Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Á politikában sem... A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG közleményét tanulmá­nyozva, összevetve a kétség­telenül számottevő eredmé­nyeket a megszüntethető gondokkal, valóban arra a megnyugtató következtetésre juthat az ember, hogy a párt politikájának fő vonala továbbra is változatlan. Lé­nyegében az ellenforradalom után meghatározott, kidolgo­zott — és nem éppen kita­posott — úton haladunk. Ezen az úton négy nagyobb „állomása” volt a pártnak: négy kongresszuson értékelte tevékenységét, nemzetközi és hazai politikáját. A kommunisták legmaga­sabb fórumán mindenkor a gazdasági és a társadalmi törvényszerűségek alapján a marxistákra jellemző nyílt­sággal elemezték a párt, a társadalom helyzetét és jelölték meg az ország, a szocialista építés feltételeit, célját. A VII. kongresszus határozata a szocializmus­ért folyó harc történelmi ta­pasztalatairól és a további , feladatokról adott számot. A VIII. kongresszus a szo­cializmus építésében elért eredményekről és a párt előtt álló feladatokról hatá­rozott. A IX. kongresszus a part és a nép teljes egyetér­tését hangsúlyozta a törté­nelmi feladat, a szocializ­mus teljes felépítésében. A X. kongresszus határozata pedig a szocializmus maga­sabb szintű építését tűzte ki feladatul. Végiggondolva azt a szám­talan és sokrétű feladatot, amelyet a párt az elmúlt másfél évtizedben megoldott, nem kevés következtetésre juthat az ember. A legfonto­sabb tapasztalat az, hogy az eredményekért, a haladásért és a sikerekért mindig meg kellett küzdeni — ingyen semmit nem ad a történe­lem sem. Tudom, sokan fontorognak, amikor előttük a múltat em­legetik. Az idősebbek — ók tudnak igazán összevetni, összehasonlítani —, hányszor felsóhajtanak: milyen jó, mennyivel könnyebb a mai fiataloknak. Jómagam, a középkorúak nevében bizo­nyíthatom anyáink, apáink igazát — mennyivel jobb, más az élet, mint például’ 30 —50 évvel ezelőtt volt. Per­sze — mondhatja valaki —, így van ez máshol is, a vi­lág majdnem mindenhol elő­re, a jobb felé halad. Van ebben igazság, de az is tény, hogy a világ nem minden or­szágában van ez így, és még a szocialista, a baráti orszá­gokban sem egyformán gyors a fejlődés üteme, az élet gazdagodása. MINT AHOGYAN nálunk a legkisebb közösségeknél, a családoknál sem egyfor­mán élnek az emberek. És bár sok egyéb befolyásolhat­ja az élet alakulásánál — a tehetség, a szorgalom, a kereset, a család nagysága, honnét indultak, olykor-oly­kor, de igen, ritkán még a szerencse is —, itt is meg­állja helyét a tétel: ingyen semmit sem adnak, min­denért meg kell dolgozni. Az emberre nemcsak az jellemző, hogy egyik vagy másik nemhez tartozik, hogy milyen a hajszíne, a szeme, a termete, a természete, ha­nem az is, szeret-e dolgozni, érti-e a szakmáját, tud-e bánni a pénzzel. „Ég a keze alatt a munka”, vagy „El­menne a munka temetésé­re”. „Megél a jég hátán is”, vagy pedig „Kevés ennek a Dárius kincse is” — ilyen és ezekhez hasonló mondások minősítik a munkát és a munkából falcadó javak fel- használását. S hogy mennyi igazság, bölcsesség van mindebben, ahhoz elég szét­nézni egy-egy községben, egy-egy munkahelyen, hogy meglássuk olykor-olykor még a kirívó különbséget is, amely ismételten igazolja: ingyen nem adnak semmit. Az az ember, aki csak a szerencséjében, csak a vélet­lenben bízik, aligha, vagy soha nem juthat el a bol­doguláshoz. Az, aki attól várja sorsa jobbra fordulá­sát, hogy mások dolgozza­nak, alkossanak helyette, az csak egy ideig élvezheti a potyát leső kibic előnyeit. Annak, aki munkahelyén nem áll helyt, alti fegyelme­zetlen és emellett még a szo­cialista humánumra hivat­kozva nyújtja a kezét az őt meg nem illető javakért* an­nak előbb vagy utóbb, de rá kell jönnie: a humánum nem őt, hanem a dolgos, szorgal­mas, józan és fegyelmezett kollektívát illeti. Mert in­gyen semmit nem adnak, mindenért meg kell dolgoz­ni! A politikában is! HA PARTUNK. másfél évtizedes politikáját, tevé­kenységét visszapergetjük, erre a következtetésre ju­tunk. Társadalmunkat, kor­mányunkat illetéktelenül vá­dolták, rágalmazták külföld­ről, kétségbe vonva néptől kapott jogát. Ma nemzetközi tekintélyünk nagyobb, mint valaha. A hatalomért folyó harcban nem lehetett „mel- lébeszélni”, udvariaskodni. Ma a szilárd munkás-paraszt hatalom minden állampolgár számára erőt és önbizalmat ad. A mezőgazdaság szocia­lizálásának szükségességét sokan nem értették meg an­nak idején, mint ahogyan sok kétkedője volt a gazda­sági reformnak is. Ma már az egykori kétkedők is vall­ják: nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha akkor nem kö­vetkezetes a párt. Hányán féltették, hányán óvták a demokrácia szélesítésétől a pártot — ma mindezek is immáron a szocialista, az állami élet demokratizműsá- ért küzdenek. Milyen mély hitben gyö­kerezett a hűség a politiká­hoz. Mennyi bátorság, hig­gadtság, helytállás, türelem, optimizmus, egységes tett és még sok más erény kellett ahhoz, hogy ott tartsunk, hogy eleget tehettek a kom­munisták mindannak, ame­lyet a küzdelmes, de mégis szép életünk megkövetelt. MERT INGYEN nem ad­nak semmit. A politikát sem! Papp János Hülso szereli Kiskörén A Tisza magas vízállás» zavarja'a kiskörei vízlépcső külső építési munkáit, -azon­ban az erőmű „száraz” ré­szében zavartalan a turbinák szerelése. A Ganz-MÄVAG vízgépszerelöi már elké­szültek az I. sz. 7 MW-os turbina generátorának szere­lésevei. Jelenleg az alvizi cs felvizi állógyürúket állítják össze és előkésziilnek a ge­nerátor beemelésére. (MTI foto — Kozák Alberti A jobb húsellátás érdekében Új sertésfeldolgozó épült a hevesi Kossuth Tsz-ben A hevesd Kossuth Terme­lőszövetkezet sertéstelepe je­lenleg évi kétezer darab hí­zott sertést bocsát ki. Ennek csak egy kisebb hányadát dol­gozta fel, eddig korszerűtlen körülmnéyeik között a terme­lőszövetkezet Általában, he­Eredményes szabad szombat Hevesen ígéretükhöz híven — a sürgető, fontos munkák miatt — szabad szombaton is műszakba álltak a hevesi gabona­felvásárló és feldolgozó körzeti üzem dolgozói. Az elmúlt napokban a nagyközség felett átvonult szokatlan vihar ugyanis rendkívül veszélyes helyzetet teremtett a szabadban tárolt jelentős mennyiségű termény számára, s a további károkat feltétlenül el kellett kerülni. Az üzem valamennyi dolgozója állal ellenszolgáltatás nélkül vállalt és végzett munka hozzávetőleges értéke — beleszámítva a megmentett terményt is — mintegy 250 ezer forint. — Erdemes-e tejet termel­ni? Üomán Zsigmond. a kom­lói Május 1. Termelőszövet­kezet főanezógazdásza előve­szi jegyzeteit. — Art tudnám válaszolni, hogy az idén még nem. Ná­lunk egy liter tej önköltsége 4 forint körül alakul, viszont a felvásárlási ár csupán 3,60 forint. Évente körülbelül 650 ezer liter tejet termelünk, tehát 650 ezerszer negyven fillér a ráfizetésünk. Azt is hozzátehetem viszont, hogy itt a szövetkezetben viszony­lag alacsony az önköltség más gazdaságokhoz képest, mert az egy tehénre jutó tej- hozam jó közepesnek mond'* ható. — S mi lesz a helyset a jö­vőben? — A szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésére hozott kormányprogram kedvezően érint minket. A tej felvásár­lási ára jelentősen növekszik s a ráfizetés helyett hasznot hoz majd nekünk. Éppen ezért a szarvasmarha-tele­pünket rendbe hozzuk, a je­lenlegi 230 tehénnel szemben a jövőben 300 tehenet tar­tunk majd és a tejtermelés színvonalát is emeljük. El akarjuk érni az évi 3000 li­teres átlagot. Ez sikerül ís, hiszen most 2850 liternél tar­tunk. — Mennyi lesz majd az évi termelés? — Ügy 850—900 ezer liter. — S hogyan értékesítik? — Nálunk a községben 550 háztáji tehén van, tehát a község önellátó tejből. Eppe» ezért, mi az egész termelést átadjuk a tejiparnak. □ □ □ — A szarvasmarha-prog­ram eldöntötte nálunk a kér­dést — mondja Tóth Pétét, az ecsédi termelőszövetkezet elnöke. — A közös gazdaság­ban felszámoljuk a »értéste­Zöld utat a tejnek! nyésrtést, hiszen eddig is kisüzemi módszerekkel tör­tént a hizlalás. Viszont jóval nagyobb figyelmet fordítunk a szarvasmarhára, többek között a tejtermelésre is. A jövő évben befejezzük az ál­lomány tbc-meniesitését s jelentősen növeljük a tehe­nek számát. A sertéstenyész­tés felszámolása révén mint­egy 2,5 millió forinthoz ju­tunk s ezt az összeget állat­va sárlásra fordítjuk. Jövő év júliusáig a jelenlegi kétszáz­ról háromszázra növeljük a tehenék számát. — Milyen színtű jelenleg a gazdaságban a tejtermelés? —- Van rajta javítani való. Most körülbelül 2400 liternél tartunk, de a következő években el akarjuk érni a 3000 litert. — S az értékesítés? — Döntően a tejiparra tá­maszkodunk. □ □ □ Farkaséi Gyula, az Eger— Gyöngyös vidéki tsz-szövet­ség titkára az elképzelések­ről beszél. — Nálunk különösen érde­kes a kormányprogram. Te­rületünk egyharmadán gyen­ge adottságú termelőszövet­kezetek gazdálkodnak. Ezek a gazdaságok eddig is foglal­koztak szarvasmarha-te­nyésztéssel, mert a környezet kényszerítette őket erre. Vi­szont az amúgy is gyenge pozíciójukat még tovább gyengítette, hogy a szarvas­marha-ágazat eddig nem volt kifizetődő. Érthető, hogy ezeknél a gazdaságoknál mi­lyen hatalmas jelentősége lesz, ha az ágazat rentábilis­sá Válik. — Milyen terveik vannak? — A szövetség elnöksége a közelmúltban tárgyalta a ránk háruló feladatokat. Azt máris elmondhatom, hogy a program többéves, tehát lát­ványos fejlődésre jövőre még nem számíthatunk. Lé­nyeges lépésnek tartjuk, hogy a kedvezőtlen adottságú gaz­daságokban a meglevő férő­helyeket kihasználjuk. Jelen­leg csak a férőhelyek 70 szá­zalékát használják ki s éppen ezért olyan elképzelésűink van, hogy üszőkihelyezési ak­ciót szervezzünk. Ennek ré­vén mintegy ezer darabbal növekedne a tehenek száma. Ez eleve növelné a tejterme­lést is, másrészt nagyobb adagú takarmányokkal már jövőre mintegy 10—15 száza­lékkal lehetne növelni ezt. — Mennyi most az egy te­hénre jutó átlag? — Sajnos kevés, mindössze 2100 liter. — S mennyi lesz a terv­időszak végére? — Remélhetően megközelí­ti a 3000 litert. — Tehát jelentősen növek­szik a mennyiség? — Igen, és ez egy kis gon­dot is jelent. A termelőszö­vetkezeti vezetők már aggód­nak, hogy a tejipar képes lesz-e átvenni a mostaninál jóval nagyobb mennyiséget. □ □ □ A Dél- Heves megyei tsz- szövetség rendkívül alapos felmérést készített a szarvas­marha-tenyésztés jelenlegi helyzetéről és a kormány- program várható hatásáról. A számok szerint a szövet­ség tagszövetkezeteiben 1968- ban 23 ezer szarvasmarha volt, az idén már 24 500. Az emelkedés, ha mérsékelt is, de mindenképpen pozitív. Hasonló a helyzet, a tejterme­lésnél. Tavaly 15 millió liter tejel termeltek a gazdasagok, az idén már várhatóan 16,8 millió litert. S mi lesz a tervidőszak vé­gére? Az elképzelések szerint a szarvasmarha-létszám eléri a 29 ezeret, ezen belül a tehe­nek száma megközelíti a tízezret. A közös gazdaságok igyekeznek a férőhelyeket maximálisan kihasználni. Ér­demes szót ejteni a tejterme­lésről. A jelenlegi 2400 liter­ről 2770 literre emelkedik az egy tehénre jutó éves hozam, az össztejmennyiseg 27,4 mil­lió literre. A szántok egyértelműen bizonyítják, hogy amíg a. tej eddig csak mellékszereplő volt, most már kezd egyik főszereplővé válni. Viszont növekednek az aggályok is, képes lesz-e ilyen nagy meny- nyiséget felvásárolni a tej­ipar. □ □ □ Sárközi Józseffel, az egri tejüzem vezetőjével beszél­getünk. — Ha minden jól megy. új üzemünk rövidesen megkezdi a próbaüzemélést. Az új üzemben évente mintegy 18 —20 millió liter tejet tudunk feldolgozni, de kisebb bőví­téssel akár 35 millióig is-fel tudunk menni. A már elké­szült kecskeméti tejüzem pél­da erre. a nyáron naponta 80—90 ezer liter tejet dolgoz­tak fel. A mi üzemünk pedig teljesen olyan, mint a kecs­keméti. Számításaim szerint a termelő üzemeknek ezért nem kell tartaniuk a közel­jövőben attól, hogy nem tud­juk felvásárolni és feldolgoz­ni a növekvő mennyiséget. A megyei feldolgozó kapacitás néhány évig feltétlenül elég­ségesnek mondható. Viszont meg kell említenem, hogy # megye állattenyésztő gazda­ságaira az a feladat vár, hogy a tejtermelést egyenletessé tegyék. Jelenleg naponta 46 —48 ezer liter tejet szállíta­nak .nyáron, a tél folyamán ez a mennyiség azonban 22— 24 ezer literre csökken. Nyil­ván, hogy az ilyen nagy in­gadozás problémákat szül. — Az új tejüzemben lehe­tőség nyílik-e a választék bő­vítésére ? — Jelenleg 14 féle termé­ket állatunk eló. Az uj üzem­ben feltétlenül, kefirt ás gyár­tunk majd, ezenkívül kétféle Ízesített joghurttal is próbál­kozunk. — A felvásárlással tehát nem lesz probléma? — Iparági vezetésünk ál­láspontja világos: minden li­ter felajánlott tejet meg kell vásárolnunk. Szerintem in­kább az értékesítésnél lehet­nek majd problémáit. □ □ □ A kormányprogram jóvol­tából tehát a következő években alaposan növekszik a tejtermelés. Egyrészt azért, mert a hústermelés növelése elképzelhetetlen a tejterme­lés növekedése nélkül, de azért is, mert a jövőben a te­jet is érdemes, gazdaságos lesz termelni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tej átvételével sem lesznek problémák. Arra azonban szeretnénk felhívni a figyel­met, hogy a szarvasmarha­program nem a tervidőszak végéig tart, liánom azután is. S mar arra is érdemes ké­szülni, ami 1976-ban vagy 1977-ben várható. Nem akarunk különöseb­ben kötekedőnek látszani, de nem lenne jó, ha megismét­lődnének azok az esetek, hogy van bor, de nincs hordó és pince, van vágóállat, de nincs vágóhídi kapacitás. Éppen ezért írtunk a cím­ben. is: zöld utat a tejnek! Kaposi Levente tériként 20—25 sertést vág» tak le és dolgoztak fel, 6 az így előállított, félkész és késztermékeket ez év feb­ruár óta Egerben, a volt hor­tobágyi húsboltban és a tsz tanyaközpontjában árusítot­ták. így is jelentős forgal­mat értek el: az egri bah havi 150—200 ezer forint be­vételt hozott és hoz. A most elkészült húsfeWoi- gjozo — amely közel kétmil­lió forintból, saját erőből lé­tesült —, évi ötezer hízott sertés feldolgozására alkal­mas. Ez art jelenti, hogy a íkapacitás teljes kihasználása esetén naponta vágnak majd le 20— 25 hízót. A termeüő- saövetikezet vezetői azt ter­vezik, hogy néhány év múl­va a sertéstelepük kapacitá­sát is bővítik, s igy event* ötezer' hízott sertést dolgoz­nak fel a helyi ellátás javí­tására. A mintegy 20—25 fé­le sertéshúskészitményt reszt­ben a mar meglevő egri bolt­jukban és az ezután létesü­lő, hevesi, saját árudájukban másrészt a megye nehány fo­gyasztási szövetkezete útján árusítják. Az új feldolgozó a tervek szerint a jövő év január ede- jen kezdi meg tevékenységét Uj parancsnok a hatvani munkásőrség álén Az egész évben végzett munka állomásait, hatékony­ságát értékelték tegnaip dél­után a munkásőrség hatva­ni egységének gyűlésén. T6- zsér Ferenc parancsnok be­számolója kitért a szakmai, gazdasági ügyvite!! néhány új vonására is. Így jelentős többletként könyvelte el az oktatás koncentráltságát, amely fokozta ugyan a mun- kásőrök igénybevételét, de eredménye szembetűnően megmutatkozott a lövészet­nél, valamint az év végi har­cászati gyakorlaton. A pa­rancsnok art is elmondotta, hogy az egység több tagja a közeljövőben kitüntetésben részesül a munkahelyén és a munkásőrségben kifejtett, példamutató tevékenységéért A beszámolót követően ke­rült sor a hatvani egység új parancsnokának beiktatásá­ra. amit Tőzsér Ferenc ma­gasabb beosztásba helyezé­se tett indokolttá. A mun­kásőrség országos parancs­noka kinevező okiratával —- a tegnapi naptól — Burzuk György került a hatvani egy­ség élére, aki létrehívása óta tagja az Alakulatnak, * több mint tíz esztendőt dolgozói* annál, parancsnokhelyetta*!

Next

/
Oldalképek
Tartalom