Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

Sajtószemle fiz egri tanácskozás visszhangja Mint arról olvasóink rész­letesen tájékozódtak lapunk­ból, egv hónappal ezelőtt zajlott le Egerben az a két­napos tanácskozás, amely­nek témája a hazafias, hon­védelmi nevelés és a tömeg­tájékoztatási eszközök tevé­kenysége volt. A felszólaló írók, újságírók akkor kifej­tették álláspontjukat a nyil­vános eszmecserében. De a párbeszéd, a véleménycsere a zárszóval még korántsem ért véget. Erről tanúskodik az alábbi sajtószemle, ame­lyet az egri tanácskozás után született írásokból állítottunk össze. Észak-Masyarország (Miskolc) „Kegyelettel emlékeztek meg a jelenlevők az egykori hősökről, az előadó és a hoz­zászólók szavai, az eszmecse­rék mind-mind érintették a múltat, méghozzá úgy, hogy összekapcsolták a mával, mindennapjainkkal. S hogy mennyire aktuális a múlt összekapcsolása a mával, bi­zonyítja például az a vita: mit jelentett 1553-ben a haza nemcsak az uraknak, hanem a jobbágyoknak is. A haza nemcsak lakóhelyet jelentett, hanem egy olyan közösséget is, amelyben az emberek otthon érezték magukat, is­merték szokásait, örömeit, gondjait. Jelentette az egyén és a kollektív érdem védel­mét a külső ellenséggel szemben.” Dolgozók L.apja (Tatabánya) . Ma az a jó hazaJü, aid a gyárban és a földön, a hivatal­ban vagy katonai őrhelyen pél­dásan látja el a rábízott felada­tokat. Aki ennek az alapköve­telménynek nem felel meg, az lehet érzéseiben, szavaiban jó magyar, de a valóságban elma­rad a munkájukat kiválóan el­végző, adott helyzetben önma­gukat nem kímélő, a szocialista társadalomért tenni kész embe­rek mögött. Mint minden más­nak az értékét, a hazafiságofc is a tetteken mérik le az embe­rek. A munka, az alkotás, a nemzet gyarapítása az, amire ma népünknek, hazánknak első­sorban szüksége van, s ez az al­kotó hazafiság ma a követendő példa. ,,Hass. alkoss, gyarapíts, S a haza fényre derül!” Koszorús költőnknek. Kölcsey Ferencnek « ezek az örökbecsű sorai ma a ; nemzet gyarapítására, a szocia- • lista tartalmú alkotásokra ser- ! kentenek mindnyájunkat.” Magyar Nemzet „A népfrontnak éppen úgy van itt feladata, mint az írók­nak, költőknek, nagy segítsé­get adhat itt a KISZ, az MHSZ, a különböző művé­szeti ágak és nem utolsósor­ban a sajtó. Adnak is évről évre egyre többet. A nép­frontbizottságoknak például nagy érdemük van ab­ban, hogy fellendült a honismereti mozgalom, amely igen jól szól- gálja a fiatalok hazaszerete­tének erősítését.. Számtalan regény, film is segíti ezt a nevelőmunkát, bár ebben, a vonatkozásban még nagy tar­tozásai vannak íróinknak, művészeinknek. Az egri ta­nácskozáson a pedagógusok eddig még mindig szóvá tet­ték: a korunkról szóló mű­vekben kevés olyan regény­alak, főhős, akit méltán le­hetne példaképül állítani az ifjúság elé.” Magyar Hírlap dánkban. Ünneplőruha helyett munka- vagy gyakorlóruhában bemutatni őket már könnyebb feladatnak látszik. Sokkal hosszabb és bonyolul­tabb feladat azonban -a hazafi­as nevelés helyenként még sab­lonos, vagy végletes díszmagyar- lódenkabátos ruháját levetni és felvenni a reális, becsületes, jor gos büszkeséget adó munkaru­hát. Ezt sugallja a többi között az egri tanácskozás, és ezt kö­veteli egészséges társzdalmi ha­ladásunk.” Béliés megyei Népújság (Békéscsaba) „Merjük vállalni azt a be­csületes kötelességünket, hogy ifjúságunkat magyar­nak neveljük, mert különben élveszítjük azt a jogunkat, hogy nemzetközinek nevel­hessük. Mert, ha igaz az alapgondolat, úgy az is való­ság, hogy csak az válhat in­ternacionalistává, akinek van nemzeti tartása, öntudata. Csak az az ember értheti meg a világot formáló forradalmi eszméket, aki ismeri hazája forradalmának történetét" Ország-Világ „A nemzet sajátosságainak, magyarságának megőrzése, gya­rapítása a szomszédos népekkel való testvéri együttélésben és együttműködésben nyeri el zá­logát — abban, amit az ideoló­gia nyelvén, proletár internacio­nalizmusnak nevezünk. A nem­zeti sajátosságok kölcsönös tisz­teletében, és egymás boldogulá­sának segítésében. Mert a hazaszeretet nem lehet csak önmagunk szeretete, ha­nem párosulnia kell a család többi tagjának saeretetével és megbecsülésével. Ha ez az igaz, es * szocialista hazaszeretet ver gyökeret szí­vünkben és tudatunkban, akkor erős lesz a haza — s a poklok kapui sem vesznek erőt rajta...” KISALFÖLD (Győr) „Az egri kétnapos tanács­kozáson a fegyveres erői képviselői is megerősítették: a hazafias tájékoztatásban nagy a jelentősége annak, hogy miridazt.ámi nem ka-: tonal titok, a lakosságnak hasznos bemutatni. E meg­fontolással szervezik a szü­lői laktanyai látogatást úgy, hogy a védelmi eszközöket is megtekinthessék. A fegy­veres erők különböző szer­vezetei számos 'kiállításon adnak alkalmat arra, hogy a lakosság megismerkedhes­sen a haza védelmét szol­gáló fegyverzetekkel. A tömegtájékoztató eszkö­zök (a sajtó, rádió, televízió) a fegyveres erőkkel együtt­működve ugyancsak részt vesznek a fontos tájékozta­tó tevékenységben. Az üze­mi munkás, a tsz-paraszt, a különböző intézményi dolgo­zó csakúgy, mint az ifjúság, személyes tapasztalatok alap­ján is meggyőződhet arról, hogy a haza védelmére for­dított emberi erő és techni­kai eszköz megbízhatóan, jó ügyet szolgál.” Néphadsereg „Időnként még tapasztalható, hogy egyesek leszűkítik a haza­fias, honvédelmi nevelés fogal­mát. Helytelenül úgy vélik, hogy e fontos feladat művelése a saj­tó területén csak reszortfeladat, a honvédelmi tudósítók dolga és elintézettnek, megoldottnak te­kinthető egy-egy önálló anyag vagy cikk megjelentetésével. Ez azonban nem így van. A haza­fias, honvédelmi nevelés nem kezelhető privilégiumként. Tuda­tosan törekedni kell arra, hogy ne csak a honvédelmi tudósítók, hanem a belpolitika, a gazda­ságpolitika, a külpolitika vagy éppen a kultúrpolitika és a sport kérdéseivel foglalkozó új­ságírót is világosan lássák, ért­sék és magyarázzák saját terü­leteik szerves összefüggéseit a honvédelem érdekeivel és cäjai- v&l.v Somogyi Néplap (Kaposvár) , -Hazaszeretetre, a haza szolgálatára nevelni egész társadalmunk feladata. S ta­lán eredményesebbé válna ez a munka, ha az egri kez­deményezést országszerte példának tekintenék és kö­vetnék. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy az Egerben elhangzó gondolatokat, ja­vaslatokat és ötletekét' min­denütt alaposan megismer­hessék.” Összeállította: . Hegedűs Ferenc Ismeretlen Kossuth-levél A miskolci evangélikus egyház levéltárában eddig is­meretlen Kossuth-levélre bukkantak. „A hegyaljai ág. h. ev. magyar egyházmegye elöljáróságának” címzett, kézzel írott, négy ív terjedel­mű levelet Kossuth Lajos kilencven éves korában írta Turinból, 1892. szeptember 4-én. A levél válasz az egyház­kerület megkeresésére, amelyben értesítik Kossuthot, hogy a tályai templom le­égett. Kossuth — mint írja — sajnálattal értesült, hogy a tályai egyház végínségre ju­tott, s temploma, amelyben kilencven év előtt a szemfke- resztségben részesült, rommá lett, mint ő maga is. A továbbiakban arról ír: hogy a .kunyhó és a polgári ipar műhelye többet adott az országos gyűjtés során, mint a palota”, az őt nem lepte meg. Levele végén adományáról értesíti az elöljáróságot: „Az aranyban lefizetett kéfcszáz- . húsz frankot, amelyről a mellékelt levél íródott, az itteni posta száz forint érté­kűnek számította”. (MTI) A kielégíthetetlen Moloch. Igen: ez a képernyő. És az ő kielégíthetetlen papjai: ez a közönség. A kanáanista isten­ség számára emberáldozato- kat hoztak annak idején, de az isten minidig és újra köve­telőzött, kielégíthetetlennek bizonyult vad mohóságában. Mennyi fűmet fogyaszt egy évben, mennyit fogyaszthat ez a XX. századi istenség, ez a kielégíthetetlen csoda- szörny, a telvízió? Mennyi filmet igénylünk mi, ennek a csodaszömynek szidói és áhí- tói, százszor megátkozol és ezerszer felmagasztalói ? Kis- és nagyfilmet talán 700-at is egy esztendőben. Dokumentumfilmekkel, egyéb, nem híradó jellegű filmanyagokkal együtt, ezrét is talán. Ezer film: ezer alko­tás. Alkotás? Ne túlozzunk. Már az is tisztességes dolog, sőt már az is elismerésre méltó, hogy csak viszonylag Minisztériumi állásfoglalás az alkoholisták gondozásáról, gyógykezeléséről Az egészségügyi törvény­nek a gyógyító-megelőző el­látásra vonatkozó miniszteri végrehajtási rendeletéhez kapcsolódóan az Egészségügyi Minisztérium elvi. állásfogla­lást adott ki Ez azt a célt szolgálja, hogy az adkohalis- ták. kötelező gondozását el­rendelő határozat végrehajtá­sával az illetékes egészség­ügyi hatóság fokozott körül­tekintéssel járjon el, tartsa tiszteletben az állampolgári jogokat. A törvénynek a gyógyító­megelőző eljárásról szóló fe­jezete az alkoholisták kötele­ző gondozásiba vételét meg­felelően szakorvosi "vizsga la­tot ír elő. A rendelkezés ér­telmében az alkoholistáknál azonban még egy szakorvosi vizsgálatot végeznek, amikor már elrendelték a kötelező gondozásiba, vételt. Az állás­foglalás kimondja: az előze­tes vizsgálat során a szakor­vosnak .arról kell véleményt adnia, hogy az érdekelt — akinél a gondozást el akar­ják rendelni — alkoholista-e, vagy sem. Természetesen amikor a kötelező gonozás- ba vételt már elrendelték, az alkoholista ismételten ala­pos szakorvosi vizsgálatban részesül, annak megállapítá­sára, hogy egészségügyi szempontból mincs-e valami akadálya az elvonókúrának. Csak az összes vizsgálati eredmények ismeretében döntenek. Felhívja az állásfoglalás az illetékesek figyelmét arra is, hogy kényszerintézkedéseket csak a kötelező gondozás, gyógykezelés elrendelését célzó eljárás során szabad alkalmazni. Az esetben, ha az alkoholista maga kéri gondozásba vételét, vagy sa­ját kérelmére áll gondozás alatt, vele szemben semmi­féle kényszerintézkedés nem alkalmazható. (MTI) 4. Dö nem madár volt, ha­nem egy másik katona, a révház tetejében ült,' a hóba süppedve, mint valami dun­nába, harangozott a lábával, és: fújta, leste a barátját, ahogy gázol lefelé', a'hóban, s ahogy észreveszi őt és ke­rekre nyílik a szája", s csak néz, néz, ahogy 'Fülemüle !■ szokta volt mondani *—„pro­pán és bután”, s akkor ez a katprja — azaz Fülemüle ,r~- abbahagyta a fütyülést, las-; san felemelkedett, 1 karjait’ széttárta — elrepül? Dehogy, szamár tűiét mutat a lenti -katonának, aztán hanyatt vágja magát a hóban es'ak­korát nevet, hogy., ,a fákról hullani kezdenek a. höpely- hck. „Nem mellékes kérdése 9 hon­védelmi nevelésnek, hogy fiatal­jaink többek között azért isme­rik félre a valós katonaelétet, azért nincs morfjuk hús-vér em­bereket, hősöké: példaképpé emelni önmagukban, mert '-r ahogy az egri tanácskozáson el­hangzott — a katonák mindig ..Uimenőruhában” jelennek meg a képernyőn, az' újságok hasáb- , . „ , jaln. A fegyveres testületeket < - a kapuprség parancsnokától, körüllengö misztifikáció már > nagyrészt eloszlott propagan­. Elzt,' a históriát Fülemüle is. elregélte, természetesen egy szavát se hittem, s ké­sőbb szégyennel kellett meg­tudnom Parázs főhadnagytól, Füle­QtüMÍMSj 1972. november 14., kedd Bibok Miskátol. hogy müle igazat mondott:----...és én akkor, pajtás, a hogy az öreg kitno-ndta, hogy elenged, nyomás, végig a folyosón; olyan Szerencsem volt, sehol senki, így aztan nekifutásból végi&c&usstaxna sakktáblán, ami szigorúan ti- los, s én pajtás, légpárnás bakancsban lehettem, mert csúsztam előre, föl a har­madikra, föl a karfán.... — Föl, a karfán!. No, ne hülyíts, Fülemüle! — FöZ, föl, ugató kutya legyen a- nevem, ha nem igaz;- s ahogy fölérek, látom, leeresztve a rács a abolgá-. Idtvpzetői iroda ablakán, no, viondom, ilyen az én for­rnám, eicnge'd az öreg, és Wre- yám tudok papírt sze­rezni, de képzeld, nyitva volt az ablak, mert füstölt a kályha és huzatot kellett csinálni s az ásztalon ott botiak a lepecsételt szabad­sz gos papírok, ahogy odaér­tem, épp akkor . kaptak szárnyra, az egyik szépén ki- vilorlazott a rácson és rá­szállt a kezemre, mint a Felszabadulas térén a ga­lambok! Áz öreg nagyon frankó volt, aláírta a papírt, rohanok a körletbe, kapom a euccom, persze, nagyon da­gadt a mellem a srácok előtt, hát erre lepattant egy gomb! Mit fogok cn ezzel is időt veszíteni., hat fölsziv- tam egy jó adag (Végtelenül sajnálom, hogy ilyen csúnya szót kell "hasz­nálnom, aunt ami követkor zik, de. Fülemülét idézem, akiről elmondtam, hogy nem volt külön gyerekszo­bája.) túrhat, ráköptem a gombra és fogott, pajtás, pedig az őrparancsnok még meg .is rángatta, mert gyanús volt neki, hogy én mehetek, és belem akart kötni! • •— Köszönöm, Fülemüle,' clcg, melegítsd ezzel a szö­veggel a keleti nagynéniké- det, azt a Shanghájba sza­kadt hazánklányát, aki hás - táncot jár a ■ ■ ■ — Ne köss bele minden­be, ha nem hiszed, kérdezd meg, Suhajda törzs volt az őrpéká!... No, én mentem — mit mentem, száguldot­tam a bekötő útig, onnan négy kilometer az állomás, erre pajtás, mit latok, jön­nek a táltosok a tsz-elnök szánjával, persze, fölveti, megismert még nyárról, mál­nát voltunk szedni nekik, tudod, milyen a málna, ha az érik, akkor szedni kell, különben ott rohad nekik az egész, no, én fütyültem a srácok helyett is, ők meg Sábáitok, tudod, hogy több szólamban is tudok fütyül­ni, s akkor az a tsz-elnök kiszúrta, de rendes volt, rö­högött, azt mondta, hogy a nyomtató lónak se kötik be a száját, de én marhajöl nyomom a füttyöt, ilyet nem hallott, amióta lyuk van a... — Ne térj el a tárgytól! — Jó, jó, elég az hozzá, az öreg fölvett a szánra, beröp­pentünk, erre ott az a ro­hadt sorompó, tudod, ahol ki van írva, hogy „10 percen túl is zárva tartható” és a sofőrök először egy nullát írtak a 10-hez, aztán már kettőt, mert ilyen és volt már, no, gondoltam,, kész va­gyok, nem érem utol Mis- kát, s erre megállt egy jár­gány a hátunk mögött, hát a vendéglátósok furgonja, mintha megrendeltem volna, üres hely a pilóta mellett, megy le halért Mohácsra, állati mázli mi? Így értem le Dunarévre, előbb, mint a barátom, pajtás, de azt ne kérdd, hogy másztam föl a révház tetejére, mert ha azt elmondom, azt fogod hinni, hazudok... Hallgattam, hitetlenked­tem, néztem a fürge gomb­szemeit, a nagy füleit — fo­rogni látszottak, mint a nagy hajókon a radarkészülékek —-, nevettem a szövegen, le­gyintettem, s nem fogtam fel, hogy a boldogsága tette a csodát, akkora boldogsága, hogy az akár szárnyakat' is nö­veszthetett volna a lapoc­káira, igazi szárnyakat, vé­ritkán kell íelszisszermiünk filmbéli bárgyúság és időt­lenség láttán és hallatán, hogy a második csatornával, a megszaporodott adásórák­kal párhuzamosain nem csök­kent, sőt valamelyest talán emelkedet is a televízióban látható filmek átiLagszánvana- la. Igaz: átlag! S ebben bele­tartozott Wajda éjszakai filmsorozata és a töményen bárgyú világjáró újságíró- sorozat is beletartozik az Odüsszeia és bele fog tartoz­ni a megszámlálhatatlan po­fonok levében kanálkodó új filmsorozat rettenthetetlen hőseivel együtt is. Mégis, ha a kritikus ősann- te akar lenni, két dolgot be­csülettel meg kell jegyeznie, summázva kissé a televízió­ban bemutatott filmekről megfogalmazott véleményét, — általában Ez pedig: nem irigyli azokat, akik a film- műsorok szerkesztéséért fele­lősek a televízióban: a néha felszísszentő silányságok éne­mére érezhetően és élvezhe­tőén emelkedett a filmek át­lagos színvonala. A Mőloch kezd ínyenc lenni végre! Igaz, úgy vélem, eddig sens csak rajta múlt. A hajnali sztyeppén. Nem ismerem Solohov e három elbeszélését, azt sem tudom, magyarul. egyáltalán megje- lent-e? Ám mégis .ismerősek a szituációk, ismerős a világ és ismerős a kor is, amelyről Solohov elbeszélsai nyomán ez a kissé vontatott, inkább illusztratív mint művészi, el­hitető erővel rendezett szov­jet film készült. A kozákok­ról és a szovjet hatalomról, a családokon belüli, az apát a fiával, a testvért a testvérrel szembeállító, lelket, hitet val­lató, életet is követelő törté­nelmi korszakiról — nem vé­letlenül! — kiapadhatatlan a mondanivalója Solöhovmak. Es hogy milyen művészi, erő­vel, mélységes hitted szól a fiatal szovjet állam kialaku­lásának véres és csodás idő­szakáról. — azt végtére ez » film is igazolta. Átsütött rajta Solohov! Drámaivá, hitelessé vált a három novella a film nyel­vén, is. Gyurkó Géza gigszállhatott volna velük mind a Dunáig s közben fü; tyült volna odaiönn. { Miska áll odalenn,. a • sza.- ja tátva, néz rám propán és bután ... Lassan fölemelem a karom, mintha el akarnék szállni, látom, hogy elhiszi, akkor szamárfület mutatok neki és elkezdek loholni, de úgy, hogy- - hanyatt vágódok a hóban. Élvezet esni. , Sose hagyom abba, hanem tér magához és nem szol fel: _ jó lesz, ha lejössz és indulunk. Hallod? Világos­ban kell álérni. Ismerem Miskát, ez soha meg nem kérdi, hogy ke­rültem ide,’s már élőre gon­dol. Leszállók a tetőről. — Átérni?! Csak int, A tuiao part te* le. — A jegén akarsz átmen­ni? ; — Egy napot takarítunk meg vele, ha nem kell á vá­rosig kerülni. A hídhoz. Nezegetem a Dunát, hó alatt van, nem látni sem­mit. Bá lehet írva a képem­re, amit gondolok, megkér­di: — Félsz?-r- Na, ne hülyéskedj! — Mindig a nyomomba lépj. Ha engem elbír, téged is el­bír. Ebben van valami. De azért nem bánnám, ha vala­ki hirtelen ránk kiabálna, hogy „álljanak meg, .a vesz­tükbe rohannak, vitéz urak!* (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom