Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Igazság kerestetik Hatvani pártfogók jelentik... Lacika keresete italra megy A hatvani gyámhatóság Felépült egy körzeti orvo- •i rendelő, a hozzátartozó orvosi lakással együtt Zagy­vaszántón. Csak éppen a kör­zet; orvos nem költözhet be­le. — Rosszul kezdődött — mondja a fiatal, ősz hajú or- vor, dr. Fajszi Bulcsú. Ami­kor Zagyvaszántóra kerül­tünk 1969-ben, a feleségem nevezték ki a selypi cement­gyár üzemorvosának. A kis­fiúnk három hónapos volt. Szerettem volna megbeszél­ni a cementgyár igazgatójá­val. hogy én ellátom a fele­ségem helyett az üzemorvosi munkát. Egyik reggelre be­jelentettem magam nála. Be­megyek hétre a titkárságra, várok háromnegyed órát. Az igazgató elvtárs el van fog­lalva. Végre nyílik az ajtó, kijön az igazgató; ő nem ér rá, értekezletre kell mennie, már így is elkésett. Azt mondtam, ha már ennyit vártam, vagy meghallgat két percig, vagy többet ide nem teszem be a lábam. Nevetett egyet és azt mondta, marad­junk az utóbbinál. Marad­tunk. Én a cukorgyár rende­lőjében rendeltem, aki akart, átjött oda. — Két év múlva, 1971. augusztusában mentem be a cementgyárba Törökhöz, az igazgatóhoz, hogy bemu­tassam az új üzemi orvost. Az i cazgatő elég közvetlen stile 'an kifejtette abbeli vé­leményét, hogy szégyene * társadalomnak, hogy ilyen ember mint én, létezhet és egyáltalán orvosi diplomát szerezhet... — Sorolhatnám tovább, ám nem érdemes. Nézze, a kő­vetkező az igazság: ott tar­tottunk be egymásnak, ahol tudtunk. Engem kilencszer jelentettek fel a cementgyár­ból. Na. hogy a lényegre tér­jek. Felépült az új orvosi ren­delő a lakással Török kije­lentette, hogy márpedig azt a lakást Fajszéiéknak oda nem adom. — Röviden ennyi A la­kás marad, mi megyünk. Tiszóczi István, a zagyva- szántói tanács titkára: — A cementgyár területet kért a falutól hogy lakáso­kat építsen a dolgozóinak. Telket adtunk mintegy nyolcvanezer forint .értek- beá. A cementgyár cserében felépítette az orvosi rende­lőt és a lakást, ami testvérek között is benne van úgy hat­százezerbe. — Ezt a lakást nem kap­ják meg dr. Fajsziék? — Ezt. A helyzet elég bo­nyolult. A falu körzeti or­vosa a feleség, dr. Borsos. A férj az apci Qualitál üzem­orvosa. A cementgyár igaz­gatója főleg vele nincs kibé-; külve. I — Gondolom tudja, hogy ; az orvosék el akarnak men- ; ni? — Egyelőre január 16-ig ; továbbképzésen vannak Pes- ; ten. Ha elmennek, majd ; meghirdetjük az állást. — Igaz. Én azt mondtam, hogy Fajsziéknak azt a lakást oda nem adom, én most ^ is azt mondom, hogy nem. Néz­ze, nekem egyetlen dolog a fontos, hogy a munkásaim­nak rendes orvosi ellátást biztosítsak. Én dr. Fajszi sze­mélyében nem látok kellő ga­ranciát rá, hogy megoldjam ezt a problémát. Be sem tet­te a lábát a cementgyárba rendelni, a dolgozók panasz­kodtak rá. Szóval, egy lehe­tetlen ember. — Miért nem járt be ide rendelni? — kérdezem és el­mondom a történetet. — Nem így volt — mondja Török András. Űjabb válto­zatot hallgatok meg. — Az viszont igaz, hogv azt mondtam, szégyene a társadalomnak, hogy ilyen ember orvosi diplomát sze­rezhet. Nem fiatalellenes va­gyok én, de hogy valaki fel­vegye a oénzt és ne dolgoz­zék meg érte, hogy rögtön azzal kezdje, hogy a pénz, de rendszeres rendelés, az meg ojüi 1972. december 3., vasárnap nincs, ez így nem megy. Reggel héttől tízig lett vol­na a rendelés, de sokszor nem találták ott a dolgozók. — Szóval, én megmondom úgy, ahogy van, ha már ki­adok egyszer hatszázezer fo­rintot, akkor annak legyen értelme, ötszázharminc dol­gozó van a cementgyárba, ebből háromszáz zagyva- szántói, ezeknek az emberek­nek orvos kell. — Ezt mondom én is. Ihr. Borsos nem felelne meg kör­zeti orvosnak? — Nem! Német Dezső, az Apci Qualitál Vállalat szociális és egészségügyi osztályának ve­zetője: — Három éve üzemorvos nálunk dr. Fajszi. Nálunk alumíniummal dolgoznak a munkások. Meg kell küsz­ködni nemcsak az alumí­niummal de a hőséggel és az irtózatos robajjal is néhány munkahelyen. Üzemi orvo­sunk kezdeményezésére ki­alakítottuk és felműszereztük a rendelőt Ma már ott tar­tunk, hogy a veszélyeztetett munkahelyeken személyen­ként el lehet végezni műsze­res vizsgálatokat és így az orvossal együtt az üzem ve­zetősége úgy dolgozik, hogy a termelési folyamatban mi­nimálisra csökkenjen a ve­szélyeztetettség. Több mint ezer dolgozónk van. Általá­nos vélemény szerint az üzemorvos becsülettel és na­gyon nagy akarattal látja el a munkáját Török András: — Nem lenne megoldva a kérdés, ha megkapnák a la­kást Ahogy én hallom és tu­domásomra jutott a Zagyva­szántón lakó dolgozóink a volt szántói körzeti orvoshoz járnak le, aki most a Mátra- vidéki Erőműnél van. Mindezek után és ellemére adjam oda a lakást a dr. Fajszá, dr. Borsos házaspár­nak? Fekete Lászlómé körzeti ápolónő: — öt éve dolgozom a falu­ban, három éve vagyok a doktornő mellett Én amit látok az annyi, hogy a dok­tornő által megállapított diagnózisok, ha a beteget kórházba küldi helyességük­ben megerősítve jönnek visz- sza a papírokon. Tudom, hogy belgyógyász volt kór­házban, mielőtt ide került Ez óriási előny körzetben. A járási főorvost nem ta­lálom a hivatalában. Kint rendéi a visontai hőerőműnél Jelenleg nincs üzemorvos és 21. Ki mit keres, azt találja, tartja a mondás. No, erre rápipálunk!... Milyen jó. hogy légióiülre tettem a cigarettám, most van tartalék nálam, meg tu­dom kínálni a pilótát Lát­tam. elég sűrűn dohányzik. — Kérsz, apa? — hajlok előre. Odanéz a csomagra, s rá- biggyeszt. Vesz a magáéból. Le vagy csinálva, válogatós hétszentség! De azért a tü­zet elfogadja, az nem dero­gál neki! Még közelebb is Int: — Mi ez — kérdi —, arany? A kis medalionom. Ügy nekigombol koztam, hogy lát­ta megcsillanni a gyufa fé­nyében. — Az — mondom, s be­csúsztatom a mellemre a lán­cot. — Nem adod el? — s fe­lém fordul — A... Hallgat. Megyünk. Ismét az utat nézi. — Jó pénzt adnék érig — wwvniHÍ j|t ____ ^ A gyöngyösi járásból tíz or­vos hiányzik. Ez az orvosi létszám kerek egynegyede. Ebből öt továbbképzésen van. öt állás pedig betöltetlen. Dr. Czáka Andor járási főorvos: — Nagyon jól ismerem az egész ügyet, ég jól ismerem dr. Fajszit. Nyers, szögletes ember. Mit mondjak, egyszer feljelentett engem is, később kiderült, hogy nem volt sem­mi alapja. Egy vény miatt Amikor kiderült, hogy nem én, hanem ő mulasztott, be­jött hozzám és kerek perec elmondta az egészet, levelet írt az illetékeseknek, hogy ő volt a hibás. Ilyen ember. Rossz természet, értékes or­vos. Bármelyik üzem or­vosát el merném küldeni Apcra, hogy nézze meg azt a munkát, amit ott csinál, mert tanulhat belőle. Egy orvos- kongresszuson komoly sikert érte el tanulmányával — Amikor oda kerültek, a felesége nemrégen szült Faj- szinak él kellett látnia a kör­zeti munkát az apci cukor­gyári, a cementgyári üzem­orvosi rendelést. Mindenhol volt és sehol Nem tudott komolyan dolgozni. Azóta ő is, a felesége is nagyot lé­pett előre szakmai vona­lon. Tudom, hogy most mi a helyzet a rendelővel és a lakással. Az ügy szereplői az ottani helyzetet látják, én pedig azt tudora, hogy az egyik lőrinci orvos, dr. Bor- bás elköltözik a faluból Pe- tőfibányárál dr. Nagyék van­nak készülőben és hiába kí­nálok háromsaobás lakást nincs jelentkező. Kevés az orvos. Üjra elértünk egy olyait tendenciához, hogy a főváros környéke mágnes­ként szippantja az orvosokat Sajnos, semmi vigasztalót nem látok a közeljövőt ille­tően. — Dr. Borbás azért költö­zik el mert igazságtalanul megvádolta egyik betege Lő­rinciben. Di vattá vált az or­vosokat piszkálni. Nem ar­ról van itt szó, hogy mi hiba nélküliek vagyunk. Meg va­gyok győződve például arról hogy Fajszi személyében nemegyszer megsérthette Tö­rököt, az igazgatót De én azt mondom, ha én tudok vele dolgozni a szakmában, akkor más is tud. Mert nem azt né­zem, hogy hirtelen, hogy sokszor vér lázi tóan nyers, hanem azt hogy szereti a szakmáját és gyógyítani akar és embereken segíteni. Ez az igazság mindennél fonto­sabb és ehhez kell igazítani a többit nem pedig elébe tenni. — Emlék — felelem kur­tán, hogy értsen belőle. Vállat von, s visszasüp­ped a dolgába. Jó pofái Pénzt akar adni ér­te. Amit nem lehet megfi­zetni. Sose értettem, hogy maradi meg nekem ez a kis lánc. meg a medalion. Voltak az intézetben olyan bugás gye­rekek. kilopták a buktából a lekvárt Csak arra tudok gondolni hogy a betyárbe­csület fogta le a kezüket. Anyja mindenkinek van, ha Ismeri ha nem. Mikor már kapiskáltam valamit a világból megtalál­tam a nyakamban a láncot Azt mondták a nevelők, hogv ez kezdettől fogva ott volt, csak ők félretették, amígto- tyis nem lettem, de már ak­kortól hordtam. Lekopott a kis alak róla, de én emlék­szem, hosszúruhás nő, karján gyerekkel, mögötte sugarak, meg voltam róla győződve hogy az én anyámat ábrázol - ja, meg engem. Egyszer — már Véneken — az egyik ■SáC bogy J7. nyilvántartása szerint a vá­rosban hetvenre tehető a ve­szélyeztetett helyzetben levő kisgyermekek száma. Ennyi­vel törődni pedig nem kis feladat. S ha utóbb mégis csökkent a hivatal gondja, ebben szerepet játszanak a társadalmi pártfogók. Vagy­is azok az áldozatos lelkű asszonyok, akik ellenszolgál­tatás nélkül magukra vál­lalták egy-egy gyermek, sor­sának alakítását Különösebb pedagógiai kép­zettségük nincs ezeknek az embereknek. De érző, anyai szív dobog bennük, s fele­lősséget éreznek a társadalom iránt. E kettő nagy dolog, együttesen valóban csodákra képes. Mint ahogyan Vudi Sándomé. Menyhárt Paine, Kodak Ferencné istápoltjai- nak esetében néhány hónap múltán megváltozott a gon­datlan szülők magatartása, egyenesbe jött a pártfogolt gyermek élete. szimpla szűzmária-érme; úgy mentem neki, alig tudták ki­szedni a kezem közül, való­sággal rohamom voü, még a szám is habzott. Már rég nem venni ki a figurát. Most már én is tu­dom, hogy e? valóban szűz­máriás medalion —, de kitől mástól kaptam volna, mint az anyámtól? Ha egy kis csórót megtalálnak valahol a küszöbön, akkor arra nem egy vadidegen akaszt aranylán­cot. Mindegy, mi van rajta, nekem ez az egyetlen szál. ami valakihez hozzáköt. Ne is ábrándozzon róla a pilóta Azért furcsa ez. Van, aki megőrül ha az anyját csak említik — mások meg úgy beszélnek az anyjukról, hogy süt belőle a gyűlölet. De így van ez mindennel, szerelem­mel barátsággal Tegnap még odavagy azért a lányért, másnapra legszívesebben a sáros lábadat törölnéd bele. Vannak a fiúk közt nős em­berek, nem szívesen beszél­nek a feleségükről, meg is értem, az ilyesmit nem kell kiadni a katonák arájának. Milyen gondokkal küzd a többi? Mit vállalt magára? Néhány eset, ízelítőnek. Edit már dolgozott —Másfél esztendeje kí­sérem figyelemmel Editke sorsát, s meg kell mondjam, sokszor úgy éreztem, re­ménytelen az ügy. A mos­toha bánásmód következté­ben tizenöt esztendős korára annyira eldurvult a kislány, hogy képes az anyjának ne- kimenni. Ott is hagyta, elköl­tözött a nagyanyjához, ahol nem kell a felügyelettől, a szülői számonkéréstől tarta­nia. S jöttek sorban a 'kisik­lások. Általános iskolás voll amikor szült. Ki is maradt, nem végezte el. A gyámható­ság állást szerzett neki a ke­rekharaszti cipőgyárban, már dolgozott, aztán otthagyta azt is... Különben tipikusan olyan eset az Edité, amikor a mi beavatkozásunkra jóval korábban, még az anya első mert akkor csak az ocsmány- j ság marad belőle. De ott volt; egy eset, nem is tudom, hogy; hívják azt a szemüveges gye-; reket a második rajból vala-] kije eljött és megmondta ne-; ki, hogy a felesége a régi ud-; varlójával hetyeg, ő meg itt! eszi a prófuntot — s mi lett?; a srác elmocskolta előttünk' az asszonyát mindennek, el-; mesélte, hányszor verte át és' feküdt le más nőkkel. Egyik; nap így, másik nap úgy —] melyik az igazi? ; Most, itt, a kocsi sötétje-; ben, magamba nézve, meg-; mondhatom, hogy én nem; haragszom igazán Miskára.; Az ő szempontjából neki is; igaza van. Számított a ha-; verjár^, úgy vágott neki a; jégnek. ; Nem is tudom, mi játszó-, dott le akkor bennem. Az] ijedtség elvette az eszemet.; — Meghallottam a roppanás' ; odanéztem, a nagy mélák: ember helyén üresség volt,: a jégen fekete lyuk, búgybo-: rékolt a víz, én csak arra: emlékszem, hogy ledobtam a: hurkot magamról és kiró-' hantam, mert attól féltem] hogy engem is aláránt, ahogy] megrándult a kötél. Tanyasi gyerek, neki egy-: szerű a katekizmusa, meg-: bántódott, leköpött. No és?: nem tintát köp, nem marad: foltja. házassága idején lett vekm szükség. Az iszákos, izgága férj, az édesapa viselkedése ferdítette a lány jellemét... Persze, nem mondtam te ró­la máig sem. Járok a nagy­mamához, beszélgetek ve&e, meg a leánnyal, s igyekszem minden fejleményről infor­málni a hatóságot. Hátha! Hogy mennyire lelkiisme­retes Vas Lajosné, a társa­dalmi pártfogó, erről -üléses feljegyzései tanúskodnak. Egész vastag paksamétái ki­adnak ellenőrző látogatásai­nak tapasztalatai. A kliens megszelídül A Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban lakik a másik pártfogó, Városi József né, aki külön­ben a népfront körzeti bi­zottságának is alelnökié. S né­hány házzal odébb élnek a pártfogoltak. Nem egy, nem kettő, hanem öt A legkisebb jóformán pólyában van. Vá­ros me helyzete különösen, ne­héz. A családfő, ahová rijá- rogat ellenőrzésre, raibiátus ember. Ha benyal, ami nem ritka eset tor, zúz otthon. Veri asszonyát, veri gyere­keit, akik valamennyien jé szándékú teremtmények. La­cika például nemcsak a ta­nulásban jeleskedik, haqpm szabad idejében eljár dolgoz­ni, hogy... Hát igen! Hogy az apjának legyen nví* dúl­nia. Egyedül Városinetói tart ez az ember. Rumli van a háznál ? A szomszédok: nem mennek máshova, mint a társadalmi pártfogóhoz. Ha ő beteszi a lábát az üzemüa- katosékhoz, a kliens rögtön megszelídül, s utána rövid időre mérsékli az italozást. Hagyna fel vele végérvénye­sen, talán reményt keltő Jö­vő elé nézhetne a népes csa­lád. De így! No, persze a jelzések nyo­mán következhet hatósági beavatkozás, bírósági eljá­rás, ítélet és börtön. Ez » mód, ez is további eszköz. A hatvani bíróság nemrég hat hónapot mért ki ifjúság elleni bűncselekmény miatt, egy magáról megfeledkezett „anyára”, gyermekét pedig állami gondozásba utalta. De hát fő cél a megelőzés. Egyenlőre csak harmincán Ezt erősítik meg Orbán La­josné szavai is! A nyugdíjas városi tisztviselő, aki koráb­ban a gyámhatóságnál dol­gozott, két esztendeje fogja össze Hatvanban a társadal­mi pártfogókat, akik egyelő­re csak harmincán vannak. — Ennyinek tudtunk felada­tot adni, mert jelentkező jó­val több akadt! Viszont nem tehetjük meg, hogy a Mező Imre útról Űjhatvanba jár- káltassunk valakit, mivel ott akad pártolásra szorult gyer­mek. Igen, a mi munkánk­nak elsődleges célja a meg­előzés. Jelzések, információik nyomán addig nyúlni a boly-, ba, amíg megmenthető a gyermek, s amíg együtt tart-, ható a család! Ezért nagy öröm, amikor nyilvántartó könyvemben kihúzhatom egy- egy megfigyelés alatt álló családfő vagy gyermek ne­vét azzal, hogy a pártfogó szerepe megszűnt. Bízzunk benne, hogy egy­szer az egész könyvet fotat lehet majd dobni! (moldvai# mást nem sikerült kiküldeni Szigethy András Mikulási ajándék t.t Kedves meglepetéssel okoztak őrömet a lajosvárosi óvo­dásoknak a BUBIV Egri Gyáregységének harmadéves ta­nulót Közel egy hónap alatt társadalmi munkában készí­tették el azt a mikulási ajándékot, amely egy konyhaszek­rényből, asztalból, székből és egy kis heverőbői áll. A szép, színes gyermekszobabútort hulladékfából készítették, amit a kis patronáltak szombaton vettek birtokukba. Most már lehet „főzőcskézni”, hiszen a sok-sok játékon kívül egy majdnem igazi konyhaszekrény is rendelkezésükre áll... (Foto: Tóth Gizella) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom