálat után nyugdíjazták. — Ebből 26 évet melegüzemben, a finamhengermű- nél dolgoztam hengerészként Még nem vagyok a nyugdíjkorhatárnál, de az állandó, 60—70 fokos meleg, meg a nagy fogóval oly sokszor emelgetett, nehéz vas idomok élőbb elnyüvik az embert mondja idősebb Kucsera István, akivel otthon, gondozott, szép leleszi házában beszélgetünk. Felesége az aprójószágot eteti, s lusta hangon röfög az ólban a hízó. — Ez év október elseje óta már csak itthon dolgozgatok. Elég nagy a kertünk. A közelmúltban ásóztuk fel a fiammal. Mindig van tér. /“ nivaló. Bemegyünk a meleg kis házba A szépen bepuoolt családi ház mellett épült nyári konyhának, de ősszel is ebben él a család. Nappal legalábbis. Odabent, a nagy .házban, szép rend van. Gyakran kell egy ilyen háztartás, itthoni állattartás miatt ki- s bejárni, s így mégse a tiszta lakásban „piszkolnak”. Kucsera István nem egyedül járt el a családból az utóbbi évtizedben az ózdi gyárba: már nyolcadik éve fia is ott dolgozik. — Most kelt fel éppen — mondja a mama —, éjjeles ezen a héten. A felesége meg délutános a Liszkóban. Alig találkoznak... Beszélgetünk, számolgatunk. Négyen vannak másfél éve — mióta a fiatalok összeházasodtak — a családban és mindenki más-más munkát végez, illetve végzett, amíg a családfő is eljárt dolgozni. Igaz, ők ketten egy brigádban dolgoztak a fiával, de más-más munkakörben. ő hengerész volt, a fia meg a kormánypadot irányítja. A fiatalasszony Lisz- kóba, a siroki gyárba jár a mama meg az elemózsiás táskákat készíti elő az útra, főz takarít, a kertben a, jószágok körül foglalatoskodik. A „pénzkeresők” hárman olyan hétezer forint körül kerestek havonta, afiíg az apa Favágók helyeit- erdőgazdasági gépészeket... A fi»: „Minden vágyam as, hogy egyszer nekem is legyen egy autóm...9 (Foto: Tóth Gizella) ózdon. A kert, a harmados kukorica, a háziállatok jól kiegészítik a gyári fizetést Ezért tudunk félretenni __ Ahog y a munkával töltött napi időt is számolgatjuk, akikor viszont az is kiderül: szinte örökké csak a munka, a munka. — És egy kis vigasság, szórakozás? — Azért ilyen is akad — mondja a családfő — legutóbb a nászéknád voltunk odaát Erzsébeten a búcsúban, azelőtt meg ők voltak nálunk. — Ha majd a kocsi meglesz — szól közbe a fiatalabb Kucsera István —, akkor még több lesz a szórakozás. Égy kicsit legalább megismerjük az ország más tájait is, nemcsak a Lelesz—Ózd közötti vonalat... Faludi Sándor AZ ERDEI TÁJ évszázadok óta hozzá tartozik a magyar vidék életéhez. Az erdőt korábban úgy vették tudomásul az emberek, mint a levegőt, vagy a vizet, hogy egyszerűen van és bármikor tetszés szerint lehet meríteni belőle: fát, vadat, gombát, gyümölcsöt és mézet Az ipari termelés kialakulásáig úgy tűnt hogy az erdő kimeríthetetlen. Azután a papírgyártás, az üveg- és acélgyártás kifejlődésével ugrásszerűen megnőtt a fafogyasztás és kiderült, hogy az erdő mégsem olyan kimeríthetetlen, mint a tengerek vize, vagy a levegő. Az erdő ma már emberi mű, „emberművelte táj”, ahol a legnehezebb munkák egész torát végzik: a fakitermeléstől a rönkök darabolásán át, a faanyag fuvarozásáig. Az erdővel való okszerű gazdálkodás, a meglévő készletek takarékos beosztása, a kitermelt és felhasznált fameny- nyiség pótlása fontos népgazdasági érdek. Az elmúlt két évtizedben államunk nagy erőfeszítéseket tett. hogy gyarapodjék az ország erdőterülete. Több százezer hektáron új erdőt telepítettek, ehhez korszerű nagyüzemi csemetekerteket hoztak létre, a fakitermeléshez pedig gépeket konstruáltak. Az erdőtelepítéssel és a fokozatot gépesítéssel lépést tartott-e a szakmunkásképzés? Sajnos nem, annak eile-/9 nére, hogy sok szak- és betanított munkásra lenne szükség az erdészetekben. Három évvel ezelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a szakemberellátás javítására erdészeti szakmunkásképző iskolát létesített Heves megyében. A mát- rafüredi szakiskola Észak- Magyarországon az északi-középhegységi tájon, Pilistől a Zempléni-hegységig terjedő erdészeteket látja el fiatal szakmunkásokkal. Ezenkívül hathónapos tanfolyamokon felnőtt erdőgazdasági szak-' munkásokat is képeznek. Az elmúlt két évben például közel 100 felnőtt szakmunkás szerzett itt bizonyítványt, különösen megyénk termelőszövetkezeti erdészeteiben dolgozók: Pétervásáráról, Váraszóról, Bodonyból, Szájúról. I970-IG az erdészeti szakmunkásképzésben elsőrendű feladat volt az erdőműveléssel összefüggő ismeretek oktatása, emiatt bizonyos fokig háttérbe szorult a gépesítés, annak ellenére, hogy a technika gyors ütemű fejlődése ezt is megkövetelte volna. Néhány szakoktatásban dolgozó lelkes szakember igyekezett lépést tartani a technika által nyújtott lehetőséggel, amelyet természetesen a korszerű erdőgazdálkodás ma már nem nélkülözhet Bővítették a tananyag tartalmát és újítottak a tantervi követelményeken. Tényleges változást azonban csak az idén szeptemberben életbe lépett új tanterv és utasítás hozott, amely az erdőműveléssel kapcsolatos ismeretek elsődlegessége helyett a korszerű gépészeti ismereteket helyezi előtérbe. így lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben az erdőmű- veló-faki termelő szakmunkások helyett erdőgazdasági gépkezelő szakmunkásokat képeznek, mélyeket valóban az élet követel. De megvannak-e a technikai és anyagi feltételek a korszerűbb képzéshez? Mát- rafüreden hamarosan meglesznek, 1973-ban ugyanis hozzálátnak az új szakmunkásképző kombinát építéséhez, melynek tanulmányterve már elkészült A 80 millió forintos költséggel épülő kombinátban egymás mellett kap majd helyet az iskola, a kollégium, a tanműhelyek, a szertárak és a gyakorlóterület, amely a magasabb szintű oktatást és nevelést szolgálja. Hogy mennyire élnek az erdőgazdaságok és a termelőszövetkezetek a szakmunkásképzéssel? Még kevésbé. A Mátraalji Erdő- és Pofét* dolgozó Gazdaság a többi erdőgazdaságok közül örvendetesen kivétet mert jelenleg is a legtöbb — tíz társadalmi ösztöndíjas tanulóját — képezik fiatal szakmunkássá Mátrafüreden. A termelőszövetkezetekben az utóbbi 10 évben azonban korántsem növekedett az erdőgazdasági szakmunkások száma. Pedig a termelés fejlesztésének törvényszerűségei éppen úgy hatnak a szövetkezeti erdő- gazdaságokban, mint az állami erdő- és fafeldolgozó gazdaságokban. Korszerű erdőgazdálkodást pedig megfelelő munkagépeket kezelő és mozgató szakmunkások nélkül nem lehet megvalósítani. MIT TEHETNEK tehát a termelőszövetkezetek, az állami erdőgazdaságok, hogy növeljék szakmunkás-létszámukat? Válasszák ki a tagok és a dolgozók nyolc általános iskolát végzett fiútanulói közül a testileg és szellemileg rátermett fiatalokat. Ezek közül évente legalább egyet társadalmi ösztöndíjjal küldjenek az erdőgazdasági szakmunkásképző iskolába. Ugyanakkor éljenek a közös gazdaságok a felnőtt továbbképző tanfolyamokkal is, ahol megtanítják a már dolgozo szakmunkásokat az újabb erdőgazdasági gépek kezelésére és karbantartására. Mentusz Károly Utazzék az ÁFÉSZ zsebére! Hallom, verseny indul Hatvanban a fogyasztóért. December első felében különböző kedvezményekkel csalogatja áruházaiba a vevőket a helyi ÁFÉSZ, ötszáz forintos vásárlásnál például megtérítik a vidékről ideutazó vevők útikölt- ségét, az új-hatvani ÁBC-áru- házban pedig háromszáz forint ton felül borítékos ajándékjegyet kap mindenki, s rögtön kezébe nyomják a nyeremény- tárgy at, aminek' a neve a 'jegyen áll. A szerencse forgaru- dó. Egyik kuncsaft majd értékes villanydarálót kap, míg a másiknak szelet csokoládéval keU beérnie. Fő a lehetőségi Érdekes a fogyasztói közvélemény-kutatás, amelynek megrendezésére szintén sor kerül az ünnepek előtt. Az ÁFÉSZ két — áruházában több ezer kérdőívet osztanak ki, s ezeken nemcsak arra várnak választ, hogy a kedves vevő szerint kielégítő-e az üzlet ciícklisiája, hanem ja-, vaslatát kérik a készlet bővítésére, továbbá az eladók jó vagy rossz modoráról érdeklődnek. Bevallom, nekem az utolsó kérdés a legszimpatikusabb. És függetlenül attól, hogy felveszi-e az odadobott kesztyűt az állami kereskedelem, zászlót hájtök ' az' ÁFÉSZ előtt. Végre ' egy gesztus, - ami arról 'tudósit, hogy remélhetem:. eztán az üzletben nem "csupán fosztható szőlőtőkének tekintenek, hanem nyolcvan kiló kéz-, láb-, szívembernek, aki csoki, sonka, bor, új cipő mellett olykor figyelmességet is áhít. Erre igyunkJ (moldvay) A mosógép nem luxuscikk... Különösen nem az egy bölcsödében, ahol naponta 50—60 gyermekre kell tiszta ruhát, pelenkát biztosítani. Érthető tehát az egri Dobó Katica bölcsödé dolgozóinak felháborodása a GELKA. Zalár utcai dolgozóinak eljárása miatt. A hevesi tanács titkárának jó napja volt... Egy jő hfr invitált Hevesre. Röviden így hangzott: van pénz, lesz új iskola és új kollégium Hevesen. Hogy a gyerekeknek mit jelent egy új iskola, vagy a tanyasiaknak egy új kollégium, azt ma még nem is tudják a kisiskolások. — Meglesz! — ezzel a határozott kijelentéssel fogad Mór József, a nagyközségi tanács titkára. És hozzáteszi: — november 24-én elhárult minden akadály. Azt Is mondhatnám, jöhetnek az építők. Évek óta érlelődő elgondolás: egy új iskola és egy új kollégium építésével jobb körülményeket kell teremteni a hevesi és környéki iskolás gyermekek számára. Ügy tervezték. 16 tantermes iskolát és 120 férőhelyes kollégiumot és tornatermet építenek az Április 4. úton, a régi iskola mellé. Az elképzelés szép volt, lelkesítő, csak éppen a pénz-7 bői volt kevés. A beruházási program ugyanis 20 millió forintot követelt. így nem volt más választás, mint az, hogy megbarátkozzanak egy reálisabb elképzeléssel. Hosszú tárgyalások, viták, változtatások és egyeztetések után született meg az új tervezet És ami még ennél is fontosabb, lett pénzügyi fedezet is: a megyei tanács a TV. ötéves tervben közel 16 millió forintot ad. Ezek után, ahogy mondani szokás, már tető alá lehetett hozni a terveket. Tulajdonképpen ez történt november 24-én. — Jó nap volt — meséli tovább a titkár — mondhatnám így is: örömnap. így igaz valójában, hiszen hosz- szú huzavona után végre megegyeztünk. Itt voltak az illetékesek, az építők, a beruházók, az oktatás képviselői, s végre elfogadtuk a tervet. Külön öröm, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 11 millió forintért vállalta az iskola és a kollégium felépítését. És fix áron! Tehát építés közben nem emelkedik az összeg. Még egy jó hír: marad pénzünk arra is, hogy új berendezésekkel szereljük fel az új iskolát és kollégiu mot. A titkár a terveket mutat ja. — Két-három szintes épületről van szó. Az egyik a nyolctantermes iskola, a másik a 120 férőhelyes kollégium. Helyet kap az épületben néhány előadóterem, egy 600 adagos konyha és egy étterem is. Ennyi épül most, erre kötünk szerződést. De a bővítésről nem mondunk le. És még valamit: számítunk az üzemek, a vállalatok, az intézmények segítségére is. A társadalmi munkával ugyanis csökkenteni tudjuk a költségeket, s így távolabbi terveink is előbb valósulnak meg. A külterületeken, a tanyákon élő gyerekek ma még gyalogosan, vagy a Burkus- nak nevezett lovas kocsin közelítik meg az iskolát, ök lesznek majd az új kollégáim lakói, az új iskola tanulói. — Mikor? — A tervek szerint ez év decemberében, vagy 1973. januárjában kezdik a munkát, s 1974. szeptember 1-ére átadják az épületet. Így legyen!.., (ml 1972. szeptember 5-én jelentették be a szerviznek, hogy az egyik mosógép elromlott, folyik. Kérték, javítsák meg, vagy ha nem javítható, adjanak egy papírt, hogy kiselejtezhessék, s vásárolhassanak egy másikat A bejelentésre ugyan gyorsan kijöttek, s megállapították, nem kell selejtezni, a motor tökéletes, csak palástcseréi kell végrehajtani. Két nap múlva kész is lesz, ígérték, és elszállították a hibás mosógépet. És azóta nincs mosógép. Többszöri sürgetés után ugyan másfél hónap múlva visszaküldték, de akkor már a motor sem működött. Természetesen a bölcsőde dolgozói azonnal reklamáltak, s vissza is vitték a szervizbe. Kifizették ugyan a körülbelül 700 forint javítási díjat, de mosógép azóta sincs. És azt sem tudják, mikor lesz? Dátumot ugyan jelöltek meg a szerviz dolgozói, de a gép azóta még nem vált használhatóvá. És most itt állnak a bölcsödé dolgozói a nélkülözhetetlen mosógép nélkül, s tanácstalanul. Kérdezik: mit csinálhattak s géppel, ha az azelőtt jó m 1 ködő, s általuk is jónak ta Iáit motor nem működik, < miért nem lehetett hárc hónap alatt megj ~ íta>~' Végső soron ígérettel ne lehet pelenkát mosni, s a gyermekek nincsenek te' tettel arra, hogy a GFTX * szerviz dolgozói nem készülnek el az ígért határidőkre a javítással. S különben is, a bölcsödnek mosógép kellene, de sürgősen és nem halogató ígéretek.- d. —