Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

8.18

3.00

0.35

9.49

10.05 10.30** 12.20 12.39 13.38 14.15 15.10

16.05

16.25 16.35

17.05

17.30 17.44

18.00

18.30

19.25 20.00

31.03

21.43

22.30

22.43

23.03 0.10

KOSSUTH

Regi melódiák, liarsan a kürtszó! Népzene.

l£d«s. anyanyelvűnk. Jsko.larádió..

Mascagni: Parasztbccsülct. Ki nyer ma?

Melódiákok tél.

Kóruspódium.

Gyermekrádió.

Hadióiskola.

A jó tanuló . ..

Az élő népdal.

Áriák.

Fiatalok stúdiója. 55ongoramüvek.

Csillagászat a közép, korban.

Könnyűzenei híradó.

A Szabó család.

Népi zene.

Egy íádiös naplójából.

Á tudományos közélet {ónima.

Dalok,

Operettdalók.

A leltári érték: nullá. Kamarazene.

Könnyűzene.

PETŐFI

8.05 Zenekari muzsika. 11.53'lköftyvék; tájak, emberek..,

12.00 Népdalok.

12.25 Barokk muzsika.

13.03 törvénykönyv.

13.20 Operanégyesek.

Kettőt«! T-- hatig ...

Zenés délutánig.10 tímlékézzünlí régiekről.

18.35 Ifjúság« Rádió.

19.05 Idegen nyelv — •^nyanyeiv.

19.21 Operarészletek.

19.39 A színháztörténész

mondja.

20.38 Király leszek Magyar- országon. Rádiójáték.

22.04 Liszt; Dante szimfónia.

23.15 Verbunkosok. .

(TV]

8.05

17.20

17.35

17.40

17.55

18.35.

19.15

19.30

20.00

21.25

22.10

MAGYAR ;

.4 '...'4

Hírek, ■ ... . .

Szovjet Tfcjfefi Írnék.. • - - - A sakkolimpiaról.

Teli zsák.

Riportfilm.

Esti mese.

Tv-híradó.

A pármai kolostor.

F^ncia film. I. rész.

Magyar tudósok.

Tv-híradó.

POZSONYI

9.00 A nap virradat előtt kezdődik.

17.30 Sportmagazin.

19.00 QS 21.50 Híradó.

19.40 Grúzia. Kisfilm.

21.15 Mikrokomédia.

LGRÍ VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.)

Fél 4, fél 6 és- este 8 órakor Joe Hill balladája Színes svéd—USA film EGRI BRÖDY

(Telefon: 14-07)

Fél 4„ fél 6 es fél 8 órakor Egy rendőrfelügyelő vallomása az allamiigyésznek Színes szinkronizált olasz film

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

Délután fél 4 és háromnegyed 0 -órakor Utazás Jakabbal

Színes magyar film Este 8 órakor:

A rend gyilkosai

Színes, szinkronizált francia dim'

hatvant vörös csillag

Forró vizet a kopaszra! HATVANT KOSSUTH

A: Tenkes kapitánya I—II.

HEVES

Az ördög fogadója FÜZESABONY "Forró fej

Egerben: este 7 órakor: A furfangos özvegy (Déryné-bérlet)

Hol fogták el a törökök Bornemissza Gergelyt?

A KÖZELMÚLTBAN a

Népújság olvasói Varga László tollából, — régen publikált, de a legújabb kutatás tükrében immárom elavult forrás alapján, — arról értesülhettek, hogy Bornemissza Gergely deákot, az egri vár kapitányát 1554-ben a hatvani bég Poroszló táján ejtette fogságba. — Mivel azonban Gergely deák nemcsak Eger, az egri vár, de az egyetemes magyar hadtörténet szempontjából is kimagasló jelentőségű személyiség, — legújabb kutatásaim bécsi levéltárban őrzött forrásanyaga alapján, okvetlen szükségét érzem, hogy — bár erre egészen röviden utaltam már „Az egri vár és viadala” című hadtörténeti művemben, — de e mindenképpen népszerű témáról ez úton is tájékoztassuk széles olvasótáborunkat, annál is inkább, mivel számtalan úttörőcsapat és őrs is viseli a hős egri várkapitány nevét.

A törökök, kivált a hatvani bég iszlám harcosai 1554 nyarán-őszén egyre agresszívebbek lettek. A bécsi, Staatsarchiv őrzi (Turcica gyűjtemény 9. köteg. C. 2. alatt) Malvezzi követ levelét a budai basához. Az 1554. augusztus 22-én Komáromban kelt levélben szóról szóra ezt olvashatjuk : „.. .nemes Gergely deák egri várkapitány csatolt leveléből (mely azonban sajnos hiányzik) Excelenciás lathatja és megértheti, hogy a törökök a közelmúltban az egri tartományban való betörésük során férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és leányokat, nem kevésbé állatokat víve el... * Felszólítja Ferdinand király kívánságára, hogy a basa adja vissza ezeket, „máskülönben maguk az egriek is nem tűrhetik, hogy magukat ne védelmezzék meg és a Itárokért ne álljanak bosszút.*

A DÖNTÖ JELENTŐSÉGŰ

okmány, mely Bornemissza Gergely deák és társai sorsáról hiteles formában tudósít, 1554. október 17-én kelt és a törökök elleni újabb panaszokról ad számot. A latin nyelvű okmányt is a bécsi Staatsarchiv Turcica- gyűjteménye őrzi, a 9. köteg- ben C. 3. szám alatt. íme a vonatkozó rész magyar fordításban :

„... ugyanezen hó (azaz október) 17-én a hatvani törökök megrohantak bizonyos

Pásztó körüli falvakat őket pusztítva és irtva, amire azután Gergely deák és Zol- thay István kapitányok huszárokkal és gyalogosokkal egyetemben Egerből kirontottak, hogy a király őfelsége nyomorúságos alattvalóinak segítségére legyenek, akik az üldözött törököket követték és lesre mentek, melyet Véli bég a hatvani szandzsák állított nekik. És így a kapitányokat a legtöbb katonával egyetemben elfogták, másokat részben legyilkoltak, részben pedig nagy nehézség árán sikerült megmenekülniük.”

Ügy hisszük, hogy ennek az eredeti — és eddig sehol sem publikált igen fontos okmánynak a tükrében világossá válik olvasóink előtt, hogy bizony Gergely deák nem Poroszló, hanem éppen a megye másik sarkában, Pásztó környékén futott a hatvani Veti bég ügyesen vetett lesébe.

Gergely deák tragikus sorsához még hozzátartozik, hogy a török a. becses foglyát Budára hurcolta, ahol „az Budai Basának tömlöcé- ből” november 1-én megírja szép magyar nyelvű testamentumát.

Veráncsics Antal. Ferdinand Konstantinápolyba küldött követe 1554. december

13-án már arról tesz jelentést Becsbe az uralkodónak, hogy Gergely deák és Nagy Balázs —, aki az 1552. évi egri ostrom során az egyik gyalogos század kapitánya volt — 39 fogoly katonatársával és ugyanannyi császári fogollyal egyetemben a szultáni fővárosba, Konstan- tinápolyba érkeztek. A derék Veráncsics minden követ megmozgat kiszabadítása érdekében, de végül is 1555. október 10-én, éppen 47 esztendeje arról értesíti levelében Mikfia cseh királyt, hogy Gergely deákot Ahmed basa — az egykori egri török tábor pórul járt katonai fő- parancsnoka —, ki végeztette.

EZ AZ ESET IS szolgáljon eleven például, hogy az utóbbi években lendületet kapott egri történettudományi kutatás eredményeit még egy újságcikk keretében is tudomásul kell venni, s egész sor régi, elavult adatot át kell adnunk a jótékony feledés hasznos enyészetének ...

Sugár István J

KUBA KÖZELRŐL

3.

Változó szokások

A cikksorozat szerzője, az MTI kubai tudósítója, egy esztendeje él a karib-tengeri szigetországban.

Az idei esztendő első fele rendkívül sikeres volt Kubában. A vállalatok nagy többségénél jelentősen nőtt a termelés. Növekedett a tej, a tojás és a hal és más élelmiszerek termelése is. A köny- nyŰLparban kimagasló sikereket értek éL Mindennek egyik alapja az, hogy az utóbbi években Kubában a figyelem központjába került a termelékenység, a pontos munka. Előtérbe került a termelés szervezésének további tökéletesítése, a gazdaságirányítási módszerek finomítása. A szigetországban egy év alatt 2200 üzemiben vezették be a normákat, s ma már mintegy 700 ezer munkás dolgozik az új szisztéma szerint.

Kidolgozták a gazdaságfejlesztés ötéves tervét, sőt készülőben van. a távlati fejlesztési terv is. Mindehhez jó alapot és biztos jövőt jelent, hogy Kubát az idén felvették a KGST tagjai sorába. Ez, amélliett, hogy rendikívüli politikai jelentőséggel bír — hiszen a szocialista 'közösség integrációja „rálépett” Amerika földjére — a kubai gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését teszi lehetővé. A nemzeti arany, a cukoripar gépesítése mellett, a nikkel, a néz gyorsabb kibányászását, és egy sor új iparág fellendítését is segí ti.

Amióta a gazdasági életben előtérbe került a termelékenység, az ösztönzők szerepe is kezd más megítélést kapni. A kubai emberek nagyon fogékonyak az ünnepségek, a rendezvények iránt Ügy is fogalmazhatnánk, a külsőségi megnyilvánulások, mák rangos szerepük van a kubai ember- hétköznapjaiban. Nem véletlen tehát, hogy egy jól dolgozó kubai munkás elvárja, hogy az elismerés, a köszönetnyilvánítás ünnepi külsőségek között történjen. Azt mondják, hogy a tiszteletvárásrak ,ez a fajta igénye még abból a talajból táplálkozik, amikor érezték hiányát. Amikor a kirándulni jövő amerikai, és külföldi turista azt gondolta: az alamizsna dollárcentekkel mindent megadott.

Ha tehát ma Kubában az erkölcsi ösztönzés talaja még

Az őrület éjszakája

ÜGYELET

Kgfcrben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajosy-Zsl- linszky utcai rendelőben. (Tele- lefon: H-10). Rendelés gyermekek részére is.

gyöngyösön: 19 órától szerda

reggel 7 óráig, a Jókat utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefen 117-íU

A nyúlánk, barna lány az első emeletről indult, a tréningruhás férfi a harmadikról. Félúton találkoztak. Egyazon dühtől, egyazon indulattól fűtve.

— Maguknál is morog?

— Enyhe! Szirénázik! Mint egy megőrült tűzoltókürt. Eél órája járkálok a szobámban, ketrecbe zárt tigrisként, rájapodok a falra piócák szívósságával, kutatom az üvöltés eredetét, de nem jövök rá — így a te'■ 'remtés koronája, majd az orvosék ajtajára vet vészterhes pillantást. — Gyerünk, kezdjük ott... !

S este kilenckor, odáhagy- va meleg szobát, a képernyőn holtából megidézett La- tabárt, miegyebet, most már együtt róják a lépcsőt. Mert így nem maradhat. Valamit tenni kell. Ez a romlott csapból elinduló iszonyatos zene, vízvezetékek láncolatán felerősödve, ott zeng, dübörög a lépcsőház valahány lakásában, s hangjánál lehetetlen az értelmes szóváltás, a pihenés, az álom.

Fogadtatásuk persze változó. Attól függően, kit honnan szólít elő a csengő. Ágyból? Fürdőkádból? Vacsorázó asztaltól? Esetleg kártyapartnerek köréből, aduval kezében? Van, aki Agatha Christie-t szorongat, s most úgy remeg, mint egy egész nyárfaerdö. A Jogát mosó szőke asszony szelíden, ' gurgülázva hárítja cl a gyanúsítást. A tornagatyás, félmeztelen szerelő pedig falusi hősszerelmesek modorában dülleszti mellét, s e kihívó domborításban az is benne van, hogy: ide, bordáim közé a disznóólét, ti ármány lelkek, ha kies lakomban fia muzsikáló, elzá- ratlan csapra leltek, hanem aztán jaj nektek!

— Hová akkor? — néz a barna szépség reményvesztetten a tréningruhásra.

Az szintén bizonytalan. Olyasféle mocorog csupán agytekervényeiben, hogy vágják le a lábát tőből, ha virradatkor első útja nem a városgazdálkodáshoz visz, ahol lépcsőházra terjedő csaprazziát követel. Majd arra gondol, inkább költeménybe fog. Groteszk poémát ír a köztulajdonú hatvani és egyebütt lévő bérházakról, s ebben csúf bélyeget süt mindazok szőrös mellére, akik nem törődve lakótársaik nyugalmával, hallgatnak a hibákról, sajnálják a javítás forintjait.

Negyedóra még, szédelegve, lépcsőn le, lépcsőn fel. Aztán otthonába tér a két vándor. Dolguk végezetlen a hevemre rogynak. Oda, a vakolatát potyogtató, dervisként üvöltő fal tövébe. Hogy nem sokkal később a kínza- tás, meggyötörtség elnyomja őkel.

Almukban égig érő épület- kolosszusban járnak, benyitva ott is minden lakásba. Félős riadalmuk azonban

mindannyiszor alaptalan, falak között mindenütt süket,$ puha csend. A gyermekekí gumitalpú cipőben játszadoz-? nak gumírozott építőkocká-? ikkal. A rádiókból zsinóros? lehallgatók megannyi szára> ágazik dédik, papik füléhez.? A vízcsapra is hangtompítót? szereltek mindenütt. S a há-> ziurak, akiknek köpenye alól> a sáros angyalszárny elő-elő-? villan, szelíden szájukra il-? lesztik mutatóujjukat, szem-? pillantással utalván a naptár? alatt függő, keretbe foglalté áldásra, amely ekként szól:? „Hol a csend az úr, ott a bé-? ke. Élj hát e jóval, úgy éle-? lednek tán sose lesz vége.? Ha mégis szomszédodra tör-? nél, dirrel-durral belé ha-? rapva, előbb szól neked is az? ítélet harsonája, te mafla!”?

Reggel üdén, játékosan éb-> redtek a vándorok. Járásuk? is ruganyos, céltudatos volt,? amikor munkahelyükre iri-? dúltak. Mindkettő feledte az? esti gyötrelmet, s csak késő< álmának élt, amely olyan< gyönyörűséges, olyan szivbe-í markoló volt, hogy szinte ér-? denies még néhány hasonló? alkalomra bifizetni. Ki ron-\ taná el ezt a játékot? Rossz£ szellem, aki a lakókba búvik,- s pisszíti őket? Vagy egy} másik dzsinn, a városgazdálkodási vállalat háza táján?? Ugyan. Ott azért még nemi tartunk. . U Pedig ha azt az utolsó huszonhét évet nézem...

(móldvay)'

A korszerű úthálózat a gazdasági

fejlődés egyik alapja. (Foto: Kovács Endre)

fogékonyabb,' ezt mindenki természetesnek veszi a sziget- országban. S valahogy más a rangja is. A kiváló dolgozó például hétköznapjaiban is büszkén hordja a jelvényt, a diák vagy a parasztember a legféltettebb kincsei közé helyezi az elismerő oklevelet, vagy bármi más kitüntetést Az pedig valóban vonzó és példamutató hatást gyakorol az emberekre, ha nevük a dicsőségtáblán, vagy az újságok hasábjain található. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Kubában az emberek nem szenvednek pénzhiányban. Alapvető probléma az áruhiány. Ilyen helyzetben tehát a pénzkereset növelése nem lehet ösztönző. Ebből kiindulva intézkedett egy éve úgy a kormány, hogy egyes tartós fogyasztási cikkeket a munkahelyekén’ osztják el. Ä jól dolgozók előnyben részesülnek. Vagyis a figyelem központjába került a gondos, a pontos munka, a normák teljesítése. Maga a munkahelyi kollektíva dönti el, hogy ki érdemli meg: rádiót, televíziót, kerékpárt, vagy órát, illetve ahhoz való vásárlási jogot kapjon. A hangsúly azon van, hogy a kollektíva döntse el. S ez a kollektív döntés, a vélemények kikérése, meghallgatása egyre erőteljesebben érezhető Kuba egész társadalmi életében. Ahogy Fidel Castro mondotta: a kubai forradalom, új, érettebb fázisába lé- oett, ez pedig megköveteli a i negek, a tömegszervezetek nagyobb társadalmi szerepét.

A nyár elejére befejeződtek a szakszervezeti választások. összesen 22 szakmai szakszervezet alakult meg, illetve alakult újjá. S a választásokat mindenütt — az alapszervezetektől az országos szintig — a demokratikus centralizmus, a felélénkült tevékenység jellemezte. Áz alapszervezeti titkos választásokon például háromszor annyi volt a jelölt mint a betöltendő hely, s tulajdonképpen mindenki javasolhatott jelöltet. S azóta is vita- dúsabb a szakszervezeti élet az egész Kubában. Vitáznak és véleményt mondanak üzemi ügyeikről, véleményezi 1c a vállalati tervet, ellenőrzik a normák teljesítését, külön munkásbrigádok vizsgálják: mi az oka a magas gépállási időknek, vagy az akadozó anyagellátásnak. S ezekben a hetekben vitáznak egy új törvény tervezetről, amelyet a kormány bocsátott a nép elé. Ez pedig a nemzetgazdasági és nópvagyon ellen elkövetett bűnesete Ítmény e lcről szóló törvénytervezet. Éppen a munkások javaslatai alapján került be a tervezetbe az a szankció, amelyet — elfogadás esetén — azok ellen alkalmaznak majd. akik - a rossz minőségű árukért felelősek.

A közéleti vita, az aktiv, kollektív élet a kubai emberek új szokásai közé tartó zik. De még él a múlt, annak beidegződései, szép hagyományai. A kubai vidék, a kubai táj csodálatos. A tíb- pus minden igézetével szolgáló valóság, a pálmaligetek sora még inkább megerősíti Kolumbusz Kristófnak, Kuba megpillantásakor tett kijelentését: „Ez a föld szebb amit emberi szem valaha i* látott”. S ennek a földnek a szépségét az új élet követelményeinek, adományainak, a kubai falu változó arcának valósága még élénkébbé teszi. A vályogkunyhók helyén ma már új utcák emelkednek. Igaz, itt nincs szükség vastag betonsztgetélésre a hideg ellen, nem használnak fűtőberendezéseket, így hát a parasztember is könnyebben fel tudja építeni új otthonát mint más országokban. Ablakra sincs szükség, csak fordítható rácsra. De lakás nem épül tornác nélkül, ahol ott a nélkülözhetetlen kellék: a hintaszék. Na és az elmaradhatatlan kubai szivar. Azt mondják, sehol a világon nem készítenek ilyen zamatú szivart. S a rágyújtás külön szertartás. Tüzet nem adhatsz másnak. Mindenki saját maga „csavarja” az égő lángot a szivar eleje kőié. S ha megkínálnak egy dobozból, nem veheted ki az elsőt. Először végig kell tapogatni néhányat. Mert ez szakértelemről árulkodik. Nemrégiben Cojimárban, Hemingway mostani halászaival beszélgettem a szivarszokásokról S amikor azután érdeklődtem, miért kell végigtapogatná, csak azt a választ kaptam: már nagyapám is így csinálta.

S nagyapám, dédapám szokásaiból nagyon sok él még a kubai emberek életében. Kultúrájukban, művészetükben keveredik a spanyol, a kínai, az afrikai, az amerikai. Óhavanna lakásaiban még sok helyen ott találod az oltárt. Krisztusét, vagy éppen valamelyik afrikai vódő- szentét. S esetleg mellette Castro- vagy egy Che-képet látsz. Sokféle vallás, népszokás ötvöződik az új erkölcs- érlelő szokásokkal. Egyben azonban közös a tulajdonságuk: szeretik, imádják a zenét, a táncot. Óvodai ünnepségeken rumbázik a csöppség. S legyen az idős vagy fiatal, a mélyhangú dob ritmusára megmozdul a vére.

Nem hiszem, hogy van még egy nép a világon, amely ilyen kecses ritmikával tudna táncolni, ilyen önfeledten énekelni. i

Király Ferenc

(Folytatjuk)

äwüisß

1912. november 11., kedd